Pest Megyei Hírlap, 1982. október (26. évfolyam, 230-256. szám)

1982-10-30 / 255. szám

6 kMAop 1982 OKTOBER 30., SZOMBAT Skorpió kova Márton napja, november 11, A libatenyésztő asszonyok Márton napjára tömték az el­ső libát. Szokás volt, hogy szi­tába parazsat tettek, vízzel le- öntötték, és füstjével íüstöl- fcék a magnak hagyott, banya- lúdnak nevezett tojókat. Szá­zadokkal ezelőtt a céhek nagy vacsorát adtak ilyenkor a le­gények tiszteletére, a fő fogás a libapecsenye volt. A boltok­ban e nap gyújtottak először gyertyát, az étvágygerjesztő sültet gyertyapecsenyének is hívták. Az új bort is ekkor kóstolták meg, minőségének „Márton volt a bírája”. Szá­mos időjóslás is kapcsolódott Márton napjához: ha Márton fehér lovon jön, enyhe tél lesz, ha a lúd jégen áll, karácsony­kor vízben botorkál. November két legismertebb névnapján az Erzsébeteket, Katalinokat köszöntjük. Év­századok óta a legkedveltebb női nevek közé tartoznak. Bár Árpád-házi szent Erzsébet a katolikus egyház Európa-szer- te egyik legtiszteltebb női szentje volt, népi kultuszáról keveset tudunk, tisztelete el­halványodott az idők során. Annál nagyobb hódolat övezte a vértanúhalált halt Katalint: kerékgyártók, molnárok, faze­kasok, bányászok védőszentje volt, Győrben, Veszprémben Katalin oltalmába ajánlott kórház működött. Legismer­tebb népszokás a meggyfából vágott, karácsonyra kizöldülő Katalin-ág. Egyes helyeken azt tartották, ha kizöldül, férjhez megy a lány, másutt pedig azt, hogy csak szűzlánynr.k virág­zik ki az ága. Időjárási regu­la: ha Katalin kopog, a kará­csony lötyög. Napjainkra e szólásokból nem sok maradt, országszerte már csak Erzsé­bet- és Katalin-bálokon, csa­ládi ünnepeken köszöntjük az Erzsébeteket, a Katinkákat. November utolsó dátumához, András napjához is számos népszokás kapcsolódik, így például a lányok férjhez me­netelét segítő, jósoló szokások. Szabolcsban például András estéjén a lányok a kút kör­nyékét kendermaggal bevetet­ték, s egy férfiruhadarabbal beboronálták. Azt tartották, hogy amelyik legény ekkor ál­mukban megjelenik, az lesz a vőlegényük. Másutt az Andrá­sokat úgy köszöntötték, hogy az ablakukra búzát szórtak. Ez volt az András-hányás. Csángó szokás szerint András estéjén fokhagymával kenték be a kaput, az ajtót a farka­sok ellen. András dologtiltó nap is volt sok helyen, K. Gy. M. Harmadjára embert ölt Mindenkit kituszkolt az ajtón Hiszen hát ittak. Mindig ittak. A férj is, meg az asz- szony is, hol külön-külön, hol meg együtt mentek át a Bük­kösbe néhány korsó sörre, ba­rackok féldecijeire, jól tudta ezt mindenki. Azt is tudta, szomszéd és ismerős, hogy nem élnek jól, hogy a 29 éves Kazinczi Géza és negyvenhét éves felesége között gyakori a hangos összecsapás. Az ő dol­guk — vélekedtek a legtöbben —, s különösebben már meg sem ütköztek, ha az asszonyt más­nap arcán kék-zöld foltokkal, véraláfutásokkal pillantották meg. Szeptember 19-én is hallot­ták a szomszédok az L alakú szentendrei házban furcsa za­jokat a késő esti órákban, de mint mindig, most is napi­rendre tértek fölötte. Egyikő­jük konstatálta is: hazajött Géza, veri megint a felesé­gét... Részeg megint? Nos, ezen a vasárnap estén tényleg szokatlan zajok szű­rődtek át a falakon. A négyla­kásos épületben élő egyik szomszédot — bevallása sze­rint — meg is tévesztette: azt