Pest Megyei Hírlap, 1982. november (26. évfolyam, 257-281. szám)

1982-11-04 / 259. szám

1982 NOVEMBER 4. CSÜTÖRTÖK ■»« 4í?r 'gr \Jiirkw Köiös közlemények Losoncit Pál látogatáséról Cemcjel—Arafat találkozó előtt Lefegy vérzik a khngista Losonczl Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Taná­csának elnöke Dzsabir El-Ah­­med El-Dzsabir Esz-Szabah sejknek, Kuvait Állam ural­kodójának meghívására 1982. október 31. és november 3. között hivatalos látogatást tett Kuvaitban. A Magyar Népköztársaság Elnöki Taná­csának elnöke a két ország népeinek barátságát tükröző szívélyes fogadtatásban része­sült. Losonczi Pál találkozott Szaad El-Abdullah Esz-Sza­­lem Esz-Szabah sejkkel, Ku­vait Állam trónörökös minisz­terelnökével és Szabah El-Ah­­mad El-Dzsabir Esz-Szabah miniszterelnök-helyettessel, külügyi és tájékoztatási mi­niszterrel. Fogadta a kuvaiti kormány pénzügyi és tervezé­si, kereskedelmi és iparügyi, távközlési, közmunkaügyi, va­lamint villamosipari és víz­ügyi miniszterét és megbeszé­lést folytatott velük a két or­szág gazdasági és pénzügyi kapcsolatainak kérdéseiről. Losonczi Pál és a kuvaiti uralkodó tárgyalásai a kölcsö­nös barátság és megértés lég­körében folytak. A megbe­szélések során mindkét fél ki­fejezte, hogy elégedett a két­oldalú kapcsolatok állandó fejlődésével és hangsúlyozta, hogy az együttműködés kü­lönböző területein további erőfeszítéseket tesznek azok fejlesztésére. A felek áttekin­tették az országaik közötti gazdasági kapcsolatok helyze­tét és megelégedéssel állapí­tották meg, hogy a gazdasági, kereskedelmi és technikai együttműködés zavartalanul fejlődik. Egyetértettek abban, hogy további lehetőségek van­nak a gazdasági és a pénzügyi kapcsolatok további elmélyí­tésére. A felek mély aggodalmukat fejezték ki a nemzetközi hely­zet romlása miatt és egyetér­tettek abban, hogy az emberi­ség egyik legfontosabb felada­ta a világbéke megőrzése. A két fél mélységes aggo­dalmának adott kifejezést a közel-keleti helyzet rosszabbo­dása miatt, amelynek oka Iz­raelnek az arab népek és az arab államok ellen folytatott, a megszállt arab területek be­kebelezésére irányuló agresz­­szí.v, terjeszkedő politikája. Á felek megerősítették, hogy az Arab-öböl békéjének és biztonságának fenntartá­sáért — minden külső beavat­kozást kizárva — csakis a tér­ség államai felelősek. A felek nagyra értékelték a Magyar Népköztársaság Elnö­ki Tanácsa elnöke Kuvait Ál­lamban tett látogatásának eredményeit és kifejezték meggyőződésüket, hogy a lá­togatás hozzájárul a két or­szág barátságának erősítésé­hez, együttműködésük fejlődé­séhez. Losonczi Pál őszinte köszönetét fejezte ki a kuvaiti népnek és a kuvaiti vezetők­nek a meleg fogadtatásért és magyarországi látogatásra hívta meg Dzsabir El-Ahmed El-Dzsabir Esz-Szabah sejket, Kuvait Állam uralkodóját, aki a meghívást örömmel elfogad­ta. Az MSZBT vendégei Szovjet delegáció A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 65. évfordulója alkalmából az MSZBT meg­hívására szerdán hazánkba érkezett a Szovjet—Magyar Baráti Társaság küldöttsége Jevdokija Karpovának, az Oroszországi SZSZSZK mi­nisztertanácsa elnökhelyette­sének, az SZMBT alelnökének vezetésével. A Szovjet—Magyar Baráti Társaság delegációját délután fogadta Apró Antal, a Magyar —Szovjet Baráti Társaság el­nöke. A találkozón részt vett Bíró Gyula, az MSZBT fő­titkára. Az új nyugatnémet kormány­nak szilárd elhatározása, hogy 1933. március 6-án idő előtti, országos választást tartanak az országban — jelentette ki Diet­rich Stolze, a bonni kabinet szóvivője a kormány szerdai ülése után. A kormányszóvivő