Pest Megyei Hírlap, 1982. november (26. évfolyam, 257-281. szám)
1982-11-27 / 279. szám
an 1982. NOVEMBER 27., SZOMBAT Színházi levél Illusztrált Mikszáth leginkább kritikus élű regényének színpadi változatát, Karinthy Ferenc dramatizálásában. A Noszty fiú esete Tóth Marival szinte csábít az adaptálásra: fordulatos cselekménye, remek figurái, éles társadalomkritikai mondanivalója feltétlenül hatnak a színpadról is. Amikor — 1950 májusában — a Nemzeti Színházban bemutatták a regény új dramatizációját (Karinthy Ferenc és Benedek András dramatizálásában Gellert Endre rendezésében, Kállai Ferenccel, Mészáros Ágival, Gábor Miklóssal, Somlay Artúr ral, Balázs Samuval, Tompa Sándorral a főbb szerepekben), Mikszáth műve először került hitelesen színre. A sokkal korábbi Hevesi Sándor-féle adaptáció hű volt ugyan Mikszáthoz, de a korabeli kritikák szerint mégsem volt igazán sikeres színpadi mű, Harsányi Zsolt dramatizációja meg a Vígszínházban egyszerűen meghamisította a regényt, mert Noszty Feri és Tóth Mari történetét happy endben oldotta föl. Milyen már most a Madáchban ez az új dramatizálás? Javára írható, hogy igyekszik minél mozgékonyabban követni a regény több szálon futó, mozgalmas, sok figurát' mozgató cselekményét. Harmincnál is több képben, majdnem Eilmforgatókönyv-szerűen pergeti a történetet, s így jobban meg is felel a mai közönségigényeknek. Javára írható, hogy megőrzi a regény humorát. W *r em írható azonban a I javára, hogy épp a I I . sok jelenettel mo- JL m. zaikszerűvé teszi az előadást; hogy lényeges* sőt, alapvető pontokon lecsupaszítja a regényt, és egyszerű cselekményelmondásra redukálja; hogy eltúlozza egy mellékalak. Bubenyik szerepét, s valósággal főszereplővé teszi, sőt, a fondorlatok egyik értelmi szerzőjévé (valószínűleg azért, hogy Körmendi Jánosnak alkalma legyen közismert komikusi képességeinek a csillogtatására). Nem írható végül semmiképp sem az adaptáció javára, hogy Noszty Feriből rokonszenves svihákot csinál, s majdhogynem az ő diadalával fejezi be a darabot. (Pedig elegendő elolvasni a regény utolsó hat-nyolc oldalát, hogy kitűnjék, mennyire elítélte, megvetette Mikszáth ezt a léha figurát — már 1906- ban, a regény írásakor is. És azóta sincsen okunk jobban szeretni.) Az meg már a rendezés (Lengyel György munkája) rovására írandó, hogy több fontos szerep nem a megfelelő színészre talált — így éppen Noszty Feri és Tóth Mari megszemélyesítése nem sikerült (többek között). Ez az előadás így aztán inkább csak egy Mikszáth-illusztráció érzetét kelti a nézőben; nem a regényt idézi, hanem egy képeskönyvet. Nagy különbség... Takács István Kórház a város szélén Kralová doktornő látogatása A repülőtéren egy pillanatra Összetorlódtak az emberek, szakadatlanul csengett a telefon a Csehszlovák Kultúra Házában s a szállodában, ahol az éjszakát töltötték a vendégek. Ki tudja, hogyan, de pillanatok alatt elterjedt a hír Budapesten, hogy a városba érkezett a nagy sikerű csehszlovák sorozat egyik szereplője, a Kralová doktornőt alakító Jana Stepanková, a történet írója, Jaroslav Dietl és a rendező, Josef Dudex. Az immár Európa-hfrü művészekkel — a sorozatot az NSZK-ban, az NDK-ban, Lengyelországban, s néhány más ország televíziójában is bemutatták —■ beszélgetett a Pest megyei Hírlap munkatársa. Disputa a következő hét folytatásról. Josef Dudex rendező, Jana Stepanková, a filmbeli Kralová doktornő és Jaroslav Dietl iró 0 Sokan ügy tartják, azért volt akkora visszhangja történetüknek, mert hihetetlen hasonlósággal ábrázolta a közöttünk élő embereket, a magyar viszonyokat. Honnan származhat ez az egyezőség? Jaroslav Dietl: — Én ízigvérig cseh filmet akartam írni, ránk jellemző figurákat igyekeztem kitalálni. Csodálkoztam is, hogy a sorozat máshol is sikert aratott. Ebből számomra több tanulság is adódik. Például az, hogy bennünk közép-európai emberekben sokkal több a közös vonás, mint a különbség. A másik, hogy ezt a sokak szerint konzervatív .műfajt a filmsorozatot ma is szeretik a tv-nézők. A közönség ííelését nagyon nehéz' kitalálni. 0 A nálunk bemutatott tizenhárom folytatás után újabb hét epizód született. Miért? — Magam is jól tudom, hogy a. sikeres sorozatok folytatásai többnyire meg sem közelítik az eredetit. Először öngyilkos vállalkozásnak tartottam folytatni a történetet, de a hazai, s az NSZK-beli nézők százezrei követelték az újabb részeket. A német partner felajánlotta, hogy készítsük el koprodukcióban a filmet. Nem volt merszem nemet mondani, s most már örülök is, hogy így történt. A folytatást még nagyobb sikerrel fogadta a közönség, mint az eredetit. 0 Hallhatnánk valamit a nálunk jövő nyáron a képernyőre kerülő folytatásokról? — A sztorit természetesen nem árulom el. Annyit azonban elmondhatok, hogy továbbra is figyelemmel kísérhetik Sova főorvos, Hanková doktornő és a többi kedvenc sorsát. A történet a kórház falai közül eddigieknél jobban kilép az utcára, s a hét folytatás után — bármi történjék is —, egyszer s mindenkorra befejeződik. 0 Dolgoznak-e már újabb sorozaton? — Megfilmesítjük egy üvegcseke Péter (Noszty Feri. Tóth Enikő (Tóth Mari), Horesnyl László (Tóth Mihály) és Békés Itala (Tóthné) a Madách Színház előadásában gyáros família sorsának alakulását a század elejétől napjainkig. Sorozatot forgatunk megtörtént bűnügyekből, s feldolgozunk néhány Capek-történetet is. 0 Művésznő, ön és kollégái olyan tökéletesen alakították az orvos szerepet, hogy mármár arra gyanakodtunk, zsebükben a diploma, Jana Stepanková: A közértben, a prágai utcán is gyakran szólítanak doktornőnek. Orvos természetesen nem vagyok, de némi kórházi gyakorlatra azért a stáb többi tagjával együtt magam is szert tettem. Hetekig néztük a műtéteket, számos orvos volt segítségünkre szaktanácsokkal a forgatás közben is. • Gondolom, kérdéseket Is tesznek fel a nézők. — Sejtem, mire gondol. Mázsaszámra kaptam a leveleket, éjszaka is felhívtak telefonon: áruljam el, ki a filmbeli gyermekem apja. Esküszöm, Dietl úr, a történet szülőatyja engem sem tájékoztatott. • A filmben szereplő hölgyek nem szüfrazsettek, hanem gondolkodó, de izig-vérlg nőies figurák. Talán csak ön lóg ki a sorból. — A nők még mindig keresik a helyüket a társadalomban, s a maguk módján harcolnak jogaikért. Régebben talán úgy, hogy a férfiakhoz való hasonlóságukat hangsúlyozták, most úgy, hogy büszkék női s nőies mivoltukra. Számomra ez az utóbbi módszer a szimpatikus. • Magyarországon nemcsak sikert aratott, de vitát Is kavart a sorozat. Elsősorban