Pest Megyei Hírlap, 1982. november (26. évfolyam, 257-281. szám)
1982-11-18 / 271. szám
an 1982. NOVEMBER 18., CSÜTÖRTÖK Szovjet irodalom Magyarországon Tegnap kerékasztal beszélgetéssel folytatódott a szovjet irodaiorr, napjai magyarországi eseménysorozata. Az írószövetség klubjában megtartott műhelybeszélgetésein az alkalomra hazánkba érkezett síovjei íródelegáció tagjai találkoztak jeles magyar írókkal, költőkkal, műfordítókkal. Az eszmecsere az író és olvasó kapcsolatáról folyt, s egyben bepillantást engedett egyes írók, költők alkotói módszereibe. A beszélgetésen a magyar részről elnöklő Fekete Gyula, az írószövetség alelnöke egyebek között szólt arról, hogy nemegyszer az íróval való személyes találkozás készteti az olvasót, hogy elolvassa annak művét, akivel már közvetlen, emberi kapcsolatot alakított ki. Jurij Szurovcev, a Szovjetunió Írószövetségének titkára elmondta, hogy a magyar irodalom szociológiai törekvései hasznosíthatók a szovjet irodalomban is. A beszélgetésen felszólalók kifejtették, hogy amikor olvasóikkal találkoznak, nemcsak aa írói problémáikra várnak reagálást, hanem esztétikai, műfaji kérdésekről is szívesen fogadják a visszajelzéseket. Több felszólaló hangoztatta az' ifjúság olvasóvá nevelésének fontosságát, szükségességét. Ezzel kapcsolatban beszámoltak egy érdekes közös magyar—szovjet kísérletről, melynek során novoszibirszki és budapesti iskolások körében a szociológia eszközeivel vizsgálták, hogy ugyanazon irodalmi művet miként fogadják be, dolgozzák fel a fiatalok. A szovjet vendégek megismerkedtek a magyarországi olvasótáborok eddigi tapasztalataival, módszereivel és az olvasó népért mozgalom eredményeivel, gondjaival is. Ma a Szovjet Kultúra és Tudomány Házában baráti találkozóval folytatódik a szovjet irodalom napjai eseménysorozata. Példás változások Nagykátán Egy elöregedett megállapítás Átmeneti állapotok fogadják a nagykátai járási művelődési házba érkezőket. A ruhatárban — nyilván két vendégszereplés között — szállításre előkészítve sorakoznak a Tápiómente népi együttes felszerelései. A színházteremben egymásra tornyozott székek, felkötött függönyök, mert folyik a nagytakarítás. Az udvaron törmelékhalmaz és építési anyagok meg kőmüvesszerszámok. Fehérre vakolt emeletes épület magasodik a mellékutcára nézve, vadonatúj, még be sincs fejezve. Bár az eredeti elképzelések szerint már birtokba kellett volna vegyék a népművelők és a nagyközség lakói. Minőség 3 millióért Dómján Lajossal, a művelődési ház igazgatóhelyettesével belesünk a kazánházba: a próbafűtéseket ugyan már megkezdték, de kiderült, hogy a kéményt két-három méterrel meg kell hosszabbítani, mert nem kap elegendő huzatot a tűztér. Az épületbe nem lehet bemenni, mert e hét elején kezdték betonozni a bejárati folyosót. — Körülbelül még egy hónapig dolgoznak itt a szerelők és a kőművesek — mondta Dómján Lajosi — Aztán végre beköltözhetünk. Ez az új épületszárny, bátran mondhatom: több klasszissal fogja emelni a nagykátai közművelődés színvonalát, pedig csupán a kulturált alapfeltételeket teremti meg. Végre lebontathatjuk az udvarról az ormótlan raktárt meg a melléképületet. Helyükre egyszer talán még kis szabadtéri színpadot is építhetünk. Most egyelőre annak örülünk, ami már megvan, vagy legalábbis rövidesen meglesz. Az új birodalmunkban öltözőket és mosdókat is kialakítottak, az emeleti részen pedig kapunk egy nyolcvan négyzetméter alapterületű foglalkoztató termet. Éppen végszóra érkezett dr. Wirth István, a művelődési ház igazgatója: — Az új helyiség és a ko- I rábbinál színvonalasabb kör- I nyezet lehetővé tette egy hár[ más koncepció kidolgozását, ' amellyel egyben sajátos