Pest Megyei Hírlap, 1982. október (26. évfolyam, 230-256. szám)
1982-10-03 / 232. szám
Vr.crrt 1982. OKTÓBER 3., VASÄRNAP 3 A munka a legszilárdabb alap Ha többen emelik a terhet Nem lehet megkerülni a kellemetlen kérdéseket A HÉT HÍRE TÉKOZOLVA ® Mindenütt méltó módon köszöntötték a Jegyveres erők napján azokat, akik hazánk békéjét, rendjét szolgálják. $ Ülést tartott az atomenergiai gépgyártást koordináló kormányközi bizottság. 9 A Hazafias Népfront Országos Tanácsa a cigány értelmiség helyzetét tekintette át. A hét híre az is, hogy a búza és a kukorica trágyázásáról országos értekezletet rendeztek Bábolnán. Szélesedő körűen formálódik a fölismerés, jobban, sok tekintetben másként kell dolgoznunk, mint eddig. Ez a fölismerés kényszer szülötte. A megnehezedett gazdasági, gazdálkodási feltételek, a szinte folyamatosan — és olykor visszamenőleges hatállyal — szigorodó szabályozók tudatták, tudatják termelői, felhasználói és fogyasztói körben a keserves igazságot: eddigi teljesítményeink nem elegendőek jő gazdaságpolitikai céljaink — az egyensúlyi helyzet javítása, az életszínvonal megőrzése — eléréséhez. Kettős magatartás Kétségek, kínzó kérdések kísérik a belátást, több kell, más kell; miértek, hogyanok sorjáznak elénk, választ sürgetve. Nehéz elfogadtatni például annak a számvetésnek a szükségességét, amely termelői és fogyasztói magatartásunk tarthatatlan kettősségét tárva elénk, azt tudakolja: hogyan fér össze a vállalatok, szövetkezetek tetemes részének alacsony jövedelmezősége — a jövedelemtermelő képesség csekély színvonala — a számítottnál jóval gyorsabban emelkedő bérekkel? Tavaly a megye iparában a minisztériumi vállalatoknál csupán hét forint volt a száz forint nettó eszközértékre és bérköltségre jutó érdekeltségi eredmény, ráadásul ez az átlag rendkívül nagy szélsőségeket takar, magyarán, termelőhelyek olyan sdrát, ahol nincs jövedelmezőség! Ezeknek a cégeknek a többségére azonban .szükség van — termékeik, szolgáltatásaik nem helyettesíthetők —, azaz hiba lenne úgy vélni, vélekedni, a fölszámolás, a megszüntetés egyben megoldása is a gondoknak. A megoldás a tevékenységek legtöbbjeinek jövedelmezővé tétele, természetesen elhagyva azt, aminek nincs felhasználói hátországa, aminek el nem érhető a minimális haszna, azaz legalább a költségek maradéktalan megtérülése. Szó sincs arról, pusztán ipari gond lenne ez. A megye építőipari vállalatainál hat forint volt 1981-ben a száz forintnyi nettó eszközértékre és bérköltségre jutó érdekeltségi eredmény, a nagyüzemi mezőgazdaságban ugyan több — tíz forint —, de változatlan 1980-hoz képest. Ráfordítások és hozamok alapos elemzését — ne szépítsük a helyzetet — most kell mindenütt megtanulni, mert kizárólag ez a módszeresség kínál járható utat a fennmaradáshoz a termelőhelyeknek, hiszen a januártól érvénybe lépő szabályozóelemek fokozottabban közvetítik a világ- gazdasági nyomást, a teljesítmények reális megítélése, megítéltetése érdekében. Ezeket a — vállalati — teljesítményeket ugyanis sok helyen hajlamosak túlértékelni, hiszen az év első felében a megye iparának az országos átlagnál gyorsabb termelés- növekedése némelyeknél azzal lett egyenlő: sínre kerültünk. Sínre? Az értékesítés megegyezett az 1981-es első félévivel, azon belül azonban az exportra történő szálítások kisebbek voltak