Pest Megyei Hírlap, 1982. november (26. évfolyam, 257-281. szám)

1982-11-20 / 273. szám

1982. NOVEMBER 20., SZOMBAT xJűdav Energiatakarékos Kompresszorok ■ári Finomszerelvény­­“z r tovább fejlesztették gyár bal presszorgyártást: a a -észült új szerkezetük íási hűtőszekrén tbc b,.­­TZ.} mintegy húsz százaié‘c­­^/•.evesebb energia fogy a sz­ínak, mint a korábbi gyárt­mányok. Ezeket az en :rg;ata­­karékos kompresszorokat már a jövő év elejétől sorozatban gyártják és folyamatosan kül­dik a hazai és a külföldi piac­ra. Ez a korszerűsítés — a bel­földi kereskedelem egész évi igényeit figyelembe véve — mintegy 14 millió forint meg­takarítást hozhat a lakosság­nak és ezzel együtt a népgaz­daságnak. Az új egri komp­resszorok előnye még, hogy kevésbé zajosak, mint a ré­gebbiek. Készülődnek a Dromedárok Megkezdték az AN—2 típusú repülőgépek lecserélését a MÉM Repülőgépes Szolgálatnál. Eddig öt M—I8-as típusú, Dromedár repülőgép érkezett a repülőtérre, melyek felkészí­tését már megkezdték a szolgálat szakemberei. A közösség aktív magja — és a többiek... Ma diák, holnap közéleti ember Oakormányzaf — felkészítés a jövőre Zsámbékon 1977 óta működik a megye harmadik felsőoktatási intézménye, az Esztergomi Tanítóképző Főiskola kihelyezett tagozata. Ide elsősorban Pest me­gyéből jelentkeznek a hallgatók, és három év után több­ségük a megyében is kezdi meg pályáját. Hargitai Ká­rollyal, a főiskola, tagozatvezetőjével arról beszélget­tünk: miként készítik föl a jövő pedagógusait arra, hogy a megye községeiben közéieti szerepet is betöltsenek. Hiszen nemcsak a gyerekek világképét* gondolkodás­­módját alakítják majd, hanem szavuk lesz a falu életé­ben is... Természetes körülmények — Ezzel növendékeik több­sége tisztában is van. Szeren­csés körülménynek mondhat­juk, hogy Zsámbékon, nem pedig valamelyik városban van az iskola. Itt ugyanazok­kal a körülményekkel talál­koznak hallgatóink, mint amikbe később mindegyikük­nek be" kell illeszkedniük. Diákjaink 90 százaléka a kol­légiumban' lakik. Há kulturá­lis életre, programokra vágy­nak, maguknak kell meg­szervezniük azokat. Ráltény­szerűinek már főiskolás fej­jel a közművelődésben való aktív részvételre is. Gyakorló iskolánk sem az általánosan megszokott mintaiskola, ahová a szülők protekcióval igye­keznek bejuttatni gyermekei­ket. Hallgatóink Tök és Zsám­­hék közös, zsúfolt, kétműsza­­kos iskolájában töltik gya­korlóidejüket. Nincsenek meg­kímélve a hátrányos helyzetű, a nehezen nevelhető és a csa­ládi problémákkal küszködő gyerekektől. Természetes kö­zegben kell helytállniuk. — Az oktatás nyújtotta le­hetőségeken kívül milyen módszerekkel készítik föl diákjaikat az önállóságra, ho­gyan fejlesztik kezdeményező­készségüket? Hagyományok — Ebből a szempontból, azt hiszem, nagy előny, hogy nemrég hozták létre intézmé­nyünket. Így demokratikus fórumrendszerünket, kapcsola­taink légkörét, hagyományain­kat magunk alakíthatjuk ki. Itt semmi új nem számít szentségtörésnek. Mindig van tennivalónk, átformálnivalónk az épületen, szervezeti rend­szerünkön, így nem válik for­málissá sem a diákok, sem az oktatók számára a KISZ- vagy a diákbizottságok tevékenysé­ge. Ügyeink rendezése közös érdek, szükségünk van egy­más segítségére. A fiatalok tisztában vannak ezzel a