Pest Megyei Hírlap, 1982. november (26. évfolyam, 257-281. szám)

1982-11-10 / 264. szám

1982. NOVEMBER 10., SZERDA

T5-A fektukan végül gyeseit

Hálásak egyetlen jó szóért is

Nem művészet megöregedni — művészet azt elviselni — írta a németek nagy költője, Johann Wolfgang Goethe. Az öregség azonban cpp oly sajátos á’Iapot, mint a gyermekkor, a fiatalság. Ha nem sorscsapásként fogadja, akit elér, megtalálja a maga mindennapi örömét. De rögtön a költővel ért egyet az, aki öreg napjaira egyedül marad, s az élet mindennapi terhei megoldhatatlan feladatot jelentenek számára, aki csak a gondokat érzékeli, öröm kevés jut, betegség annál több, s az idő ólomlábakon jár...

Talán legfájóbb az egyedüllét. Hogy nem maradnak mégsem teljesen magukra a rászoruló idős emberek — köztudott. Az öregek napköziotthona — nem a legtalálóbb kifejezés — enyhít valamelyest a magányon, a közös beszélgetés, szórakozás megszépítheti a hátralevő éveket, s persze létezik a szociális otthon. Ne részletezzük, kik, miért, hogyan kerülnek ide, hiszen külön írás témája lehetne, s olvashatunk is gyakran* az otthonokban élőkről. Van azonban egy sajátos forma '— a szociális otthon előszobája, ha úgy tetszik —, s ez a házigondozás.

Ha felfedezik

A ráckevei járásban már a 60-as években próbálkoztak házigondozással, a vöröskeresztes aktivisták által szervezett munka azonban ténylegesen 1973-ban öltött hivatalos formát, amikor Varga Árpádné járási vezető gondozónő személyében gazdája lett az ügynek.

— Akkor még tiszteletdíj nélkül vállalták a gondozást, 1974 óta pénzt is tudunk adni ezért a tevékenységért. Ne gondolja, hogy nagy összegekről van szó, legfeljebb ezer forint lehet havonta, de ezt csak az kapja, aki ágyban fekvő beteget gondoz. A többség 5— 7—800 forintot kap. Nem is ezért teszik, bár akad akinek a pénz sem mellékes. Zömében nyugdíjasokból, gyesen lévő kismamákból áll a gondozók tábora. Az utóbbiak most már legálisan is oda tartozhatnak.

S némi statisztika arról, hogyan is áll a házigondozás helyzete a ráckevei járásban. Tavaly, mintegy 240—250 személyről gondoskodtak, a házigondozók 150—160-an. Nem teljes a lista azokról, akik a társadalom segítségére szorulnak, de ahol felfedeznek a védőnők, a gondozók — netán a szomszédok révén — valakit, akinél elkelne a támogatás, ott nem marad el a tett sem. Csak hát, sok a ha ... Kellene egy hálózat — mondják a gondozók —, amely idejét en jelezné, hova kell a segítő kéz, hogy ne lennének magukra hagyott idős emberek a járásban.

Természetesen gondozót sem könnyű találni. Van, aki csak a mellékkereset miatt vállalja, az ilyeneket általában hamar eltanácsolják a körükből, a legtöbben azonban emberségből, meg talán azért, hogy ők se legyenek egyedül, hasznos, célszerű elfoglaltságot találjanak.

— Ez a fórma átmeneti, hosszabb távon nem kielégítő

— fejtegeti hátrányait a vezető gondozónő. Nem könnyű az idős emberek szeszélyeivel megbirkózni, megesett már, hogy 10—12 aktivista is kidőli egy idős ember mellől... A sajátos segítségre szorulók általában olyanok, akiknek a hozzátartozóik nem itt élnek, nem törődnek idős rokonukkal, nem is akarják a velük járó terheket a nyakukba venni mondván: így egyszerűbb. Aztán akad olyan eset is, ahol a gyerekek fizetik a gondozási díjat, csak éppen messze fújta őket Ráckevéról a sors szele. Érdekes, hogy általában az értelmiségi gyerekek feledkeznek el a szüléikről, arról; nekik köszönhetik, hogy vitték valamire ...

