Pest Megyei Hírlap, 1982. november (26. évfolyam, 257-281. szám)

1982-11-20 / 273. szám

1982. NOVEMBER 20., SZOMBAT 7 PEST MEGYEI HÍRLAP MAGAZIN Csak divat a technikust keresni? Ha taníttattak, szorítsanak sarokba Ipari Szerelvény- és Gépgyár — ahogy a neve Is egyértelműen Jeízi, az iparban nélkülözhetetlen szerelvények előállítására hivatott. A termékskála sokszínű: gömbcsapok, visszacsapó-, műszer- és pil­­langószelcpek, szerszámok, a bányáknak keményfémből is, vaspor­kohászati áruk. A felsorolás azonban korántsem teljes, mindössze ar­ra elég, hogy aláhúzza, mennyire indokolt a nélkülözhetetlen szó használata. S nem utolsósorban azt is: ehhez jól felkészült szakmun­kásokra, mérnökökre van szükség. S az sem mindegy, hogy üzemen belül a derékhad, a technikusi gárda adott-e? exportot hozott. S egy sor kötöttsé­get is. Mert a licenc a fejlesztőnek nem egyértelműen előnyös, pláne hosszú távon nem az. Igaz, általa a magasabb színvonalú technikát megismeri, de rögtön a továbbfej­lesztésen lenne a sor, ha a partner arra jogosítványt adna! De a szerző­dés az szerződés. Még akkor is, ha kiderül, a licencnek is akad hibája. Példa erre a pillangószelep. Már 1978-ban rájöttünk, változtatni kell rajta. Soron kívül, feszített tempó­ban el is készültek a tervek, majd a fiók mélyére kerültek. A változta­tás ugyanis szöges ellentétben volt a szerződés pontjaival. Hát itt zárul be a kör. — Ez nemcsak a vezetés, a nép­gazdaság érdeke is! — Ezt én nem is vitatom. A nép­gazdaság érdekében benne van az enyém is! De nem vagyok abban biz­tos, hogy nem népgazdasági érdekét sértünk-e, amikor csak a pillanatnyi haszonra koncentrálva az eredetinél magasabb szellemi értéket képvise­lő, könnyebben, esetleg drágábban eladható termék előállításától elől­iünk. Szigorúan a megállapodásokra hivatkozva, a változtatás lehetősé­geit a partnernek fel sem vetve, be-Manapság ezt a kérdést feltenni, megfogalmazni divat (?) is. Hiszen a nyár vége felé országos szintű polé­miára is sor került a technikuskép­zésről. Az előzmények: 1966/67-ben megszűnt a régi iskolarendszerű technikusképzés, létrejöttek a szak­­középiskolák. Sokak véleménye sze­rint ez az iskolatípus nem vált be. A végzős hallgatók sem a jól képzett' szakmunkásokkal, sem a techniku­sokkal szembeni követelményeknek nem tudtanak megfelelni. A megál­lapítás, s a képzés milyensége körül fellángolt viták immár tízévesek. A GTE Oktatási Bizottsága közel há­romszáz vállalathoz juttatott el kér­dőívet — véleményüket kérve. Az összkép: sok alkotóképes mérnököt technikusi munkakörben foglalkoz­tatnak. A technikusi képesítést igény­lő munkakörök 24 százalékát mérnö­kök töltik be. Az ipar mai követel­ményei magasabbak, mint a tech­nikusi képesítés színvonala. A mi­nősítő tanfolyamon végzettek fejlesz­tési készsége, alapvető anyag- és szabványismerete az igények mögött kullog, a korszerű gépek bejáratásá­ra sem képesek. Jövedelmük? Tíz­­harmincöt százalékkal alacsonyabb a szakmunkásokénál. Éppen ezért a Végzettek nagyobb része a jobban fi­zetett fizikai munkát választja, nem adja fejét technikusi minősítő tan­folyamra. A megállapítások a mintavételen, a háromszáz vállalattól befutott vá­laszon alapulnak. De mit mutat a gyakorlat a budaörsi központú ISG- ben? Hiányoznak-e az üzemekből a gyárakból a technikusok? Munkakö­rüket vajon a mérnökök látják el?