Pest Megyei Hírlap, 1982. november (26. évfolyam, 257-281. szám)
1982-11-04 / 259. szám
4 Hat megye és a főváros népművelői Regionális összehangoltság Országos megnyitó Politikai könyvnapok Az idén huszonegyedik alkalommal sorra kerülő politikai könyvnapok országos megnyitó ünnepségét szerdán tartották meg Szegeden. A kora délutáni órákban a politikai, a társadalmi és a helyi közélet vezetőinek jelenlétében a Kígyó utca 1. számú ház falán megkoszorúzták azt a márványtáblát, amely annak állít emléket, hogy ezen a helyen, kevéssel a város felszabadulását követően, 1944. november 7-én kezdte meg működését a Kossuth Könyvkiadó elődje: a Szikra Könyvkiadó. Az itt tartott rövid megemlékezés után a Technika Háza nagytermében Lakatos Ernő, az MSZMP KB agitációs és propagandaosztályának vezetője mondott beszédet. Bevezetőjében emlékeztetett arra, hogy csaknem négy évtizede, 1944. végén a Tisza-parti városban indult útjára a felszabadulás utáni szocialista, marxista könyvkiadás. A „hőskorszak” pozitív hagyományainak örököseként a negyed századdal ezelőtt megújult politikai könyv ma új feladatok előtt áll: a korábbinál nehezebb, bonyolultabb helyzetben az emberek eligazodását kell mind jobban elősegítenie. A szónok hangoztatta: az MSZMP politikájának, a szocialista demokrácia gyakorlatának is eredménye, • hogy a politikai könyvnek érett, felnőtt politikai közvélemény előtt kell nap mint nap vizsgáznia. Az egyre nagyobb számban közkézen forgó tartalmas politikai művek hasznos szolgálatot tesznek, beavatják az embereket a politikába, erősítik a párt és a tömegek közötti bizalmat. Részt vállalnak a párttagság felkészítésében, a párt eszmei, politikai, cselekvési egységének erősítőiében. Különösen fontos, hogy a politikai könyv az előttünk álló feladatokkal összhangban, árnyaltabban formálja közvéleményünk szocializmus képét. Egyben legyen az eszmei harc hatásosabb eszköze is a szocializmust támadó ellenséges ideológiai törekvésekkel szemben. Űj színfolttal gazdagodott a I szobi Börzsöny Múzeum. Októberben, a múzeumi és műemléki hónap keretében az udvar árkádjai alatt megnyitották a szabadtéri néprajzi állandó kiállítást. Az 180Ö—1900-as évekből származó sírkeresztek a nagybörzsönyi katolikus temetőből származnak, s az Ipoly mentén ezek a leginkább hagyományőrző, legegységesebb fejfák. A sírjelek többsége gazdagon díszített fakereszt, a Vidék jellegzetességével: a két fa találkozásánál egy-egy kovácsoltvas szeggel. Érdekesek a szőlőültető karók is, ezeket a környéken elletőkaróknak nevezik. A XVI—XVI. század óta foglalkoznak itt szőlőtermesztéssel. Még ma is használják talán a mustszőlő kosarakat, amelyeket vesszőből fontak. A kiállított szőlőprés 1887-ben készült. Másutt még nem találkoztam a bazárka kifejezéssel sem. Az asszonyok ilyen fcazárkákban hordták például Kemencén a rozsét, de még a málnát is a hátukon. Az 1910-es évek óta szállították Nagybörzsöny és Kemence vidékén román szánkóval az ölfát. Ezt a fajtát a román idénymunkások honosították meg nálunk. Az ötletet a Kárpátokból hozták magukkal. Rendkívül hasznos eszköznek bizonyult, hiszen 3—5 mázsa fát tudtak így egyszerre szállítani. Jellegzetes teherhordó eszköz volt a Börzsöny vidékén a hátyi vagy hátyikas, amelyet hasított vesszőből készítettek és az asszonyok vitték ebben az eladandó árukat a városi piacra. Ha a vásárba indultak, olyankor díszes vászonból készült kaskendővel borították le. A méhészek is fonott kasokat használtak; ilyen faf Négy éve jött létre a ^ megállapodás, hogy Vas, % Fejér, Győr-Sopron, Komá^ rom, Veszprém és Pest meí’ gye, valamint Budapest 4 közművelődésének gyakor-5 lati irányítói összehangolják f munkájukat. Az együtt^ működés kiterjed a közép^ és hosszú távú tervek % egyeztetésére, közös ren$ dezvények szervezésére, $ műsorok cseréjére és a ta% pasztalatok átadására. Ez £ utóbbinak különösen nagy £ a jelentősége, mivel a köz| művelődés kulcsf ontosságú ^ területein kialakított módszerek válhatnak széles körben ismertté. Első év$ ben a járási művelődési ^ házak területi-módszertani $ tevékenységéről tárgyaltak $ a népművelők, második al% halommal az ismeretter- 4 jesztés korszerűsítésének í lehetőségeiről, azt követően ? pedig az idegenforgalom és ^ a közművelődés kölcsönhaí tásának fokozására. Az idén októberben — első alkalommal — Pest megye látta vendégül az együttműködésben részt vevőket. A megyei tanács művelődésügyi osztálya és a megyei művelődési' központ közösen állította össze a programot, amelynek középpontjában a gyermekfoglalkozások tematikai, gyakorlati előkészítése és lebonyolítása állt. A témaválasztást indokolja, hogy változtatni kell azon a szemléleten, amelynek következtében sok helyen ezeket a foglalkozásokat gyermekmegőrzésnek, jobb esetben a szabad idő esetleges, véletlenszerű kitöltésének tekintik. A feladat ugyanis bonyolultabb. Vannak jó példák A gyermekfoglalkozásokkal egy korosztály komplex kulturális ellátását kell megoldani. A problémát a tartalom és a forma összhangjának megteremtése okozza. A programok tematikailag az iskolában szerzett ismeretekre kell épüljenek, illetve azok begyavesszőből készült méhkasokat már nemigen látni az országban. Érdekes az 1808-as váci méhészkönyv is, amelynek ezen a kiállításon a fotóját lehet csak megtekinteni. Nem foglal el nagy területet a néprajzi anyag, de mindenképpen hasznos, jó ötletnek bizonyult. A környékbeli iskolások gyakran látogatnak, ide, s olyasmivel ismerkedhetnek meg, ami már a múlt, s enélkül valamennyien szegényebbek lennénk. Ezek az eszközök éppúgy hozzátartoznak hazánk és a szűkebb lakóhely történelméhez, mint azoic az írott emlékek, amelyeket sokszor talán fontosabbnak tartunk, mint az emberek mindennap használt tárgyait. Holott a kettő együtt jelenti az egészet, elődeink teljes életét. K. Zs. korlását segíthetik elő. Ugyanakkor formailag nem válhatnak második iskolává, nem kelthetik a tanórák meghosszabbításának érzetét, mert akkor csak a tanulók leterheltségét növelnék. Ezt a koncepciót kitűnően szolgálja Pest megyében az iskolák és a művelődési intézmények, valamint a társadalmi szervezetek közös tevékenységére épülő Az ifjúság művelődéséért, illetve Az ifjúság neveléséért című két pályázat. Ezek mellett követésre alkalmas példa lehet a nagykőrösi és a szentendrei játszóház, a dabasi művészeti tábor vagy a szadai és az érdi gyermektábor. Persze az igazsághoz tartozik, hogy a felsoroltaknál több jó példa sem jelenti azt, mintha a megyében nagyon sok helyen nem volna szakmailag rendezetlen a gyermekfoglalkozások programja. Három városunkban A közelmúltban lezajlott háromnapos tapasztalatcsere egyik kedvező újdonsága volt az is, hogy nemcsak a megyei intézmények első számú vezetőit hívták meg, hanem azokat a szakembereket is, akiknek feladatuk a gyermekfoglalkozások gyakorlati irányítása. Az érdeklődésre jellemző, hogy volt olyan megye, ahonnan az előre megadott létszámnál is többen jöttek. De ez (sajnos!) nem okozott elhelyezési gondot, mert Érdről és Ceglédről az előzetes egyeztetés ellenére sem érkeztek meg a szakelőadók. A program lebonyolítása mégis zavartalan volt: Szentendre, Vác és Gödöllő művelődési központja fogadta a vendégeket. A három intézmény jó együttműködésének eredményességét csak fokozta az egészséges rivalizálás: igyekeztek minél jobb feltételeket biztosítani és minél többet megmutatni munkájukból, átadni tapasztalataikból. Rőzse- és málnahordó bazárkák Mit profitáltak a Pest megyeiem a találkozóból? — A vasiak és a veszprémiek diasorozatokat, filmeket is