Pest Megyei Hírlap, 1982. december (26. évfolyam, 282-306. szám)

1982-12-10 / 290. szám

«» LLOI A PEST MEGYEI HÍRLAP GÖDÖLLŐI JÁRÁSI ÉS GÖDÖLLŐ VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA IX. ÉVFOLYAM, 290. SZÁM 1982. DECEMBER 10.. PÉNTEK Szombat-vasárnap is dolgoznak Ellátás, felvásárlás, termelés A Galgavidéke Afész tizen­hat község, ötvenezer laikos élelmiszerrel, iparcikkeikkel való ellátásáról gondoskodik, ezenkívül termeltetéssel, fel­vásárlással és ipari tevékeny­séggel is foglalkozik. Üj vállalkozás Borna József, az áfész fő­könyvelője elmondta, hogy idei árbevételük a tervezettnél jobb lesz. Mivel a községek lakóinak száma nem emelke­dik, és a vásárlóerő stagnál, a nyereségszint emelése érde­kében új ipari tevékenységek­be kezdtek. Az aszódi konfekcióüzem­ben, ahol eddig 10—15 száza­lékos hasznot tudtak elérni, gazdasági munkaközösséget hoztak létre. A munkaközös­ség tagjai szombat-vasárnap kis szériában fognak anoráko- kat gyártani. Ez lehetővé te­szi, hogy a szövetkezeti áru­házak és más olyan megren­delők, akik csak szezonban, kis tételben tudnak vásárolni, hozzájuthassanak a keresett cikkhez. A bedolgozóhálózatra épít­ve létrehoztak egy fémforgá­csoló, alkatrészgyártó részle­get is. Gazdaságosnak mutat­kozik a másik új vállalkozá­suk, a csomagolás is. A cso- magolókat főleg a Szilasmenti Termelőszövetkezet és a Hun- garotex látja el munkával. Jövőre mindkét iparágat fej­leszteni fogják. Aszályos év Hírt kell adnunk az áfész két új beruházásáról is. Még az idén elkészül Dányban a 400 négyzetméteres, egyszerre 100 fő étkeztetésére alkalmas vendéglátóipari egység. Túrán épül a ^násik 16 millió forin­tos beruházás, egy 900 négy­zetméteres vendéglátó kombi­nát. Jövő" évben elkészül, megoldja a hosszú ideje tartó gyermekélelmezési gondokat. Az áfész 40 vendéglátóipari egysége közül 10 már szerző­déses üzemeltetésű és. három kiskereskedelmi egységet is szerződésbe vettek. A felvásárlással kapcsolat­ban idén nem számolhattak be kiemelkedő eredményekről. A fólia alatt termelt primőr áru mennyisége megfelelő volt, de az aszályos év nem kedvezett a környéken ter­mesztett uborkának, zöldbor­sónak és más, vizet kedvelő zöldségféléknek. A szilvater­més is elmaradt a szokásod­tól. Ennek ellenére a háromne­Harmincnyolc évvel ezelőtt, a késő őszi napokon már Gö­döllőn is jól látható volt a messziről felvillanó ágyúk tor- kolattüze. Ilyenkor az elcsigá­zott emberek ijedten dugták össze a fejüket: vajon meddig tart még? Egy középtermetű, sovány ember viszont nem félt, hozta-vitte a híreket erőt igye­kezett önteni az emberekbe. Valentini János jellegzetes alakja volt az akkori Gödöllő­nek, kőművesmesterként, szer­számait egy talicskán tolva sok házba eljutott, itt is ott is ki­sebb munkákat vállalt, s min­denkihez volt egy-két biztató szava. Nem tart már soká, jön­nek a felszabadítók. Akik ismerték csak komának szólították. De csak bizalmasai tudták, hogy ez a ragadvány­név tulajdonképpen elvtársat jelent virágnyelven. Baráti körben sejtették: ha elvéti a szót és kiejti az elvtárs szót, abból nagy baja származhat. Hiszen a hatóságok is tudták róla, hogy az első világháború végén hadifogságba került, ahol később részt vett a forra­dalomban, s az új eszméktől megfertőzötten tért vissza Szovjet-Oroszországból. Végzetét