- A vállalat kis tanácstermének tár­gyalóasztalánál három mérnök, s egy egyetemre készülő munkás a kérdé­sek címzettje. Abban egyetértünk: lehetőleg tárgyilagosan, a vélt vagy valóságos sérelmektől elvonatkoztat­va kell ebben a kérdésben az állás­pontokat kialakítani. Még akkor is, ha szubjektív alapról közelítünk: ki, hogyan látja? Az érdek másik oldaláról közelítve Szalma Attila, a gyártmányfejlesz­tési főpsztály mérnöke. Az ISG ösz­töndíjasaként tanult az egyetemen, 1971-ben végzett. Ma önálló gyárt­mányfejlesztő. Ilyennek képzelte még az egyetem padjaiban munkáját? — Apám harmincnégy évig dolgo­zott ebben a gyárban. Ennek ellené­re én nem érkeztem kész progra­mokkal, megálmodott tervekkel. Mert ehhez nagyon alaposan, belül­ről kell ismerni egy gyárat. A lénye­get illetően: tizenegy év után sem vagyok abban biztos, hogy munka­körömben a mérnöki végzettség el­engedhetetlen. Hiszen hasonló fel­adatokat bíznak a nagy szakmai ta­pasztalattal, gyakorlattal bíró tech­nikusokra is. Megállják a helyüket. Más kérdés, hogy a műszaki főiskola is képez üzemmérnököket, de ők a gyakorlatban se nem technikusok, se nem mérnökök. Az Ideális az len­ne, ha a gyártmányfejlesztésben egy főtervező, három beosztott mérnök, s úgynevezett részszerkesztők (tehát a technikusok!) a részfeladatokra összpontosítva dolgoznának. Manap­ság azonban ez eltorzul: öt-hat mér­nök, s két technikus van egymás mellett. S a mérnök feladatköre? Ha az anyagbeszerző jelzi, nincs 0-gyű­­rű, nosza, rajta beszerezni. Az se baj, ha kiderül, nemcsak, hogy kap­ható. hanem hegyben áll. Műszaki rajzoló gyesen? A mérnök beáll a helyére. Nem mintha rangon aluli lenne, de ez a szellemi tőke, az arra befektetett pénz pocsékolása. — A fejlesztések? Tisztázzunk va lamit, még ha fájdalmas is: az ISG nem márkanév a nyugati piacokon. Hiába adnánk mi a legkorszerűbb terméket is ISG-felirattal, nem kap­kodnak utána. Éppen ezért 1972-fcől a fejlesztések nálunk is a icencvá sárláson alapulnak. Magasabb szín vonalú terméket nyertünk vele, de ez megköveteli a magasabb színvo­nalú technológiai szervezést is. Ez még mindig nem jött be! Tehát : fejlesztés iránya: kimutatható árbe vételt, a tőkés országokba irányuló A gyártmányfejlesztés az elméleti rész. S itt is elkanyarodtunk az ere­deti témától, a technikusoktól. A gyakorlatban dolgozó mérnök, Ju­hász János a műszaki osztályról hiányolja-e a technikusokat? várva, míg a többiek utolérnek. S bizony utolérnek! Nem kclüink a vállalatoknak igazán — Sajnos, ahogy az már lenni szo­kott, az elmélet rányomja bélyegét a gyakorlatra is. A szakmunkás nem pótolja a technikust, azt, aki a beta­nított mérnöki munkára kellene. S mivel a technikus ritká, mint a fe­hér holló, ma ott tartunk: a doku­mentáció lemegy a műhelybe, a mér­nökkel együtt, hogy közvetlenül irá­nyítsa a munkát, művezessen. S ha egy modern gép érkezik be? Kezelé­sére is a mérnök tanítja be a szak­munkásokat. S szerintem nemcsak az iskolareform miatt tűntek el a tech­nikusok a termelésből. A bérezés is siettette ezt. Az, hogy a szakmunkás többet kap a technikusnál, a mérnök fizetése meg egyenlő a technikusé­val. Egy igazán jó, régi szakmunkás meg mind a kettőt lekörözi. Régi nóta ez, mi csak fújjuk, az a baj, hogy nemcsak a zsebünk látja kárát, hanem előbb-utóbb a termelés is. Készültség forrása az is, hogy a ti­zenöt-húsz évvel ezelőtt végzett technikusok ma többet keresnek, mint az a mérnök, aki négy-öt éves gyakorlattal rendelkezik. Ez pedig visszahat a hétköznapokra. — Feltettem már én Is magamnak a kérdést, mi értelme volt öt évig az egyetem padjait koptatni — vág közbe Telek József, a Szerelvény- és Kovácsoltáru Gyár műszaki osztá­lyának mérnöke. — Gyártási lapokat, műveleti uta­sításokat másolok nap-nap után. Ezt bízták rám, technikusi munka