Pest Megyei Hírlap, 1982. december (26. évfolyam, 282-306. szám)

1982-12-14 / 293. szám

Megkezdődött a karácsonyfavásár

man

WS:

A PEST MEGYEI HÍRLAP CEGLÉDI JÁRÁSI ÉS CEGLÉD VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA

XXVI. ÉVFOLYAM, 293. SZÄM

1982. DECEMBER 14., KEDD

Tizenötezer kistermelő

Kedvezményekkel ösztönöznek

Vidékünkön a lakosság számottevő részének származik jelentős jövedelme a napi kenyérkereset mellett folytatott háztáji gazdálkodásból. A termékek imponáló mennyisége jelzi, hogy hányán termesztenek zöldségféléket, gyümölcsöt, foglalkoznak állattenyésztéssel. E kisüzemek termel- vényei részben az önellátást szolgálják, a felesleg a belföldi ellátást javítja, illetve exportra megy.

A termelési kedv fenntartása, illetve fokozása nagymértékben függ a gazdálkodás körülményeitől, az értékesítés biztonságától. Ebben játszik fontos szerepet a Dél-Pest megyei Afész, amely működési területén tizenötezer kistermelővel áll kapcsolatban.

Szakcsoportok szerepe

Á termelés szervezésével, a szaktanácsadással, a felvásárlással szakemberek foglalkoznak. Felelősségteljes feladatuk vanV-hiszen ebben a térségben a zöldség, gyümölcs 40—45, a nyúl és a galamb 100 százalékát a kisgazdaságok állítják elő.. Ennek zökkenőmentes átvétele és továbbítása az áfész dolga. Mindehhez a kiindulási alap a szerződésekkel szabályozott termeltetés kibővítése. Így például nagy szükség van a primőrökre, nemcsak a helybeli ellátás miatt, hanem a külpiaci kötelességek teljesítése miatt is.

1'981-ben 40 millió forintot fizették ki az áfész felvásárlóhelyein, az idén kilenc hónap alatt 25 milliót. A legnagyobb mennyiség burgonyából, paradicsomból, zöldpaprikából, téli' álmából, szilvából, meggyből. ..és őszibarackból származott. Mind a mai napig jelentős a kínálat Cegléden, Cse- mőben és Dánszentmiklóson téli almából. A felsoroltakon kívül több mint egymillió tojást- vettek át, 130 ezer kiló nyulat, 1100 kiló galambot, 1300 mázsa mézet.

A zöldségtermesztésben a fólia alatti kertészkedés vált jelentőssé. Ennél különös szerepe van a több évre szóló szerződésnek, hiszen a kölcsönös érdekeltség hozzájárul a korai zöldségfélék kellő kínálatához. Előnye, hogy a termelés. irányíthatóvá válik, összetétele szabályozható, az értékesítés. szállítás mindenkor biztonságos.

A szakcsoportok mind m- gyobb szerepet töltenek be a szervezett termeltetésben. Eddig tizennégy alakult, s kiemelkedő közülük a ceglédi méhészeké, a csemői zöldség- és az albertirsai zöldség- és gyümölcstermesztőké. Ezek mindannyian együttműködési megállapodást-kötöttek a szövetkezettel, s ennek alapján nagyobb anyagi támogatást kapnak. Az idén például 120 ezer forint termelési előleget vehettek fel különféle anyagok beszerzéséhez.

Szerződést kötöttek

Az áfész lehetőséget kínál a kistermelőknek, hogy egyes kijelölt boltokba közvetlenül szállítsanak zöldséget, gyümölcsöt, tojást. Ily módon kedvezőbb átvételi árat tudnak fizetni; termelő és eladó megosztozhat az árrésen. Ezen a téren azonban még nem alakult ki a kellő össznong, s ez főleg szervezési hiányosság. A szövetkezet egyébként — a Nagykőrösi Konzervgyárral kötött megállapodás értelmében — működési területén a gyárnak is termeltet. Ez által újabb háromezer kistermelővel kerültek kapcsolatba, és ötezer mázsa zöldséget, kétezer mázsa gyümölcsöt vettek át konzervgyári hasznosításra.

A felmérések azt mutatják, hogy még egyliarmadával növelhető ez a mennyiség — újabb termelők és termékfélék bekapcsolásával. Ezeknek az áruféléknek az értékesítési biztonsága kedvezően befolyásolhatja a szabad földi zöldségtermesztést, a gyár gondoskodik megfelelő minőségű vetőmagokról.

Túl szép lenne azonban a kép, ha nem esne szó arról is, hogy egyes növényfélék érési csúcsidejében az átvételnél és a minősítésnél még előfordulnak zökkenők, viták, hiszen az eladó és a vevő a maga biztonságát, hasznát keresi, s ezt nem mindig tudja a két fél egyetértésben ösz- szehahgolni.

A nyúltenyésztést az egész járásban az áfész fogja ösz- sze. Cegléden, Jászkarajenőn és Törteién öt hektár lucernaföldet bérelnek a nyulászok- nak, és kilónként ötven fillér visszatérítést fizetnek termelési támogatásként, amikor a szakcsoportok tagjai leadják a vágónvulat. A du- navarsányi Petőfi Tsz nyúlte- nyésztő rendszerétől kapják a tenyészállatokat és a megfelelő takarmányt.

Ahhoz, hogy a nyúltartás

folyamatos, egész évi tevékenységgé váljon, bevezették a tói és a nyári árakat. (Köztudott, hogy télen költségesebb az állatok takarmányozása.) A baromfitenyésztőktől a tojásra számítanak, amelynek jelentős részét a szövetkezet cukrászüzeme, több vendéglője használja fel. Erre is szerződéseket kötöttek. A baromfitartást háromszázezer naposcsirke beszerzésével támogatták.

Az öt méhészszakcsoportnak 2700 méhcsaládja van, s még a szerződésben meghatározott mennyiségen felül is átvesznek tőlük mézet. A Hun- garonektár Vállalat — á jó minőségű akácméz nagyobb arányú gyűjtésére ösztönözve — magára vállalta a kaptárak vándoroltatásának költségeit, továbbá minőségi felárat folyósítanak.

Folyamatos piackutatás

A szaporítóanyagok beszerzésére is van gondja a szövetkezetnek. Facsemetéket, szőlőoltványokat, tavasszal zöldségpalántákat árusít, s az idén 1500 mázsa fémzárolt vetőburgonyát juttatott a kistermelőknek.

Ahhoz, hogy a Dél-Pest megyei Áfész az eddiginél zavartalanabbá betölthesse felvásárlási tevékenységét, megfelelő technikai feltételekről kell gondoskodnia telepein, elegendő göngyölegnek kell rendelkezésre állnia, és a szállításokat jól kell szervezni. Ha az lehetséges, díjmentesen a helyszínre juttatják a termelő által igényelt nagyobb mennyiségű göngyöleget, és az átvételt is ott oldják meg.

Az áfész csak úgy tud eleget tenni a rá háruló mind nagyobb kötelezettségeknek, ha rugalmas és szakszerű szervezéssel irányítja a kistermelők tevékenységét és oldja meg az áru átvételét.

T. T.

Miként képünk is tanúsítja, Cegléden megkezdődött a karácsonyfavásár. Ez az anyuka a fenyőfák legszebbikét igyekezett kiválasztani, hogy feldíszítve öröme teljék benne piciny gyermekének is.

Szólásmondások gyűjteménye

Anyanyelvűnk egykori ékszerei

Bölcsesség, derű volt a szavaikban

A SZÓLÁSOK ÉS KÖZMONDÁSOK anyanyelvűnk ékességei, megfigyelésekből fakadók és költői erejűek, a dús képzelet merész és szemléletes hasonlatai. ötleteiket, bölcs tanácsaikat naponta idézzük, származván akár az évszázadok messzeségéből, akár napjaink szülöttei. Szerzőiket nem keressük, de nem is igen találnánk meg, mert közösségi alkotások. A több szóból álló szólások voltaképpen egy- egy szavunkat helyettesítik, például a vagyonát, keresetét elmulató ember azért ment tönkre, mert kocsmázott, „Csizmaszárhoz verte a kezét a kocsmában”. A közmondás életbölcsesség, tanács, ítélet, derű, népi időjóslás, „István király után akárhonnan fúj a szél, csak hideg az”.

A hazai szólások és közmondások gyűjtése már a XVI. században megkezdődött, azóta számos kiadásban gazdagodott új nyelvi leleményekkel és terjedt szerte a hazában és

Rongyot vasat gyűjtöttek

Értékes érmeket szereitek

Az albertirsai úttörők a fegyveres erők napján rendezett csapatünnepélyükkel kezdték a mozgalmi évet. Azóta a két' őszi hónap gyorsan elre-. pült, Most, a téli próbázások küszöbén, ha visszapillantanak az eltelt hetekre, eseményekben, eredményekben bővelkedő időszakot eleveníthetnek fel.

Á fém- és textilhulladék- gyujtést sikeresen bonyolították le. A kisdobosok és úttörők lelkesedéssel fogadták a gyűjtés hírét. A kijelölt napokon gyorsan gyűltek, növekedtek a ronggyal teli zsákok, Vasból 17 450 kilót, textilhulladékból pedig 1220 kilót -gyűjtöttek össze. A hulladékokért kapott 18 315 forint csapatuk pénztárába került, A bevételt majd a nyári táborozásokra fordítják. A legtöbb hulladékot gyűjtő rajok dicséretben részesültek.

