Pest Megyei Hírlap, 1982. október (26. évfolyam, 230-256. szám)

1982-10-06 / 234. szám

nsr U rcrft 1982. OKTÓBER 6., SZERDA Kitüntetések A barátság ápolásáért Az NDK ünnepe előtt Kedden — a Német Demok­ratikus Köztársaság megalaku­lásának közelgő 33. évforduló­ja alkalmából — kitüntetése­ket adtak át az NDK buda­pesti nagykövetségén. Magyar- ország és az NDK népei ba­rátságának ápolásában, elmé­lyítésében, a gazdasági, kultu­rális, társadalmi és tudomá­nyos együttműködésben vég­zett kiemelkedő tevékenységü­kért nyolcán vehették át a Népek Barátsága Ligája ér­demérmet. Harminckilencen a Népek Barátsága Ligájának dísztűjét kapták meg. A ki­tüntetéseket Rudolf Ross- meisl, a Német Demokratikus Köztársaság magyarországi nagykövete adta át. Vezérlőre hallgat a köszörű Az év első negyedében három Nova-típusú köszörűgépet állí­tottak üzembe a Magyar Gördülőcsapágy Müvek diósdi gyárá­ban. A korszerű berendezésekkel műszakonként 1100 csapágy külső gyűrűjét munkálják meg Barcza Zsolt (elvétele Kismamák és a gyár Veszteség nélkül jogos kímélet? Jelezhetik, mit tehetnének még értük Anyának lenni, gyermeket szülni, nevelni a nő számára a legcsodálatosabb a világon. Addig igaz is ez, amíg egyéb tennivaló nem hárul az anyákra. Amint azonban az egyenjogúságból meg a társa­dalmi munkamegosztásból rá­juk váró feladatok is közbe­szólnak, már sokkal összetet­te bb állapot egy személyben anyának lenni, s dolgozó nő­nek lenni. A gyermeküket vá­ró asszonyokat megkülönböz­tetett figyelem kell, hogy kí­sérje, otthon, de különösen a munkahelyeken. Főként akkor, ha az a foglalkozás, amelyet űznek, nem a legkönnyebb, s nem is veszélytelen. Vajon, a hétköznapokon úgy viselke- dünk-e a kismamákkal, ahogy kell, megkapják-e ezt a meg­különböztetett figyelmet a jö­vő generációját hordozó nők? Ne hamarkodjuk el a választ, nézzük előbb a tényeket... Ellentmondások A Hazai Fésűsfonó és Szö­vőgyár kerepestarcsai gyárá­ban átlagos a kép. A jószán­dékú gyakorlat és a mégj óbb szándékú elmélet természete­sen itt sem találkozik mindig. Itt is fellelhetők azok az old­hatatlannak bizonyult ellent­mondások, amelyek körülve­szik a kismamákat akár intéz­ményekről, akár termelőüze­mekről légyen szó. Mikó Zoltán munkaügyi osztályvezető úgy véli. nem mennek rosszul a dolgok há­zuk táján: — A munkaerő-gazdákodás- nál nagyon is figyelni kell a kismamákra. Néhány új mun­kaalkalom a környéken, s máris érezhetően hat a HFSZ létszámára. Meg kell tehát fogni minden jó szakembert, még akkor is, ha megtartásuk külön törődést igényel. A kismamákkal, a gyes-ről visszatérőkkel pedig ez a hely­zet. A textilipar — bár az itt dolgozók többsége nő — nem o legideálisabb munkahely a terhes nőnek. A fonodái mun­ka — a clpekedás — még ak­kor is fárasztó napi nyolc órán keresztül, ha a terhességgel járó egyéb gondokat nem is számítjuk hozzá. Így aztán érthető, hogy igyekeznek könnyíteni a nők helyzetén. Állandó délelőttös műszakban foglalkoztatják őket, kevesebb fizikai erőkifejtést igénylő munkakörben. Az egészségre ária:más kártolóból más terü­letre helyezik át őket. Aki eddig bárom műszakban hajtott a gépek mellett, terhes­ség ide, terhesség oda. mégis azt szeretné, ha anyagilag nem érné veszteség a jogos kímélet mialt. Ezt bizony nem mindig tudják számukra garantálni Hiszen a legtöbb munkahelyen Kerespestarcsán is a teljesít- " :ny