hoztak magukkal, így. nemcsak az elhangzott referátumokból tájékozódnattunk — válaszolt Várady Géza, a megyei művelődési központ módszertani osztályának vezetője. — A nagyjából hasonló módszereket latva többféle bizonytalanság is íelol' dódott bennünk, hiszen megerősítést kaptunk. Viszont a szombathelyiek példája arról győzött meg, hogy folyamatosabbá és tartalmilag szorosabbá kell tennünk az egyes szakterületek képviselőinek együttműködését a gyermekfoglalkozások menetének öszszeállításakor és lebonyolításakor. Godolok itt a táncosok, a bábosok, a díszítő és képzőművészeti szakkörök összefogására is. Ezzel elérhető a valóságos, belső komplexitás, amely végső soron a harmonikus személyiség formálását segíti. — Fontosnak tartom, hogy ez alkalommal több lehetőség volt a kötetlen baráti besélgetésekre — folytatta az osztályvezető. — Így sok olyan részkérdésről is véleményt cserélhetünk, amelyeket nem érdemes külön napirendként megvitatni. Több népművelőtől is hallottam: kellemesen meglepte őket, hogy itt, Pest megyében milyen sokféle formát alkalmazunk, hogy meglehetősen jó a közművelődési kis csoportok technikai felszereltsége. Véleményük szerint megfelelően használhatók a járási intézményekben készült írásos módszertani tájékoztatók. Ha figyelembe vesszük a kollégák udvariasságát, akkor is úgy tűnik, hogy ők kedvezőbb képet alakítottak ki rólunk, mint mi önmagunkról. Ennek az is oka lehet, hogy igyekszünk többet beszélni .gondjainkról, mint az eredményekről. Hiányzó láncszem Születtek konkrét megállapodások is, például közös módszertani útmutatók kiadásáról, együttesen szervezendő sziakmai továbbképzésekről, komplett kiállítások cseréjéről és néhány rendezvénytípus lebonyolítási forgatókönyvének átadásáról. Bár feltételesen, de abban is megállapodtak, hogy a jövő évi tapasztalatcsere házigazdája Fejér megye lesz. Távol áll tőlünk, hogy új és újabb bizottságok alakítását sugalljuk, mégis úgy tűnik: hasznos volna, elsősorban az eddiginél folyamatosabb együttműködés érdekében, ha a hat megye és a főváros képviselői létrehoznának egy operatív szervezetet, amely koordinálná a közös vállalások teljesítését. Ez segíthetné a Dunántúl északi részén folyó közművelődési munka regionális összehangolását is, rendszeressé válhatnának a ma még csak alkalomszerűen létrejövő közös programok. Kriszt György Szabadtéri néprajzi kiállítás Együtt alkot egészet 1982. NOVEMBER 4., CSÜTÖRTÖK ■ Heti filmtécyzetb A timovói cámő Kamelija Todorova és Sztojan Danilov, A tirnovúl cárnö föszerenlöl Akiben erősebbek osztályának szokásai, beidegződöttségei, elvárásai, mint az emberség, a szerelem és az etika, annak végül sem embersége, sem szerelme, sem etikája nem marad. Nagyjából így foglalható össze a bolgár Jankó Jankov rendező filmjének, A timovói cárnőnek a fő gondolata. De a film maga (szerencsére) nem ennyire szimpla. A cselekmény időpontja a XIX. század végén és a XX. század elején játszódik, abban a Tirnovóban, mely valamikor a régi bolgár állam székvárosa volt. A történet időpontjában azonban már jelentéktelenségbe, unalomba, piszokba, elmaradottságba süppedt városka, melyben híre-hámva sincsen a régi dicsőségnek. Bulgária felszabadult ugyan a török uralom alól, de a belső helyzet nem sokat változott: földesurak és gazdag parasztok, meg a hivatalnokok uralkodnak a paraszti tömegek fölött A tehetősebbek igyekeznek legalább a gyerekeiket európaibb szellemben neveltetni — nem annyira a haladó törekvések miatt persze, hanem inkább azért, mert ez a jómód jele, valamiféle —, ahogy ma mondanánk — státusszimbólum. A film egyik főhőse is ilyen külföldet járt ember: Sztariradev, egy gazdag földbirtokos fia, Párizsban elvégzi az orvosegyetemet, s a Fény Városának igézetével tér vissza a balkánion elmaradott