Pest Megyei Hírlap, 1982. november (26. évfolyam, 257-281. szám)

1982-11-16 / 269. szám

1982. NOVEMBER 16., KEDD 3 • • Üzletnyitás a lakótelepen Új ABC Nagykőrösön Felvételünk a nyitás előtt, a csinosítás utolsó perceiben készült. Hancsovszki János felvétele Építőipar Feladatok jövőre Az Idei terv teljesítésének helyzetéről és a jövő évi ten­nivalókról tartottak hétfőn ágazati tanácskozást az épí­tőd és építőanyag-ipari vállala­tok, szövetkezetek és intéz­mények gazdasági, párt- és tömegszervezeti vezetői az Építők Szakszervezetének székházában. A tanácskozá­son részt vett és felszólalt Ha­vasi Ferenc, az MSZMP Po­litikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára. Je­len volt Borbándi János, a Minisztertanács elnökhelyet­tese is. Abrahám Kálmán építés­ügyi és városfejlesztési mi­niszter megállapította, hogy az 1982. évi népgazdásági terv céljainak megfelelően az építőipar termelése a tavalyi­hoz viszonyítva várhatóan 2 százalékkal csökken, az építő­anyagiparé pedig 1 százalék­kal nő. A termelés, s azon be­lül a munkák összetétele, az építési struktúra is mindjob­ban a kereslethez igazodik. A megye korszerű vízellátási rendszereinek kialakításában növekvő szerepük van a víz­műtársulatoknak. Eddig már csaknem hetven ilyen szerve­zet működik a megyében és se­gíti elő, hogy az állami beru­házásokból — a lakosság hozzá­járulásával kiegészítve — a különböző településeken víz­művek és azokhoz kapcsolódó hálózatok szülessenek. A vizmütársulatok beruhá­­sásalnak értéke ebben az év­ben megközelíti a 200 millió forintot. Az esztendő különböző idő­szakaiban már üzembe helye­zett számos új létesítmény mellett december végéig még továbbiak átadására is sor ke­rül. Áporkán ezekben a na­pokban kezdődik meg a kor­szerű vízhálózat üzempróbája, s ennek sikeres befejezése után — feltehetően még az év vége előtt — megkezdődhet a köz­műves vízellátás. Gyomron az eddigiek melT Nagykőrösön, a Kossuth La­jos utcai lakótelepen és kör­nyékén mintegy négyezren laknak, ezt a városrészt eddig néhány kis alapterületű, ré­gimódi üzlet látta el alapvető élelmiszerekkel. Már a lakó­telep építésének idején is nyil­vánvaló volt, hogy szükség van egy nagyobb üzletre, ha lett újabb kutakat vesznek használatba és a hálózati rend­szer bővítésével eddig ellátat­lan területeken is vezetékes vizet kap majd a lakosság. Társulati beruházásból épül a tápiószentmártoni új vízmű is, amelynek átadását ugyancsak még az év vége előtt tervezik. Elkészült az 1983. évi fej­lesztési program is. Eszerint még az idén megalakul az új gyáli vízmütársulat, s a jövő esztendőben hozzálátnak a re­gionális vízmű első szakaszá­nak építéséhez. így mintegy 25 ezer ember vezetékes vízel­látásáról gondoskodhatnak. Versegen is jó ütemben halad a vízműtársulás szervezése. A hatodik ötéves terv hátra­levő időszakában még további öt vízműtársulat megalakítása várható. Jelenleg a tanácsok és a vízügy szakemberei a mű­szaki feltételeket mérik fel, hogy véglegesen dönthessenek az újabb társulatok helyének kijelölésében. K. Z. lehetséges, alkkor ABC-áru­­házra. Az üzletnyitásban érdekelt nagykőrösiek vágya tegnap, hétfőn teljesült. Megnyílt a 651 négyzetméter alapterületű, s több mint 10 millió forintért épült ABC-áruház. A hétfői megnyitón az üze­meltető Cegléd és környéke Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat nevében Kürti And­rás igazgató mondott köszöne­tét az építőknek, közülük kü­lön Kovács Sándor szocialista brigádjának, valamint a Pest megyei és a nagykőrösi váro­si tanácsnak az építkezés ha­tékony támogatásáért. A szép számmal összegyűlt vásárlókö­zönségnek Kocsis Jánosné, a városi tanács