profilt tudunk adni az intézményünknek. A Tápiómente együttesre és általában a fiatalok igényére alapozva kiemelten szeretnénk foglalkozni a mozgáskultúrával. Ebbe nemcsak a táncot soroljuk és a művészi tornát, hanem például a karatét is, mint tömegsportot. Hasonló nagy figyelmet szentelünk a művészeti nevelésnek, ehhez kínál lehetőséget az énekkarunk és a zenekarunk, a bábszakkör és a művészetbarátok köre, valamint a rockzenekarunk, s az éremgyűjtő klub is. Harmadi ' részét alkotja koncepciónknak a felnőttnevelés, ennek keretében közhasznú tanfolyamokat indítunk, például nyelvoktatást, szabás-varrást, kismotor- és autóvezetői tanfolyamot, kertbarátkört és alkoholellenes klubot — előadássorozatokkal. Lesz-e módszertan? A felsorolás nem volt teljes, hiszen több mint húsz közművelődési kiscsoport, illetve érdeklődési kör működik jelenleg is a nagykátai művelődési házban, s további fél tucatnak a szervezése van folyamatban. Az intézmény működését a zsargonnal nagyrendezvénynek nevezett műsoros estek, színházi jellegű előadások teszik teljessé. Az irodában sem volt sokkal barátságosabb az időjárás, mint az udvaron, mert ugye kályhák már nincsenek és központi fűtés még nincs. Felmelegedett azért a levegő a felröppenő három szótól: járási Pedagógusbérekről, jutalmakról A derékhadra is sor kerül Számítani lehetett, s lehet ma is rájuk. Mindegy, hogy a népesség-összeíráshoz, vagy bármilyen más megmozdulásban vesznek részt. Valaha a nemzet napszámosainak nevezték őket, a pedagógusokat. — Az oktatók-nevelők bére ma sincs arányban azzal a munkával, a melye elvárnak tőlük, s amelyet becsülettel el is végeznek — kezdi a beszélgetést Haness László, a Pedagógusok Szakszervezete Pest megyei Bizottságának titkára. Rosszabb az átlagnál — A gond — amely ma is élő —, nemcsak Pest megyében volt beszédtéma. Ezért került sor a bérek javítására. Mi is történt a megyében? — Az idén két alkalommal, januárban és júliusban bérkorrekció volt a nevelők körében. Különösen sürgette ezt Pest megye sajátos helyzete, mert a pedagógusok munkája itt jóval nehezebb, mint az országban máshol. Ezt bizonyítják az adatok is, amelyek évekre visszamenően jelzik, hogy kevesebb volt a megyében dolgozók béraz országos átlagnál. \míg 1976-ban csak 15 forinttal maradtunk el, addig 1981-es adatok szerint ez a különbség már 154 forint. Tehát: tavaly Budapesten az átlagos oed gógusbér 5162 forint volt. s országosan 4920, Pest megyében pedig csak 4766 forint... — Milyen következményekkel járt ez a helyzet? — Nem véletlen, hogy nálunk minden tizedik pedagógus képes'tás nélkül: — mondja Haness László —. s ha hozzá vesszük még a nehéz körülmény eket; a megnövekedett osztálylétszámokat, az agg’omenáci óba í dolgozók nagyon is feszített munkáját, bizony szembeötlő a különbség a főváros és Pest negye között. — Nemcsak a béreknél, hanem a jutalmazásnál is hasonlóan rossz az arány. Tavaly az országos átlag 2650 forint volt, a megyében csupán 1875 s ez utóbbi 1609 forinttal kevesebb a Budapestinél..'. Csak a pályakezdőknek? — A feszültségek feloldása volt az idei bérszínvonal-javítás célja. Ebben nagy feladatokat vállalt a szakszervezet is. Mi jó előre valamennyi bizalmival és szakszervezeti titkárral szóban is egyeztettük álláspontunkat. A szándékunk a pályakezdők bérének rendezésén kívül az volt (júliusban), hogy a sokat vállaló, s kiemelkedően dolgozó emberek kapjanak több elismerést. — S mi volt a gyakorlat? — Legtöbb helyen elveinknek megfelelően történt a rendezés. Mégis akadt ellenpélda, volt olyan intézmény, ahol a mechanikus szemlélet, vagy az egyenlősdi vált uralkodóvá. Ezt úgy értem, hogy előfordult: automatikusan annak