Tirnovóba. A fiatalember megpróbálja komolyan venni a hivatását, és még arra sem hajlandó, hogy a páciensek megnyerésére a betegek előtt való mézesmázaskodást vállalja. A betegek orvosa akar lenni, s nem érdekli, gazdag-e, szegény-e a A föld átka, a Nagyjából hasonló periódusban játszódik a román Mircea Muresan eme filmje is, mint a bolgár alkotás: a XIX. század végén. Kitűnő irodalmi alapanyag szolgáltatta a szüzsét a majd' négy óra időtartamú filmhez: Livin Rebreanu a román kritikai realizmusnak Móricz Zsigmondhoz hasonló alakja, s egy másik sikeres könyvéből — Akasztottak erdeje —, Liviu Ciulei már rendezett egy igen jó filmet, mely Cannes-ban 1934-ben, a legjobb rendezés díját nyerte. A regény — eredeti címe: Ion — tulajdonképpen az első paraszti témájú társadalomkritikai regény a román irodalomban. A színhel" a századforduló előtti Erdélyben egy románlakta falucska. A háttér a Monarchia, Ferenc Józseffel, magyar nemzetiszínű zászlókkal, s a korszak egyéb ismert kellékével. De a film főhőse, Ion, nem sokat törődik azzal, milyen színű a zászló, öt a föld iránti éhség vezérli, az az ősi paraszti inbeteg. De hát a saját árnyékát ő sem lépheti át. Hiába kerül mellé egy egyszerű származású, de tehetséges és nagyszerű ember, Marina, s hiába jelentené a férjét otthagyó szépasszony mindent vállaló szerelme a boldogságot, az értelmes emberi életet — a doktor nem vállalja Marinat, nem vállalja a rangján aluli kapcsolatot, s az asszonyt ráadásul hitegeti, hogy viszonyuk több lesz a puszta érzéki kapcsolatnál. Sztariradevnek ez az első etikai vétke. A másik sem kisebb: tudván tudja, hogy egyik gazdag betege, a tüdőbajos Eleonóra szerelmes belé, de azt is tudja, hogy alig van remény a gyógyulására. Ám egy időben megkötött házassággal elnyerhetné a lány hatalmas hozományát. Viszont ezt sem vállalja, de a beteg lányt is hitegeti. Két nőt tett immár tönkre, így a két pisztolylövés, mellyel Marina férje megsebesíti, nem is nagy ár az elrontott életekért. S amikor Marina a kitörő balkáni háborúban a kolerások közé megy ápolónőnek, a doktor ezt sem akadályozza meg. Az asszony el is pusztul. Egy akaratgyenge, osztálykorlátaival leszámolni nem tudó, ám mégsem teljes egészében értéktelen emberről szól tehát a film, olyan típusról, melynek sok rokona található a közép-kelet-európai irodalmi művekben. A rendező érdeme, hogy ez a komor történet időnként balladai hangvételűvé tud emelkedni — s a rendező hibája, hogy a film, olykor melodramatikussá és sematikussá válik. Jó színészi alakítás Sztefan Danailové a doktor és a popénekesként ismert Kamelija Todorováé Marina szerepében. szerelem átka dulat, mely évszázadokon, át sarkallta vad és erőszakos cselekedetekre is a parasztokat. A film lényegében ennek a kínzó, mindennél erősebb vágynak a rajza kíván lenni. Szerelem, becsület, emberség — minden alárendeltetik a földéhségnek, és ez okozza végül Ion vesztét is. A széles sodrású történettel minden rendben is lenne, ha: 1) nem fulladna olykor unalomba a túlzott részletezéssel előadott sok mozzanat, mellékcselekmény; 2) nem bonyolítaná Muresan (és a forgatókönyvíró Titus Popovici) olykor alig követhetően a cselekményt; és ha 3) nem éreznénk gyakran bántónak azokat a kor adott politikai viszonyaira vonatkozó, de mára más felhangokkal telítődő megjegyzéseket, melyek ugyan semmit sem tesznek hozzá a film lényegi vonásaihoz, de bizonyára iól csengenek egy más közegben. (Már A csontok útja című, nemrég műsorra került román filmben is találkozhattunk hasonló tünetekkel.) Fekete tyúk Kedves szovjet mesefilm: az orosz népmesék világát idézi, de mégsem csak szimpla esti mese, mert kis hősének, Aljosának szeretet, elismerés utáni vágya,' néhol már szívszorító, és szomorkásán felnőttes. Takács István
