Pest Megyei Hírlap, 1982. november (26. évfolyam, 257-281. szám)
1982-11-20 / 273. szám
Jegyzet Makacs fények A riport mégis elmarad. Az illetékes osztályvezető akinek az ajtaján kopogtattam, nem örült a kívánságomnak, hogy mivel itt az ideje, vegyük elő a témát, adjunk számot a közvéleménynek arról, hogy mi történt az elmúlt másfél év alatt. Közel ennyi ideje lehet annak, hogy a városi pártbizottság határozatban hívta fel a figyeltet a , dolgozók iskolája hatékonyabb szervezésére. Nem ok nélkül. Hiszen ha a termelékenység fokozásáról, a munkakultúra színvonaláról beszélünk, akkor a munkásműveltséget kell alapként megjelölnünk, annak még mélyebb fundamentuma pedig a nyolc általános iskolai műveltség. A határozat annak idején azért született, mert egy vizsgálat adatai szerint Vác város munkavállalói közül 3 ezren nem végezték ezt el, Az az alap hiányzik tehát, amelyre minden további információ, értelmi és érzelmi hatás, a személyiség képességeit, készségeit meghatározó tényezők összessége épülhetne. Ám, hogy értse meg a világpolitika bonyolult összefüggéseit, közelebbről akár az üzemi takarékossági intézkedéseket, vagy az új technológiai eljárásokat, aki hiányzott azokról az iskolai órákról, ahol a szükséges alapismereteket tanították? Nem helyi jelenség, de itt és most a makacs tényekről árulkodó szám időről időre való csökkentése helyi feladat, s nemcsak a pedagógusok kötelessége. Csakhogy az a szám, amiről szakmai körökben azóta is vita folyik, nem nagyon akar változni. Az igaz, hogy a statisztika nem részletezi, hogy az egyetlen adat milyen arányban reprezentálja a fiatalkorúakat, a negyvenen túliakat, a nyugdíj előtt állókat. Lehet tehát kisebb is a gond, mint amilyennek látszik, de sajnos nem sokkal. Legyen bár az érintettek száma kevesebb akár ezerrel, akkor is komoly erőfeszítésekre van szükség, hogy segítsünk azokon, akik bármilyen emberi, családi okok, vagy szociális hátrányok miatt nem fejezhették be idejekorán tanulmányaikat. Makacs ember módjára indultam az osztályvezetői irodából egyenesen a Gábor József utcai Dolgozók Iskolájába. Tanteremszagot szippantani, azt a feltételezett régi levegőt, amit együtt szívtunk valaha a DÓM építkezés esti iskolájában tanító pedagógusokkal, akik nemcsak a tárgyat tanították, hanem életre szóló igényeket is keltettek, az emberek életmódját is formálták. Wolkóber Margit tanárnőt még itt találtam közülük. 0 volt az első, aztán követték a tanáriban ülő pedagógustársai, akik néni valami jó hangulatban mondták ki. hogy a mai felnőttoktatás a lehető legkritikusabb szakaszába érkezett, mert alig akad jelentkező, gyér a hallgatóság. Amit én mondok a tapasztalataim szerint: a legtöbb hallgató olyan fiatalkorú, aki pár éve még a nappali tagozaton ismételgette az osztályokat. Nem bántó szándékkal ugyan, de ki kell mondani: ők igényelnék a legtöbb szellemi segítséget, körükben a pszichológiai és nevelési tudományok legintenzívebb és legjobb szakemberek által történő gyakorlását, mert a maroknyi pedagógusgárda ereje kevés ehhez a bonyolult feladathoz. Mint ahogy nem pótolhatják az üzemek hiányzó támogatását sem. Ez minden. A többihez a riport is kevés, ha a közművelődési bizottságok és a személyzeti osztályok testületet és vezetőségei nem ismerik fel, mit mulasztanak. Kovács T, István taíria r f A PEST MEGYEI HÍRLAP VÁCI JÁRÁSI ES VAC VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA XXVI. ÉVFOLYAM, 273. SZÁM 1982. NOVEMBER 20., SZOMBAT Tessék, itt e szép csklck! Telt szatyorral, friss áruval Novemberi reggel. Didergőn húzzák össze magukat a korai járókelők. A deákvári piaci standokon most rakják ki a termékeiket az őstermelők. Ismerősként üdvözlik egymást, de a barátságos mosoly mögött néha más érzés is lappang. Egyikük például pár szál virágját öt helyre rakja le, hogy mellette csak. párcentis tér maradjon. Szeder