emelték a bérét, akinek kevesebb volt a pénze. Azt nem vették figyelembe, hogy miért volt kevesebb. Ezért nemegyszer semmi, vagy csekély öszszeg jutott azoknak, akik igazán többet érdemeltek volna. Nem csoda hát az olyan hang, hogy ezek után nem érdemes jól dolgozni. Mint mondottam, nem ez a jellemző, de szólni kell erről, mivel ilyen is előfordult. A harmincszázalékos bérbeállás — a már nem pályakezdőknél —, valóban lehetővé tette volna a bérek és a közérzet javítását; természetesen volt, ahol sikerült, mert arra is ügyeltek, hogy megszűnjön az egyes települések közötti indokolatlan különbség. A megyei tanács a szakszervezette! karöltve kereste a megoldást. Elég, ha csak arra a különleges munkahelyi pótlékra gondolunk, amelyet a nehéz körülmények között dolgozóknak juttatnak ’-980-tól. Akkor és tavaly 1 milliót, idén 2 milliót, jövőre pedig 3 milliót kaptak, illetve kapnak. — S a jutalmazásnál várható megoldás? — Szakszervezetünknek ma változatlanul az a véleménye, hogy az a bizonyos 1 százalékos jutalomkeret kevés. Hiszen, ahol alacsonyabbak voltak a bérek, eleve kevesebb lehetett a jutalom is. Némileg talán segített az idei intézkedés, amely szerint a kitüntetésekkel járó jutalmat ezentúl nem ebből a keretből fizettük, hanem a megyei tanács adta rá a pénzt tartalékból. Így a jól dolgozó kollektívának nem kell megszenvednie azt, ha valaki közülük (mert kitüntetést csak kevesen: a jók közül is a legjobbak kapnak), kiemelkedően dolgozott. Az idei novemberi jutalmazásnál pedig arra is volt gondunk, hogy azoknak jusson elsősorban, akik bár megérdemelték volna, de eddig alig kaptak munkájukért anyagi elisfnerést. Oldódnak a feszültségek — Most elégedettek a megyében a pedagógusok? — Lényegesen jobb a közérzetük. Bár az igazsághoz tartozik, hogy főleg a pályakezdők bérét rendeztük. Sajnos a derékhadnál ugyanezt, ilyen mértékben nem tehettük. Pedig éppen ők azok, akik a hátukon vitték az oktatásügyet, a legnehezebb időkben is. Rájuk — pontosabban az agglomerációban dolgozókra —, januárban kerül sor. Azon igyekszünk, hogy a többi megfelelően dolgozó oktató bérét is emeljük. A megoldás a továbbiakban nem okozhat majd feszültséget, hiszen a Pedagógusod- Szakszervezetének Pest megvei Bizottságán megvitatják az ez évi tapasztaltokat, s arra törekednek, Jiogy ezentúl n bárszínvonal javításánál azok kerüljenek előtérbe, akik ezt kiérdemelték. Szalai Mária művelődési ház ... Ezt a szerepkört hosszú évek óta nem tudták megfelelően betölten a nagykátaiak, legjobb időszakukban is csak tervezgetésre futotta. Pest megye egyetlen járási feladatokkal megbíz:; intézménye a nagykátai. sl nincs módszertani előadó, pedig a területen viszonylag magas a képesítés nélküli népművelők aránya. Elkelne hát a segítség! Dr. Wirth Istvánt mindössze fél éve nevezték k: igazgatónak. így joggal mo~'’ hatjuk: örökölte ezt a gondot, de... — Véleményem szerint meg kell fordítani a sorrendet — magyarázta az igazgató. — Legelőbb itt, házon belül kel. létrehozni az alkotó ko1,r vát. Alig egy hónapja tudtunk felvenni egy közművelődési előadót, de így is csak négyen vagyunk. Ilyen kis létszámú járási intézmény sincs még egy a megyében. Szembe ke' nézni az újabb gonddal: a kazánhoz! kötelező főfoglalkozású fűtőt alkalmazni, az ő fizetése viszont elviszi a módszertani előadó béralapját. Jövőre bizonnyal sikerül véglegesen rendezni ezt a pr''u' mát. Visszatérve az eredeti gondolathoz: második lépésként fontosnak tartom, hogy o járás közművelődési intéz - m.'nri^ivek vezetőiből r--1—kölcsönösen segítő csoportot tudjunk szervezni. Ezt az együttműködést kellene koordinálnia — nem tudok jobb szót: — menedzselnie a járási