az orvosok között akadtak olyanok, akik szerint a film néhány epizódja lejáratja szakmájuk becsületét. Josep Dudex: — Meglep, amit hallok. Nálunk ugyanis az orvostársadalom örült a filmnek. Ügy vélték, erkölcsi s szakmai haszonnal is jár, ha a nézők megismerik hivatásuk árnyoldalát, gyötrelmeit is. Ügy gondolom, hogy az én rendezésemben bemutatott filmben szereplő orvosok olyanok, mint a többi ember: barát. vagy ellenség, jószándékú, esendő, esetleg hitvány. Nem értem, miért éppen ez utóbbi tulajdonságokkal felruházott figurákban ismert volna magára akár egy orvos is. Csulák András Az Jvarkorból Fazekaskemence Egy Európában eddig egyedülálló lelet, avar edényégetó kemence restaurálását kezdték meg a Béri Balogh Ádám Múzeumban. A város határában, a Bogyiszlói út mellett felfedezett avar falu második fazekasműhelyét tárták fel, s már a nyolcadik edényégető kemencét bontották ki. A teljesen épen megtalált, mintegy nyolc tonna súlyú gölöncsérkemencét daruval emelték ki helyéről majd beszállították. s állították be a szekszárdi múzeumba, ahol a régészeti kiállítás egyik termében fogtak hozzá rendbe hozásához. A több hétig tartó restaurálás után a közönség is láthatja majd a körülbelül ezerháromszáz éves avar elényégetö kemencét Üdvözlet a Pest megyei Hírlap olvasóinak Erdős! Ágnes felvétele Kiállítás Szelencedivatok Szelencedivatok címmel kiállítás nyílt a Nagytétényi Kastélymúzeumban. Az apró, zsebben hordható, bonbont, burnótot, krémet vagy szépítőszereket tartalmazó dobozkák a XVIIl—XIX. századi arisztokrácia öltözékének szinte elengedhetetlen kiegészítő kellékeinek számítottak. Divatjuk XIV. Lajos, a napkirály udvarából indult el. s a krónikák szerint a korabeli francia udvarban kitüntetés helyett gyakran az uralkodó képmásával díszített szelencét kaptak ajándékba az odaérkező követek. diplomaták. Idővel valóságos szelenceetikett alakult ki. hiszen egy-egy gazdagabb udvarhölgy garderobjában számtalan, az évszakhoz, sőt a ruha színéhez illő dobozka mutatta a tulajdonos jóízlését, no meg jólétét. A szelence a kor egyik státusszimbóluma volt, amikor Mária Antoinette férjhez ment XVII. Lajos francia királyhoz, anyjától. Mária Teréziától 52 szelencét kapott nászajándékba, ám a szigorú és diplomatikus mama pontos listával indította útnak gyermekét: előírta. hogy a francia udvarban kinek melyik szelencét adja ajándékba. A nagy uralkolók közül a porosz Nagy Frigyes, majd Napóleon vált szenved délyes szelencegyűjtővé, és jelentős gyűjteményt hagyott hátra. A Nagytétényi Kastélymúzeum kiállításán az Iparművészeti Múzeum és a Nemzeti Múzeum szelencegyűjteményének darabjai láthatók.-FIGYELŐ' Isten önnel. Madách Imre: Az ember tragédiája című remekének sokszor emlegetett falanszterjelenete juthatott a televízió nézőinek eszébe, amikor szerdán este a BBC Isten önnel, Gutenberg! című dokumentumfilmjét nézte. Igen, ez a drámarészlet tűnhetett fel az emlékezet képernyőjén,, miközben a valóságos vevőkészülékek első oldalán az a nyomasztóan technicizált, .szinte emebertelenül személytelen világ mutogatta önmagát Tapasztalhatta, aki látta: eljövendő évtizedjeinek eme lefotografált jelenetsorában az adatrögzítő mágneses szalag játszotta a főszerepét. Ez a mechanikus