elnöke adta át a lakótelepi áruházat. Az első napon mintegy négymillió forint értékű áru­készlettel várták a betérőket. _______ F. P. Kereskedelem és szolgáltatás Jelentős a Fogyasztási Szö­vetkezetek részesedése a lakos­sági áruellátásban, a követke­ző időszak feladata az export fokozása — állapította meg Szilvasán Pál, a Szövosz el­nökhelyettese hétfőn a MUOSZ-ban tartott sajtótájé­koztatóján. — A Szövosz égi­sze alatt összesen 1856 gazda­sági szervezet működik, be­vételeik többsége a kereske­delemből és a szolgáltatásból származik, s emellett jelentő­sen fejlődik az ipari tevé­kenység és a szolgáltatás is. Az idén kétszázmillió beruházás Vízműtársulatok alakulnak Négysiemkozt a gabonáról Még jelentősek a tartalékok Beszélgetés Magyar Gábor mezőgazdasági miniszterhelyettessel Nemzetközileg elfogadott mérce szerint egy lakos szín­vonalas táplálásához évi egy tonna gabona szükséges. Természetesen nem kenyér és tészta formájában eszünk meg ennyit, hiszen a gabona nemcsak közvetlen embe­ri táplálék, hanem az állatállomány takarmányozásának alapja is. Gabonatermelésünk már hosszú évekkel ez­előtt meghaladta az itt jelzett mértéket; jelentős a búza- és a kukoricaexportunk. A gabona kemény cikk, ha úgy tetszik, stratégiai áru. Termelésének fejlesztése éppen ezért alapvető feladat. Középtávú terveink 1985-re évi 15—16 millió tonna gabona termelését tűzik ki célul. Meg­valósítható-e ez az elképzelés? Erről beszélgettünk Ma­gyar Gáborral, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Mi­nisztérium miniszterhelyettesével. • A közelmúltban a kor­mány megszigorította a mező­gazdasági termelés feltétel­­rendszerét. Az intézkedés hát­tere széles körben Ismert, szükségességét aligha vonja valaki is kétségbe, viszont ag­rárberkekben itt-ott elszegénye­désről beszélnek. Mi a véle­ménye erről? — Ezt a vélekedést túlzónak tartom, bár kétségtelen: a trak­torállomány fele és a kom­bájnpark negyede közgazda­­sági és műszaki értelemben is elhasználódott. Ha meg akar­juk őrizni, sőt, tovább akar­juk fejleszteni gabonatermesz­tésünk eddig elért magas szín­vonalát, akkor a géppark ma­gasabb műszaki színvonalú cseréje elkerülhetetlen. • A gépártámogatások meg­­azünésével ez gyakorlatilag csak akkor lehetséges, ha az üzemek növelni tudják flzető­­képeiségüket. Erre azonban ke­vés az esély; a meghatározó gabonatermesztés Jövedelmező­sége évek hosszú sora óta csökken. — Konkrét adatokat tudok erről mondani: 1975 és 1980 között a búzatermelés nyeresé­ge 55 százalékkal csökkent. A január elsejére elhatározott felvásárlási áremelés ennek és az azóta bekövetkezett továb­bi romlásnak csak töredékét kompenzálja. Ennek ellenére mégsem növelhettük nagyobb mértékben a felvásárlási ára­kat, mert ez esetben az állat­­tenyésztés költségei megenged­hetetlenül növekedtek volna Ha ezt kiegyenlítendő az ál­lati termékek felvásárlási árát is emeljük, akkor elkerülhe­tetlenné vált volna az alapvető élelmiszerek fogyasztói árának emelése. Ez viszont életszín­vonal-politikai okok miatt ez idő szerint egyszerűen elkép­zelhetetlen. • Vagyis a mezőgazdaság­­nak kell „kigazdálkodnia*’ a költségek növekedését. Vajon milyen lehetőségek vannak er­re? — Még mindig jelentősek a tartalékok a gabonatermesz­tésben. A világ legjobb gene­tikai alapjait hordozó gabona­fajtákat termesztik az üzemek, de az élenjárókat leszámítva a termőképességnek talán ha a fel . használják, ki. A Ez kétségtelen, de a ho­zamok javítása leginkább pót­lólagos ráfordítások révén va­lósítható meg. — A jó talajművelés, a ta­laj és a növény igényeit maxi­málisan kielégítő tápanyag­gazdálkodás nem elsősorban pénz kérdése, hiszen a