Pest Megyei Hírlap, 1982. október (26. évfolyam, 230-256. szám)

1982-10-09 / 237. szám

8 PEST MEGYEI HÍRLAP MAGAZIN 1982. OKTÓBER 9. SZOMBAT ismerős opera kvartettjét hallottam és amikor kimentem megnézni, kik énekelnek, láttam, hogy parasztok. A világ egyetlen népének sincs olyan tehetsége és zeneszeretete, mint az olasznak. Az egyszerű parasztok olyan összhangban énekelned, mint­ha az opera kórustagjai lennének. Másnap » reggel korán — mivel a rendőrhivatal még nem volt nyitva — az egyik rendőr tisztet a lakásán kerestük fel. Bár még ágyban talál­tuk, megadta Mantuáig a vízumot és egy óra múlva már úton is voltunk. Az olasz építkezésnek különös módja van. A falvak házait nagy fekete kövekből, malterozás, mesze­lés nélkül építik. A városokban a há­zak földszintje aluljárós megoldású, így esőben is száraz lábbal lehet köz­lekedni. A falvak és kisebb városok vendéglőiben a konyha, a vendégszo. ba és az étterem egy helyiségben van. A nagy konyhában körülbelül egy láb magas a tűzhely, felette a mennyezetről láncon lóg a bogrács. A főzőeszközök szekrényben vannak. A konyha többi részein állnak a te­rített asztalok és a székek. Mikor Páduába értünk, ugyanabban a szál­lodában szálltunk meg, amelyikben előző évben az orosz cár lakott. Itt aludtam életemben először mennye- zetes ágyban. Az olasz utcákon sok vándorárust és kikiáltót látni. A szitakészítők, la­katosok felállítják műhelyeiket az oszlopok között, mert belül a helyi­ségben nagyon sötét van. Az olasz la­katosok, épületasztalosok és üvegesek nagyon elmaradottak, munkájuk sok kívánnivalót hagy. Nálunk így száz évvel ezelőtt dolgoztak. Különösen a lakatosok munkái igen közönségesek és egyszerűek. A lakatok, pántok, horgok az ajtókon olyan durvák, mint nálunk a pincelejárókon. Olyan rések vannak az ajtókon és az abla­kokon, hogy egy kis tárgyat át lehet tolni rajtuk. Szerencse, hogy a telek enyhék. Az üvegeseknek nincs kira­katuk, csak az ajtajuk előtt áll né­hány beüvegezetlen ablakkeret, de csak ablaküveget lehet kapni náluk. Luxuscikket — így porcelánt és po­harakat — csak a porcelán és edény­üzletekben lehet vásárolni. Az ablak­üvegek itt' ólomkerettel készülnek, gitteltet nem láttam. Még a legszebb üzletkirakatok ablakai is ólomke­retben vannak fa helyett, s az előke­lő lakások ablakai vagy a kávéházak bejárati ajtói is kis darabkákból áll­nak, összetákolt ólomba foglalva. A repedéseket is ólommal töltik ki. GjUÍft nincs, csak „dörzsvessző” kapható, de ezek olyan durvák, mint­ha ács faragta volna, olyan vastagok, mint egy ceruza, és gyújtáskor ak­korát szólnak, mintha rakétát lőttek volna ki. Olaszországban nincs céh­rendszer. Aki valamihez ért, az sa­ját szakállára működhet. Van is be­lőlük számtalan. Tejárus például sok van. Ezek reggelenként kínálják a tejet. Aki a kéménysepréshez ért, az ajánlja saját magát, aki vadat lő és el akarja adni, vállára veszi és úgy árulja. A sültalmások egy nagy bá­doglemezzel fedett taligán hordják árujukat, amely leállítva rögtön asz­talt képez.” Vánüorútja során Cremonától már gyalog folytatja útját. „Űj időszak kezdődött számomra, hiszen eddig mindig idősebbek társaságában voltam, postakocsin vagy gőzzel utaztam, de most elindultam gyalog és egyedül, mindenemet magammal hordva és