Pest Megyei Hírlap, 1982. november (26. évfolyam, 257-281. szám)
1982-11-19 / 272. szám
Példák a szokatlanra Kombájn és táncház Felszabadult, lappangó energiák Kukoricát törni sosem szerettem. Botorkálni az utolsó kapálás óta megerősödött paréj és töklndák között, szívni a szárakról felszálló port, miközben az éles levelek az ember orrát, fülét metélik: nem leányálom. De hát mit tehet tenni? A disznóhúst szeretjük, a coca meg a kukoricát, nincs mese, termeszteni kell. Jó volna gépesíteni, de hogyan? Sokat töprengtem ezen, teljesen eredménytelenül. Egyszerűen elképzelhetetlen volt számomra, hogy a kukoricát valaha is géppel szedhetjük le. A búza, árpa, rozs egyszerű. A gép levágja a szárat, kicsépeli a magot, a szalmát kiköpi és kész. Hogyan törheti el gép a kukorica csövét, amikor az különböző magasságokban található, némelyik száron kettő is, s teljesen változó az is, hogy melyik oldalon. Akármilyen ügyesen szerkesztenek meg egy gépet, kizárt dolog, hogy annak a karja ugyanolyan mozgékony, mint az emberé. Így ábrándoztam, a sorok között bukdácsolva. Ismerve a megoldást, ma már tudom, miért volt hibás az én képzelgésem. Az volt a baj, hogy nem tudtam elszakadni az akkori realitástól, az akkori módszertől. El sem tudtam képzelni, hogy a kukoricát nem csövenként szedjük le, majd otthon lehántoljuk róla a csuhát, a szárat meg kiskapával levágjuk, kévébe kötjük. A kukoricakombájn nem ilyen kicsinyes és akkurátus, bekebelez mindent egyszerre, az egyik oldalán a szemet, a másikon a szecskát adja ki. Az olvasó feltehetően elcsodálkozik, ha azt mondom, egykori elmélkedésem akkor jutott eszembe, amikor hírét vettem, hogy Galgahévízen táncházat rendeznek, ahol a hazánk néhány tájára jellemző táncokat tanulhatnak az érdeklődők. De még inkább megragadott az ötlet magyarázata: így igyekeznek beépíteni egy lassan eltűnő kultúra elemeit, a mai fiatalok életébe, szokásrendszerébe. Hogy miért jutott a táncról a kukoricatörés az eszembe, annak nagyon egyszerű a magyarázata. Azon is sokat morfondíroztam, vajon miképpen lehetne a népkultúrát nem csak megmenteni, összegyűjteni, múzeumi kinccsé tenni, de élni is vele. A színpadra vitel, akár hivatásosak, akár amatőrök által, nem az igazi megoldás. Persze nemcsak nekem, magányos elmélkedőnek nem jutott eszembe a megoldás, másoknak, hivatott és tudós embereknek sem. Mert nem volt még itt az ideje. Azt tudtuk, hogy kukorícafosztás közben már nem dalolhatunk, hisz nincs mit fosztani, megszűntek a fonók is. Az előző évtized elején aztán kipattan valakinek az agyából. A kor és mi is megértünk rá. Mint sok másra is. A minap beszélgettem az egyik járási vezetővel, aki arról elmélkedett, hogy kevés kisvállalkozás jött létre eddig, s megemlítette, elég sok ellenkezést tapasztal. Nem volt ezért dühös senkire. Visszaemlékezett ugyanis arra az időre, amikor a termelőszövetkezetek melléküzemágai kerültek napirendre, mennyi volt a viszolygás, az ellenérzés. Jó időbe beletelt, míg megnyugodtak a kedélyek, kialakultak a megfelelő arányok, lenyesegették a vadhajtásokat. Ugyanez ismétlődött meg a háztáji nagyobb szerephez jutásával kapcsolatosan is. A járási vezető kapásból sorolt néhány adatot, s levonta a végkövetkeztetést: aligha lennénk meg ma az ipari ágazatok nélkül, ahonnan jócskán jut anyagi eszköz az alaptevékenység fejlesztésére. S nagyon hiányozna az a termék, zöldség, gyümölcs, hús, amit a háztájiban és a kertekben, otthoni ólakban állítanak elő. S