Pest Megyei Hírlap, 1982. december (26. évfolyam, 282-306. szám)

1982-12-14 / 293. szám

Megkezdődött a karácsonyfavásár man WS: A PEST MEGYEI HÍRLAP CEGLÉDI JÁRÁSI ÉS CEGLÉD VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA XXVI. ÉVFOLYAM, 293. SZÄM 1982. DECEMBER 14., KEDD Tizenötezer kistermelő Kedvezményekkel ösztönöznek Vidékünkön a lakosság szá­mottevő részének származik jelentős jövedelme a napi ke­nyérkereset mellett folytatott háztáji gazdálkodásból. A ter­mékek imponáló mennyisége jelzi, hogy hányán termeszte­nek zöldségféléket, gyümöl­csöt, foglalkoznak állattenyész­téssel. E kisüzemek termel- vényei részben az önellátást szolgálják, a felesleg a bel­földi ellátást javítja, illetve exportra megy. A termelési kedv fenntar­tása, illetve fokozása nagy­mértékben függ a gazdálkodás körülményeitől, az értékesítés biztonságától. Ebben játszik fontos szerepet a Dél-Pest me­gyei Afész, amely működési területén tizenötezer kister­melővel áll kapcsolatban. Szakcsoportok szerepe Á termelés szervezésével, a szaktanácsadással, a felvásár­lással szakemberek foglalkoz­nak. Felelősségteljes feladatuk vanV-hiszen ebben a térségben a zöldség, gyümölcs 40—45, a nyúl és a galamb 100 száza­lékát a kisgazdaságok állítják elő.. Ennek zökkenőmentes át­vétele és továbbítása az áfész dolga. Mindehhez a kiindulá­si alap a szerződésekkel sza­bályozott termeltetés kibőví­tése. Így például nagy szük­ség van a primőrökre, nem­csak a helybeli ellátás miatt, hanem a külpiaci kötelessé­gek teljesítése miatt is. 1'981-ben 40 millió forintot fizették ki az áfész felvásárló­helyein, az idén kilenc hónap alatt 25 milliót. A legnagyobb mennyiség burgonyából, pa­radicsomból, zöldpaprikából, téli' álmából, szilvából, meggy­ből. ..és őszibarackból szárma­zott. Mind a mai napig jelen­tős a kínálat Cegléden, Cse- mőben és Dánszentmiklóson téli almából. A felsoroltakon kívül több mint egymillió to­jást- vettek át, 130 ezer kiló nyulat, 1100 kiló galambot, 1300 mázsa mézet. A zöldségtermesztésben a fólia alatti kertészkedés vált jelentőssé. Ennél különös sze­repe van a több évre szóló szerződésnek, hiszen a kölcsö­nös érdekeltség hozzájárul a korai zöldségfélék kellő kíná­latához. Előnye, hogy a terme­lés. irányíthatóvá válik, össze­tétele szabályozható, az érté­kesítés. szállítás mindenkor biztonságos. A szakcsoportok mind m- gyobb szerepet töltenek be a szervezett termeltetésben. Ed­dig tizennégy alakult, s ki­emelkedő közülük a ceglédi méhészeké, a csemői zöldség- és az albertirsai zöldség- és gyümölcstermesztőké. Ezek mindannyian együttműködési megállapodást-kötöttek a szö­vetkezettel, s ennek alapján nagyobb anyagi támogatást kapnak. Az idén például 120 ezer forint termelési előleget vehettek fel különféle anyagok beszerzéséhez. Szerződést kötöttek Az áfész lehetőséget kínál a kistermelőknek, hogy egyes kijelölt boltokba közvetlenül szállítsanak zöldséget, gyü­mölcsöt, tojást. Ily módon kedvezőbb átvételi árat tud­nak fizetni; termelő és eladó megosztozhat az árrésen. Ezen a téren azonban még nem