Pest Megyei Hírlap, 1982. október (26. évfolyam, 230-256. szám)
1982-10-30 / 255. szám
mSrttj4jßr -m Kzumw 1982. OKTÓBER 30., SZOMBAT Színházi levél B Arany János, a komoly, megfontolt költő, a köte- lességtüdás és a józan tisztviselői életvitel példaképe, élete egyetlen nagy kalandjaként színésznek állt 1836. februárjában Debrecenben. Tizenkilenc éves ekkor. Fáncsy Lajos színtársulata, melynek tagja lesz, a cívisvárosban Kotzebuét, Victor Hugót, Calderont, Scribe-t, Dürnast', Szigligeti Edét, Tóth Lő- rincet, Vörösmartyt, Eötvös Józsefet, Katona Józsefet játszik. Nem rossz névsor; az ifjú Arany, aki ott szorong a Nánásy szenátor magtárából színházzá előléptetett hodály- ban, a korszak java szerzőinek műveit láthatja. A társulat sem a legrosszabb: maga Fáncsy később, az 1837-ben megalakuló pesti magyar színház (az első nemzeti színház) oszlopos tagja lesz; László József szintén. Eder György pedig már 1823-ban színidirektor volt. Miskolcon, az ország első, kizárólag színház céljaira épített, s magyar nyelvű színtársulatok otthonául szánt színházépületében). Hogy Arany csak néhány hónapig, 1836 őszéig volt a később felbomló társulat tagja, és hogy csak igen kis szerepeket játszott, az úgyszólván mellékes. Mellékes, mert e néhány hónap alatt valami olyasmit kapott ettől a társulattól, ezektől az előadásoktól, ami egész életére kihatott: a színház, a színművészet, s főleg: a drámairodalom szere- tetét. Ha nem kerül kapcsolatba Fáncsyékkal, talán sohasem vállalkozik drámai művek fordítására, és nem kerülnek ki tolla alól a magyar műfordításirodalomnak olyan remekei, mint a Szentivánéji difim, a Hamlet, vagy az Arisztophanész komédiák. M ég a debreceni kollégium diákja sem volt Arany, amikor az Aka- , démia — 1831-ben —, tervbe vette Shakespeare drámáinak gyűjteményes kiadását. Arany már Nagyszalontán, nagy lendülettel kezd angolul tanulni, és 1842-ben belekezd Shakespeare János király című drámájának fordításába. Ekkor készíti — még német fordítások segítségével —, a Szentivánéji álom első fordítás-változatát is. A szalontai jegyző, a hajdani debreceni diák és vándorszínész tehát óriási feladatra vállalkozik — ekkor talán még maga sem tudja, mekkorára. Később persze ráébredhet, hogy Sha- kespeare-hez jobban kell tudnia angolul, és hogy ki kell munkálnia hozzá a maga költői nyelvét is. Talán ezért (is) teszi félre a fordításokat, egészen addig, míg — 1884ben —, a Kisfaludy Társaság (most már komoly szándékkal és tántoríthatatlanul) meg nem indítja a Shakespeare összes kiadását. Arany még abban az évben befejezi (azaz tulajdonképpen újrafordítja) a Szentivánéji álmot, s a mű még abban az évadban színre kerül a Nemzetiben, ősbe-. mutatóként, mert — szinte hihetetlen —, eladdig ezt a Shakespeare-vígjátékot nem játszották Magyarországon. (Legalábbis magyarul nem.) 1867-ben befejezi a János király fordítását, és még abban az évben elkészül a Hamlet fordításával is (melynek mindaddig csak egy Kazinczy által 1790-ben németből prózában fordított változata élt a magyar színpadokon). Arisztophanész tizenegy vígjátékát — gyakorlatilag teljes fennmaradt életművét — Arany 1873-ra fordítja le. A bámulatos terjedelmű és bámulatos nyelvi leleményekkel teli Arisztophanészekből Arany életében egyetlen mű sem került színre, de a Szentivánéji álom és a Hamlet a költő életében is megszólalt a színpadról. S szólnak azóta is. Az első teljes Shakespeare-kiadást, melynek létrejötte körül a Kisfaludy Társaság igazgatójaként annyit bábáskodott, Arany és kortársai nagy birSzellemi befektetés hosszú távra Elindult a teremtő folyamat A tsz nem közművelődési intézmény Ott kezdődik az Alföld, Nagykáta déli határánál, az a vidék, amely hajdan a csendesség szimbóluma volt, ahol