bérezés elvei alapján ke­rülnek a bankók a borítékba. Így aztán az üzemrész produk­tumától függően változik a kismamák keresete is: az in­gadozás átlagban 200—300 fo­rint pluszban, vagy mínusz­ban. Ahová kell — Szerencsére olyan jó a kollektíva — magyarázza Mi­kó Zoltán —, hogy legtöbbször műszakon belül — partinként, mi így nevezzük! — megold­ják a kismamák gondját. Te­hetjük, mert egy művezetőhöz 14 ember tartozik, oda tudnak figyelni egymásra! Kétnapon­ként jön az üzemorvos is, ha bármi probléma van, neki is szólhatnak a kismamák, je­lezhetik, mit tehetnénk még értük... Eddig a — mondhatnánk — hivatalos vélemény, de ho­gyan látják ők, a legilletéke­sebbek, a kismamák? Szántó József né és Tóth Il­dikó pocakján pattanásig fe­szülnek a gombok, egyértel­műen jelezvén állapotukat. Szántóné épp Szilveszterre, Il­dikó is január elejére várja a babát. — Most állandó délelőttösök vagyunk — kezdi Szántóné. Ez persze jó, csak az nem, hogy hol ide, hol oda küldenek ben­nünket, ahol éppen szükség van ránk. A cérnázóba, a kett- lizőbe, vagy a fonodába. — Én három műszakos vol­tam korábban, s amikor kér­tem, tegyenek át állandó dél­előttre, hát bizony nem szíve­sen fogadták. Azt mondták, régen a mezőn szültek az asz- szonyok aratás, vagy kapálás közben, Nem csináltak ilyen nagy ügyet az egészből — me­séli esetét Tóth Ildikó. — Pe­dig elhiheti, hogy az a 800— 900 forint, amennyivel keve­sebbet keresek így. a pótlékok nélkül, nem kis p^nz. Ha bír­nám, csinálnám én. — Sajnos, gyakran a szemé­lyes ellentétek egy-egy terhes nő esetében még tovább mér­gezik a helyzetet — említi ta­pasztalatait a munkaügyi osz­tályvezető. Ha korábban meg­voltak, az összeütközések ma­radnak, ha nem lesznek gya­koribbak. Ilyenkor aztán ra­dikálisan figyelmeztetjük a feleket, a vezetők számára utasítás írja elő, miképpen járjanak el. Csak hát, más az elmélet és más a sokféle szem­pont által befolyásolt gyakor­lat... Amikor a főkönyvelői elő­szobában a titkárnő megtudja, milyen ügyben is jártam a fo­nodában, rezignáltan adja meg a helyzet elemzését, s talán a választ is a bevezetőben emlí­tett kérdésre: — Kismamának lenni kilenc hónapig tartó kellemes álla­pot. Sokan törődnek velük, sokan pedig épp a másik vég­letet képviselik, figyelembe sem veszik, hogy ilyenkor azért tényleg más állapotban vannak a nők. Nehezebben vi­selik el azt, ami egyébként meg sem kottyan nekik. így van ez az életben sok helyütt, könnyebb a fejünket elfordíta­ni, mint a kisujjunkat meg­mozdítani ... Gáspár Mária A megyei népfrontelnökség ülése Vonzó nemzetiségpolitika A környezetvédelem közös feladatai Vác városában Érthető súlya van a megye legjelentősebb ipari központjai egyikében, Vácott, a környe­zetvédelemnek. A tavaly ta­vaszi emlékezetes vízszennye­zés az országos figyelem fóku­szába állította a települést, bár maga a város nem okozó­ja, hanem szenvedője volt az akkor még általában rendezet­len ügynek, a mérgező hulla­dékok elhelyezésének, amire azóta kormányzati döntéseket hoztak. Indokolt volt tehát az az élénk érdeklődés, amely a Hazafias Népfront Pest megyei Bizottsága elnökségének ked­den délután tartott ülésén megnyilvánult az elsőként tár­gyalt téma iránt. Legyen átfogó kép A környezetvédelem helyze­te és feladatai Vácott címmel előterjesztett beszámolóból és a hozzászólásokból egyaránt kiderült: az elért