Pest Megyei Hírlap, 1982. december (26. évfolyam, 282-306. szám)

1982-12-14 / 293. szám

tuen* 1982. DECEMBER 14., KEDD Ha megérte, sorban álltak Ezüstvasárnap a boltokban Dabason, a Dabas is Vidéke Afész gyermekruházati boltjában. Megpakolt polcokkal, nagy választékkal fogadták a vevőket 8-tól 13 Aráig. Barcza Zsolt felvétele Ezüstvasárnap Pest megyé­ben is — hagyományosan nyit­va voltak az áruházak, a főbb közlekedési utak melletti, va­lamint a városők, nagyközségek központjában lévő iparcikk- és ruházati üzletek, sőt még néhány könyvesbolt is. S mi­vel szép idő volt, sokan — ahogy arról például Cegléden, Gödöllőn és Vácott meggyő­ződhettünk — a sétát kará­csonyi ajándékvásárlással kap­csolták össze. Nem is bánták meg, mert viszonylag jó volt a kínálat. S a kereskedelem ráadásul néhány kellemes meglepetést is tartogatott ezüstvasárnapra. Cegléden az áfész-áruház- ban ingvásárt rendeztek. Több­féle férfiinget 30 százalékkal olcsóbban adtak. Az illatszer­osztályon pedig jó ízléssel ösz- ezeállított ajándékcsomagot le­hetett vásárolni. Külön készí­tettek nőknek és külön a fér­fiaknak. Természetesen főleg a férfiak, akiknek tapasztalat­lanságuk miatt nagyobb gon­dot jelent a karácsonyi aján­dékozás, vették a nőknek eze­ket a csomagokat. Vácott a Marx téren kará­csonyig nyitva tartó ajándék­házban most a női pulóvere­ket kínálták 20 százalékkal ol­csóbban. Egyébként minden­nap szolgálnak valamilyen meglepetéssel. Adták már ár- csökkentéssel a női, férfi kö­töttárut, a bőrkesztyűket, s tegnaptól, hétfőtől a 300 forint fölötti ingekhez nyakkendőt ajándékoznak. Cegléden és Vácott Is na­gyobb volt a bevétel, mint amilyen az átlagos hétközna­pokon szokott lenni, jóllehet, nem is tartottak egész nap nyitva. A váci Ajándékház ru­házati részlegében 71 ezer, a Dunakanyar Áruházban 911 ezer forint — közölte hétfő délelőtt Kaszás Imre igazga­tóhelyettes. A ceglédi áfész- áruházban — Molnár Tibor igazgatóhelyettestől kapott tá­jékoztatás szerint — 670 ezer forint forgalmat értek el. Mindegyik helyen, különösen Cegléden a tavalyi ezüstvasár­napinál nagyobbat. Tolongás sehol nem volt, de például a Dunakanyar áru­házban az önkiszolgáló osztá­lyon, ahol alsó, felső kötött­árut, fehérneműt, zoknit lehet vásárolni, s a cipőosztályon délelőtt 9 és 11 óra között a kosarakért sorba kellett áll­ni. Cegléden a játék-, az il­latszer-, a méter- és a cipő­osztályokon járt a legtöbb ve­vő, s esetenként itt is kényte­lenek voltak sorba állni. Gödöllőn a Pest megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vál­lalat kultúrcikkboltjában vi­szont még az ajtó előtt is vá­rakoztak tíz-tizenöten a beju­tásra. Híre ment ugyanis, hogy kapható többek között Lego és Matchbox, és sokan úgy gondolták, hogy megéri az időt és a drága pénzt. De a kicsi készletet hamar szétkapkod­ták. Bajkai Andrásné, aki Szá­déról utazott Gödöllőre bevá­sárolni, csalódottan távozott A kultúrcikküzletben a gyer­mekeinek sílécet keresett, de csak a drága — 1900 forintos — osztrák gyártmányú volt. A tíz év körüli gyermekeknek szánt játékok választékát pe­dig szegényesnek találta. A bolthoz közel lakó Szabó Ta­más ugyancsak elégedetlen a kereskedelem kinálatával. Hiá­ba keresett ugyanis a kisfiá­nak kézügyességet fejlesztő összerakható játékot. Nagy keletje volt a korcso­lyáknak. az elemes játékoknak, a távirányítós autóknak, s változatlanul a babáknak. Papp István üzletvezető el­mondta, hogy a tavalyi ezüst­vasárnaphoz hasonlóan mint­egy 128 ezer forint forgalmat könyvelhettek el. Sz. P. Első mindig az ügyfél Jogászok kontra jogászok Egy régóta lappangó ellentét kapott nyilvánosságot a kö­zelmúltban: az