memória jelent meg olyan szerepben, mintha ez lenne a mindenható pénz; ez őrizte a ki tudja, hány és hányféle ki-, be- és fölkérést; no és szintén ez tudatta egy másik hasonló masinafélével, hogy ugyan mondja már meg, milyen fontosabb hírek száguldoznak a nagyvilágban. Lágyan hajladozó elektromos vezetékek, formás kis képernyők és kerek .tokokba zárt tekercsek — úgy nagyjából ezek jelentek meg a reánk váró szép (?), új világ meghatározó tényezőiként, amely tárgyak társaságában létrehozójuk és használójuk, az ember szinte teljesen fölöslegesnek tetszett. Csupán csak azért téblábolt a sci-fi filmek színtereire hasonlító , irodákban néhány elegáns hölgy és úr, hogy Itt egy gombot nyomjon meg, amott pedig belesóhajtson egy, s mást a kecses nyakú mikrofonba. Egy szó mint száz; nyomasztó ábrázatát mutatta fel e különben példás alapossággal és nyilván nagy szakértelemmel megkomponált filmben a 2000. év felé vánszorgó civilizációnk. Igen, nyomasztott, taszított ez a képes, hangos jóslat, ám egyúttal — reméljük — figyelmeztetni is fogja mindazokat, akiket illet, hogy valami kis emberiességet azért továbbra is menekítsenek át abba a patikaszagú falanszter-világba. Mindenek előtt és fölött magát Gutenberg úr nagy találmányát, mármint a kézbe vehető, lapozható, ajándékozható, ereklyeként félthető könyvet kéne megtartani úti társául az emberiségnek, hiszen regények,, verseskötetek, novellaválogatások nélkül ugyan hogyan lehetne önmagává a nő, a férfi, a gyermek. A könyv az könyv; az album áz album. Ugyan ki tudná egy villódzó monitorról magábá szívni, mondjuk, a Toldit. Még Az ember tragédiájának itt idézgetett jelenetét sem. Ám mit lehessen tudni, hátha ebben a fene nagy elektronizációban az újabb és újabb generációk agya is más formát ölt, s az utódok természetesnek veszik majd azt, amitől viszolyognak az. elődök. Hírhál tor. Könnyű a külpolitikus riportereknek, szerkesztőknek — szokás sajtóberkekben mondani —, hiszen a világpolitika mindig szolgál valami jól tálalható újdonsággal. Forr a világ bús tengere. — idézhetjük a költőt —, s ebben a tényleg erős rengésben, fortyogásban valóbari szép számmal akad kimerítésre alkalmas hír-hal, netán esemény-cápa. Míg ellenben a belpolitika? riporterek, szerkesztők... Nos, nekik, akik a nem idehazai témákkal foglalkozó kollégáikat irigyelni szokták, tényleg nehezebb valami szenzáció szagú anyaggal előrukkolni, le azért alkalomadtán ők is remekelhetnek. Egyebek között ilyen határainkon belüli érdekeltségű remeklése a televíziónak a Hírháttér című sorozata. Ez, amióta csak megindult, újra és újra bizonyítja, hogy jó szemmel, éles füllel ki lehel választani olyan gondolkodnivalót, amely tűnődésre késztetheti mind a tizenkilenc megye, mind pedig a főváros lakosságát. Lám, legutóbb, csütörtökön este is milyen ébren kellett figyelni mindarra, ami a diplomások létszámáról, illetőleg a kis települések újbóli virágzásának eshetőségeiről elhangzott. Mester Ákos műsorvezető hozzáértő irányításával nyíltan, őszintén érveltek a szakemberek. Ez tényleg egy jelessel jutalmazható belpolitikai műsor volt. Akácz László E5KJ5Í Híres regények Ml színpadi változa(■£ tai többnyire nagy közönségsikert j aratnak. Hogy is ne? Hiszen a néző szívesen