Pest Megyei Hírlap, 1982. október (26. évfolyam, 230-256. szám)
1982-10-10 / 238. szám
LLOI A PEST MEGYEI HÍRLAP GÖDÖLLŐI JÁRÁSI ÉS GÖDÖLLŐ VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA IX. ÉVFOLYAM, 238. SZÁM 1982. OKTÓBER 10., VASÁRNAP Csak egyik fcrma iskolán kívüli játszóhá^ak Forgatókönyv a foglalkozásokhoz Az Országos Közművelődési Tanács Elnökségének májusi ülésén döntöttek arról, hogyan osszák fel azt az összeget, amellyel a korszerű közművelődési tervek, programok megvalósítását segítik. A támogatást kapott intézmények, szervek listáját a Népművelés című folyóirat leutóbbi száma közölte, s eszerint a közoktatás és a közművelődés kapcsolatának erősítésére gyermekprogramok szervezésére 200 ezer forintot biztosítottak a gödöllői járás községeinek. A támogatást kérő előterjesztésben hét végi játszóházak létesítésének a szükségességét hangsúlyozták. Jó emberismeret Antal Teréz járási közművelődési felügyelő a népművelők járási továbbképzésén már az érintett községek művelődési házainak igazgatóival együtt tervezgetett, bár az igazi munka csak 1983. január 1-én indul. — Nagy lehetőséget jelent a támogatás gyermekek megnövekedett szabad idejének szervezett és kulturált eltöltésére — mondotta a felügyelő. — Azt szeretnénk, hogy a játszóházakban különböző korú gyermekek vegyenek részt. Az igazi siker az lenne, ha a szülők is elkísérnék gyerekeiket az egyes foglalkozásokra, s velük együtt játszanának ők is. Azt hiszem, ma már természetes igény és elvárás, hogy az iskolán kívüli nevelésben a közművelődési intézmények is szerepet vállalnak, nem az iskolai oktató-nevelő funkciót helyettesítve, hanem az iskola új tantervi követelményeit, cél- és feladatrendszerét, tankönyveit figyelembe véve integrált műveltségtípus kialakítását szorgalmazva. — Figyelembe vettük a játszóházi programok tervezésekor — ismerteti az elképzeléseket Antal Teréz —, hogy az iskolai oktatásban a természettudományok mai 50 százalék körüli részarányával szemben a társadalomtudományi képzés órakerete 12—14 százalék körül mozog. — Célunk: a gyermekek értelmileg és érzelmileg egyaránt vegyék birtokukba az emberi társadalom múltját, hogy megértsék a jelent, s az emberközpontú ismeretek elsajátítása útján tegyenek szert emberismeretre, önismeretre. Az ismeretnyújtás mellett a manuális készségfejlesztésre is törekszünk, ami szolgálja az ismeretrögzítést és vele együtt megjelenik az én csinálom, az én idézem elő öröme. azért sem, mert előző megállapításomat Antal Teréz igazolja. — Megvalósítandó módszerünknek az a lényege, hogy bármely történelmi kort, eseményt tárgyalunk is, mindig az életmód felől közelítjük, azt keressük, mikor, hol, mit, kik, milyen módon formálták, vagy deformálták az adott történelmi szituációt, hogyan termelték újra önmagukat, s így a mindennapi életből próbáljuk levezetni a társadalmi változásokat. — Az ismeretnyújtó játékos formákban nagy szerepet biztosítunk a műalkotásoknak, az adott kor tárgyi emlékeinek, az írásos emlékeknek. A forrásokat a gyerekek szívesen hallgatják, mert tudják, hogy abban a kortárs szól, egy valamikori élő ember, és igáz a szava. — A megyei művelődési központ említett kiadványa egy egész éven át tartó foglalkozássorozathoz tartalmazza a forgatókönyveket, amelyek