Pest Megyei Hírlap, 1982. október (26. évfolyam, 230-256. szám)

1982-10-24 / 250. szám

mectff 2 1982. OKTOBER 24., VASÁRNAP TA h£i mÁcpouriKAi KtKDtsíiammm Felgyorsult közel-keleti diplomácia Nagy jelentőségű tanácskozás Moszkvában — A bonni csúcs A tájékoztatás és hírközlés kérdései az ENSZ előtt Megvitatják a jelentést November 9-én Madridban ismét összeülnek 33 európai és 2 amerikai ország küldöttei. A madridi találkozó — mint ismeretes — az 1975. augusz­tus 1-én aláírt, világtörténel­mi jelentőségű dokumentum, a helsinki záróokmány végre­hajtásának áttekintése címén tulajdonképpen azt a célt szolgálná, hogy „a helsinki szellemet” tovbbra is ápol­ják az aláírók, biztosítsák az európai együttműködést. MIRŐL tárgyalt a VAR­SÓI SZERZŐDÉS KÜLÜGY­MINISZTERI BIZOTTSÁGA? Sajnos, a mai világhelyzet­ben, elsősorban az USA-nak a megegyezés elől kitérő, az enyhülést elvető magatartása miatt a madridi találkozón nem könnyű megállapodásra jutni. Pedig, mint ezt a kül­ügyminiszterek előtt Leonyid Brezsnyev is hangoztatta, kü­lönösen fontos, hogy kedvező eredmény szülessen Madrid­ban és hogy döntsenek a le­szerelési kérdésekkel foglalko­zó európai konferencia össze­hívásáról. (Az amerikai kül­döttség és vele együtt a leg­több NATO-állam ezt meg akarja akadályozni. Velük szemben az európai semleges és el nem kötelezett országok viszont a helsinki folyamat folytatását sürgetik, a biza­lomépítő intézkedésekkel és a leszereléssel foglalkozó kon­ferenciát is szükségesnek tart­va.) A Varsói Szerződés tagor­szágainak külügyminiszterei Moszkvában most áttekintet­ték a madridi közös fellépés lehetőségeit. Elhatározták, hogy a legközelebbi (a koráb­bi belgrádi és a mostani mad­ridi találkozóhoz hasonló) ér­tekezlet színhelyéül Bukares­tet javasolják. A külügyminiszterek elítél­ték a lengyel belügyekbe való nyugati beavatkozást és biz­tosították Lengyelországot or­szágaik további támogatásá­ról. A nemzetközi helyzet úgy­szólván valamennyi kérdése napirendre került Moszkvá­ban. A közel-keleti problémák rendezésére átfogó közel-ke­leti konferencia összehívását tartották az igazi megoldás­nak. A Varsói Szerződés kül­ügyminiszteri bizottságának legközelebbi ülését Prágában tartják meg. HOGYAN ALAKUL A FRANCIA—NYUGATNÉMET VISZONY A 40. CSÚCSTA­LÁLKOZÓ UTÁN? Jövő év januárjában lesz 20 esztendeje, hogy Adenauer kancellár és De Gaulle tábor­nok aláírta a francia—nyu­gatnémet szerződést, amely többek között előírta évente két csúcstalálkozó megtartá­sát a párizsi és bonni vezetők politikai, gazdasági együtt­működésének meghatározásá­ra. Most volt Bonnban a 40. csúcstalálkozó, amelynek az is külön jelentőséget adott, hogy alkalom nyílt az új nyugatné­met kereszténydemokrata pár­ti kancellár és a francia, szo­cialista párti köztársasági el­nök első, hosszabb, alaposabb eszmecseréjére. Helmut Kohl kétségtelenül bizonyos rokonszenvvel visel­tetik Franciaország iránt (aminek jele, hogy egyik gyermeke is francia iskolába jár...) — de a személyi rokon- szenvnek a politikában és a gazdasági életben mégsincs igazán meghatározó szerepe. Á súlyos gazdasági helyzetben levő Franciországnak nagy szüksége van nyugatnémet tá­mogatásra — igen, de a bonni kancellárváltásra is épp amiatt került sor, hogy az NSZK szintén eladósodott, ugyancsak nyomasztó nehéz­ségekkel került szembe, pél­dául a munkanélküliség növe­kedése nyomán. Egyelőre elvi kijelentések hangzottak el: Kohl