Pest Megyei Hírlap, 1982. október (26. évfolyam, 230-256. szám)
1982-10-10 / 238. szám
A PEST MEGYEI HÍRLAP CEGLÉDI JÁRÁSI ÉS CEGLÉD VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA XXVI. ÉVFOLYAM. 238. SZÁM 1982. OKTOBER 10., VASÁRNAP Vasasok az iparnegyedben !i termékkel rukkolnak elő Ui Cegléden kosárfonó nem sok élt. A piacon sem állnak hegyek nagyvásárkor a cigle- vesszőből font kasokból, kosarakból. Mégis, egy most kialakuló városrészben, az iparnegyedben egy sokat emlegetett utca a Kosárhegy nevet viseli. Egy idő óta már telefonvonal fut odáig, magyar szó mellett idegent is időnként hallani. Januárban oda települt ki, új helyére a Vasipari, Elektromos és Műszerész Szövetkezet „magja". Termelő és szolgáltató üzemág kapott helyet a 3 ezer négyzetméter beépített területen, nap mint nap úgy százhgtva- nan járnak ki dolgozni, ki busszal, ki motoron, kerékpáron. Megszokni a jót Ebédidő közeleg. A csupa fény ebédlő melegítőkonyhájára már meghozták az étket az Áfész Alföldi étterméből. Ma székelykáposztára hivatalosak az előfizetők. A melegítőpult egyik tüzes lapján vagy négy kávéfőző kotyog szaporán, ebéd utánra készül a „fekete leves”. A fehér falon két jókora tabló, a tablón színes fényképek a szövetkezet életéről és az új telep építéséről. — Azt mondják, a jót köny- nyű megszokni. Hát jó-e itt a szövetkezetbelieknek? — Nem okozott munkaerővándorlást, -csappanást az, hogy kiköltöztünk ide — mondja Tóth Géza telepvezető. Pedig ami igaz, az igaz, vártuk is nagyon a költözést, de tarto.tunk is az újtól. Benn a városban ez a szövetkezet arról volt híres az eredményei mellett, hogy nála szórtabb már csak a gránátalmában a mag lehet. Kis műhelyekben dolgoztak, lakóházakból lett üzemrészekben. Ám, nem akármilyen munkát végeztek. Gyártmányaik legtöbbje a hazai ipart segíti, vagy exportmegbízatásként hoz hasznot az országnak és elismerést a ceglédi ktsz-nek. Gépeik, berendezéseik — és szakembereik is — keresettek, hazai és külpiacon egyaránt, ez tény. De tény volt az is, hogy a megrendelő képviselőjét nem szívesen vitték el a gyártó üzemág munkaterületére, ha az épp a gyártást szerette volna megszemlélni. Nem győztek kibúvót keresni, mivel ennél nehezebb csak a munkakörülmények miatt a magyarázkodás lett volna. Ide, a Kosárhegy útra már valóban el lehet hozni a kíváncsi üzletkötőt. Van hol és van mit bemutatni. Nem vész el az idő — Február óta folyamatos itt a termelés — mondja a telepvezető. A múlt esztendőhöz képest a termelés megnőtt, a szövetkezet tavalyi árbevétele 80 millió forint volt, most 110 millió forintosra számítunk a terv szerint. A munka már annyi, mint a régi helyeken volt. Itt, a gyártelepen kapott helyet a készárutermelési ág, a gépészeti és elektromos részleg. Ide került a szolgáltatás is. A tágas, jól szerkesztett csarnokokban külön rész jutott a hűtőgép- és az olaj kályha-szerelőknek, a varrógépjavítóknak és a motortekercselőknek, kerékpár- és motorkerékpár-javítóknak. ök mind szolgáltató feladatot látnak el. A szakiparosok egy része, ha a munka úgy adódik, utazó: helyszínre megy, ott javítja a kisebb hibákat. A beszélgetés során szó esik arról, hogy a munkamenetben ez a gyáriasodás okozott-e valami gondot, hozoft-e változást? A telepvezető nem kertel, mondja, hogy igen. Itt csak néhány lépés a távolság egyik munkahelytől a másikig, nem kell az épületet sem elhagyni, nem úgy, mint régen. A gépeket, mert erre lehetőség van, jobban kihasználják. Kisebb az időkiesés. A munkafegyelem — eddig sem volt rossz — de erősödik: távol vannak a várostól, nincsen ugrásnyira a bevásárlónegyed, itt csak a munkahely van. Fegyelmezőbb, hogy zárt egység a telep. Könnyebb a rakodás, mert van hozzá hely. A raktár áttekinthető, könnyen elérhető, jól ellátott, össze sem lehet hasonlítani a régebbi