Pest Megyei Hírlap, 1982. november (26. évfolyam, 257-281. szám)

1982-11-02 / 257. szám

1983. NOVEMBER 3., KEDD Kukucska Jánosné kitüntetése Tegnap délelőtt az MSZMP Pest megyei Bizottságának székházában Cservenka Fe­rencié, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a Pest megyei pártbizottság első tit­kára átnyújtotta az Elnöki Ta­nács által adományozott Szo­cialista Magyarországért Ér­demrend, kitüntetést a nyug­díjba vonuló Kukucska János­áénak, a pártbizottság mellett működő oktatási igazgatóság igazgatóhelyettesének, kukucs­ka Jánosné négy évtizedes munkaviszonyából harminc évet függetlenített pártmun­kásként tevékenykedett. Az oktatási igazgatóságon 1973 óta dolgozott. A kitüntetés átadásánál je­len volt dr. Boros Sándor, az MSZMP Központi Bizottsága agjtáoiós és propagandaosztá­lyának helyettes vezetője. Pénztárosok az ABC-ben Ha téved, mi fizetünk rá A főváros egyik legnagyobb élelmiszer-áruházát, ha csak tehetem, elkerülöm. Ott ugyan­is már többször becsaptak. Egyszer fillérekkel, máskor fo­rintokkal. de rosszul számolt a pénztáros, s persze többet; vagyis a káromra tévedett. Dekákból lesz a tonna Bizonyára sokan vagyunk így. Azt hisszük, hogy a bolti pénztárosok előre megfontolt szándékkal a mi kárunkra sa­ját zsebük hasznára téved­nek. ... Pedig csak előfordul, hogy tévednek. Az is igaz, hogy az önkiszolgáló boltok­ban a vásárlással nyert időt a sorbanállással elveszítjük. A pénztáros is, mi is türelmetle­nek vagyunk. — Szóval mind­ez igaz. Ám mindez milyen a pult másik oldaláról nézve? Pályaválasztási ötletek Végy egy maroknyi mohát... A Nagykőrösi Konzervgyár gyü­­mölcsleveiből literszámra ihattak Halmágyi Péter felvétele Végy egy maroknyi mohát, néhány juharlevelet, pár szál cirkot, fátyol-, illetve vasvirá­got, szalmarózsát, csipkebo­gyó ágat. Aztán a mohát he­lyezd el egy gyékénykosárká­ban, s az aranysárga, a bordó, a kék, a fehér és a zöld virá­gokat, terméseket vékony drót­tal erősítsd hozzá és pillana­tok alatt kész a kompozíció, az ízléses szobadísz, mely ráadá­sul olyan szép, hogy bármely virágbolt kirakatában levővel fölveszi a versenyt. Virágok között Ezt sokan kipróbálták vasár­nap a Magyar Munkásmozgal­mi Múzeumban, ahová délelőtt 11 órától érkeztek a látogatók, hogy megszemléljék a pálya­­választást előkészítő rendez­vénysorozat október utolsó napjára eső bemutatóját, illet­ve, hogy bekapcsolódjanak, részesei legyenek a programok­nak. A szervezők: R.osta Kata­lin, a múzeum közművelődési csoportjának népművelője, va­lamint Kátai Ildikó, a KISZ Pest megyei Bizottságának munkatársa, bajosan gondos­kodhattak volna frappánsab­ban a több mint ezer látogató fogadtatásáról, mintsem úgy, hogy a nagykátai Damjanich János Gimnázium és Kertésze­ti Szakközépiskola dísznövény­szakkörének adták oda az első „standot”. Tamasi Isvánné tanárnő, a szakkör vezetője, illetve a kis csoport tagjai — így Miavecz Mária és Vágó Tamás — csak azért voltak szomorúak, hogy mindössze két kezük, s egy szájuk van. A vállalkozóked­­vű alkalmi virágkötők kérdé­seire. kéréseire bizony