csak nagyritkán történt valami, és a gazdaasszonyoknak kevésszer volt kedvük munka közben nótázni. Nem adta kincsét a föld sem könnyen, sem bőven. A síkság peremén most is kemény az élet; ráadásul a változások éve múlik el lassan a helybéli parasztság fölött. A nagykátai Magyar-Koreai Barátság Termelőszövetkezet élére új vezetők kerültek, azzal az erőt próbáló vállalással, hogy gyorsabb mozgásra lendítik a gazdaság szekerét. Hogy megéri-e? A szolnoki út mentén rosz- szabb termőképességűek a földek az átlagosnál. Megalapozott becslés szerint több év és hatvanmillió forint kellene, hogy jó termővé váljon a hétezer-kétszáz hektáros terület. Rövidesen újakra kell cserélni a traktorokat, kombájnokat, teherautókat. Szükséges változtatni talán a terményeken is, de a módszereken mindenképpen. Kétszer megfontolnak minden forintnyi kiadást, hogy kitörhessenek a sereghajtók sorából. A Magyar—Koreai Barátság Termelőszövetkezet a saját kulturális alapja mellett évente negyvenezer forinttal támogatja a nagyközségi-járási művelődési központot. — Nem tettük fel, és biztosan nem is fogjuk feltenni a kérdést, hogy megéri-e? — kezdte a beszélgetést Bánáti András, a termelőszövetkezet kórban is fiatal elnöke. — Minden szellemi befektetés csak hosszú távon térülhet meg. Persze azért folyamatosan történni kell valaminek. Gazdaságunknak vannak hagyományos rendezvényei, amelyekhez eddig minden általunk kért segítséget megkaptunk a művelődési központ dolgozóitól. Legutóbb a központi majorunk udvarán valóságos népünnepély kerekedett a gyermeknapból. Tagságunk egy része rendszeresen megy országjáró kirándulásokra, mások színházba Budapestre. Az egyik dolgozónk: Horváth Pálné könyvelő, állandó kapcsolatot tart a nagykátai művelődési központtal és elvégzi a szervezési tennivalókat. A gazdaságban hagyományos eseménynek számít az öregek napja, amelyet az idén rendhagyó módon szerveznek meg. Autóval szállítják a művelődési központba mind a négyszázhetvennégy nyugdíjast és járadékost. Tájékoztatót adnak a szövetkezet helyzetéről, műsorral szórakoztatják őket, és vacsora közben arra is alkalmat teremtenek, hogy megkérdezzék valamennyi idős embertől: miben várnak segítséget, mi tehetné szebbé, könnyebbé napjaikat? Ha a kérdéseket tettek követik, akkor az öregeknek bizonnyal emlékezetes marad az az este. — Az Erdei Ferenc szocialista brigádunk érdekes ötlettel állt elő: alakítsunk ki tájházat Nagykátán — folytatta a téeszelnök. — Magam is szenvedéllyel gyűjtöm az egykori mezőgazdasági eszközöket, hát megörültem az elképzelésnek. A megvalósításához brigádunk segítségül hívta a nagyközség valamennyi szocialista kollektíváját, illetve általános és középiskoláit. Az összegyűjtött szerszámokat a szakmunkásképző intézet tanulói megjavítják, s ideiglenesen a termelőszövetkezet egyik raktárában helyezzük el. A gimnázium helytörténeti szakköre vállalta, hogy rendszerezi az anyagot, s előbb-utóbb a tanáccsal és az üzemekkel közösen biztosan tudunk egy alkalmas házat is venni. Barna szekrény A Hamlet egy emlékezetes előadásából: a dán királyfi: Gábor Miklós, Claudius: Márkus László, Gertrud: Simor Erzsi. Madách Színház, 1962. Rendező: Vámos László, Egy mezőgazdaságban dolgozó szocialista brigádtól elindult a teremtő folyamat, amely mozgásba hozhatja az egész települést. Ennek a közösségnek a nevével néhány óra múlva újra találkoztam Nagykátán egy barna szekrény előtt. A hajdan iratokat őrző,, vénülő bútordarab most letéti könyvtárként szolgál kettőszázhetvennégy kötetet rejtve. Kezelője Vargha Gá- borné adminisztrátor szabad- kozással kezdte: — Minden adatot csak az emberek életmódjához szabad mérni. Itt a munkások hajnalban kezdenek, s otthon várja őket a háztáji, meg sokukat