Pest Megyei Hírlap, 1982. november (26. évfolyam, 257-281. szám)
1982-11-09 / 263. szám
1988. NOVEMBER 9., KEDD Wr?TTT V xJunav Dunakcsziek tapasztalatcseréje Vácott Emberibb szóra vágyva Erősödik az élő kapcsolat A kultúra birtoklásában még mindig igen gyakran a vágyakat mutatjuk be tényékként. Különösen szokásos módszer ez a gyárak, üzemek világában, anol naponta értékeljük Jelül a művelődés állapotát. . Pedig a tétel közismert csalk a birtokba vett kultúra személyiségformáló, csak az átélt és átélhető művészet válik igazi termelő erővé. Ezt bizonyítják a kétkeziek körében készült szociológiai tanulmányok, s támasztják alá az ergonómiai mérések. A jókedvvel és jó lelkiállapotban végzett munka: közügy. A hatékony kulturális munkálkodás napi közérzetünk lendítője, serkentője lehet Módszerek gyűjtése Ezt Ismerték fel a dunake* szí népművelők, akik a dunakeszi művészeti napok keretében Vácra, az Egyesült Izzó gyárába hívták meg a környező üzemek képviselőit. A kiindulópont annak elemzése volt. hogy a törvényben rögzített határozat — „A vállalatok kötelesek gondoskodni a dolgozók művelődéséről, általános műveltségük, munkakultúrájuk, szakmai képzettségük fejlesztéséről” — miként valósul meg. Vác egy kicsit modellnek is tekinthető, főleg az üzemi kultúra egykori vágyainak gyakorlati, köznapi megvalósításában. Dunakeszin a művelődési bizottságok titkárai kivétel nélkül társadalmi munkában tevékenykednek. Napi feladataik ellátása mellett szervezik a programokat. Érthető tehát, hogy a módszerek .’begyűjtése” volt a cél egy olyan közművelődési területről, ahol ezt a munkát teljes munkaidőben végzik. Tóth László, a házigazda példákkal is szolgált. — Idestova hat esztendeje dolgozom a közművelődési bizottság titkáraként — mondotta bemutatkozásként, miután mindenkit körülvezetett a gyárban: lássák hol és kikkel működik együtt. — Legelőször a pincéből alakítottunk ki hangulatos helyiséget, ami több mindenre alkalmas. Kiállítást. író—olvasó találkozót, klubfoglalkozást lehet itt rendezni. A kis színpadon volt már kamaraelőadás és bálokat is tartunk. Igények ébresztése A sokféle esemény hallatán a titok nyitjára voltunk kíváncsiak: miként telnek meg érdeklődőkkel a termek. Tóth László nem váratott sokáig a válaszra: — A titok nem más, mint az élő kapcsolat. Az embermeleg, testközeli szónak van hitele. Erre kell építenünk. A művelődés számára ez kamatozhat legjobban. A híres művészek neves közéleti személyiségek többsége zaklatásnak veszi a levelet, a telefonüzenetet. A személyes találkozás egészen más. Ecsetelni tudom, miért és hová hívjuk őket, kik szeretnének megismerkedni velük. Az sem haszontalan, ha felkeressük, netán barátságot kötünk a környező üzemek közművelődési szakembereivel. Nem beszélve a helyi művelődési házakról, ahol készségesen sietnek az üzemek segítségére-A jó tanácskozás jellemzője a tapasztalatok tárónak ismertetése- az értékek szabad cseréje Vácott kérdések és válaszok kereszttűzében rajzolódott ki a kép: miként hívja meg az egyik gyár — eredményesen — a híres művészt, milyen módon szervez a másik üzem hangulatos író—olvasó találkozót, hogyan érik el, hogy a bejáró munkások is bekapcsolódjanak a művelődé«. áramába. A módszernek egyetlen titka van: az igény felébresztése. Az őszinte kíváncsiság