nehéz volt felelniük. Nem mondhatni hát. hogy a nagykátaiak bemu­tatója hidegen hagyta volna a látogatókat. A pályaválasztás előtt álló gyerekek és az őket kísérő szülők fejében bizonyá­ra megfordult, hogy a kerté­szeti szakközépiskolába kellene beadni a felvételi kérelmet. Döntésük megalapozottsága viszont csak a jövő évi iskola­­kezdéskor derül ki. Mert nyilvánvaló, hogy e rendezvénysorozat célja a pá­lyaorientáció, a szakmaválasz­tás megkönnyítése. Október utolsó vasárnapján a mezőgaz­dasági és élelmiszeripari szak­­középiskolák, és e két terület­ről szakembereket váró válla­latok is birtokukba vették a Munkásmozgalmi Múzeumot. Ezúttal sem hiányoztak a Pest megyeiek. A nagykátaiak mel­lett — az emeleten — a péce­­liek, a ceglédiek és a nagykő­rösiek állították ki „portékái­kat”. Nehéz lenne eldönteni, hogy melyik bemutatónak volt nagyobb sikere. Kedvenc a kecske A péceli szakmunkástanuló intézet diákjai — Sváb Mi­­hályné szakoktató kísérte el őket — megesküdtek rá, amennyiben Tobit is magukkal hozzák, a múzeum valameny­­nyi látogatója az ő bemutató­juk körül tolongana. Tobi ugyanis az intézet kedvence, kedves, okos, csak egy baja van, hogy mindent megrág, leginkább pedig ruhaneműkre specializálta magát. A kame­runi törpekecskét ezért kellett otthon hagyniuk. Tobi ide vagy oda, a péce­­liek így sem panaszkodhattak. A diákokat, Bartosek Katalint, Janovics Lászlót. Farkas Má­riát, Maizburger Erzsébetet kérdésözönnei 'lepték el. Min­denről mesélniük kellett. Az apróbb és nagyobb nyulak éle­téről csakúgy, mint a tengeri malacok és a kísérleti patká­nyok sorsáról. Aki pedig ál­lategészségügyi témában akart elmerülni, az a szomszédban „táborozó” ceglédiekhez for­dulhatott. A nagykőrösiekhez viszont az illatfelhők kalauzolták el a kíváncsiakat. A konzervgyár nemcsak termékeit állította ki, hanem — Marosfi Györgyné és Irházi Istvánná irányításával — finom falatokkal, üdítőkkel is megkínálták a vendégeket. Az őszi-, a szilva-, a ribizli- és a paradicsomlé literszámra fogyott, de egyöntetű sikert arattak a gusztusos kis szend­vicsek is. Finom péksütemények Sokan megálltak a másik nagykőrösi „kirendeltség”, a Toldi Miklós Gimnázium és Élelmiszeripari Szakközépisko­la pultja előtt. Az asztalokon szebbnél szebb és finomabbnál finomabb péksütemények so­rakoztak. Valaki megjegyezte, ha az üzletekben csak ilyene­ket lehetne kapni, ebben az országban senki nem panasz­kodna a pékáruk minőségére. Akik pedig komolyabban ér­deklődtek e mesterség 'iránt, azoknak Seres Erzsébet tanár­nő és diákjai: Szabó Teréz, Urbán Zsuzsa, Demeter Erzsé­bet, Nagy Zoltán adták meg a választ. A látogatók számából pedig egyértelműen kitűnt, hogy e vállalkozás, a pályaválasztást segítő rendezvénysorozat sikert arat. A gyerekeket és szülőket legközelebb november 6-án, vasárnap délelőtt 10 órától várják a Munkásmozgalmi Mú­zeumban. Akkor a textilipari szakmák bemutatóját tartják majd. Kotfán Éva — A pénztáros olyan, mint a hajóskapitány — mondta Ammer Gusztáv, a Kereske­delmi Szervezési Intézet osz­tályvezetője. — Különösen ne­héz