mennyi lappangó energiát szabadítottak fel ezek az újszerű művelődési, gazdálkodási, termelési formák. Hiába mondogatjuk reggeltől estig, hogy az alkotóerőt ki kell bontakoztatni, ha nincsenek meg hozzá a keretek, a feladatok, a csábító lehetőségek. S a fiatalokat is hiába csalogattuk haza szülőfalujukba, az istenért sem jöttek. De amikor megjelentek a termelőszövetkezetekben a hatalmas gépek, az ipari üzemek, jöttek minden különösebb toborzás nélkül. Mi ebből a tanulság? Csupán az, hogy az újat lehetetlen elgondolni a régi módon, a régi keretek között. A táncházi tánc, még ha ugyanolyan is, mint valamikor Széken és a Mezőségben, valami egészen más, mint ahogy a háztáji bikahizlalás is, ha a termelőszövetkezet integrálja a munkát, s külön agronómus irányítja a tevékenységet, szabja meg a táp összetételét, az etetés idejét és módját. A végeredményt tekintve állíthatom, hogy lényegében a kombájn is kukoricát tör, foszt és morzsol, de micsoda különbség, ha a hatalmas masina áll a táblába, vagy az ember lát neki, s törögeti egyenként a csöveket. Kör Pál A piac körül Kiszámíthatatlan vevő Elég messziről indultunk ezen a héten piaci őrjáratunkra. Az Ady Endre sétány elején megnéztük Witz Ferenc büféjét, ahol terített asztalokat láttunk, jóízű falatokkal, megfelelő adagokban, ötféle levest, tízféle készételt és nyolcféle sültet kínáltak a vendégeknek. No meg a hozzávaló salátát, tésztát. Az árak elfogadhatók, az ide betérők elégedettek, legalábbis mi nem hallottunk panaszt. A szomszédban található a Zöldért zöldség-gyümölcs boltja, ahol kenyeret és hentesárut is tartanak. Mint megtudtuk, nemcsak szombaton, de hétközben is sokan megfordulnak itt. Sok szőlő A piachoz az aluljárón át közeledve a megszokott kép fogadott: jöttek-mentek az emberek. A piac bejárata felé viszonylag kevesen tartottak, s bent sem volt nagy a forgalom. A ruhát, divatcikket és kötött holmikat árusító kereskedők asztalánál volt csak nagyobb érdeklődés. Egy másik standnál a kerepestarcsai Tóth Ferencné fehérbe öltözve túrót és tejfölt mért. Az itt várakozó asszonyok elmondták, hogy valamennyien évek óta vásárolnak tőle, mert termékei finomak. Az asztalsor túlsó végén a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat megbízottja sok Könyvet rakott ki. Érdeklődésünkre elmondta, hogy a krimi és a szakácskönyv iránt mutatkozik a legnagyobb érdeklődés. A kijáratnál Bálint Miklósné isaszegi bőrdíszműves táskái és retiküljei hívták magukra a figyelmet. Türelmesen várták a vevőket a gyümölcs- és zöldségkereskedők is. Az árak iránt ezúttal is kérdezősködni kellett, nem volt kitűzve cédulav A dércsípte sütőtököt nyersen 6, sütve 7 forintért kínálták, darabra mérték. Jócskán volt még szőlő is, kilója 18— 14 forint. A paprikáé 18—30, a kelkáposztáé 10, a paradi-A PEST MEGYEI HÍRLAP GÖDÖLLŐI JÁRÁSI ÉS GÖDÖLLŐ VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA IX. ÉVFOLYAM, 272. SZÁM 1982. NOVEMBER 19., PÉNTEK Petőfi Gimnázium Gyarapodás biztos léptekkel A napokban elkészül a kiviteli terv Igazán könnyű helyzetben van a krónikás, ha Aszódon a Petőfi Gimnázium és Gépészeti Szakközépiskola kapuján kopogtat: Cser László igazgató sosem ereszti el üres kézzel, illetve jegyzetfüzettel. S nemcsak pedagógiai, oktatási-nevelési kérdésekről nyilatkozik szívesen, de nincs az a félév, amely ne hozna gazdagodást, változást a híres alma mater külcsínében. Egy röpke visszatekintés is igazolhatja állításunkat. Beszámoltunk már