Pest Megyei Hírlap, 1982. október (26. évfolyam, 230-256. szám)
1982-10-02 / 231. szám
1982. OKTOBER 2„ SZOMBAT PEST MEGYEI HÍRLAP MAGAZIN 7 Vita a kenyér minőségéről Vácott Szembesítve állítás és tagadás Kenyér: mindennapjaink eledele. Pontos titulusa: alapvető élelmiszer. Hiánya a történelem emúlt évszázadaiban — s tegyük hozzá, napjainkban is — nemegyszer néptömegeket mozgatott meg, céllá emelve, eszközként használva a politikai küzdelmek frontján. A puha, foszlós bélű kenyér jelkép is, a fáradtságtól elgyötört, arcáról izzadságát letörlő, elégedett ember sikerének a szimbóluma. Ünnepe is jeles évfordulóhoz kötődik, az alkotmány napjához, s persze az aratáshoz, e hatalmas, esztendőnként ismétlődő erőpróbához. Az új búzából sült kenyér az ünnepelt ilyenkor, s amit szimbolizál : a biztos jövő ... A kenyér léte, vagy nem léte — politikai ügy. Minősége vitára ingerel, s gyakran nem éppen ünnepi hangulatot szül. Egy Lada árába kerül a védőruha Százhalombatta, Dunai Kőolajipari Vállalat. Akárhányszor végigmegyek a városnyi vállalat útjain, elnézem a szövevényes csőkígyókat, a föld alatti, föld feletti tartályok, vezetékek nyílásait, beleszagolok a benzin, s vegyszerszagú levegőbe, elfog a félelem. Iszonyatos erő rejtőzik olajba, benzinbe, benzolba bújtatva a talpunk alatt, a jejünk fölött. Nyári napokon, amikor felforrósodik a föld, vibrál a levegő, mindenütt érezni e félelmetes erőt. Párolog, gőzölög. Csak egy szál gyufa, egy szikra, s kész a katasztrófa. A félelem ez esetben nem rossz tanácsadó, vallja az 1964-ben létrehozott szervezetnek, a gázmentőkinek a csoportvezetője, Németh István. Mert a tűztél, a robbanástól ugyan mindenki fél, mégis mintha csak keveseket akadályozna meg abban, hogy hibát vétsenek. Hibát mondtunk, de esetleges tragédiára gondolunk. A gázmentők feladata tehát kettős. Megelőzni a bajt, s ha mégis fellobbanna valahol a pusztító tűz, elsőként megakadályozni továbbterjedését. A gyakorlatban ez annyit jelent, hogy a gázmentők engedélye nélkül a DKV területén hegeszteni, tüzet gyújtani, vagy más veszéllyel járó munkát végezni nem szabad. Hatóság, vagy életmentő, katonás testület? Ez is az is, vallják azok a fiúk, akik egymás váltva éjjel-nappal itt ügyelnek. Mindig leselkedik rájuk a veszély, s közben azzal is számolniuk kell, hogy korántsem népszerűek munkatársaik között. Mert a veszélyt könnyen lekicsiny- lik az emberek, okvetetlenkedésnek veszik a gázmentőkön keresztül vezető, hivatalos utat. Ügy mondják, a bányákban működő mentőszolgálat mintájára szervezték meg a kőolajipari vállalatnak ezt a csapatát. Bármerre is járnak, URH-rádió kíséri útjukat a gyárban, mindig a kezük ügyében van a mérgezést jelző műszer, a tűzoltó készülék, a gázálarc az ügyeleti szobában pedig a legkisebb üzemrésszel is összekötő telefon. Amit a következő képekben láthat nak, csak egy gyakorlat krónikája. Egy feltételezett helyzeté, amikor a gázmentőnek a tűzbe is be kell menni. Hihetnék, játék, kedvtelés. Pedig a szó legszorosabb értelmében mindennapi lehetőség. Szöveg: CSULÄK ANDRÄS A gyártó, az Észak-Pest megyei Sütőipari Vállalat szakemberei, azt mondják': termékük a szabványnak megfelel. Véleményüket a váci üzem munkájáról, kapcsolataikról a kereskedelemmel, s az immár évek óta vissza-visszatérő, hol indulatos, hol csituló vitáról Oláh András igazgató foglalta össze: — Az az igazság, hogy szerintünk ennek az egész ügynek nagyobb a füstje, mint a lángja. Állításunkat tényekkel bizonyíthatom. Tessék, néhány adat... Mi lehet az oka? Testes dossziét lapozgat. Mutatja, vastag gyűjteményében megvannak a váci kenyérről a Pest megyei Hírlapban, illetve a helyi különkiadásban megjelent írások is. — Minden kereskedelmi partnerünkkel szerződésünk van, s ezekben megállapodunk, hogy milyen minőségű, választékú kenyeret, péksüteményt szállítunk nekik, s hogy melyik boltba, a napnak pontosan melyik órájában. A város két nagy megrendelője a Vác és Környéke