helyzettel, komolyan, felelős­séggel döntenek minden kér­désben. — Mennyire szólhatnak be­le a diákok a főiskola ügyei­be? — Az elmúlt két év szá­momra legfontosabb eredmé­nyeit mondom el. A diákszo­­f ális bizottságok, a KISZ-bi­­wttsággal, a pártalapszerve­­zettel együtt kidolgozták az új ösztöndíjrendszer szabály­zatát. Nehéz feladat volt, s kitűnően sikerült megoldani. A szabályzat értelmében a tanulmányi eredmény alapján most csak a kategóriája alsó határáig juthat el valaki, a kategórián belüli differenciá­lás pedig a közösségért vég­zett munkától, az aktivitástól, és persze a szociális helyzet­től, az életformától függ. Ez azt jelenti, hogy a diákok ma­guk értékelik saját munkáju­kat. — A másik teendő az okta­tók minősítése, volt--Erre 3—4 évenként. kerül. sor, .Kikértük a KISZ-bízottság véleményét is. Megnyugtató érzés volt, hogy a fiatalok értékítéletei, tanáraikkal szembeni elvárá­sai nem különböznek a miénktől. Diákjaink részt vesznek a tanszékek munká­jában is. Hogy a küldött a tanszéki -értekezleten érdem­ben hozzá tudjon szólni, s a jelenléte ne csak formális le­gyen, időben tájékoztatjuk a témáról, rendelkezésére bo­csátjuk az előkészítő anyago­kat is. A falunak is — Fontos eredménynek ér­zem a diákotthoni önkor­mányzat kialakítását is. Jegy­zőkönyv szerint, szobánként vették át a hallgatók a beren­dezési tárgyakat. Ez hihetet­len mértékben növelte a fele­lősségérzetüket, azóta minden­ki vigyáz a rendre. — Most készül a diákottho­ni rádió. Beszerezték a Hi-Fi­­tornyot, hangszórókat és más szükséges felszereléseket, elég nagy összeget fordítottak rá. A rádió és a stúdió felszere­lését a hallgatók vállalták, néhány mérnöktanár irányí­tásával. Nemsokára megala­kulhat második szerkesztő bi­zottságuk — a rádióműsor összeállítására. (Az első fel­adata az iskola lapjának meg­írása, szerkesztése.) A pince­klub programjait is teljes ön­állósággal állítják össze a hallgatók. A kultúrházban is szerveznek időnként műsoro­kat. A filmklub például a községi moziban működik, így diákjaink programjai a köz­ség lakosságának is kulturális eseményeket jelentenek. So­kan szívesen megnézik ének­karuk, vagy meghívott elő­adóművészek műsorait itt, a főiskola épületében. Nem vagyunk egyformák — A KISZ-titkár, aki első­éves kora óta mindenki meg­elégedésére végezte munkáját és nem kis szerepe volt ezek­nek az eredményeknek az el­érésében, nemrég bejelentette, hogy lemond. Elhatározását azzal indokolta, hogy a hall­gatóknak több mint a fele tel­jesen passzív, közösségi mun­kákban nem vesz részt, ér­dektelenségével akadályozza a többiek tevékenységét is. Az aktív réteg pedig belefárad egy idő után, hogy a lusták, érdektelenek számára harcol­jon ki eredményeket. Túlter­heltek is ráadásul a „lelke­sek”, mert ugyanazok vesznek részt a KISZ- és a diákmoz­galmi munkákban, akik él­sportolók, karénekesek, szer­vezik a klubéletet, színházba járnak, ráadásul jövendő pá­lyájukra is alaposan, lelkiis­meretesen akarnak felkészül­ni. (Amint a 3. oldalunkon utaltunk rá, épp a tegnapi ülé­sén foglalkozott a KISZ Pest megyei Bizottsága a zsámbéki intézmény ifjúsági szervezeté­nek problémáival.) Mit tehetnek? — Mit tehetnek az oktatók ebben az esetben? — Senkit nem tudunk kény­szeríteni arra, hogy részt