alakult ki a kellő össznong, s ez főleg szervezési hiányosság. A szövetkezet egyébként — a Nagykőrösi Konzervgyárral kötött megállapodás értelmé­ben — működési területén a gyárnak is termeltet. Ez ál­tal újabb háromezer kisterme­lővel kerültek kapcsolatba, és ötezer mázsa zöldséget, két­ezer mázsa gyümölcsöt vet­tek át konzervgyári hasznosí­tásra. A felmérések azt mutatják, hogy még egyliarmadával nö­velhető ez a mennyiség — újabb termelők és termékfé­lék bekapcsolásával. Ezeknek az áruféléknek az értékesítési biztonsága kedvezően befolyá­solhatja a szabad földi zöld­ségtermesztést, a gyár gondos­kodik megfelelő minőségű ve­tőmagokról. Túl szép lenne azonban a kép, ha nem esne szó arról is, hogy egyes növényfélék érési csúcsidejében az átvé­telnél és a minősítésnél még előfordulnak zökkenők, viták, hiszen az eladó és a vevő a maga biztonságát, hasznát ke­resi, s ezt nem mindig tudja a két fél egyetértésben ösz- szehahgolni. A nyúltenyésztést az egész járásban az áfész fogja ösz- sze. Cegléden, Jászkarajenőn és Törteién öt hektár lucerna­földet bérelnek a nyulászok- nak, és kilónként ötven fil­lér visszatérítést fizetnek ter­melési támogatásként, ami­kor a szakcsoportok tagjai le­adják a vágónvulat. A du- navarsányi Petőfi Tsz nyúlte- nyésztő rendszerétől kapják a tenyészállatokat és a megfe­lelő takarmányt. Ahhoz, hogy a nyúltartás folyamatos, egész évi tevé­kenységgé váljon, bevezették a tói és a nyári árakat. (Köz­tudott, hogy télen költsége­sebb az állatok takarmányo­zása.) A baromfitenyésztőktől a tojásra számítanak, amely­nek jelentős részét a szövet­kezet cukrászüzeme, több vendéglője használja fel. Erre is szerződéseket kötöttek. A baromfitartást háromszázezer naposcsirke beszerzésével tá­mogatták. Az öt méhészszakcsoport­nak 2700 méhcsaládja van, s még a szerződésben meghatá­rozott mennyiségen felül is át­vesznek tőlük mézet. A Hun- garonektár Vállalat — á jó minőségű akácméz nagyobb arányú gyűjtésére ösztönözve — magára vállalta a kaptárak vándoroltatásának költségeit, továbbá minőségi felárat fo­lyósítanak. Folyamatos piackutatás A szaporítóanyagok beszer­zésére is van gondja a szö­vetkezetnek. Facsemetéket, szőlőoltványokat, tavasszal zöldségpalántákat árusít, s az idén 1500 mázsa fémzárolt ve­tőburgonyát juttatott a kister­melőknek. Ahhoz, hogy a Dél-Pest me­gyei Áfész az eddiginél zavar­talanabbá betölthesse felvá­sárlási tevékenységét, megfe­lelő technikai feltételekről kell gondoskodnia telepein, elegendő göngyölegnek kell rendelkezésre állnia, és a szállításokat jól kell szervez­ni. Ha az lehetséges, díjmen­tesen a helyszínre juttatják a termelő által igényelt na­gyobb mennyiségű göngyöle­get, és az átvételt is ott old­ják meg. Az áfész csak úgy tud eleget tenni a rá háruló mind na­gyobb kötelezettségeknek, ha rugalmas és szakszerű szer­vezéssel irányítja a kisterme­lők tevékenységét és oldja meg az áru átvételét. T. T. Miként képünk is tanúsítja, Cegléden megkezdődött a karácsonyfavásár. Ez az anyuka a fenyőfák legszebbikét igyekezett kiválasztani, hogy feldíszítve