szaktu­dás ára nem emelkedett. Hoz­záteheti 3k: a műtrágyát is vál­tozatlan áron adják. így tehát a lelkiismeretes, magas szín­vonalú munkán múlik jófor­mán minden. Az országos ag­rokémiai hálózatnál teljes kö­rű és aktuális talajtérképet le­het megszemlélni, minden egyes tábláról tudni lehet, hogy milyen tápanyagokat igé­nyel. • Vagyis növelni kell a műtrágyáiéi használást, s mit szól ahhoz, hogy tudós öko­lógusok az utóbbi Időben az emberi környezet dehumanizá­­lását emlegetik, az élővizek megengedhetetlen mértékű tápanyagszennyezését? — Eszemben sincs bagatelli­zálni ezt a veszélyt. Nem ál­lítom, hogy túlzott az aggoda­lom, de az intenzív, a kemizált mezőgazdaság csak és kizáró-Két kongresszus között (1.) Ä gyarapodás változó sorrendje Bonyolultabb és nehezebb helyzetben kell dolgozni Ma kezdődő cikksorozatunk felcíme — Két kongresszus kö­zött — több mint két és fél esztendőnyi időtávolságot fog át. A Magyar Szocialista Mun­káspárt XI l. kongresszusa 1980. március 24—27-e között tanácskozott; van mit össze­gezni, van miről mérleget ké­szíteni. Az MSZMP Központi Bizottságának irányelvei a XII. kongresszusra megállapítot­ták: „Az elmúlt öt esztendő­ben pártunknak, népünknek bonyolultabb és nehezebb hely­zetben kellett dolgoznia. En­nek ellenére az elért eredmé­nyek jelentősek." A megfogal­mazáson ma sem kellene vál­toztatta. A bonyolult és nehéz hel|yzet még bonyolultabbá, még nehezebbé vált, s az el­ért eredmények ennek ellené­re is tekintélyesek. A gondok nem kevésbé. Ütköző érdekek Két és fél esztendő alatt tíz­ezer fővel gyarapodott a me­gye lakossága, túl van a 984 ezer főn. A növekedés mérté­ke lassúbb, mint volt az 1970- es években — akkor az eszten­dőnként! nyolc-kilenc ezer fő­nyi emelkedés volt a jellemző — ami egyrészt az élveszületé­­sek számának viszonylagos csökkenésére vezethető vissza, másrészt a bevándorlás mér­séklődő sodrású folyamára. Az ország legnépesebb megyéjé­nek legnagyobb városa — a la­kosságszám alapján — Érd lett, leszorítva a második hely­re Ceglédet, míg legkeveseb­ben Százhalombattán élnek. A járások közül változatlanul a budai vezet, négjy olyan tele­pülése is van, ahol tízezret meghaladó a népesség — Bu­daörs, Budakeszi, Pilisvörös­­vátr, Törökbálint —, ahogy a megyében országosan is a leg­magasabb azoknak a nagyköz­ségeknek a száma, ahol tíz­ezernél több ember mindenna­pi szükségleteinek kielégítésé­ről kell gondoskodni. A budai járás mögé két és fél év alatt szorosan felzárkózott a gödöl­lői és a monori, mivel az agg­lomerációs övezetbe tartozó falvaikban változatlanul tart a népesség számának emelkedé­se, például Kerepestarcsára lag akkor jelent veszélyt a kör­nyezetre, ha „hályogkovács­ként”, tudatlanul használják az üzemekben a nagy hatású sze­reket. A hetvenes években, a nagy mezőgazdasági fellendü­lés idején sajnos akadt is pél­da az effajta kritikátlan mun­kára. De állítom: napjainkra az agronómusok legnagyobb része megtanulta, hogy mivel „játszik”. a Mégis növekszik az élő­vizek nitrát- és foszforszennye­­zése. — Csakhogy ennek nem el­sősorban az intenzív gabona­­termesztés az okozója. A fal­vak nagy része az elmúlt év­tizedben hozzájutott a vezeté­kes ivóvízhez, a vízfelhasz­nálás jó háromszorosára nőtt, s ezzel együtt persze a szenny­víz „termelése” is, de ezzel nem tartott lépést a csatorná­zás. Ha meg akarjuk menteni a jövő számára környezetün­ket, ezen az ellentmondáson kell változtatnunk, és nem nö­vénytermesztésünket kell visz­­szafognunk évtizedekkel ez­előtti színvonalra. A Ahol jelentősen növelik a gabonanövények hozamát, oda nagy teljesítményű gépek kelle­nek. Mégpedig jórészt import­gépek. Külkereskedelmi egyen­súlyunk javításához azonban ez idő szerint nem elegendő az export növelése, az importot is mérsékelnünk kell. — Csakhogy az exportfej­lesztő import ez alól kivétel. Az intenzív gabonatermesztési program 1981—82-ben 134 ezer hektáron valósult meg. Ekko­ra területen volt lehetséges a teljes géppark kicserélése. Az eredmény vitathatatlan, ezért a következő két évre a kor­mány újabb 156 ezer hektárra terjesztette ki a programot. Bízom abban, hogy az ország a következő években is meg tudja őrizni fizetőképességét, s így semmi akadálya sem le­het annak, hogy eredeti el­egy esztendő alatt 943, "Vecsés­­re 903 személy költözött. Jogosnak, időt állónak bizo­nyult tehát az a vélemény, amelyet az MSZMP Pest me­gyei Bizottságának a megyei pártértekezlet elé — 1980. már­cius 1—2. — beterjesztett je­lentése így közöl: „A lakosság számának növekedése megha­ladta az előzetes számításokat, a népgazdaság területfejleszté­si tervében foglaltakat. Ez is egyik forrása annak a feszült­ségnek, amely a megye keres­kedelmi és szolgáltató, vala­mint kommunális ellátottsá­gában fennáll." A népesség­­mozgás irányai bonyolult té­nyezők hatására változnak, de szembetűnő a megyé­ben a városok és az agglo­merációs övezet településeinek lélekszám-növekedése, illetve a kisebb falvakban élők tábo­rának folyamatos apadása, ami korántsem fedi mindenben a tényleges társadalmi érdekeket. Olyannyira nem, hogy a tele­püléspolitikában új fejlesztési irányok, arányok vannak ki­bontakozóban, éppen a XII. kongresszus határozata nyo­mán. Hiányzó fedezet Tavaly a nemzeti jövedelem két százalékkal volt nagjyobb, mint a kongresszus évében, 1980-ban, akkor viszont 1979- hez képest csökkent — 0,8 szá­zalékkal — e minden dolgunk­hoz nélkülözhetetlen fedezeti forrás. A változás tehát sok­kal szerényebb, mint amihez a hetvenes években szinte hoz­zászoktunk, hiszen 1971 és 1979 között a négy-öt százalékos gyarapodás volt a jellemző. Az 1977-es esztendő nyolcszázalé­kos nemzeti jövedelem emel­kedése évtizedek csúcseredmé­nye, de: ehhez már hozzá kell számítani a közben felhalmo­zódott feszültségeket, a költ­ségvetés nehezedő terheit, a népgazdasági egyensúly kedve­zőtlen alakulását, a növekvő adósságokat. Ami mindezek el­lenére pozitívum: megkezdő­dött az átrendeződés a belföl­di felhasználásban, a rendkí­vüli kritikus helyzet kialaku­lása ellenére is az ország meg­őrizte fizetőképességét és ta­valy a nemzeti jövedelem gyarapodását teljes egészében képzeléseinknek megfelelően a tervidőszak végéig összesen 600 ezer hektáron a gobonater­­mesztés nagyléptékű fejleszté­se kezdődjék meg. Q Es mi lesz azokkal az üzemekkel, amelyek nem ré­szesülhetnek a program elő­nyeiből? — Korántsem irigylésre mél­tó, korántsem könnyű a hely­zetük. De amikor azt mon­dom, hogy mégsem tartom re­ménytelennek, higgye el, nem valamiféle kincstári optimiz­mus szól belőlem. Elemeztük a különböző gabonafélék ter­melésének költség- és árviszo­nyait, s ebből egyértelműen ki­derül: a kalászos gabonák ter­melése még a jelenlegi körül­mények között is, közepes ter­melési színvonalon is kifizető­dő. A kukoricával már koránt­sem ennyire egyértelmű a hely­zet. Ezt a növényt csak azok az üzemek tudják nyereséggel termelni, ahol a költségeket kímélve a jelenlegi hozamszin­teket növelni tudják. Ahol erre a talajadottságok, a víz­viszonyok, a mikroklíma vagy esetleg szubjektív okok miatt képtelenek, ott nincs más le­hetőség: föl kell hagyni a ku­koricatermesztéssel. A kínló­dást immár senki nem fizeti meg. A Nem tart attól, hogy a vártnál nagyobb számban fog­nak így dönteni üzemek? — Ez nem reális veszély Ha egyik-másik termelőszövet­kezet