Á 7—8. osztályos úttörők részt vettek az albertirsai Micsurin Tsz őszi betakarítási

munkálataiban. Jól végzett,

szorgalmas munkájukkal a vezetőség, elismerését, megbecsülését érdemelték ki. Sporteseményekben is bővelkedett az ősz. Még a jó időben boldogan vették birtokukba a fürdőmedencét, és nagyon örültek, hogy Albertirsán úszni tanulhatnak.

A házi versenyeket a járási versenyek követték. Atlétikában és asztaliteniszben első és második helyezéseket szereztek. A Pest megyei Közlekedésbiztonsági Tanács által szervezett járási versenyen 3. helyezést értek el. A KRESZ- vetélkedő gyakorlati feladatait hibapont nélkül teljesítette csapatunk tagja, Erős Tamás.

Jelenleg az óvodások karácsonyi megajándékozására készülnek, Szeretettel készítik a csomagokat, szeretnének sok örömet szerezni nekik ajándékaikkal.

Princz Andrea,

az úttörőtanács tagja

Jegyzet

Bosszantó igénytelenség

K

i-ki a saját tapaszala- ta alapján tudja, az építkezés sok gonddal jár; különösképpen, ha az kihat egy város életére, egy- egy kerület lakóinak hangulatára. Általában nem azért morognak az emberek, hogy a lakótömbök, •utak építése útelzárással, ideiglenes kerítésekkel jár, hanem az igénytelenség miatt.

Egykori középiskolai tudós tanárom véleménye jut eszembe; ahol nincs rend, normális munka sem folyhat. A hánya- vetiség a minőség rovására megy, társadalmi közérzetünket rongálja. Rend és igényesség nélkül minden munka hatékonysága felemás, ösztövér eredménnyel jár.

A felújítás alatt levő utak, épülő házak környéke enyhén szólva borzasztó. Szanaszét haj igáit építőanyag-maradékok, értékes faanyagok füstbe szálló és ügyeskedők kezébe csúszó tömege súlyos veszteség a társadalomnak. De ez csak az anyagi oldala a dolognak, a másik a terület képe, összhatása.

Télelőn mirhafű, disznő- paréj fácskák tömege éktelenkedik a városban, riksaszerű, mobil illemhelyek

illatárja jelzi a közelségüket, sok esetben pedig oktalan és célszerűtlen nagyságú többletterület elre- kesztése. Miért? Mert valahogy a kivitelezés, az ellenőrzés igénytelen.

A múltkorában hetekig éktelenkedett egy sebtében kiásott kábelárok, mire eszébe jutott a kivitelezőnek, bedúrták a gyerekek. Jól tették, mert útban volt. Lassan egyik-másik helyen vagy szöcskeu«rás- sal lehet közlekedni, vagy komoly terepakadályokat legyőzve bandukolni. Pedig vannak kismamák is, öregek is, gyerekek is.

A tél kérlelhetetlenül közeleg. noha elég enyhe az idő. A szemét talán majd átmenetileg eltűnik, mintha az építők erre várnának, de maradnak a gödrök, csúszóssá válnak az utak, mert a hónak ilyen a tulajdonsága: a kicsit átmenetileg elfedi, a nagyot kiemeli.

T

ehát amíg az idő engedi, végre simuljon el a terep, ott, ahol lehet — és zömmel ilyenekről van szó; mert a társadalmi munka sem arra való, hogy amit nem ízlik megcsinálni munkaidőben, majd azt megteszik, pótolják a lakók vagy iskolások.

S. D.

azon kívül is, az élő beszédben s az irodalmi művekben. A ceglédi nép — mint minden más táj embere — nemcsak használója, hanem alkotója is ezen anyanyelvi ékköves ékszereknek. E sorok írója évtizedes gyűjtéséből néhány, más vidéken nem ismerős szólást és közmondást közöl itt ifjak, vének örömére, buzdításul hasonlók fölgyűjtésére.