idővel, amikor ahány részleg, annyi raktár, és mindig Volt probléma néhány anyag miatt, amiből nem ott akadt tartalék, ahol kellett volna. Ha kell, klub is — Említettem, az első napokban azt hittük, lesznek elköszönök, a távolság, a szokatlan környezet miatt. Hát, nem lettek. A 20-as Volán Vállalattal, a buszosokkal sikerült megállapodni a menetrendben. A busz néhány perccel munkakezdet előtt érkezik, műszak végén annyi idő van, hogy ki-ki a mosdóban, zuhanyozóban kedvére megtisztálkodhasson. A szociális körülmények az előzővel összehasonlíthatatlanok. S nézzen csak körül itt, ahol beszélgetünk. Ebédlőnk tágas, szép. Azelőtt sose volt. A Cegléd- tej bejáratánál, a szomszédságunkban van egy kis bolt, ahol tejet, kakaót, péksüteményt kapni. Ez megoldja a reggelizés gondját. Hűtőszekrényekben tárolhatjuk a romlandó eledelt. Az ebédeltetést láthatja. 60—70-en veszik igénybe ezt a szolgáltatást. Az étterem -szabad szombatokon vagy vasárnap délután a fiataloké. Valóságos KlSZ-klub- bá alakul időnként, jönnek, szerveznek, rendeznek, táncolnak, igen jól érzik magukat. Van pingpongasztal, eleget nyüstölik azt is. A Vasipari, Elektromos és Műszerész Szövetkezet áz év első háromnegyedére szóló Konzervüzem a tsz-ben Üdítő és bor lesz belőle Hatszáz vagon alma exportra Hatszáz vagon almát dolgoznak fel az albertirsai Micsurin Termelőszövetkezet konzervüzemében az idén. Lesz belőle bor, almaié, konzervipari készítmények alapanyaga, sűrítmény. A szövetkezetben már befejeződött a gyümölcsvelő feldolgozása. A gyermekélelmezés céljaira ötven vagon gyümölcslét értékesítenek. A szénsav nélküli üdítő italok gyártásából mind nagyobb részt vállalnak, felkészülnek a rostos gyümölcslevek szélesebb körű forgalmazására. Invert szirup és mustsűrítmény egészíti ki gyártmányaik sorát, amelyekből jó bevételt remélnek. tervét időarányosan teljesítette. A negyedik negyedév csak egy-két munkaterületen jeleni nagyobb hajtást. — Nézzünk körül — javasolja Tóth Géza, s kíváncsinak az ilyet kétszer sem kell mondani. Így vonulunk hát át a tágas műhelyeken, a gondozott gépek közt — iroda foglalja el a legkevesebb helyei —, s a megkérdezettek mindegyike elégedett a munkahelyével. Fotólaborsorok A telepvezető elmondja: gyártmányaik közül az energiatakarékosságot segíti a konzervgyártásnál alkalmazható hőcserélő-berendezés, amely a folyamatos sterilizáló tartozéka. Exportra és hazai rendelés-e is gyártanak belőle. Itt készült a Kecskeméti Konzervgyár bébiételgyártó gépsorának egy része is. Űj termékük lesz most a gépkarbantartáshoz alkalmazható zsírzókészülék. Szovjet rendelésre fotólaborsorokat gyártanak. Említ még listányi mást is. A munkájuk eléggé szerteágazó. Betonozott az udvar. A bejáratnál kései petúniák virágzanak a díszítő ágyásban. Katonás rendben sorakoznak a kerékpárok, motorkerékpárok a parkolóhelyen. — Tanulóink vannak, ám forgácsoló szakmunkás kéne még — említi Tóth Géza elmenőben. — Valahogy kevesen szeretik azt a normával pontosan mérhető, szigorúszép szakmát. Pedig nem is olyan régen még nagy tisztesség volt vasasmunkahelyen képzett forgácsolónak lenni. Eszes Katalin Betegesek vagy Eégfarnászak? Turbánt tesznek a toronyra Benná él a szakma becsülete Minden mesterembernek magának kell felmérnie szakmája határait. Egyéni igény és becsvágy dolga, ki marad földhöz ragadt kisszerűségben és ki szárnyal az egekig, megújítván, művészi rangra emelve a mesterségét. Szerencsére még vannak néhányan, akikben él a régi céhbelick tökélyre törekvő igyekezete, akik szakmai fortélyok tudói, bravúros teljesítményre képesek, és a végzett munkával mérik magukat. A példa szó szerint a szemünk előtt lebeg. Egy hónapon át nap mint nap megfigyelhettük a városközpontban két férfi lélegzetelállító mutatványát, midőn az akrobaták hidegvérével és