a házépítés is. Mozira, színházra, könyvre kevés idő jut. Az én szekrényem egyébként sem mérvadó, tőlem főleg kézimunkázással, kisállat- tenyésztéssel, néha sporttal és útleírásokkal foglalkozó könyveket visznek. Valószínűleg nemcsak Vargha Gábornét, hanem néhány népművelőt is győzködni kell még: művelődés, szellemi gyarapodás ez is. Hiszen a háziasszony könyvből akarja megtanulni, hogy milyen terítő való a szobájába, az állat- tenyésztőnek munkaeszköz lett a könyv és a kiránduló látni is akar, nemcsak nézni. Ezeken a könyvkölcsönzéseken az igények gyarapodása mérhető le. Mintha szüksége volna mentségre, úgy magyarázza Vargháné, hogy az Erdei Ferenc brigád valamennyi tagja beiratkozott a községi könyvtárba. S nem ők az egyedüliek, mert a Farkas Bertalan nevét viselő szocialista brigád tagjai, amellett, hogy rendszeresen olvasnak, évek óta patronálják a járási gyermek- könyvtárat. Ezekhez képest számára kevésnek tűnik az az ötvenhat kötet, amit az idén a szekrényéből kiadott. Tervezi, hogy a legközelebbi állománycserénél maga megy válogatni a járási könyvtárba, hiszen ő ismeri jobban a körülötte dolgozók érdeklődését. Főtt étel mellé pártvezetőség titkára. — Ennek érdekében szervezzük az ismeretterjesztő előadásokat, amelyeknek többsége szakmai témájú, részben a mezőgazdaság, részben a gépészet köréből. Emellett a politikai oktatásba — két szemináriumi sorozatot indítunk — bevontuk a pártonkívüliek egy részét és a szakszervezeti tisztségviselőket is. A fiatalok külön politikai vitakört alakítottak. — A körülményeink adottak : lényegében három telephelyen koncentrálódnak > dolgozóink és a távolságok elég nagyok. Azt már megoldottuk: délben a főtt ételt kiszállítjuk a munkahelyekre, most azt is meg akarjuk szervezni, hogy az ismeretterjesztő előadásokat, az oktatási programokat ugyancsak vigyük ki. De a körzetünkhöz tartozó több mint száz tanyát így is fehér foltnak kell tekintenünk. Rövidesen javítunk ezen a helyzeten, felújítunk egy külterületi épületet, amely alkalmas lesz filmvetítésekre, előadásokra, közösségi programok szervezésére. A közművelődési háttér tehát tovább gyarapodik Nagykáta peremén, és a már fellelhető lehetőségek is jobbak, mint amennyire a helybéliek tudják, illetve akarják igénybe venni. S amit a szövetkezet vezetői még tehetnek, az elsősorban a hírverés javítása, jobban, szívósabban kellene propagálni a művelődési alkalmakat. De joggal elvárhatják a művelődési ház részéről is a kezdeményezőbb támogatást. Krlszt György Bölöni György emlékezete S záz éve született Szilágy- somlyón Bölöni György. A magyar közvélemény elsősorban mint Ady Endre barátját ismerte meg, s méltán. Hiszen egyike volt azoknak, akik Ady örökségét már a két háború között a megfelelő értékrendbe állították. Az igazi Ady című könyve máig az Ady-szakirodalom egyik alapműve. A Kölcseyvel is távoli rokonságban levő Bölöni György Zilahon járt iskolába. Dzsentri-értelmiségi családjával fiatalon szakít. Jogot végez, de úiságíróként dolgozik, így kerül ki Párizsba, ahonnan a hazai radikális lapokat tudósítja. Adyt Párizsban ismeri meg igazán, itt szövődik legendás barátságuk. A felszabadulás után tér haza Magyarországra. Ekkor már hatvanhárom éves, így a hazai irodalmi élet már „Bölöni bácsinak” ismerhette meg közelebbről. Diplomáciai szolgálatot teljesít (Hágában követ), majd megalapítója, első igazgatója az Irodalmi Alapnak 1950-től. Az irodalmi életben több funkciót is betölt; az ellenforradalom után meginduló Élet és Irodalom című politikai, irodalmi hetilap főszerkesztője, a Magyar PEN Club elnöke. s az irodalmi élet konszolidációját elindító Irodalmi Tanácsnak is elnöke az írószövetség újjáalakulásáig. Bölöni György tevékenységével végigkísérte a