akár­hogy is nézem, technikusi bérért. Nem vitatom, hogy az egyetemről kikerülve egy, egy és fél évig nem célszerű ezt csinálni. A rutinhoz, a szakmai tapasztalatokhoz kell! De néha az az érzésem, nem kellünk mi a vállalatoknak igazán. Sokat képez­nek belőlünk? Lehet. De hát a gya­korlatban alkalmazni sem tudom azt, amit tanultam. Pedig nem két fillér­be került a taníttatásom a magyar államnak. Miért nem szorítanak sa­rokba, hogy kamatoztathassák? Azt mondanám a magamfajtának: öt­százezerbe jött a taníttatásod? Az eszeddel cserébe a befektetett forin­tokért legalább ötmilliót kell adnod, s akkor egyenesben vagyunk. Forintokban sem ártana kifejezni Dosszié az asztalon. Technikus­­képzésről, mérnökök * foglalkoztatá­sáról, bérezéséről írt napilapokban, folyóiratokban megjelent cikkek gyűjteménye. Ahogy Szalma Attila mondja, ő készült. Juhász János, a dosszié szélét babrálva szól közbe: — A tartozik-követel rovat sincs nálunk rendben. S ezzel együtt a szellemi munka értéke sem. Pedig jól tudjuk, sokszor a Jövőnk dől el, azon, mit gyártunk, mennyiért! S az is világos, hogy drágán terme­lünk, a gépeket sem használjuk ki mindig, nem is becsüljük. Az ösztön­zési rendszerben keresem a hibát. Nem tudtuk még azt elérni, megér­tetni: a szakmunkás úgy kezelje gé­pét, az a kenyérkereső szerszáma. Vigyázzon rá, mint a szeme fényé­re! S mit szól az elhangzottakhoz Var­ga Róbert, aki a Porkohászati Üzem 19 éves gépállítója, s az egyetemre készül, gépészmérnök szeretne len­ni? — A hallottak nem riasztottak el a pályától, a hivatástól. Igaz, Tel­kes József 25 éves. s 3 ezer 500-at keres, én meg most 3 ezer 900-at. Nem túl biztató, de azért nem adom fel. Úgy érzem, a több tudásra szük­ségem van. S ha itt az alkalom meg­szerzése, nem szalasztóm el. Igaz, sokan kérdezik, minek is akarok to-, vábbtanulni? Hazudnék, ha azt mondanám, hogy a kevesebb kere­setért, azért, amibe az az öt év ke­rül. mert. lemaradok a szakmunká­soktól’ fizetésben. Nem! Hallom, s ta­pasztalom. nagyon-nagyon kevesen vannak az ipar altisztjei (atM'gy a Műszaki Egyetemen megfogalmaz­ták), a technikusok, a termelésből. De hát öt év nagy idő. talán akkor­ra ők sem hiányoznak az üzemekből, s ez az eltorzult bérlista is kifejezi majd a szellemi munka értékét, meg­becsülését, Bár mi, munkások ma is felnézünk a mérnökökre, becsüljük a több tudást, de azt hiszem, ezt fo­rintokban sem árt majd kifejezni. VARGA EDIT Mint a monori járásban Köztünk élnek a megfelelő emberek Megfelelő embert a megfelelő helyre — tartja a mondás. Tudjuk, hányszor származott már — jobbik esetben helyi léptékű, ám sajnos elég gyakran szélesebb tömegeket is érintő — baj abból, hogy nem kö­vettük ezt a bölcsnek mondható elvet. Persze, mióta rájöttünk, hogy nem igaz, miszerint kinek az ég hivatalt adott, annak észt is hozzá, egyre inkább azt nézzük, melyik honfitársunk milyen képességekkel van megáldva, s ahhoz mérten állítjuk erre, arra a posztra. Minél ma­gasabb az a poszt, annál jobban, körültekintőbben kell Vizsgálni a ké­pességeket. A vezetés ma már — tudomány. Napról napra tanultabbak. hozzáér­tőbbek lesznek mindazok, akik a végrehajtásban dolgoznak. Fokozot­­tabbak tehát a követelmények az utasításokat adók számára. mert amit ma tudnak, azzal holnap már nem lesznek képesek irányítani a rá­juk bízott gyárat, szövetkezetét, in­tézményt. Változatlanul valljuk, hogy a vezetőknek elsősorban meg kell felelniük a politikai alkalmasság, a szakmai hozzáértés és a vezetni tu­dás hármas követelményének. Pár­tunk joggal elvárja a vezetőktől, hogy politikájának