öröme teljék benne piciny gyermekének is. Szólásmondások gyűjteménye Anyanyelvűnk egykori ékszerei Bölcsesség, derű volt a szavaikban A SZÓLÁSOK ÉS KÖZ­MONDÁSOK anyanyelvűnk ékességei, megfigyelésekből fa­kadók és költői erejűek, a dús képzelet merész és szemléle­tes hasonlatai. ötleteiket, bölcs tanácsaikat naponta idéz­zük, származván akár az év­századok messzeségéből, akár napjaink szülöttei. Szerzőiket nem keressük, de nem is igen találnánk meg, mert közössé­gi alkotások. A több szóból ál­ló szólások voltaképpen egy- egy szavunkat helyettesítik, például a vagyonát, keresetét elmulató ember azért ment tönkre, mert kocsmázott, „Csizmaszárhoz verte a kezét a kocsmában”. A közmondás életbölcsesség, tanács, ítélet, derű, népi időjóslás, „István király után akárhonnan fúj a szél, csak hideg az”. A hazai szólások és közmon­dások gyűjtése már a XVI. században megkezdődött, az­óta számos kiadásban gazda­godott új nyelvi leleményekkel és terjedt szerte a hazában és Rongyot vasat gyűjtöttek Értékes érmeket szereitek Az albertirsai úttörők a fegyveres erők napján rende­zett csapatünnepélyükkel kezd­ték a mozgalmi évet. Azóta a két' őszi hónap gyorsan elre-. pült, Most, a téli próbázások küszöbén, ha visszapillanta­nak az eltelt hetekre, esemé­nyekben, eredményekben bő­velkedő időszakot eleveníthet­nek fel. Á fém- és textilhulladék- gyujtést sikeresen bonyolítot­ták le. A kisdobosok és út­törők lelkesedéssel fogadták a gyűjtés hírét. A kijelölt na­pokon gyorsan gyűltek, növe­kedtek a ronggyal teli zsá­kok, Vasból 17 450 kilót, tex­tilhulladékból pedig 1220 ki­lót -gyűjtöttek össze. A hulla­dékokért kapott 18 315 forint csapatuk pénztárába került, A bevételt majd a nyári táboro­zásokra fordítják. A legtöbb hulladékot gyűjtő rajok di­cséretben részesültek. Á 7—8. osztályos úttörők részt vettek az albertirsai Mi­csurin Tsz őszi betakarítási munkálataiban. Jól végzett, szorgalmas munkájukkal a ve­zetőség, elismerését, megbecsü­lését érdemelték ki. Sportese­ményekben is bővelkedett az ősz. Még a jó időben boldogan vették birtokukba a fürdőme­dencét, és nagyon örültek, hogy Albertirsán úszni tanul­hatnak. A házi versenyeket a járási versenyek követték. Atlétiká­ban és asztaliteniszben első és második helyezéseket szerez­tek. A Pest megyei Közleke­désbiztonsági Tanács által szer­vezett járási versenyen 3. he­lyezést értek el. A KRESZ- vetélkedő gyakorlati felada­tait hibapont nélkül teljesí­tette csapatunk tagja, Erős Tamás. Jelenleg az óvodások kará­csonyi megajándékozására ké­szülnek, Szeretettel készítik a csomagokat, szeretnének sok örömet szerezni nekik aján­dékaikkal. Princz Andrea, az úttörőtanács tagja Jegyzet Bosszantó igénytelenség K i-ki a saját tapaszala- ta alapján tudja, az építkezés sok gonddal jár; különösképpen, ha az ki­hat egy város életére, egy- egy kerület lakóinak han­gulatára. Általában nem azért morognak az embe­rek, hogy a lakótömbök, •utak építése útelzárással, ideiglenes kerítésekkel jár, hanem az igénytelenség miatt. Egykori középiskolai tu­dós tanárom véleménye