szerint, amikor az NSZK élénkíteni kívánja a maga gazdaságát, együtt akar mű­ködni nyugat-európai partne­reivel. Ä francia—nyugatné­met kapcsolatokat a bonni kormány politikája „alappillé­rének” minősítette. A francia sajtó a csúcsta­lálkozó előtt fölvetette Párizs és Bonn katonai együttműkö­désének fokozását is. Mitter­rand elnök sietett aztán kije­lenteni, hogy ez nem jelenti az NSZK csatlakozását Fran­ciaország nukleáris stratégiá­jához. Kohl pedig az ameri­kai-nyugatnémet katonai együttműködés elsőbbségét emlegette. De azért elhangzott az is, hogy a két ország veze­tőinek közösek az aggodalmai biztonsági kérdésekben, ami arra utal, hogy mégiscsak nagy jelentőséget tulajdonítot­tak a csúcstalálkozó részvevői a katonai együttműködésnek. Még ha nem is indokolt — mint tette pedig ezt néhány hírmagyarázó — „Bonn—Pá­rizs nukleáris tengelyéről” be­szélni. MIT HOZOTT A KÖZEL- KELETI „DIPLOMÁCIAI NAGYHÉT”? Egyelőre csak soha nem lá­tott arányú sürgés-forgást: o diplomáciai élet előterében sohasem mozogtak még eny- nyien a közel-keleti államfér­fiak, diplomaták. Gemajel li­banoni elnök New Yorkban, Washingtonban, Párizsban, Rómában és a Vatikánban is járt. Samir izraeli külügymi­niszter Amerikában tárgyalt. Reagan elnök fogadta a II. Hasszán marokkói király ve­zette arab küldöttséget, az abból kimaradni kényszerült Palesztinái Felszabadítási Szervezet vezetői Dzsiddától New Yorkig sok helyütt tár­gyaltak és nyilatkoztak. A végén meg kell említenünk, hogy Szaúd-Arábia fővárosá­ban bejelentették: • újabb arab csúcstalálkozót szervez­nek az Arab Liga már emlí­tett helyzetfeltáró küldöttsége munkájának befejezte után. A számtalan diplomáciai esemény nyomán elhangzott nyilatkozatokban megannyi ellentmondás volt fellelhető. Gemajel például valamennyi külföldi erő, tehát köztük az izraeli csapatok mielőbbi tá­vozását is követelte, ami nem volt teljesen ínyére Washing­ton és Tel Aviv vezetőinek, viszont több amerikai, fran­cia és olasz katonát szeretne látni országában a rend biz­tosítására. Samir izraeli kül­ügyminiszter hazatérve úgy nyilatkozott, hogy mégis csak indulnak tárgyalások Liba­nonnal. Gemajel Rómában ta­lálkozott a „véletlenül” oda­érkezett egyiptomi külügymi­niszterrel, láthatóan az olasz diplomácia közvetít Bejrút és Kairó között. Az amerikai diplomácia törekvése ugyan­akkor az, hogy a Camp Da- vid-alkut kiterjessze Izrael és Egyiptom után Jordániára is, az alkalomra várva, hogy Ma már világosan megálla­pítható, hogy a Libanon ellen júniusban elindított izraeli ag­resszió nem érte el célját — mutat rá a Pravda tegnapi számában megjelent szerkesz­tőségi cikk. A támadás fő célja minde­nekelőtt a PFSZ fizikai meg­semmisítése volt, de Izrael ar­ra is számított, hogy szófogadó rezsimet kreálhat Libanonban, hogy azután Camp David mintájára készült békét köt­hessen vele. Az agresszióval azonban nem sikerült levenni a napi­rendről a palesztinai kérdést, nem sikerült megingatni Szíria pozícióit, nem sikerült rá­kényszeríteni Libanonra az Izrael által elképzelt békefel­tételeket. A legutóbbi közel-keleti há­ború egyik legsajátosabb voná­majd Libanont szintén bevon­hassa az egyezménysorozatba. Izrael részéről egyelőre semmilyen engedékenység nem várható. A Begin-kor- mány a knesszetben, az iz­raeli parlamentben ismét megkapta a többséget eddigi politikájának folytatására, ar­ra, hogy ragaszkodjék a meg­szállt területek birtokához, s még arra is, hogy