Pest Megyei Hírlap, 1982. október (26. évfolyam, 230-256. szám)

1982-10-30 / 255. szám

198/j. OKTOBER 30., SZOMBAT 3 %#n3an Akkuaralátortöftőt szerelnek A Péceli Vegyesipari Szövetkezetben sorozatban gyártják az autósok körében már közkedveltté vált akkumulátortöltőket. Á hat és tizenkét voltos kivitelben készüld műszerekből az év végéig csaknem 20 ezer darab hagyja el a műszerészüzemet. Barcza Zsolt felvétele A KNEB ülése Licencek Statisztikai adatok sze­rint az elmúlt években kül­földről vásárolt licencek, mintegy háromnegyed részét az iparban használták fel. A számok alapján, mintha a többi ágazat kevés figyelmet fordított volna a más orszá­gokban már jól bevált tech­nológiák hasznosítására, illet­ve a licencek továbbfejleszté­sére. A népi ellenőrzés hama­rosan országos vizsgálatba kezd, hogy felkutassa a szá­mok mögött rejlő folyamato­kat — döntöttek a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság pénteki ülésén. A KNEB átfo­gó elemzés során méri fel: a licencek vásárlása, azok hasznosítása miként segítette az elmúlt négy évben a gaz­daság- és a fejlesztéspolitikai célok megvalósítását, milyen nehézségei voltak a külföldi műszaki ismeretek átvételé­nek, a licencek hatékonyabb hasznosításának. / Ki gyógyít a hét végén? Mindig a beteg érdeke dönt Több mint ezer éve I. István király még büntetést helyezett kilátásba a vasárnapi munkaszüneti napot megszegők ellen. Az ötnapos munkahét bevezetése azoknak, akiknek az ezzel járó gondokat meg kellett oldaniuk, felért egy büntetéssel. Ezt a túlzó, de nem alaptalan megállapítást a közelmúltban egészségügyi szakemberek szájából hallottam az új hétvégi ügyeleti rendszer megszervezésével kapcsolatos tapasztalatok értékelésekor. Egy tény: az egészségügyi «Uát ás sajátosságaiból adó­dóan különös gonddal kellett változtatni az évtizedes ha­gyományokon, hiszen- a tét — szélsőséges esetekben — az emberélet. Azt a két jogos, egymásnak látszólag ellent­mondó "kisfiáimat ''Kellett összhangba hoznia az új ügye­leti rendszernek, hogy az or­vos is lehetőséget kapjon a kikapcsolódásra, a pihenésre, s a beteg a hétvégén is ott és olyan ellátásban részesüljön, amilyet az állapota megkíván. Terv készült, amely körülte­kintően felmérte, hogy a me­gye különböző részein, az adott lehetőségek birtokában milyen ügyelet alakítható ki. A legtöbb aggály épp a lehe­tőségekkel összefüggésben adódott. A központi ügyelet is csak akkor ér valamit, ha mű­ködő (!) telefon, vagy URH- vonal és megfelelő gépkocsik segítik az orvos gyors munká­ját. S az ügyeleti rendszer megszervezésénél, méginkább működtetésénél különösen nagy súlyt kap a technika, amelynek megléte vagy hiá­nya végletesen beleszól a ter­vek valóra váltásába. Terv és valóság Tavaly 11 központi ügy eletet létesítettek a megyében, ezek tapasztalatai alapján idén 12 újabbat terveztek. Támogatás­képpen négy gépkocsit és 15 URH-készüléket ígért az Egészségügyi Minisztérium ... De nézzük, mi lett az elképze­lésekből, s miféle okok ját­szottak szerepet abban, hogy a tervekből olykor nem lett valóság! Budaörsön, Kerepestarcsán, Dabason, Nagykátán és Aszó­don, valamint — terven felül — Tápiószelén is létezik már a központi ügyelet. Így e pilla­natban 17 központi, 48 össze­vont ügyelet és két készenléti szolgálat — Nyársapáton és Kocséron — gondoskodik a Pest megyei betegek hétvégi ellátásáról. Természetesen a kórházak is a sürgősségi ügye­letek útján fogadják