módszertani előadónak. A valódi nyitottság Bár első hallásra kétségtelenül külső, formai megoldásnak tűnik dr. Wirth István elképzelése, mégis kedvezően befolyásolhatja az intézmények tartalmi vonatkozásait. Ügy tűnik, hogy kezdik a gyakorlatban is kipróbálni ezt a megoldást, egyelőre saját maguk. Ennek a része, hogy például Pándra a járási művelődési ház előadói szerveznek ismeretterjesző előadássorozatot; újszerű formában, a szakköreik közreműködésével bonyolítják le a járás üzemeiben a Kodály Zoltánra emlékező vetélkedősorozatot. Ezek az akciók példák lehetnek arra is, ahogyan a nyitottságra törekednek. Sablonosán ezt eddig többnyire úgy fogalmazták meg, hogy a közművelődési intézmények kapcsolatrendszere. S bizony ez a hosszú szó a gyakorlatban alig jelentett töooeí puszta formaságnál, mert kapcsolat volt, de valós együttműködés alig. Ezek a gondolatok akkor idéződtek fel, amikor a nagykátai művelődési ház — tudományos címe ellenére is — fiatal igazgatója a „szokványkérdésre” válaszolt, kicsit lehalkítja a hangját: — A könyvtár? Én Barna Elnkétől (a járási könyvtár nyugdíj előtt álló igazgatója) kezdtem megtanulni, hogy miként kell egy kollektívát kialakítani. S ezután gyorsan betelt a jegyzetfüzet egyik lapja azzal, hogy a könyvtár kiállítást rendezett a vetélkedők témáiból, hogy kérés nélkül is adták a jó ötleteket, hogy kérni viszont nem tudtak anélkül, hogy ne a többszörösét kapják annak, amit vártak. S a könyvtár csak az egyik támpont, mert mellé sorakoztatható a járási TIT-szervezet, az Agrártudományi Egyesület, vándorkiállításaival a szentendrei és a gödöllői, valamint a budapesti Pataki művelődési központ. S megint nem teljes a felsorolás. Még egy emlék. A közelmúltban a megyei művelődési központ egyik vezető munkatársától hallottam: — Ha azt mondják, hogy Nagykáta, akkor kizárólag a nagy hírű Tápiómente együttes jut az eszembe, ezenkívül semmi... Nos, úgy tűnik, ennek a mondásnak az igazságtartalma — szerencsére — elveszíti megalapozottságát. Kriszt György Heti filmtegyzet Guernica Ily és István és Szilágyi Tibor a Guernica című filmben Ki tagadná, hogy korunk egyik legnagyobb világproblémája a háború és a béke? Akad-e ember, akit ez a kérdés nem érint, akinek nem szorul össze a szíve a háborús eseményeket bemutató híradók láttán, nem tör rá az aggodalom a fegyverkezési verseny ijesztő és iszonyú adatai láttán-olvastán? Erről a fenyegetettségről filmet csinálni: elvben és önmagában nagyon dicséretes dolog. Kell a tiltakozó és felrázó művészi szó, a gondolkodásra, sőt cselekvésre késztető művészi tett. Kósa Ferencnek, annyi sikeres magyar film rendezőjének az új filmjét, mely Picasso világhírű, jelkép erejű festményének a nevét viseli, nyilvánvalóan ez, a tiltakozás, a fenyegetettségre való ráébresztés, a gondolkodásra serkentés volt a célja. A célon nincs is mit vitatkozni. A megvalósult szándékon, vagy inkább; a szándék megvalósulásán annál inkább. Kósa — aki írója is a filmnek — a következő képletet állítja fel (és itt nem véletlen a képlet szó használata, mivel az egész film úgyszólván képletekből és sémákból áll össze): adva van egy fiatal munkáslány, aki egy téglagyárban napi tízezer téglát kapkod le a szalagról. E lánynak a szeretője egy gebines (?) kocsma vezetője, aki a lány miatt el akar válni a feleségétől. A lány véletlenül összetalálkozik egy különös, furcsa szobrászzal, aki egy hegyoldalban óriási méretű szobrot vagy inkább domborművet farag, Picasso Guernicájától több mint ihletett stílusban. Rájön, hogy a szobrász az ő igazi partnere, nem a minden hájjal megkent, ügyeskedő gebines. A szobrásztól megtudja, hogy az a háború elleni tiltakozásul