Pest Megyei Hírlap, 1982. október (26. évfolyam, 230-256. szám)

1982-10-06 / 234. szám

1982. OKTÓBER 6., SZERDA sJCúlan Gépesített könyvkötészet ’Bár csak középüzem, mégis rangot vívott ki magának a Dabasi Nyomda. Hírnevük az itt dolgozók szakértelmén túl annak is köszönhető, hogy berendezéseik a legkorszerűbbek közé tartoznak. A kötészetben, ahol az olvasnivaló elnyeri végső formáját, automata gépek rendezik, ragasztják, fűzik vagy kötik könyvvé a kinyomtatott oldalakat. Erdőst Agnes felvétele Erdőtelepítőknek Pásztanyitó A szentendrei Erdészeti Gép­gyár megkezdte az első hazai pásztanyitó gép gyártását. A facsemeték ültetéséhez szüksé­ges egyszerű és hatásosan dol­gozó eszközt Unger János, a vértesi erdőgazdaság szerelője szerkesztette. Az új gép a fa­ültetést megelőző fontos műve­letet, a pásztanyitást könnyíti­gyorsítja. A telepítés területén eddig fáradságos, időrabló munkával távolították el a bozótot, a tuskókat, az erős aljnövényze­tet a faültetők. A vértesi gazi daság újítójának traktorra sze­relhető gépezete nyolc tár­csájával először fellazítja a talajt, majd a tárcsák mögé szerelt láncpárokkal kitépi és félredobja a tuskókat, gyöke­reket. Tökéletesen megtisztí­tott, jól megművelt pásztákat alakít ki a faültetéshez. Az öt­letes és olcsón előállítható be­rendezést a vadász társaságok is használhatják, ha a sűrűben cserkésző ösvényeket, lesállá­sokat, tisztításokat akarnak nyitni. A láncos pásztanyitó proto­típusa jól vizsgázott a vértesi erdőgazdaságban, s ennek alapján kezdte most meg or­szágos elterjesztésre és az Agroker megrendelésére gyár­tását a szentendrei Erdészeti Gépgyár. Levelezőként tovább Mindig csak többes számban... Ülök az íróasztal mellett, előttem a nyitott jegyzetfü­zet, fönt a lap tetején bekari­kázva egy név: Kárpáti And­rás, társadalmi tanácselnök­helyettes, zárójelben, 34 éves — és már vagy negyedszer olvasom el alatta a kétszer aláhúzott mondatot: csak többes számban tud beszélni, gondolkodni. Nem haboztam — Csak többes számban tu­dok beszélni? Lehet, bár so­ha nem jutott eszembe olyas­mire gondolni, mi az, hogy egyesszám-többesszám, én­mi. Egyszerűen amit szüksé­gesnek és jónak tartok, ami­ben hiszek, amire kérnek, azt csinálom. Solymár a szülőfa­lum, itt nevelkedtem öt test­véremmel együtt, itt élek a családommal, mindenki is­mer, mindenkit ismerek, örültem és nem sokat haboz­tam, amikor 1980-ban engem választottak társadalmi ta­nácselnök helyettesnek. Hogy mit jelent ez? Rengeteg munkát. — Tudja — és itt egy pilla­natra kénytelen volt kilépni inkognitójából — az, hogy én is itt dolgozom (a PEMÜ gaz­daságpolitikai tanácsadója) na­gyon sokat számít. A vállalat és a község érdekeit így köny- nyebb összehangolni, egyeztet­ni. A művelődési ház művésze­ti csoportjainak vidéki szerep­léséhez például mindig bizto­sítani tudom a vállalati buszt, segítek a meghívók, a plaká­tok s az egyéb kiadványok el­készítésében — már mondaná is tovább, ismét többes szám­ban, de hirtelen félbeszakítom. Bsrkácsolók — Ha megengedi, három rö­vid kérdést tennék fel: meny­nyire érzi társadalmi posztja fontosságát? Milyen egy mun­kanapja? A pihenő idejét ho­gyan tölti? — A posztok önmagukban soha semmit nem jelentenek, legföljebb lehetőséget adnak arra, hogy az ember nagyobb közösségben, közösségért dol­gozzék. Egyébként funkciómat nem érzem tekintélyesebbnek, mint a többi tanácstagét. — A második kérdésre azért nehéz válaszolnom, mert ren­geteg előre nem' tervezett, lát­szólag ugyan apró-cseprő, de időt rabló ügy beugrik. Egy biztos, fél hét-hét órakor már bent vagyok a vállalatnál. Mindig korán keltem. Reggel, csöndben szeretek igazán dol­gozni. Ha testületi ülés van, zsúfoltabb a napom, bár még így is sokszor beugróm a ta­nácshoz, a pártbizottságra. De arra mindig teremtek időt, hogy a fiammal és a kislá­nyommal foglalkozzam. A pihenőnapok? Fáraszt a tétlenség. A szabad szombat, a vasárnap annyit jelent, hogy ilyenkor több időm marad a barkácsolásra. Hobbim az asz­taloskodás, most éppen egy be­épített szekrényt bütykölök. De amit legénykoromban annyira szerettem, a kézilab­dát, arra bizony ma már nem jut időm. Húsz éve itt Kárpáti András nagyon sok mindenről nem beszélt. Pél­dául arról sem, hogy akaratá­ból, szorgalmából mire futotta. Csak egyet említett: Mosta­nában közölték vele: szeretnék főiskolára küldeni. — Elképzelheti, mennyire örülök, csak egyet kötöttem ki, levelezőként tanulnék to­vább. S. Horváth Klára ...csak átrobog a hosszú főutcán Évente harminc új otthon Száz ember közül kilenc­ven az ország bármelyik ré­szén tudja, hogy hol van Leányfalu, Tahi vagy Viseg- rád, de vajon hányán felel­nének jelesre, ha Dunabog- dányt kellene megmutatni a térképen? Miért van ez így? Mert a községben nem épí­tettek üdülőket, nincs orszá­gos hírű strandja, múzeuma, műemléke, pezsgő idegen- forgalma. A tranzitutas is csak átrobog a hosszú főut­cán a háta mögött a főváros és Szentendre élményeivel, Visegrád a Dunakanyar és Esztergom látnivalóinak vár­ható izgalmával. Sarokba szorítva A falukép pontosan mutatja a lényeget: a lakosság a mező- gazdaságból él. A német nem­zetiségűek a lélekszám hatvan százalékát jelentik, de ez csak abból látszik, hogy a lakóhá­zak szorosan egymás mellé, a kíváncsi szem elől magas, zárt kerítéssel védekezve, a tornácról az utcára nyíló bolt­íves ajtóval épültek. Egyéb­ként emberemlékezet óta tö­kéletes egyetértésben, barát­ságban élnek a magyarokkal, a nagypolitika sovinizmusa nem izgatta az eke után ballagókat. A régi épületek keskeny udva­rait — német és magyar anya- nyelvűeknél egyaránt — szigo­rú sorrendben, a tisztaszoba, az előtér, a konyha, a padfeljáró, a tehén-, a disznó- és tyúkól övezi. Aztán egy keresztbe fu­tó kerítés és gazdasági udvar után a konyhakert és szántó következik. Nemcsak mértani, hanem ökonómiai racionaliz­mus is ez, amelyben minden­kinek és mindennek szigorúan meghatározott rendje, szerepe van. A kövas utat minden ház előtt a virágok és a gyümölcs­fák kísérik. Dunabogdány na­gyon tiszta község, rendkívül szorgalmas, jómódú nép lakja. Szentendrétől Pilismarótig az egyetlen jelentős tsz a Duna- menti, az ipari munkásság száma elenyésző. Ök is kétla- kiak, a földet a helyben dolgo­zó varrodások, kőbányászok éppúgy művelik, mint a hat­száz ingázó. Mert a háromezer lakosból hatszázan szállnak buszra minden nap, az úticél­juk a főváros, Vác vagy Szent­endre. — Milyen feladatok kötik most le az idejét Varga Jó­zsefnek, a községi tanács el­nökének? — Az egyik parcellázott ré­szen szeretnénk üdülőkörzetet létesíteni. Nagyüzemileg nem hasznosítható területről van szó, amit közművesítünk. Nem a szomszédokhoz hasonló ba­bérokra pályázunk ezzel, ha­nem erre a lépésre az igények szorítanak. Bajunk van a ke­nyérellátással is. Az Észak- Pest megyei Sütőipari Vállalat bezárta a községben működő péküzemet, mert az ott dolgo­zó házaspár nem volt hajlandó a tahitótfalui üzembe átjárni. Megértem a vállalat gondjait, de a dunabogdányi kétszemé­lyes üzem minőségéről híres, jó kenyeret gyártott, a község nagy megelégedésére. Most fel­mondtak és nem dolgoznak. Kinek jó ez? A felszabadulás óta egyetlen bolt sem épült a településen, a régi hálózat lát­ja el a lakosságot mindmáig. Nem felelnek meg a KÖJÁL előírásainak, nincs raktáruk, zsúfoltak, rosszak a munkakö­rülmények. Jövőre talán át tudunk adni egy új ABC-t, mely a szentendrei járási ÁFÉSZ és a községi tanács összefogásával épül. A kenyé­ren kívül jó az alapellátásunk az összes boltvezető és eladó helybeli, törődnek a választék­kal. Hasznosítható lehetőség Mit láthat még az érdeklődő, ha szétnéz. Zsúfolt óvodát, 130 százalékos feltöltéssel, de kí- vülrekedt gyerek nélkül. Egy műszakban működő iskolát ré­gi épületben, tornaterem nél­kül, de központi fűtéssel, vi­zesblokkal. A háromezer la­kosnak 380* iskolás korú gyer­meke van, közülük csak száz a napközis. A helyi munkameg­osztásból fakadóan sok az ott­honlévő nagyszülő, sőt szülő, több diák egész napos ellátásá­ra nincs igény. Ha volna, Var­ga József ráncolhatná a hom­Egy későbbi időpontban, de meg eb­ben a században kiürítettem a postalá­dámat és néhány nyomtatványt talál­tam benne. Ezeket alant ismertetem. Merített papíros, élethű sokszorosí­tás, mintha valóban személyesen a tele­fonügyi miniszter írt volna nekem és ténylegesen sajátkezűleg külön nekem írta volna alá a levelet. T. Cím Elvtárs! Ügy vélem, ön előtt sem ismeretle­nek telefonszolgálatunk gondjai, bajai, nehézségei. Emberi együttérzésére hi­vatkozom, amikor alant mégis ismerte­tem néhány gondunkat. Statisztikáink azt mutatják, hogy a kezdeményezett telefonbeszélgetések 80 százaléka nem jön létre. Hogy miért? A készülék félrekapcsol; a keresett szám mással beszél; a keresett szám nem be­szél mással, de a telefon nem csöng ki; a keresett- szám nem foglalt, mégis fog­laltat jelez; a hívott fél nincs készülék­közeiben. Hát nagyjából ezért. ön mármost gondolhatja azt, hogy a helyzet nem is olyan veszélyes, mert mégis 20 százalék hívás eredményes, ön azonban téved. Statisztikánk nem mu­tatja ki az alábbi eseteket: — Ön nem kap vonalat; — ön kap vonalat, de az sajátos mű­szaki okokból mással beszél jelzést ad már hívás előtt; — ön tárcsáz, de közben elmegy a vonal; Nem hiszem, hogy tévednék, ha fel­tételezem, hogy önt ez a helyzet bosz- szantja. Fogadja együttérzésemet —, de Ön is érezzen együtt velem, akit vala­mennyi telefontulajdonos, sőt nem tu­lajdonos telefonáló gondia is gyötör, vagyis boszankodásom az önének mint­egy egymilliószorosa. Lehet-e ezen a helyzeten segíteni? — kérdem öntől, ön talán tudja, hogy ez nem egyszerű dolog. Telefonhálózatunk egyre öregedik, az újabb vonaltelepíté­sek minősége gyatra, telefonközpontja­ink külföldön beválnak, nálunk sajnos nem, ami kétségkívül titokzatos dolog, egyike azoknak a nemzeti jelenségek­nek, amelyek mélyen györekeznek. Ez­úttal is biztosítom, hogy a rosszindu­latú híresztelés, miszerint idehaza kizá­rólag exportból minőségi okok miatt visszamaradt telefonközpontokat tele­pítünk — téves feltételezésen alapszik, ezeket sohasem próbálnánk meg expor­tálni. Akár így, akár úgy, nem okoskodásra van itt szükség, hanem tettekre! A te­lefonvonalak túlzsúfoltságán segíteni kell! El kell érni, hogy ne legyen olyan hívás, amelynek során a hívott fél nem emeli fel beszélgetésre készen a kagylót. Ebben az esetben nem kell újra, meg újra próbálkozni, a hívást megötszöröz- ni-tízszerezni! Kérésem ezért egyszerű: — Szíveskedjék ezentúl kizárólag ak­kor tárcsázni valamely telefonszámot, ha a hívást a hívott féllel pontos idő­pontra személyesen megbeszélte! Ha mondjuk pontosan 10.26-kor ön tárcsáz és a hívott fél önt a telefonkészülék mellett várja, ebben az időpontban ön­maga nem tárcsáz — a beszélgetés lét­rejön, önöknek örömet okozva, nekünk enyhítve a vonalak zsúfoltságát! Tehát: csak előzetes személyes megbe­szélés után tárcsázzon! Csupán ennyi az, amit kér öntől, tisztelő híve Olvashatatlan aláírás (Telefonügyi miniszter) dányokat. Az adott helyzetben ugyanis olyan átszervezést hajtottunk végre — igen alapos szervező munkával! —, melynek életbelépése (január elseje) után minden előfizetett lappéldányt- az ön lakásához legközelebb eső újság­árusító pavilonban adunk le. Itt ön az előfizetett példányt az előfizetést iga­zoló nyugta bemutatása ellenében min­den további nélkül bármely időpontban, amikor a pavilon nyitva van, átveheti. Kérem önt, hogy közönséges postai levelezőlapon, de ajánlva közölje vé­lünk: az előfizetett lap példányait me­lyik újságárusító standon kívánja át­venni. (Az ön pontos nevét, címét, az előfizetési nyugta sorszámát, továbbá a kívánt áruda tulajdonosát, címét szí­veskedjék feltüntetni.) Sajtókézbesítő szolgálat © © Nyomtatvány, újságpapíron. „Űjságelőfizetése megújítása kapcsán közlöm önnel, hogy a közismert szemé­lyi nehézségek miatt, továbbá a költ­ségtényezők aránylagos és abszolút emelkedése folytán az előfizetett új­ság kézbesítését vállaljuk, ám nem áll módunkban lakcímére elhurcolni a pél­Egy nyomtatvány, mellette a másik. Az első félcédula, nyomtatott szöveg, benne néhány szó kézzel írva. A lakosság szolgálatában! T. Cím! Elektromos, gázüzemű készüléke ja­vítási ügyében értesítem, hogy szere­lőink ..........-án ___órakor szállnak ki a hiba elhárítása céljából. Felszólítjuk önt, hogy a megjelölt időpontban tar­tózkodjék lakásában, mert ennek el­mulasztása esetén reklamációjával nem, illetve csak újabb bejelentés és mintegy ........nap várakozási idő után ál l módunkban foglalkozni. Garanciális és Egyéb Javító Szolgálat A másik nyomtatvány reklámszerű, fényes papíron, nagy betűkkel. Tisztelt Asszonyom. Uram! Nagybecsű figyelmébe ajánlom, hogy szakképzett munkatársaink telefonhí­vásra, Ievélbeje’entésre, vagy akár sze­mélyes megrendelésére még aznap rendelkezésére állnak az esti órákban, amikor ön otthon tartózkodik. Bármely elektromos vagy názüzemű berendezése megjavítása céliából. (Pontos cím. telefonszám.) Araink nem olcsók, de mérsékeltek Uevfé’szolgálntnnk resgel 7 órától es­te 10 ó-óig ren^olkezé'^re áll! A Garanciális és Eevéb Javító Szolgálat munkatársaiból alakult Azonnal Munkaközösség. lokát, mert a mostani napkö­zisek is életveszélyessé nyilvá­nított épületben tartózkodnak. A hatodik ötéves terv végén nyílik lehetőségük négy tante­rem építésére. Az orvosi ellá­tás jó, a gyönyörű Duna-part kihasználatlan. E megállapí­tásnál álljunk meg egy pilla­natra. Valóban olyan szép a szabadtéri strandjuk, hogy Bu­dapesttől Esztergomig nincs párja. Széles kavicspad, enyhe lejtésű meder, sok fa a parton, közel a köves út. Vannak, akik ismerik, mert forró nyári na­pokon itt ezren is fürödtek. Mégis a lehetőség kihasználat­lan. A vélemény formálói Nemrég Debrecenben a kis­termelők országos termékki­állításán a dunabogdányiak lettek az elsők. A tanácselnök is lelkes földművelő, a társa­ság egyik oszlopos tagja, jól is­meri a mozgalom kezdetét, je­lenét. Az Óbudai Hajógyár kertbarát közösségének mintá­jára alakultak 1977-ben. Már 1978. augusztus 20-án termék- kiállítást rendeztek a faluban, s ennek akkora sikere volt, hogy azóta minden évben az alkotmánynapi ünnepség fon­tos eseménye. Tavaly decem­berben tudták meg, hogy az országos versenyre is benevez­ték őket. Varga József össze­hívta a tagságot, az üzemek vezetőit és elosztották a fel­adatokat. A termékek szállítá­sát a tsz vállalta, a járási ÁFÉSZ háromezer forintot, a VGV 18 személyes buszt aján­lott fel. A kiállítás előtt főpró­bát tartottak, ugyanakkora területen helyezték el a gyü­mölcsöt, a zöldséget, a befőtte­ket, mint amekkorát Debre­cenben kínáltak. A kertbarátkor hatvan ta­got számlál. Vezérletükkel a fálu lakossága 1981-ben 54 va­gon gyümölcsöt termelt. A tár­saság a falu közéletének is aktív magja, mert a körükön belül az egymás segítésének elve természetes. A települé­sen beszélnek róluk, véle­ményalakító tényezőknek szá­mítanak. A debreceni kiállí­tásra is nyolcvanan kísérték el őket. Az utcán kérdezősködve ha­mar kiderül: a környezetére kényes lakosság nem érti, miért épül olyan lassan a sze­métlerakóhely. A hulladékot most Tahiba hordja a környék, a volt sóderbányába. Pedig mindenki olvashatta, hogy a talajrétegződés a hely cent­rumjellege miatt a megye leg­modernebb ürítőhelye lesz. Nagyon várják azt is, hogy bekössék őket a crossbár háló­zatba. A posta ígéri, hogy 1982. októberében élni fognak a vonalak. A főútról letérve látni, hogy két új ház is épül egymás mel­lett. Eszembe jutnak Varga Jó­zsef szavai. A lakosság lassan, de bizto­san gyarapodik. Évenként har­minc új otthont emelnek. Vicsotka Mihály Szabadidő-cipő Kalifornia Űj, várhatóan sikeres ter­méke lesz a Vas megyei bőr­és papíripari szövetkezetnek a Kalifornia fantázianévre ke­resztelt szabadidő-cipő. Leg­alábbis erre utal az újdonság egymást követő, két nemzet­közi sikere. A különböző szí­nekben készülő, könnyű, rend­kívül hajlékony lábbelit szep­tember elején a bécsi vásá­ron mutatták be, s osztrák és nyugatnémet cégek ötezer pá­rat rendeltek belőle. A hónap végén tartott düsseldorfi vá­sáron azonnali szállításra há­romezer párat kért a tetszetős és jó cipőkből egy nyugatné­met kereskedő. A szombathe­lyi székhelyű szövetkezet kisebb tételeket évek óta ex­portál a nyugati piacokra. A Kalifornia természetesen kapható lesz a hazai üzletek­ben is, még ez évi szállításra 15 ezer párat rendelt a belke­reskedelem. Gombó Pál: ez ígij meg íj tovább

Next

/
Thumbnails
Contents