Pest Megyei Hírlap, 1982. október (26. évfolyam, 230-256. szám)

1982-10-30 / 255. szám

8 PEST MEGYEI HÍRLAP MAGAZIN 1982. OKTOBER 30., SZOMBAT Folyóiratolvasás közben Leánya és felesége társaságában Egy nagy élet pillanatai Unokájával m karján Fotográfus vall Írók, történetek, képek című könyvében Illyés Gyu­láról. Szívvel örökítette meg mind­azt, amit kötetében egykori és mai kortársainkról olvashatunk, látha­tunk. Sorait kézírással rótta, s az ar­tériák lüktetése érződik mondataiból. Objektívjc viszont árulkodó, nemkü­lönben tárgyilagos: amit a szó kozme­tikáz, megszépít, azt a fekete-fehér képek húsbavágóan visszaadják. Leveszem sorra a könyveit pol­comról, fellapozom a már oly na­gyon ismerős köteteket. Visszaidé­zek sorokat, gondolatokat, korábbi olvasmányélményeket. Nem tudok ennél jobb köszöntést kitalálni, de talán nem is kell. Költőnek, írónak adhat-e szebb „ajándékot”■ az em­ber, legyen bármiféle évforduló, minthogy írásaival társalkodik, ol­vasva ünnepel?! Veszem le sorra a köteteit, s ol­vasom, olvasom. De nem sorolhatom fel a verseket mind, a prózát vala­mennyit. Csak példák álljanak itt! Üjraolvasom többek között 1946-os nagy versét is, amely A reformáció genfi emlékműve előtt címet kap­ta. „A verset”. S megállók, mint már annyiszor, ezen egyetlen sor előtt: „mert a langyosat kiköpi az Isten”. Megállók, mert nem tudok mozdul­ni. Leláncol, magához köt. Egy élet, egy gondolkodásmód, egy világ sum- mázata van egy ilyen sorban. S veszem le, lapozgatom újra Illyés Petőfijét. Juhász Ferenc mondta nekem egyszer, hogy min­den generációban kell (kellene) len­ni egy poétának, aki költői szemmel, érzésekkel megírja a maga Petőfi­jét. így igaz. s Illyés megírta. (Az utána következő generáció még tar­tozik vele.) S nekem, ma itt, ebben az országban, ebben a világban az ő Petőfije a Petőfi. (Amivel persze nem tagadom az irodalomtörténeti feldolgozások érvényét, értékét, szükségességét.) Olvasom újra a vé­géig, s üvöltök tehetetlen kínomban, magamban belül, Lengyel doktorral, verném fejét, a buta fejét a falba, ha élne, mert annyira haragszom rá. Illyés megfogalmazta értetlenségére, helyzetet fel nem ismerésére. Hiszen, s itt idézem Illyést: ..Lengyel val­lomásait knrtársai sokat támadták. Az azonban senkinek sem jutott eszébe, hogy a rendkívüli élménnyel néha már-már dicsekvő orvostól megkérdezze: miért nem vette a nyeregbe maga mellé a költőt? No­ha maga is mondja, hogy a halálos gyűrűből csak a lovasok menekir hettek? ; S végül leveszek még egy könyvet, köszöntésül, főhajtásul. Ez az élet­Villanásnyi ez a részlet, de fényé­ben a feltárulkozó embert látjuk. Kedvcsinálót az ismerkedésre, s ar­ra, hogy gyökeret eresztő magként termékeny földbe hulljon mindaz, amit nemzetről, hazáról, gerinces­ségről, következetességről Illyés művein keresztül megtanulhatunk. ★ ... Teltek-múltak a hetek, a hó­napok, nem találkoztam velük, csak műsorozaton kívül jelent meg, ’ öt esztendeje. Külörtös testamentum a címe, Illyés Gyula száz új verse az alcíme. Rálapozok benne az utolsó versre. Egy kisdedre, így a cím. S a vers, mindössze négy sor: „Köszörüli már szemében a cinkos fény a tudás gyémántjait. Pislog. Miket gyanít? Micsoda hírt hoz?” valamikor karácsonytájt..; A régi képeket válogattunk, az Űj írás Pá­lyám emlékezete sorozatához. Ül­tünk a szőnyegen a nagyszobában, és kezembe kerültek a régi, gyerek­kori fényképek. Megható volt Illyést nézni, mint a legkisebbiket testvé­rei között az első közös fényképü­kön, talán kétéves lehetett. Akkor is gyanakodva összehúzta szemöldö­két, s mérgesen nézett a fényképe­zőgép lencséjébe. — Már akkor is — mutattam Flórának. — És azóta hányszor kellett a fényképezőgép lencséjével szembenézni! — Tovább válogattunk, nézegettem a fényké­peket. Megismertem a Kállay nagy­szülőket, láttam édesapját fiatalon édesanyjával, láttam esküvői fény­képüket, néztem Illyést egy szüreti bálon készült fényképen, elaludt nénje ölében, talán hatéves lehetett, de még álmában is görcsösen szo­rongatott egy hatalmas szőlőfürtöt. És felelevenedett’ bennem a Pusz­ták népe, az a világ, ahol gyerekko­rát, ifjúságát töltötte. Hosszan né­zegettem édesanyjának tizenhat éves kori fényképét, gyönyörű volt. És akkor belépett Illyés, egy tál bejgli­vel a kezében. Közeledett hozzánk, s mikor mellém lépett, meglátta ke­zemben édesanyja fényképét. Hatá­rozottan, kicsit talán szigorúan is azt mondta: — Ezt a képet senki sem viheti el a házból, még te sem! Ez édesanyám egyetlen fiatalkori képe. Meddig akarnak még válogat­ni? — fordult Flórához. — Hagyják már abba! — mondta, és közben elém tette a bejglis tálat a szőnyeg­re. Felnéztem szigorúságot és hatá­rozottságot sugárzó arcára. És tud­tam, hogy ezt a képet sosem viszem el a házból, ott a helyszínen. Flóra segítségével repróztam le. Még so­káig válogattunk Flórával, belefe­ledkeztem a régi fényképek nézésé­be, előttem volt az Illyés, a Kállay család, a nagyszülők, a rokonok, az ismerősök. Kibontakozott előttem a gyerekkor, a fiatal évek Illyése. Na­gyon jóképű fiatalember volt. Bele lehetett szeretni. Különösen egy fia­talkori fényképen tetszett nekem, állt, gyengéden átkarolta édesany­ját, hullámos, oldalt fésült dús haja volt, és ragyogó, szép barna szemei. Később Babitséknál, Németh Lász­ló fiatalon, feleségével, Babits Tö­rök Sophie-val és Illyés. Előttük tö­rökülésben ült fiatalon, gyerekes, kedves mosollyal Erdélyi József. Az­tán képek első feleségével, Babltsék társaságában, Török Sophie extra­vagáns ruhákban. Flórával később svájci útjukon, ahol a közös képek mellett Illyés megörökítette a hatal­mas svájci zászlót, amelyet a taka­rékos svájciak megfoltoztak. Ebből tanulhattunk. Félelmetes és izgal­mas volt, akár estig nézegettem vol­na ezt az élő irodalomtörténetet, il­letve sokkal több volt annál, egy mai író, egy nagy élet pillanatai, amit csak fényképezőgéppel örökít­hetett meg számunkra, az utókor számára. MOLNÁR EDIT MÁTYÁS ISTVÁN Agglomeráció és művelődés Szűkebb pátriánk, mindennapi környezetünk, munkahelyünk és lakhelyünk, Pest megye szá­mos olyan sajátossággal rendelkezik, amely döntően meghatározza a több mint egymillió lako­sú megye életét, fejlődését és természetesen művelődését is. A legnagyobb lélekszámú megye körülöleli a fővárost, mely munkaalkalmat biztosít, kereskedelmi, oktatási és kulturális téren kiegészíti Pest megye lehetőségeit. Települései ugyanakkor fontos munkaerő-utánpótlást, mező- gazdasági és ipari termékekkel való ellátást, s egyre inkább művelődési, pihenési alkalmat biztosítanak a fővárosban élők részére. Pest megye lakossága harminc év alatt mintegy há­romszázezerrel növekedett. Folyamatos volt a betelepülés, az országos méreteket meghaladó természetes szaporodás. Itt a legmagasabb a munkások aránya: a lakosság hatvanöt százaléka. Aktív keresőink fele ingázó életmódot folytat, hetven százalékuk eljár a megyéből. Az otthonteremtés igénye A világ nagyvárosai körül kialakultak olyan övezetek, ahol a lakosság az élet sok-sok szálá­val kapcsolódik a nagyvároshoz; így történt ez az utóbbi évtizedekben a Budapestet körülvevő, agglomerációnak nevezett gyűrűben is. Negyven- három településünk tartozik az agglomerációba, amelynek egyik fontos jellemzője, hogy har­minc év alatt az itt élő lakosság megduplázó­dott, s ezen a sűrűn lakott területen ma egy ki­sebb, megyényi ember, 419 ezer lakos él. Az agglomerációs övezetben az éves születések szá­ma lényegesen magasabb az országos átlagnál, a megye népességnövekedésének háromnegyede ebből a körzetből adódik. A hatvanas években a lakosságnövekedés az országosnak tízszerese, 38 százalék volt. Az elmúlt évtizedben is nyolc településen meghaladta a harminc százalékos 'növekedést. Közülük Százhalombatta lakossága 45, Szigethalomé 47 százalékkal nőtt. Olyan nagy települések alakultak ki, mint Vecsés, Gyál, Szigetszentmiklós. Dunaharaszti és Budaörs, amelyeknek lakossága megközelíti vagy meghaladja a húszezret, de 14 nagyközség lélekszáma tízezer feletti. Az agglomerációból bejáró dolgozók adják például a fővárosi ipar­ban foglalkoztatottak 3,6 százalékát, s az aktív keresők hatvan százaléka ingázik innen. Az em­lített településeken nagyarányú a lakásépítés, hiszen az elmúlt ötéves tervben húszezer la­kás épült, többségében (84 százaléka) — magán­erőből. Ez a sajátos helyzet a gyermekek nevelé­sében is — más területekhez képest — eltérő módon jelentkezik, hiszen a munkába járás idő­beli kitolódása miatt sokkal nagyobb a szülők távallétének ideje. Nagyobb az óvodai, napkö­zi otthoni elhelyezéssél, a nyitva tartással kapcso­latos jogos társadalmi igény. Az óvodák és nap­közik nagyobb részének * reggel hat órától ese­tenként este hatig kell biztosítania a gyermekek felügyeletét, szervezett nevelését. A nagyrészt magánerős lakásépítés miatt a családok energiá­jának. szabad idejének jelentős részét leköti az otthonteremtés sokszor öt-hat évig tartó folya­mata. Érthető tehát, hogy az óvodától, az isko­lától, az állami és a társadalmi szervektől az agglomerációban megkülönböztetett figyelmet és törődést igényel a gyermekvédelmi munka. A hetvenes évek közepén az egész országban megnőtt az élveszületések aránya, ami Pest me­gyében együtt járt a más körzetekből ide költö­ző, zömmel fiatalok számának növekedésével is. Míg a hatvanas évek első felében évente tíz- tizenegyezer gyermek született, addig 1975-ben 18 ezer gyermek szaporította a megye lakossá­gát. Nagyjából ebben az időben kiteljesedett a nők foglalkoztatása. Társadalmi méretűvé, fon­tos felismeréssé vált, hogy az óvoda nemcsak gyermekmegőrző funkciót vállal, hanem tervsze­rű nevelést, az iskolai életre való sokoldalú — mással nem pótolható — felkészülést biztosít. Óvodaépítés összefogással Megyénk párt- és tanácsi testületéi, a helyi pártbizottságok és tanácsok, a társadalmi és tö­megszervezetek a lakosság bevonásával soha nem látott összefogást hirdettek és szerveztek az %óvodaépítési program megvalósításáért. En­nek eredményeként a IV. ötéves tervben ’az elő­zetesen elhatározott óvodai fejlesztés ötszöröse — több mint tízezer új óvodai hely — létesült. Eb­ből 4 ezer 300 az agglomerációs övezetben. Az V. ötéves tervben 6 ezer 600 óvodai helyet ter­vezett Pest megye, de ezt is jelentősen túlszár­nyalva — ugyancsak széles körű társadalmi összefogással — 11 ezer 500-ra sikerült túltelje­síteni. Az új és bővített óvodák ebben az időszakban az agglomerációs övezet fejlődését is elősegítet­ték, hiszen 4310 hely ebben a körzetben léte­sült. A nagyarányú óvodaépítés lehetőséget biz­tosított új, korszerű, gyorsan kivitelezhető For- fa- és Betonyp-óvodák létesítésére Budaörsön. Könyvek a polcomon rs özei húsz kötet már az életműsorozat — s mennyi újabb, egye- A di kiadvány közben! —, feketében, és fehérben pompázó bon­tóval. Igen, ez a két szín is pompázhat, amikor Illyés Gyula neve, kézírása, fényképe társul hozzájuk, s Borsos Miklós nemes egyszerű­ségű rajzai. Illyés Gyula munkái sorakoznak ebben a kivitelben polco­mon. Baráti, kedves, szép madarakként ülnek ott ezek a kötetek, rö­pülni s lelket, gondolatot, fantáziát röptetni mindig készek. Értük nyúlok nehéz napok estéin, örömben vagy szomorúságban- s évfor­dulókon is. Miként most ismét, a nyolcvanéves Illyés Gyulára gon­dolván.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents