Pest Megyei Hírlap, 1982. október (26. évfolyam, 230-256. szám)

1982-10-02 / 231. szám

‘‘KT^lfcfP 6 Versenyben a percekkel Ki időt nyer, életet nyer... — Segítség! Baleset! — hangzik a kiáltás. Villámgyorsan kúszik fel a póznára a szerelő, hogy meg­mentse társát a halálos áram­ütéstől Amint felfelé halad, aggódó'tekintetek követik. Va­jon sikerül-e a mentés? Dobo­zi János és Hegedűs Ambrus a mentők — minden mozdula­tukra ügyelnek. A perc múlá­sával kisebb az esélye az élet­ben maradásra a balesetet szenvedőnek. Körültekintően A másodpercmutató sebe­sen száguld körbe. Az oszlo­pon félfelé kúszó szerelő küzd az idővel, hiszen nem közöm­bös, hogy mikor jut fel, milyen gyorsan és pontosan dolgozik. Neki szurkol lent mindenki. Ha négy percen belül sikerül lehozni az áldozatot, akkor nem volt eredménytelen a harc. Itt joggal lehet elmonda­ni, hogy ki időt nyer. az életet nyer. De már fent is van a vil­lanyszerelő. s ahogy várták tő­le. körültekintően, gyorsan, pontosan dolgozik. Lentről tár­sa feszülten figyeli, és halk utasításokat ad neki. Amikor a kötél segítségével leeresztik a sérültet a földre, még nem telt el a négy perc. Az élette­len testet óvatosan fektetik ,le, s megkezdődhet az újraélesz­tés. Mindez jelen esetben csupán kísérlet, hiszen csak a villany- póznára felmászó villanyszere­lő és társa a valódi, az óvato­san leemelt test egy bábu. Munkavédelmi oktatáson va­gyunk, a helyszín: a nagykő­rösi DÉMÁSZ-oktatópálya. Ez­úttal szinte hibátlanul sikerült a mentés. A képzeletbeli sérült életben maradt. A valóság arca azonban más. Az országban sajnos nagyon sokszor ér halálos áramütés embereket. Tavaly például a szentendrei tömbfűtőművek- ben is emberéletet követelt a halálos áramütés. És mint ahogy a .Szakszervezetek Or­szágos Tanácsának munkavé­delmi osztálya megállapította, sajnos, igen sok az olyan bal­eset ma még, amikor (üzemi, közúti, háztartási) a szeren­csétlenül jártat meg lehetett volna menteni, ha a 1 jelenle­vők pontosan ismerik és alkal­mazzák a segítségnyújtás ele­mi szabályait. A tudatlanság áldozatokat szedhet. Pedig a bajbajutott­nak — a törvény is kimondja — minden esetben kötelesek vagyunk segíteni. Amíg az or­vos meg nem érkezik, a köz­vetlen környezetnek kell ellát­nia a sérültet. A múlt év végén a Szakszer­vezetek Pest megyei Tanácsa munkavédelmi osztályának munkatársai ellenőrizték a megyében, hogy mennyire is­merik és alkalmazzák az élet­mentés szabályait azok, akik árammal dolgoznak. A vizsgá­lat kiderítette, hogy például a DÉMÁSZ ceglédi kirendeltsé­gén dolgozó szerelők szinte ki­lencven százalékban hibásan, vagy egészen rosszul alkalmaz­ták az újraélesztés szabályait. Bábun gyakoroltak Olyan esettel is találkoztunk, amikor a villanyszerelő min­den előírásnak fittyet hányva dolgozott a villanyoszlop tete­jén. Most a nagykőrösi tanpá­lyán a villanyszarelők AMBU- babán, illetve teljes testű bá­bun gyakorolták alaposan a megfelelő szabályok alkalma­zását. Előbb a fentebb említett két szerelő, később Kása Imre és Straúsz József is szinte hibát­lanul hajtotta végre a menté­si akciót. Itt persze még a. hi­bák kiküszöbölésére sort kerít­hettek, hiszen a feladat végre­hajtását vita követte, Dávid István kirendeltségvezető és Pákozdi Sándor munkavédel­mi vezető segítségével. A vita nem volt tanulság nélküli. Kiderült az is. tiogy á mentőnek legalább anflyira kell önmagára ügyelnie, mint