faragja az óriási domborművet. s megtudja, hogy van egy kép vilahol Spanyolországban, melynek megtekintése választ adhat a lány kérdésére: mit kell tenni a háború ellen. A lány elutazik Madridba, hogy megnézze a Guernicát. Közben öszszetalálkozik az NSZK-ban egy ötödrangú sztriptízDár elvirult sztárjával — aki persze magyar — és ügyefogyott férjével — aki szintén magyar. Részletes tapasztalatokat szerez a nyugatnémet szexbiznisz körében, majd Madridban hosszasan nézi Picasso képét, de az nemigen felel és különösebb tanácsot sem ad a háború elleni harc operatív módszereit illetően. Hazajön és miután a gebines elintézi a megszállott szobrászt, feleségül megy az életművész kocsmároshoz. Hogy a fentiek miért nevezhetők képletnek? Többek között azért, mert egy ilyen sztoriban mindent el akar mondani Kósa, tehát képlet érvényűvé léptet elő minden mozzanatot. Művészi tiltakozás a háború ellen — itt a szobrász. A művészet hathatós tiltakozása a rémségekkel szemben — itt a Guernica. Az ember (i test) áru a kapitalizmusban — itt £. szexbiznisz. A ravaszkodóké a világ — itt a gebines. Az ártatlanságot meggyötri, kizsákmányolja a világ fizikailag is, érzelmileg is — itt a téglagyári munkáslány. A naív tisztaság és a tiszta művészi erő találkozása megoldja a nagy kérdéseket — itt a lány és a Guernica összekapcsolása. Sémák, sémák, sémák, Ha ezt egy határainkon kívüli filmben látnánk, habozás nélkül rámondanak, hogy primitív, hogy vulgarizál, hogy nyitott kapukat dönget, hogy időnként kapuk sincsenek, melyeket döngetni kellene vagy lehetne, s hogy az egészben túlteng a bombasztikus szöveg és a dramaturgiai fegyelmezetlenség (mert az NSZK-beli képsorok is, meg a kocsmárossal való kapcsolat is. és a szobrászhoz fűződő viszony is tulajdonképpen külön filmek, nem is beszélve azokról a híradó- és dokumentumfilm-részletekről, melyeken a nyugati békeharcos és háborúelienes tiltakozó mozgalmak egyes eseményei jelennek meg, vagy a fegyverkezést, a nukleáris fenyegetést bemutató képsorokról). Ezt mondanánk, ha ez egy NSZK-beli. olasz, francia vagy angol, netán amerikai film lenne. De mit tudunk mondani annak a Kósa Ferencnek, aki nem egy vitathatatlan remekművel írta be a nevét a magyar filmművészet történetébe? Legfeljebb csak kérdezhetünk: hogyan lehetséges, hogy ennyire elhagyta az önkontrollja. az ízlése, a rendezői és dramaturgi biztonsága, arány- és realitásérzéke? A zsarolás Vajon izgalmas bűnügyi filmmé kerekedhet-e egy történet pusztán annak okából, hogy a zseniális nyomozó — nő, méghozzá matematikatanár? Geo Saizescu román rendező úgy véli, igen, s erre alapozza az egész sztorit. Vélekedésében ő talán nem csalódott — a néző annál inkább. Hiába tudjuk, hogy a film a jeles román krimiszerzőnő, Rodica Ojog-Brasoveanu regénye alapján készült, ez sem segít. Naiv, gyönge, ötlettelen művet kapunk melyben a fordulatok az első tíz perc után előre kiszámíthatók, s épp ezért érdektelenné válnak. Ásta, angyalkám Nosztalgiafilm is, ősi vígjátéki patronokra épülő komédia is ez az NDK-beli film. melyet Roland Oehme rendezett. Nosztalgiafilm annyiban, hogy a régi filmgyárak világába vezet. ős-vígjáték meg annyiban, hogy a közismert összetévesztési dramaturgián alapul. Erwin Geschonneck. a hetvenes évei derekán járó ieles színész ugyanis egy híres filmszínészt, s a rá megszólalásig (sőt, azon túl is) hasonlító filmgyári portást játszik —, aki természetesen egv adott pillanatban beugrik a nagy színész helyett, persze sikeirel, S hogy legyen népi happy end is: a hasonmás portás és a nagy sztár. Ásta Nielsen — hasonmása egymásra találnak ... Könnyed, a nézhetőség határán belül levő semmiség. Takács István