természetesen községenként, gyermekközösségenként módosíthatók. Antal Teréz, a tervezés megalapozottságát nagyon fontosnak tartja. Jó jel, hogy a községek jelentős része be kíván kapcsolódni ebbe a gyerekeket szolgáló mozgalomba, s jó az is, hogy szerveződik az egyes foglalkozásokat vezető szakemberek gárdája. A járás népművelői és pedagógusai sokat várnak a játszóházmozgalomtól, de Antal Teréz figyelmeztetése indokolt. Sokakat vonz — A művelődéstörténeti játszóházak megszervezése önmagában nem oldja meg a tanulók iskolán kívüli foglalkoztatásának minden gondját, csak egy formát jelent a sok között. Jó lenne, ha a járás valamennyi településén felismernék az érdekeltek, hogy egy előtér, vagy egy állandó helyiség kialakításával is biztosíthatják a játszótereket, ahol meghatározott időben foglalkozásvezetők irányításával a gyerekek játszhatnak, játékokat készíthetnek. — A bábkészítés, papírhajtogatás, agyagozás, gyöngyfűzés, szövés sokakat vonz, mert a gyerekben megvan a jogos igény az életükből többé-ke- vésbé hiányzó játék öröme iránt. És ezt az igényt kielégíteni a felnőttek kötelessége. Fercsik Mihály Tanácskoztak a kereskedők Hálózat, beszerzés, átalakulás Előbb jelenik meg a termék A szerkesztőségünkbe érke-< ző olvasói levelek .íróinak többsége a város ellátásával, a kereskedelemmel foglalkozik. Ritkábban dicsérnek, egy- egy udvarias eladó szakszerűségét, kedvességét nyugtázva, a legtöbbször azonban a hiányokról, a rendszertelenségről, a termék rossz minőségéről szólnak a levelek. Tanácstagi beszámolón, tömegszervezetek fórumain sem ritka téma a kereskedelem, örülhetünk is e nagy érdeklődésnek, hiszen ez azt jelenti, hogy a lakosságnak van elkölthető pénze. Az ellátás zavarai azonban inkább töprengésre adnak okot. Azon kell törnünk a fejünket, hogyan lehetne a panaszra alapot adó helyzeten változtatni. Újabb szakasz Ilyen megfontolásból hívták össze nemrég a városi boltok vezetőit, vállalataik irányítóit, illetve a felügyeleti hatóságok képviselőit. Az összehívó a városi pártbizottság volt, ahová ugyancsak számos panaszos levél fut be. A testület természetesen sok egyéb információs csatornából értesül a lakosság véleményéről, hangulatáról, a kereskedelmi hálózat iránt támasztott követelményeiről, igényeiről, illetve arról, milyennek minősítik a gödöllői bolthálózatot. A tél előtt tető alá A Kerepestarcsal 3-as számú Általános Iskola udvarának egyik kőtábláján látható a felirat, hogy ezt az oktatási intézményt a gyermekévben, 1980-ban adták át rendeltetésének. Az akkorra elkészült nyolc tantermes iskola máris szűk lett, ezért újabb négy tanterem építésén fáradoznak. Képünkön: a Kercpestarcsai Általános Építőipari Szövetkezeti Közös Vállalat szakemberei a Betonyp-elemeket szerelik. Még a tél előtt tető alá hozzák az építményt, hogy a belső szakipari munkákkal is elkészüljenek tavaszig. Hancsovszki János felvétele Végighallgatva az eszmecserét, nem állíthatjuk, hogy sokkal okosabbak lettünk. Ezúttal a kereskedők panaszkodtak. Ügy tűnt, van is rá okuk. Szavaik nyomán az is világossá vált, hogy napjainkban a kereskedelem sok tekintetben átalakul. Át kell alakulnia. Az átalakulás természetesen folyamat, amelynek kezdetét nehéz valamely dátumhoz kötni. Az viszont biztos, hogy