elutasítsa a Reagan-tervnek azt a gondo­latát, amely „Jordániával összeköttetésben megvalósí­tandó önkormányzatot” helyez kilátásba a palesztinok számá­ra. V. J. Tel Avivban pénteken nyil­vános gyűlést tartott mintegy 500 résztvevővel az izraeli há­borúellenes mozgalom. A fel­szólalók elítélték a Libanon­ban elkövetett háborús bűnö­ket, és kiálltak az „engedel­messég megtagadásának joga” mellett. A libanoni háború óta először két magas rangú tarta­lékos tiszt is részt vett a til­takozó gyűlésen. Abraham Adam tartalékos tábornok, aki az 1973-as háborúban a pán­célos egységek parancsnoka volt, kijelentette, hogy megér­ti „bizonyos tiltakozók” indo­kait, bár nem helyesli a had­sereg politizálását. Dov Jermidhu tartalékos al­ezredes, aki önkéntesként vett részt a libanoni háborúban, amíg fel nem mentették fel­jebbvalói bírálása miatt, azzal vádolta az izraeli hatóságokat, hogy a hadviselés szükségle­teire hivatkozva módszeresen Varsóban tegnap nyilvános­ságra hozták az új szakszerve­zetek mintaalapszabályát, amelyet az Államtanács által létrehozott társadalmi-konzul­tatív bizottság dolgozott ki, hogy az újonnan létrejövő munkahelyi szakszervezetek­nek támpontot nyújtson saját alapszabályuk kialakításában. A minta-alapszabály szoro­san követi a szakszervezetek­ről szóló törvényben foglalta­kat, de jóval rövidebb és köz­érthetőbb a törvény szövegé­nél. Egyes részletkérdéseket tekintve mindenütt hozzáiga­zítható a helyi körülmények­hez, a főbb tételeket azonban nem lehet megváltoztatni vagy kihagyni, mert az illetékes vajdasági bíróságok csak így jegyzik be az új szakszerveze­teket. A mintaalapszabály felso­rolja a szakszervezet főbb cél­sa, hogy az Egyesült Államok eddig még soha nem vállalt ilyen nyílt és közvetlen részt Izrael akcióiban. A Reagán-tervvel kapcsolat­ban most viharos diplomáciai tevékenység folyik: ismert amerikai megbízottak járják a Közel-Kelet országait; egyes országokban az amerikai segé­lyek lehetőségére irányítják a figyelmet, másokat a „szovjet fenyegetéssel” ijesztgetnek, megint másokat az arab hala­dó erőkikel. A cél az, hogy bi­zonyos erőkre támaszkodva legalább egy-két arab országot — például Jordániát és Szaúd- Arábiát — rábírják az ameri­kai politika támogatására, ugyanakkor széthúzást szítsa­nak a PFSZ-ben. A Közel-Keletről érkező hí­rek szerint azonban ez az amerikai kísérlet nem ígérke­zik sikeresnek. Arafat üzenete Gemajelhez A Libanoni Nemzeti Hír- ügynökség tegnap jelentette, hogy Amin Gemajel libanoni elnök pénteken véget ért ró­mai tartózkodása idején üze­netet kapott Jasszer Arajat­tól. A PFSZ vezetője ebben közölte, hogy szervezete nem kíván akadályt gördíteni a külföldi csapatok Libanonból való kivonása elé. Az üzenet szerint „a PFSZ kész mindent megtenni azért, hogy a palesztin hadsereg li­banoni jelenléte ne szolgáltas­son ürügyet a külföldi csapa­tok libanoni tartózkodásá­hoz”. Arafat azt is közölte: „Li­banon elnökének rendelkezé­sére áll mindabban, ami hoz­zájárulhat Libanonban a ha­talom helyreállításához.” lerombolták a palesztin tábo­rokat. „Június 7-én saját sze­memmel láttam a Tyr-környé- ki táborok rendkívül heves bombázását, amit semmiféle katonai ok nem követelt meg. Tokióban tegnap a Liberális Demokrata Párt elnöki tiszt­ségének megszerzéséért foly­tatott vetélkedés került a po­litikai élet eseményeinek kö­zéppontjába. Nakaszone Jaszuhiro, a Köz- igazgatási Hivatal vezetője — akit mind