a gyors beavatkozást igénylő esetek­ben a betegeket. Ahol viszont nem tudták kialakítani az új rendszert, ott a technikai esz­közök hiánya szólt közbe. A 15 URH-készülék gyártása még tart. a szállítást a negyedik negyedévre ígérik (mór októ­ber is az!), s reménytelenül várnak a két terepjáró kocsira is, csak a Ladák érkeztek meg. Pedig egv-egy zord téli napon mozdulni sem tud az orvos megfelelő gépkocsi nélkül. Egy-egy központi ügyelet 30 ezer ember hétvégi ellátását — pontosabban a közülük megbetegedőkét — vállalja magára. Átlagosan, mert Ér­den 50 ezret is kitesz ez a szám, Vác északi körzete pe- diS dPR a.-* nagy, távolságok miatt aug-.- -Kuszezen- lakos ügyeletének gazdája. S vajon melyek a megváltozott ügye­leti rendszer bevezetése óta szerzett tapasztalatok? Felkavart kedélyek Az új iránti idegenkedés felkavarta a kedélyeket az orvosok körében, a régihez ragaszkodva, kétkedve fogad- tán a változást. A lakosság vi­szont hamar alkalmazkodott az újhoz. Örömmel vették, hogy egyes helyeken — Duna­keszin, Érden, Cegléden, Vá­cott, Budaörsön, Aszódon, Nagykőrösön, Gödöllőn — gyermekorvosi ügyeletet is tartanak. Ez kedvező, mert a felnőtt ügyeleti szolgálattól nagy terhet vesz át. Annál is inkább, mivel az ügyeletek forgalma állandóan emelkedő tendenciát mutat. Olykor indokolatlan esetben is az ügyeletet keresik fel az emberek, noha a gyógyszerfel- íratás, vagy a fogamzásgátló pótlása nem ügyeleti feladat. Megtörtént már az is, hogy a fejfájásos rosszulléttel bajlódó beteget nem találta otthon a kisiető ügyeletes orvos: elmúlt a fejfájás, a szőlőben pedig sürgetett a munka! Elfogadha­tó magyarázat azért erre is akad, nevezetesen az, hogy az ügyeletén gyorsan jut a szük­séges ellátáshoz a beteg, míg a hétköznapi rendeléseken megszokott a zsúfoltság, a vá­rakozás. A jövő útja mindenképpen a központi ügyeleti hálózat további fejlesztése. A kövtt- kező esztendőre és áthúzódva 1984-re, a már betervezetteken kívül — a teljes átszervezés­hez — további tíz központi ügyelet kialakításának felada­ta vár a megyei tanács egész­ségügyi osztályára. Legsürge­tőbb a helyzet talán Tahitót- falun és környékén. Hiszen Pest megyében a hétvégeken nemcsak az „őslakosok”, ha­nem a kirándulók tízezrei is az orvosi ügyelőieket veszik igénybe, ha szükséges. Igaz, nem mindig tudják, hol és ki segíthet rajtuk. Azt tervezik, hogy jövő tavasszal levélben értesítik a hétvégi házak tu­lajdonosait az orvosi ügyelet­ről. Van tehát a zökkenők elle­nére is gyorsan és jól működő ügyeleti rendszer a megye egészségügyi hálózatában. De létezik a több évszázados ha­gyomány, s az egészségügyi törvény. Ezen túl esküje is ar­ra készteti az orvost, hogy a hozzáfordulókat ne utasítsa el, akkor sem, ha megfelelő ügye­leti háttér áll mögötte. S él a beidegződés a betegekben is, a bizalom, mely arra indítja: megszokott, őt is, baját is jól ismerő orvosát keresse fel, ha úgy adódik. A gond akkor kezdődik, ha a betegek visz- szaélnek ezzel a lehetőséggel. Ügyelet és etika Amikor akár. .emberélet a tét — nehéz végleges döntést hozni. Az olykor csődöt mon­dó telefonok, vagy a közleke­dést nehezítő rendkívüli idő­járási viszonyok miatt ugyan­is a helyben élő orvosok fele­lőssége nem csökken. Hogy van még javítani-finomítani- való a rendszeren — nem két­séges. Sokszor a legjobb szán­dék is megbukik a lehetőségek korlátain. Egy azonban biztos: az egészségügyi szakemberek számára a kis