század első felének haladó mozgalmait, s a radikális baloldaliságtól eljutott a kommunista párt eszméinek vállalásáig. Táncsics Mihályról írott könyve, irodalmi és képzőművészeti tanulmányai, publicisztikai írásai és műfordításai megbecsült értékei irodalmunknak. Munkásságáért — sok magas kormánykitüntetés mellett — Kossuth-díjat kapott. Szigligeten az általa létesített Írók Alkotóházának szép ősparkjában mellszobra áll, Martsa István alkotása. A Művészeti Alap irodalmi jutalmait ez évtől kezdve a Bölöni György-cmlékplakettel együtt adományozzák (Asszonyt Tamás alkotása). Emlékét természetesen nemcsak szobrok és érmek Őrzik, hanem elsősorban saját életműve. alkotásai szervesen beépültek szocialista kultúránkba,. irodalmunkba. F. M. Tv-FIGYELŐ‘ A közművelődés fogalmának lényeges eleme o lehetőségek egymásraépülése. A téesz nem művelődési ház és nem is szabad „számonkérni” olyan funkciókat, amelyek ellátására szakmai intézmény- hálózattal rendelkezünk. A munkahely jobbára a közművelődési háttér szerepét töltheti be. erre viszont kell, hogy vállalkozzanak a gazdaság: egységek. — Tisztában vagyunk azzal, hogy szövetkezetünk megerősödésének a sok között egyik feltétele a dolgozók általános, szakmai és politikai műveltségének gyarapítása — mondta Lendvai Sándorné, a Liszt. Nos, hát elindult útjára a Magyar Televízió eleddig legnagyobb vállalkozása, mármint az a Liszt Ferenc életét megeleveníteni hivatott nyolcrészes filmfolyam, amelynek elkészítéséhez Európa legnagyobb tévés társaságai járultak hozzá számtalan formában, hogy aztán maguk is sorra vetíthessék. (Az NSZK ZDF nevű cége például még azt is kikötötte, hogy egy-egy traktus 25 percig tartson. Az első, kedd este látott sors-fejezetet ezért szakította meg tehát a stáblista éppen a látvány felénél. Mellesleg szólva, furcsa nézői szokásra vall ez az elap- rózás: még el sem kezdődött a sztori, és máris végeszakad? No, dehát — stílusosan szólva — andere ország, andere ízlés ...) Ami pedig Szinetár Mikló- séknak ezt a kétségkívül mam- mutvállalkozását illeti, olyannak tűnik, hogy végesvégig nézni fogja az előfizető. Föltehetőleg két főbb ok miatt. Először is azért, mert ritka mód gyönyörködtető a látványa. Mind a külső, mind a belső felvételek oly pompázatosán idézik fel a kort, hogy csak úgy tobzódik a ruhák, hangszerek, hintók, lovak, miegyebek látványában egy-egy élőkép. Másodszor meg azért, mert tapasztalhatólag olyan dolgok is kiderülnek majd benne, amelyek élénk színekkel gazdagítják a világ eme hirhedett zenészének (Vörösmarty nevezte így Lisztet) a biográfiáját. Ez utóbbi föltevéshez a bevezetés máris kellő alapot ad, hiszen abban — mai kifejezéssel élve — egy olyan menedzserpapa tűnt fel Sinkó László kiváló megszemélyesítésében, akinek ilyen vehemens karrier-éhségéről mindeddig nem volt tudomásunk Az említett személy tehát kétségkívül nóvum, és bízván bízunk benne, hogy a későbbiekben is találkozunk majd efféle újdonságokkal. Illendően az atyát említettük először, de nem hagyhatjuk szó nélkül a zseniális fiút sem. Öröm kijelenteni, hogy az ő megszemélyesítésével is remekelt Szinetár, hisz mind azok az apró legénykék, akikre a csemete Liszt életre keltését rábízta, mind pedig Hegedűs D. Géza, egyaránt el tudták hitetni velünk, hogy kit is kell tisztelnünk láttukon. Hegedűs D. Géza egészen eszményi Lisztnek mutatkozik; ott sistereg benne a nem mindennapi tehetséggel járó megannyi vágy, idulat, hatványozottan erős érzelem, egyúttal pedig a szülői parancsok nyűge is megbéklyózza. E kettős lélektöltet hevületétől egy Igazán parádés alakítást remélhetünk. On mit tud? Amikor a most odahagyott nyáron, kora őszön azt panaszoltuk, hogy ismétlés követ ismétlést, repríz-sorozat repríz-sorozatot, akkor