helyzetiben vannak az ABC-k, az élelmiszerüzletek pénztárosai. Mindaz, amit a boltban nem oldottak meg, a pénztárnál, a pénztárosnál csa­pódik le. A pénztáros foglal­kozik vevőtájékoztatással, ára­zással, több helyen üvegvissza­váltással, patroncserével, bo­rotvapenge, rágógumi, elem, tojásfesték, s ki tudja még mi minden árusításával. Ezeken szervezéssel lehet se­gíteni. Ügy, hogy a boltnak, a vállalatnak, a szövetkezetnek egy fillérébe nem kerül. Egy­szerűen nem szabad elhalmoz­ni a pénztárost mellékfelada­tokkal! S természetesen lehet köny­­nyíteni, elviselhetőbbé tenni a munkájukat a korszerű tech­nika alkalmazásával. Igaz, ez pénzbe kerül, de csupán arról van szó, hogy számukra alkal­mas munkafeltételeket terem­tenek. Még ha jó is a pénztár­gép, megfelelő magasságú az asztal, a munkaszék, akkor is nehéz, fizikailag is, a pénztá­ros munkája. A KERSZI pszichológiai laboratóriuma és munkahelyszervezési osztálya adataiból megtudhatjuk, hogy milyen a pénztáros egy mun­kanapja. Lássuk csak! Az élelmiszerbolt pénztáro­sa naponta 500—600 vevő kö­rülbelül 4—6 ezer árutételét számolja el, s 100—120 ezer fo­rintot kezel. Egy közepes üz­letben óránként átlagosan 100 —150 kilogramm árut emel vagy érint. Összességében te­hát az a súly, ami naponta a pénztári munkahelyen át ki­megy a boltból, még a kisebb üzletekben is eléri az 1—2 ton­nát. S ez a mennyiség jobbá­ra dekákból, legfeljebb egy­két kilókból tevődik össze! A Nyugat-Pest megyei Élel­miszer Kiskereskedelmi Válla­latnak 281 pénztárosa van. (A nyugdíjasokkal együtt 300.) A 281-ből jelenleg 25-en szülési szabadságon, illetve gyesen tartózkodnak. Mindössze tizenkettőnek nincs semmiféle szakképzett­sége, s kilencvenháromnak hiányzik a pénztárosi vizsgá­ja. (Ök kereskedelmi szakis­kolába jártak.) A többiek a kereskedelmi képesítés meg­szerzése után elvégezték a négyhónapos pénztárosi tan­folyamot. — A kilencvenháromból ti­! zennyolcat életkoruk miatt fel­­] mentettünk, a többieket vi­szont köteleztük a szakképe­sítés megszerzésére. Természe­tesen munka mellett tanul­hatnak, s a tandíj felét a vál­lalat fizeti. A gyesen lévők­nek pedig teljes egészében ki­fizetjük a több, mint ezer fo­rintra rúgó tandíjat — mond­ta el Varga Lászióné' személy­zeti vezető. Nehezebben mozdulnak — Munkaszervezéssel, ész­­szerűsítéssel nem próbálják a pénztárosok munkáját könnyí­teni? — Csak önmagunkat áltat­nánk azzal, hogy könnyebb ne­kik, ha semmit sem árul­nak. .. Olyan pénztárgépek kellenének, mint amilyeneket a Skálában vagy a Sugár élel­miszer-áruházban látni. Ott a vevők rakják a futószalagra az árut, de nekünk erre nincs pénzünk. A pénztárosokat a Nyugat- Pest megyei Élelmiszer Kiske­reskedelmi Vállalatnál is ter­mészetesen jobban megfizetik, mint például a bolti eladókat. Akik még nem szereztek szak­­képzettséget. 