szorosan kötődik a gazdasági fejlődés újabb szakaszához, s lényege: az ellátásból a szó legszorosabb értelmében kereskedelemmé válik. Erősödő jegyek Ellátás: gondoskodás valakiről, aki rászorul arra, hogy bizonyos, többnyire alapvető szükségleteit kielégítsük. Kereskedelem: gazdasági tevékenység, amely a gazdasági fejlődéssel egyre összetettebbé válik, nem csupán elad, vesz. Lappangó igények ébresztője, felkeltője, hiszen a fejlett iparban gyakran előbb jelenik meg a termék, mint az iránta mutatkozó igény. Mint mindennek, ennek is megvannak a túlzásai, elfajulásai, lásd az úgynevezett fogyasztói társadalom kinövéseit, de most nem erről van szó. Hanem arról, hogyan látják helyzetüket egy kisváros üzletemberei, boltvezetői, akik e folyamat serkentői és szenvedő alanyai. A legjobban érzékelik a változásokat, sőt tisztában vannak azzal is, hogy a világ gazdasági nehézségei miatt a folyamat igen bonyolulttá vált. A beszerzési nehézségek miatt az ellátásra utaló jegyek ismét erősödnek, az irányzat azonban lényegében nem változik. Egyikőjük azt fejtegette, hogy a KGST-országok együttműködésében rejlő lehetőségeket távolról sem merítik ki. Példaként említette a nemrég lezajlott bolgár kereskedelmi hetet, amelyhez igen nehezen tudták beszerezni az árut, noha tudomása szerint a baráti országban gyártanak egyebek között olyan gyerekjátékokat, amelyek itthon is kedveltté válhatnának. Általánosságban is meg kellene nézni, hogy mit lehetne pótolni a szocialista országokból. Könnyen lehet, hogy a mostaninál sokkal több terméket hozhatnánk be ezekből az országokból, helyettesítve velük a nyugati vásárlások kiesése miatti hiányt. Magától értetődik, hogy a tanácskozás résztvevői az idő nagyobbik felét a helyi gondok, feladatok taglalására fordították. Beszéltek az áruA kortárs szól A Pest megyei Művelődési Központ és Könyvtár a közelmúltban jelentette meg az Utazások a történelemben című módszertani kiadványát, amely a nagykőrösi művelődéstörténeti játszóház tapasztalatait, módszereit összegzi. Már a nagykőrösi vállalkozás is bizonyította, hogy ha a gyerekek életkori sajátosságaiknak megfelHő ismereteket kapnak, s ha biztosítjuk számukra, hogy azokat alkalmazni tudják, nagy közéleti aktivitásra tesz szert. Nem akarom a foglalkozások egész tematikáját felsorolni, már csak FURCSA SZERZET az ember — nem vitás. Ez a semmi újdonságot nem tartalmazó megállapítás jutott eszembe a minap Monor határában, az állami gazdaság óriási kukoricatárolóinak tövében. Előtte már megnéztünk néhány üzemet itt és Vecsésen. Mindkét helyen hatalmas berendezések, gépek, csövek, vezetékek, elevátorok, süllyesztők, metélők, darabolok, darálók, szárítók, csomagolok, melegítők, hűtők. S mindez miért? Azért a hatvan-hetven- nyolcvan kilós kétlábúért, aki életét minél változatosabban akarja fenntartani. Mintha szántszándékkal gabalyítaná össze a dolgokat, mintha az élelmiszerek különleges elkészítési módozatait csak azért eszelné ki, hogy minél hosz- szabb legyen az út a megtermeléstől az elfogyasztásig. A káposzta nem illik ennek a gondolatnak a sorába. Esetében arról van szó, hogy amit valamikor cáupán bizonyos időszakban, azt ma már az év minden napján szeretnénk az asztalunkon látni. Hajdanán ősszel jött a metélőember, hatalmas