idén az első félévben, mint egy esztendővel korábban, holott a népgazdaság sokkal inkább igényelte most az exportbevételeket, mint tizenkét hónappal megelőzően. Ennek ismeretében hat igazán furcsán — és aláhúzza az 1983. januárjától érvényes bérszabályozók szükségességét — a keresetek tervezettnél és termelésnél gyorsabb növekedése mind 1981-ben, mind 1982 első hat hónapjában. A teljesítményekkel nem fedezett bér kiáramlása ugyanis reálissá teheti annak veszélyét, hogy nem sikerül létrehozni a kellő árualapokat, azaz — ha keserves is ez előbbi — tudomásul kell venni, januártól a szabályozás a teljesítmények és a bérek szorosabb kapcsolatát állítja a fő helyre, az eddigieknél erősebben differenciálja a munkahelyek jövedelemnövelési lehetőségeit. Szó sincs arról, mintha a társadalmilag átlagosnál értékesebb munka javadalmazása kerülne veszélybe, de arról igenis szó van, hogy nem tudja viselni az államháztartás — egyenlő: a társadalom — az átlagos és az átlagosnál is gyengébb munka átlagon felüli díjazását. Ennek meglétét ugyanis a belső felhasználás, a lakossági ' fogyasztás tervezettnél nagyobb mértéke azért bizonyítja, mert a másik oldalon, a fedezeti részen, nincs meg, nem termelődött meg elmek a többletnek a forrása. Amire csakis az lehet a magyarázat, hogy a vállalatoknál a bérkiáramlás nem függ össze elválaszthatatlanul a jövedelmezőség alakulásával, illetve, hogy a jövedelmezőségben még mindig tetemes szerepet játszanak a különböző támogatások és visszatérítések. r Érzékeny pont ' A termelőtevékenység fő jellemzőinek alakulása arra figyelmeztet, még mindig nem eléggé értjük, hogy egyetlen lehetséges, egyedüli szilárd alap van a gondok fokozatos legyűréséhez és ez a munka, a ráfordítások és a hozamok viszonyának lényeges átformálása. Ez egyben válasz azokra a, mind többet hallható aggályokra is, vajon a nehezedő gazdasági helyzet nem veti-e jelentősen vissza a megyében roppant érzékeny pontként ható életkörülményeket, hiszen az elmaradás — más megyékhez mérten — tetemes így is, mi lesz akkor, ha... Kézenfekvő: a létrehozott nemzeti jövedelem, mint egyedüli elosztási forrás, mindenkor meghatározója. annak is, mire és‘menni?!'Jut az élet- körülmények közösségi terepén. Amint az is kézenfekvő: a megyében a tanácsok bevételeinek nem jelentéktelen része függ a vállalatok, a szövetkezetek gazdálkodásától. Mégis, mindezek ellenére is: a megyében tavaly a kommunális beruházások értéke túlhaladta az 1,9 milliárd forintot, majdnem kétszáz millióval több került ilyen célokra, mint az azt megelőző esztendőben. Idén csupán a célcsoportos lakásépítés feladataira 355 millió forintot költöttek el, költenek el a tanácsok, olyan fejlesztések vannak folyamatban, mint az Érd térségi regionális vízmű, Cegléd, Nagykőrös vízmüvének építése, bővítése, száznyolc általános iskolai tanterem kialakítása. Óvakodni kell a végletektől, a mindent vagy semmit alapon történő értékelésektől, hiszen ha valami, akkor az életkörülmények ezerféle ösz- szetevő hatására alakulnak, a javulás vagy romlás korántsem pusztán pénz kérdése...! A megyében ugyanis jellemző az a helyzet, hogy jó néhány beruházásra terv is van, pénz is van, hely is van, de nincs vállalkozó! Ilyen okok hátráltatták a fóti, a péceli iskola építését — most már van új kivitelező —, azaz ismét oda