ügyvédek és a néhány éve életre hívott szak- szervezeti jogsegélyszolgálat jogászainak nézeteltérése. A vita az ügyvédség hivatalos lapjában megjelent cikk nyomán tá­madt. Táplálta pedig az a tény, hogy az utóbbi időben némi arányeltolódás tapasztalható a jogsegélyszolgálatok keretében vállalt ügyeikben; több a családjogi, hagyatéki és a bontóperes képviselet, míg jelentősen visszaesett a munkaügyi vitába bo­nyolódott dolgozók támogatása. A jogsegélyszolgálat létrehozá­sakor pedig ez utóbbi problémák rendezését, s akár a munkál­tatóval szembeni képviseletet várták el a jogásztól. A munka­ügyi, baleset-kártérítési, társadalombiztosítási ügyekben adtak segítséget, s csak indokolt esetben vállalhattak egyéb felada­tokat. Dr. Kenéz Tibort, a Pest megyei Ügyvédi Tanács elnökét kérdeztük meg, aki nemcsak az ügyvédek, hanem a jogsegély­szolgálati jogászok nevében is válaszolt, hiszen hosszú ideje dolgozik e munkakörben a Hazai Fésüsfonó váci gyárában. Szakmai szakadék — Nem azt kell néznie egyik félnek sem, mi az ami elválasztja, hanem azt, ami összekapcsolja őket. Az ügy­védség és a jogsegélyszolgálat is egy úton halad, legföljebb az utca két oldalán — mond­ta dr. Kenéz Tibor. — Me­gyénkben még sok munkahe­lyen, különösen a kisebb szer­vezeteknél, nem hoztak létre jogsegélyszolgálatot. Ezeken a helyeken volna 'lehetőség a ügyvédek bekapcsolására a munkába. Pest megyében je­lenleg 20 kolléga vállalt ilyen megbízatást, akad olyan is, aki társadalmi munkában dolgo­zik. — Ennek ellenére a me­gyében is van némi feszültség a jogászok e két csoportja kö­zött. Miért? — A nézeteltérés szakmai jellegű. Hiszen amíg az ügy­védek rendszeres időközön­ként szakmai és politikai to­vábbképzésen vesznek részt, a jogsegélyszolgálatosoknál ez nincs megoldva. Ennek oka, hogy összefogó szervezetük sincs, mert sokféle ágazathoz, illetve tárcához tartoznak. — A másik gond, hogy ügy­véd csak szakvizsgával, gya­kornoki idő után lehet vala­ki, míg a jogsegélyszolgálatnál nincs ilyen megkötés. Igen sok friss diplomás, tapasztalatok­kal nem rendelkező jogász ke­rül a szolgálathoz és kevés le­hetősége van a tapasztalatcse­rére, alapvető gyakorlati is­meretek megszerzésére. Mesék a jövedelemről — Gabányl Józsefné dr., a Pest megyei Bíróság elnökhe­lyettese egy, a jogsegélyszolgá­latok helyzetével foglalkozó tanácskozáson elmondta, hogy sok a rosszul vagy hiányosan benyújtott bírósági keresetle­vél. Alapfokú kérdésekben já­ratlan kollégákkal is találkoz­nak, pedig a tapasztalatlanság súlyos helyzetbe hozhatja az ügyfelet. S teljesen igaza van. — A közvéleményben ez a vita úgy tükröződött, hogy a nagy keresetű ügyvédek féltik a konkurenciától az ügyfele­ket. — Pest megyében az elmúlt esztendőben az ügyvédek egy­havi átlagkeresete 7500 forint volt. Hogy ennyi pénzt min­den hónapban megkapjon egy ügyvéd, ahhoz ennek a há­romszorosát kell keresnie. Hi­szen ők nem kapnak táppénzt, családi pótlékot, nem jogosul­tak nyugdíjra. Ezeket a jut­tatásokat is saját maguknak kell előteremteniük. A jövede­lem kétharmadát nem kapják kézhez. Többek között ezért vállalnak szívesen jogsegély­szolgálati munkát is. Ám az utóbbi időben mintha felcse­rélődtek volna a szerepek. A jogsegélyszolgálat például bontóperes dolgozókat képvi­sel, míg a munkaügyi bíróság­ra a munkás ügyvéddel megy. Kollektív bölcsesség — Hogyan lehetne a jogá­szok két tábora közötti ellen­tétet végérvényesen feloldani? — Csökkenteni kellene a szakmai felkészültségek közöt­ti különbséget. Nagy szükség volna egy olyan szervezet lét­rehozására, amely a jogse­gélyszolgálat tagjait tömöríte- né és gondoskodna a rendsze­res továbbképzésükről. A