Gyuláné, a piaci felügyelő tesz rendet, szépen, tapintatosan. Drágán adják — A piaci napokon rosszabb — mondja a felügyelőnő — kinőttük a helyünket. Már annyit gondolkoztunk, merre terjeszkedjünk? Elárusítópultok is kellenének, amiből mind kevesebb van, mert éjszaka összetörik az errefelé csavargók, akik abból raknak tüzet. Hiába szól ide is oda is, maga kénytelen a férjével együtt éjszaka időnként őrködni. — Ez a piac drágább, mint a belvárosi — mondom. — Itt viszonteladók árusítanak. Az őstermelők, akik faluról érkeznek, a nagy piacra mennek, itt legfeljebb deákvári hobbykert-tulajdonosok jelennek meg eladni a portékájukat. A városi tanács termelés- és ellátásfelügyeleti osztályvezetője, bár a város másik végén lakik, itt kezdi napi munkáját, megnézi, hol kell segíteni. Igényelnének a deákvári piachoz hasonlót más lakónegyedekből is. Kívánságuk tárgya főként az olyan piaci pavilon sor, mint ez a deákvári, ahol a papírboltból már ránk köszön a felirat, „Kellemes ünnepeket”. A másik nem hivalkodóan, de annál nagyobb figyelemmel „Köszöntőm kedves vevőimet!”. Itt van a város legreprezentatívabb kisboltja is, a bőr- és cipőüzlet pámás székekkel, régi idők rézfogantyúival. A nagy választékot kínáló kötöttáru bolt vezetője már felírja kis noteszába, hogy mire volt kénytelen azt mondani; sajnos nincs, de már folytatja is. — Holnapután tessék bejönni,' akkora meglesz. A rövidárus csak nemrég nyitott, de már két eladóhelyet kellett kiképez, nie. A barkácsboltba a város túlsó feléből is érkeznek. Volt mersze valakinek a pavilonsorban nikotin- és rövidital mentes, kisasztalos cukrászdát nyitni, mégis megy az üzlet. Pedig pár lépésre ott a másik büfé, ahol ételhordóval áll-, nak sorban az asszonyok. Jól megy a bolt Jó példa ez a büfé és a papírbolt arra, hogy nem a vonzáskör, a technikai felszereltség, az áruellátás számít, — amire a kényelmes boltvezetők, üzletvezetők oly gyakran hivatkoznak —, hanem az ember, akit nem a hirtelen meggazdagodás vágya, hanem a hivatás szeretete irányít. Ugyanez mondható el a párszáz méterre innét működő, Radnóti úti ABC-áruházra is, ahol az új kollektíva alig egy Könyvek — 9 millióért Decembert mistat a naptár A Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat váci boltja előtt sokan megállnak ezekben a ríapokban. A Szabadság téri, népszerű üzlet dolgozói díszes kirakatot alakítottak ki a politikai könyvnapok alkalmával. A klasszikusok — Marx, Engels, Lenin — művei. mellett ott találjuk a ma élő, vagy a közelmúltban elhunyt politikusok munkáit. Külön helyen Leonyid lljics Brezsnyev. Bent, a boltban nagy a zsúfoltság. Szőke Pálné üzletvezető szerint náluk már decembert mutat a naptár. A kiadók is előrehozták az ünnepre szánt kötetek szállítását, s a napi forgalom is másfél-kétszerese a tavaly ilyenkori árbevételnek. A könyv Vácott is változatlanul az egyik legkedvesebb ajándék. S ez nemcsak az ünnepeket megelőző hetekben van így, mert október végéig már időarányosan 500 ezer forinttal túlhaladták a tervüket, s az 1982-re előirányzott 8,3 milliós árbevételi terv tényszáma eléri december végére a 9 milliót. A héttagú elárusító csoport helytáll a nagy forgalom napjaiban, s már elkészült a decemberi időbeosztás is: aranyvasárnapon nyitva tartanak, s az azt követő héten egy-egy ó-ával hosszabb lesz a napi n.yitvatartás ideje. Még mindig keresett Kádár János életrajza. Egy idősebb férfi Havasi ferenc közgazdasági tanulmánya iránt érdeklődik. Meglepően sok az ifjúsági könyv, pedig évekkel ezelőt sokszor mondták ilyenkor: sajnos, elfogyott. A sok bírálat, sajtósürgetés eredménye: a legkisebbekre is gondoltak, 5—6 féle leporelló között lehet választani. Sokan tolonganak a lemezsaroknál is. Bevált a hanglemezek árusítása. Könnyűzene és komoly muzsika egyaránt keresett. Papp Rezső éven belül négyszeresére emelte fel a forgalmat. Igaz, a boltvezető