a Szuzuki, mind a Tanaka Kakuei volt minisz­terelnök vezette frakció tá­mogat — elkötelezte magát Szuzuki Zenko politikájának „sikeresebb” folytatása, azaz a jait, köztük a dolgozók és csa­ládjaik szakmai, anyagi, tár­sadalmi és kulturális érdemi­nek védelmét, a munkahelyi demokratizmus és igazságos­ság erősítését, a Lengyel Nép- köztársaság javát szolgáló ak­tív cselekvési formák alakítá­sát. A szakszervezeti törvény életbe lépése óta eltelt két hét alatt egyébként több mint há­romszáz üzemi, vállalati szak- szervezeti alapító bizottság fordult bejegyzési kérelemmel a vajdasági bíróságokhoz, nem várva be a mintaalapszabály elkészültét. A bejegyzési ké­relmek elbírálása hamarosan megkezdődik. A munka részleges újrafel- vétele ellenére továbbra is igen feszült a helyzet Ecua­dorban. A három legnagyobb szak­szervezetet tömörítő ecuadori munkásszövetség közölte, hogy a csütörtöki általános sztrájk „csupán figyelmeztető jellegű” volt. A dolgozók egységfront­jának végrehajtó bizottsága Az ENSZ-közgyűlés különle­ges politikai bizottsága meg­kezdte a tájékoztató és hír­közlés kérdéseinek megvitatá­sát. A bizottság megtárgyalja az ENSZ tájékoztatási bizott­ságának, valamint az ENSZ főtitkárának, továbbá az UNESCO vezérigazgatójának e tárgyban eléje terjesztett je­lentéseit. A világszervezet tájékozta­tási bizottságának dokumentu­ma ajánlásokat ad egy új és igazságosabb nemzetközi tájé­koztatási és hírközlési rend megteremtéséhez. Mintegy kétszázezer szak- szervezeti tag tüntetett teg­nap az NSZK nagyvárosaiban tiltakozásul az új, keresztény­liberális kormány politikája ellen. Frankfurtban 50 ezer dolgo­zó követelte a szociális jutta­tások tervezett csökkentésének visszavonását, új munkahe­lyek teremtését és a fegyver­kezési verseny megállítását. Ernst Breit, a majdnem nyolc­millió tagot tömörítő Német pénzügyi és adminisztratív re­formok megvalósítása mellett. Az ellentáborhoz tartozó há­rom másik jelölt, Komoto To- sio, a Gazdaságtervezési Hiva­tal vezérigazgatója, Abe Sin- taro külkereskedelmi és ipari miniszter, valamint Nakagava Icsiro, a Tudományos és Tech­nológiai Hivatal vezetője — utalva a párton belüli botrá­nyokra — egyaránt „az etika és az erkölcs megjavítására” tett ígéretet. Mindhárman utaltak a Lockheed-megvesz­tegetési ügyben vád alatt —• és ítélet előtt -á álló Tanaira szerepére, arra, hogy — noha emiatt meg kellett válnia párt­tagságától — mégis döntő sza­va volt és van a pártban. Min­denki tudja, ki tartja marká­ban az LDP-t — jelentette ki Abe Sintaro az újságírók előtt. Máris több jele van annajc, hogy az elkövetkező hetek ese­ményei tovább mélyítik a kormánypárton belüli ellenté­teket. A szemben álló két na­gyobb tábor ugyanis rendkí­vül élesen támadta egymást a kompromisszumos jelöltet hasztalan kutató, tíz napon át tartó tárgyalások kudarcáért. A Tanjug hírügynökség a ti­ranai rádió adása alapján be­számolt arról, hogy október közepén ülést tartott az Albán tegnap összeült és döntést hoz arról, hogy meghatározatlan időre általános sztrájkot hir­dessen meg. A rendkívüli állapot ellené­re pénteken az egész ország­ban folytatódtak a tüntetések és megmozdulások. A kirob­bant összecsapásokban hárman életüket vesztették, sokan meg­sebesültek. Hollandia ENSZ-képviselője, Hugo Scheltema, a közgyűlés szociális bizottságában felszó­lalva felhívta a világszervezet figyelmét arra, hogy Guatema­la középső vidékén a kormány-r hadsereg