3300—380Q, a szakképzettek 4000—4600 fo­rintot kapnak havonta a for­galmi jutalékkal, pótlékokkal együtt. A fluktuáció a pénztárosok­nál kisebb, mint a többi mun­kakörben. Ám nemcsak a magasabb jö­vedelem miatt maradnak töb­ben. Amennyivel többet ke­resnek, annyival —, ha nem többel! — többet is dolgoznak. Ök a legjobb szakmunkások — summázhatnánk a NYÉK ve­zetőinek a véleményét. S ez már a sokat emlegetett erköl­csi megbecsülést jelenti! Mindez rendjén is van. Csak miért hiszik a NYÉK-nél, hogy nem lenne könnyebb a pénz­tárosok munkája, ’ ha semmit, sem árusítanának? Már miért ne lenne az. hiszen egyértelmű, ha kevesebb, akkor könnyebb is. Ráadásul akkor gyorsab­ban csinálhatnák azt, amiért a pénztárfülkében vannak. Ta­lán még kevesebbet is téved­nének. Következmény: keve­sebbet idegeskednénk és gyor­sabban fogyna a pénztár előtt a sor. Ez pedig nemcsak ne­künk. vevőknek, hanem a ke­reskedelmi vállalatnak, a bolt­nak, az ottani dolgozóknak is jobb lenne. Szente Pál A várakozás sem félelmetes kellemes környezetben A Stromfeld lakótelepen a gödöllői . Egyesített Egészség­­ügyi Intézet gyermekfogásza­tán jó példát találtunk arra, hogy kellemes környezetben még kedvet is kaphatnak a gyermekek a rendszeres fog­ápoláshoz. A megye legmoder­nebb egészségügyi intézményé­nek építéséhez a város és a járás 15 vállalata, valamint a vácszentlászlói Zöldmező és a hernádi Március 15. Tsz is hoz­zájárult: az egymillió kétszáz­­fgafr. JSBjfeá ' " ipfaj- ezer forintos beruházásból nyolcszázezer forintnyi társa- 1^604' ü [ WL Vní dal mi munkát vállaltak. Az új fogászaton a tanév eleje óta egyszerre két szak­­orvos dolgozhat, de a megelő- 1 ző, felvilágosító munkára is le­­•'"ffiMíiLsk he,öségük van. Az óvodás korú gverekeket évente egyszer, az általános iskolásokat féléven­­ként hívják be vizsgálatra. S bSiisMc. asgäSsiEaK azt tervezik, hogy hamarosan Aái ... Fogmosás watt megfestik audiovizuális módszerekkel a gyerekek fogát, s így kiderül, megkezdik a fogászati felvilá­­milyen ügyesen bánnak a fogke- gosító tevékenységet a gyere­­févei kék körében. Negyedszázad bizonyítás Negyedszázados jubileum. Egy ember s egy közösség életében jelentős dátum. S alkalmas a számvetésre, a visszapillantásra. Aki a ne­gyedszázados jubileumot köszönti, huszonöt év kró­nikáját írja, végiglapozza, szembenéz vele, annak nincs különösebb szégyen­keznivalója. Teszi ezt ön­ként, a jól végzett munka tudatával, közérzetével. Mint ahogy tették tegnap a Rozmaring Termelőszövet­kezet kommunistái azon a pártaktíván, melynek szín­helye a gazdaság piliscsa­bai szociális épülete volt. Mégpedig kettős céllal: kö­szöntve a világtörténelmet formáló Nagy Októberi Szocialista Forradalom 65. évfordulóját, s megemlé­kezve a termelőszövetkezet jogelődjeiről, s újjáalakulá­sának 25. évfordulójáról. Ünnepi megemlékezést a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 65. évfordulója elé Csapó Sándor, a budai járási pártbizottság titkára mondott. Hangsúlyozva: Október társadalmakat, em­beri sorsokat formáló ere­jét. Ezt követően a szövetke­zet jubileuma alkalmából köszöntőt és visszaemléke­zést Murvai László elnök mondott. Felidézte a ma .erős gazdaságok között szá­mon tartott Rozmaring szö­vevényes családfáját, jog­elődeit, s azt a megújulási készséget, mely 25 évvel ezelőtt e járás