hittem, mondta, hogy bútort tologatnak, s mintha egy ne­héz tárgy is lezuhant volna a földre. Egy másik szomszéd már élt a gyanúperrel, s a szokásos veszekedésekre gondolván, másnap átment Kazincziékhoz érdeklődni, mi történt tegnap? Megrökönyödésére az asszonyt a földön fekve találta: — Mi van az Erzsivel? — Részeg megint — felelte a férj, s a kíváncsi szomszé­dot kituszkolta a lakásból. Később a kocsmában elis­mételte ugyanezt Kazinczi ÖTÖDIK FORDULÓ PEST MEGYEI KRESZ TOTŐ A Pest megyei Közlekedés-1 biztonsági Tanács és az ATI Pm. Iskolája az idős embere­kért! „Járművel vagy gyalog az ' úton társak vagyunk!” A negyedik forduló rejtvé­nyünk helyes megfejtése. 19. kérdés x 20. kérdés 2 21. kérdés 2 22. kérdés x 23. kérdés x 24. kérdés 2 A határidőre beérkezett megfejtést beküldők között 22-en fejtették meg helyesen (a rejtvényfejtés és sorsolás feltételei megegyeznek az első fordulónál közöltekkel.) Kérjük, aki eddig még nem küldte be, az 1982. évi bárme­lyik havi nyugdíjasszelvényét az most küldje el a címünkre — mivel ez a záró forduló és a sorsolás következik — felbé­lyegzett borítékban a megfej­téssel együtt. Levélcím: Pest megyei Köz­lekedésbiztonsági Tanács 1062 Budapest, VI. Aradi u. 20. A megfejtés továbbra is kér­désenként 1 vagy 2, vagy x. Beküldési határidő: 1932. november 19. Sorsolás a Pm. KBT-nél 1982. november 26. A nyerte­sek részére a díjakat postán küldjük el. A nyertesek nevét és lakcímét a Pm. Hírlap ha­sábjain közöljük. ÖTÖDIK FORDULÓ 25. A járművek forgalmát irányító fényjelző készülék jel­zései kötelező érvényűek a gyalogosokra is? 1. Igen, minden esetben. 2. Nem. x. Csak akkor, ha nincs külön gyalogosforgalmat irányító jelzőlámpa. 26. Szabad-e kerékpáron ha­ladva pórázon állatot vezetni? 1. Igen. 2. Nem. x. Csak ha a kerékpáros az állatot irányítani képes és meg tudja akadályoz­ni azt, hogy az állat a személy- és vagyonbizton­ságot ne veszélyeztesse. 27. Elsőbbsége van-e kijelölt gyalogosáíkclőhelyen áthaladó gyalogosnak a megkülönböz­tető jelzéseit használó gépjár­művel szemben? 1. Igen, minden esetben. 2. Nincs. x. Igen, ha féktávolságon kívül lépett az úttestre. 28. Útkereszteződésben rend­őr irányítja a forgalmat. A rendőr bal karját lefelé, jobb karját függőlegesen felfelé tartja. Mi a kötelessége a ke­reszteződésen áthaladni szán­dékozó gyalogosnak? 1. Folytathatja útját, mert a rendőr karjelzései csak a járművezetőkre vonat­koznak. 2. Minden esetben meg kell állnia. x. Csak akkor léphet le a járdáról, ha még biztonsá­gosan át tud haladni az úttesten. 29. Vezethet-e segédmoto­ros kerékpárt, ha sem vezetői engedélye, sem vezetői igazol­ványa nincs? 1. Igen. 2. Nem. x. Csak mellékútvonalon akkor, ha a kerékpáro­zásban kellő gyakorlata van. 30. Kerékpárt toló gyalogos­nak hol szabad közlekednie? 1. Minden esetben a jár­dán, hogy a járműforgal­mat ne zavarja. 2. Kivétel nélkül mindig az úttesten, annak menet­irány szerinti jobb szélén, x. A kerékpárúton, útpad­kán vagy leállósávon; ha az nincs, vagy nem járha­tó, az úttest menetirány szerinti jobb szélén. 31. Hol kell közlekednie a gyalogosnak olyan tárggyal, mely méretei miatt a gyalo­gosforgalmat zavarná? 1. A leállósávon vagy az útpadkán? 