vonzza az írókat, a művészeket, a szinte elérhetetlen tudósokat. Annak a népművelőnek, aki nem íróasztal mellett ötli ki a közművelődést lendítő elgondolásokat — hallhattuk Vácott —, hanem a munkapadnál, netán a közös szórakozás közben szerez tudomást az érdekes témákról, nyert ügye van. Termékenyebb megoldások Az élő és létező kérdések szervezőerővé válhatnak. A feladat az, hogy nem köntörfalazó, hanem becsületes választ kapjanak az érdeklődők. Ez lehet igazi záloga a kultúra terjesztésének. A puszta ismerkedésen kívül — ez sem elhanyagolható eredmény egy találkozáson — a gondolatok cseréje termékenyebb, szellemesebb megoldásokat hív életre az üzemekben, gyárakban a kultúra terjesztése érdekében. Erdős! Katalin Kiváló együttesek Közönségformálás Eredményes pályázat Hétfőn délelőtt a Fővárosi Művelődési Házban bensőséges ünnepség keretében hirdették ki az amatőr művészeti csoportok ez évi „Kiváló együttes" országos pályázatának eredményeit. Ebben az évben — több esztendős, kiemelkedő munkája jutalmául — 11 amatőr csoport nyerte el véglegesen a megtisztelő címet. Húsz együttes kapta meg a cím első fokozatát marandandó élményt nyújtó produkcióiért. Az ünnepség a Csili ifjúsági vegyeskarának hangjaival vette kezdetét, majd Benkő Éva, a Népművelési Intézet igazgatója köszöntötte a díjnyertes együttesek képviselőit, s méltatta az amatőr mozgalomban élen járó csoportok munkáját. Elmondotta, hogy a megtisztelő címmel .hosszú évek színvonalas, áldozatkész munkáját ismerték el. Hangsúlyozta, hogy a jó művészi teljesítmény mellett a kiváló amatőrcsoportoknak erőssége a közösségformálás, az aktív közösségi élet is. Cegléden Pedagógus-munkaközösségek Az egységesebb szemléletért öt általános, két középiskola és két szakmunkásképző intézet működik Cegléden. Minden általános és középiskolában szakmai munkaközösségeket alakítottak az azonos, illetve rokon szakokat tanító pedagógusok. Több helyütt a tudományágaknak megfelelő csoportok létrehozását is kezdeményezték, mint például a természet- vagy társadalomtudományi, a művészeti vagy a közgazdasági ismeretekkel foglalkozók. Az ilyen közösségek elősegítik az egységesebb tudományági szemlélet kialakítását, az új oktatási, nevelési célkitűzések megvalósulását. A szakmai csoportokon kívül hasznosnak bizonyultak az osztályfőnöki, az alsótagozatos és a napközis munkaközösségek. Jól segítik az azonos célok, feladatok megvalósításáért dolgozó nevelőket. A városban működnek területi közösségek is. Munkájukat a szakfelügyelet útmutatása alapján végzik. Felkészítésük szakmai, módszertani jellegű. s előadások, bemutató tanítások keretében történik. Az új tantervek bevezetésekor, döntő részt vállaltak a korszerű művelődési anyag és módszer terjesztésében, a minél magasabb szintű felkészítésben. Egész évre szóló munkatervet készítenek, amely az iskolaira épül. Az együttműködés keretében segítenek az általános pedagógiai törekvések helyi alkalmazásában, részt vesznek a feladatok lebontásában, a tantárgyfelosztás elkészítésében, véleményezik a tanmeneteket, az osztályfőnöki munkaterveket, megtervezik, illetve értékelik a tantárgyi vizsgálatokat, ellenőrzéseket, felméréseket, vizsgálják a tanulási szokásokat, módszereket és azok hatékonyságát is. A város oktatási intézményeiben jól