magamra hagyva. Valódi kézműveslegénynek hatottam; zsá­kom a hátamon, kalapomon viaszos­vászon borító, rajtam könnyű felöl­tő és kezemben mint támasz és fegy­ver, egy erős bot, alul négy colos va­salással. Meg nem művelt földet Olaszor­szágban nem láttam, csak szántóföl­deket. Mégis minden drága itt. Ezt nem értem. Vagy talán azért van így, mert az ország telített pénzzel? Mint ismert, itt nincsen bérszabályozás. A szőlőtermesztés egészen eltér a hazai­tól. A határmezsgyéken fasorok áll­nak és a barázdák sorában is hat-tíz öl távolságra ültetnek fákat. Ezeket füzérszerűen kötik össze a szőlő haj- tásaival.lgy ősszel mindenünnen für­tök lógnak, ami nagyon szép látvány. A szőlők töveit fák mellé ültetik. Ezért van Itáliában több bor a víz­nél. Főleg vörösbor van, ami nem tártós és nem olyan jó, mint a ma­gyar. Hogy a parasztok és a szegé­nyebb emberek is vehessenek, há­romfélét tartanak. Az első a tiszta bor, a második bor és víz fele-fele arányban, a harmadik pédig kéthar­mad víz és egyharmad bor. Ezt kap­ják a gyerekek is. Vicenzában és környékén feltűnt az asszonyok ka- lapviselete, tudniillik férfikalapot hordanak fátyol nélkül. Máshol fa­lun fehér, városokban fekete fátylat viselnek. Velencében a parasztasszo­nyok hálóba kötik a frizurájukat, majd egy haj tűvel rögzítik felette a szalmakalapot. Ez a kalap egészen lapos, olyan, mint egy szalmatányér. Mantuában ezüst hajtűt tűznek a fá­tyol alá, akárcsak Cremonában, Mi­lánóban vagy Comóban.” Olaszországon át vándorolt Né­metországba, ahol hiába beszéltek az anyanyelvén, mégis Magyarország után támadt honvágya. Ulmi útja kapcsán írja: „Amikor a szép kőhí- don mentem át és megpillantottam a Dunát, szemem könnybelábádt, öröm és mélabú támadt szívemben, hazám után vágyakoztam. Megálltam és boldogan néztem az alattam si­mán folyó vizet, amely hazám felé veszi útját.” Stuttgartban megláto­gatta az akkor már híres Torna Egy­letet, amelyről leírja, hogy beltiltot­ták, mert túl sokat politizáltak a ta­gok. Ez már egy kicsit előszele volt az 1848 márciusában kitört berlini forradalomnak, amelyet az olaszor­szági és a párizsi előzött meg. KÖRMENDI ZSUZSA Űtinapló Verőcemarosról Egy mesterlegény kóborlása S Páratlanul érdekes, a történészek számára pedig rendkívül értékes dokumentumokra bukkantam a 88 éves Gelley Andornál Verőcemaroson. Az idős ember háborúkon, forradalmakon keresztül is megőrizte nagy- | apjának, Giergi Henrik üvegesmesternek útinaplóját, amely céhbeli felvételéhez szükséges, 1845-től 48-ig tar- | tó európai vándorlása során készült. A napló foglalkozik a 48-as berlini forradalommal, sőt megörökíti Pest b 1849. májusi ágyúzását is. Giergi Henrik őse, Martin Giergi 1729 augusztusé ban vándorolt ki Tirolból, s telepedett le Magyarorszá­5 „0Jl- utódja a már említett útibeszámoló írója — 1842 októberében lett tanonc és 1844 júliusában szaba­I dúlt fel. 1845 április 28-án mint segéd indult el három évig tartó külföldi útjára. í A 18. században rendkívül sok német iparos települt át Magyarországra, s ez a napló arra is bizonyíték, ho- | gyan asszimilálódott a magyarországi német polgárság, s ha nyelvében igen sokára is, érzelmeiben miként vált Í teljességében magyarrá. Giergi Henrik Ausztriában, Olaszországban és Németországban