körülzárt 5 ezer in­diánt, akiket a 48 órán belüli fizikai megsemmisítéssel fe­nyeget, ha csak meg nem ad­ják magukat. Guatemala kül­dötte „pontatlannak” minősí­tette a holland ENSZ-képvise- lő közlését. Szerinte több ezer indián a hegyekből a partizá­nokhoz menekült. Szakszervezeti Szövetség (DGB) elnöke, a frankfurti nagygyűlésen élesen támadta a Kohl—Zimmermann—Gen­scher kormány gazdasági el­képzeléseit, amelyek „sértik a társadalmi igazságosságot és nem segítik elő a tömeges mé­retű munkanélküliség felszá­molását”. Ernst Breit nyomatékosan síkraszállt az enyhülési és leszerelési politika folytatá­sáért, s figyelmeztette a kor­mányt, hogy a szakszervezetek ezen fogják, lemérni az új koa­líció kül- es katonapolitikájá­nak értékét. Nürnbergben több tízezer tüntető előtt Eugen Loderer, a fémipari szakszervezet elnöke, felszólította a Kohl-kor- mányt: változtassa meg gaz­dasági és szociálpolitikai el­képzeléseit, mert ellenkező esetben „tartós konfliktusra” számíthat a szervezett dolgo­zókkal. Az évek óta legnagyobb megmozdulások keretében a legtöbben — mintegy százezren — Dortmundban követeltek a munkanélküliség hatékony le­küzdését, és utasították el a szociális juttatások tervezett csökkentését. ★ Véglegesen eldőlt, hogy de­cember 19-én tartományi vá­lasztást tarthatnak Hamburg­ban. Miután Klaus von Dohnanyi, a kisebbségi szo­ciáldemokrata kormány veze­tője, javasolta a júniusi vá­lasztás megismétlését megfe­lelő kormányképes többség létrejötte érdekében, pénteken éjjel a zöld-alternatív lista beleegyezését adta ehhez. Így a kereszténydemokrata unió taktikázásától függetlenül de­cember 19-én újabb választás­ra kerül sor az NSZK-ban. Munkapárt Központi Bizottsá­ga. Megvitatták a politikai bi­zottság jelentését a közleke­désről. valamint „azokról az intézkedésekről, amelyek a gazdaság és a nép szolgálatá­ban álló ágazat jobb megszer­vezését és fejlesztését szolgál­ják”. A jugoszláv hírügynökség jelentése felhívja a figyelmet arra, hogy Mehmet Shehu he­lyét a politikai bizottságban ezen a KB-ülésén sem töltötték be. Az október közepén tartott KB-ülésen a központi bizott­ság új titkára lett Vangiel Ce- rava, aki korábban csak a KB póttagja volt. A plénumön Enver Hodzsa beszédet mon­dott, de szövegét eddig nem hozták nyilvánosságra. xCsAK RÖVIDEN... ■ TEHERÁNBA érkezett teg­nap az Iszlám Konferencia Szervezetének az iráni—iraki konfliktusban közvetítő jószol­gálati küldöttsége. A Mustapha Niasse szenegáli külügyminisz­ter vezette küldöttség rögtön megérkezése utón megkezdte a tárgyalásokat Ali Akbar Vela- jatival, az iráni diplomácia ve­zetőjével. NYUGAT-BERLINBEN pén­teken is folytatódtak a zavar­gások. Több mint ezerre tehe­tő azoknak a fiataloknak a száma, akik a város utcáin fel­vonulva tiltakoztak a hatósá­gok kilakoltató akciói miatt. A Pravda a Libanonban kislakait helyzetről Az agresszió nem érte el célját A háborúellenes mozgalom szervezésében Tiltakozó gyűlés Te! A Mintaalapszabályt hoztak nyilvánosságra Varsóban A főbb tételekhez igazodva Vetélkedés az LDP elnöki tisztségéért Éles ellentétek Tokióban Hárman életüket vesztették az összecsapásokban Feszült a helyze t Ecuadorban Ecuadorban a szerdán bevezetett rendkívüli állapot ellen ország­szerte sztrájkok, heves tüntetések robbantak ki A kormánypolitika ellen Tüntetések az NSZK-ban A központi bizottság ülése Tiranában Atkán személyi változások

Next

/
Thumbnails
Contents