és nagy dönté­sek meghozatalánál, a tökéle­tesebb rendszerek kimunkálá­sánál egy érdek játssza a leg­főbb szerepet: s ez a betegé. G. M. A hatékonyság kulcsa (3.) Porszemekből nagy hegy lehet Nincs semmiféle kideríthetetlen oka a sikernek Az idősebbektől gyakran hallhatunk történeteket, ame­lyek a valamikori varrónő arany kezéről, a sarki hentes mérte gyönyörű húsról, a szomszéd utcabeli pék feled­hetetlen ízű cipójáról szólnak. Vonjuk le ebből a megszépí­tő messziség okozta szemlélet­változást, ám még akkor is marad valóságmagva az elbe­széléseknek. Mégpedig az, hogy a varrónő, a hentes, a pék — de persze, nem mind­egyik! — igazodott a vevő igé­nyeihez, munkájának, termé­kének minősége nagyjából azonos volt, betartotta a ma­ga vállalta határidőket, az­az megbízhattunk benne. Kereteken belül Szó sincs arról, hogy egyen­lőségjelet tegyünk a valami­kori varrónő s mondjuk, a megye konfekcióipari üzemei közé, amelyekben havonta több mint húszezer női ruhát és kompiét készítenek. Azt a megállapítást azonban bát­ran vállalhatjuk, hogy min­denfajta termelésnek — és árujellegű szolgáltatásnak — vannak azonos jellemzői, s ezek egy része sikert ígér, másik része a kudarc lehető­ségére figyelmeztet. A válla­lati eredmény — ahogy arról előző cikkünkben szóltunk —, azaz a hatékonyság függ a ráfordítás és a hozam arányá­tól, azaz a termelési költségek alakulásától, de nagy hiba len­ne azt gondolni, hogy más té­nyezők nem hatnak közre. Idén az első félévben a szo­cialista ipar értékesítésének összege 70 és 99 milliárd fo­rint között ingadozott havon­ta. Ez( a hatalmas pénztömeg persze elfedi, hogy vannak ép­pen csak létező cégek, s olya­nok, ahová bő sugárban öm­lik a forint. A termelőmunka hasznának — nyereségének — kereteit a szabályozó rendszer — az árvetéstől az adózásig, az elvonásoktól a támogatá­sokig — adja meg. Azon be­lül azonban a termelő dolga, hogy miként él adott lehetősé­geivel, fölismeri-e az ered­mény gyarapításának sokféle módját, mit hasznosít és mit hagy veszni azokból. Tetszetős és kelendő a kö­tött holmi. Aki ilyet készít, számíthat az üzleti sikerre. Csakhogy: a fazon, a színezés, az anyag bolyhosodása stb. mind-mind befolyásolja a ve­vő magatartását. Azaz előfor­dulhat, hogy p termék ugyan korszerű — anyaga, technoló­giája is az —, de a kikészí­tési mulasztások, a túl kon­zervatív fazon miatt haszná­lati értéke csökken, azaz nem nyújt akkora hasznot, ameny- nyit reméltek, beterveztek. Másfajta, de végeredményé­ben azonos eset: a silány cso­magolás miatt az exportra szállított áru úgy érkezett meg a vevőhöz, hogy csupán a kikötött ár felét adta meg ér­te. Folytathatjuk: a kiváló gépipari fogyasztási cikk azonnal elveszti vonzerejét, ha a gyártó nem kínál folyama­tosan pótalkatrészeket, tehát versenyképes áruját maga te­szi versenyképtelenné. Az ilyen termelő rövid időn belül elveszti megbízhatóságát Is, ahogy az szintén, aki a meg­szabottnál gyengébb anyagot használ fel, vagy nem tartja be a szállítási határidőket. Ez utóbbira csak egy utalás: a megye exportáló vállalatainak árveszteségéből harminc, hat­van százalékra rúgnak a szál­lítási késedelmek miatt kény­szerűen tudomásul vett ár- csökkentések ... Beszédek, újságcikkek, tele­víziós és rádiós műsorok visz- szatérően szokványos kérdé­se, mi a siker titka? Nos, a sikernek — ahogy a kudarc­nak úgyszintén —, nincs tit­ka, nincs semmiféle kiderít­hetetlen oka. Magyarázata, feltárható