társára. Tehát nem lehet fel­mennie a megfelelő öltözék híján, mert ezzel kettős bal­esetet idézhetne elő. Az okta­táson részt vevő dolgozók a vi­ta során azt is megemlítették, hogy mi nehezíti a dolgukat, gyakran akadozik a munkaru­ha-ellátás, esetenként nem kap­ják meg a megfelelő cipőt sem. NIíiícs bocsánatos bűn — A mentés szinte példasze­rű volt — összegezi a vélemé­nyét Kis Imre, az SZMT mun­kavédelmi felügyelője —, de ilyen esetben sem lehet bocsá­natos bűn egy-egy apróbb mu­lasztás. Nem nézhető el ugyan­is a mentő villanyszerelőnek az, ha nem kapcsolja be védő­sisakját, s úgy mászik fel a villanyoszlopra. Talán éppen az a pár perces mozdulat hiá­nyozna a megmentéshez, amit a sisakjának igazításával tölt el. A nagykőrösiek balesetvédel­mi oktatása mindezek ellené­re példaszerű. Míg tíz évvel ezelőtt csupán egy-egy órát szorítottak ki a munkavédel­mi szabályok megismertetésé­re, ami — valljuk be őszintén — vajmi keveset ért, jelenleg már, tervszerű és szakszerű oktatás folyik. Negyedéven­ként nyolc órán át szakkép­zett gárda okítja a szerelőket az óvórendszabályokra. Ezeken az oktatási órákon nemcsak a szabályok megismertetése a Sietve halad a szereid az oszlo­pon, hogy társát (most a bábut) megmentse cél. hanem a gyakorlati vég­rehajtásra is sok időt szánnak. Ha egyszer — ne hozzia a sors — valóban - elhangzik a segélykérő kiáltás: Segítség! Baj van!, bizonyára nem akad egyetlen villanyszerelő sem, aki ne tudna azonnal segíteni. ^zalai Mária Hegedűs Ambrus és Dobozi János mesterséges légzést ad az AMBU­babának Erdős! Agnes felvételei Grand Hotel Hungária (1.) A titokzatos Miszter X... ^ Folytatásokban részleteket közlünk $ Bállá Ödön aranytollas újságíró ké- i szülő regényéből, a Grand Hotel | Hungáriából. A szerző, aki jelenleg | is rendőri riporter, tanúja és króni- | kása volt azoknak az éveknek, ame- ^ lyek talajt teremtettek a fasizmus­ul nak, majd a vér és tűz iszonyú nap- | jainak, a háború borzalmainak. A ^ dokumentum regény részleteiből ké- | pet kap az olvasó az akkori idők al- § világáról és éjszakai életéről. Szó ^ esik az akkori rendőrség, a detektí- ^ vek munkájáról, módszereiről és ar- ^ ról a boszorkánykonyháról is, ahol a ^ koholt vádakra épülő kommunista pereket előkészítették. Nagy érdeklődést keltett egy bűnügy, amelyről azóta is sok szó esett, külön­böző verziókban. A valós történetet — miután hétről hétre írtam az esetről — jól ismerem, annak hátterével együtt. Egy bicegő senki 1938 tavaszán — amikor már háborús szelek fújdogáltak — az egyik este a Duna-parti Hungária Szálló recepciójá­ban középkorú, alacsony, angolbaju- szos. egyik lábára bicegő, jelentéktelen kinézésű férfi jelent meg. — Mivel szolgálhatok? — üdvözölte a pult mögött, álló portás. A férfi angolul válaszolt, szobát kért. A szálló portása megkérdezte, hogy hol vannak a csomagjai, hogy a londinert érte küldje. — Nincs csomagom. Bécsben hagy­tam, lehet, hogy csak néhány napig ma­radok itt. Mindössze ezt a kis kézitáskát hoztam magammal — hangzott a fele­let. — Sorry — mondta bizalmatlanul a portás. — Csak egyetlen udvarra néző szobánk van pillanatnyilag a negyedik emeleten. Ha megfelel... Az angol bólintott, és miután átadta az útlevelét töltötte is ki a bejelentő­lapját, amely szerint ő Ernest Hampton londoni lakos. Felment a szobájába, amely talán a szálló legigénytelenebb szobája volt. Három napig Hampton csak aludni tért