Könnyek, indulatok

Osztoics Jánosné szervező gondozónő már több mint 10 éve űzi ezt a mesterséget, először még mint a Vöröskereszt aktivistája, majd a szervezett gondozói hálózat tagjaként. Amíg a járási hivatal épületétől a közeli házak egyikébe igyekszünk, tucatnyian megállítják. Mindenkihez van egykét jó szava, vállalja, hogy elintéz ezt, azt, amazt. Ó valóban hivatásnak tekinti munkaidővel sohasem mért tevékenységét.

— Az volt a legnehezebb, hogy at idős emberek bizalmát megnyerjék a gondozók. Idegenkedtek attól, hogy azt a munkát, amivel eddig ők is játszva megbirkóztak, most más végezze el. Nem volt könnyű belenyugodni, hogy eljárt felettük az idő, már nem tudnak annyit vállalni, mint régen — magyarázza Osztoicsné, s közben meg is érkezünk Szemsthy Irén és sógornője lakásához.

Irénke néni a szobában rakosgat, 81 éves. Mariska néni

— őa gondozója, 3 hónap múlva lesz 76 — tréfálkozva fogadja Osztoicsnét.

— Jól kibánt velem — fordul felém — még 1976-ban, amikor megkérdezte, vállalnám-e egy idős bácsi gondozását. Én nem tudok nemet

Kenyériben és -saekitolt

Vácszcntlászlún a Zöldmező Termelőszövetkezet új kenyérüzemet és szakboltot létesített. Az üzemben naponta öítven mázsa kenyeret és különböző péksüteményt sütnek, amelyből Vácszcntlászlón és környékén, három községben árusítanak.

mondani, aztán pedig Irénke szorult rá a segítségemre Összeköltöztünk, nekem még a szemem is jó, a lábam is fürge, megcsinálok mindent. Csak az a jó, amit én végeztem el.

Irénke néni szeméből megállíthatatlanul hullanak a könnyek: — Alig látok, legfeljebb foltokat. S félek is egyedül a lakásban. A testv reim ugyan meglátogatnak, de rohannak mindig, öt-tíz percre maradnak csak. Legfeljebb a ház elé a „pletykaplaccra” tudunk kimenni egy kis csevegésre. Aztán a rádió és a tv is leköt, bár az utóbbit nem látom, csak hallom ...

Mi a megoldás?

Nem messze toiük, törékeny termetű, hajlott korú noK fogadjak nagy-nagy szeretettel a szervező gondozonot. Nem szorulnak meg állandó segítőre, a ház mögötti kiskertet,is kendbe teszíü, jól jön a konynara az a Kis zöldség. Egyikük ugyanis cukorbeteg, nem eheti azt a kedvezményes ebédet, amelyet mindennap elvisznek a gondozottaknak, vagy a rászorulóknak. Most még nem igénylik — szerencsére — a mások gondoskodását, egyvalami azonban nagyon hiányzik az alacsony kis szobából, mégpedig a jó szó, az érdeklődés, a figyelem, az a fajta törődés, amely nem csupán tettekben, hanem szavakban és érzelmekben is megnyilvánul. Egyegy vigasztaló mondat, egy őszinte simogatás a fekete kendővel védett ősz hajra, s amikor elköszönünk, máris vidámabban hangzik a búcsúszó a nővérek szájából. S ottmarad a levegőben az ígéret és a várakozás szava: Jöjjön ám Erzsiké, várjuk...

★

Megoldás — de nem a legszerencsésebb —, hogy a pihenésre alaposan rászolgált emberek életük alkonyán mások gondozásával töltsék napjaikat. Még akkor is, ha a társaság kárpótolja őket a fizikai munkáért, a fáradságért, s a néhány száz forint enyhít az anyagi gondokon. A társadalom csak félmegoldással segíthet legjobb szándékai mellett is...

Gáspár Mária

A szemléletet nehéz formálni

Egy bezárt klub tanulsága

Aligha akad hálátlanabb feladat, mint az egészségnevelőé. Szerteágazó területen kell felvennie a harcot a meggyökeresedett szokások ellen, s nem elég azt mondania valamire — ez helytelen —, meg kell mutatnia azt is, milyen jobb, járhatóbb út kínálkozik a változtatásra hajlandók számára.