Zugligettől a Pilis-hegységig terjedő részén a parasztembereket a közösségbe szólította. A számvetés, mint ahogy sohasem volt, ma sem ön­célú. Alkalmas .arra, hogy a tudatos megismerés rá­irányítsa a figyelmet a hi­bákra, a hiányosságokra is. E mondatok megfogalma­zását nem az ünneprontó szándék sugallta, hanem az az erő, mely a budai járás eme tájain élőket, dolgo­zókat a kezdeti tétova lé­pések után képessé tette a virágzó gazdaság, az ipari ágazatok életre hívására, versenyképességének meg­teremtésére. S miközben a huszonöt évvel ezelőtti — sokak szá­mára tegnap volt esemé­nyeknél egy-egy pillanatra elidőztek — már a mában jártak a pártaktíva részt­vevői, olyan lényeges kér­désnél, mint az üzemi, a termelőszövetkezeti demok­rácia. Ez soha nem volt, s nem is lehet egyenlő a közgyűléssel, magával. Hi­szen nemcsak ott kell gya­korolni a demokráciát, ha­nem a napi munka során érvényesíteni a tagság hoz­zászólási jogát, irányító te­vékenységét a szövetkezet életében. Nem kisebb fel­adat hárul a termelőszö­vetkezet bizottságaira sem — ahogy az elnök hangsú­lyozta —, hiszen jogaikkal élve kötelezettségeiknek tesznek eleget, az őket vá­lasztó tagokat nem hagyják cserben. A szocialista bri­gádmozgalom egyik felada­ta az is, hogy a termelés irányításában hallassa sza­vát éppúgy, mint a legcél­ravezetőbb technológiák ki­alakításában, s az élet- és munkakörülmények alakí­tásában, a termelékenység javításában. A társadalmi, a tömegszervezetekre, a KISZ-esekre is hasonló fel­adat hárul, miközben élő közösségeket alakítanak ki. A jubileum arra is módot ad, hogy önmagukkal meg­ismerkedjenek, felmérjék saját képességeiket, készsé­geiket. Mert az útkeresés — ahogy Murvai László hangsúlyozta — nem zá­rult le. A szövetkezetnek a népgazdaság szigorúbb kö­vetelményeihez igazodva ismét nem kevesebbet kell bizonyítania, mint azt, hogy képes a helytállásra, a megújulásra, a stabilak között maradni. A pártaktíva kedves ese­ménye volt, hogy az alapí­tó tagok közül hatan, akik ma is dolgoznak, ezen az ünnepségen vették át a ju­bileumi emléklapot. A MÉM Kiváló Dolgozója mi­niszteri kitüntetést tizen­egyen kaptak meg, míg a Rozmaring Kiváló Dolgo­zója elismerésben harminc­négyen részesültek. Virágkertészeti kiállítás­ra invitálták a jelenlevőket a kisterembe — olyan ma­gunkról magunknak for­mában. A kiállított tablók pedig nemcsak egy-egy terméket mutattak be, ha­nem a gyerekrajzok azt is: a legifjabbak milyennek látják a Rozmaring Tsz-t. V. E. u Kedvet a fogápoláshoz Így kell fogat mosni.. . A korszerű gépekkel felszerelt rendelőben egyszerre két orvos látja el a betegeket Barcza Zsolt felvételei November — fogászati hónap. Az idén éppúgy, mint tavaly, tavaly* előtt és azelőtt. Ebben az időszakban több szó esik a fogak és a száj ápolásának fontosságáról, mint az év többi részében. Idén a szokásosnál többet foglalkoznak a gyermekfogászati problémákkal. Aggasztó adat: ICO évvel ezelőtt, gyermekkorban szinte ismeretlen volt a fogszuvasodás, ma pedig a gyermekek 90 százaléká­nak nincs ép fogsora.

Next

/
Thumbnails
Contents