Pest Megyei Hírlap, 1982. szeptember (26. évfolyam, 204-229. szám)

1982-09-07 / 209. szám

2 %J6dap 1982. SZEPTEMBER 7., KEDD Begin hivatalosan is elutasította Reagan javaslatát Kisebb incidens a Bekaa-vöigyben Olszowski a Szovjetunióba utazik A damaszkuszi rádió vasár­nap jelentette, hogy egy .iz­raeli járőr’ Észak-Libanonban, a Bekaa-völgyben összecsapott az állásaikat építő Szíriái ka­tonákkal. A mintegy negyed­órás lövöldözésben az izrae­liek közül három katona meg­halt és másik három megse­besült. Meghalt egy szíriai ka­tona is; hárman megsebesül­tek. Az összecsapás szombaton éjjel történt, Bejruttól mintegy hatvan kilométerre észak­keletre. Mindeddig nem vol­tak harcok izraeli , és szíriai, vagy palesztin erők között Iz­rael határaitól ilyen távol északra. A térségben jelentős szíriad erők összpontosulnak, amelyek a stratégiai fontos­ságú Bekaa-völgy északi bejá­ratát és a damaszkuszi Utat védik. Tel-Avlvban vasárnap — valószínűleg ugyanerről az in­cidensről — más tálalásban adtak ki katonai közleményt: eszerint szombaton nyolc iz­raeli katona eltűnt előretolt őrhelyéről. Bhamdun település közelében. Közép-Libanonban. A helyszínen állítólag olyan nyomokat találtak, amelyek a szírialak álltai ellenőrzött te­rületre vezetnek. Ariel Sáron izraeli hadügy­miniszter az eset kapcsán a tűzszünet eddig legsúlyosabb megsértéséről beszélt. Az inci­densért Damaszkuszra próbál­ta hárítani a felelősséget, s követelte, hogy a szíiriaiak akadályozzanak meg minden gerillaakciót a térségben. Kö­zölte, hogy Tel-Aviv Washing­tonhoz fordult: továbbítsa a nyolc izraeli szabadon enge­désére vonatkozó követelést Damaszkuszba. A Fehér Ház szerint Rea­gan amerikai elnök „rendkí­vül elégedetlen” . az izraeli kormánnyal, amely újabb te­lepüléseket létesít a megszállt területeken, ahelyett, hogy kedvező választ adna az ame­rikai „béke-kezdeményezésre”. A Fehér Ház vasárnap közzé­tett nyilatkozata azt állítja, hogy az Egyesült Államok ra­gaszkodni fog ahhoz, hogy megértesse Izraellel: „milyen veszélyesek ezek a települések a békefolyamatra nézve”. Egyébként az amerikai el­nök közel-keleti rendezési tervét Begin izraeli miniszter- elnök vasárnap üzenetben hi­vatalosan elutasította. A terv egyik pontja kimondja, hogy Tel-Avivinak be kell fagyasz­tania telepítési 'politikáját. Izrael megsérti a diplomáciai kapcsolatokat Mint az MTI bejrúti tudó- *£tója jelentette, szombaton este 25 főnyi, nehézfegyverek­kel megerősített izraeli egy­ség szállta meg a Magyar Népköztársaság bejrúti nagy- követségének épületét, amely súlyosan megrongálódott a korábbi izraeli légi- és tüzér­ségi támadások következtében. Megnyílt az árié csúcs (Folytatás az 1. oldalról) kai értelmezését. Az arab ve­zetők egymástól eltérően ítélik ugyan meg az amerikai fellé­pést, végső állásfoglalásukat azonban a mostani csúcstalál­kozón kívánják kidolgozni — elsősorban a Palesztinái Fel­szabadítás! Szervezet vélemé­nyének figyelembe vételével. A PFSZ Végrehajtó Bizott­sága vasárnap megtartott tu­niszi ülésén csupán kezdeti észrevételeket tett a Reagan- terwel kapcsolatban, de nem zárta el a kérdés vitáját és tartózkodott a kötelező érvé­nyű, végleges állásfoglalástól. Az Asz-Szafír című bejrúti lap értesülése szerint a vég­rehajtó bizottság kimondta, hogy a PFSZ a palesztin nép egyedüli törvényes képviselője és ebben a minőségben ra­gaszkodik a független palesz­tin állam megteremtéséhez, a palesztin nép önrendelkezési jogának érvényesítéséhez, a hazájukból elűzött menekültek visszatéréséhez. A PFSZ vezetősége nem döntött arról, hol lesz a szer­vezet új központja, de a vég­rehajtó bizottság következő ülését valószínűleg Damasz- kuszban tartják. Hétfőn, közép-európai Idő szerint kora délután az arab csúcsértekezlet színhelyére Fésbe érkezett Jasszer Arafat. A barbár izraeli