jut eszembe; ahol nincs rend, normális mun­ka sem folyhat. A hánya- vetiség a minőség rovásá­ra megy, társadalmi köz­érzetünket rongálja. Rend és igényesség nélkül min­den munka hatékonysága felemás, ösztövér ered­ménnyel jár. A felújítás alatt levő utak, épülő házak környé­ke enyhén szólva borzasztó. Szanaszét haj igáit építő­anyag-maradékok, értékes faanyagok füstbe szálló és ügyeskedők kezébe csúszó tömege súlyos veszteség a társadalomnak. De ez csak az anyagi oldala a dolog­nak, a másik a terület ké­pe, összhatása. Télelőn mirhafű, disznő- paréj fácskák tömege ékte­lenkedik a városban, rik­saszerű, mobil illemhelyek illatárja jelzi a közelségü­ket, sok esetben pedig ok­talan és célszerűtlen nagy­ságú többletterület elre- kesztése. Miért? Mert va­lahogy a kivitelezés, az el­lenőrzés igénytelen. A múltkorában hetekig éktelenkedett egy sebtében kiásott kábelárok, mire eszébe jutott a kivitelező­nek, bedúrták a gyerekek. Jól tették, mert útban volt. Lassan egyik-másik helyen vagy szöcskeu«rás- sal lehet közlekedni, vagy komoly terepakadályokat legyőzve bandukolni. Pe­dig vannak kismamák is, öregek is, gyerekek is. A tél kérlelhetetlenül kö­zeleg. noha elég enyhe az idő. A szemét talán majd átmenetileg eltűnik, mint­ha az építők erre várnának, de maradnak a gödrök, csúszóssá válnak az utak, mert a hónak ilyen a tu­lajdonsága: a kicsit átme­netileg elfedi, a nagyot ki­emeli. T ehát amíg az idő en­gedi, végre simuljon el a terep, ott, ahol lehet — és zömmel ilyenekről van szó; mert a társadal­mi munka sem arra való, hogy amit nem ízlik meg­csinálni munkaidőben, majd azt megteszik, pótolják a lakók vagy iskolások. S. D. azon kívül is, az élő beszéd­ben s az irodalmi művekben. A ceglédi nép — mint min­den más táj embere — nem­csak használója, hanem alko­tója is ezen anyanyelvi ékkö­ves ékszereknek. E sorok író­ja évtizedes gyűjtéséből né­hány, más vidéken nem isme­rős szólást és közmondást kö­zöl itt ifjak, vének örömére, buzdításul hasonlók fölgyűjté­sére. A makacs ember „Inkább hagyja kihúzni mind a har­minckét fogát, mégsem mond­ja meg, hogy melyik fáj”. A harcteret járt sokat ázott-fá- zott, éhezett sebesült katona „Körmére rálépett a fekete te­hén”. A változatos életű em­ber „Volt már minden, csak akasztott ember nem”. A nem válogatós tolvaj elvisz min­dent, amit a szeme lát, „Csak parazsat meg malomkövet nem”. A nagyon testes kopor- sónagy hasú, „Föld terhe”. Aki panaszkodik, hogy fáj a dereka, mondjuk neki, „Nem derék a’ ”, Régen az akiok a városon kívül voltak, széna-, szalmatároló helyek, istállók a telelő jószágokkal. Lakni nem lakták, csak a kóborló tanu­latlan, faragatlan csavargók húzódtak meg óljaikban. Eze­ket a városiak megvetették, s ha a bentiek között akadt va­laki neveletlen, arra mond­ták, de még ma is, hogy „Az aktokról jött”, „aklosi”. A kártyások nem szeretik, ha va­laki beleszól a játékukba, de mások sem szívelik, ha bizal­mas beszédjükbe belekotyog­nak, rendreutasítják, ,>Oda nem osztottunk”! Aki hetet- havat összehord, nem mind igaz, amit mond, „Le köllszá- zalékolni". Aki tisztességes munka nélkül mások nyakán él, „A tiszta vizet se keresi meg, mégis zsírral keni a ba­juszát”. Hogyléte felől érdek­lődünk, ha egészséges, de la­pos erszényű, így válaszol, „Grófosan pénz nélkül”. Sza­rul, de büszkén”. „Bárósan, szerető nélkül”. Nem figyel, máshol jár az esze, „Barangol a lelke, mint a csengeri ve­szett kutya”. A nagyon lassú ember „Úlommadár”. A foly­vást panaszkodót így intik le, „Most már elég, egy szót se karácsonyig”! Ha kérdik, ki­féle ez az ember, „Se rosszat, se jót nem mondhatok róla, akár az apácákról”. Hajdan sok állatot tartottak a ceglédiek. ŐSZTŐL TAVASZIG A TA­NYÁKON vagy az akiokon teleltették, tavasszal kicsapták a nagypáskomra. Aszályos nyarakon a kiégett mezőkön csak tengett az ökör, ló, le­romlott. Erre volt az intés, „Szent György nap előtt hiz­lald föl a jószágot!” Népi me­teorológia, „Szent Györgyre ahány nappal előbb szólalnak meg a békák, annyi napig hallgatnak utána” (mert hi­degre fordul az idő). Az öre­gekre, ha rájön a derékszag­gatás, „Valami idő lesz!” Ugyanezt mondjuk, ha na­gyot mond valaki, de fordított sorrendben, „Lesz valami idő?!” A ceglédiek nemcsak s rossz bánásmódot és a zord időjárást viselik el, hanem ín­ségben, háborúban a gyenge hús nélküli ételt is, krumplit, tököt, kását, „Tűrnek vele”. Ha jó a dinnye (étel, egyéb), " lassan ízlelgetve eszkéljük (esszük), ha rossz, ízetlen, „Se­besen köll enni”. Régen a ha­rangszóhoz igazodtak, s mi­vel Cegléden majd’ mindenki­nek volt szőleje, ha későn kondított a harangozó, „A sző­lőben volt”. Amikor hama­rabb harangozott, „Nem volt a szőlőben”. A borisszák azért nem isznak vizet, mert attól „Béka nyől a hasukba”. Sző­lőbeli darvadozáskor kérdik egymást a cimborák az első pohárnál, miként igyanak to­vább, a jókedvig vagy a berú- gásig? „Állat módra”, mér­tékkel, mert a jószág nem iszik többet a kelleténél. De, ha „Ember módra”, akkor nyakló nélkül, mert az ember nem ismer határt. A CÉHI VILÁGBAN a sok ceglédi csizmadiamester a vá­sárt követő nap nem dolgo­zott, kártyázott, ivott a részeg­ségig. Hajnalban ballagtak ha­zafelé dülöngélve, lehorgasz- tott fejjel, mintha keresnének valamit. Ha láttak egyet közü­lük a korán kelő dologba igyekvők, mosolyogva mon­dogatták, „Keresik a védszent- jükét”. Mai pirkadati botor­kálókat kijózanodásuk után tréfásan kérdezzük, „Oszt megtaláltad-e?” Már tudniil­lik Szent Krispiniust. Az első világháború idején a gazda a harctéren volt, nem volt sen­ki, aki gondozza szőlejét, tél­re takaratlan maradt, tavasz- szal fölverte a gaz. Bozsó Má­ria öreganyám Bállá dűlői szőleje közelében akkor lát­tam gyermekként néhány „Is­tenke szőlejét”. Hajdan a ka­tolikus templom tornyából, a lélekharang csendítése előtt a harangozó lekiáltotta a meg­holt nevét és életkorát. Innen ered a ceglédi átkozódás, „Kiáltsa ki nevét öze Má­tyás!” Hamar kéne cseleked­ni, de csak fontoskodnak, okos­kodnak, „Gyújtsunk rá, ért­sünk szót, oszt húzzuk ki a ko­mát a kútból!” Hídvégi Lajos-.N 01 S3—3500 (Ceglédi Hírla;

Next

/
Thumbnails
Contents