haza a Hungáriába. A negyedik napon este megállt a recepció előtt és a portásnak átadott egy újság­papírba csomagolt csomagot. — Tegye a rekeszembe — szólt. — Vacsora után majd felviszem. Ezzel bevonult a szálló pálmákkal dí­szített elegáns éttermébe. Vacsorát ren­delt, bort hozatott, később pedig pezs­gőt bon'tatott. Francia pezsgő. A pincérek összesúgtak, nem ismerték az idegen férfit. A Hungária szálló éttermének, akárcsak a szállodának megvoltak a patinás vendégei: arisztokraták, dzsent­rik, vidékről felruccant földbirtokosok. Az idegen férfi odaintette a cigányt, aki egy-két dalt a fülébe húzott. Ezután a főpincért kérte, aki összeállította a te­temes számlát. — Kérem, menjen ki a portára — utasította a vendég. — A 424-es sióba rekeszében vqn újságpapírban egy cso­mag. Vegyen ki belőle egy köteget. Így is történt. A portás szétbontotta a csomagot, amelyben kereken tíz köteg százpengős volt, százezer pengő. Miköz­ben a fizetőpincér visszament az étte­rembe. a portás felcsengette a szálloda vezetőjét. A legenda születése — Azt hiszem, valami baklövést kö­vettem el — jelentette. — A minap egy angol úr érkezett ide, de miután cso­magja nem volt, a legolcsóbb szobát adtam neki. Most azonban kiderült, hogy dúsgazdag ember lehet... — És elmondta az imént történteket. Amikor Hampton az étteremből kijött, a hall­ban már a szálloda vezetője várta, aki — mintha mit sem tudna az egészről — közölte, hogy kiürül egy kétszobás lak­osztály, szívesen a vendég rendelkezésé­re bocsátja. Hampton, könnyed fejbiccentéssel ho­norálta az ajánlatot, s rögtön át ts költözött a Dunára néző lakosztályba. A dolog persze elterjedt az alkalmazot­tak körében. Néhány nap múlva Hampton egyik éj­szaka betért a Nagymező utcai Arizo­nába, ahova a híre már eljutott. Leült az egyik asztalhoz, pezsgőt rendelt, majd rövid ott-tartózkodás után, mi­után fejedelmi borravalókat osztogatott, eltávozott. Amikor néhány nap múlva ismét megjelent egy leszúszott dzsentri társaságában, aki olykor idegenvezetés­sel foglalkozott, belépéskor a zenekar rázendített az angol himnuszra. Búsgazdag ember? Hampton látszólag meghatódva ült le kísérőjével >— akit, mint később kide­rült, titkárának szerződtetett — az egyik páholyba. Az újdonsült titkárt több pincér is ismerte. Az angol vendég ismét pezsgőt rendelt. Ugyanakkor a lokálban tartózkodó minden vendégnek is küldött egy-egy üveg pezsgőt aján­dékba. Még a konzumnők is kaptak, de azoknak a pezsgő alá egy-egy száz­pengőst csúsztatott. Öt ünnepelte aznap éjszaka az egész Arizona, a .vendégek között néhány ifjú arisztokratával és bankemberrel. így született meg Pesten a legenda Mr. X-ről, a dúsgazdag angolról. Még egy-két bulvárlap is megírta az esetet: „Ki a titokzatos Mr. X” címmel. Tit­kára pedig néhány ismerősének ..meg­súgta”, hogy gazdája lord Hampton, egy angliai dúsgazdag bútorgyáros fia. Egykori repülőtiszt, akit a háborúban lelőttek, azóta biceg. Az angol vendég nimbusza egyszeriben megnőtt. Az adománykérők, a szerencsevadászok, a tarhások csakhamar megrohanták a lord szállását, úgyhogy kénytelen volt elköltözni. A Bank utcában bérelt két­szobás luxuslakást, ahol titkára távol­tartotta tőle a siserehadat. A lord hamarosan megismerkedett egy sereg dúsgazdag emberrel, sőt az arisztokrácia is befogadta. Társaságá­hoz tartozott Ifjú Horthy István is, a kormányzó fia, aki akkoriban a sport­repülők elnöke volt. Annál is inkább, mert mint Hampton állította, maga is Dilóta volt. A lord egy napon 20 ezer pengőt adományozott a sportrepülő egyesületnek, később redig ennél sok­kalta nagyobb összeget a Magyar Vö­röskeresztnek. József főherceg az ado­mányt egy banketten személyesen kö­szönte meg Hamptonnak, egyúttal a lor­dot magas kitüntetésre terjesztette föl. (Következik: A hamis kolié.) 