nem vár mindent az áruforgalomtól. Most pél dául rámpát szeretnének csinálni, csak két zsák cementet kértek a vállalattól. A jó összhangra Szeder Gyuláné is mond példát: — Az ötnapos munkahét miatt a piac melletti ABC áruház hétfőn csak nyolc órakor nyit ki. Így az iskolások nem tudnak reggel vásárolni. Erre a Zöldért fűszerüzlet vezetője vállalta, hogy hétfőn a szabadnapján társadalmi munkában reggel 6—8-ig kinyit. Pár hét múlva hat heti szabadságra ment. Ekkor az áruház egyije brigádja szintén társadalmi munkában vállalta, hogy reggel hat órakor fogadja a kisdiákokat. A helyzet tovább javul, mert a Zöldért élelmiszerboltját és zöldséges pavilonját átveszi a Vác és Vidéke Áfész. Ettől sokat várnak a deákváriak, mert az itt működő húsboltjukkal már bebizonyították, hogy jó kezekben van az irányítás. A deákvári szolgáltatóház mellett egyébként épül egy újabb pavilonsor is, ahol használtcikk-, gyermekruházati, papír-, rövidáruboltot és büfét nyitnak. Vevőcsalogatók Megindul az élet a piacon. Kicsi, de jellegében is más mint a belvárosi. Itt megállítják az embert. Az egyik kiskerttulajdonos: — Legalább a szőlőmet tessék megnézni, A másik: — Kedvesem, szebb a lakás, ha virág is van benne. A büfés: — Most lett készen a sült csülök, én is azt reggeliztem. A papírboltból halk zene szűrődik ki. A piaci felügyelő jó érzéssel néz végig birodalmán. Senki sem indul az autóbusz-megálló felé, hogy elmenjen a „nagypiacra”, de mindenki teli szatyorral, friss zöldséggel, színes virággal indul hazafelé. Mészáros Gyula Csak szívvel, lélekkel Magas, katonás mozgású Nemrég hírt adtunk arról, hogy a nagymarosi nagyközségi pártbizottság ünnepélyes keretek között köszöntötte Eged Andrást, a munkásmozgalom veteránját 70. születésnapja alkalmából. — Vajon milyen ember? — tűnődtem kíváncsian, míg meg nem ismertem. Őszülő hajú, magas, katonás mozgású férfi invitált szíves szóval a lakásába. — Nehéz az életemről beszélni. Nem is tudom, hol kezdjük — mondta kissé határozatlanul. — Talán a kezdet kezdetétől. — A szüleim parasztemberek voltak. Felnémediben születtem. Az most Eger város egyik kerülete. Apám és anyám világéletében a földért dolgozott, hogy meg tudjunk élni. Az elemi iskolát is ott végeztem, kiváló eredménnyel, aztán 18 éves koromban elmentem dolgozni. A felnémedi fűrészüzemben kaptam munkát, mint napszámos, majd az egri érsekségnek dolgoztam, de keveset fizettek és otthagytam őket. Ebben közrejátszott a rossz bánásmód is. A Berva mészkőbányába mentem dolgozni, ott robbantómester lettem. De mivel nehéz munka volt, hamar abba is hagytam, s 1925-ben az egri Hangya Szövetkezetnél helyezkedtem el. Eged András idővel vegyeskereskedő képesítést szerzett, s önálló kereskedő lett. Szatócsüzletet nyitott, de nem sokáig ment jól a bolt. Behívták katonának. — Higgyék el, egy porcikám sem kívánta a katonaéletet. 1943. január 13-án szovjet fogságba estem. Itt ismerkedtem meg Illés Béla szovjet őrnagygyal, a később közismertté vált íróval, és Úszta Gyulával, a Partizán Szövetség későbbi főtitkárával — meséli —, egy bizottság kiválogatta azokat, akik harcolni akartak a fasiszták ellen. Antifasiszta iskolára kerültünk, majd egy magasabb szintű iskolát is elvégeztettek velünk, ahol tanáraink között ott volt Rudas László és Andics Erzsébet is. — Mi történt ezután? — A partizániskolában, ahol magas rangú szovjet katonák oktattak bennünket, Nógrádi Sándor volt a politikai tiszt. Aztán részt vettünk a harcokban. — Hogyan? i — Hát..., mindenki tudja, hogy nem volt veszélytelen a Kevesebb energiával Egyre több olyan fénycső készül az Egyesiét Izzó Váci Gyárában, amelyekkel a hagyományosokhoz kénest 10 százalék energia takarítható meg. Képünkön Lénárd Gáborné és Mester Györgync a 28 milliméteres fénycsövek úgynevezett fejfűzését végzik. Papp László felvétele Teremtő munka Szorgalommal, szeretette! Minden