magabiztosságával javítgatták az egykori víztorony nyolcszögletű tetejét. Különös megbízatás Becses műemlékünk ez a vizet már csak az égből kapó torony, amelyet most a Magyar Nemzeti Bank fiókja hozat rendbe. Csakhogy a szándék és a pénz még önmagában nem volt elegendő; bádogosok is kellettek ehhez, mégpedig a javából. A vállalkozók pedig nem tolongtak. Egy csüggedt pillanatban már kis híján engedtek a gondolatnak: vidékről hívnak hozzáértőt, mígnem a helybeli városgazdálkodási vállalat egyik szakembere kapta a nem mindennapi megbízatást. Nagy Lászlóval a korai őszi szürkületben a bank előcsarnokában van a találkozónk. Miután a toronymászás ezúttal elmaradt, a hamisítatlan hangulat kedvéért magával hozta otthonról — egyelőre mutatóba — azt a díszgömböt, amelyet egymaga tervezett és készített, hetvenhat darabból forrasztva, illesztve össze. Ezzel teszik majd fel az i-re a pontot. A torony takaros turbánja áll a fő helyen, akár a mesterség címere, mestermű lehetne. — De hogyan is vállalkoztak erre a nyaktörő mutatványra? — kérdeztük a bádogost. — A vállalati elfoglaltságom mellett — szabad időmben — kisiparos vagyok. Munkahelyemen társammal, Deli Ferenccel együtt dolgozunk. Ebben a mesterségben hasonló az egymásrautaltság, mint a légtornászoknál. Bizalmunk és felelősségünk van egymás iránt. A bank és a vállalati vezetés, meg a KIOSZ együttesen megtalálta a módját, hogy ezt a Vetéskor dől el az aratás A régi, öreg parasztemberek szerint vetéskor dől el, milyen lesz az aratás. Ennek figyelembevételével dolgoznak a Dózsa Tsz tagjai a törteli határban. Gondosan előkészített talajba hull a vetőmag. Azon vannak, hogy a kalászosok minél többet termeljenek, hiszen a gabonára nagy szüksége van az országnak. Felső képünkön: feltöltik a Lajta vetőgépet. Az alsó felvételen a búza vetését örökítette meg a kamera. Apáti-Tóth Sándor felvételei különleges feladatot megoldhassuk. — Hogyan láttak hozzá? — Először tervet, meg speciális állványt készítettünk, amelyhez az ötletet a csúszó- zsaluzásos eljárástól kölcsönöztük. Fokozatosan haladtunk fölfelé. Ahol kellett, kicseréltük az elkorhadt deszkákat, új kátránypapír védőréteget feszítettünk a favázra és táblánként erősítettük fel a horganylemezeket. Minden szakmai ismeretünket alaposan próbára tette a szokatlan feladvány, de örömmel dolgoztunk, mert megtiszteltetésnek vettük, hogy ránk bízták. Emlék az utódoknak — Milyen szakmai háttér kell az ilyesmihez? — Nekem huszonkét évnyi tapasztalat van a tarsolyomban — feleli Nagy László. — A társam is ismeri a mesterségét. A becsületes, pontos munka hívei vagyunk. Előlünk egy megrendelőnk sem megy át az utcán a másik oldalra. Csupán az a baj, hogy veszélyben a szakma, mert nincs utánpótlás. Az egész városban talán csak egy bádogospalánta van. Persze én tudnék még egyet, csak az kicsi. Három és fél éves a fiam. Az minden héten meglátogat, és felkiabál hozzám a magasba: — Apu, vigyázz magadra! — Az intelmet nem ártuneg- fogadni. Mindig kikötjük magunkat, mert a legfontosabb a biztonság. Vigyázni kell, hogy a balesetet elkerüljük, meg tüzet ne okozzunk a deszkatoronyban. Állítólag a református templom régi kupolájának leégését is a bádogosok hanyagsága okozta. — Mi a szép ebben a foglalkozásban? — Az, hogy mindig más és más a teendő, nem egyforma. Itt például a szakma mindhárom ágát gyakorolhatjuk. Nálunk a toronybádogozásnak minden mozzanata kézi munka. Gépet nem használtunk, mert nincs is. A köznapi bádogosmunka, az épületbádogozás, meg a díszbádogozás mind megtalálható itt. Csak ezen a díszgömbön három álló napig dolgoztam. Rá is tettem mindkettőnk nevének a kezdőbetűit. Akinek nem tetszik, az majd felmászik ide, harmincöt méter magasba, és leveszi. — A névjelükön kívül hagynak-e más üzenetet az utókorra? — Íratlan szabály, hogy