ve­gyen olyasmiben, ami érdek­telen számára. Reménykedhe­tünk abban, hogy az aktív mag egyre többeket ragad majd magával. Elképzelhető, hogy a már diákként felelős, közéleti emberek és az álta­lunk kialakított légkör majd akkor érezteti hatását, amikor az itt még lusta, passzív diák kikerül egy néhány tagú köz­ségi tantestületbe, ahol senki sem fog helyette szervezni, irányítani. Márványi Ágnes Berg, Hévízgyörk Fejlődés: csak összefogással Az itt élők imndenmapjamak megszépítéséért Jamrik Lászlóval, a bagi nagyközségi közös tanács el­nökével több napon át készül­tünk a találkozásra. A meg­beszélt időpontokban azonban soha nem sikerült beszélget­nünk, mert valami mindig közbejött, ami halaszthatatla­nul fontos volt a két község életében. Szombaton délelőtt végre találkoztunk, s amikor Jamrik Lászlónak elmondtam, hogy Bag és Hévízgyörk köz­ségek idei fejlődéséről szeret­nék írni, a tanácselnök gond­terhelten ráncolta homlokát. — Ha kétszer, háromszor annyit tettünk volna, mint amit tettünk, egyesek azt is kevésnek tartanák, pedig minden kedvezőtlen körül­mény ellenére nagyon igye­keztünk, hogy a községekben élők segítségével a nehezedő gazdasági helyzet, a megszi­gorított gazdálkodási feltéte­lek között is előbbre lépjünk — mondta. Kövezett utak — Legfontosabbnak az ed­dig szinte járhatatlan utak kövezését tartottuk. Ezen a területen van büszkélkedni valónk is, mert okosan hasz­náltuk ki a Budapesti Közle­kedési Vállalattal, a Fővárosi Tanáccsal kialakult kapcsola­tunkat, ezért sikerült az ut­cák kövezéséhez szükséges kockakövet biztosítanunk. Már kora tavasszal leszállítot­tuk az anyagot, ám felsőbb szerveink a szakmunkák el­végzéséhez szükséges bérkere­tet csak szeptember 1-én ad­ták meg. — Bizonyos költségvetési módosításokkal sikerült a ce­ment és a sóder árát is előte­­remténi. Persze, mindez , ke­vés lett volna, ha a lakosság nem segít. Sokan voltak, akik nemcsak társadalmi munkát végeztek, de pénzbeli hozzá­járulást is vállaltak. Ez a oénzbeni támogatás mintegy 80—100 ezer forintot tesz ki. Bagón befejeződött a Hon­véd utca, az Epreskert köve­zése. ezzel megszűntek azok a gondok, amit a kátyúk és a vendégmarasztaló sár évtize­dek óta jelentett, különösen ilvenkor ősszel és télen, az ut­cák lakóinak. Készen van a Malom utca egy része, s je­lenleg folvik a tanácsházza! szemben lévő Hősök terének a kövezése, ahol nemcsak vi­rágos parkot, de autÓDarko'ót is kialakítunk. Hévízgvörkön a József Attila utca kapott kőburkolatot. Az eredmények mögött ko­moly erőfeszítések vannak. Bizony nem mindenki lelke­sedik egyértelműen és vállal önkéntes munkát azért, hogy a faluja szebb legyen. Van­nak, akik úgy gondolkoznak, hogy elég az Ígéret meg a községfejlesztési hozzájáru­lás befizetése, a többi pedig a tanács dolga, oldja meg, ahogy tudja. Jamrik László legnagyobb gondjai között tartja számon ezeket a nehéz­ségeket: Ötlet és segítség — Azt természetesnek vé­lem, hogy sokan adnak ötle­tet, tanácsot, sokan juttatnak el hozzám különböző kérése­ket, mert mindebben az egészséges lokálpatriotizmus, a tanácsi demokrácia meg­nyilvánulását érzem — mondja az elnök. — A gon­dot, a kettősséget abban lá­tom. hogy amikor a javaslat megvalósításához kezdünk, akkor éppen a kezdeménye­zők állnak félre, húzódnak