eredmények nem csekélyek, ugyanakkor sokrétű teendőket foglal ma­gába a jelen és a holnap. A városban levő ipartelepek nagy száma, technológiai jellege mind a víz, mind a levegő ese­tében érthető veszélyekkel jár, azaz, nem fölös óvatosság a folyamatos mérés, ellenőrzés, bírságolás, hanem része annak a gyakorlatnak, amelynek cél­ja az elfogadhatóbb állapotok megteremtése. Változatos formában vesz részt a népfrontmozgalom ezekben az összetett teendők­ben, hiszen a városi bizottság környezetvédelmi csoportja hatvannál több aktíva észle­léseit összegezi, továbbítja, amint nem lehet mellékesnek vélni azoknak a környezetvé­delmi, lomtalanítási akciók­nak az eredményeit sem, ame­lyeket évente kétszer rendez­nek meg. Miként az előbbiek­ben, úgy abban is a társadalmi munkásoké a főszerep, hogy társulva az MTESZ városi in­tézőbizottsága környezetvé­delmi csoportjával, egy esz­tendő alatt fölmérik — már megkezdődött ez az akció — a település teljes területének, il­letve valamennyi intézményé­nek környezeti állapotát és a szükséges változtatásokra meg­felelő javaslatokat tesznek. Folyamatában látni Természetesen senki sem hi­heti — és ez hangot kapott az ülésen —, megoldható lenne társadalmi úton az, ami nem, vagy nehezen mozdul a hivata­los teendők körében. Mégis, a környezetvédelem feladatai közösek, azaz meghatározott szerepe van a hivatalból vég­rehajtandó intézkedéseknek éppúgy, mint a társadalmi ak­cióknak. A célszerű munka- megosztás jegyében formálód­tak ki a népfront városi bi­zottságának kapcsolatai a ta­náccsal, az ifjúsági szövetség­gel. a Vöröskereszttel. ■ Üzemek sora tett hathatós erőfeszítéseket a környezetet szennyező anyagok kibocsátá­sának csökkentésére, bővítik a szennyvíztisztító művet, ki­alakítás alatt van az új sze­méttelep. Az ilyen és hasonló tények húzzák alá annak szük­ségességét — s ez nagy nyo­matékkai hangzott el a testü­leti eszmecserében —, hogy fo­lyamatában kell látni a válto­zások és a teendők viszonyát, a realitások mérlegén kell elhe­lyezni a feladatokat, hogy sor­rendjük tükre legyen az éssze­rűségnek, ne nyíljék tere a végleteken alapuló ítélkezés­nek. Hagyománnyá válik Hatvanezer nemzetiségi la­kos él a megye hatvanegy te­lepülésén, legnagyobb szám­ban német származásúak kép­viseltetik magukat e népesség- csoportban. Az sem mellékes: negyvenhét öntevékeny művé­szeti együttes — kórus, tánc­csoport, zenekar — őrzi a gaz­dag kulturális hagyományokat, s ennek a kincsnek a gyarapí­tásához természetesen hozzá­járul mindaz, ami napjainkban történik, hiszen majd valami­kor abból is hagyomány lesz. E felfogás jegyében tekintet­te át a megyei népfrontelnök­ség — az elfogadott napirend­nek megfelelőén — a mozga­lom nemzetiségpolitikai fel­adatait. Amit az, ülésen som­másan megállapíthattak a fel­szólalók, az az volt, hogy von­zóak a nemzetiségpolitikai cé­lok, a német, a szlovák, a dél­szláv származású lakosság po­litikai, közéleti aktivitása nö­vekszik. A népfrontmozgalomnak kö­vetkezetes törekvése a nemze­tiségek lakta településeken, mind a kisebb, mind a na­gyobb községekben, a váro­sokban a résznek az egészbe való beépítése, azaz, a nemzeti­ségpolitikai teendők és az ál­talános fejlesztési feladatok ötvözése, legyen szó képvise­letről, kultúráról, honismereti, néprajzi kutatásról, nemzetkö­zi kapcsolatokról. Elősegíti en­nek a törekvésnek az érvénye­sítését, mindennapos gyakor­latát a szándékok egyezősége, amit például bizonyít: a me­gyében napjainkban II246 gyermek tanulja valamelyik nemzetiségi nyelvet az óvo­dákban, az általános iskolák­ban. Öntevékenyen Lehetőséget kínál a szándé­kok előbb említett egyezősége arra is — és fontosságát több felszólaló hangsúyozta —, hogy a pedagógusokon túl a nemze­tiségi értelmiség más csoport­jait is bevonják a munkába, az alapkérdésnek számító nyelvművelésben éppúgy, mint a kulturális hagyományok ér­tékeinek föltárásába, az isme­retterjesztésbe. Nagy szükség van a családok, a felnőttek körében az igények felkeltésé­re, hiszen a gyermekek gyak­ran példákat követnek, s ha környezetükben a nemzetiségi múlt élő jelenlétét tapasztal­ják, akkor ők is természetes­nek veszik a hagyományok ápolását. Részletekbe menő és sokré­tű feladattervet fogadott el az elnökség a népfrontmozgalom nemzetiségpolitikai teendőiből a megyében. Az eredmények akkor gazdagíthatok folyama­tosan — mutatott rá a testűiét —, ha mindenütt a vonzó cé­lok elérésének hogyanja ke­rül a figyelem középpontjába, azaz a helyi népfrontbizoltsá- gok keressék a sajátoss. -ok­nak megfelelő módszereket, formákat, mert az öntevékeny­ség itt is — mint az élet min­den területén — a haladás új forrásait tárhatja fel. M. O. Megyei energiagazdálkodási bizottság alakult Ésszerűen kevesebb elég Immár két éve mindenki előtt világos, hogy a hazai energiaforrásaink korlátozot­Nem élnek vissza Az asszonyok azt is értik, ezek a könnyítések nem je­lentenek felmentést a munka alól, nem élnek vissza állapo­tukkal. Annál is inkább így van ez, mert számukra sem közömbös a termelés alakulá­sa. Hiszen a szülést követő rö­vid idő múlva mind többen kopogtatnak, mert ismét mun­kába szeretnének állni. S az új rendeletek következtében most már akár négyórás fog­lalatosságot is vállalhatnak a kismamák munkahelyükön. Vállalnak is. A kerepestarcsai gyárba eddig négyen jelent­keztek. most folynak a tárgya­lások, az anyukák hamarosan ismét dolgozhatnak a gyes mellett. ki ARADI TIZENHÁROM... G yors lábon jár az idő. Futnak a hónapok, az évek, s alig, hogy az egyik évfordulót magunk mögött hagytuk, máris a másik kö­szönt ránk. De nem min­den ünnep piros betűs. A magyar történelem lapjait pergetve a mai nap, októ­ber 6-a fekete betűs dátum. Százharminchárom évvel ezelőtt Aradon tizenhárom honvédtábornok életét kö­vetelte az 1848-as szabad­harc bukása, az önkényura­lom, a leszámolás. Pesten Batthyány Lajos, az első felelős magyar miniszterel­nök halt mártírhalált. Ok­tóber hatodika. Megalázta­tásként a hóhér kötele fe­szült meg — elbukott a szabadságharc, s az 1349-es véres megtorlás követke­zett. Egy nemzet gyásza kö­vette a halált hozó vezény­szavakat. Nem először sze­rették volna eltaposni a nemzeti önállóság szikráját, a szabadságvágyat — s nem is utoüára. S mégis e szik­ra évtizedeken át fáklya­ként ragyogott. Az aradi tizenhárom. Ne­vüket tankönyvek, lexiko­nok sorolják: Kiss, Schwei- del. Lázár. Dessewffy, Pöl- tenberg, Török, Lahner, Knézich, Nagy-Sándor, Lei­ningen-Westerburg, Aulich, Damjanich, Vécsey tábor­nokok. Egy ország tudta, ismerte nevüket, s a törté­nelem lapjain ma is ott ra­gyog. Mártírhalált vállal­tak. Erőt merítve az eszme tisztaságába, az ügy jogos­ságába vetett hitből. E hit vezérelte töretlen lépteiket a hóhér kötele alá. S