járt; útja jó részét gyalog tette meg. A napló tanúsága szerint írója művelt, széles látókörű ember volt, ismerte a történelmet, az irodalmat, és az építészetet is. A napló mellékleteként szép épületeket, érdekes szokásokat, viseleteket megörökítő rajzai fi­gyelemre méltó kézügyességről tesznek tanúbizonyságot. A napló német nyelven, gót betűkkel íródott. Giergi Henrik unokája fordította le magyarra, s bocsátotta azt rendelkezésünkre. A majd két kötetnyi anyagot a Nemzeti Múzeum céhvilággal foglalkozó munkatársá­nak Németh Gábornak is bemutattuk. Véleménye szerint olyan dokumentum nyomára bukkantunk, ami­lyennel eddig még nem találkoztak. Ismerkedjenek hát meg olvasóink is ennek a forrásértékű írásnak néhány \ résy.l.pt.P.VP.l. Azzal a nappal kezdem amikor Pestről elutaztam. 1845. április 28-a volt ez, miután már 10 hónapig dolgoztam apámnál, mint segéd. Már nagyon vártam az elutazást, hogy végre világot láthassak.” Hajóval indultam Bécsbe, ahol ál­lást kaptam egy Stölzle üveggyáros közbenjárására Schnepf üvegező­mesternél a Mariahilfer Strassén. „Itt csak hét hétig maradtam, mert hamarosan megelégeltem a ház go­rombaságát. Egy földim beajánlott Ramsch úrhoz, ahol az állása volt, ő ugyanis hazautazott. Ramsch csak rö­vid ideje volt mester, ezért üzlete üvegáru-ellátása nagyon szerény volt, s így nála nem sokat tanulhat­tam. Ez mégsem riasztott meg, mert nem akartam dologtalan lenni. Itt még többet kellett eltűrnöm, mert mesterem igen műveletlen, durva, hencegő és veszekedő ember volt, aki ki akarta használni az én tapasz­talatlanságomat és úgy bánt velem, mint egy tanonccal. Gorombasággal akart magának tekintélyt szerezni. Ilyen körülmények között érthető, hogy elkedvetlenedtem és másutt akartam szerencsét próbálni. Édes­apám segítségével sikerült Lobmayer úrnál szolgálatba lépnem. Itt jó és vidám társaságba kerültem. Ez a állás számomra valódi jótettet jelen­tett. Ezt csak az hiszi el, aki saját tapasztalatából tudja, hogy a jó bá­násmód és rendes ház az embert bol­doggá teheti. A császárvárost most szebb oldaláról ismertem meg. Va­sárnaponként kollégáimmal hangver­senyekre, estélyekre, ifjúsági összejö­vetelekre jártunk. Legszívesebben Strausshoz mentem, s így majdnem minden keringőt és négyest kívülről megtanultam.” k Amikor Bécset elhagyta, Pozsony- & ba utazott, majd onnan Mantuába bátyjával, akit Olaszországba nevez­tek ki szolgálatra, mint katonatisz­a varázsnővérek; A fekete lap, avagy a szarvas és a bogár. Cillyben talál­kozott a bátyjával, akinek saját ko­csiján folytatták tovább az utat. Sök tanyán utaztunk át, ame­lyek 6—8 nyomorúságos házból áll­tak. A legtöbbnek még kéménye sem volt és a füstnek az ajtón kellett kiáramlanta. Sok esetben a -konyha és a szoba együtt volt. Kraganban a legjobb vendégfogadóban szálltunk meg, amely hasonlóan ijesztőnek bi­zonyult. Az egyetlen vendégszobában kenyeret dagasztottak, gyerekek és kutyák futkostak. Mivel az emberek a mi szobánkat nem fűtötték, ágyain­kat forró fazékkal akarták melegíte­ni, de ezt nem engedtük.” Az első olaszországi állomásunk Udine volt. „Mialatt az étteremben vacsoráztunk, az utcáról egy nekem M «■Ily ••lerWMM»* Rendelé»h*t JMéttóíágn M»try*r Kiréiji Iluh tar tó Tinámnak IHlGdik úvi Juliua Midikén :il080diii arám atal! kőll Kt*nyelote» llendszabé»a kuv«lke7.