kell kanyarodnunk, ahol kezdtük, a munkához, annak jövedelemtermelési jellemzőjéhez, azaz hasznosságához, szervezettségéhez, a társadalmi célokkal egyező bővüléséhez. Nem lehet megkerülni a kellemetlen kérdéseket, mert ha ezt tesszük, akkor úgy tűnhet — mind a termelés, mind a fogyasztás terepén —, hogy létezik egy szőrösszívű állam, s vagyunk mi, a következményeket viselő, nyögő állampolgárok. A kellemetlen kérdések egyike éppen ezért az: tehet-e mást és másként az állam, mint amit állampolgárai nap- ról-napra cselekednek a termelésben, a bérkövetelmények megállapításában, a szervezésben, az anyag- és energiatakarékosságban, a beruházásoknál és így tovább? S ha tehet, mert tennie kell az államnak mást és másként — így érve el mindannak korrekcióját, ami a gyakorlatban szembeke- rül a kívánatos célokkal —, akkor jogos-e a vélekedés: nehezítették a helyzetünket? Avagy azt kellene inkább mondanunk: mert az irányítás ban, a végrehajtásban az elkerülhetetlennél több a kapkodás, a lazaság, a rögtönzés, valójában ma előállítjuk holnapi gondjainkat, s mert ezt tesszük, miért lepődünk meg azon, ha e gondok holnap az ajtónkon kopogtatnak?! Ismét a példa lámpását megemelve: hosszú ideje halmozódtak a feszültségek a lakásépítésben és -gazdálkodásban. Most megkezdődött, megkezdődik ezeknek a sok vitát teremtő ellentmondásoknak a fokozatos fölszámolása, egyrészt úgy, hogy növekednek a terhek — a többi között a magasabb lakbérrel —, másrészt úgy, hogy igazságosabb, a különböző jövedelmű rétegeknél differenciáltabb lesz a lakás- tulajdon terheinek viselése. A megyében az állami lakások száma a teljes lakásállománynak mindössze a hat-hét százalékát teszi ki, ám érdekes módon mégis sokkal többet hallani a lakbéremelés hatásairól, mint arról, mi módon változnak a saját erőből építkezők lehetőségei. Márpedig a megye országosan utcahosszal első a magánerős otthonteremtésben: tavaly 6821 új lakás került tető alá, ebből azonban 5965 volt — de persze 5673-hoz hitelt nyújtott a takarékpénztár! — a magánerőből emelt. Veszélyes társítás Napjainkban kényszerű intézkedések sorozatára kerül sor, az anyagi és a nem anyagi ágazatokban egyaránt — amibe az import visszafogását éppúgy beleértjük, mint a fogyasztásnak a tervezett korlátok között tartását —, s bár ezek szükségszerűsége vitathatatlan, az igazsághoz hozzátartozik: sok mindenből csupán azért lett kényszerűen megtett lépés, mert elmulasztottuk az időbeni változtatást, változást, mert lassúságunk, bizonytalanságunk a termelésben a fogyasztói várakozások lassú mérséklésével társul. S ez veszélyes társítás, társulás! Ezéjrt kell szembenéznünk a kellemetlen kérdések megválaszolásának kötelezettségével. Nekünk kell válaszolnunk. Nekünk, mert a kéréseket is közösen fogalmaztuk. Tevékenységünk, teljesítményünk valós és vélt értékének jelentős eltéréseivel. Mészáros Ottó KGST-orvostanácskozás A rák ellen Egységes szemlélet A KGST egészségügyi együttműködés keretében szeptember 30-a és október 2, között nemzetközi orvoskonferenciát rendezett Veszprémben a pécsi és a veszprémi akadémiai bizottság. A háromnapos tanácskozáson részt vettek bolgár, csehszlovák, jugoszláv, magyar NDK-beli és szovjet szakemberek. Eszmecseréjük központi témája a nyirokrendszerek rosszindulatú daganata és a diagnózis módszere. Olyan