a töb­bieknek, mintegy százhúsz­ezer embernek az eszme tisztasága adott erőt a ha­lál fogadásához, a várfog­ság vállalásához, a kény- szerbesorozás idejére. Száz­harminchárom év majd’ két emberöltő — mai fogalma­ink szerint, amikor az élet­kor kitolódott. Hosszú idő egy nép, egy nemzet törté­netében is. S mégis, ezen idő alatt hányszor és hány­szor adott erőt az ügy jo­gosságába vetett hit, 1919- ben éppúgy, mint 1920 és 1944 között, a csalókán tő­lünk majd’ karnyújtásnyira levő időben. A százharminchárom év­vel ezelőtti október hatodikát, egy nemzet gyásznapját idézzük. Emlé­kezve az 1848-as szabadság­harc dicső napjaira, az ezt követő megtorlás mártír­jaira. Dicső napokról szól­va nemzetünk, népünk tör­ténetében, de nem feledkez­ve meg arról, hogy a sza- badsagnarc minden tiszta­sága, nagyszerűsége mellett sem volt mentes a katonai, a politikai, az emberi hi­báktól. Nem hozott egysé­get, döntő kérdésekben fel­ütötte fejét a széthúzás, az egyetértés hiánya. A győ­zelmek, a nagyszerű napok után jött Világos, majd Arad ... S amit a nagyszerű napok nem adtak meg a nemzetnek, azt a féktelen terror, Haynau rémuralma meghozta: összekovácsolta a tegnap még egyet nem ér­tőket. O któber hatodika. Talán belelapozunk a törté­nelemkönyvekbe, felütjük a lexikont, elidőzünk a ti­zenhárom aradi vértanú emlékénél. Fejet hajtunk előttük, mert példájuk ki tudja hányszor és hányszor adott erőt a küzdelemhez, egészen a felszabadulásig. Hősöket, mártírokat idé­zünk, kik emelt fővel vál­lalták sorsukat. Történel­met idézünk, s közben meg­fogalmazzuk: ma már más­ra van szükség. A hétköz­napok heroizmusára, mely munkánkban kap kifejezést, értelmet. Toronydaruk ve­zérlőpultja előtt ülve, pa­neleket szerelve, a bányá­ban, az esztergagépek mel­lett, az iskolapadokban. Ez a húszadik századi magyar valóság, a szocializmust épí­tő ember hétköznapi he- roizmusa. V. E. tak, a külső beszerzésnek pe­dig az ár szab határt. Mert külgazdaságunk egyensúlya szempontjából ssm mindegy, mennyit kell importálni s. drágán beszerezhető kőolaj bál, földgázból. De még hu lenne is országon belül bős • gesen energiahordozónk, akk: sem. célszerű pazarolni, he: dálni. Pest megyében éppúgy, mi,.t országosan, az energia ésszé . felhasználásában sikerült ere. ményeket elérni. De mess-. _■ nem olyat, s annyit, amebi - nyit lehetne és kellene. Ho­gyan tovább? Ennek a nem : . egyszerű kérdésnek a megv\ - laszolására hivatott az a hu­szonegy tagú, a Pest megy.ú pártbizottság mellett műkő:’■ energiagazdálkodási társadé - mi bizottság, melynek alaku­ló ülésére tegnap délelőtt kó­rült sor a megyei pártszé!.- házban. Mint Balogh László. megyei pártbizottság titkó \ az alakuló ülésen elmondta, bizottság feladata hosszútáv; szól. Segíteniük kell az ipa: . vállalatok, a mezőgazdasá-1’ nagy és kis üzemek, a könny ."- és élelmiszeripar célszerű, és szerű energiagazdálkodás?.1. Ezt követően kérte fel aPe't megyei pártbizottság nevében az energiagazdálkodási társa­dalmi bizottság elnöki tisztjé­nek betöltésére dr. Sághy Vil mos nyugalmazott miniszter:, az elnökhelyettesi feladatok el­látására Kallós Józsefet, a Bu­dapesti Elektromos Művek ve­zérigazgatóját, s Banai Józse­fet, az ELMÜ műszaki-gazda­sági tanácsosát a titkári ten­nivalók vitelére. Majd a bi­zottság tagjainak átnyújtott:, megbízólevelüket.

Next

/
Thumbnails
Contents