A makacs ember „Inkább hagyja kihúzni mind a harminckét fogát, mégsem mondja meg, hogy melyik fáj”. A harcteret járt sokat ázott-fá- zott, éhezett sebesült katona „Körmére rálépett a fekete tehén”. A változatos életű ember „Volt már minden, csak akasztott ember nem”. A nem válogatós tolvaj elvisz mindent, amit a szeme lát, „Csak parazsat meg malomkövet nem”. A nagyon testes kopor- sónagy hasú, „Föld terhe”. Aki panaszkodik, hogy fáj a dereka, mondjuk neki, „Nem derék a’ ”, Régen az akiok a városon kívül voltak, széna-, szalmatároló helyek, istállók a telelő jószágokkal. Lakni nem lakták, csak a kóborló tanulatlan, faragatlan csavargók húzódtak meg óljaikban. Ezeket a városiak megvetették, s ha a bentiek között akadt valaki neveletlen, arra mondták, de még ma is, hogy „Az aktokról jött”, „aklosi”. A kártyások nem szeretik, ha valaki beleszól a játékukba, de mások sem szívelik, ha bizalmas beszédjükbe belekotyognak, rendreutasítják, ,>Oda nem osztottunk”! Aki hetet- havat összehord, nem mind igaz, amit mond, „Le köllszá- zalékolni". Aki tisztességes munka nélkül mások nyakán él, „A tiszta vizet se keresi meg, mégis zsírral keni a bajuszát”. Hogyléte felől érdeklődünk, ha egészséges, de lapos erszényű, így válaszol, „Grófosan pénz nélkül”. Szarul, de büszkén”. „Bárósan, szerető nélkül”. Nem figyel, máshol jár az esze, „Barangol a lelke, mint a csengeri veszett kutya”. A nagyon lassú ember „Úlommadár”. A folyvást panaszkodót így intik le, „Most már elég, egy szót se karácsonyig”! Ha kérdik, kiféle ez az ember, „Se rosszat, se jót nem mondhatok róla, akár az apácákról”.

Hajdan sok állatot tartottak a ceglédiek.

ŐSZTŐL TAVASZIG A TANYÁKON vagy az akiokon teleltették, tavasszal kicsapták a nagypáskomra. Aszályos nyarakon a kiégett mezőkön csak tengett az ökör, ló, leromlott. Erre volt az intés, „Szent György nap előtt hizlald föl a jószágot!” Népi meteorológia, „Szent Györgyre ahány nappal előbb szólalnak meg a békák, annyi napig hallgatnak utána” (mert hidegre fordul az idő). Az öregekre, ha rájön a derékszaggatás, „Valami idő lesz!” Ugyanezt mondjuk, ha nagyot mond valaki, de fordított sorrendben, „Lesz valami idő?!” A ceglédiek nemcsak s rossz bánásmódot és a zord időjárást viselik el, hanem ínségben, háborúban a gyenge hús nélküli ételt is, krumplit, tököt, kását, „Tűrnek vele”. Ha jó a dinnye (étel, egyéb), " lassan ízlelgetve eszkéljük (esszük), ha rossz, ízetlen, „Sebesen köll enni”. Régen a harangszóhoz igazodtak, s mivel Cegléden majd’ mindenkinek volt szőleje, ha későn kondított a harangozó, „A szőlőben volt”. Amikor hamarabb harangozott, „Nem volt a szőlőben”. A borisszák azért nem isznak vizet, mert attól „Béka nyől a hasukba”. Szőlőbeli darvadozáskor kérdik egymást a cimborák az első pohárnál, miként igyanak tovább, a jókedvig vagy a berú- gásig? „Állat módra”, mértékkel, mert a jószág nem iszik többet a kelleténél. De, ha „Ember módra”, akkor nyakló nélkül, mert az ember nem ismer határt.

A CÉHI VILÁGBAN a sok

ceglédi csizmadiamester a vásárt követő nap nem dolgozott, kártyázott, ivott a részegségig. Hajnalban ballagtak hazafelé dülöngélve, lehorgasz- tott fejjel, mintha keresnének valamit. Ha láttak egyet közülük a korán kelő dologba igyekvők, mosolyogva mondogatták, „Keresik a védszent- jükét”. Mai pirkadati botorkálókat kijózanodásuk után tréfásan kérdezzük, „Oszt megtaláltad-e?” Már tudniillik Szent Krispiniust. Az első világháború idején a gazda a harctéren volt, nem volt senki, aki gondozza szőlejét, télre takaratlan maradt, tavasz- szal fölverte a gaz. Bozsó Mária öreganyám Bállá dűlői szőleje közelében akkor láttam gyermekként néhány „Istenke szőlejét”. Hajdan a katolikus templom tornyából, a lélekharang csendítése előtt a harangozó lekiáltotta a megholt nevét és életkorát. Innen ered a ceglédi átkozódás, „Kiáltsa ki nevét öze Mátyás!” Hamar kéne cselekedni, de csak fontoskodnak, okoskodnak, „Gyújtsunk rá, értsünk szót, oszt húzzuk ki a komát a kútból!”

Hídvégi Lajos-.N 01 S3—3500 (Ceglédi Hírla;