Pest Megyei Hírlap, 1982. november (26. évfolyam, 257-281. szám)
1982-11-18 / 271. szám
Az együttműködés jegyében Gondoskodás és kezdeményezés A megyei szövetkezeti koordinációs Tegnap a Pest megyei KISZÖV-nél Bernáth Tibor soros elnök vezetésével ülést tartott a Pest megyei szövetkezeti koordinációs bizottság. A testület — melynek tagjai a három szövetkezeti ágazat vezetőin kívül a Pest megyei pártbizottság és a tanács képviselői — évente két alkalommal jön össze. Feladata, hogy összehangolja a fogyasztási, az ipari és a mezőgazdasági szövetkezetek munkáját az együttműködést igénylő területeken, közös akciókat szervezzen, kölcsönös információs és tapasztalatcsere-fórumot teremtsen. A tegnapi ülés napirendjén a nőpolitika, a kisvállalkozások és a tőkés export szerepelt. Végezetül a bizottság elfogadta a jövő évi munkatervét. Két kongresszus között (3.) A teljesítmény jogos rangja Kiterjedt köre a társadalmi gondoskodásnak A NŐPOLITIKÁRÓL szóló beszámolót hallgatva megelégedéssel állapíthatták meg a testület tagjai, hogy a szövetkezeti ágazatokban e kérdést sokkal inkább a súlyának megfelelően kezelik, mint a társadalmi élet egyéb területein. Ehhez persze az is hozzájárul, hogy mind három ágazatban meghatározó a nők aránya. Külön témaként vetődött fel a gyesen lévők és a munkahelyek kapcsolata. Kiderült, hogy a szövetkezeteknél már túl vannak a kísérletek, próbálkozások korszakán. Mindenütt a rendszeres kapcsolatok fejlesztésére törekszenek, éreztetik a kismamákkal, hogy hozzájuk tartoznak. Szakmai továbbképzést, politikai tanfolyamot szerveznek számukra, sok helyen biztosítják foglalkoztatásukat részmunkaidőben, vagy bedolgozóként — mindezt a már hagyományossá vált találkozókon, ismeretterjesztő előadásokon kívül. A KISVÁLLALKOZÁSI formák elterjedése, a már megalakult egységek működésének tapasztalatai ugyancsak a tegnapi ülés napirendjén szerepeltek. Általában jellemző, hogy a tavaly még nagyon vegyes előítéletekkel kezelt formák alig egy év alatt polgárjogot nyertek, beépültek a szövetkezeti ágazatokba. A termelőszövetkezetekben hatféle vállalkozási kategória kezdeményezhető. Az eddigi tapasztalatok bizonyítják, hogy ezekből négy életképes, a költségtérítéses, illetve a bérleti formára nem is volt jelentkező. Prosperálnak viszont a mezőgazasági, az ipari és szolgáltató szakcsoportok, valamint a gazdasági munkaközös-JJ Amiről nem lehet eleget ^ írni: a vagyonvédelem! ^ Ezzel, a sokakat érintő ^ kérdéssel foglalkozott a kö^ zelmúltban a Fogyasztási ^ Szövetkezetek Országos Szö^ vétségé, s megállapította, í hogy e téren, az áfészek há< za táján még jócskán akad ? tennivaló. Igaz, a leltári ^ eredmények nem romlottak ^ lényegesen, viszont a nor^ mán felüli hiányok némileg £ csökkentek. Nézzük, mi a helyzet e téren Pest megyében? Akiktől tájékoztatást kértünk: dr. Dudás Gáspár, a Pest megyei Fogyasztási Szövetkezetek ellenőrzési irodájának vezetője és helyettese, Gudra Géza. Hátul kullogunk A szakemberek elöljáróban elmondták, hogy a fogyasztási szövetkezetek vagyonvédelmének egyik meghatározója — a leltár alakulása. És közismert az is, hogy a normán belüli, illetve a normán felüli leltárhiányok összege és szintje nem csupán a vagyonvédelem, hanem a gazdálkodás minőségit is jellemzi. A normalizált hiány teljes összegben a szövetkezetek költségét terheli. —- Mennyit tett ki ez az őszszeg? — Tavalyi adatok alapján Pest megyében több mint 20 millió forintról van szó, a leltározott forgalom 0,19 százalékáról. Az országos rangsorban igencsak rosszul állunk, hiszen a megye a 15, helyet foglalja el, vagyis hátul kulségek. Az elsőbőd 22 alakult mintegy 10 ezer taggal, s