működnek ezek a pedagógus munkaközösségek, s nagyban hozzájárulnak az oktatáspolitikai célkitűzések megvalósításához. Működésük még eredményesebbé válhat, ha a megyei felkészítés és a helyi lehetőségek közelebb kerülnek egymáshoz. A Galéria kirakata előtt gyakorta szemlélődök láthatók. Alkotóház a pincétől az emeletig Örömében körültáncolta a teret Esztendeje újabb látványossággal gyarapodott Szentendre: a Fő téren megnyílt a Műhely Galéria. Kirakata előtt gyakorta szemlélődök láthatók. Közülük sokan betérnek a kiállítóterembe, s műtárgyakkal távoznak. Érték és minőség — Egy év alatt ezer vásárlónk volt — mondja Erdész László, a Képcsarnok boltjának vezetője. — Leginkább a külföldiek távoznak művekkel, őket nem befolyásolják annyira a nevek, mint a hazaiadét, ők mindenekelőtt az alkótások minőségét, értékét becsülik. A terem érdemszerűen az emeleten működő grafikai műhely tagjainak munkásságára támaszkodik, ahol szerigráfiákat, népszerűbb nevükön szitanyomatokat készítenek. A termés a falon tekinthető meg: Barcsay Jenő, Komiss Dezső, Szántó Piroska, Vajda Júlia, Vaszkó Erzsébet, Deim Pál, Balogh László, Lukoviczki Endre, Keserű Ilona, Baska József és mások nyomatai. Valamennyi harminc számozott példányban készült a művészek aláírásával. De közreadták külföldön élő magyar mesterek, így Kepes György és Konok Tamás lapjait is. Látván a hozzáértést, mindketten vállalták a közösséget a műhely tagjaival. S hogy külföldön milyen rangja, neve van máris a szentendrei grafikai műhelynek és vele együtt a galériának? Azt mi sem szemlélteti V-FIGYELO Gádor Béla. A fiatalabb évjáratú olvasók számára bizonyára ismeretlenül cseng Gádor Bélának, ennek az 1961- ben, alig ötvenöt éves korában elhunyt remek tollú, fanyar humorú szatirikus írónak a neve, aki a legapróbb karcolatait is oly igényes stílusban s oly tartalmas gondolati töltettel vetette papírra, hogy azokra bizton reá lehetett mondani: kötetre érettek. (Ahogyan a lexikon jelzi, van is egy féltucatnyi könyve, s majdnem ennyi színpadon előadott munkája.) Nos, ez a közönségviditó most eszébe jutott néhány televíziósnak, akik — netán azért, hogy tudassák: nemcsak a Telepódium agyonrágott noénjait lehet szórakoztatás ürügyén elővezetni —, egy egész estét betöltő összeállítást eszkábáltak össze Gádor Béla műveiből. Mégpedig úgy, hogy a Ludas Matyi egykori főszerkesztőjére némiképp hasonlító Garas Dezsőt tették meg főszereplővé, aki afféle számtól számig csevegő konferansziéként megpróbálta elhitetni: itten most a Néhány első szerelem, az Írtam mérgemben stb. művek gazdája monologizál. Ám, amiként Garas nem volt Gádor, ugyanúgy ez az egész Humorista a mennyországban című egyveleg sem lett gádori. Elsősorban is sokkalta harsányabbra sikeredett, mint amit elvárt volna a néző. A népes szereplőgárda majd mindenik tagja úgy hangoskodott, mint tenni szokás abban a föntebb említett, ám emlegetésre egyáltalán nem méltó Telepódiumban. S ráadásul ki-ki a legmaibb öltözékekben, a legmaibb tárgyak társaságában hangoskodott, s ettől méginkább elveszett az 1956 után fogant — a konszolidáció fellélegzésének sajátos légkörét árasztó — művek majd minden egyéni jegye, tudományosan szólva, karakterisztikája. (Hogy mást ne mondjunk, hol voltak még akkor a most, az előfizetők orra alá lengetett