1982. OKTOBER 2., SZOMBAT EGYÜTT AZ UTAKON AZ ŰTZNFOKM JELENTI Asztalos Zoltán. A megye főútjain nem lesz jelentősebb forgalomkorlátozás a hétvégen. A 30-as főúton, Gödöllőn, a HÉV-állomás közelében a középső sávot felbontották, ez azon­ban a forgalmat csak kismértékben zavarja. A 441-es főúton — ez Ceglédet köti össze Kecskeméttel — Cegléden és Nagy­kőrösön terelésre számíthatnak, de a táblákkal jól jelzett tg- relőúton nem kell jelentős időveszteséggel számolni. A Dunakanyar főútjain akadálytalan közlekedésre számít­hatnak, a kompok a szokásos hétvégi rend szerint járnak. Mű­ködik a Dunaharaszti és Horány közötti járat is. A 2-es fő­úton, a Dunakeszi Házgyár közelében szombaton villamos táv­vezeték építése miatt rövid időre többször megállítják a for­galmat. Az M7-es autópályán a hétközi munkák szünetelnek, így itt is akadálytalanul utazhatnak. Megkezdték a pálya mellett a budaörsi benzinkút felújítását. Most a jobb oldali, tehát a Ba­laton felé vezető pályán levő kútnál változott a közlekedés rendje. A tankolás zavartalan, az erre járó 72-es buszok meg­állóját azonban áthelyezték, TALÁN EGY LÁMPA SEGÍTENE Idősebb Kúti Márton írja Budakesziről, hogy az Erkel ut­ca és a Vöröshadsereg útja környékén sok baleset történik. Szerinte az autósok nem tartják be a sebességkorlátozó táb­lákon előírtakat, nem figyelnek eléggé a gyalogátkelőhelyek­nél. Az ellenőrző kocsikat pedig percek alatt kiszúrják, és előre jelzik egymásnak, így az ellenőrzés rövidke idejére hely­reáll a rend. Szeptember 21-én egy asszonyt gázoltak el az Erkel utcai gyalogátkelőhelyen. 0 Miután a kérdéses útszakasz lejtős, illetve emelkedő és lefelé van 40 km/ó sebességkorlátozás, kell valami pszichológiai oknak len­ni, ami arra készteti a gépjárművezetőket, hogy a Vörös Hadsereg útján a lakott területen megengedettnél is gyorsabban vezessenek er­refelé. Miután idén már volt a kérdéses kereszteződésben négy el- gázolás, azt kérdezzük az illetékesektől, hogy nem lenne-e jó egy forgalomirányító lámpát kihelyezni erre a pontra? Ez túl költséges, tudjuk. Ha ezért, vagy valami más okból nem kerülhet erre sor, ak­kor a már néhány helyen az útburkolatra felfestett és pozitív ta­pasztalatokat hozó keresztcsíkozás nem segítene? VIGYÁZAT! BALESETVESZÉLY! Párkányi Emil levélírónk témája a budaörsi lakótelep. Két dologról ír, mindkettő közérdekű, s könnyen kijavítható hibát jelez. Az első: az autóbusz-útvonalon a Lávái utcai vég­állomás előtti megállóban, a Névtelen utcában az óvoda előtt, a fűtőmű közelében egy rácsos csatornafedél egyik foka ki­törött. Egy emberi láb éppen belefér! Eddig nem történt bal­eset, de ez csak a szerencsének köszönhető. A másik téma: a Lévai utla 31. és a bölcsőde között egy kerek csatornafedélen keresztül a szennyvíz az úttestre folyik. Ez nemcsak balesetveszélyes, hanem kellemtelen szagú is! Ha nem szűnik meg, télen még rosszabb lesz, hiszen az úttestre fog fagyni a kiömlő víz. 0 Kicsinek látszik mindkét dolog, de az ott élőknek, az ott köz­lekedőknek nagy probléma. Nem