leginkább a háztáji termelést szervezik közösen. A második formából 90 működik, négyezer taggal, elsősorban külső megrendelőktől vállalva megbízást. A harmadik fajtából tíz alakult mintegy 100 résztvevővel, a gazdasagok termelőeszközeinek teljesebb hasznosítására. Ugyancsak népszerű a2 átalány elszámolási forma: ilyen keretek között 90 egység dolgozik mintegy 900 taggal. Itt a javadalmazás alapja az előre rögzítettet meghaladó bevétel. A kisvállalkozások jelentőségére utad, az elképzelt 4—500 milliós árbevétel helyett várhatóan egymilliárdot tejesítenek ez évben. Az ipari szövetkezetek területén már nem ilyen látványos a fejlődés, de itt nem is volt korábban hagyománya, előzménye e formának. Jellemző a szövetkezetek óvatosságára, hogy a már meglevőkből tíz alakulhatott volna kis szövetkezetté, azonban három kérte, hogy a régebbi feltételek mellett dolgozhasson. Kilenc egység alakult újonnan — s ennél a formánál ehhez is hozzá kell szokni — egy már fel is számolta önmagát. Az ok, hogy maximált áras tevékenységre vállalkoztak és a tagok nem találták meg a számításukat. A jelenleg működő kis szövetkezetek közül valamennyi stabil gazdaságilag, így az egyéves várakozási idő után már esetenként pénzügyi támogatást is kaphatnak a közös szövetkezeti alapból. Most ismét élénkült a vállalkozási készség: az év végéig két, három új kis szövetkezet megalakulása várható. bizottság ülése Az ipari szövetkezeteknél a másik forma a szakcsoport, ebből hat egységnél tizenkettő alakult, s még inkább az átalányelszámolási rendszer. Az új jogszabályok ez utóbbinál kibővítették a lehetőségeket, ezáltal 20 szövetkezetnél tértek át erre a rendszerre. Mindenekelőtt a szolgáltatásokban. Ez 400 üzletet és 600 dolgozót érint. Az addig veszteséges egységek szinte egy csapásra nyereséget hoznak, jelentősen csökkent az adminisztrációs létszám is. Itt is volt azonban olyan eset, hogy nem reális működési feltételeket szabtak. Egyik helyen túl nagy nyereséget írtak elő, a másik helyen még anynyit se, hogy az üzlethelyiség bérleti díját kifizethessék belőle. így érthető, hogy ez évben 20 gebines vállalkozás szűnt meg. A tapasztalatok azonban megalapozottá teszik azt az elképzelést, hogy az ötéves terv végére a szövetkezeti szolgáltatók 95 százaléka átalánydíjas formában működjön. A kisvállalkozásokkal kapcsolatban a legnagyobb óvatosság az áfészeknél tapasztalható. Eddig öt szövetkezetnél működik ipari szolgáltató szakcsoport, három most alakul. Mindössze két munkaközösség működik a fogyasztási szövetkezeteknél. A kereskedelemben viszont teret hódít a bérbe adási forma, s várhatóan jövőre a nyereség érdekeltségű rendszer. A TESTÜLET tagjai azt is elmondták, hogy a pozitív vonások mellett itt-ott negatív jelenségek is tapasztalhatók. Máris felszínre kerültek néhány egységnél az elszámolási szabálytalanságok, s nem egy esetben olyanok is megjelentek a jó szándékú vállalkozók körében, aki alkalmat látnak a gyors meggazdagodásra, a konjunktúra meglovagolására. Valamennyien kifejezték azt az igényt, hogy a vadhajtásokat rendszeres ellenőrzéssel még idejében kell lenyesegetni. Meg kell találni ezeknél az egységeiknél a mozgalmi munka megfelelő formáit is. Mészáros János kor a fővárosból kitiltott vagy kiszorult kétes egzisztenciájú személyek az agglomerációs övezetbe húzódnak. A sűrűn lakott településeken — budai, szentendrei járás —, az átlagosnál magasabb az élelmiszerfogyasztás aránya, s ez köztudottan kihat a magasabb leltárhiányra, akárcsak a nagy forgalmú ABC-kben a gyakran előforduló lopás. Ellenőrzési hiányosságok — A felsorolt objektív okok mellett azonban nem férhet kétség a vezetői, a belső