Verebes Pálné második éve egészségnevelő Dunakeszin, s amikor rögtönzött mérleget készítettünk eddigi munkájukról — különös tekintettel az eredményekre —, bizony, jócskán akad még tennivalója — summázhattunk. Ez azonban nem azt jelenti, hogy nem tett volna nagyon is sokat, csak hát nehéz világraszólót produkálni ott, ahol az emberi tudat átformálása a cél.

Apró kis sikerekkel büszkélkedhet, s átélt kellemetlen élményeket is. Ezek sorába tartozott, hogy a jól indult kismamaklub néhány hónapos virágzó működés után kitehette ajtajára a „bezárt" feliratot. Pedig változatos, gazdag programot kínáltak a kismamáknak, akik el is mentek a művelődési központba, s érdeklődéssel hallgatták az előadásokat a gyermeknevelésről, a kozmetikai titkokról, a makramékészítésről. Az apróságok felügyeletének megoldása sem jelentett gondot, hiszen KISZ- es fiatalok vállalták, hogy amíg a mamák gyarapítják ismereteiket, ők elszórakoztatják a kicsinyeket. A nyári szünetet követően aztán már nem volt érdeklődés a rendezvények iránt, még azok is elszoktak a klubtól, akik addig rendszeresen odajártak. A szervezők számára az azóta már megfogalmazott tanulságok azzal a haszonnal jártak, hogy a klub majdani újjáélesztésekor már tudják, mire ügyeljenek különösképpen a közösség életbentartásakor, például, hogy ne tartsanak hosszabb szünetet.

Az egészségnevelés egyik sarkalatos kérdése az élelmezésé, a táplálkozásé. Nem véletlen, hogy az egészségnevelők a legifjabb korosztály soraiban kezdték meg az átalakító munkát a Vöröskereszt alapszervezeteivel és a Pest megyei Vendéglátóápari Vállalattal karöltve. A napközis táborokban megtartott főzőcskevetélkedőn a gyermekek

megismerkedhettek a legkorszerűbb táplálkozási módokkal, megtanulhatták, hogyan kell egészségesen étkezni, egykét új konyhatechnikai eljárással elérni, hogy a családokban az étkezés, az életmód — a felfokozott életritmus ellenére is — egészségesebb, a kívánalmakhoz közelebb álló legyen.

Ennek jegyében készültek a fogászati és testápolási hónap rendezvénysorozatára is. Az iskolákban elhangzó előadások e témakörben adnak majd hasznos tanácsokat a gyerekeknek. S már most megkezdhetik a felkészülést arra a nagyszabású vetélkedőre, amelyet december 14-én a művelődési központban rendeznek meg. Itt az iskolások arról tehetnek majd tanúbizonyságot, hogyan cselekednek fogaik épségének megóvásáért.

g. m.

növényvédő szerek

A háztáji gazdaságokban, kisüzemekben a növényvédő szerek szakszerűtlen tárolása igen nagy veszélyforrás: gondatlanságból már számos tragédia keletkezett, a kisebb baleseteknek a száma pedig felmérhetetlen. Ezért fontos a növényvédő szerek tárolására, felhasználására előírt szabályok betartása.

Az első, legfontosabb előírások egyike az, hogy a növényvédő szereket szigorúan tilos más anyagokkal, például élelmiszerekkel, takarmánnyal együtt ugyanabban a helyiségben. helyiségrészben tárolni. E célra jól elkülönített, zárható helyiséget, helyiségrészt, tárolásra alkalmas szekrényt, ládát kell felhasználni. A helyiség lehetőleg hűvös, száraz legyen, megfelelő szellőzéssel biztosítva. A másik alapvető feltétel: a növényvédőszerraktárban példás rend szükséges.

Beruházások a dabasi járásban

Új gyerekintézmények

Pest megyében nem a dabas.i járás az egyetlen, ahol nehézségeket okoz a tanulóifjúság elhelyezése, kevés a tanterem. Például Gyálon — akár az agglomerációs övezetben másutt is — rohamosan nő a lakosság létszáma, nehéz a diákok és a pedagógusok helyzete.