szakvizsga-kötelezettség is megoldhatná a problémát. A segélyszolgálat vezetője egye­dül van, segítséget, taná­csot nem tud kérni. Mi, meg­beszélünk egy-egy tipikus jog­esetet a munkaközösségben, ha gondot jelent a képviselet vagy egy kártérítési követelés megállapítása. Van kihez for­dulni. Kollégáinknak is ezért lenne szükségük arra, hogy megismerjék egymást. Nem ellenfelek vagyunk — mondta befejezésül dr. Kenéz Tibor —, hanem kollégák, akik az ügyfél érdekeit kell, hogy szem előtt tartsuk. Móza Katalin KGST Szabványok Vasárnap Siófokon megálla­podás aláírásával befejeződött a KGST szabványügyi együtt­működési állandó bizottság 52. ülése, amelyen a tagországok: Bulgária, Csehszlovákia, Ku­ba, Lengyelország, Magyaror­szág, Mongólia, az NDK, Ro­mánia, a Szovjetunió és Viet­nam delegációja vett részt. Je­len volt Jugoszlávia képvise­lője, valamint meghívottként OIle Sturen, a Nemzetközi Szabványügyi Szervezet (ISO) főtitkára is. A négynapos ta­nácskozáson — amelynek ha­zánk másodszor adott otthont — megvitattak számos doku­mentumot, többek között a KGST Szabványügyi Intézet 1983—84. évi munka tervét és a bizottság munkaszervezetei­nek tevékenységéről szóló- be­számolókat, valamint újabb kétszáznégy szabványt fogad­tak el. Az állandó bizottság jelen­tős szerepet tölt be a KGST- tagországok műszaki-gazdasá­gi együttműködésében,, első­sorban a gyártásszakositás és kooperáció kiszélesítésében, aminek egyik fontos eszköze a szabványosítás és egységesí­tés. Eredményes tevékenységét fémjelzi az is, hogy fennállá­sa, húsz év óta eltelt idő alatt a szakemberek több ezer szab­ványosítási javaslatot terjesz­tettek elő. Nem csábítják a pénzes ügyfeleket A betét itt és ott is kamatozik így könnyű szót érteni Ez az együttműködés fel­öleli a gazdasági és a társa­dalmi terület jó részét. A pos­ta és az OTP munkája között ugyanis sok a hasonlóság és több a közös pont. ök is, mi is szolgáltatunk, pénzt kezelünk, a betétgyűjtés pedig egyformán feladatunk. A másik, a tár­sadalmi vagy emberi oldal­ról megközelítve ugyancsak sok a rokonvonás, ami meg­határozza a postás és az OTP-s dolgozók életmódját, helyzetét. Félreértés ne essék, I nem holmi elkülönítésről van szó, hanem arról, hogy szolgál­tatnak, pénzzel dolgoznak a takarékpénztáriak és postások Egy átszervezés tapasztalatai Ha átgondolt az előkészítés Nem érte váratlanul az Óbuda Termelőszövetkezet több mint négyezres kollektíváját, amikor éppen egy esztendeje bejelentették, hogy 1982. január 1-től szerve­zeti változásokra kerül sor a felsőbb és középszintű Irá­nyításban. Nem tört ki pánik, s csupán néhányan sér­tődtek meg — a többség megértette és elfogadta a gaz­daság vezetésének törekvéseit. Hogy a helyzet így alakult, s végül is e cseppet sem népszerű, ám kényszerű döntés nem váltott ki nagyobb viharokat, az elsősorban az alaposan átgondolt előké­szítésnek köszönhető. Az átszervezéssel kapcsolatos vi­ták a nyilvánosság előtt, az érintettek bevonásával zaj­lottak. Megtárgyalta a , tervezett intézkedéseket a szö­vetkezet pártszervezete is, a kommunisták egységes ál­láspontja alapvetően járult hozzá a nyugodt, kiegyen­súlyozott légkör megteremtéséhez. Sikerült megértetni mindenkivel: a változó feltételekhez való igazodás — így a szervezet korszerűsítése is — folyamatos feladatot kell hogy jelentsen, még akkor is, ha némelykor az egyé­ni és a csoportérdekek ütköztetésére kényszerül a gaz­daság vezetése. Az országban elsőként Pest megyében sikerült megvalósí­tani, hogy valamennyi OTP-fiók szocialista együttműködési szerződést kötött a helyi postahivatallal. S az elsőt még 1978- ban a dabasiak Írták alá. Azóta is