ellenőrzési munka hiányosságaira .., — Kétségtelenül így van! Szövetkezeteinknél még mindig elég hullámzó a vezetés, az irányítás és az ellenőrzés színvonala. Megmutatkozik ez abban, hogy egyes áfészek nem fordítanak kellő gondot a leltári elszámoltatásokra. Gyakran megesik: munkaerőhiány miatt olyan boltvezetőket is felvesznek, akiknek már több alkalommal volt leltárhiányuk. Már-már groteszk a következő eset: n nagyforgalmú ABC élére olyan vezetőt állítottak, akiről nem szereztek előző munkahelyéről információt. Amikor hónapok múlva végre megkérték a működési igazol-Erősödnek azok az elvi, gyakorlati szabályok, korlátok, amelyek beláttatják velünk: fogyasztói szerepünket megelőzi — logikai és fontossági sorrendben egyaránt — termelői létünk, a társadalmi munkamegosztásban elfoglalt helyünk. S ez azért lényeges, mert a hetvenes években egyre többet igényeltünk fogyasztóként és ehhez képest, valamint a világgazdaságban lezajló folyamatokhoz mérten is, egyre szerényebb teljesítményekkel próbáltuk meg előteremteni erre a fedezetet. Friss jelenség Magyarán: abban az időszakban meghiteleztük magunknak, teljesítményeinktől elválasztva, a növekvő életszínvonalat. A szükségesnél később, 1979-ben született meg a fölismerés: meg kell kezdenünk ennek a különleges hitelnek a törlesztését, azaz nem élhetünk jobban, mint amire teljesítményeink alapot adnak. Folyamatos mozgás tanúi lehettünk az elemzett két és fél esztendőben is a szocialista szektor foglalkoztatottjainak ágazati, területenkénti megoszlásában. így például változatlanul mérséklődött az iparban dolgozók száma — az 1979. évi 99 ezerről napjainkra 92 ezerre —, amint ez az irányzat folytatódott a megye építőiparában is. Ugyanakkor nagy figyelmet érdemel: erőteljesen bővül a mezőgazdaságban és az erdőgazdálkodásban kenyeret keresők tábora, mert míg 1979-ben 102,5 ezren dolgoztak itt, addig tavaly már 127 ezren! A mezőgazdasági munka jellegének változása, az ipari jellegű tevékenységek növekvő jelentősége, valamint a kiegészítő ágazatok megfordították a munkaerő áramlásának korábbi irányát, azaz ma már egyre többen hagynak fel az ingázással, a távoli ipari munka vállalásával, s helyben, vagy a közvetlen környéken lelnek állásra. Teljesen friss jelenség: termelőszövetkezetek soránál a tagnak jelentkezők várakozólistán szerepelnek ...! Nem módosult lényegesebben a foglalkoztatottak területi megoszlása, ám elsősorban a megye városaiban lassan, de növekszik azoknak a száma, ványt, kiderült, a boltvezetőnek már korábban is volt jócskán hiánya. Ám ekkor már az első ellenőrző leltár is több százezer forint hiányt mutatott ki. Ezekből az esetekből tanulniok kellene a szövetkezeti vezetőknek, "ajnos, mégsem okulnak eleget. — Hogyan lehetne megelőzni a leltárhiányokat? — Mindenekelőt. a vezetőiellenőrző munka fokozására van szükség! Mozgósítani kell a tulajdonosi ellenőrzésben rejlő erőt is. Ahol az intéző és ellenőrző bizottságok jól működnek, ott évek óta az átlagosnál jobbak az eredmények a vagyonvédelemben is. Példamutató e téren a Galgavidéke, a Ráckevei és a Pécel— Isaszegi Áfész munkája. Különösen ez utóbbi szövetkezet érdemel dicséretet, . mert bár egészen közel van Budapesthez, mégsem sújtják a fentiekben hátrányként említett okok. Igaz, ennél a szövetkezetnél magas a vas-műszaki cikkek és a közületi forgalom részesedése. Elgondolkoztató ugyan, hogy megyénk országosan a 15. helyet foglalja el a normán felüli hiány mutatói alapján, a tárgyilagosság kedvéért megemlítendő: a megye áfészeinek többségénél, azaz akik a szolgáltatásba, a háttérágazatok valamelyikébe mennek át az addigi, közvetlen termelőmunkából, míg a