látja elevenen is kedves regényhőseit, szívesen éli át egy más közegben is olvasmányélményeit, szívesen idézi fel újra a mese fordulatait. A siker tehát már csak az ismerősség okán is biztos. A regényadaptációk viszont Szükségszerűen szegényebbek is, mint magúk a regények. Teljességre már csak terjedel-.'j mi okokból sem lehet törekedni. Egy színpadi előadás időtartama manapság nemigen haladhatja meg a három óra tiszta játékidőt. Ennél többet •— prózai előadásból — nem visel el a közönség. Ráadásul nem szokás két szünetet tartani. (Egyik-másik budapesti előadás valósággal merész újításként alkalmazza a három felvonásra bontást, olyannyira megszoktuk már a két rész, egy szünet sémát.) Nos, egy éredetlleg is színpadi műnek készült drámában általában annyi anyag található, amenynyi kényelmesen (vagy éppen) belefér a megszokott játszási időbe. De mit kezdhetünk eg}’ akkora terjedelmű alkotással, mint Tolsztoj regénye, a Háború és béke, vagy Gogol zseniális töredéke, a Holt lelkek — vagy éppen egy Mikszáth-, egy Jókai-, egy Móriczregény? Hogyan fér el a színpadon, és a színpadi játékidőben ezeknek a sok száz oldalas, rettenetesen szerteágazó, roppant színes, rengeteg figurát mozgató regényeknek akár csak a vázlata is? Reménytelen vállalkozás lenne Tolsztoj remekének három vaskos kötetét, Mikszáth regényének számtalan apró, anekdotikus mozzanatát, Jókai meséjének látványos színtereit és fordulatait a maga teljességében színpadra vinni. Erre még a televíziós sorozatok sok-sok részes, sok órás folyama sem képes. A Buddenbrook-ház. vagy a Forsyte-. család története, bármily szerencsés tévéadaptáció volt is mindkettő, mérhetetlenül kevesebbet adott (tudott adni), mint Thomas Mann vagy Galsworthy regényei. A színházak azonban, ennyi nehézség és megkötöttség ellenére is, időről időre előszednek vagy készíttetnek — regénydramatizációkat. Ez a színpadi műfaj olykor egyenest, divatossá váhat; nálunk is a^cadt olyan színi évad, amelyben négy-öt regényadaptáció is bemutatásra került a budapesti és a vidéki színházakban. Ennek a törekvésnek nagyon is érthető okai vannak. A fentebb emlegetett, csaknem biztos közönségsiker reményén túl indok a többnyire jó színészi feladatokat kínáló figurák sora, a rendezői és díszlettervezői leleményt próbára tevő feladat kihívása, s indok lehet (ez a ritkább eset) magának a regénynek, mint mű-; alkotásnak vagy a minősege, vagy az aktualitása — esetleg mind a kettő. Azaz; szerencsés esetben a színháznak nemcsak egyszerű müsortervi és bevételi tervei lehetnek egy népszerű regény színpadi változata előadásával, hanem időszerű közlendői is. A dramatizáló gondjai persze ettől sem lesznek kisebbek. Ugyanúgy bele kell sűrítenie a terjedelmes regényt az elfogadott színpadi időbe, ugyanúgy meg kell találnia a színpadi követelményeknek megfelelő cselekményvezetést, karakterrajzot, ugyanúgy (sőt, jpbban) vissza kell adnia a regény írói mondandóinak lényegét, mint ha az egész csak illusztratív vállalkozás lenne. Mi több: valamiképp bele kell foglalnia ebbe az adaptációba a színpadi mégjelenítés adott konkrét korát. Mikszáthot emlegetem, mert most éppen ő a soros dramatizált szerző. A Madách Színház vitte színre az egyik legnépszerűbb, s egyben az egyik