eredője annál in­kább van! Sűrűn a közgon­dolkodásban is, a termelők magatartásában is — nem ke­vésbé a kereskedőknél —, az a látszat uralkodik, hogy sze­szélyes, meg kiszámíthatat­lan a siker, nem tudni, mi vá­lik be és mi nem. Eskü, telefonon Kétségtelen, akármilyen fejlesztésről, termelési lépés­ről legyen szó, a kockázat je­lenlétét nem vitathatjuk, s ezt a kockázatot vállalni kell. Aligha következik azonban ebből, hogy a termelés és az értékesítés összefüggő folya­mata pusztán kockázatok tö­megéből ' ll. Ha ez igaz len­ne, akkor semmiféle tervet. Kapcsolatok a határon tál Szorosra fűződő szálak Ha arra vállalkozik a tollforgató, hogy röviden összefoglalja a Hazafias Népfront Pest megyei Bi­zottsága és a baráti szo­cialista országok között szövődött szálakat, ugyan­csak nehéz feladat előtt áll. A jó viszony ápolásá- s, nak megannyi formája, az együttműködés számtalan lehetősége ugyanis érvé­nyes az élet minden terű- letére. Hivatalos testvér- kapcsolatot tartanak fenn a szlovákiai, a Suhl megyei, a Szófia megyei és a ju­goszláv szervezetekkel, s ez nem véletlen, hiszen a Pest megyében élő nemze­tiségek eleve megadják azokat az érintkezési pon­tokat. ahol az együttműkö­dés a leggyümölcsözőbb le­het mindkét fél érdekeit tekintve. Az szinte mindennapos, hogy a népfront keretein belül működő különböző klubokban ismeretterjesztő előadások, élménybeszámo­lók során a szocialista or­szágok gazdasági és kultu­rális életével megismerked­jenek az aktivisták. Foko­zottan igaz ez a nemzeti­ségi klubokra, amelyek fo­lyamatosan tájékozódnak az illető ország bel- és kül­politikájáról, elsősorban an­nak sajtótermékeiből. Itt kel] megjegyezni, hogy bár megyei pártbizottsági ha­tározat tartalmazza azt a kívánalmat, hogy ezekre a sajtótermékekre előfizesse­nek, a gyakorlat az, hogy pusztán kényelmességből el-elmarad a nemzetiségi sajtótermékek rendszeres beszerzése. Rendszeres kapcsolatot tartanak fenn' azokkal a külhoni szervezetekkel, amelyek a határainkon túl élő nemzetiségiek életét követik nyomon. Nagy ér­deklődést tanúsítanak a Pest megyében élő nemze­tiségek nyelvoktatása, a kulturális hagyományok ápolása iránt a szlovák és a jugoszláv partnerek. Az NDK-beli, a szovjet, a len­gyel, a bolgár és a cseh­szlovák kulturális közpon­tokkal való szoros együtt­működés jegyében az álta­luk szervezett kulturális programoknak otthont ad a megye, vendégül látja az érkező vendégeket. E tö­rekvéseket jelzi, hogy az idén Gyctván megrende­zett szlovák kulturális se­regszemlén a pilisszentke- resztiek képviselték a Ma­gyarországon élő szlovák nemzetiséget, néhány évvel ezelőtt ez a megtisztelte­tés a csömörieknek jutott. A Pest megyeiek leg­régebbi együttműködése a szlovák testvérszervezcttel alakult ki, a Szófia és Suhl megyei népfrontbizottsá­gokkal négy éve tart ez, s két esztendeje a jugoszláv Kraljevo körzet népfront­szervezeteivel is közös programokat tartanak. A delegációk látogatásakor a hazai kulturális élet sok­színűségét igyekeznek be­mutatni. Elsősorban azokat a vonásokat, amelyek a különböző képzőművészeti stílusok egymás mellett élé­sét bizonyítják, kifejezve azt, hogy a mai élet igen­lését, gondiait. problémáit a legkülönfélébb irányza­tok közvetíthetik. Röviden a nyelvoktatás­ról: az eredményesebb nyelvtanítást segíti, hogy már kilenc éve nyelvműve­lő, olvasótáborokat tarta­nak külföldön, tgv a pilis- szentkeresztiek szlovák tá­borát már ötször rendez­ték Szlovákiában, Suhl me­gyében is részt vettek már nyelvművelő táborban Pest megyei német nemze­tiségi gyerekek. sehol nem készíthetnének, ak­kor — az abszurdumig men­ve —, fejleszteni sem érde­mes, beruh’zn: még kevésbé. Vannak előre látható, ki­számítható tényezői a siker­nek, az üzleti eredménynek, s akadnak bizonytalan, tehát többféle módon figyelembe veendő mozzanatok. A Mono- ri Mezőgép Vállalat jó érzék­kel számította ki az élelmi- szeripari gépek iránti keres­let fellendülését, ám abban már bizonytalanságot kellett vállalnia, hogy más cégekkel együttműködve, komplett üze­mek felállítója legyen jóval az országhatárokon túl. A kettő, a kiszámítható és a mérlegelt bizonytalan elegyítése, egész­séges aránya a feltétele an­nak, hogy a termelő kialakít­hassa megfelelő stratégiáját és taktikáját, azaz, hogy hosszú távon is biztosan alapozhas­son az erkölcsi és a pénzbeli elismertségre. A nemzetközi kereskedelem goodwill kife­jezése — üzleti jó hírnév —, azt sűríti magába, amit a fej­lesztés első pillanatától az áru eladásáig, a termelőte­vékenység egésze átfog. Ezért nem választható el, nem szemlélhető önmagában egy- egy tényező. Mert például meglehet, kedvező ráfordítá­sokkal készíthetne valame­lyik üzem kenőszappant, pet­róleumlámpát és flórharis­nyát. Engedjük meg ezt a túlzást. Csakhogy a vevő — a piac —, nem egy-egy al­kotóelemet, hanem azok ösz- szességét helyezi a mérlegre, és úgy értékel. Hiába kiváló minőségű ugyanis a vágott, bontott csirke, ha a gyatra hűtés miatt szagosán érkezik a külföldi nagykereskedők­höz ... Másfél évbe telt, míg hajlandó volt e nagykereske­dő újból megpróbálkozni , a hazai partnerrel. Csoda?! CSo- da-e, ha a külföldi vev' bi­zalmatlanná válik, mert há­romszori sürgős telexüzeneté- re még annyi választ sem kap, pardon, késünk a szállí­tással, hanem süket csönd a felelet, ha a belföldi vevő a körmét rágja, mert három napja úton van állítólag a tehergépkocsi, amely a sürgő­sen szükséges segédanyagot hozza, ám a három nappal korábbi, telefonon kapott es­kü ellenére, a kocsi még ma sem ért ide, hetven kilomé­terről ... Ma még a vállalati maga­tartás nem igazodik eléggé a siker sokféle, egymással bo­nyolult kölcsönhatásban álló összetevőihez. Hol az egyiket, hol a másikat állítja a közép­pontba, de úgy, hogy közben elhanyagolja d többit, alig vet ügyet azokra. így egye­netlenné válik a termelés és az értékesítés, menete, kiugró sikereket csúfos bukások kö­vetnek, avagy elmarad mind­kettő, a terepet a középszer, a valahogy majd csak elbol­dogulunk uralja. Meg kell tenniük Jogos követelmény ezért, hogy növekedjék a vállalatok érzékenysége mind a költsé­gekkel, mind az értékesítési lehetőségekkel szemben, mert a hatékonyság csakis így ja­vulhat. A szabályozó rendszer változása ebbe az irányba mu­tat, még ha íem is minden­ben és mindenkor következe­tesen. Ahhoz azonban, hogy 'a szabályozók hatása nagy ere­jű legyen, elengedhetetlen a vállalati szervezet és tevé­kenység tökéletesítése is. Még­pedig úgy, hogy nemcsak kí­vánják a termelők a sikert — mert ez ma sem hiányzik —, hanem tudják, jól megfontolt távlati és konkrét időszakra érvényes tervek, programok alapján, mit kell tenniük ér­te. S természetes, ha tudják, akkor azt meg is kell tenniük. Nem belátásból, hanem mert azt is tudniuk kell: a fenn­maradásnak. ■ fejlődésnek ez az alapja. Mészáros Ottó (Vége)

Next

/
Thumbnails
Contents