támadások súlyosan veszélyeztették a bejrúti magyar nagykövetség munkatársainak életét, és ezért kénytelenek voltak az épületet már korábban kiürí­teni. A nagykövetség elfogla­lására azt követően került sor, hogy pénteken az izraeli csa­patok három szektorban is több száz métert nyomultak előre a bekerített Nyugat- Bejrút belterülete, a palesztin menekülttáborok felé. Az izraeli akció durván megsérti a diplomáciai kap­csolatok védelmét biztosító nemzetközi jogszabályokat és előírásokat, közöttük a diplo­máciai kapcsolatokról szóló, 1961. évi bécsi szerződést, amelyet Izrael maga is rati­fikált 1970-ben, — jelentette az MTI tudósítója. Az izraeli hadsereg jogsértő akciójával kapcsolatban az il­letékes magyar szervek meg­tették a szükséges lépéseket. Katonai tiszteletadással A lengyel külügyminiszter a Szovjetunióba látogat. Mint Varsóban vasárnap este kö­zölték. Stefén Olszowskinak, a LEMP KB tagjának útjára á hónap első felében kerül sor. Bem Követségfoglulás Hétfőn, a reggeli órákban terroristák foglalták el a Lengyel Népköztársaság ber­ni nagykövetségét. A több mint egy tucat fegyveresből álló kommandó terrorizálja a nagykövetség személyzetét. Mint a svájci rendőrség kö­zölte, „legalább egy támadó­nál” fegyver van, valószínű­leg géppisztoly. A rendőrség gépesített alakulatai teljesen körülzárták a nagykövetség épületének környékét. Versóban eltemették Varsóban hétfőn délután ka­tonai tiszteletadással kísérték végső nyugalomra a múlt hé­ten elhunyt Wladyslaw Gomul- kát, a lengyel és a nemzetkö­zi munkásmozgalom kiemelke­dő alakját, a LEMP KB 1956— 70-ig volt első titkárát. A ravatalnál felváltva álltak díszőrséget a nagyüzemek, a LEMP vajdasági bizottságai­nak képviselői. A gyászmenet elindulása előtti utolsó díszőr­séget Wojciech Jaruzelski had­seregtábornok, a LEMP KB első titkára, Roman Mali­nowski miniszterelnök-helyet­tes, az Egyesült Parasztpárt or­szágos bizottságának elnöke, Edward Kowalczyk miniszter­elnök-helyettes, a Demokrata Párt központi bizottságának elnöke, Stanislaw Gucwa, a szejm, és Henryk Jablonski, az államtanács elnöke adta. A díszsírhelynél Kazimierz Barcikowski, a LEMP Politi­kai Bizottságának tagja, a KB titkára méltatta Gomulka élet­útját, az ország javára végzett tevékenységét. A Szovjetunió vezető szerepet tölt be az ENSZ-ben Cuellar Moszkvába látogat A Szovjetunió, mint az ENSZ egyik alapító tagja mindig vezető szerepet töltött be a vi­lágszervezet munkájában — állapította meg Javier Pérez de Cuellar, az ENSZ főtitkára a TASZSZ New York-i tudó­sítójának adott interjújában. Mint ismeretes, az ENSZ fő­titkára a közeli jövőben hiva­talos látogatásra a Szovjet­unióba utazik. Pérez de Cuellar elismerés­sel szólt a Szovjetuniónak a Biztonsági Tanácsban kifejtett tevékenységéről, s külön mél­tatta Leonyid Brezsnyev be­jelentését, amelynek értelmé­ben a Szovjetunió vállalja, hogy lemond a nukleáris fegy­ver elsőként történő alkalma­zásáról. Az ENSZ főtitkára hangoz­tatta: nagy jelentőséget tulaj­donít a hadászati fegyver­rendszerek korlátozásáról és csökkentéséről folytatódó szov­jet—amerikai tárgyalásoknak. W ashingtonban mindent megtettek annak érdeké­ben, hogy fedezzék az izraeli agresszort, biztosítsák neki a lehetőséget a Palesztinái ellen­állási mozgalommal, a libano­ni nemzeti-hazafias erőkkel való leszámolásra. Az ENSZ- ben a washingtoni diplomácia minden ,erejével arra töreke­dett, hogy megvédelmezze a gyilkosokat, védőszárnyai alá vonja őket. Az sem zavarta az Egyesült Államok vezetőit, hogy képviselői az ENSZ-ben szégyenletesen egyedül marad­tak álláspontjukkal — hangsú­lyozza a moszkvai Pravda hét­fői szerkesztőségi cikke. A cikk rámutat: a washing­toni számítás nyilvánvaló volt — biztosítani, hogy az agresz- szor időt nyerhessen, az Egye­sült Államok pedig új lehető­séget