diplomatatáskák.) Gondolatban újra lepergetve ezt a bizony hosszacskának tetsző hatvan percet, csupáncsak egy jelenet ugrik elő a többi közül oly módon, hogy arra reá lehet ütni a képzeletbeli stemplit, mondván: ezt tényleg Gádor Béla írta. És ez a kivételesen stílusosra sikeredett betét a Sót vegyenek! című tréfácska volt. Tréfácska? Nem is annyira tréfácska, ez feleség és férj között immár évtizedek óta űzött játék, hanem annál sokkal mélyebb valami. Szinte olyan filozofikus elménckedés, mint Örkény István groteszkjeinek sora. amelyek immár világirodalmi jelenségekként aratják sikereiket. A szóban forgó jelenetet — amely egyébként Gádor 1959-ben megjelent kötetének is címadója — két nagy színészünk, Tolnay Klári és Mcnsáros László jászotta el, s pontosan úgy, ahogyan kell: tehat egyszerre jelezve a felszín humorát és a szavak mögötti világ fanyar lehetetlenségét. Pilisszántó. Az Ablak legutóbbi adását némiképp Pest megyei “jellegűvé avatta az a riport, amelyet Pilisszántón forgattak. Aki netán elszalasztottá ezt a képsort megnézni, annak hadd mondjuk el, hogy miért is látogattak el a jelzett helységbe a tévések. Nos azért, mert ott nincs minden rendjén a földrendezéssel, hiszen — hallhattuk a panaszokat — az új besorolás szerint állami tulajdonba került. Miként történhetett ilyesmi? Egyrészt azért, mert a bekebelezett területek gazdái évszámra parlagon hevertették ingatlanjaikat, nem ültették be, nem gondozták őket, másrészt meg azért, mert a földrendezést végrehajtó helyi tanács sem juttatta el írásbeli kívánságát minden érdekelthez. A hangoshíradó ugyan közzétette, felszólítások is postára kerültek, de néhánv tulajdonos értesítés nélkül maradt. Az általánosabb érvényű tanulság: akinek efféle kis birtoka van, az törődjön is vele: néhány kapavágással, kaszasuhintással jelezze, az az övé. Legalább ennyit tegyen meg érte. Akácz László jobban, mint hogy a nyáH budapesti Vigadó Galéria/oeli tárlatot, s a TV-Galériát követően az idén a híres bázeli művészeti vásáron, s az Egyesült Államok-beli Knoxvilleben is bemutatták. Ezért aztán messze földről visszatérő vásárlóik is akadnak. Egy New Yorkban élő egyetemi tanárnak külön dossziéja van, eddig háromszor vásárolt nagyobb tételben, s baráti körében is népszerűsíti a szentendreiek műveit. Ki mit tud? A galériában gyakorta rendeznek egyéni kiállítást, önálló anyaggal mutatkozott be Barcsay Jenő, Bálint Endre. Képes György, Balogh László, Lukoviczki Endre, Ef. Zámbó István, Wahom András, Holdas György, Baska József, Bodóczky István. Tíz napig munkáiké a terem, addig a többiek alkotásait mappákban lehet szemlélni. A tárlatok fogadtatásáról szebbnél szebb történetek keringenek. A közelmúltban hetedikes-nyolcadikos gyerekek nézték meg egy elvonatkoztatva alkotó festő kiállítását, s elkezdtek rettentően hahotázni. Ezúttal is elhangzott a kérkedő mondat — mint oly sokszor! —: ilyet én is tudok rajzolni! Ekkor a terem egyik alkalmazottja megkérdezte a vezérként szereplő fiútól, hogy mi szeretne lenni. — Tiszthelyettes! — hangzott az öntudatos válasz. — S neked jól fog esni, ha téged kinevetnek? — Hogy-hogy? — kérdezett vissza a fiú. — Mert nem fogják becsülni a munkádat! Nem gondolod, hogy minden alkotás mögött emberek, érzelmek találhatók? S aki a legjobban