Élelmiszer-kiskereskedelmi Vállalat, valamint a Vác és Vidéke Áfész. Az előbbi esztendőnként 60, az utóbbi 17 millió forintért vásárol tőlünk árut. E hatalmas összegekhez képest minőségi észrevételt alig kapunk. Az ÉKV, amely összesen negyvenkét boltban árul kenyeret, az eltelt két és fél évben az átvett 94 etzer tételből 213 esetben talált kifogásolnivalói', tárgyalásaink során bebizonyosodott, hogy 60 százalékban jogosan. Ezért vállalatunk kötbért fizetett. Az áfész 1977 óta nem élt ezzel a lehetőséggel. — E számok azt jelzik, rendben van a váci kenyér minősége. Ez ellentmond a különböző fórumokon és hatósági állásfoglalások alkalmával elhangzott véleményeknek. Furcsa ez a kettősség, nem? — De, igen. Annál is inkább, mert az előbb említett jogos észrevételek nagy többsége súlyhiány, kisebb része pedig a szállítás elmaradása miatt adódott. Minőségi reklamációt nem kaptunk. No, de nem azt bizonygatom én, hogy a kenyér mindig jó. Arról azonban, hogy ehetetlen, még nem hallottam. Mert mi lehet az oka, ha az emberek rossznak tartják? Sületlen, vagy túlsült, lapos, vagy megrepedt, s leginkább az, ha nem friss. S ez utóbbi bosz- szantja a legtöbbször a vásárlót, ezért erről érdemes bővebben szót ejteni. Pár perc és elhamvad a tűi Eddig sehol nem írták le, s a lakosoknak sem mondták el, pedig így igaz: minden üzletben — záráskor — a napi kenyérmennyiség egy részét, körülbelül 20 százalékát tartalékolni •kell. Reggelre ez a készlet valamelyest megszárad, s ha a polcokon már ott a friss kenyér, természetes, hogy azt veszik meg, a szikkadt pedig a bolt nyakán marad. . — És a többi hibának mi az oka? — Szerteágazó kérdés ez. Kiindulhatnánk abból, hogy az iparág az igényekhez mérten szűkös fejlesztési lehetőségekkel rendelkezik. De söpörjünk a saját portánkon. A kenyér minősége véleményem szerint 60 százalékban az emberen, 40 százalékban pedig a körülményeken múlik. Az emberekről: a váci gyárban idős, sok éves törzsgárdatagság- gal rendelkező pékek dolgoznak. Nagy tudású munkatársaink ők, akik sajnos az idő múlásával egyre fogynak. Űj embert pedig alig kapunk. A körülményekről: mint ahogy a kenyér minősége sem egyenletes, úgy a készítéséhez felhasznált alapanyagok, a liszt és az élesztő sem mindig kifogástalan, sokszor éppen csak a szabvány alsó határát érik el. Szeptember elején például az előírt — pihentetés — a minőség egyik függvénye nélkül voltunk kénytelenek a lisztet átvenni, mert az új búza magtárba kerülése miatt nem volt idő nagyobb készletek felhalmozására. A váci gyár, amely vállalatunk legnagyobb egysége, 1968- ban történt átadása óta immár a harmadik rekonstrukciót éri meg, s még most sem korszerű. A gyártás nagyon munkaigényes. A kenyér minősége mégis többnyire a szalagok végén ■ még jó, szállítás közben azonban sokat romlik. Ennek legalapvetőbb oka, hogy az elmúlt években megnőtt e termék térfogata, ládáink, kocsijaink azonban a régi méretre készültek. Az emberek finnyásak Amint láttuk, nem megnyugtató, de megmagyarázható. Tényleg úgy tűnik, a sütőipart ért kritikák sokszor a helyzet alapos ismeretének hiánya migtt túlzóak. — Egyetértek a véleményével — kezdi beszélgetésünket Kegyes István, a Vác és Környéke Élelmiszerkiskereskedelmi Vállalat árubeszerzési osztályvezetője. — Mi sem örülünk annak, ha az átlagosnál gyengébb — hangsúlyozom, gyengébb, s nem ehetetlen — minőségű kenyeret kapnak boltjaink, de ilyenkor élünk a 7/1978-as rendelet adta jogunkkal, s kötbérezzük a szállítót. A frisseséggel nemigen van baj — teszi hozzá —, hiszen a pékek mindig friss kenyeret sütnek. — A boltokban néha mégis csak szikkadt áru van a polcokon. — Igaza van, de ez már nem a sütőipar asztala, hanem a miénk. Üzleteinkben ugyanis a záráskor eltett tartalékkészletet másnap megpróbálják eladni, érthető gazdasági okokból. De még így is marad egy csomó, tavaly például összesen 175 tonnányit kellett leértékelnünk 1— 1,50 forinttal, s eladni állatok etetésére. — Rossz a váci kenyér? — Nem, nem