közölte, hogy Helmut Kohl kancellár tartani akarja magát ígéreté­hez, és ezért november máso­dik felében tárgyalni fog Kari Carstens államfővel és a pár­tok elnökeivel a választáshoz vezető legmegfelelőbb alkot­mányjogi megoldásról. Ugyanakkor azonban Hans-A libanoni hadsereg és a Bejrutban állomásozó három­hatalmi erők egységei szer­dán bevonultak a város ke­resztények lakta keleti részé be. Az akció célja az, hog\ lefegyverezzék a Kelet-Bejrút­­ban tartózkodó mintegy húsz­ezer falangista milicistát, és helyreállítsák a kormány fennhatóságát a városrész fe­lett. Arab lapértesülések szerint az elkövetkező napokban ta­lálkozni fog Amin Gemajel Jochen Vogel, a Német Szó ciáldemokrata Párt kancellár­jelöltje egy bonni sajtóértekez­letén kétségét fejezte ki, és felszólította Helmut Kohl kan­cellárt, hogy egyértelműen je­lentse ki: hajlandó-e lemondá­sával vagy a bizalmi kérdés felvetésével és saját maga szándékos leszavaztatásával szabaddá tenni az utat az idő előtti országos választás előtt Vogel óvott a választási harc kiélezésétől, és az SPD nevé­ben „tisztességes ellenféli vi­szonyt” ajánlott fel a többi [jártnak. I libanoni elnök és Jasszer Ara­fat, a PFSZ vezetője. Szalah | Khalaf, Arafat helyettese a hírek szerint hétfőn Rabatban előzetes megbeszélést folyta­tott Gemajellel. Kamal Hosszan Ali egyipto mi külügyminiszter egy sajtó­­nyilatkozatban közölte, hogy Gemajel októberi római talál­kozásukkor biztosította őt: nem tesz engedményeket Te, Avivnak az országában állo­másozó izraeli erők kivonása érdekében. Ali kifejtette, hogy ez a fel­fogás megegyezik az egyipto­mi állásponttal: Izraelnek mi­nél hamarabb ki kell vonnia erőit Libanonból, és Tel Aviv nem várhatja, hogy „jutalmat kap a libanoni és a palesztin nép ellen elkövetett agresz­­sziójáért”. Kamal Hasszán Ali kedden Törökországba érkezett, hogy a török—egyiptomi kapcsola-A Béke-világtanács elnöksé­ge a Lisszabonban most be­fejeződött tanácskozásán meg állapították, hogy a fegyver­kezéssel és a nukleáris hábo­rú kirobbanásának veszélyével szemben fokozottabban k eV mozgósítani a közvéleményt. Rámutattak, hogy történelmi jelentősége van a Szovjetunió egyoldalú kötelezettségvállalá­sának, am~ly szerint lemond a nukleáris fegyver elsőként tör­ténő bevetéséről. tok szorosabbra fűzéséről ta­nácskozzék Kenan Evren ál­lamfővel. ★ Izrael agressziós, terjeszke­dő politikája továbbra is a leg­nagyobb veszélyt jelenti . az arab országokra, a közel-kelet békéjére, a nemzetközi biz­tonságra nézve — állapította meg Moamcr El-Kadhafi és Petar Sztambolics Belgrádban szerdán folytatott tárgyalá­sain. A hivatalos látogatáson lugoszláviában tartózkodó' lí­biai vezető és a jugoszláv ál­lamelnökség elnöke a világ­­politika időszerű kérdéseinek áttekintésekor aggodalommal szólt a nemzetközi kapcsola­tok jelenlegi állásáról, és ál­lást foglalt az el nem kötele­zett országok tevékenységének fokozása mellett. Kadhafi ki­fejtette a jelenlegi közel kele­ti helyzettel kapcsolatos ál­láspontját. A BVT elnöksége egyhangú­lag dokumentumot fogadott el, amely „az összes nukleáris fegyverrel rendelkező országok kormányaihoz” intézett felhí­vást tartalmaz. Ez egyebek kö­zött megállapítja: nagymér­tékben hozzájárulna a nukleá­ris háború veszélyének elhárí­tásához, ha ezek az államok egyértelmű pyilatkozatot ten­nének az atomfegyver elsőkén­­ti használatáról történő lemon­dásról. Megegyezés a kormányprogramban Ma - eskütétel Hágában Bizonytalanság az NSZK-ban Előtérben a választások ügye A Béke-világtanács ülése Lisszabonban Felhívás a kormányokhoz Grisa Filipov tárgyalásairól