ár­nyékos oldalra, s onnan fi­gyelik, mire megyünk nélkü­lük. — Voltak, akik több mun­kanapot felajánlottak egv­­egy akciónk megvalósítása érdekében, s csak egy-két órát dolgoztak. Még az a sze­rencse. hogy a többség haj­landó tisztességgel, becsülettel tenni a közös ügyért, lakóhe­lyünk fejlődéséért. Megemlítem Jamrik László­nak, hogy az előző hét végén láttam őt a sportpálya mellet­ti klub és öltöző építkezésé­nél, amint szorgalmasan lapá­tolt. — Az épületet minden kö­rülmények között tető alá kel) hozni, mielőtt elkezdődne e tartós őszi esőzés vagy meg­érkezik a kemény hideg, amely az eddigi munka sike­rét is veszélyezteti. A tervek szerint a mai nappal befeje^ ződik a falazás. Nagy szükség lenne a köz­ség lakosságának a segítségé­re. Elsősorban a fiatalokra számítunk, azokra, akik rend­szeresen használják a sport­pályát. Bag évtizedek óta élen jár a környék sportéleté­ben, jó lenne a községi sport­­mozgalomnak egy korszerű lé­tesítményt felépíteni. A kö­vetkező napok kemény próbá­ra tesznek bennünket — só­hajt a tanácselnök. Iskola épül Próbálom vigasztalni, hogy ennek a munkának a befeje­zése után biztosan lesz egy kis erőt gyűjtő szünet, rövid pihenő. A tanácselnököt a szavaimra mintha kicserélték volna. Határozott, lelkesen tervező lesz: — Megkezdődik a hévíz­­györkj általános iskola építé­sének előkészítése. Ebben a munkában elsősorban termé­szetesen a hévízgyörkiek tá­mogatására számítunk. A községi tanácstagok segítségé-, vei hamarosan számba vesz­­szük, mennyi társadal­mi munkára és pénzbeni tá­mogatásra számíthatunk. Még az 1982-es esztendő is;; tartogat megoldásra váró fel­adatokat, de a tanácsi vezet? már az 1983-as év tennivalóit tervezi, s ennek lényege: együtt, közösen tenni az itt élők mindennapjainak a meg­szépítéséért. Fercsik Mihály .. A tanács és a népfront — együtt Tettekkel Is segítenek Dunavarsány legutóbbi ta­nácsülésére meghívták a Ha­zafias Népfront helyi bizott­ságának elnökét és tagjait: a két szervezet egymással és a lakossággal való kapcsolata szerepelt napirenden. Dr. Ko­vács Istvánná tanácselnök el­mondta, hogy a népfront kü­lönösen fontos szerepet tölt be a községek életében, ami­óta Délegyháza és Majoshá­­za Dunavarsány társközségei lettek. Az illetéktelen szakértő Pennahajder, a tolifor­gatás izgalmaiban megőszült író öblös, de fő­ként kényelmes foitöjbe ereszkedett, és várt. Nem izgult, nem zúgolódott. Nem is nézegette idő- és naptárjelző karóráját, tud­ta, hogy Belevaló Ustor Ke­néznek, az «épphogy meg­születő népművelés neszto­rának ide kell jönnie, író­asztala boldogabbik oldalá­ra. Következésképp kiha­lászta kéziratát cipzáras ökörbőr táskájából, azt böngészte, így legalább te­lik az idő. Egyszeriben motoszkáló nesz ütötte meg a fülét alulról, az aszitalfiók irá­nyából. Máris odanézett. Nem csekély ámulatára egy kihizlalt nőstényegér fura­­kodott kifelé a résnyi fiók­nyíláson. Nagyot csodálko­zott a toliforgatásban meg­vénült író, amikor az anya­egér megszólította: — Nekem hoztál újabb kéziratot, miszter Penna­­hajder? — Honnan tudod a ne­vem, te pocakos rágcsáló? — Ismerem a cégjelzé­sed, redakciókban sürgölődő, borotvaeszű barátom, ame­lyet írásaid bal fölső olda­lára biggyesztesz. Sűrűn találkozók a kézjegyeddel. Pennahajder aprókat