Városi Kálmán, a dabasi járási hivatal terv- és pénzügyi osztályának főelőadója beszélt róla, hogy az idei beruházási keret nagyrészét éppen az iskolagondok enyhítésére fordították.

Jó ütemben halad a gyáli 12 tantermes iskola kivitelezése, a szerkezeti munkák befejezés előtt állnak. Tavaszra elkészül egy 16 tantermes iskola terve is, az előkészítési munkák most folynak.

Az elmúlt év eredményének számít az új 75 személyes óvoda és a 40 gyereket befogadó bölcsőde. Átadásuk a munkálatok elhúzódása miatt csúszott át ez évre.

Bugyi községben avatták fel — lapunk is hírt adott az eseményről — az új tornatermet. A helyi termelőszövetkezet, a Telefongyár bugyi gyáregysége

és a lakosság társadalmi munkával, kommunista műszakokkal támogatta az építését.

Nemrég adták át — műszakilag — a hernádi iskola új szárnyát is. A 14 milliós beruházás rekordidő alatt készült el. A hernádi Március 15. Tsz gazdasági munkaközössége tavasszal kezdett a kivitelezéshez.

Dabason új nyolctermes iskola építésébe kezdtek. A nagyközségi tanács költségvetési üzeme a kivitelező. Az Inárcson épülő hasonló iskola tervei is elkészülnek november végéig.

Már tart az Örkényben két éve átadott iskola mellett a 600 adagos konyha alapozása. h Elkészülte után tornateremmel ■? kívánják- még bővíteni a komp— iexumot.

A dabasi, inárcsi beruházások megkezdéséhez a helyi tanácsok megelőlegezték a költséget. A megyei költségvetési keretből csak jövőre kaphatnak pénzt erre a célra, saját erőfeszítéseikkel azonban elérhetik, hogy a fontos létesítményeket egy évvel korábban adják át rendeltétasüknek.

M. A.

Bába Mihályi

Összeszedtem a jegyzetlapokat, doszsziéba tettem és elsüllyesztettem a táskámba. Most már jöhet a sör, intettem a felszolgálólánynak. Akkor vettem észre a szomszéd asztalnál ücsörgő mentős fiút. Találkozott a tekintetünk. Köszönt. Nicsak, hisz ez a Bakos Feri kisebbik fia, akit felvettek az egyetemre, de helyhiány miatt csak jövőre kezdheti meg tanulmányait. S, hogy ne lógjon tétlenül, elment a mentőkhöz dolgozni. Orvos akar lenni. Áthívtam az asztalomhoz.

— Kedves Antal fiam, miért lógatod az orrodat? — veregettem hátba.

— Nehéz éjszakánk volt.

— Előfordul ez. Kérsz egy pohár sört?

— Nem, nem, inkább még egy feketét. Tudja, Miska bácsi, éppen azon töprengtem, hogy miért féloldalas az emberek lelkiismerete! ?

Értetlenül néztem rá. Hörpintettem a sörből, és vártam. Nem sokáig. Folytatta töprengését.

— Az éjszaka egy nehéz esethez hívtak ki bennünket. Egy hetvenen túli bácsihoz, aki már napok óta csak üldögél, hallgat és bámul maga elé. A felesége szerint. Akkor hivta ki a mentőket, amikor hörgött és szája szélén habos buborékok jelentek meg. A doktor úr injekciót adott neki, hordágyra * tettük és vittük be a kórházba. Útközben mesélte el különös történetét.

— Folytasd csak, folytasd — biztattam, amikor egy pillanatra elhallgatott.

— Állítólag szerelmi házasságot kötött. Szépen fel is nevelték három gyermeküket. És akkor kezdődtek a bajok. A gyerekeknek semmi sem volt jó, cukkolták anyjukat, hegy miért nem parancsol rá apjukra, hogy mit csináljon, merre menjen, mennyit és hol keressen még többet. Beutalót szerzett egy híres üdülőhelyre, de nem mentek el, mert a testvére és a gyerekei a kömentős (iá

Meg is értem. Vagy mégsem? Már magam sem tudom. Sokat mesélt még magáról, gyorsan kapkodva a lélegzetet. De nem akarom untatni vele Miska bácsit. De talán az még érdekes, hogy miért hallgat már néhány napja.