ismeretén, elfo­gadásán túl nyíltan álljanak ki mel­lette, s a politikai célok eredményes végrehajtásából adjanak követendő példát beosztott munkatársad szá­mára. Igényli a párt azt is, hogy a vezetők életében, munkájában a sza­vak és a tettek egységet alkossanak, életmódjuk feleljen meg a szocialis­ta erkölcs — számukra magasabbra állított — mércéjének, ugyanakkor őrködjenek a közélet tisztaságán is. A páll a vezetői megbízatáshoz mél­tatlannak tartja az önzést, az anya­giasságot. a bírálat megtorlását, az önelégültséget. Azt követeli meg a vezetőktől, hogy szerények és áldo­zatkészek legyenek, minden körül­mények között helyesen éljenek a reájuk ruházott bizalommal. Napjainkban mindezekkel együtt azt is szükségesnek tartja a párt, hogy a felelős posztokra állított párt­tagok — és pártonkívüliek — szinte óráról órára emeljék saját szakmai műveltségüket, hozzáértésük színvo­nalát. A káderpolitikában, a vezetők kiválasztásában. felkészítésében, majd továbbképzésében minden pártszervezetnek feladatai vannak éppen ebből a követelményből adó­dóan. Az MSZMP Pest megyei végrehaj­tó bizottsága október 12-i ülésén azt vizsgálta, milyen eredményeket ér­tek el a kádermunkában a monori járás mezőgazdasági üzemei a Köz­ponti Bizottság 1973. november 28-i — a káder- és személyzeti munka főbb feladatairól szóló — határoza­tának szellemében. Mire a járásban összegyűjtötték az előterjesztés elké­szítéséhez szükséges anyagot, olyan tapasztalatokra tettek szert, ame­lyekről feltétlenül érdemes szót ejte-Aki keres, talál Ahogy Szászik Károly, a monori járás pártbizottság első titkára mondta: a mezőgazdasági ágazat fej­lődésének elöremozdításához a ká­derállomány a járásban jelen volt, s jelen van. A párt káderpolitikájának megvalósításához mindenek előtt a szervezeti feltételeket kellett megte­remteni. amint ez az utóbbi eszten­dőkben a járás szövetkezeteiben, ál­lami gazdaságában meg is történt. Ma már adottak a nyugodt, átgon­dolt, tervszerű és tudatos munkához a szükséges keretek. A káderhatás­kört gyakorló pártszervek minden esetben elismerik a követelmények­nek megfelelő, a politikai célok, a gazdaság előtt álló feladatok megva­lósulásáért önzetlenül cselekvő káde­rek. vezetők tevékenységét.. Munká­jukhoz a kiegyensúlyozott politikai hátteret, a bizalmat és a segítséget minden esetben megadják. A fentiek eredményeként a járás közös gazdaságaiban a vezetők több­sége megfelel a hármas követelmé­nyeknek. cselekedeteiket a népgaz­dasági és a csoportérdek helyes össz­hangja határozza meg. a tennivalók igényes végrehajtásához rendelkez­nek a megfelelő szakmai képzettség és gyakorlat révén a tudással is. Többségük igen érzékenyen reagál a gazdasági élet változásaira, fogékony minden iránt, ami új, s keresi-kutat­­ja a korszerűbb és gazdaságosabb termelési„ lehetőségeket. Megállapításainkat támasszuk alá néhány olyan ténnyel, amelynek lét­­jogosultsága az esztendők során már bizonyítást nyert. íme: a pilisi ter­melőszövetkezet hosszú évekig küsz­ködött a burgonya tárolásának, érté­kesítésének gondjával, ha a termés mennyisége minden várakozást fö­lülmúlt. Megoldották. Vásároltak olyan gépsort, amelyen a burgonyát feldolgozva hozzák forgalomba. Be­mutatkozott az idei BNV-n a CHIPS például. s máris nagy érdeklődést keltett különleges ízével. Várhatóan közkedvelt csemege lesz. Zöldségfeldolgozó üzemet hozott létre a monori Kossuth Tsz is. Az általuk szervezett háztáji termelés­ből visszavásárolják a zöldségfélé­ket. s konyhakész állapotban az üzemétkeztetésben értékesítik, szer­ződéses keretek között. Az