pis­­" logott és hebegett. Szelle­mi termékeit ugyanis leib­­zsurnáljának, a „Kivételes Szépprózai Telitalálatok” című lapnak szánta, neve­zetesen B. Ustor Kenéz szakmai kiválóságának és karmesternek, a fejlettebb kultúra zászlóvivőjének. Gondolatát rögvest kita­lálta a bennfentes egér. — Nem oszt, nem szoroz, mi a terved a kézirattal — cincogta —* mindonhogyan a fiókomba vándorolnak fé­nyesre glancolt ötleteid. Itt magam vagyok a reszortfe­lelős. — Tréfálsz talán, hence­gő egér? — Nem -ugratlak, ne hidd. írásaidat én gondozom, amíg ráérnek arra illetékes személyek. Akad rá időm is elég. Kedvenc csemegém a kéziratod. — Szájhősködj csak, os­toba jószág. Az enyémbe ugyan nem ütöd az orrod! — Csillapodj, barátocs­kám. Bevallom, kedvemre való, amiket összefirkálsz, a gépszalag kesernyés illa­tával együtt. Imádom verí­téked fűszeres szagát. A pe­nészes fóliánsokat kiköpöm. Megfekszi a gyomrom. — Az én flekkeim élvez­hetők, sőt, izgalmasak! — ragyogott Pennahajder. — Nem kétlem. Ámbár megsárgulnak azok is ké­sőbb. Ál kell adjam az enyészetnek. Hiába, ez a sorsuk. Most pedig el kell tűnnöm. — Hová sietsz, botcsinál­ta műítész? — Megjött Belevaló Ke­néz, szakmai instruktorod, hogy átvegye becsvágyad legfrissebb remekléseit. — Jópofa fickó. Elolvas­sa azon melegében. — Egy nyavalyát! Van annak ezer más dolga. Leg­előbb én rágom körül . a flekkeidet. Megemésztem vagy sem. ö csak utánam következik. láris felszívódott az egérke. Pár könnyen fölismerhető egérnyomot hagyott az asztallapon. Hunyadi István Má A társadalmi aktivahálózái' tagjai jól ismerik a lakosság' problémáit, friss információk­kal, észrevételekkel segítik a tanács munkáját. Az elmúlt évben a Hazafias Népfront különböző bizottságai részt vállaltak az oktatás, az egész-‘ ségügyi gondozás, a községek fejlesztése érdekében folyta­tott szervező munkában.. A tanácsülés határozatot foga-, dott el a községek fejlesztési, környezetvédelmi, társadalmi munkáira kiterjedő terv ké­szítéséről. Elfogadták a nép-, front falugyűlést, tanácstagi csoportgyűlést és egyéb, a la­kosságot közelről érintő ese­ményeket szervező munkájá*. ról szóló javaslatát. A szervezeti és működési szabályzat módosításában rögzítették, hogy o tanács vég­rehajtó bizottsága évente a társközségekben tartja egy­­egy ülését, melyet az illető község intézményeinek a meg­tekintése előz majd meg. Az üléseken természetesen mindig helyi problémákat tűznek na­pirendre. s megállapodtak a társközségekben történő ügy­intézés és ügyfélfogadás idő­pontjában is. A tanácstagok felszólalásaik­ban arra hívták fel a figyel­met: a községeket ellátó keres­kedelmi vállalatok és a Takso­nyi Áfész képviselőit egy ké­sőbbi időpontban megbeszélés­re kell összehívni. Fél éve zár­va tartott ugyanis az áfész egyik vegyesboltja Duna var-' sányban. s a szénellátás is aka­dozik. Az étterem forgalma — színvonalának romlása miatt —* felére csökkent. __ Szó esett a Duna menti üdü­lőkörzetben engedély nélkül, g környezetre veszélyes módon építkezők elleni eljárásról is, A tanácstagok és a népfront képviselői felajánlották segít­ségüket egy új játszótér építé­se. valamint a Hősök terén le­vő emlékmű és park felújításá­nak érdekében végzendő tár­sadalmi munka megszervező-

Next

/
Thumbnails
Contents