— Erre én is kíváncsi vagyok — hajoltam előre, miközben dühös voltam magamra, hogy elpakoltam jegyzetlapjaimat.

— A kisöreg, bevallása szerint, sohasem volt templomba és temetőbe járó ember. Akkor ment csak, ha a tisztesség nagyon úgy kívánta. Soha nem volt egy szava sem, hogy a felesége meg az egész család, halottak napján virágot vitt, gyertyát gyújtott a rokonok, jó ismerősök sírján. S most, az idén döbbent rá, hogy az ő szüleinek a sírjára még sohasem vittek virágot, hogy az ő szüleinek a sírján még egyetlenegy halottak napján nem gyújtottak gyertyát az emlékükre, akik pedig erejükön felül is segítették őket. A nehéz napokban mindig jött tőlük a csomag, ősszel a zsák krumpli, a liszt kosárszámra. No, szóval ezen töprengett, amikor egyedül maradt, aztán elm£nt és a sárga földig leitta magát. Hazament, lefeküdt, kialudta magát, felkelt és hallgatott. Amíg csak a mentőautóba nem teltük. A doktor úr szerint átélt egy szívrohamot.

— Akkor rendbe jön — mondtam, mintha vigasztalni akartam volna.

— Nem ez az én bajom — fordult hirtelen felém —, hanem az, hogy nem tudom elfelejteni a szavait. Nem, nem bírom elfelejteni. Mert mintha csak rólam beszélt volna. Rólunk! Érti. Miska bácsi? Az apámról, az anyámról, meg rólam, az istenit neki. Mert csak most döbbentem rá, hogy én is csak az egyik nagyszülő sírjára vittem virágot. A másik eszembe se jutott. Szóval, az én lelkiismeretem is féloldalas. De miért? Ki akarta ezt? Ki?

Nvugodi meg. Kipihened magad és nem lesz semmi baj. Hosszú még neked a negyvennyolc órás szolgálat. Na.

— Lehet — mondta komiszul. Felhajtotta a sört. És szó nélkül ott hagyott.

zelben laktak. B'éltek, hogy találkozik a testvérével. Persze, amikor kölcsön kellett tőlük kérni, akkor nem hagyták békén, amíg nem írt, nem kért. Kért, és elfelejtették megadni. Ráér az, mondták neki, ha szólt, hogy már illő lenne visszaadni a kölcsönt. A kis öreg rokonságával már alig-alig tartotta a kapcsolatot. De neki vendégül kellett látni felesége olyan rokonát is, akit szabados viselkedése miatt megrótt, aki a szemébe vágta, hogy minek izgatja magát viselkedése miatt, hiszen olyan hülyét, mint az apja, mindig talál. De a betegünk szerint még nem talált, pedig már lassan betölti a félszáz esztendőt.

— Akkor az öreg pipogya, papucsférj volt — mondtam nevetve.

Antal forgatta a csészét az asztalon, aztán felkapta a fejét.

— Mégiscsak iszom egy pohár sört.

— Hát, ha már szabad vagy ...

— Holnap reggelig. Nem rossz ez a sör.

Ivott, és hallgattunk néhány percig.

— Kiváncsi vagyok, hogy ugyanezt a történetet hogyan mesélné el a feleség. Vele nem beszélgettél?

— Nem. Nagyon ideges volt. S valami olyasmit mondott a doktor úrnak, hogy a férje nehéz természetű ember, sok gondja, baja volt emiatt. Lehetséges. Valamit azért nem értek. A gyermekek nevelését. Ami a legjobban fájt a kisöregnek. A felesége őt mindig a gyerekek előtt leckéztette meg. Ilyenkor ő kiabált. Ha pénzt kapott, elszámoltatták. Egyszer a vő jelenlétében is. Nyolcvanforintnyi összeg hiányzott. A patáliától rengett a ház. Aztán kiderült, hogy a taxit nem a vő, hanem ő fizette. Akkor mindenki rögtön úgy tett, mintha nem történt volna semmi. Erre egyre gyakrabb dühbe gurult.