arról, hogy évekkel ezelőtt rendezték az udvart, új kerítést csináltak, s már két kispálya segíti a testnevelést, a délutáni mozgást. Azóta rendbehozatták az iskola elavult tetőszerkezetét, különlegesen szép könyvtárat építettek az alagsorban, s hasznos kondicionáló termet a tornaterem mellett. Van már diák- és tanári klub. Időközben felújították a Podmaniczky-kastélyban lévő kollégiumot is, amely otthonosságban vetekedik bármelyik újonnan épült diákszállóval. Olcsó uszoda tunk már hírt lapunkban, de most már a tervezés után a megvalósítás időszaka következik. Amint Cser László elmondta, jól sikerültek azok a gyűjtési akciók, amelyek tovább csökkenthetik az amúgy is rekordolcsóságú építkezést. A fedett, húsz méter hosszúra, kilenc méter szélesre tervezett, négypályás uszoda előreláthatólag mindössze hatmillió forintba kerül, s ezt tovább mérsékelheti az építéshez adott társadalmi munka. Ebben pedig, ismerve a diákokat, a tanárokat és a szülőket, nyilván nem lesz hiány. Kilenc méter Kisebb-magyobb szépítgetés, csinosítás pedig annyi volt az elmúlt néhány évben, hogy mindet felsorolni hosszadalmas lenne. Ami viszont valamennyi akció közös jellemzője: az igazgató vezetésével mindannyiszor tanárok és diákok tömérdek társadalmi munkája egészítette ki a szűkös pénzügyi lehetőségeket. Amikor legutóbb érdeklődtünk a változások felől, megint csak több bekezdést kellett nyitnunk jegyzetelés közben. Pedig tavasz óta, amikor utoljára adtunk hírt az aszódi gimnáziumról, beleértve a nyári szünetet is, nem telt el sok idő. Kezdjük a legnagyobb tervükkel, az iskolai uszodával, amiről ugyan többször ad-Mint ahogy támogatókban sincs. A községi tanács teljes mellszélességgel vállalta magáénak a tervet és segítséget Ígértek a környékbeli üzemek, szövetkezetek, intézmények is. Így az ikladi Ipari Műszergyár, a kartali Petőfi, a galgamácsai összefogás termelőszövetkezet, az aszódi Ferromechanika Ipari Szövetkezet, a Galgavidéke Afész, s a szom szédos, községek iskolái is, melyeknek diákjai szintén megtanulhatnak majd úszni az aszódi létesítményben. Csak egy dolog fájó: az olcsóság, a jelentős társadalmi összefogás mellett sem sikerült megyei és országos sporttámogatást kapni, legalábbis 1983-ra. Most az az elképzelés, hogy a folyamatosán érkező fedezetnek megfelelően szakaszosan kötnek kiviteli szerződést az építésre, amit remélhetőleg a tavasszal elkezdhetnek, s esetleg 1984 őszére befejezhetnek. A napokban várják a tényleges kiviteli terv elkészültét, s még ebben a félévben megrendelik az univáz épületszerkezet és a medence betonelemeit. Amivel viszont már elkészültek: mindkét emeleten műkővel burkolták a folyosókat, az oldalfalak pedig lambériát kaptak. Egyetérthetünk az igazgató véleményével: szebb környezetben jobb kedvűek a diákok, könnyebben megy a tanulás is. itt a rendezvényeket. S ha már a kollégiumnál tartunk: a diákotthon lakói az idén őszszel újrafestették a gimnázium kerítésének nagy részét. G. Z. Az isaszegi Lignifer Ipari Szövetkezet évek óta készít kórházi berendezéseket. Ezek közé tartozik az n szövettani vizsgálatokhoz szükséges metszettároló, amelyből jelenleg egy harmincöt darabos sorozatot készítenek. A keresett tartóban egyszerre hatvanezer metszetet tárolhatnak. Képünkön: Vojt Vince az üvegtartó fésűket szereli be a szekrénybe. A nap programja Ősszel festették November 19-én. Gödöllő, művelődési központ: Társasház, családi hétvégi programok: Rock and Roll Kávéház, Zene: Smog