2. A menetirány szerinti jobb oldalon, az úttest szé lén. x. A járdán, ügyelve ar­ra, hogy a tárgy ne veszé­lyeztesse a többi gyalogos testi épségét. Géza, de ekkor már azt is hoz­zátette, hogy jól el is verte nejét, jobban, mint eddig bár­mikor. Déltájban a kituszkolt szomszéd újra próbálkozott, de a férj nem engedte be az ajtón. Délután megint tett egy kísérletet, ekkor bejutott a szobába, s Kazinczinét nagyon furcsa állapotban találhatta, mert hazaszaladt, s kislányát elküldte orvosért. S az orvos hamarosan meg is érkezett. De már csak a halál tényét regisztrálhatta. Elkezdte verni... Kazinczi Géza önként je­lentkezett a rendőrségen. Val­lomása szerint azon a szom­bat estén szinte józanul érke­zett haza, feleségét azonban meglehetősen illuminált álla­potban találta. Éppen vendé­gek voltak náluk, egy házas­pár, akiket Kazinczi nem ked­velt. Fogta hát magát, át­ment a Bükkösbe anyjával együtt, s ott egy ideig iszoga­tott. S miután kellőképpen besörözött-konyakozott, haza­ment s a vendégeket kirúgta. Aztán átküldte feleségét a kocsmába vermutért. Időköz­ben visszatért az elzavart vendégek közül a feleség és táncolni hívta Kazinczit. Az ráállt, s most már teljesen ré­szegen tért haza immár har­madjára, este 11 óra tájban. S hogy mi történt ezután, arra csak homályosan emlék­szik. Valamin összekaptak, s aztán elkezdte verni, verni és verni... rémlik, hogy több­ször hasba rúgta, aztán végig­gyalogolt a földön fekvő asz- szonyon, és ütötte és rúgta, a fejét a padlóhoz verdeste ... Reggel, amikor kijózanodott, talán még hívhatott volna se­gítséget. De csak ténfergett a nyöszörgő asszony mellett, majd átküldte az anyját egy üveg Kocsis Irmáért és némi barackpálinkáért, s ezekből erőt merítve elhárította a kí­váncsi szomszédot, aztán az agonizáló asszonyt megkísé­relte néhány pofonnal magá­hoz téríteni. Ennyi tellett emberségéből. Megmenthették volna Kazinczi Gézáné, született Vilsicz Erzsébet, 47 éves rok­kantnyugdíjas szeptember 20- án délután fél négykor halt bele sérüléseibe. A vizsgálat megállapította, hogy ha 1-2 órán belül orvosi segítséget kap, megmenthették volna az életét. Nem így történt. Férje, nemhogy elmulasztottak, még meg is gátolta ezt. Miért? A válasz egyelőre még kés­lekedik. Miként arra sincs magyarázat, mi lehetett az az irgalmatlan, az az elveszejtő gyűlölet, mely a házaspár kö­zött ilyen emberietlenül ke­gyetlen eseményhez vezetett. Kazinczi — vallomása szerint — korábban féltékeny volt fe­leségére. Később egyre gyak­rabban azért csaptak össze, mert az asszony ivott. De hát Kazinczi is ivott, s a szomszé­dok állítása szerint ő is adott okot arra, hogy feleségéből féltékenységi rohamok törje­nek ki. Egy biztos, pokoli le­hetett közös életük, amit az alkohol egyre tovább silányí- tott, s szeptember 19-ről 20-ra virradó éjszakán nyomorultul be is végzett. S mindez ismerősök és szomszédok előtt, szinte telje­sen nyilvánvalóan zajlott le, Sokan tudták, tudhatták, hogy előbb-utóbb rossz véget ér az egész, hiszen a 29 éves férfi korábban már két alkalommal olyan súlyosan bántalmazta néhai feleségét, hogy emiatt pénzbüntetésre ítélték. S azután ott folytatta, ahol abba­hagyta ... Most harmadjára azonban tragikusan befejezte. Kazinczi Gézát ez alkalom­mal emberölés — s így tegyük hozzá: — alapos gyanúja miatt a Pest megyei Rendőr- főkapitánység előzetes letar­tóztatásba vette, s büntetőel­járást indított ellene. A vizsgálat még tart. Tamási