ők Járnak az élen, s ezért nemrégiben dicsérő oklevelet kaptak, természetesen pénzjuta­lommal tetézve. Az OTP-sek és postások szinte már mozga­lommá terebélyesedő barátkozását, közös munkálkodását annak Idején Köő Katalin, az OTP Pest megyei Igazgatóságának fő­előadója kezdeményezte, s az Idén november 7. alkalmából posta-vezérigazgatói dicséretben részesült. s könnyen szót értenek egy­mással. Célunk, hogy a szer­ződésekbe foglalt szocialista együttműködés emberileg is közelebb hozza egymáshoz a postásokat és az OTP-seket — mondta Köő Katalin. A dabasi OTP-fiók és pos­tahivatal egyaránt jó hírnek örvend a szakmában. Az OTP-sek például egymás után háromszor lettek elsők a szocialista munkaversenyben és kapták meg a Kiváló OTP- fiók címet. A postahivatal? Többek között már birtokosa a Kiváló hivatal, a Szocialista munka hivatala, s tavalyi eredményei alapján az Élüzem címnek. Az OTP-fiók évről évre ma­gasan túlteljesíti a betétgyűj­tési tervet. (Ebben persze a szorgalmas és takarékos daba- siaknak is nagy érdemük van.) Tavalyi tervüket, ami 5 mil­lió forint volt, 178,4 százalék­ra teljesítették. Az idén, ahogy lenni szokott, jóval magasab­bat, 8 millió forint betétnöve­lési tervet kaptak. Október végén már 17 milliónál tartot­tak! Csak versenytársak Mint minden megyének, igy Pest megyének is meghatá­rozzák, hogy az adott gazdasá­gi évben mennyivel kell nö­velnie a lakossági betétállo­mányt'. Pest megye idei úgyne­vezett betétterve 750 millió fo­rint. Ebből az OTP-re jut 270, a postára 250, a takarékszö­vetkezetekre 230 millió forint. S ezt tovább bontva lett a dabasi OTP-fióké 8, a postahi­vatalé 1,5 millió forint. A takarékpénztárnak és a postahivatalnak egyformán ér­deke a saját terv teljesítése, illetve túlteljesítése. Ebből logikusan következik, hogy egymásnak verseny-, sőt ve- télytársai. Hogyan lehet együttműködni, amikor az az érdekük, hogy egymástól úgy­mond elcsábítsák a pénzes ügyfeleket? — Igaz, versenyzünk, de nem vagyunk vetélytársak és főleg nem ellenfelek — mond­ta Csitári Ferencné, a dabasi OTP-fiók vezetője. — A pos­ta ugyanis a takarékbetétet az OTP megbízásából gyűjti, be­kentik. A kilépők és nyugdíj­ba vonulók helyett nem vesz­nek fel újakat, máskor meg a belső átcsoportosítás lehetősé­gével élnek. Ezzel a módszer­rel fél esztendő alatt hetven­öt fővel csökkentették a teljes munkaidőben foglalkoztatott nem fizikai létszámot is. Az átszervezés következmé­nyei már statisztikai adatok­kal is mérhetők. Az idén jú­nius végéig mintegy 3,8 szá­zalékkal nőtt az árbevétel, 2,2 százalékkal pedig a nyereség az elmúlt év hasonló időszaká­hoz képest, annak ellenére, hogy időközben a téesz létszá­ma összesen 8,1 százalékkal lett kevesebb. Ezek is mutat­ják, hogy a munkaerő éssze­rűbb kihasználásával, a vesz­teségidők csökkentésével je­lentősen emelkedett a haté­konyság. Érdekegyeztetés A gazdaságbeliek, bár a szer­vezeti rendszer módosítása kedvezően hatott, még továb­bi feladatokat jelöltek ki. Ezek közé tartozik, hogy az eddigi tapasztalatokat hasznosítva, jobban kell érvényesíteni az önálóságból eredő felelősséget. Nem szabad megengedni pél­dául, hogy egyes üzemek a ki­sebb csoport érdekeit helyez­zék előtérbe a nagyüzem kol­lektívájának rovására. Ugyan­csak fontos teendő az egysé­gek egymás közötti kapcsola­tainak erősítése. F. Z. tétkezelési tevékenységüket mi ellenőrizzük, vagyis a ml érdekünk is az, ami az övé­ké, nevezetesen, hogy minél jobb eredményeket mutassa­nak feL — Mivel mi hitelt nem ad­hatunk, az emberek egy része úgy érzi, hogy az igazi pénz­intézet az OTP és nem a post-* ta — jegyezte meg DakroVitS Gyuláné hivatalvezető. — Hoz­zánk kevesebben és nehezeb­ben hozzák a pénzüket. De nem kevés azoknak a száma, akik hagyományosan a pos­tára bízzák a takarékbetétjü­ket. S míg OTP-fiókok csak a városokban és a járási szék­helyeken vannak, addig pos­tahivatalok mindenütt. S az sem lebecsülendő, hogy a pos­ta és a takarékpénztár rég­től fogva együtt dolgozik. Még hangversenyre Is Lakrovits Gyuláné hivatal­vezető egyben dabasi járási takarékmegbízott is. Mit je­lent ez a megbízatás? — Tizenhét postahivatal van a járásban. A járási be­tétgyűjtési tervet például én osztom fel közöttük. Összekö­tő vagyok. Az októberi taka­rékossági hónap alatt például együtt kerestük föl a járás postahivatalait. — Különben arra is lehető­séget adtak postás barátaink, hogy a takarékossági világnap alkalmából a dabasi postafor­galmi szakközépiskolában osz­tályfőnöki órákat tarthattam — egészítette ki az OTP-fiók- vezető. A szocialista együttműködés, egymás segítésének sok szép példáját nyújtják a dabasiak. A postások még ifjúsági taka­rékbetétet is szerveznek, s a települést járó kézbesítők rendszeresen széthordják — ingyen természetesen — az OTP tájékoztatóit, reklám­anyagait. Lapunk előfizetői például úgy kapták meg az ifjúsági betétet népszerűsítő anyagot, hogy a kézbesítők az újságba belerakva házhoz vit­ték. Ezt aztán az OTP-sek többek között azzal viszonoz­zák, hogy újságelőfizetőket szerveznek. Abból pedig hosszú lista kerekedne ki, ha közös ren­dezvényeiket, programjaikat mind felsorolnánk. Majális, ócsai kulturális napok, táj­védelmi körzetbe szervezett ki­rándulás, vagy az ócsai mű­emlék templomban az idősko­rúak megsegítésére rendezett hangverseny. Szente Pál Önállóbban Készerűség — írtuk —, hi­szen ez az egyik legfontosabb mozgatója a téeszben végre­hajtott döntéseknek. Az el­múlt esztendőkben a nagyüze­mi méretek kialakulásához több egyesülés is hozzájárult — legutoljára 1980-ban a Kék Duna Halászati Szakszövetke­zet tagsága döntött az Óbudá­hoz való csatlakozás mellett —, s ezzel együtt többnyire a vég­rehajtó apparátus létszáma duz­zadt, a minőségi fejlődés viszont messze elmaradt a követelmé­nyektől. Emellett tavaly kísér­letként kialakították az úgy­nevezett menedzseri rendszert, amelynek tapasztalatai szintén a változásokra ösztönözték a szövetkezetbelieket. A me­nedzserek, akik az elnök és a főágazatok között teremtenek összeköttetést, a várakozással ellentétben nem gyorsították, hanem némileg lassították a döntések útját. A kísérlet azon­ban azt is bizonyította, hogy az egységek igénylik az önál­lóságot, s ez szerencsésen ta- ; lálkozik a gazdasági vezetés céljaival. Az átszervezés óta csaknem egy esztendő telt el, s így már érthetőek a tapasztalatok. Ki­derült, hogy a főágazati rend­szer megszüntetése és az ösz- szevonások egyértelműen pozi­tívan befolyásolták a nagyüze­mi szervezet fejlődését. A ré­gebbi kilenc helyett most hat üzemi vagy termelési egység működik, amelyek részletes, konkrét tervet kapnak. Lehe­tőségük van önálló piackuta­tásra, s jogaik közé tartozik a szerződések megkötése is. ön­állóságuk kiterjed a készlet- gazdálkodásra, a bérgazdálko­dásra és a fizikai dolgozók te­rületén a létszámgazdálkodás­ra is. A követelmények is szi­gorúak: éves pénzügyi és hitel­terveik alapján nagyösszegű kölcsönökhöz juthatnak, ám ezek kamatterheit szintén vi­selik. Kevesebben Az egységek e feltételek alapján elsődlegesen a nyere­ség növelésében érdekeltek, et­től függ az ott dolgozók jö­vedelme. S mert a bérgazdál­kodásban is maguk döntenek, kedvező folyamat indult be a szövetkezetben: az egyesülések után átmenetileg felduzzadt létszámot folyamatosan csők-

Next

/
Thumbnails
Contents