édesipar­ral kooperál a vasadi Kossuth Szak­­szövetkezet, s a gombai Fáy András Tsz. A sülysápi Tápíóvölgye Tsz a haltermelést tette minden eddiginél hatékonyabbá. A járás közös gazda­ságai a folyékony műtrágya felhasz­nálásának korszerűsítése érdekében társulást alakítottak. Egybefüggő szőlőültetvényt telepítettek a száraz­hegyi térségben — ahol a talaj erre a legalkalmasabb — a monori ter­melőszövetkezet és az állami gazda­ság. A vecsési Ferihegy Tsz zöldség­feldolgozójáról csak azért nem szó­lunk itt részletesebben, mert aki az átlagosnál picivel jobban figyel a híradásokra, már régtől nyomon kö­vetheti a kezdeményezés valóra vál­tásának történetét. , Még egy szépséghiba Persze, korai volna még azt kije­lenteni. hogy a monori járás mező­­gazdasági üzemeiben a káderpoliti­kát illetően minden rendben van. Mert nincs minden rendben. Előfor­dul, hogy a szilárd politikai meggyő­ződésű kiválóan képzett, nagy szak­mai gyakorlattal rendelkező vezető Ingerülten, nem megfelelő hangnem­ben kér választ bizonyos — igaz, eléggé súlyos — kérdésekben. Más­hol már csak a végső pillanatban al­kalmaz szigorú felelősségrevonást a szövetkezet első számú vezetője. Ese­tenként találkozunk olyan elmarasz­talható jelenségekkel is. amelyek ar­ra vezetnek, hogy a káderutánpótlás tervezése felületes elkapkodott, nem kellően előkészített. S ha már az utánpótlásnál tartunk jegyezzük meg: egyik forrás a mező­­gazdasági üzemek dolgozóinak gyer­mekeiből adódna ha kellő figyelmet fordítanánk a beiskolázásra. Sajnos. nem élnek a gazdaságok eléggé ez­zel a nagyszerű lehetőséggel, kevés tanulmányi szerződést kötnek a já­rásban. Van még egy szépséghibája — és nem kizárólag rá jellemzően — a monori járás mezőgazdaságában a kádermunkának. Nevezetesen: a nők a vezetésben. A magam részéről nem vagyok nagy híve manapság már az egyenjogúság hánytorgatásának, hi­szen mi mindennek túl vagyunk a nehezén. Ebben egyet is értünk Szá­szik Károllyal. Beszélni itt már csak arról érdemes, amit az alkotmány, s a különböző jogszabályok nem ké-­­pesek egyelőre megváltoztatni: o tár­sadalmi szemléletről. Nem nyolcórás Azt mondja az első titkár: nem nyolcórás az agronómus munkaide­je. Gyakran tíz-tizenkét óra elfog­­laltságot jelent a nő számára is, hol­ott ugyanaz a nő anya. kinek el kell látnia a gyermekét, a gyermekeit. Kettős életet nem élhet a mezőgaz­dász asszony. Mi marad? Átengedi a terepet ugyancsak mezőgazdász (vagy gépész, vagy állatorvos, vagy főkönyvelő stb.) férjének, nem ha­lad előbbre a pályán. Tudásának ér­téke pár év alatt devalválódik, hi­szen míg ő gyesen van, az élet megy tovább a szakmában is. Háttérbe szorul a férfikollégákkal szemben, Szászik Károly véleménye az, hogy intézményessé kellene tenni a gye­sen levő mezőgazdásznők átképzé­sét: váljanak számviteli szakembe­rekké is. A klasszikus értelemben vett agrárközgazdász képzés úgyis megrekedt valahol. Miért ne lehet­nének azzá azok az asszonyok, akik mezőgazdász-diplomájukkal előbb­­utóbb — családi kötöttségeik miatt — a gazdaság ügyviteli apparátusá­ban kötnek ki? Ennek elérésében se­gíthet sokat a társadalom, elsősor­ban maga a család, ha változtat kon­zervatív szemléletén. Megfelelő embert a megfelelő hejyre — mondtuk az eleién. Ez for­dítva is igaz. A megfelelő helyre — megfelelő embert. Mindazok, akikkel ezt az elvet meg lehet, s meg kell valósítani, köztünk élnek. Csak ki kell őket választani, legalább olyan alaposssággal. ahogyan ezt a monori járás mezőgazdasági üzemeiben te­szik. BÁLINT IBOLYA

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents