Pest Megyei Hírlap, 1982. december (26. évfolyam, 282-306. szám)
1982-12-15 / 294. szám
1983. DECEMBER 15., SZERDA EmSíT ** Ksumm 5 Futóvendégek helyett kirándulók Érdemes felfedezni Ahol a ráckevei ropogós készül Talpon vannak éjjel-nappal üsspokig friss marad a kenyér J Télen és nyáron egyaránt j ^ forgalmas az E5-ös autóút. $ Messziről látszik p dabasi % csárda, és az átutazók rend- ^ szerint meg is állnak ott, £ legalább egy csésze kávé- ^ ra. Igaz, ha már valaki be- í tér, az ínycsiklandozó illa- ? toknak engedve többnyire % az étlapot is átböngészi. Er- $demes, hiszen délelőtt tíz $ órától már öt-hatféle hús- £ ételt kapni, és az áruk nem * túlsáaosan borsosak. Kamionosok pihenője Nádházi István üzletvezető büszke arra, hogy fél év alatt kétszeresére sikerült növelni a forgalmat. — Egyszerű üzleti fogás eredménye, csak annyi történt, hogy az étterem mellett csináltunk egy állóbüfét. Látjuk, hogy itt mindenki siet, és így gyorsabban kapnak meleg ételt. A csárdaépület másik szárnyában huszonnégy szobás szép, modern motelt rendeztek be. Itt is csak futóvendégekre számítanak, bár ez természetesen mást jelent, mint az étteremben és a büfében. Rendszerint csak egy napra veszik ki a szobákat, nem azért, mintha panasz lenne az ellátásra, hiszen már törzs- közönség is kialakult a ka- mionosokból. Dabasra azonban nem jönnek üdülők, kirándulók is csak elvétve. Így hát a motel, ahol délutánonként cigányzene szól és magyaros ételkülönlegességek kerülnek az asztalra, csak az egynapos, átutazó vendégeket szolgálja. Vajon a turisták számára nem akadna látnivaló ebben a gyorsan fejlődő, gyarapodó nagyközségben? A motelben nem tudnak semmit ajánlani. Kutató diákok A helybélieknek azonban más a véleményük. Járomi Lajos, a nagyközségi tanács műszaki csoportvezetője kihasználatlan lehetőségekről beszél. Műemlékekben és természeti kincsekben is gazdag a vidék, de eddig nemigen gondoltak arra, hogy érdemes lenne ezt idegenforgalmi szempontból is kihasználni. — Milyen változást terveznek? — Első lépésként szerződést kötöttünk a Kertészeti Egyetemmel, hogy készítsenek tanulmánytervet Dabas természeti kincseinek bemutatására. Az egyetem tudományos diákköre vállalta a munkát, melyhez már hozzá is kezdtek. A tervekről előzetesen csak annyit, hogy turista- és kerék- párosutakat akarnak kijelölni a dabasi vizeserdőben, ahol a több száz éves fák és egyéb védett növények sok érdekes látnivalót kínálnak a természet szépségei iránt fogékony látogatóknak. A nagyközséget látogató egyetemisták emellett felfigyeltek a régi temetőben lévő szép, faragott kopjafákra is, melyek ma már kevés helyen találhatók. A természeti kincsek mellett ezekről, valamint a nagyközség régi kúriaépületeiről is fényképet és leírást készítettek. Nemcsak a birkapörköit És végül, de nem utolsósorban, a horgászok számára is kínál lehetőséget az idegenforgalom szempontjából most még felfedezetlen terület. A hangulatos, modern dabasi csárda egyelőre csak az átutazóké, akik nem is tudják (hiszen egyelőre az útikönyvek sem jelzik), hogy a birkapörköltön és a cigányzenén kívül más élményeket is nyújthat ez a vidék. Érdemes felfedezni. G. J. A szomszédasszonynak fáj a lába, nehezen mozdul. Mikor megtudja, hogy Ráckevé- re indulok, arra kér, hozzak onnan kenyeret. — Híre van annak a kenyérnek. Nálunk az üzemben dolgozik egy odavalósi asz- szony, ő szokott néha hozni. Napokig friss marad, nem morzsálódik. és az íze is csoda jó. Három kemence A dicséret kíváncsivá tett. A NYÉK Sütőipari Vállalat 18-£s üzeméből friss kenyérillat árad. Az ajtó gyakran nyílik a kenyérüzletben, de most inkább az üzemben nézek körül. Három kemence ontja a meleget. A lapáttal dolgozó fiún meg trikó sincs. Alumínium üstökben fehérük a nvers tészta. Ezekből a dagasztó csészékből szaggatja a két asz- szony — Kürti Mihályné és Juhasz Lászlóné —, a kilós, a kétkilós kenyeret. A csészékben úgy nyolcvan kilónyi a nyers tészta. Addig nincs is hiba, amíg a tetejéről kell szedni, de később már bizonv mélyen le kell hajolni, hogy az utolsó kenyér is a deszkára kerüljön. — Ügy látom, ma szép kenyér lesz- — lépek oda Kürti Mihálynéhoz, aki szapora kézzel szedi ki a kenyérnek valót, s méri, majd adja tovább. — Igen. Ez ma kivételesen nagyon jó, bár ritkán kell találkoznom nyúlós, folyós tésztával. Ma viszont még kapó- sabb lesz — s mutatja a tésztát, ami rugalmas, már nyersen is jól formázza a majdani barnapiros, ropogós kenyeret. az üdülési szezonban. Akkor hizony tizenkét órázni is kell. Igaz, a szabadnapokat mindig megkapjuk. — De harmadik műszak is van. Sokáig éjszakáztam — mondja Kürti Mihályné —, ezt is vállalni kell, mert másként nem kerül polcokra reggel áru. Hat éve dolgozom itt, de nem mennék semmi pénzért máshová. Pedig véletlen csöppentem ide. s most már annyira szeretem, hogy a nagyobbik lányom is idejött dolgozni, ahogy kijárta az iskolát. Aki egyszer megérzi a sülő kenyér illatát, nem nagyon megy el. A kicsi lányom most négyéves, de úgy látom őt is nagyon érdekli a kenyérsütés A táblások, Kürtiné és Ju- hászné adják tovább a nyers tésztát, s ott még néhány gyors mozdulattal végleges formára igazítják az ügyes kezek. Utána tepsibe, majd a kemencébe kerül a kenyér. Ennél a műveletnél három fiú sürgölődik. Közülük Király Zoltán, már tizenöt éves kora óta tanulja ezt a szakmát. Hamarosan már tizennyolc éves lesz, őt és a többieket tanítgatják, okitják a régi dolgozók. Németh László dagasztó csoport- vezető szeme is rajtuk van. Az ő érdeme a mai finom kenyér. Nem kezdő ebben a szakmában, tizennyolc éve dolgozik pékségben. — Már nem olyan nehéz ez a munka, mint valaha, megkönnyíti nagyon a dagasztógép. Persze itt is résen kell lenni, ha azt akarja az ember, ízletes, jó kenyér kerüljön a pultra — magyarázza Németh László, Amíg a kenyér sül, van idő néhány perces lélegzetvételre. Azt kérdem tőlük: hogy a három műszak gondjai, a munkaruha-ellátás, s egyebek, kinek a vállát nyomják? Kapnak-e elegendő támogatást segítséget? A ió kovász — A szakszervezeti bizal- mink régi dolgozó — tájékoztat Németh László. — A két helvet.tese is érti a dolgát, így jó kezekben van ügyes-baios dolgaink intézése. Juhász László gépkocsivezető hat éve kapta meg társai bizalmát, és még nem volt rá panasz. Ezt Wádle Péterné is megerősíti. Legutóbb kérés nélkül intézte számára a segélyt, amikor nagyon nehéz helyzetben volt. Máskor is számítani lehet rá. erősítik meg a többiek. — A legfőbb talán mégis az — szól Kürti Mihályné —, hogy a vezetőink tudják, mikor és hol szorít a cipő. Nincs az a probléma, amivel ne fordulhatnánk hozzájuk, s így jó az összhang köztünk. Ezért is nem vágyódunk el innen. Nyílik a kemence ajtaja, s formás, barnapiros kenyerek kerülnek elő mélyéből. Ügy tűnik, nem kell különösebben bizonygatnia Beliczai Mihály művezetőnek, hogy a kovász itt tökéletes. S amikor kifelé menet rámutat a polcokon sorakozó kenyerekre, már tudom azt is, hogy amikor átadom a szomszédasszonynak a kenyeret, elmondom azt is, amit a fehéren szállongó lisztfelhőben dolgozó, hajladozó emberekről megtudtam Ráckevén. Akkor lesz ilyen finom a kenyér, ha nemcsak a kovász jó, hanem az emberek is szívügyüknek érzik a munkát. Szalai Mária Fényt kap a keret A Látszercszeíi Eszközök Gyárának budakeszi telepén havonta 10 ezernél is több műanyag szemüvegkeretet készítenek hazai és külföldi piacra. Képünkön: Kim Sándorné csiszológépén nagyméretű női keretet fényez. Veress Jenő felvétele A hcSnop Ladájához A veszprémi Bakony Művek az idén három új termék fejlesztését fejezte be: elkészítették az új konstrukciójú gyújtáskapcsolót, gyújtáselosztót és kürtöt a holnap Ladájához, a 2108-as típusú új személyautóhoz. Erre a tervező-kutató munkára a Togliatti Autógyár adta a megbízást. Az új konstrukciókat már levizsgáztatta a Volga menti gyáróriás, elfogadta azokat, és jövőre megkezdik Veszprémben a sorozatgyártásukat is. A Bakony Művek egyébként eddig a szovjet tervdokumentációk alapján készítette ezeket az autóvillamossági cikkeket. A több éves gyártási tapasztalatra építette fel azt a fejlesztő tevékenységet, amelynek gyümölcsei most értek be. A következő lépés: kifejlesztik a 2108-as Ladához az új konstrukciójú ablaktörlőt is. Utazás a brigádkocsiban Fejszés favágók utódai Kemény munka várja a téli hónapokban a Budavidé- í ki Állami Erdő- és Vadgazdaság dolgozóit. A legnagyobb | hidegben termelik ki a fát. A technika fejlődésével * könnyebb lett ugyan a dolguk, de az időjárás viszontag- $ ságainak éppen úgy ki vannak téve, mint elődeik, a fej- ^ szés favágók. Nem véletlen, hogy egyre kevesebben vál- $ lalkoznak erre a nehéz feladatra. Az erdőgazdaság veza- 0 tői igyekeznek javítani a munkakörülményeket. Idén 28 f millió forint volt a szociális és jóléti alap. A Kiskunsági Erdő- és Fagazdaság kísérletezte ki és gyártja azt a brigádkocsit, amelyből próbaképpen a bu- davidékiek is vásároltak egyet. Ez a munkásszállító jármű egy brigád, öt-hat ember kényelmes utaztatására alkalmas. Belső berendezése lehetővé teszi, hogy a dolgozók ebédelni, pihenni, tisztálkodni tudjanak benne. Jövőre tervezik, hogy a régi elavult melegedőket ilyenre, vagy lakókocsikra cserélik majd ki. Nehéz gondoskodni a dolgozók étkeztetéséről is. Amikor lakott területtől nem mesz- 6ze dolgoznak, kiszállítják számukra az erdőbe a meleg ebédet. Ha a távolság túl nagy, konzervekkel látják el őket. Amikor plusz négy fok alá süllyed a hőmérő higanyszála, mindenkinek jár a védőital, a forró tea. Szúrópróbaszerű szondázással ellenőrzik időnként, hogy nem akarta-e valaki szeszes itallal melengetni magát? A bérbesorolásnál figyelembe veszik a nehéz munkakörülményeket, és a kollektív szerződés még a hóviszonyokkal is számol. Mivel az emberek teljesítménybért kapnak, a hó pedig nehezíti, lassítja munkájukat, bevezették a hópótlékot. Tíz centiméternél még csak öt százalék, negyven centiméteres hó fölött 15 százalék pótlék jár. De mindenki szívesebben veszi, ha erre nem kerül sor. Nemcsak az időjárás viszontagságai miatt tekintik kemény munkahelynek az erdőgazdaságot. Balesetveszélyes üzem, de idén a korábbihoz képest javult a helyzet. A bajnai és a gödöllői fafeldolgozóban is felkészültek a hidegre. Mindkét helyen hőközpontot építettek és ezzel megoldották az üzemcsarnokok fűtését. A termelés során keletkezett fűrészporral, hulladékkal fűtik a kazánokat, így az energiatakarékosság követelményének is eleget tesznek. Márványi Agnes Míg beszélgetünk, Kürtiné kezét figyelem, ha a perceket mérném, akkor is nehéz lenne követni mozdulatainak gyorsaságát. Hajol, szakít, -vág, mérlegre tesz, hajol, szakit, vág, mérlegre tesz. S ez így megy egész nap. Igaz, nem megállás nélkül, hisz felváltva dolgoznak. Juhász László- néval, aki szintén törékeny, apró termetű asszony. Kettőjükön múlik az. mennyire gyorsan kerülhet a kimért kenyértészta a tepsikbe. A kilós és kétkilós anyagot naponta legalább ezerszer emeli meg a két asszony. Ügy harminc-negyven mázsát nyolc óra alatt. Anyja lánya — Most nincs is hajtás — magyarázza Juhász Lászlóné —, a nagy munka nyáron van, Színes szálak mesterei A Gobelin Háziipari Szövetkezet tóalmás! részlegében szebbnél szebb faliképeket, táskagobclinckct és különböző ajándéktárgyakat készítenek az ügyes kezű asszonyok. Erdősi Agnes felvétele Gombó Pál: Történelmi válasz Hallottam egy történetet, lehet, hogy valódi, lehet, hogy kitalált, az ilyenre mondják: ha nem is igaz, jó hazugság. Szóval: megy egy Lada a meredek budai utcán, elhalad a török nagykövet rezidenciája előtt — zászló, tábla nemzeti címerrel — aztán megáll ugyanazon az oldalon. Bezárja a kocsit, elindul oda, ahová igyekszik. Hanem egyszerre csaik egy nagy csattanást hall. Visszanéz, megdermed. Kocsija megindult hátrafelé, beleszaladt a nagykövet hatalmas kocsijába, mindkét karosszéria járműhöz nem méltó formákba görbült, az egyik elöl, a másik hátul. Nyilván a kézifék gyenge volt, vagy rosszul húzták be. A ladás többször mély lélegzetet vesz, aztán — jöjjön, ami elkerülhetetlen — megindul nagykövetség felé. Becsenget. A ház mögül előkerül egy kertészkedéshez öltözött férfi — maga a nagykövet. Odamegy a kapuhoz. A ladás úgy érzi, hogy töröktudása kevés az eset kifejtéséhez, ezért sokatmondó mozdulattal a két összetapadt kocsira mutat. A nagykövet tüstént megérti és egyetlen szót mond hangsúllyal: — Mohács? Ha a történet valódi, nyilván finom szellemességgel arra célzott, hogy ez a történelmi bosszú Mohácsért. Ha nem igaz, akkor adalék nemzeti önismeretünkhöz Csehov Kevesen tudnák róla, hogy Anton Pavlovics Csehov újjászületett, a sors kifürkészhetetlen akaratából Budapesten. Elvégezte az orvosi fakultást az egyetemen