községekben — közülük is a nagy településeken — csupán első jelei lelhetők fel ennek a jövőt jelző folyamatnak. Tartja a helyét a megye — a főváros és Borsod után a harmadik — az ipari foglalkoztatottak száma alapján felállítható listán, míg a mezőgazdaságban és az erdőgazdálkodásban dolgozók tábora alapján tovább erősödött országos első helye. Amíg 1979-ben a megye és az utána következő Bács- Kiskun mező- és erdőgazdasági keresőit egyharmados távolság választotta el, most ez már ötven százalékra nőtt. Elgondolkodtatónak, mert nem pusztán a termelési szerkezet következményének kell tartanunk, hogy a kereseteket nézve már korántsem ilyen előkelő a megye helyezése. Igaz, nálunk nincs bányászat, kohászat — ez a két terület ugyanis jelentősen megemeli az ipari átlagkereseteket —, de kizárólag ezzel nem magyarázható, menthető a keresetek közötti eltérések növekedése, ami változatlanul tart a XII. kongresszus óta eltelt időben is. A megyében dolgozó ipari foglalkoztatottak tavalyi havi átlagkeresete alapján a rangsorban a kilencedik hely jut, ami azt mutatja: a Pest megyében jellemző gyáregységi, telepi ipari szervezetnek erőteljes nyoma van a bérezésben is, azaz nem lehetünk biztosak benne, az azonos teljesítményt a törzsgyárban és a gyáregységben azonos bér ismeri el. Nincs frontáttörés, de még említést érdemlő változás sem abban, amit a megyei pártértekezlet elé terjesztett — már korábban is idézett — pártbizottsági jelentés így fogalmazott meg: „A vállalatok, a szövetkezetek, különösen a gyáregységek és telephelyek belső szervezete, érdekeltsége csak részben képes a népgazdasági igények helyes közvetítésére”. Megy tartalék A hetvenes években, egészen 1979-ig folyamatosan nőtt a keresők reálbére, a lakosság reáljövedelme. Az azóta bekövetkezett visszaesés, stagnálás, majd szerény növekedés elletíz szövetkezetnél ez az adat az országos átlag alatt található. Ami pedig a hiányok megtérülését illeti: a szoros elszámolású üzleteknél, így az ABC-knél, nagyobb élelmiszerboltoknál, szaküzleteknél, jelentős veszteség éri a szövetkezetét, mivel csak a hiány töredéke térül meg. Természetesen a felelősségrevonás sem marad el; levonhatják az üzletvezető havi bérének akár 50 százalékát is. A vezető és helyettese 12 hónapig nem kaphat prémiumot, kimaradnak a nyereségrészesedésből is, s a bolt dolgozói sem kaphatnak nyereségrészesedést. Elsődleges a megelőzés l Befejezésül a szakemberek elmondták: az áfészek vezetőinek az eddiginél jóval nagyobb gondot kell fordítaniok a megelőzésre. Különösen Szentendrén, Dabason, Vácott, a Budai járási Áfésznél, Taksonyban, Nagykátán van szükség sürgős^ cselekvésre. Ezeknél a szövetkezeteknél ugyanis tavaly 100 forint leltározott forgalomra 27 fillértől 11 fillérig terjedt a hiány, míg az országos átlag 9,2' fillér. Ha a fenti szövetkezeteknél az eddiginél többet tesznek a megelőzésért, akkor Pest megye előrukkolhat a 15. helyről. Ezt kérik, ösztönzik a MÉSZÖV Ellenőrzési Irodájának munkatársai. Ha az említett áfészeknél nem történik változás, akkor csak egyetlen járható út marad: a büntetés Kovái Iván nére — 1980-ban a reálbérek nem érték el az 1979-est, tavaly pedig 1,5 százalékkal emelkedtek, a reáljövedelmek 1980-ban 0,4, 1981-ben 2,2 százalékkal bővültek — erőteljesen gyarapodtak a pénzbem és természetbeni társadalmi juttatások, ami egyre kiterjedtebb körű és gazdagabb tartalmú szociális ellátásról tanúskodik, még akkor is, ha ebben az ellátásban sok a vitatható elem. Napjainkban az ipari munkások és alkalmazottak havi átlagbére 702 forinttal nagyobb, mint volt 1979-ben, az összefoglaló adat persze területenként, foglalkozási áganként — és még