hisszük, hogy nem lehet változtat­ni ezeken. Ebben is kérjük az illetékesek intézkedését! VÁLASZOLT AZ ILLETÉKES Egy korábbi lapszámunkban az utak melletti dinnyeáru­sítás veszélyeire hívtuk fel kedves olvasóink figyelmét, kérve, hogy fokozott figyelemmel haladjanak el az útmenti alkalmi árusítóhelyek mellett. Erre reagált Oroszlán, László, a KPM Pest megyei Közúti Igazgatósága igazgatóhelyettes főmérnöke. Leveléből idézünk: Az útmenti dinnyeárusítás balesetveszélyes voltával egyetér­tünk, ezért ezeket olyan helyekre korlátoztuk, ahol leállási lehetőség van. Ezt a szolgáltatást a jövőben sem kívánjuk kor­látozni, ha a feltételek rendelkezésre állnak, de az autósok fegyelmezett magatartására természetesen számítunk. A levélben írtakkal egyetértünk, és a magunk részéről is számítunk a közlekedőig fegyelmezett magatartására. CSAK EGY KIS APRÓSÁG? Csak egy kis apróság és legyintünk, amikor az ablaktörlőre gon­dolunk, pedig a jó kilátás a gépkocsiból a biztonságos közlekedés egyik feltétele, a jó ablaktörlő pedig a jó kilátás feltétele. Gyakran előfordul, hogy a két törlölapát nem egyformán dolgozik, ebben az esetben célszerű a jobbikat a vezető oldalára szerelni. Ha a lapát jól töröl az egyik irányba, de a másikba nem, ilyenkor segíthet, ha a gumibetétet a lapát szárából kihúzzuk és megfordítva helyezzük vissza. Jó, ha biztonságosan működik az ablakmosó szerkezet is. El­lenőrizzük időnként, főként hosszabb utak előtt, van-e elegendő fo­lyadék a tartályban. Tanácsoljuk, öntsenek pár csepp folyékony mo­sószert a vízhez, télen pedig fagyállót használjunk. NEM TAKARÉKOSSÁGBÓL Ismerjük a történetet a derék svájciról, aki havas hegy­csúcson egymagában elköltvén úti elemózsiáját, a csirkecson­tot és egyéb maradékot akkurátusán összecsomagolja és haza­viszi? S mindezt nem azért, mert közismert takarékos lévén, sajnál bármit is kidobni. Ha megkérdezzük — megtettük —, miért nem dobja el a helyszínen, azt feleli, csak nem fogom elcsúfítani ezt a gyönyörű országot. És Svájc nemcsak gyö­nyörű, hanem elképesztően tiszta is. Ha most azt kérdeznénk, hogy ki nem látott még kirán­dulók után eldobált maradékot, konzervdobozt, műanyag zacs­kót erdőben, vagy parkolókban, akkor kevesen jelentkezné­nek. Azért az utóbbi időkben már tapasztalhatók a javulás jelei. Például egyre több helyen láthatunk étkezőhelyeket sze­méttárolóval. Ám ez csak a dolog egyik oldala, a másik, hogy igénybe vesszük-e ezeket a helyeket, a szeméttárolókat. Azt hisszük, hogy mindkét oldal továbbfejleszthető. Jó lenne még több kulturált pihenőt látni — akár egyszerű fa­rönkökből is lehet stílusos padot vagy asztalt kialakítani —, és mi magunk is jobban vigyázhatnánk környezetünk tiszta­ságára, s legalább ott, ahol van, használnánk a szeméttároló­kat. Jobb lesz a közérzete az utánunk jövőknek, mint ahogy jobb lesz a miénk is, ha az előttünk ottjártak tisztaságot hagytak maguk után. KALEIDOSZKÓP Még egy hét és megnyílik a hagyományos Párizsi Autószalon. Itt mindig több jövő évi kocsi premierjére kerül sor, természetesen el­sősorban francia gyártmányokéra. Mit hoz az idei kiállítás? Az e'.sö hírek szerint a Peugeot 505 Combi-változatát és a 305-ös úi kosztfim- jét, valamim a Talbot Horizon ielentősen feljavított és megszépített változatai* itt állítják ki először. Balesetmentes közlekedést Kíván gyalogosoknak és jármű­vezetőknek Soóz Péter

Next

/
Thumbnails
Contents