kapjon közel-keleti ha­talmi politikájának megvalósí­tásához. Minderre érdemes em­lékezni akkor, amikor a wa­shingtoni kormányzat a közel- keleti rendezésre irányuló erő­feszítések hívének igyekszik feltüntetni magát. Washington feltehetően az Egyesült Államok diplomáciai érdemének tudja be azt, hogy az izraeli csapatok továbbra is megszállva tartanak egy független arab államot, úgy rendelkeznek ott, mintha sa­ját területük része volna. Az amerikai elnök legutóbbi nyi­latkozatában teljességgel meg­kerülte az izraeli csapatok Li­banonból való haladéktalan kivonulásának kérdését. Ezt követően, „új javaslatét” előterjesztve, az Egyesült Ál­lamok elnöke kijelentette, hogy „elfogulatlan” az arab—izraeli konfliktusban. Ily módon nem­csak a fogadatlan prókátor A Pravda a Libanon elkni agresszióról Washingtoni mesterkedés szerepére pályázik, hanem a döntőbíró szerepére is, akinek joga van arra, hogy meghatá-’ rozza: miként alakuljon a Kö­zel-Kelet politikai térképe. Nyíltan bejelenti azt az igényt, hogy csakis az Egyesült Álla­moknak van lehetősége, sőt, joga (!) a térség veze­tő szerepére. Mindezt azzal indokolja, hogy az adott tér­ség az Egyesült Államok szem­pontjából „létfontosságú”. Az Egyesült Államok „új’ ter­ve” kategorikusan visszauta­sítja a palesztin nép állam­alapítási jogát, s legfeljebb „közigazgatási autonómiát” ígér a Jordán-folyó nyugati pártján és a Gaza-övezetben, amely Izrael teljes ellenőrzése alatt áll. Az autonómia most mint végső cél jelentkezik. Washingtonban és Tel Aviv- ban úgy akarnak mindent el­dönteni a palesztinok helyett, ahogyan azt az agrésszor kí­vánja. A palesztinok között ke­resik azokat, akik alkalmaz- kodóak, készek hallgatni. Nem véletlen, hogy Reagan egy szó­val sem említi a PFSZ-t, ame­lyet a világ közvéleménye a palesztin arab nép egyetlen és törvényes képviselőjének is­mert el. Ily módon a palesztinoktól megtagadják a legfontosabbat, a nemzeti önrendelkezést. Az elnök beszédében szó szerint ez áll: „az Egyesült Államok nem támogatja egy független palesztin állam létrehozását”. Az amerikai—izi aeli diplo­mácia ügyeskedik. Mivel nem tagadhatja le, hogy a közel-ke­leti probléma megoldásának legfontosabb tényezője a pa­lesztinok nemzeti vágyainak kielégítése, Washington egy­szerre igyekszik a palesztino­kat véglegesen „gyámságra szorulóknak”, hontalanoknak beállítani, s örökös bolyongás­ra kárhoztatni. Nem maradt észrevétlen az sem, hogy az Egyesült Álla­mok sietett új terveinek elő­terjesztésével. Akkor tette ezt, amikor az izraeli csapatok még libanoni területeken tartóz­kodnak, s a palesztinokat és’ a szíriaiakat újabb megtorlá­sokkal fenyegetik. Ez érthető is. Washington túlságosan nyíl­tan akar politikai tőkét ková­csolni a libanoni tragédiából. Ezekben a napokban az Egyesült Államokban és a nyugat-európai országokban szenzációként tártjaik számon, hogy Tel-Avivban, úgymond, különösen negatív visszhangra találtak Washington „új” ja­vaslatai. A Fehér Házban őszintén kijelentették, hogy Iz­rael reagálása nem volt meg­lepő, tulajdonképpen elismer­ve ezzel, hogy az amerikai kormánynak éppen ilyen reak­cióra volt szüksége. Ez az ag- resszornak és támogatójának otromba szín játéka. Az amerikai politikacsiná­lók nagyon szeretnék lemosni a szégyent, amely befeketíti az Egyesült Államokat az izraeli agresszoroknak világszerte nyújtott nyílt támogatás miatt. Kihasználva azt, hogy befeje­ződött a PFSZ csapatadnak ki­vonulása Nyugat-Bejrútból, az Egyesült Államok leplezni igyekszik, hogy az arabok el­leni agresszív akciókban Iz­rael bujtogatója és szövetsége­se volt. Ám miközben a Fehér Ház főnöke megdorgálja Izraelt, amiért az túl messzire ment, rögtön elnézést is kér tőle, s biztosítja a további együttes fellépésről. A világ nem egyszerűen iz­raeli, hanem amerikai és iz­raeli agresszió