meg is szünteti a kuko­ricatermést, nyilván nem al­máskertet vagy kendert te­lepít a kukorica helyére. Aho‘ a kukorica eredménytelen, of jól fizthet a búza vagy valami­lyen más kalászos gabonaféle És a népgazdaságnak nem ku­koricára, hanem gazdaságosan megtermelt gabonára van szüksége. Gádor Iván a termeiékenység emelkedés* fedezte. Folyó áron 1981-ben • nemzeti jövedelem 631,4 mil­liárd forintot tett ki, ami öt­­venmilliárddal több az 1980. évinél. Megtermelésében vál­tozatlanul 02 ipar áll a fon­tossági sorrend élén, bár ré­szesedése szerény mértékben csökkent. Ami minden felada­tunk fedezetének, a létreho­zott új értéknek a felhaszná­lását illeti, itt kemény gondo­kat okozott — és erőteljes adminisztratív intézkedéseket tett szükségessé — a készlet­­felhalmozás egészségtelen irá­nya, a beruházásoknak a ter­vezettet meghaladó mértéke. Mivel a termelési ráfordítások az indokolhatónál gyorsabban emelkedtek, végül is az egy­ségnyi erőforrásra jutó nem­zeti jövedelem — ami valójá­ban a hatékonyság legfőbb mutatója — a tervezettnél, » szükségesnél kisebb lett, a* elértnek körülbelül a kétsze­rese felelne meg a — szerény, di föl nem adható — kívá­nalmaknak. Mindezek ismeretében ért­hetővé válik, miért _ bizonyult helyesnek, indokoltnak az • mértéktartás — bár annak idején a szakemberek bizo­nyos körei erősen vitatták —, amely a XII. kongresszus ha­tározatában a nemzeti jöve­delemmel kapcsolatban így fogalmazódott meg: „A nem­zeti jövedelem a hatodik öt­éves terv idején olyan mér­tékben növekedjék, hogy összhangban a fejlődés minő­ségi tényezőivel, a termeiét nemzetközi versenyképességé­vel, segítse a népgazdaság külső és belső egyensúlyának javítását.” A korábban meg­szokott számadatok hiánya, illetve a fogalmazás általános^ sága — olyan mértékben, — keltette a vitát, ám az él­téit idő igazolta: nem okvetlen konkrét számok meghatározá­sa kínál ésszerű haladást, sokkal inkább a rugalmas és folyamatos igazodás. Nincs törés Két esztendő alatt — 1980- ban 10,7, 1981-ben 12,1 — összesen 22,8 milliárd forin­tot fordítottak a megyében a szocialista szektorban beruhá­zásokra, idén, az év első fe­lében valamelyest mérséklő­dött e tevékenység. Az adatok azt bizonyítják, hogy a meg­nehezedett gazdálkodási kö­rülmények ellenére is a megy* anyagi és nem anyagi ágaiban folytatódott a fejlődés, azaz nem következett be — mint attól sokan tartottak — törés. A termelőágazatok állóeszköz­­vagyona tovább gyarapodott — tavaly a megyében az ipari beruházások értéke 3,5, a me­ző- és erdőgazdálkodásé 2,7 milliárd forint volt —, ez a bővülés viszont negatív jel­lemzőket is rejtett magában, például az egységnyi állóesz­köz-értékre jutó termelés csökkenését — ami nemcsak az iparban, hanem a mező­­gazdaságban is gond —, azaz egyre inkább előtérbe kell hogy kerüljön a kiadásokkal szembesített bevétel. A fejlő­dést már nem okvetlen a be­ruházások egy-egy állam­­igazgatási egységre, népgazda­sági területre jutó összege, hanem a fejlesztés hatásossá­ga, megtérülésének ideje jel­­z" méri. Ebben az időszakban nemcsak olyan, nagy jelentő­ségű beruházások készültek el, mint a 750 kilovoltos távve­zeték albertirsai végpontja, a Dunai Kőolajipari Vállalat több termelőegysége, a Csepel Autógyár 4. sz. gyárának kor­szerűsítése, a Magyar Gördü­lőcsapágy Művek diósdi gyá­rának rekonstrukciója, ha­nem mellettük ott sorakozik Cegléd, Vác, Budakeszi, Duna­keszi, Szada új ABC-áruhá­­za, a kerepestarcsai megyei kórház új épületszárnya, a ráckevei tizenhat tantermes, az ócsai nyolc tantermes ál­talános iskola. Mészáros Ottó Következik: Nem az elosztásra hív a kürt.

Next

/
Thumbnails
Contents