rossz. Minősége átlagos, s ha néha találni a sok között olyat, amiben csomós a liszt, ettől még nem ehetetlen. Csak az emberek finnyásak és válogatnak. A két- kilós veknitől ugyanazt a minőséget várják el, mint az egykilóstól, vagy sokszor a burgonyás kenyértől... A leggyakoribb hibák Ehetetlen kenyérrel tehát még nem találkoztunk. Ez persze nem jelenti azt, hogy minden rendben. —■ Mert nincs is — mondja Tóth Károly, a Vác és Vidéke Áfész elnökhelyettese. — Boltjainkban az első félévben több mint 46 tonna kenyér maradt meg. Ha a minősége jó és zavartalan az ellátás, szerintem eladható. — Ebben a számban bizonyára benne van a kötelező tartalékolás miatt megszáradt mennyiség is? — Igen, igen, benne... No, de nemrég például örbottyánban jártam tanácsülésen, ahol az ellátás volt a téma. Ott is elmondták, sőt, be is mutatták, milyen rossz veknit szállít időnként a sütőipar. A leggyakoribb hibák: sületlenség, alaktalanság. súlyhiány. — A szövetkezet miért nem kötbérezi ezért a gyártót? — Egyszerűen nem volt emberünk arra, hogy havonta egy csomó papírt átvizsgáljon, s kigyűjtse, mikor nem teljesítette a szerződést a másik fél. Most kaptam egy elnöki utasítást, hogy a jövőben nem leszünk elnézőek, s élünk jogunkkal. Ám nehogy azt higgye, hogy eddig tétlenül ültünk! Levélben, vagy személyesen, szóban többször is jeleztük észrevételeinket. Meg kell mondanom, nem mindig reagáltak ezekre elfogadható módon. — ön szerint milyen a váci kenyér? — Gyakran rossz. A. változásban bízunk, de nemigen hiszünk. Ezért fordultunk a tanácshoz és több szervhez ... Kevés a kilós vekni Az áru a boltokban talál gazdára, így hát a kereskedők tudják a legjobban, mi a vásárlók véleménye: elégedettek, vagy sem? — Többnyire elégedettek — ösz- szegzi Tóth István, az áfész Naszály Áruházának igazgatója, s ezzel egyetértve bólint Lestyánszki János, az ABC osztályvezetője. — Nem' olyan rossz, mint sokan mondják. Az emberek hajlamosak az általánosításra egy-egy kedvezőtlen tapasztalat után. Mert persze gond azért akad nem is egy. Néha sületlen a 'kenyér, talán azért, mert ß gyártáskor nem tartják be a technológiai előírásokat. A legnagyobb problémát azonban az okozza, hogy kevés egykilós veknit kapunk. De hiánycikk a buci és a zsemlekenyér is. Kicsi a választék. — A sütőiparral milyen a kapcsolatuk? — Szerintem jó — veszi át a szót az osztályvezető. — Ha bármi kifogásunk van, azonnal intézkednek. Mostanában ritkább a minőségi észrevétel, csupán az okoz gondot, hogy az utóbbi időben kevesebb kenyér fogy, mint régebben. Az emberek a kétkilós veknit nem kedvelik, ez általános tapasztalat. — Önök szerint tehát jó a váci kenyér? — Általában elfogadható minőségű... Nincs minden rendben A városi tanács termelés- és ellátásfelügyeleti osztályára érkeznek a legtöbbször panaszok, az ő feladatuk, hogy kivizsgálják ezeket, s ha kell, intézkedjenek. — Nem sok dolgunk van a kenyérre}, ha Csak azt nem vesszük, hogy különböző helyekről gyakran halljuk: rossz a minősége — kezdi beszélgetésünket Teasdale Harold osztályvezető. — Többnyire azonban eltúlozzák a dolgot. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy minden rendben van. Előfordul súlyhiány, sokszor összenyomódott, lapos kenyeret kap a vásárló. De megértem a sütőipar gondjait is. Ám hadd tegyem hozzá: egy kis jóindulattal, s a szervezettség némi javításával jobb lehetne az ellátás, jelentős mértékben azonban így sem emelkedne a színvonal. ' — ön szerint jó a váci kenyér? — Igen, elfogadható minőségű. ★ A váci kenyérgyárban a szalagkemence Végén illatos, ropogósra sült kenyerek bújnak elő, s némi pihentetés után indulnak a boltokba. Ebben az évben augusztus végéig összesen 3 ezer 473 tonnát gyártottak a kétkilósból, azaz 1 millió 736 ezer 500 darabot, a kilósból pedig 1 millió 92 ezret. Vajon hányat dobtunk a szemétbe, mert ehetetlennek találtuk vagy mert megszikkadt, s az üzletben a polcon mindig van mai sütésű vekni? FURUCZ ZOLTÁN I