Lázár Györgynek, a Magyar Népköztársaság Minisztertaná­­v csa elnökének meghívására ' Grisa Filipov, a Bolgár Nép­­köztársaság Minisztertanácsá­nak elnöke 1982. november 1. és 3. között hivatalos, baráti látogatást tett Magyarorszá­gon. Kádár János, a Magyar Szo­­• cialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára fo­gadta Grisa Filipovot, akivel szívélyes, elvtársi légkörű megbeszélést folytatott a Ma­gyar Népköztársaság és a Bolgár Népköztársaság baráti kapcsolatainak fejlesztéséről, Havasi Ferenc, a Magyar Szocialista Munkáspárt Poli­tikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára ta­lálkozott és megbeszélést foly­tatott Grisa Filipovval. A miniszterelnöki találko­zón jegyzőkönyvet írtak alá a tárgyalások eredményeiről. A kormányfők tájékoztatták egymást a Magyar Szocialista Munkáspárt XII. és a Bolgár Kommunista Párt XII. kong­resszusa határozatainak vég­rehajtásáról, a fejlett szocia­lista társadalom építésének tapasztalatairól. Kiemelték a Magyar Szo­cialista Munkáspártnak és a Bolgár Kommunista Pártnak a marxizmus—leninizmus és a szocialista internacionalizmus elvein alapuló összeforrottsá­­ga jelentőségét. A kormányfők hangsúlyoz­ták, hogy a KGST XXXVI. Ülésszakának határozataival összhangban a jövőben is a szocialista országok két- és több oldalú gazdasági integrá­ciójának elmélyítésére és kap­csolataik hatékonyságának növelésére törekszenek. A kormányfők nagyra érté­kelték a két ország kulturális, oktatási, tudományos és más területeken kialakult együtt­működésének eredményeit. A miniszterelnökök aláhúz­ták országaiknak a Szovjet­unióhoz fűződő barátsága és együttműködése nagy jelentő­ségét. A Magyar Népköztár­saság és a Bolgár Népköztár­saság szilárd elhatározása, hogy a Szovjetunióval és a testvéri szocialista országok­kal együttműködve hozzájárul a szocialista közösség sokolda­lú fejlődéséhez, valamint az egység erősítéséhez és az együttműködés fejlesztéséhez a Varsói Szerződés és a Köl­csönös Gazdasági Segítség Ta­nácsa keretében. A miniszterelnökök aggodal­mukat fejezték ki, hogy az imperializmus — mindenek­előtt az amerikai imperializ­mus — szélsőséges köréinek agresszív politikája, hideghá­borús törekvései, gazdasági korlátozó intézkedései követ­keztében éleződik a nemzetkö­zi helyzet. A kormányfők ismételten kifejezték, hogy a Magyar Népköztársaság és a Bolgár Népköztársaság a Szovjetunió­val, a szocialista közösség or­szágaival együtt határozottan síkraszáll a nemzetközi biz­tonságért és a békéért, az enyhülés folytatásáért, a fegy­verkezési hajsza megfékezé­séért, a kölcsönös bizalom fej­lesztéséért. Ezzel összefüggés­ben hangsúlyozták a Varsói Szerződés tagállamai külügy­miniszteri bizottsága 1982. ok­tóberi moszkvai ülése állás­­foglalásainak időszerűségét és jelentőségét. A kormányfők kifejezték, hogy országaik és népeik to­vábbra is szolidárisak a Len­gyel Népköztársaság kommu­nista és hazafias erőivel a szo­cialista konszolidációért foly­tatott harcban. Kifejezték államaik szán­dékát, hogy erősítik együtt­működésüket a fejlődő orszá­gokkal. Szolidárisak a nemzeti felszabadító mozgalmakkal, a társadalmi haladásért küzdő népekkel. A kormányfők hangsúlyoz­ták, hogy támogatnak minden olyan kezdeményezést, amely az enyhülést, a nemzetközi biztonságot és a békét szol­gálja. A magyar fél nagyra értékeli a Bolgár Népköztár­saság kezdeményezését, hogy a Balkán térségét változtassák nukleáris fegyverektől mentes övezetté. A miniszterelnökök megbe­szélései szívélyes, baráti lég­körben, a teljes nézetazonos­ság jegyében zajlottak le, és hozzájárultak a két ország