együttes. Éjszakai mozi: Menzel Sörgyári Capriccio, cseh film, 22 órakor. A népművészeti műhely foglalkozása, a Pengő királyfi című népmese közös elemzése, 18 órakor. Cigány néprajzi kiállítás, megtekinthető 15—20 óráig. A Gödöllői Stúdió No 2 kiállítása, megtekinthető 10—20 óráig. Gödöllő, helytörténeti gyűjtemény: A gödöllői kisipar múltja és jelene című kiállítás, megtekinthető 14-től 18 óráig. Lakóhelyünk — szülőföldünk szeretete (osztályfőnöki óra a Karikás Frigyes Általános Iskola tanulóinak), 12 órakor. Iklad, Ipari Műszergyár: (Az éves komplex művelődési program befejezése.’ Iklad, klubkönyvtár: Filmvetítés, 19 órakor. Agráregyetem Népi ellenőrök értekezlete A járási-városi népi ellenőrzési bizottság mezőgazdasági szakcsoportja a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen tartott értekezletet tegnap, az intézmény vezetőjével és az itt dolgozó népi ellenőrökkel. A tanácskozás hivatalos részében a járási műszaki háló i zat megalakulása óta szerzett tapasztalatokat tekintették át, majd kötetlen beszélgetést folytattak az egyetemi vezetőkkel és népi ellenőrökkel. Elvis Presley. Színes íme-Vetélkedő az IMI-klubban. i rikai film, 4, 6 és 8 órakor. Játékos történelem csőmé 30, a cékláé 7—10, a burgonyáé 5—8, a káposztáé 8 forint. A körte kilójáért 24 forintot kértek. Nyolc forint volt az alma, 32 a napraforgó, 12 a birs, a száraz cukorbab 30. Egy-egy fej fokhagymáért 2 forintot kértek. A karfiol 20, a mák 120 forintba kerül. A tojás darabját 2,70-ért kínálták. A dughagymát 30 forintért árusították. A túró és a tejföl egyaránt 36 forintba került. Régi megfigyelés Kevés volt a virág. A krizantémot 10, 20, sőt 30 forintért árusították, csokorba kötve. Egy-egy szálért 5 forintot kértek. A forgalomról beszélgetve az egyik kereskedő, Maros Sándor megjegyezte, hogy érthetetlen a lanyha érdeklődés, hiszen fizetésnap körül vagyunk, ők éppen ezért alaposan felkészültek. De hát, tette még hozzá, régi megfigyelés ez: a vásárlók viselkedése mindig kiszámíthatatlan. Cs. J. Nagy öröm az is, hogy elkészült a kollégium díszterme, amit eddig is sokan kerestek már fel, külföldről is. A Podmaniczky-kastélynak ebben a termében Kracker Jakab freskója vonzza az érdeklődőket, az a festmény, amit korábban kétmillió forintért restauráltak, s még előbb jókora öszszegbe került a tetőszerkezet felújítása is. Már csak a padlóburkolat kijavítása volt hátra. A tervet — kőrisfaparketta diófabetétekkel — Cser László készítette, s elképzelését a Műemlékfelügyelőség is elfogadta. A parkettás a napokban fejezte be a munkát, s a terem most valóban gyönyörű látványt nyújt. Ebben nemcsak a kollégium, az iskola hallgatói, diákjai gyönyörködhetnek majd; továbbra is nyitva áll a látogatók, s a község lakossága számára. Azt tervezik, hogy hangversenyeket tartanak benne, hiszen nagyon jó az akusztikája. Megrendelték már az antik benyomást keltő székeket is, amelyekből a gödöllői bútoráruház már leszállított néhányat. Ha mind megérkeznek, 160 néző élvezheti majd Már kapható az üzletekben a péccli TRI-TON Háziipari Szövetkezet új terméke, a Krónika nevű társasjáték. Eddig ötezer darabot szállítottak a kereskedelemnek a tízéves kortól ajánlott játékból. Segítségével a gyerekek játszva ismerkedhetnek meg a magyar és az egyetemes történelem eseményeivel. Képünkön: Gyenes Tiborné csomagolja a társasjátékot. Hancsovszki János felvételei ISSN 0133—1957 (Gödöllőt Hirk) ■ ■ NSelszeflároló Finam a dérxsípie sütőtök