gyalujával fölszeletelte a káposztát, a házigazda beletaposta a dézsába, megsózta, majd szép lassan, a téli dú- sabb disznóhúsos lakomákhoz elfogyasztotta. Hol vagyunk már ettől? Kivált Vecsésen! Ahol zöldség- feldolgozó' gyárat építenek. Ahol tonnákban és vagonokban mérik a káposztát. Ezer hektárakban. Ahol ma haszVoltunk a szomszédban Feljegyzések egy látogatásról nálatos targoncák nem elég teherbíróak. Tíz-tizenkét tonnásokra van szükség, másképp nem kifizetődő. Az óriási csarnokokban fölállított berendezést csak akkora tömegű alapanyaggal tudják táplálni. Belezúdítják a káposztafejek százait, s az örökmozgó kerekek, kések, pengék megállíthatatlanul falják, szelik, hasogatják, tépik. De mit szóljunk a kukoricához? Előbb lisztté őrlik, majd ismét kis gömböket formálnak belőle, meghempergetik különböző ízű masszákban, s lesz belőle sós, hagymás, málnás, mogyorós, csokoládés Trudi. Rágcsálnivaló — mondom én. Üres kalória — így a dietetikus szakember. Rosszallólag mondja, persze, hiszen hetente több tucat asszonynak, lánynak, férfinak ad tanácsot, hogyan táplálkozzon ésszerűen, miként szabadulhat meg fölösleges kilóitól. KÉT ARC, KÉT TEKINTET, két egyéniség, modor, viselkedés, két ember alakja rögződött emlékezetem filmszalagján. Erős egyéniségek, másként nem maradtak volna meg bennem oly élesen. Úgyszólván semmit sem tudok róluk. Csak azt, amit a látogatóknak elmondtak a vezetésükre bízott gazdaságról, miközben óhatatlanul önmagukról is beszéltek. Emberek, akik megtalálták a nekik való feladatot. Avagy a feladat talált emberére? Mind a kettő helytálló. De, nem a teljes való. A kor fiai. A korszellem megtestesítői. Akik szembenéznek a mai magyar valóság kihívásaival. Mondhatnám: autonóm emberek, autonóm vezetők. Mit értek ezen? Elsősorban is azt, hogy megszabadultak a régebbi idők rakta kölönctől, hogy: kedves főhatóság, nem tudtuk teljesíteni 'a tervet, mert nem esett az eső, mert sok volt az eső, mert sütött a nap, mert elbújt. Tudják, az eredmény is az övék, a kudarc is. Tudják, a piacot fölösleges szidni, meddő dolog kárhoztatni az esőfelelőst. Időjárás és piac volt, van és lesz. Olyan — amilyen. Ha nem mi szabjuk meg, egyet tehetünk, úgy dolgozni, hogy a legjobban kihasználhassuk a mindenkor meglévő időt és piacot. Ha a piacnak nem kell a mustár, ezen kár rágódni. Sokkal célravezetőbb valami más után nézni, ami éppen kell a piacnak. A piac azé, aki gyorsabban eszmél. A rágódók legfeljebb a mustárt rághatják. Pedig el akarták adni. ECSERI LAKODALMAS: voltunk a hazájában. S kaptunk belőle valami ízelítőt. Lelkes gyerekek adták elő, bizonytalanul táncoló lábakkal, el-elfúló énekkel. Ecseren is tapasztalhattam azt, amit nemrégen a nemzetközi vásáron, ahol számos népi együttes lépett fel. Köztük a mieink is. Láttam ott egy másik híres lakodalmast, a megye másik csücskéből érkezettek előadásában. Kínos volt. Kínos, hogy a legfiatalabbak nem merik kinyitni a szájukat. Másképp pedig énekelni nem lehet. A középkorúak és az idősek tudják. Mi az hogy tudják! Másoknál vettem észre, de a mieinknek, a mieinkért is mondom. MEGKÉRDEZTEM a mégyei tanácstagok gödöllői csoportjának vezetőjét, mire jó a szomszédolás, a monori látogatás? Körülbelül azt válaszolta, hogy a másik