és kórházi alorvossá- gig vitte már fel, amikor érezte: irodalmi ambíciók mozognak benne. Az érzés eleinte gyenge volt, de egyre izmosodott. Egy szép napon aztán szemoenézett a ténnyel: ha meg akarja őrizni lelki egyensúlyát, írnia kell. De mit? Regényt, no diát vagy ahhoz hasonlót aligha, mert nincs benne az irodalmárok körében, különben is túljut ott már azon a koron, amikor az ember jó szívvel vallja magát fiatal írónak és egyébként is aligha tudna olyanokat írni, amik alkalmasak arra, hog> megjelenjenek a Mor'ó Világban, Legyen újságíró? Az sem megy. Főállásban alig í keresne mellékesen pedig nem űzheti a mesterséget, hiszen nem jut kellő információs forrásokhoz. Ám a lángelme, nem azért zseniális, hogy ne leljen megoldást —, Anton Pavlovics » homlokára ütött és így szólt: — Orvosi rovatot fogok vezetni egy napivagy hetilapban! És így is tőn. Egy továbbképző tanfolyamon elsajátította a feladat méltó teljesítesénez nélkülözhetetlen szexológiát, és írásai gyakran jelennek meg A. Cs. monogrammal egy hetilapban. Legutóbb megmagyarázta, hogy milyen lelki rugók vezethetnek egy hölgyet arra, hogy kutyás legyen, továbbá ecsetelte a dohányzás ártalmait. Intervenció Az alkotó, amely színi területen, nem egy személy, hanem kollektíva, összeült, invencióra készén. — Az Oidipusz királyt kéne színre vinni, az klasszikus — mondotta a dramaturg. — üké, de modern időket élünk, frissíteni kellene — reagált rendező. — Modern i idipusz! — kiáltott fel lelkesen a segédrendezo. — Megírhatnánk! — Azt már megírták — mondotta az igazgató. — De valami új felfogás, itt-ott néhány friss jelenet... — Például — mondotta a gegköltő —, mindjárt jól hatna egy előjáték, amelyben Laiosz átszúrja fia bokáját. Mondjuk, egy injekciós tűvel, mert az van kéznél. Modernül hatna, elidegenítőén. — Jó jelenet — helyeselt a rendező és továbbfűzte a gondolatot. — Aztán jöhetne,egy találkozás a űelphoiba vezető úton, ahol is, mondjuk, Laiosz azt mondaná az ismeretlen vándornak: „Félre az útból,'ne legyen agresszív, mert akkor azt kéne mondanom: magának Oidipusz-komplexuma van. • Jól hatna — mondotta a dramaturg. — Röhögnének. Hiába, te lángész vagy. — Es — kapta eí az ihlet a segedrendezőt — mondjuk, Oidipusz nem találná-a kardját előrántana a köpenye alól egy gyorstüzelő pisztolyt, azzal végezne apjával is, a kocsissal is... — Klassz! — ismerte el a gegköltő, — De meg kéne különböztetni a gazdagító új jeleneteket a hagyományosoktól. Mondjuk, dalban beszélnének. „Ne legyen olyan hiú, komplexumod van, te fiú” . j. Valahogy így. — Hmmm — aggályoskodbtt a dramaturg —, ez mind jó, de akkor ütemesen kéne elosztani a dalbetéteket, tehát későbbre is kellenének a gégék. Minden szem a gegköltőre meredt, ö szerényen bólintott. — Meglesz. Mondjuk, beviszem a darabba Maigret felügyelőt, aki mindent kinyomoz, és jelent, Oidipuszra nem marad más, mint megőrülni, szemkiszúrni és így tovább. Hálás szerep. Ebben megállapodtak. A dalos részek megalkotására felkértek egy neves együttest. Az előadáson külön sikerre számítanak akkor, amikor majd Oidipusz előkapj; a gyorstüzelő géppisztolyt és mielőtt lőne vele, megpengeti annak gitároldalát.