arénázott, a tizenéves fiú magába mályedt. Kétszer-háromszor végignézte a képeket, s a végén odament az őt megszólítóhoz és elnézést kért, mondván: soha többé nem fog kinevetni senkit és semmit érdemtelenül. Bárcsak így lenne — sóhajthatnának most a művészek. Számukra az a legfontosabb, hogy mások lássák műveiket. Akár mappából, akár a falakon elhelyezve, akár szitanyomatként. éremként, kisplasztikaként. S talán — a nyitás óta eltelt egy esztendő alatt — a helybéliek is kezdik megszokni, hogy a portál mögött, amelyen át bepillantva hoszszán lehet belátni, a galéria nemcsak a helyet foglalja el. hanem a Szentendrén élők nevét is forgalmazza, hírnevét öregbíti. Akad még érdekesség: « legkevesebbet a helybéliek vásárolják. A városba látogatók között viszont külön köre alakult ki a fiatal alkotóknak. Egyed László, Ef. Zámbó István, Wahorn András, Buhály József műveit egyre többen igénylik. Az éremgyűjtők és a kisplasztikát kedvelők is kincsesbányára bukkannak: Aszszonyi Tamás. Csikszentmihályi Róbert, Szentirmai Zoltán, Farkas Ádám, Holdas György, Bálint Ildikó jóvoltából. Alkalmi érmek is megtalálhatók, többek között karácsonyra, gyógyításért, érettségire, házasságkötésre, házassági évfordulóra, s — most lehet kapaszkodni! — még válásra is. Mezítlábas Júlia A Galéria munkatársai, nemkülönben a város ügyel a komfortra. A bemutatóterem alatti pincében megnyitották a presszót, ami esténként a művészklub szerepét is betölti. A vásárlók egy-egy kávé, tea mellett meditálhatnak: kitől mit válasszanak. Az alkotók viszont művészeti tárgyú filmeket néznek, vitákat, baráti találkozókat rendeznek. Szentendrén van miről beszélgetni. Alighanem minden napra jut egy jó kezdeményezés, csak győzzék megvalósítani. De a galéria történeteiből is bőségesen hallgathatunk. Ezek közül az alábbi viszi el a pálmát. Egyed László kollázsokat Is készít, s az egyik művéről, hogy könnyebb legyen a magyarázat, azt mondták: Rómeó és Júlia látható rajta. Verona csillagos égboltja alatt. Mindezt már az ajánló tette hozzá, hogy a kortárs művészethez kevésbé szokottak is megértsék. A nyáron bejött egy holland csoport. Egy szakadt, mezítlábas, tizenhét éves lány közülük megállt a kép előtt, szemvillanás alatt átváltott az arca és felkiáltott: De hiszen ez Rómeó és Júlia! Eljött a faltól, visszament, megmutatta mindenkinek, aki csak belépett a terembe. Büszkélkedett a képpel, rá még így nem hatott mű. A nagynénje megvette az alkotást: a gyereklánynak a boldogságtól csurogtak a könynyei. S afféledeusex machinaként mindezt végignézte a művész is, aki ráadásként szitanyomattal lepte meg a kislányt, mire ő kiszaladt a Fő térre, önfeledten körültáncolta. Boldogsága határtalan volt. Molnár Zsolt Egyedülálló tárlat /"«• / / • /V* I.*« „ Liganyneprajz trodoLlon Cigány néprajzi kiállítás nyílik ma 17 ónkor a gödöllői művelődési központban. Az egyedülálló tárlatot dr. Kozák Istvánná, a Minisztertanács Tanácsi Hivatalának osztályvezetője nyitja meg. A kiállítás anyagát kilenc múzeum és két magángyűjtemény tárgyaiból válogatták. de ezek közül csak a gyulai Elkel Ferenc Múzeumé jelentősebb. A ma nyíló gödöllői tárlat —. amely december 5- ig. szerda kivételével naponta 15 és 20 óra között látogatható — az első részletes, cigánynéprajzzal foglalkozó kiállítás. i