azonban így sem tudta elkerülni. Gödöllő felsza­badulása előtt harminckilenc gyed év gazdasági mutatói azt bizonyítják, hogy az el­múlt esztendőben elnyert ki­váló áfész címet nem érdem­telenül kapták. Idei nyereség Üj ipari tevékenységeik ered­ményeképpen idei nyereségük is meghaladja majd a tervezett szintet, az éves mérleg elké­szülte után reméljük, ismét számíthatnak erre az elisme­résre. M. A. nappal, 1944. november 3-án, éjszaka csendőrök vették körül Valentiniék kis házát, s álmá­ból riasztva a családot elhur­colták a családfőt. Több társá­val együtt ismeretlen helyen halt mártírhalált. Emléküket azóta is kegyelettel őrzi a vá­ros. A felszabadulást követően utcanevekkel örökítették meg áldozatukat, jnajd Dregonya József, később Kobzi János kapott emléktáblát. A városi pártbizottság mel­lett működő munkásmozgalmi emlékbizottság javaslatára a város felszabadulási ünnepén emléktáblát helyeznek el Va­lentini János egykori lakóhá­zán, a Valentini utca 7. szám alatt. Márványtábla hirdeti majd; E házban élt Valentini János (1881—1944), a forrada­lom, a munkásmozgalom har­cosa, a fasizmus áldozata. Gö­döllő városi Tanács, MSZMP Gödöllői városi Bizottsága 1982. Az ünnepséget ma, pénteken, Gödöllő felszabadulásának 33. évfordulóján, délután 2 órakor tartják. Ezen a napon,koszorú- zás is lesz a MÁV-állomás fa­lán, a Felszabadulás téren el­helyezett emléktáblánál, s ugyancsak pénteken adják át ünnepélyesen az új tűzoltó-lak­tanyát. Csiba József Emléktábla-avatás Felszabadulási ünnepség Régi titkok ismerője Kinek kellene már a fonó! Talán tizenöt-tizenhat éves lehettem, amikor legénykedő cimboráimmal együtt benyi­tottam a fonóházba, ahol kor­ban hozzánk illő leányok fon­tak vagy zsebkendőt hímez­tek. Sok éve már ennek. A Kossuth Lajos utcai kis pa­rasztházat azóta lebontották, helyébe olyat emeltek, ami napjainkban szokás: manzárd­tetősét, nagyablakosat, fürdő­szobásat. — Nincsenek már fonók — mondta a minap a nyolcvana­dik évén túllépett Kovács Mi- hályné, aztán nagyot sóhajtva megtoldotta. — Biztos hiány­zik a lányoknak, legényeknek. Hallgattam az idős asszony szavait, a régi szokást búcsúz­tató dohogását — de nem akartam őt meggyőzni arról, hogy bizony a téli faluhoz va­lamikor annyira hozzátartozó fonóház egyetlen mai fiatal­nak sem hiányzik. ★ Anélkül, hogy százszázalé­kos pontosságra törekednék, számba vettem a falum fia­taljait. Legnagyobb részük a fővárosba és Gödöllőre jár dol­gozni. Még nem virrad, mikor zükben diplomatatáskával, vagy vállukon a bőrből készült sziityövel buszra, vonatra száll­nak, s csak a sötétedés veti őket haza, a faluba. A közép­iskolái tanulóknak sem köny- nyebb a helyzetük, mert a tá­voli iskolában eltöltött órák után legalább háromszor hat­van percet el kell merülniük a másnapi anyagot rejtegető betűtengerben. Régen elhúz­ták már az esteli harangszót, amikor ezek a fiatalok ágyba kerülnek, és a falut ébresztő hajnali kongást sem hallják, hiszen a vekker riasztó éb­resztése korábban, útra indí­totta őket. — Nincs már fonó — is­métli Kovácsné, és botját fi­gyelmeztetően felemeli. — Nincs már fonó, ami a fiata­lok szórakoztatására szolgált, meg a falu olyan házasságszer­ző intézménye volt, ahol lá­nyok, legények egymáshoz kö­zelebb kerülhettek. Vitatkozhatnék Kovácsnéval, sorolhatnám, hogy az egymás­ra találásnak mennyi más al­kalma teremtődött meg az el­múlt negyedszázadban: a kö­zös munkahely, az iskola, a napi kétszeri másfél órás vo­natozás, a sejtelmes sötétséget adó mozi, a diszkó, a bál, az ifjúsági klub — nem teljes a felsorolás —, mind alkalmat ad az ismerkedésre, a párke­resésre és párválasztásra. Ér­velhetnék, de nem teszem, mert tulajdonképpen tetszik Kovács Mihályné háborgása, a múlt egy elavult intézményéért való aggódása, kesergése. Biz­tatom, mondja el, milyen volt az a régi fonó, s talán lehetne valamit tenni az újjászületé­séért. ★ Hajlik kérésemre a régi tit­kok ismerője. Fekete szoknyáit maga alá gyűri, járásában se­gítő botját a sarokba téteti ve­lem, s <niközben forró teával kínálom és nagykendője leve- tésére kérem, megmagyarázza, hogy ezekben a modern házak­ban, melyekben a pincébe szo­rult a kályha, és a falra akasz­tott vasdarabokkal akarnak melegíteni, az idős emberek mindig fáznak. — A kemence­padka volt az igazi — erre esküszik. — A fonás nemcsak munka volt, hanem szórakozás is, mert nyugodtan lehetett mel­lette beszélgetni. Nem is egy fonóház működött a faluban, mert külön jártak a felvégiek, az alvégiek, külön volt fonó­juk az újsorosiaknak, meg el­osztódtunk kor szerint is. Más fonóba jártak a növéndékek, és megint másba az eladó lá­nyok. Sok szegény asszony élt a faluban, aki arra a kis jö­vedelemre is rászorult, amit bérletként összhordtunk: háti­kosár, kukorica, maréknyi bab, öklömnyi zsír, néhány tojás, Gafga-parti Tsz, IV-es alapszenrezef Kollektív szellem minden téren Ugyanannak a gazdaságnak a tagjai, de meglehetős í í-étszórtan dolgoznak a gal- gamácsai Galga-parti össze­fogás Termelőszövetkezet IV- c; alapszervezetéhez tartozók. A galgamácsai és az ikladi központban, az ikladi asztalos­üzemben és javítóműhelyben, a domonyi lakatos- és gumi­üzemben, a növénytermesztés­ben. Egy-egy személy van a galgamácsai tanyán, Domony- völgyben és Váckisújfalun. Az előkészületek Hozzátéve, hogy az alap­szervezet tagjai négy ágazat­ban dolgoznak, fejtik ki po­litikai tevékenységüket, ért­hető, ha a beszámoló taggyű­lésen dr. Bucholcz László mindjárt az elején említette a szétszórtságot és azt a sokré­tűséget, ami jellemző rájuk. Ismeretes, hogy ez a termelő- szövetkezet két éve jött létre, egyesülés révén. Ezen a tag­gyűlésen eme tény csupán egyszer vetődött fel, ugyan­csak a sokrétűség illusztrálá­sára. Akkoriban természetszerű­leg, még az előkészítés idő­szakában fel kellett mérni, hol milyenek a lehetőségek, mit érdemes folytatni, illetve megszüntetni, miben kell vál­toztatni, akár a gyártmányok­ban, akár a munkaszervezet­ben. Máig tartó folyamat ez. A gumiüzemet például, ahol a munkakörülmények sem megfelelőek, felszámolják. Egyúttal gondoskodnak arról, hogy az itt dolgozók ne ma­radjanak munka és kereset nélkül. Más épületben meg­kezdik a műanyag cikkek gyártását, ami várhatóan mind a gazdaságnak, mind a dolgo­zóknak nagyobb jövedelmet jelent. Érdemi kérdések A galgamácsai termelőszö­vetkezet ebben az esztendő­ben eredményesen működött, ez derült ki a beszámoló sum- mázatából, valamint a hozzá­szóló Pintér András elnök adataiból. Az alapszervezet tagjai munkahelyükön nem­csak szorgalmasan, de példa­mutatóan dolgoztak. Egyszer­egyszer a munkahelyen, de a szűkebben vett pártéletben is előfordultak fegyelmezetlen­ségek, amelyekről a vezetőség beszámolója és a hozzászólót.. is kritikusan szóltak. Ecker Dániel gépkocsi-elő­adó a taggá nevelés felelőssé­géről beszélt, éppen egy olyan kilépő kapcsán, akinek ő volt az egyik ajánlója. Minden bi­zonnyal ez az eset is nagyobb óvatosságra késztette, amikor üveg bor, s minden más, ami a többi szegény falusi portá­ján akadt. — Amikor lement a nap, a mindennapi viselős ruhánknál valamivel szebbe öltöztünk, s indultunk. Vittük a guzsa- lyunkat, az orsónkat, a fönni- valónkat. Senki sem ült a má­sik helyre, mert már este úgy alakult a rend, hogy min­denki a legjobb pajtása mellé húzódott. Szaporán kellett per­getni az orsót, hiszen csak ad­dig folyt igazi munka, amíg a legények meg nem érkeztek. Amikor az első legénycsapat I benyitott, már csak látszat­munka. folyt, inkább csak in­cselkedtünk. Könnyű volt csó­kot kapni, mert úgy lehetett intézni a dolgot, hogy a leg­jobban tetsző legény lábaihoz essen az orsó, amit a huncut csak csókért adott vissza. ★ — De könnyen elszaladt az a két-három óra, amíg együtt voltunk — mosolyog az emlé kező, aztán mintha egy félórá val előbb nem szidta volna a világot a fonó elmúlása miatl — győzködni kezd. — Mi szük­ség is lenne rá. Ki visel ma vászoninget meg pendelyt? Egyik se módi. már! Veszi a botját. Kikísérem Hosszan nézek utána. Szeret­ném megsimogatni, kifehére- dett, áttetsző kezét megcsókol ni, mert valamennyien, akik köztünk élnek, szeretetre mél tóak, tiszteletet parancsolóak elnyűhetetlenek és megismé­telhetetlenek. Fercsik Mihály egy egészen más területről beszélt a beszámolónál szigo­rúbban. A vezetőség vélemé­nye szerint a szakszervezeti alapszervezet felszámolta a korábban volt hiányosságokat, s eljutott oda, hogy a hatás­körébe tartozó érdemi kérdé­sekkel foglalkozzon. Ecker Dániel úgy vélekedett, noha részletekbe nem bocsátko­zott, a szakszervezet még nincs teljesen sínen. Elismeréssel szólt a beszá­moló a brigádokról, amelyek jelentősen hozzájárultak a szép gazdasági eredmények eléréséhez. Húsz közösség te­vékenykedik a szövetkezetben, mondta el később dr. Vöő György takarmányozási ága­zatvezető, s ezek közül hét tartozik ehhez az alapszerve­zethez. Jelentős nyereség Ebben az évben nem vettek fel új tagot a IV-es alapszer­vezetbe, jóllehet dolgoznak a különböző munkahelyeken olyanok, akik alkalmasak vol­nának rá, figyelmeztetett Bakti Tibor, a faüzem veze­tője, helyeselve Ecker Dá­nielnek, hogy meg kell gon­dolni, kit ajánlanak. Kiemel­te a KISZ-szervezet szerepét, amelynek egyik jelentős feladata a fiatalok párttaggá nevelése. A gazdasági eredményeket taglalva dicsérőleg szólt az alapszervezetnek az asztalos­üzemben dolgozó tagjairól, akik példát mutattak akkor, amikor olyan munkákat vál­laltak, amelyek jelentősen nö­velték a nyereséget. Kazán Ferenc szerelő már a jövőről is szólt, amikor java­solta, a gépjavító részlegen belül alakítsanak ki egy cso­portot, amelynek a feladata a még használható alkatrészek felújítása lenne, hiszen így sok értéket menthetnének meg. Amire igazán szükség van, mert tudjuk, a következő évben sem leszünk könnyebb helyzetben. Az idei szép ered­mény csak -akkor ismételhető meg, ha minden forintnak alaposan megnézzük a helyét. Az elmaradók Sok szép kifejezésünk van erre, hangoztatta Juhász Jó­zsef állattenyésztési főágazat- vezető, eredményt azonban csak abban az esetben várha­tunk, ha ezek a lehető legtöbb emberben tudatosulnak, s valóságos termékké, gyárt­mánnyá válnak az üzemek­ben, műhelyekben. Több felszólaló mutatott rá az egység, a kollektív szellem fontosságára. Mind a munka­helyen, mind az alapszervezet életében. A vezetőség beszá­molója és a hozzászólók telje­sen egy véleményen voltak abban a tekintetben, hogy meg kell szilárdítani a párt­fegyelmet. Határozatképtelen­ség ugyan nem fordult elő az idén, de akadnak pártta­gok, akik túl sokat hiányoz­nak a taggyűlésekről, s olya­nok is, akik el-elmaradnak a tagdíjfizetéssel. A jövő évi feladatok meg­határozásakor mindeme hiá­nyosságokat számba vették. Végrehajtásukra szintén nél­külözhetetlen az egység és kollektív szellem. K. P. A nagy balhé. Színes, ame­rikai krimi, 4, 6 órakor. Ősszel a tengernél. Színes, szinkronizált szovjet film, 8 órakor. Országos vásár Országos sertés- és kirako­dóvásár lesz vasárnap, decem­ber 12-én, Gödöllőn. A nap programja December 10-én. Gödöllő, művelődési köz­pont: A Vízi Péter és Vizl Pál cí­mű népmese közös elemzése, 18 órakor, a népművészeti mű­hely foglalkozása. Fotóamatőrök konferenciája a Budapesti Fotóklubban. Nyolcadikosok klubja, szel­lemi vetélkedő, 17 órakor. Tipegő. Gyermekeink játé­kai, az ajándékozás, 17 órakor. Rendhagyó óra a dolgozók szakközépiskolájában. A Nyu­gat költői. Előadó: Kürti Papp László előadóművész, 16 óra­kor. Török László Cigányok cí­mű kiállítása, megtekinthető 16—20 óráig. A természet furcsaságai cí­mű kiállítás, megtekinthető 15—20 óráig. Juhász Gyula könyvtár: Az olvasással is tanulunk — könyvtári foglalkozás a Pető­fi Sándor és a Karikás Fri­gyes Általános Iskola tanulói­nak, 10 órakor. Gödöllő, helytörténeti gyűj­temény: A gödöllői kisipar múltja és jelene című kiállítás, megte­kinthető 14-től 18 óráig. Állatorvosi ügyelet: Csömö­rön, Erdőkertesen, Gödöllőn, Isaszegen, Kerepestarcsán, Mogyoródon, Nagy tárcsán, Pé- celen, Szadán, Veresegyházon december 12-én, vasárnap 8 órától 13-án, hétfőn 8 óráig: dr. Szőke Ferenc, Gödöllő, Stromfeld sétány 16. Aszódon, Bagón, Dányban, Domonyban, Galgahévízen, Galgamácsán Hévizgyörkön, Ikladon, Kartalon, Túrán, Valkón, Vácegresen, Váckisúj­falun, Vácszentlászlón, Verse- gen, Zsámbokon 12-én, vasár­nap 8 órától 13-án, hétfőn 8 óráig: dr. Márton János, Gal- gamácsa tsz-tanya. Karácsonyi nyeremény a vásárlóknak Pénztárgépes boltjainkban december 14-én és 15-én minden 500 forint feletti vásárlás esetén tombolajegyet adunk A tombolajegyek december 21-én nyilvános sorsoláson ‘vesznek részt. A sorsolást négy körzetben rendezzük meg: Nagymaroson a 21. sz. boltban 9 árakor, Vácott o 10. sz. ABC-áruházban 11 órakor, Dunakeszin oz 51. sz. boltban 13.30 órakor, Gödöllőn a 20. sz. ABC-áruházban 15.30 órakor. Minden körzetben egy 5000 fo-int értékű, egy 3000 forint értékű, egy 1500 forint értékű és tíz 500 forint érétkű vásárlási utalványt sorsolunk ki. Kérjük, hogy a tombolajegyek mellett a pénztárnál kapott blokkot is őrizzék meg. Szerencsés vásárlást kívánunk kedves vásárlóinknak. Vác és környéke Élelmiszerkiskereskedelmi Vállalat ISSN 0133—1957 (Gödöllői Hírlap)

Next

/
Thumbnails
Contents