a mester emléket állít. így teszünk mi is. Egy üvegben a munkával kapcsolatos dokumentumokat helyezzük el, talán még egy példányt a Ceglédi Hírlapból is. A mi életünkben ugyan aligha kell a toronyhoz nyúlni, de a jövő szakija is hadd lássa, hogy az elődök sem voltak akárkik. Szélcsendre várva már hasonlóan dolguk valamer— Volt-e emlékezetes re? — Bemelegítésnek éppen megfelelt alig kőhaj ításnyira, a Rákóczi út és a Teleki utca sarkán a Rigó-ház. Kétemeletes épületének bádogtetejét mi ketten hoztuk rendise a tor- nyocskáival. Ott hatszáz négyzetméter felületet kellett felújítanunk, s bizony előfordult, hogy a kötélen himbálódzó létrán egyszerre ketten dolgoztunk. — Nem érezték nagyon magányosnak magukat? — Egyszercsak arra lettünk figyelmesek, hogy a református templom tetején szaktársak dolgoznak. Távcsővel figyeltek bennünket, s amikor látták, hogy mi is észrevettük őket, barátságosan integettek. Jólesett ez a jeladás, noha ismeretlenek. A járókelők bámész- kodása megszokott, mindennapi eseménnyé vált. — Maguk szerint mi a legnagyobb attrakció? — Ennek a díszgömbnek a feltevése. A négy méter magas villámhárítóra kell ráhúzni. Már fönn volna, de szélcsendes időt kell' kivárnunk. Lentről, a földről nem is gondolni, hogy ezt a messziről kicsinek látszó labdát egy ember nem tudja átölelni. — Nem gondoltak arra, hogy ez a magas állás megalapozhatja a karrierjüket? — Kaptunk már komoly ajánlatot — bólint Nagy mester. — Az egyik közeli faluba templomtorony gombjának aranyozására invitálnak bennünket. Tamasi Tamás Műemléki séta Abonyban, a múzeumi hónap keretében, október 17-én, vasárnap délelőtt fél tizenegykor műemléki sétát tesznek a községben az érdeklődők és megtekintik a felújított, mű- emlékjellegű magtárépületet, amely a falumúzeum otthona. Két sportág, két eredmény Vereség és pályacsúcs A Ceglédi KÖZGÉP SE férfi NB Il-es tekecsapata a salgótarjáni vereség után remek teljesítménnyel biztosan verte a Nyíregyházát. Salgótarjáni Síküveggyár —KÖZGÉP SE 7-1 (2704-2433) Amikorra a ceglédi játékosok kiismerték a pálya csalafintaságait, a velük egy párban gurító hazai sportoló oly nagy előnyre tett szert, hogy azt már képtelenség volt behozni. A pálya adottságaihoz legjobban Nyírinek sikerült alkalmazkodnia, aki 470 fával egyedüli pontszerző lett. KÖZGÉP SE— Nyíregyházi Taurus 7-1 (2722-2449) Ez az eredmény pedig azt bizonyítja, hogy jó formában vannak a KÖZGÉP-esek. A csapat a két hete fennálló pályacsúcsot további négy fával javította meg, egyénileg pedig Tornyosi Lajos ugyancsak pályacsúcsot ért el. Pontszerzők: Tornyosi (499), Sütő (462), Nyíri (453), Pintér (452),Zsám- béki (432). Kézilabda: az NB II. rangadóján a Békéscsaba legyőzte a ceglédieket, akik most már csak a bronzérem megszerzésében bízhatnak. Ennek megfelelően a kiesőjelölt Kunhegyest nagy különbséggel verték. Békéscsaba—KÖZGÉP SE 29- 24 (14-13) KÖZGÉP; Túróczi — Nagy (8), Pásztor (1), Podhorszky (4), Túlik (3), Dér (3), Bosnyák (2). Csere: Győré — Jóni (2), Gyenes (1), Lengyel. A második félidő tizedik percéig még háromesélyes volt a mérkőzés. Addig egyik csapat sem tudott jelentősebb előnyre szert tenni. Ekkor Túlik megsérült, s nem is lépett azután a pályára. Ez öt perces rövidzárlatot okozott a ceglédiek játékában, amit a hazaiak ügyesen kihasználtak. Négy góllal elhúztak, előnyüket tartani is tudták. Jók: Nagy, Podhorszky. . KÖZGÉP SE—Kunhegyes 30- 16 (14-8) KÖZGÉP; Győré, Árpás — Túlik (9), Nagy (6), Dér (5), Jóni (3), Tóth (3), Pásztor (2), Bosnyák (1), Podhorszky (1), Gyenes. A megszokottnál több játéklehetőséget kaptak a fiatalok, így például Túlik csak a második félidőben játszott. A szerény képességű Kunhegyes ellen biztos győzelmet aratott a gárda. Jók: Túlik, Jóni és igyekezetéért Tóth. U. L. ISSN 01J3—3500 (Ceglédi Hírlap)