ó*éb«B &*ubad fcir. IVsl Városa Tonic*« által kiadató«. E* julunvaló ti levélből vapy «8 lapból ilU Vándorló.Könyvet jó karban Uilogik íunlarUni annak Tulajdonol«»: valamint lazör Kötel«*ft»épöl’l<ítetik; liojjy mindenné* fiiQkőborlást, különösön pedig a' koiduláat keíOl- jv, UJ(V W!Í»tl! tíxur l tarSnil egyedfil nt<m helyekre •’ hol mcstcrségi-höhloMert-k találtatnák, terjearsze a* hol iiiiinkol nem kap. feljmbbi különül* Engrdvlem sióikul 18 Órán Mlil Imni *zi.b»di«»p6bnn nem áll n'Vanjfnr lónak: ba peil tg munkál nőm kopván, óla* r.á*át tovább JólvtyIni Lúnteluníltclnu, nonétel­ben a’ !»«• Ijhuli Czób-Meator. vagy annak Hely­tartója, és a* Imi CV.óhrk nem találtainak, e^y Minder által ereil Vándorló Kömbe jeityerleasei fel: valljon a* Vándorló-Leg ón) nek találkozott !*• fjeiM-munkiíja,vagy f-riu ? ‘smelly oknál fogva nrn» aktrlu ú ehilUIoi űrt? továbbá. sjótfín Rtglidte unga IS!6, giumti mng ran tr Etáit tStftb ?nl eifert trficlji Ktfcuétá bal í. xn<s taé £Bt t. Ciir >»rtfr, tto fit ■ff ifinfm f nmm Érti. iruntin eijn rrrociim, un Ufirtír Ifin« unn tr, eb gibt, (unt) íiellvnrrttct in, (unt) fii n Sflantfrh |ali<n (9<if_ auá rocL tinin wa'Ji Kétnyelvű vándorkönyv. Ilyen volt egy mesterlegény útlevele (felső kép) Minden felkeltette érdeklődését t Tapasztalatok és feladatok a ráckevei járásban Közművelődés magasabb fokon N apjainkban egyre több szó esik a kultúráról, a közművelődésről. Ez a körülmény, valamint a tár­sadalmi élet változásai Indokolták, hogy a rácke­vei járásban a párttestületek is áttekintsék a Köz­ponti Bizottság közművelődési határozata végre­hajtásának tapasztalatait és megjelöljék a továbbfejlesz­tés feladatait. Felelősséggel, kellő megalapozottsággal tudtunk összegezni, s azt tartjuk a legnagyobb ered­ménynek, hogy a pártmunka valamennyi területén a köz- művelődési tevékenység irányítása a politikai munka szerves részévé vált. A szemléletben jelentős változások történtek. A ve­zetés mindenütt megértette, hogy az előrehaladás csak együttműködéssel, az erők koncentrálásával érhető el. Járásunkban a munkásművelődéssel kell a legtöbbet tö­rődnünk. Fontosságát bizonyítja, hogy az 55 ezer foglal­koztatottból több mint 30 ezer ipari munkás, közülük 22 ezer fővárosi üzembe bejáró. A mezőgazdasági nagyüze­mekben mintegy 18 ezren dolgoznak. A közművelődési határozatot követően a gazdaságok felmérték az iskolá­zottság helyzetét. A kép nagyfokú szóródást mutatott: míg a Pestvidéki Gépgyár javító gyáregységében és a SZIMFI-ben a szakmunkások jelentős része érettségizett, addig ez más gyáregységekre nem jellemző, a mezőgaz­daságban pedig a kettőezret is meghaladta az általános iskolát el nem végzettek száma. Az utóbbi években több mint ezren végezték el a nyolc osztályt, de a gondok új­ratermelődtek. A termelési technológia fejlődése, a ter­melési rendszerek elterjedése egyre több és képzettebb szakmunkást igényel. A gazdaságok, főleg a termelőszövetkezetek vezetői a közművelődési ankétok nyomán hamar felismerték teendőjüket. Különösen példamutató volt ebben a duna- varsányi Petőfi Termelőszövetkezet, amelynek tevékeny­sége öt községre terjed. A szövetkezetben átfogó tervet dolgoztak ki a művelődési és oktatási