István EGYÜTT AZ UTAKON AZ ÚTINFORM JELENTI Asztalos Zoltán: — A hét végén autóba ülőknek, reméljük, a hét közben megszokottnál lényegesen jobb időjárási körülmények között közlekednek majd. , , . . _ . . ■ .. A legnagyobb forgalom a temetők környékén, várható, de erősebb lesz a helységek közötti mozgás is. Ne siessenek, hagyjanak időt mindenre. A főutakon — a megyében legalábbis — nem lesz jelentő­sebb forgalomkorlátozás. Az autópályákon, autóutakon zavartalanul közlekedhetnek. A Dunakanyar főútjain nincs akadály, s továbbra u csak ajánlani tudom az új pilisi utat. , ... .... A Dunakanyar kompjai — ha a köd nem zavarja meg — általában reggel 7 és délután 17 óra között szállítják az autókat. Szombat-vasár­nap működik a dunaújvárosi komp is. A Kis-Dunára vezető 51-cs főúton nem találkoznak forgalomkorlá­tozással. A 411-es főúton, Cegléden és Nagykőrösön is terelöútra irá­nyítják a forgalmat, közmű- és útépítés miatt. CSÚSZÓS BURKOLATOKON Az ősz nemcsak szürkületet, hanem esőt is hoz. Az útbur­kolatok vizesek, csúszósak lesznek. Megnőnek a fékutak, A járdáról lelépő gyalogosok is megcsúszhatnak, elcsúszhat az előttünk haladó motoros vagy kerékpáros. Ha nem töké­letesek fékjeink, kifarolhat járművünk. Ilyesmire jó idejében felkészülni, s ajánljuk, hogy vezes­senek még elővigyázatosabban — divatos szóval defenzíveb­ben —, hamarabb kezdjék csökkenteni a sebességet, nézzenek messzebbre, igyekezzenek mielőbb észlelni az esetleges — ha nem is valódi — balesetveszélyt. Ami még ide kívánkozik: a hirtelen irányváltoztatás vagy fékezés szintén növeli a balesetveszélyt! Jó, ha tudjuk, hogy a kezdődő szemerkélő eső okozza a nagyobb veszélyt, amikor az út porával igen vékony sárréteggé alakul. Ilyenkor jégpá- lya-síkosságú lesz az út. Később, ha tovább esik az eső, javul a helyzet, mert lemossa ezt a sárréteget, és a csak vizes útfe­lület kevésbé síkos, mint a sáros. KALEIDOSZKÓP Mai kis történetünk címe ez lehetne: Ezerötszáz kilométer egy liter üzemanyaggal, vagy rövidebben: Világrekord! Ugyanis tényleg ez a helyzet, világrekord született, mert ennél kevesebb benzinnel még sohasem tettek meg autóval csaknem másfél ezer kilométert. Az igazsághoz azónban hozzátartozik, hogy ez az autó nemigen hasonlít a többihez. A Volkswagen fellegvárában, Wolfs* burgban tervezték ezt a kísérleti járművet, amelynek önsúlya üresen mindössze 28 kilogramm, cw-értéke (aerodinamikai jellemzője) 0,15, gyári szélcsatorna-mérések szerint. Igen keskeny gumijait egyregy lendítőkerékre szerelték, erőműve pedig egyhengercs dízelmotor. Azt talán nem is kell külön hangsúlyozni, hogy extra könnyű anya­gokat építettek be, innen a fantasztikusnak ható önsúly. Az Igazi újítás azonban a szigorúan titkos lendületkuplung. Ez a berendezés az, amiért érdemes szót ejtenünk a világrekord kocsiról. Ugyanig ez a jövőbe mulató szerkezet valószínűleg már a közeli években meg­jelenik a mindennapi autókon. Mire jó ez a lendületkuplung? Egy szerkezettel ki- és bekapcsolja a motort, s közben rángatásmentesen kuplungot is, mégpedig automa­tikusan. Segítségével a jármű mozgási energiáját felhasználva gurul­hat, majd lelassulva bekapcsolt motorral folytathatja útját, s a veze­tőnek nem kell ezzel törődnie! Még két dolog: sikerült könnvűsülyú vezetőt találniuk a Volks- wagen-gyáriaknak egyik titkárnőjük személyében. A 153 centiméteres, 42 kiló testsúlvú hölgy nem rontotta el a kedvező súlyarányokat. A másik már komolyabb hír: a nyugatnémet posta néhány kocsijába fél éve beépítettek — állítólag — ilyen ícndülctkuplungot, s kedvező tapasztalatokat szereztek; , Végül az új világrekord pontosan: 1491,3 km, méghozzá 16,9 km/ór» átlagsebesség mellett 1 liter üzemanyaggal. Balesetmentes közlekedést kíván gyalogosnak és jármű­vezetőnek egvará'nt. és várja leveleiket (címünk: Pest megyei Hírlap, EGYÜTT AZ UTÁKON, Budapest, Pf. 311, irányító­szám: 1446). Roóz Péter Qvmű Hotel Hungária (4.) Ä rendőri sajtóirodán 5 Folytatásokban részleteket közlünk j Bállá Ödön aranytollas újságíró ké­jszülő regényéből, a Grand Hotel j Hungáriából. A szerző, aki jelenleg jis rendőri riporter, tanúja és króni- jkása volt azoknak az éveknek, ame­lyek talajt teremtettek a fasizmus- | nak, majd a háború borzalmainak. A ^ dokumentumregény részleteiből ké- j pet kap az olvasó az akkori idők j alvilágáról és éjszakai életéről. Szó j esik az akkori rendőrség, a detektí- j vek munkájáról, módszereiről és ar- jról a boszorkánykonyháról is, ahol a ^koholt vádakra épülő kommunista $ pereket előkészítették. A Rendőri Sajtóiroda, teljes nevén a Budapesti Napilapok Rendőri Rovatve­zetőinek Szindikátusa, jóváhagyott alap­szabályokkal működött. Az egyesület jelvénye a gomblyukban viselendő kék pajzs volt a magyar címerrel, és RS monogrammal. A gomblyukban csak a kis pajzs látszott, de a kabát hajtókája mögött volt a jelvény. Az íráskészség másodrendű A szindikátus tagjai állandó kordon­átlépő igazolvánnyal és tagsági igazol­vánnyal rendelkeztek; Rendes tag csak az a napilap vagy hétfői lap által beje­lentett, a Magyar Újságírók Országos Szövetsége hivatásos újságíró osztályába tartozó személy lehetett, aki legalább egy évig a rendőri rovatvezető felügye­lete mellett a rendőri rovatban rend­szeresen dolgozott, és az időnként ren­dezett szakelőadásokon részt vett. A jelvényt és az igazolványokat a főka­pitányság vezetője adta ki. A tízegy­néhány oldalból álló alapszabályokat általában betartották, de kiskapuk ak­kor is voltak. A Rendőri Sajtóiroda tagjainak ily módon a rendőrségen és az újságírók körében privilegizált hatáskö­re volt. A sajtóirodában huszonkét napilap és a hétfői lapok kiváló hírlapírói „mű­ködtek". Nem is lehetett ez máskép­pen, mert a széles körű ismeretség, az információ és a gyorsaság volt a döntő. Az íráskészség talán kissé másodrendű volt, miután a telefonon, gyakran seb­tében leadott tudósítást a szerkesztő­ségben dolgozó újságírók — köztük számos kiváló író — átfogalmazhatták. Ismertem még egy nyugdíjas öreg új­ságírót, akiről kollégáim elmondták, hogy sem magyarul, sem németül nem tudott jól. Információi azonban kitűnőek voltak, mindenről tudott, ami történt. S a két keveréknyelven leadott értesülé­seit valamelyik szerkesztőségben dolgo­zó író percek alatt remekbe szabta. A sajtóiroda vezetője egy rendőr ta­nácsos volt, később rendőr főtanácsos lett. Két beosztottjával ő informálta az újságírókat. Persze ez csak egyik része volt a munkának. Az újságírók ugyanis maguk is feljártak a főkapitányság bűnügyi osztályára, ahol ismeretségeik révén a detektívcsoportok vezetőitől is kaptak anyagot, vagy kiegészítő infor­mációt. Akkoriban a nyomozást folyta­tó, vagy a tettest kézre kerítő detektív­csoportok nevét is közölték az újságok­ban. Ennek is nagy része volt abban, hogy a detektívfelügyelők és főfelügye­lők nyilatkoztak. Néha-néha egy-egy megjelent cikk miatt a főkapitányság fegyelmi osztályára kérték a riportert, és megkérdezték: kitől kapta az infor­mációt? A kérdés tulajdonképpen csak formális volt, mert az újságíró a vá­laszt minden esetben megtagadta, az informátort kiadni ugyanis etikai le­hetetlenség volt. Ezekben az esetekben a rendőrség tiltott közlés miatt bírósá­gi eljárást indított az újságíró ellen, akit általában 20—40 pengős büntetés­re ítéltek. Ezeket az összegeket a. lap fizette ki, ez volt a bevett szokás. A saját lábamon... Ebbe, a számomra új világba kerül­tem be. őszintén szólva jóformán ész­re sem vettek, hiszen Lovas mellett dolgoztam, ő pedig közéjük tartozott. Aránylag rövid idő múlva azonban Lo­vas otthagyta a Nemzetet, s engem bíz­tak meg a rendőri rovat vezetésével, s ez már nagy felelősséget jelentett. És itt kezdődött a baj. Bár soronkívül fel­vettek szindikátusi tagnak, de a kollé­gák most már nemcsak átnéztek a fe­jem fölött, hanem ellenségessé is vál­tak. Csak egymással, lehetőleg félrevo­nulva tárgyaltak, aztán ki-kí bevonult a párnázott telefonfülkébe, hogy leadja az anyagát én pedig álltam, mint sza­már a hegyen. A Rendőri Sajtóirodán rövid ideig bizony egy-két eseményről lemaradtam. Éreztem, hogy barátkozásnak, kérés­nek semmi értelme, cselekedni kell. Be­mentem hát a mentőkhöz. Megkértem az egyik cselédkönyves orvos barátomat, keressen nekem stikában az esetnapló­ból egy olyan friss ügyet, amit nem adtak ki a sajtóirodának. Előfordult ugyanis, hogy valaki vagy valakik köz­benjárására az ilyen eseteket piros ce­ruzával bekarikázták, ami azt jelentet­te, hogy ne közöljék a sajtóval. A Dunában úszik egy nő Amit ismerősöm a számomra talált, az a következő volt: egy fiatal nő — apja ismert bíró volt, az udvarlója pe­dig színész — a Margithídról az előző éjszaka a Dunába ugrott. A rendőri motorosok — még ezt is megtudtam — reflektorok fénye mellett mentették ki, s az egyik szanatóriumba vitték. Egy óra múlva már ott voltam. A csinos, szőke nő, annak ellenére foga­dott, hogy megmondtam, újságíró va­gyok. Ügy látszik színésznői ambíciói voltak, így nem bánta az ingyenreklá­mot. Több mint egy óráig beszélget­tünk. Ica — igy hívták az öngyilkos- jelöltet — már mosolyogva beszélt si­kertelen kísérletéről, amelyet, mint mondta, rossz idegállapota miatt köve­tett el. S másnap a Nemzetben első oldalon jelent meg a cikk, a tanácselnök papa és a lány nevével. Másnap, amikor bementem a sajtó­irodába, azonnal rám támadtak a kollé­gák, de nemcsak engem, hanem a men­tőket is szidták. — Nem tudom, miért vannak felhá­borodva — válaszoltam szelíden. — Önök is a maguk pecsenyéjét sütögetik, kénytelen vagyok a magam útját jár­ni. Nem érték be ezzel, továbbra is fe­nyegetőztek, vitatkoztak, de a jég meg­tört. Végül egyikük — most már lete­gezve megjegyezte: — Valóban nincs értelme, hogy kü­lön utakon járjunk. Mindnyájan egy kenyeret eszünk, valóban felesleges, hogy klikkeket alakítsunk... — Egye­sek még néhány napig morogtak, de végül is közös nevezőre jutottunk. Most már egyenrangú félnek tekintettek. (Következik: Esetek és riporterek)

Next

/
Thumbnails
Contents