gondjainak, bajainak, vágyainak megismerése segíthet a testületi munkában. Aki érzékeli a szomszéd égető szükségét, hihetőbben képes megmagyarázni, ha netán saját pátriája kisebb ügyét hátrább sorolják. Nem feledkezve meg arról, hogy neki elsősorban az itteniek érdekét kell képviselnie. — S mit 'szól ehhez a két vezetőhöz? — kérdezett meg egy másik tanácstag. Mindenütt ilyenek kellenének, nem? — De igen — válaszoltam. Szerencsére van belőlük több is. Nem csak a monori járásban. Kör Fái beszerzés nehézségeiről, ami ré/zben persze összefügg az országos helyzettel, mint ahogy a bolthálózat milyensége is. A derékhad terhe A várossá válás óta egy- harmaddal növekedett Gödöllő lélekszáma, az üzlethálózat alapterülete körülbelül négyszeresére, a forgalom ötszörösére. Néhány bolt a méretei miatt sem alkalmas a kornak megfelelő kulturált kereskedésre. Ilyen a 20-as is, amelynek az egy négyzetméterre számított forgalma a megengedettnek a háromszorosa. Aránytalan a boltok területi elhelyezése, a külső részek kárára. Nincs megnyugtatóan rendezve a szombati, hétfői nyitvatartás. Nemcsak némely áru számít hiánycikknek, hanem a jó kereskedő is, hangoztatta a legtöbb boltvezető. Ismét olyan kérdés, amelynek megoldása nem egy város feladata. A szakmára való felkészítés korábbi hiányosságait nehéz lesz pótolni, ami azt is jelenti, hogy a jelenlegi derékhadra és az idősebbekre változatlanul nagy terhek nehezednek. Számos kisebb horderejű kérdést is érintettek a városi üzletvezetők tanácskozásain, de az itt lakók szemszögéből ezek is jelentősek. Például az üvegvisszaváltás megoldatlansága, a késedelmes szállítás, a boltok és környékük külleme, az árubeszerzés nehézségei. Manapság gyakran hallani, elmúlt o hét bő esztendő, következnek a szűk évek. Az összejövetelen is példálóztak ezzel. Mindegy minek nevezzük. tény, hogy a mostani időszakban nem számíthatunk látványos beruházásokra a városi kereskedelemben sem. A meglevő hálózattal, üzletekkel kell beérnünk. A kereskedőknek az adott lehetőségek közepette kell szolgálniuk a gödöllőieket. K. P. Műszaki Intézet Tér ítél és és szabályozás A MÉM Műszaki Intézet, a Magyar Agrártudományi Egyesület gépesítési társasága és a Bajai Kukoricatermelési Rendszer szakmai tanácskozást és műszerbemutatót tart október 15-én, pénteken, Balatonszárszón, a Vörös Csillag Tsz-bem. A tíz órakor kezdődő programban dr. Fekete András, a MÉMMI tudományos osztály- vezetője tart előadást a traktormotorok terhelésének szabályozásáról, ezt követően az intézetben a T—150K traktorokhoz kifejlesztett terhelésszabályozó üzemi bemutatására kerül sor. Vasárnap: Szeleburdi család. Színes, magyar gyermekfilm, 4 órakor! Pucéron és szabadon. Színes, szinkronizált francia filmvígjáték, 6 és 8 órakor. Hétfő: A fekete kalóz. Színes, olasz kalandfilm. Csak 4 órakor! Megáll az Idő. Színes, magyar film, 6 és 8 órakor. A nap programja Október 10-én. Gödöllő, művelődési központ: Hat észak-dunántúli megye és a főváros művelődésiköz- pont-igazgatóinak és szakembereinek találkozója. C-kategóriás bábos tanfolyam, első foglalkozás: A marionett. Tartja: Joshi Barat bábművész, 10 órakor. Erdőkertes, művelődési házt Kirándulás a Börzsönybe. Bag, művelődési ház: Szüreti bál, 20 órakor. ISSN 0133—1957 (Gödöllői Hírlapi