intézményekkel való együttműködésre. Évenként 600 ezer forintot bizto­sítanak a közművelődés tárgyi feltételeinek, tartalmi munkájának javítására. Ugyanakkor programjavaslattal segítik a művelődéspolitikai tervek megvalósítását. A művelődési házak 1975-től, a könyvtárak 1981-től működnek közös fenntartásban. Az átfogó rendezést pártszervezeteink a helyes szemlélet formálása mellett összehangolt munkával érték el. A tököli művelődési otthon mozival bővült, Taksonyban új klubtermet ren­deztek be. Halásztelken, Dunaharasztin, Kiskunlacházán megszüntették az egész nap üzemelő italmérést. Duna- varsányon a Petőfi, Ráckevén az Aranykalász Termelő- szövetkezet, Kiskunlacházán valamennyi gazdaság je­lentős anyagi támogatással segítette a rossz állapotban levő művelődési ház felújítását, Szigetcsépen a Lenin Termelőszövetkezet a klubkönyvtárat. A kulturált körül­mények megteremtésével ugrásszerűen nőtt a látoga­tottság. A tartalmi munka a kisebb közösségekben, szakkö­rökben, klubokban és amatőr művészeti csoportokban folyik. A hagyományos tanfolyamok (zeneoktatás, Ide­gen nyelv) iránt állandó az érdeklődés. Az új igények­hez igazodva kismotorvezetői, szabás-varrás, főzési kö­röket szerveznek az irányítók. A termelőszövetkezetek, áfészek háztáji gazdálkodást Integráló munkája olyan szakköröket hívott életre, amelyekben hasznos segítséget adnak a kisállattenyésztőknek, méhészeknek, kertbará­toknak stb. fjúsági klub mindenütt van, a programok változa­tosak. Népszerű a nyugdíjasok klubja, Dömsödön időszakosan cigányklub működött. Dunavarsányban a kismamáknak és házaspároknak, Dunaharasztin az értelmiségieknek szerveztek klubot. Jó kezdemé­nyezés Halásztelken a zeneóyoda, és a vasárnap dél­előtti játszóház, Dunavarsányban a gyermekszínjátszó klub. Tökölön nemzetiségi anyanyelvi klubot alakí­tottak. A könyvtárakban gyakorta szerveznek író-olvasó találkozókat, vetélkedőket. Az alapterületek szűkössége azonban gátolja a tevékenység bővítését. A TIT helyi szervezetei változatos tematikával szervezik az előadás- sorozatokat, akadémiákat, amelyek költségeihez a gazda­ságok évi 370 ezer forinttal járulnak hozzá. Az intézményekben nőtt a szakképzettek aránya, de jelentős (46 százalék) a képesítés nélkül dolgozók számú még. Ez főleg az egy-két személyes művelődési házak­oK-m I ft tét. Tél volt. Hogyan is zajlott akko­riban egy utazás? „Szabályosan 7 és 8 óra között kel­lett volna Grazba érkeznünk. Sajnos, csak másnap reggel 9-kor értünk oda, mert az előző napokon oly nagy havazás volt, hogy csak lassan ha­ladhattunk és ismételten megakad­tunk, noha két mozdonyunk volt és csak három vagont húztak. A hó a vágányokon fél-, egyes helyeken egész lábnyi magasan feküdt, hogy a vágányból semmit sem lehetett lát­ni. Hómunkásokat beállítani remény­telen volt, hiszen órákig tartó mun­kájuk öt perc alatt semmivé vált volna. Neustadtban egy harmadik mozdonyt is kaptunk, s előtte egy hóekét. Ez egy ekéhez hasonlító szer­kezet, de az ekelap olyan nagy, mint egy gőzhajó eleje.” Grazban a városnézés után szín­házba is elment. Négy darabot lá­tott, a következő címekkel: Házasság a sorsjátékon át; Jól csinálta ezt a kárpitos?; A hajlított fantázia, avagy

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents