Pest Megyei Hírlap, 1982. október (26. évfolyam, 230-256. szám)
1982-10-30 / 255. szám
1982. OKTOBER 30., SZOMBAT yCMtm B T mm A lányok gyakran ügyesebbek Korszerű technikai műhelyek Szeptember óta az általános Iskolák felsőbb osztályaiban a leányok is tanulnak technikát. A munkadarabok, eszközök elkészítése során megismerik azok szerkezetét, működési elvét. A fényképezőgéppel a pátyi általános iskola jól felszerelt, korszerű technikai műhelyébe látogattunk el, ahol Bednárik Levegős, világos helyiségben dolgoznak a kis technikusok. Felső képen: Nem megy minden egy csapásra. György irányításával az ötödikesek rugós erőmérő szerkezeiét készítettek. A fiúk és lányok birkózási pillanatait lestük meg. Bednárik tanár úr, aki második éve tanít Pátyon, elmondotta, hogy egyes feladatok megoldásában a lányok gyakran meglepően ügyesebbek a fiúknál. A nehezebb munkáknál: fúrásnál, faragásnál azonban elkél még a segítség. Nehezen indult a munka, de a második óra végére már mindenki kipróbálhatta maga készítette műszerét. Komáromtól Dunaföldvárig Van, ahol még evez a révész A Duna tájegységeket választ el egymástól. Az Alföld és a Dunántúl összeköttetését hidak biztosítják, illetve hidak hiányában úszó alkalmatosságok. Kompok, amelyek teher- és személyautók szállítására is alkalmasak, s révhajók, csak személyforgalom lebonyolítására. Hidak dolgában nincs okunk dicsekvésre: igaz, Budapesten hat közúti és két vasúti híd ível át a folyó fölött, északabbra azonban Komáromnál, délre pedig Dunaföldvárnál találjuk az első hidat. A közbeeső helyeken kompok és révhajók állnak a túlpartra igyekvők rendelkezésére, már ahol van ilyen lehetőség. Budapesttől lefelé haladva, az első átkelőhely az Ercsi—Szigetújfalu közötti. Mankópénz Ercsiben, a hatalmas kövekkel kirakott, zötyögős kikötői lejárón sorban várakoznak az autók. Az óra nagymutatója a tizenketteshez közeledik, a túlsó parton mozgolódás. Az Alföld felől jövők felhajtanak a kompra, két sorban megállnak, azután beszállhatnak a gyalogosok is. Felzúg a motor, a hordozóhajó elindul a megrakott úszóművel az ercsi oldal felé. Bobrovácz Nándor hajóvezető 14 éve teljesít szolgálatot a Dunán. Fizetése nem túl magas, a műszakpótlékkal, a brigádvezetői pótlékkal együtt alig haladja meg a négyezer forintot. Miért nem változtat mégis foglalkozást? Mert ennek is megvannak a ' maga előnyei: igaz, hosszú a szolgálat, de több a szabadnap is. — Havonta 180—190 órát dolgozunk — mondja Molnár István matróz, aki 3200 forintot keres, s kap még ál forint úgynevezett mankópénzt, azért, mert ő adja a jegyeket és kezeli a pénzt... — Nagy itt a forgalom? Bobrovácz Nándor: — Van úgy, hogy meg sem tudunk állni, még az ebédünket is menet közben fogyasztjuk el. Nagyon sokszor menetrenden kívül is át kell mennünk, ugyanis ha nem fér föl néhány jármű a révhajóra, nem hagyhatjuk ott, vissza kell fordulnunk értük. Ilyen esetekben a különjárati pótdíjat sem számítjuk fel... — Ma szombat van, 11 óra. Hány járatuk volt eddig? — Tíz — olvassa a papírról Molnár István. — 104 gyalogost, 36 kerékpárt, 3 szóló motorkerékpárt, 2 oldalkocsist, 47 személyautót, 2 öttonnás és egy tíz tonnán felüli teherautót szállítottunk. Tartalék Kuti Károly vállalati ellenőr reggel óta a révházban van. Meglepődik, amikor belép az ajtón Pankovits Gyula: ő is vállalati ellenőr, külön utasításra jött Szigetújfaluba. Ma különösen nyugodt lehet az utazóközönség, hiszen a megerősített ellenőrzés mellett nagy baj már nem lehet... — Nagyobb komp kellene ide — mondja Pankovits Gyula. — Forgalmas átkelőhely, s ez a mostani révhajó kicsi. Állítólag tavaszra adnak ide egy nagy kompot, épp ideje lenne már... Alacsony a vízállás. Ilyenkor a szigetújfalui oldalon a lejáróút nem ér a vízig — hevenyészett munka, addig kellene kijavítani, amíg ilyen alacsony a Duna, hiszen most hozzá lehet férni. Az itt dolgozók bizakodnak, ugyanis nemrég kint jártak a KPM- től, mérték a községbe vezető utat, hamarosan járhatóvá teszik. Évtizedes gond szűnik meg, ha így lesz, mert a kikötőtől a községig vezető út annyira rossz, hogy lépésben sem könnyű haladni rajta. A vízen, a komp közelében egyedül álló kishajó ring. — Tartalék — mondja Bobrovácz Nándor. — Korábban ez volt a mi hajónk, de most kaptunk másikat, az nagyobb és jobb. örülünk neki, mert sokszor megtörtént, hogy egy- egy apró hiba miatt álltunk. Alig va’n tartalék alkatrészünk, s a központtal nehezen tudunk kapcsolatot teremteni. — Sokszor szóvá tettem már — így Pankovits Gyula —, hogy legalább a legfontosabb alkatrészekből adjanak az álElkészült a mű Az állvány pontos csapolása lényeges és nagy figyelmet kíván. Lemezvágás „szabásminta alapján” Szeretni az olvasó embereket Futóvendégbő! törzsvevő lesz Elriasztja kissé az embert az érdi könyvesbolttól az előtte felbontott út látványa és a gépek agresz- szív zaja. Aki mégis odamerészkedik, annak kellemes vigaszt nyújthat a polcokon glédában álló kötetek színes, megnyugtató sora. s a kedves, szolgálatkész eladó szelíd szava. Az alkalmi vendég ezúttal nem könyvet, hanem interjút kért Molnár Ist- vánnétól: — Mióta dolgozik itt? — Negyedik éve. Azelőtt óvónő voltam, képesítés nélkül, érettségivel. de nem vettek föl a főiskolára. Láttam egyszer itt egy kiírást, hogy eladót keresnek. Világéletemben imádtam a könyveket, hát jelentkeztem. — Nem bánta meg azóta? — Szívesen végzem ezt a munkát. Pedig nincs fix fizetésem, csak az eladott könyvek után kapok jutalékot. Ketten váltjuk egymást, naponta 8-tól fél hatig. Engem minden könyv érdekel, kicsit kötelességem is belelapozgatni az újakba. hogy tudjam ajánlani. — Vannak állandó vevői, törzsvendégei is ? — Legalább százan. Nagyjából tudom róluk, milyen az érdeklődési körük, kik a kedvenc íróik, s olykor el is teszem nekik azt a könyvet, amelyikről gondolom, hogy megvennék. Gyakran, összegyűjtöm előre az igényeket és ha megérkezik a kért kötet, levélben értesítem a vevőket. Még részletfizetési kedvezményt is adunk vásárlóinknak: elég egyszerre tíz százalékot fizetni, a többit egy-két havonként. — Milyen műveket keresnek leggyakrabban? — A krimiket, az útleírásokat, a mezőgazdasági ismeretterjesztő kiadványokat és a mesekönyveket. Augusztusban és szeptemberben főleg tankönyveket és kötelező olvasmányokat árusítottunk. Előbbiekből kifogástalan volt az ellátás, utóbbiak viszont hamar elfogytak, hiába keresik azokat. Igaz. Pesten is hasonló a helyzet. A lakók közül sokan dolgoznak a fővárosban, ott is vásárolnak. De például a könyvhéten sok olyan kötetet lehetett nálunk még megvenni, ami másutt már elfogyott. Szívesen viszik, főleg a gimnazisták, az Európa zsebkönyv és az Olcsó könyvtár sorozat darabjait. Általában érezhető, hogy amióta magasabbak az árak. kevesebb könyv fogy. — Mindig megkapják a legújabb kiadványokat? — Eltelik néhány hét, mire Budapestről a százhalombattai központunkon keresztül megkapjuk a legfrissebb műveket. Most például két hete nem jött szállítmány. A kis példány- számú könyvek és az új hanglemezeik legtöbbször el se jutnak hozzánk; már a törzsboltban, Battán elfogynak. Pedig Érd is elég nagy város, és nincs több könyvesboltja. Igaz, a havi 60— 70 ezer forintos forgalmat így is bírjuk. Délelőttönként alig van vevő. 14 óra után több az érdeklődő az üzletben. — Az érdiek mind dicsérik az udvarias kiszolgálást. a segítőkészségüket, különösen az ön türelmét, fáradhatatlanságát. Mi a titka? — Ahogyan a könyveket, úgy az olvasó embereket is szeretem. Szívügyem, hogy hacsak nem egyetlen, konkrét könyvet keres valaki, tudjak ajánlani neki az ízlésének, érdeklődésének megfelelőt, A törzsvevőkkel szinte személyes a kapcsolatom, munkahelyi és családi ügyekről is beszámolnak nekem olykor. Aki pedig először jön, azzal úgy igyekszem foglalkozni, hogy állandó vásárló, rendszeres olvasó váljék belőle. Várkonyi Ferenc lomásoknak, de erre eddig nem került sor. Pedig nein olyan nagy befektetés, például egy gyújtáskapcsolá mindössze 65 forint. A Pest megyei Kishajózási és Javító Vállalat járműparkja eléggé szegényes, ezt még a kívülállók is tudják. Sok a régi, rossz hajó, s ezek már öregesen teljesítik feladatukat. Az ellenőrök minden alkalommal jelzik a vállalatnál, hol milyen gondok vannak. Ráckevén, az Angyali-szl* getnél éri a legnagyobb meglepetés az idegent: úgy érezheti magát, mint aki visszatévedt századunk elejére. A révész ladikjába ülteti utasait, s átevez velük a túlsó partra... Mozgóhíd Logikus lenne az a javaslat, hogy Budapest és Duna- földvár között építsünk legalább egy hidat. Nagy szükség volna rá, s a beruházás idővel meghozná a maga hasznát, jóllehet, a hidak használata ingyenes, míg a kompon fizetni kell: egy autó egy személlyel 20 forint ellenében kelhet át a folyón, de ha elkésik és a vezetője nem akar egy órát várni a következő járatig, még 50 forint pótdíjat kell fizetnie, hogy átvigyék. Egy híd építése azonbah nagyon sokba kerül... Egyszer majd sor kerül rá bizonyosan, de addig még sok víz lefolyik a Dunán. Stabil, állandó híd helyett átmenetileg megtenné a mozgó híd, vagyis a komp. Mindeddig nem sikerült elérnie például Százhalombattának, hogy legalább a korábbi, személyszállításra alkalmas kishajót újra üzemeltesse a vállalat. Állítólag ráfizetéséé volt, általában pár forintot forgalmaztak naponta a révészek. Ebből arra következtet a vállalat, hogy nincs igény se révre, se kompra. Bobrovácz Nándor kételyeket ébresztett bennünk, ő ugyanis hajdanában, amikor még megvolt a százhalombattai kishajó, gyakran helyettesített ott, s emlékezete szerint mindig volt elég utas — nem hisszük, hogy csak azokon a napokon volt igény, amikor véletlenül helyettesítők jártak a révvel. Talán elhamarkodott volt a döntés, amellyel megszüntették a városnál az átkelést. Talán nem a forgalom volt kicsi, hanem & bevétel. Talán gyakrabban, szigorúbban kellett volna ellenőrizni ... ★ Legutóbb szeptember 27-én jártunk az ercsi átkelőhelynél. Három személyautó várakozott a parton, s egy furgon, amelyről leolvashattuk, hogy a Pest megyei Kishajózási és Javító Vállalat tulajdona. A faoszlopra szerelt táblán két kiírás: az egyik a díjszabásról tájékoztat, a másikon olvasható a menetrend. E szerint várni kell, mert a tizenkét órai járat után csak, kettőkor fordul ismét a komp. A túlparton megjelenik egy sötét pont, valamelyik révész az. Egy kis ideig szemlélődik, majd a vállalati kocsi személyzetének karjelzéseire tölcsért formál a kezeiből és átkiált: — A komp nem közlekedik! — Miért? — száll vissza a kérdés a víz fölött. — Emberhiány miatt! — jön a válasz, amit nem nagy lelkesedéssel fogadnák a várakozók. A fehér Skodából kipattan a vezető, aki eddig türelmesen szunyókált, s égre emelt tekintettel szitkozódik, Másvalaki értelmetlen kérdéseket tesz fel, többek között azt, hogv minek van komp, ha nincs? Végül mégis elszakad a parttól a kishajó. Nagy szerencse, hogy éppen erre járt a vállalat kocsija... Beszállás, és már indul visz- sza. Az utasok pedig arról beszélgetnek, hogy tenni kellene valamit a jobb átkelés érdekében. Veres Jenő felvételei Pável Melinda