hely foglalt volt kedd délelőtt a Vác városi •Tanács V. B. Egyesített Szociális Intézményének nagy társalgójában. A jelenlévők többsége a Burgundia úti Szociális Otthon lakói voltak. Ott volt a városi tanács vb. szociálpolitikai főelőadója, továbbá Bakaja László, Remzső Zoltánná, a járási Vöröskereszt-, Paulicsek Imréné, a városi Vöröskereszt-szervezet titkára. Eljöttek az egészségügyi szakközépiskola III. osztályos tanulói Fehér Lajosné szakoktató vezetésével és sokan olyanok, akik kíváncsiak voltak az otthonlakók munkáiból válogatott kézimunka-kiállításra. Dr. Barta Györgyi, a városi tanács vb. egészségügyi osztályának vezető főorvosa megnyitó beszédében kiemelte, hogy már hagyománnyá vált az intézmény életében a kétévenként megrendezett kis házi kiállítás. Az összeválogatojtt anyag képet ad az itt élűk életéről, hétköznapjairól. A partizánok élete. Utakat, hidakat, vasutakat robbantottunk. Irtottuk az ellenséget. Mindannyian arról álmodtunk, hogy lesz majd magyar újjászületés, elkövetkezik a békés, boldog építőmunka ideje. — Mivel bízták meg a felszabadulás után? — Debrecenbe kerültem a pártfőiskolára. S igyekeztem jól tanulni. Büszke voltam szovjet kitüntetésemre, melyet Vorosilov marsall adott át. Aztán Egerben párttitkár lettem, s egy évvel később hehívtak a néphadseregbe. 1949—1962- ig éltem a katonaéveket, őrnagyi rendfokozattal mentem nyugdíjba. — Milyen feladatot kapott 1956-ban? — Azt, hogy alakítsam meg a karhatalmat Veszprémben. Sikerült is visszaszorítani az ellenforradalmárok támadását. — Ügy tudom, hogy munkásőrparancsnok is volt. Eged András elneveti magát: — Ha úgy tudja, meg is írhatja, mert igaz. 1958—1962- ig a szobi járás munkásőrparancsnoka voltam, majd 1962. után a nagymarosi önkéntes tűzoltóegyesület parancsnoki teendőivel bíztak meg. — Nézze! Én mindig azt tettem, amit a szívem diktált. Hiszen a 38 éves párttagságom alatt megtanultam: csak szívvel, lélekkel, s teljes odaadással lehet a pártban a népet szolgálni. Nagy Péter János munka tevékeny része az ember életének, s ez nem lehet másképp időskorban sem, csak tartalmában változik meg egy kicsit. Az itt élők,életében ez különös jelentőséget kap, mert saját maguk és embertársaik örömére, a környezetük csinosítására fordítják azt. f-Ha az otthon vezetőinek nélkülözni kellene az elvégzett ruhajavításokat, a konyhai segítséget, az egymás gyámolítását, akkor az intézményben megállna az élet. Az eres kezek olyan tevékenységet is folytatnak, legnagyobb örömünkre, mint a kézimunkázás. A kiállított térítők, futók, párnák, subák, rátétes faliképek, apró babák mind, mind változatos, ötletes, és technikailag is szépen kivitelezett munkáról adnak számot. A kiállításra került darabok ennek a kellemes elfoglaltságot kereső tevékenységnek a bizonyítékai — fejezte be megnyitóját a főorvos asszony. Ezt követően Kármán Lászlóné, az otthon egyik lakója köszönte meg társai nevében azt a lehetőséget, hogy gondtalanul tölthetik napjaikat. Megköszönte az intézmény dolgozóinak azt a soksok szeretetet, mellyel elhalmozzák őket. Majd Várnai Zseni Teremtő munka, alkotás című verséből adott elő egy részletet. Ezután virággal, ajándék kai kedveskedtek az otthon dolgozóinak. A felcsattanó nagy taps bizonyította, hogy egyetértett mindenki a szeretet e megnyilvánulásával. A megnyitó után a vendégek megismerkedtek az intézménynyel. A szűk, de otthonosan berendezett kis szobák nyolcvanegy lakója mosolyogva fogadta a kopogtatásokat. Szorgalmuk sugárzott mindegyikük otthonából. S. J. Kultúr Filmszínház (Lenin út 58/a): november 22-től 24- ig valamennyi előadáson á Kilenctől ötig című, 1981-ben készült amerikai filmet vetítik, III-as helyáron, 14 éven felüli nézőknek. Rendezte: Colin Higgins. Főszereplők: Jane Fonda, Lily Tomiin, Dolly Patron, Dabney Coleman és Elizabeth Wilson. . ISSN 0133—2759 (Váci Hírlapi /