afféle fejcsóválás főpéldaként Búzá- né Fábri Éva Szerkesztette újrázását emlegettük. Na lám — így a fanyalgás —, már azt is meg kellett érnünk, hogy egy ilyen kifejezetten háttérszemélyiség is a képernyőre bocsáthatja mindazt, amihez a korábbi években, évtizedekben valami köze volt. Legyen szabad most, hogy az És ön mit tud? című, szintén az illető hölgy nevéhez fűződő, mintegy húszesztendős produkciót láttuk, némiképp visszakozni, és az ejnye-bej- nyék helyett azt közölni: Köszönet. Igen, sóhajtsunk el e majd két órányi bohóckodásért egy halk köszönetét. S tegyük ezt nem csak azért, mert legjava színészeinket drámázás helyett zsonglőrködni, prímáskodnl, szaxofonozni láttuk, hanem méginkább azért, amilyen visszaparancsolhatatlan jókedvvel tették mindezt. A mindenkiben tovább élő gyereket csalogatta elő valameny- nyi rangos-híres közreműködőből ez a hajcihő. Mégpedig azoknak a boldog hatvanas éveknek az elején, amikor a békülni kezdő világban mind jobban érezte magát ez a gyors ütemben magára találó kis ország. Ugyan tudnának-e a ma élő ki-mit-tudosok mostanság ily lelkesen, s ilyen kedéllyel dalra, viccre fakadni? Akácz László tokbavételi szándéka, a világ- irodalom magyarrá tételének álma hívta életre. Misszió volt ez, s nagy nevek jelezték az utat: Vörösmarty, és a költőtárs, Petőfi, akinek Coriolanus fordítása — a Shakespeare-fordítás gyöngyszeme —, először éppen abban a kiadványban jelent meg, mely a következő címet viselte: Shakespeare összes Színművei — Angolból fordítják Arany, Petőfi, Vörösmarty. — I. Coriolanus. Pest, 1848. Aligha vitatható, hogy a nagy nemzedék költői a maguk költészetéhez igazodó nyelven, a maguk költői temperamentuma szerint fordították Shakespeare-t. Minden kor így van ezzel; a klasszikusok újra- és újrafordítása mindig egy adott időszak költészetének állapotáról is hírt ad. Hogy a Hamlet bölcselkedő tónusa — s épp a kiegyezés esztendejében! — éppen Arany nyelvén szólal meg, valószínűleg nem is olyan vakvéletlen. És hogy ebben a fordításban magyarrá lényegül az avoni bárd, magyarrá fogalmazódnak tépelődései, monológjai, melyeket hőse, Hamlet szájába ad, az ma már talán természetes, de akkor semmiképp sem volt az. Aki együtt olvassa ezt a Hamlet- fordítást a Buda halála, a Toldi estéje, s a nagy versek soraival, ugyanazt a csodálatosan zengő, végtelenül kifejezőképes nyelvet olvassa. S mégis Shakespeare szólal, mégis angol is ez a fordítás. És ráadásul: színpadképes. Mondható, a színpadról is teljes erejében sugárzó, előadásra való szöveg ez, aminek csodáit csak akkor érzékelnénk igazán, ha melléje tennénk a Kisfaludy Társaság Sbakes- peare-socozatának. maás. fordít fásait, a maguk erőltetett, mondhatatían, ólomlábú, költőieden, szellemtelen, humor- talan laposságával, bágyasztó unalmával. (Nem csodálom azokat a nemzedékeket, melyek e fordításokban voltak kénytelenek olvasni Shakespeare-t, s szívből megutálták, még akkor is, ha ugyanezeket a fordításokat a színpadról hallották.) E s a Szentivánéji álom tündérvillódzása? A magyar széphistóriák és népmesék nyelvi leleménye, ízes fordulatossága, tiszta költőisége ezen is átsugárzik. Szólásmondássá vált nem egy sora („Ide nekem az oroszlánt is!’’, meg: „Helyes a bőgés, oroszlán!”, például), akár csak a Hamletból a „Valami bűzlik Dániában”, a „vérnősző barom", s mennyi még! A száz éve elhunyt Arany János kimeríthetetlen gazdagságú életművének csak egy része ezek a fordítások, de szerves, elválaszthatatlan része. Aranyra emlékezve, nem feledkezhetünk meg róluk. Búcsúzzunk tőle azokkal a szavakkal, melyeket Horatio mond a halott Hamlet fölött: „Nemes szív tört meg itt. — Jó éjt, királyfi; Nyugosszon angyal éneklő sereg!” Takács István Jó éjt, királyfi...”