együttműködésének elmélyíté­séhez, testvéri barátságának erősítéséhez. Grisa Filipov bulgáriai lá­togatásra hívta meg Lázár Györgyöt, aki a meghívást köszönettel elfogadta. Gyakorlatilag készen áll az új jobbközép, keresztényde­mokrata-liberális holland kor­mány listája. Ruud Lubbers kormányalakítással megbízott kereszténydemokrata politikus már csak egy-két miniszteri poszt betöltésénél áll választás előtt. Az új kormányban a CDA (kereszténydemokrata tömörülés) nyolc, a liberálisok hét helyet kapnak. A kormány programra vo­natkozó pártközi megálapodás szerint a holland kormány jö­vőre hozzájárul az eurorakéták telepítéséhez, ha addig nincs eredmény a genfi szovjet— amerikai tárgyalásokon. A jövendő kormány prog­ramjának másik sarkalatos pontja a költségvetési kiadá­sok csökkentése és a bérek be­fagyasztása. Az új kormány várhatóan csütörtökön teszi le a hivatali esküt. Támadás a tő ők konzulátus ellen Fegyveres túszdráma Kölnben Fegyveresek szállták meg szerdán a kölni török konzu­látus épületét és az ott tar­tózkodókat túszul ejtették — jelentették nyugati hírügynök­ségek. A Reuter angol hírügynök­ség a nyugatnémet rendőrség­re hivatkozva azt jelentette, hogy a fegyveresek a török katonai rendszer baloldali el­lenzőinek nevezik magukat és mintegy hetven személyt ej­tettek túszul. A brit parlamentben II. Erzsébet trónbeszéde A brit kormány a most kö­vetkező parlamenti időszakban törvényeket fog a parlament elé terjeszteni nagy államosí­tott iparvállalatok újbóli ma­gánkézbe adásáról — ez derül ki II. Erzsébet királynő szer­da déli trónbeszédéből, amely az új törvényhozási szakasz hagyományos megnyitójának számít. A trónbeszéd megerősítette az eddigi pénzforgalom-ellen­őrzési politika és a közkiadá­sok iránti szűkmarkúság fo­lyamatos érvényét, az infláció szüntelen leszorítását, mint alapvető célt. A királynő hangsúlyozta kormányának a NATO és az amerikai nukleáris leszerelési javaslatok iránti elkötelezett­ségét, a Közös Piac költségve­tési reformja iránti óhaját, tö­rekvését a kelet—nyugati kap­csolatok javítására, végül erő­feszítéseit „az igazságos és tartós rendezés kieszközlésé­re”, olyan vátságkörzetekbén, mint a Közel-Kelet. A trónbeszéd egy feltűnő hiányt mutatott: elsiklott a kormány egyik legtöbbet em­legetett terve, a szakszerveze­tek megreformálása, illetve az e tárgyban előterjesztendő törvényjavaslat mellett. Ennek nyomán a brit fővárosban ar­ra számítanak, hogy Thatcher asszony a vártnál korábban ki­írja a választásokat. Az időközi választások az Egyesült Államokban mindig a hatalman levő párt­nak kedveznek. Ez természe­tes is, hiszen az a burzsoá párt, a kettő közül, amely a Fehér Házat ellenőrzi, előnyö­sebb pozícióban van vetély­­társánál. Az elnök ugyanis használhatja, hivatalból a hírközlő szerveket arra, hogy saját pártja, képviselő, -sze­nátor, -és kormányzójelöltjei­nek állami szinten propagan­dát folytasson. Ezúttal azonban már az előjelek előrevetítették, hogy valami más történik az idén az Egyesült Államokban. A Reagan adminisztráció kény­telen volt az elnök kprtes­­beszédét fizetett hirdetésként feladni, s a Fehér Ház fejé­nek sajtóértekezletét sem vette át a legtöbb televíziós, is rádióállomás azzal a fel­kiáltással, hogy ez annyira választási célokat szolgál, hogy visszaélést jelent a ha­talommal. A nyugati sajtó kommentátorjai nem véletle­nül jegyezték meg ennek, kapcsán, hogy ilyen elutasí­tásra nem volt eddig példa az Egyesült Államok történe­tében. Ezt nem minden ok nélkül jellemezték úgy, mint az „idők jelét” az amerikai közvélemény gondolkodásá­ban. Arról van ugyanis, szó, hogy oz Egyesült Államok republikánus kormányzatának fegyverkezési programja, mind nagyobb ellenérzést kelt az amerikai közvéleményben. S azok a kísérletek, hogy en­bmJjjxui —«— FlSVtlMEHETŐ nek védelmét választási kor­teshadjáratok Fehér Házbeli hivatalos „pecséttel” fémje­lezzék a törvényhozási válasz­tásoknál, rendkívül népsze­rűtlenekké váltak, Olyannyi­ra, hogy számos televíziós és rádióállomás egyszerűen nem meri vállalni annak koc­kázatát, hogy nézők, hallga­tók, százezreit veszítse el ezek sugárzása miatt, amikor pedig köztudott, hogy ezek az üzleti vállalkozások hirdetés­ből élnek meg. A választások eredményei igazolták is ezt az előzetes fenntartást. A demokratapárt az első adatok szerint lega­lább 54 mandátummal növel­te arányát a képviselőházban, amelyet eddig is a demokra­ta párt tartott ellenőrzése alatt. Erre a demokrata sza­vazatnyereségre egyébként re­publikánus körökben számí­tottak, de a választás előtt magabiztosan arra , hivatkoz­tak, hogy a déli konzervatív demokratákkal együtt, nem lesz problémájuk a köztársa­ságpártiaknak. Ugyanis eddig is azt történt, hogy a Reagan­­féle fegyverkezési programok úgy kaptak „zöld utat” a kongresszus alsóházában, hogy a déli demokraták szavazatai­val kényelmes republikánus többség alakult ki a képvise­lőházban. A választás eredménye azonban rácáfolt erre a várakozásra. A déli konzerva­tívokból ugyanis nem állt ösz­­sze a jelek szerint az a kép­viselőházi csoport, amely kel­lő számú szavazatot szállít­hatna majd Reagannak prog­ramjaihoz. Így hírmagyarázók máris megjegyzik, hogy o kormányzatnak az elkövetkező két esztendőben nem kis gon­dot okoz majd, hogy költség­­vetési programjainak elfoga­dását keresztülvigye. Ami a szenátust illeti, ahol a tör­vényhozók harmadrészét vá­lasztották újra, nem követke­zett be valamiféle földcsu­szamlás, amelyre demokrata­párti berkekben pedig szá­mítottak. Maradt a korábbi arány bizonyos csekély elté­réssel a republikánus párt ja­vára. Ugyancsak a kormányzói helyek elosztása sem eredmé­nyezett különösebb változáso­kat a két párt között. A választásnak volt ezen kívül még két érdekes tanul­sága. Az egyik az, hogy egy republikánuspárti milliomos szenátorjelölt kihívása Edward Kennedy ellen kudarcot val­lott. Pedig ez esetben többről is szó volt, mint Kennedy ki­buktatásáról a szenátusból. A milliomos republikánus párti politikus nemcsak azért osz­tott szét ingyen 800 ezer pél­dányt egy olyan könyvből, amely" a massachussetsi de­mokratapárti szenátort le akarta járatni, hanem azért is, mert egyrészt Kennedy a Fe­hér Ház jelenlegi nukleáris fegyverkezési politikájának leghevesebb ellenzékéhez tar­tozik, másrészt pedig válasz­tási veresége azt jelentette volna, hogy 1981-ben elnökvá­lasztási esélyei szinte nullá­ra csökkennek. A másik tanulság az, hogy mindenhol ahol a kor­mányzat nukleáris politikája szerepelt a szavazásban, ezt hetvenszázalékos többségi szavazattal elutasították. Az Egyesült. Államokban ugyanis olyan nagyszabású tiltakozás bontakozott ki a Reagan-kor­­mányzat nyilatkozatai ellen, amelyekkel mereven elutasítja a nukleáris fegyverek jelenlegi szintjének befagyasztására vo­natkozó szovjet javaslatot, — amíg a csökkentésre vonatko­zó tárgyalásokon nem érnek el megegyezést, — hogy több államban kénytelenek voltak felvenni a problémát a no­vember 2-i választáson szava­zócédulára. Ez sok kommentá­tor szerint a keddi amerikai választás legfontosabb ered­ménye, hiszen ezt a közvéle­mény által kifejezett véle­ményt a Reagan adminisztrá­ciónak figyelembe kell ven­nie. Árkus István

Next

/
Thumbnails
Contents