betegségtípusokról volt szó, amely az ösz- szes rákmegbetegedések 5 százaléka, s a gyors, pontos diagnózissal több fajtája teljes egészében gyógyítható. A pontos és gyors felismerés döntően befolyásolja a klinikus munkáját, ezáltal a beteg sorsát. Éppen ezért elengedhetetlenül szükséges a szövettani minták egységes szemléletű értékelése, meghatározása. E szakterületen ez igen bonyolult feladat, hiszen legalább 30-féle nyirokszervi daganatot ismernek és gyógyítanak, és ezeket a diagnózisban pontosan el kel. határolni egymástól. Az egységes szemlélet — mint a tanácskozáson hangsúlyozták —, az országon belül a hatékonyabb gyógyítás, az országok között pedig a még eredményesebb együttműködés alapfeltétele. A szocialista országokban, éppen úgy, mint hazánkban úgynevezett referenciaközpontokat szerveztek, amelyekben az egész országból összegyűjtött kóros szövetek vizsgálatát végzik. Magyarországon 1978- ban szervezték meg Pécsett az orvostudományi egyetem kórbonctani intézetében a vizsgálati centrumot, amelyben évente 600—700 diagnózist állapítanak meg. Munkájuk, felszereltségük elismerést szerzett a KGST-szakemberek körében is. A tanácskozás sajátossága volt. hogy az előadások mellett a diagnosztizáló módszerek gyakorlati elemzésére is sor kerül, 30 mikroszkóp segítségével tanulmányozták a különböző metszeteket. A nemzetközi orvoskonferencia záróülésén az együttműködés hatékonyságának növelése érdekében megállapodtak abban, hogy a jövőben évente — 1983-ban Erfurtban, 1984-ben pedig Moszkvában — hívják össze a szakember- csoportot tudományos eszmecserére. • Becsben tartotta, gyűjtötte, szakszerűen kezelte a jószágai alól kikerülő trágyát a gazda, mert tudta, nélküle aligha remélhetne a következő évben megfelelő termést, hiszen a talajnak — termőereje megtartásához — pótlásra van szüksége. A valamikori ilyen gazdákból mára csak mutatóban maradt, az értékes tápanyagot már-már nyűgnek, meg nem tűrhető környezetrontásnak tüntették fel a divatnak fenntartás nélkül behódolok, a célszerűt, az ésszerűt egykönnyen mellőzöl}. Érzékelteti ennek a folyamatnak a veszélyeit, hogy tavaly a megyében az összes mezőgazdasági területnek még az öt százalékán sem szórtak szét szerves trágyát, s a talajerő- utánpótlásnak ez a módja 1981- ben kevesebb hektárra terjedt ki, mint 19 75-ben! A mélypont 1980-ban volt — akkor, amikor a világ minden táján már nemhogy keresték, hanem széles körben alkalmazták a műtrágya és a szerves trágya ésszerű társítását —, tízezer hektárral kisebb területtel, 300 ezer tonnával csökkent mennyiségben, 1975-höz képest. Tavaly és az idén már valamelyest változott a helyzet a kívánatos irányban, de még messze vagyunk attól, hogy ne tékozlóan bánjunk az adott lehetőségekkel, közöttük o műtrágya és a szerves trágya célszerű alkalmazási arányainak megteremtésével, megtartásával. Ezeknek a célszerű arányoknak a kialakítását nemcsak a műtrágyagyártás anyag- és energiaigényessége, importvonzata sürgeti, nemcsak a fajlagos ráfordítások mérséklésének ez a nem mellékes módja indokolja, hanem megköveteli az is, hogy a szakemberek egybehangzóan állítják, még mindig tékozló, mert nem az optimumhoz igazodó a műtrágya-felhasználás. Az optimpm: a termesztett növényi kultúra és a talajadottságok ötvözése a tápanyagellátásban, ám becslések, vizsgálatok azt mutatják, bár a haladás jelentős, tavaly a megyében az összesen 279 ezer hektárnyi műtrágyázott területnek a felén még mindig „saccra” alapozva hajtották végre ezt a munkát. Természetes, hogy a műtrágya és a szervesanyag-utánpót- lás döntő része — kilencven- százaléka a megye mezőgazda- sági nagyüzemeiben — a szántókra kerül ki, ott is a gabonafélékre. Az viszont már nem természetes, amit a megyében mindenütt tapasztalni, nevezetesen: az azonos tápanyag-felhasználással nagyon is eltérő terméseredmények állíthatók szembe! A tékozlás egy újabb formája, módja ez, hiszen a több, mint 900 ezer tonna szerves trágya, a 106 ezer tonna — hatóanyagban számolt — műtrágya nem akkor szolgál rendeltetésének megfelelően, ha kikerül a földre, hanem ha hatása ott van a terméseredményekben, a hektáronkénti átlagok alakulásában, abban a terménytöbbletben, amelynek értéke — kézenfekvő — magasabb kell, hogy legyen, mint a ráfordítások többletéé. Tartalékok bő folyama rejlik ma még a tápanyagutánpótlásban, mondják nemcsak a növénytermesztők, hanem a közgazdák is, akik a költségeket elemzik, s ezeknek a tartalékoknak egy része elválaszthatatlan a nemrégen még tehernek tekintett állati eredetű szerves anyagoktól. Biztató kísérletek bizonyítják —- például Cegléd közös gazdaságaiban —, lehet nem hagyományos módon is hasznosítani az istállókból kikerülő anyagokat. amint arra is vannak intő jelek, a gazdaságok egy részében még mindig csak fontolgatják, mit kellene, lehetne tenni, igaz, közben csökkentették — a drágulásra hivatkozva — a műtrágya felhasználását is. Aminek termelésbeli, termésbeli következményeit aligha szükséges részletezni. A folyamatosan emelkedő termésátlagok, a valóban tiszteletet érdemlő hektáronkénti búza-, kukoricahozamok jó ideig elfödték, a mibe kerül ez kényelmetlennek látszó kérdését. Ma erre a kérdésre elkerülhetetlenül felelni kell, .mégpedig elsősorban a tékozlás visszaszo- rításával, majd az agrotechnika fejlett módszereinek alkalmazásával. A versenyképesség múlik ugyanis azon, miként alakulnak a mezőgazdaság ráfordításai. M. O. Új otthonok - társadalmi műszak A Pest megyei Állami Építőipari Vállalat dolgozói ez év végéig 90 lakást adnak át Gödöllőn a János utcában, és 65 lakás szerkezetét is elkészítik. Képünkön: a jövő évben átadásra kerülő 30 lakásos épület alapjait betonozzák a „mixerágyú” segítségével. Barcza Zsolt felvétele Tegnap, szombaton, a pihenőnap ellenére serényen dolgozott a Közép-magyarországi Közmű- és Mélyépítő Vállalat megközelítően 1200 alkalmazottja. Munkájukkal elsősorban a Pest megyei és a budapesti lakásépítéshez kapcsolódó közmű- és mélyépítési feladatok elvégzését gyorsították. A lakatosokon, ácsokon, hegesztőkön és az asztalosokon 'kívül fizikai munkával vettek részt a kommunista műszakban a vállalat műszaki dolgozói és irodai alkalmazottai is. Pest megyében főleg a lakótelepeket érintő munkálatokat végezték. így például Gödöllőn a 30-as út csomópontjában, Törökbálinton és Vácott a szennyvíztisztító telepek kialakításánál, valamint Kere- pestarcsán a kórház mögötti új iskola fűtésének és vízellátásának szerelésén dolgoztak. A szombati műszak résztvevői hozzávetőlegesen félmillió forintnyi értékű munkát végeztek' el, az e napra eső bérüket saját vállalatuk lakásépítési alapjának növelésére ajánlották fel.