inkább egyénenként — jelentős eltéréseket sűrít magába és ugyanakkor figyelembe kell venni a többszöri áremeléseket is, amelyek en-nek a 702 forintnak a döntő részét fölemésztették. Mint említettük, növekvő szerep jutott ebben az időszakban a társadalmi juttatásoknak, napi, heti, havi járandóságokra — illusztrációként, naponta a közlekedési dotációra, hetente az üzemi étkeztetési hozzájárulásra, havonta a családi pótlékra — most már a nemzeti jövedelemnek az egynegyedét költjük! A társadalmi gondoskodás kötelezettségeit. súlyát egyetlen számadattal is érzékeltetni tudjuk: 1979-hez képest a nyugdíjasok tábora 156 ezer fővel nőtt, a kifizetett pénz pedig 13 milliárd forinttal. Változatlanok maradtak mind az iparban, mind a mezőgazdaságban a belső kereseti arányok — az iparban a bányászat, a mezőgazdaságban az állattenyésztés fizet a legjobban —, kedvezőnek tarthatjuk viszont, hogy a fizikai foglalkozásúak havi átlagbére az egyéb alkalmazottakénál gyorsabban emelkedett ebben az időszakban. Hozzá kell tenni azonban, a teljesítményben elszámoltak aránya mind az iparban, mind az építőiparban és a mezőgazdaságban, alig változott, s ez társadalmilag nem kívánatos folyamat, sőt, a gyors növekedés a szükséges. A gazdasági hatékonyság javításának ugyanis lényeges eleme a teljesítményt elismerő — kifejező, azzal arányosan csökkenő, emelkedő — kereset. Itt hatalmasak a tartalékok, sőt, szinte csak tartalékok vannak, mert annyira bátortalan, kezdeti a hosszú évek óta emlegetett, de alig gyakorolt differenciálás. Ha sikerül... A hetvenes évek világgazdasági változásai közepette nem volt csekélység sem teljesítménynek, sem eredménynek az életszínvonal növelése, ám rá kellett jönnünk: ennek az életszínvonalnak csak egy részét szolgáltuk meg valóságosan, a többi előleg. Azaz, az életszínvonal megtartása — ami 1979 óta a gazdaságpolitika két fő feladatainak egyikeként szerepel — ma semmivel sem kisebb feladat, mint volt a hetvenes években a növelés, sőt...! Ha sikerül ez a megtartás, akkor az rendkívüli eredmény lesz, azaz majd csak jóval később kerülhet napirendre — később: a hatékonyabb munka nyitotta új források adta fedezet meglétekor — a megtartott, megszilárdított, szégyenkezésre okot nerh adó életszínvonal növelése, növekedése. A munka, a munkateljesítmények jogos rangját kell megadni ahhoz, hogy fogyasztói teljesítményeink szintén bővülhessenek, s ez a sorrend fölcserélhetetlen! Mészáros Ottó Következik: Többet, mást nyújtva a jobbért. Sifáfos helyzetben Büntetni csak végső esetben lógunk. Ugyanakkor a normán felüli hiány 11 millió 300 ezer forint volt, a leltározott forgalom 0,11 százaléka. Ezzel is a 15. Pest megye az országos sorrendben. — Jócskán van tehát min javítani szűkebb pátriánkban ... — Valóban nem lehetünk elégedettek a vagyonvédelemmel, s ezen belül az elszámolási fegyelemmel. Az ország 279 fogyasztási szövetkezetéből a legmagasabb normán felüli hiánnyal elszámolt 25 szövetkezet közöU két Pest megyei is található. Ami .az elszámolási fegyelmet illeti, a budai járási és a szentendrei Áfész évek óta nemcsak a megyében, de országosan is az utolsók közé tartozik. Az Alsó-Tápiómente és a dabasi Áfész mutatói szintén kedvezőtlenek, bár sülysápiak tavaly már javultak valamit. A tárgyilagosság kedvéért meg kell azonban jegyezni: a leltárhiányok alakulását külső okok is befolyásolják. Ez persze nem menti fel a felelősség alól a szövetkezetek vezetőit. Mint megtudtuk: a leltárhiányok alakulásában meghatározó Pest megye sajátos helyzete, a főváros közelsége. Egyes boltvezetőket a Budapesten való könnyű elhelyezkedés lehetősége csábi", a lazább elszámolásra. Ugyanak-