szemtanújává vált. Ez az agresszió egy izrae­li—amerikai „stratégiai meg­egyezés” következménye, amely azért jött létre, hogy az ame­rikai törekvések jobban érvé­nyesüljenek a térségben. Ezt a térséget az Egyesült Álla­mok „létfontosságú” szférájá­nak tekinti. Lehetetlen igaz­ságos és tartós békét elképzel­ni akkor, amikor ennek alap­ját nem az együttműködés, ha­nem agresszív célok, nem a felek jogos érdekeinek figye­lembevétele, hanem a támadó, imperialista érdekek és más országok, népek érdekeinek szembeállítása képezi. A Szovjetunió tántoríthatat- lanul kiáll az arab népek igaz ügye mellett. Ügy. véli, hogy az igazságos közel-keleti rendezés csak úgy képzelhető el, ha Izrael kivonul a meg­szállt területekről, ha 'figye­lembe veszik a palesztin nép létérdekeit, ha elismerik az önrendelkezéshez való jogát, beleértve a szuverén, függet­len állam létrehozásához való jogát is — mutat rá befejezé­sül a Pravda szerkesztőségi cikke. Budapestre érkezett a Finn Köztársaság elnöke Díszvacsora a Parlamentben § Mint lapunk első oldalán beszámoltunk róla, hét* ^ főn hazánkba érkezett baráti látogatásra a Finn Köztár- ^ saság elnöke és kísérete. Este a vendégek tiszteletére ^ díszvacsora volt a Parlamentben, amelyen Kádár János % és Mauno Koivisto mondott pohárköszöntőt. Kádár János: Külpolitikájuk földrészünk í , stabilitásának fontos tényezője vető érdekeit veszélyeztetik. A Rfagyar Népköztársaság az enyhülési folyamat to­vábbvitelének, a fegyverzetek alacsonyabb szintjén megvaló­suló biztonság és . erőegyen­súly, a békés egymás mellett élés politikájának híve. Ezért támogatjuk a Szovjetunió ez- irányú javaslatait, amelyek jól szolgálják a világbéke meg­őrzésének egyetemes ügyét. A világ számos pontján meglévő válsággócok azzal a veszéllyel fenyegetnek, hogy egy nagyobb katasztrófába so­dorhatják az emberiséget. Kü­lönösen veszélyesnek tartjuk a közel-keleti helyzetet, az Egye­sült Államok sokoldalú támo­gatását élvező Izrael folyama­tos és barbár agresszióját a térség népei ellen. A válság megoldásával kapcsolatos ál­láspontunk változatlan. Átfo­gó és igazságos rendezésre van szükség, amely békét és biz­tonságot teremt a térség vala­mennyi állama és népe számá­ra, s amelynek tartalmaznia kell a sokat szenvedett palesz­tin nép elidegeníthetetlen jo­gainak elismerését is. Jól ismerjük és nagyra ér­tékeljük Finnország fellépését a nemzetközi béke és bizton­ság erősítéséért. A Finn Köz­társaság békeszerető, aktív, semleges külpolitikája földré­szünk stabilitásának fontos té­nyezője. A magyar—finn kapcsolatok fejlődése az elmúlt időszak­ban is töretlenül folytatódott. Népeink hagyományos kap­csolatait ápolva, nem kis büsz­keséggel állapíthatjuk meg, hogy együttműködésünk a kü­lönböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élésének jó példája. Ennek szellemében kívánok önnek, elnök úr, és kedves feleségének kellemes magyar- országi tartózkodást, és kérem, tolmácsolják a magyar nép baráti üdvözletét és legjobb kívánságait a finn népnek. Nagy örömmel hallgattam azokat a meleg szavakat, ame­lyeket ön, első titkár úr, né­pemhez és személyesen hoz­zám intézett Kérem, fogadja ezért őszinte köszönetemef. Mindaz, amit ön a népeinket összekötő kapcsolatokról és a kölcsönösen sokoldalú együtt­működésről elmondott, teljes egészében megfelel a mi né­zeteinknek is. Minden finn— magyar találkozó elválasztha­tatlan velejárója a különös melegség és a viszontlátás örö­me. Az előbb utalt arra az erős és mély együvétartozási érzés­re, amely népeink kapcsolatait jellemzi. Ez olyan tény, amely­ről nem lehet, és nem is fo­gunk megfeledkezni. Törté­nelmünket a közös régmúlt homályos kezdeteibe gyökere­ző tudata, az a tény. hogy a finnek és a magyarok ugyan­abba a nyelvcsaládba tartoz­nak, mindig lelkesített ben­nünket. A közeli rokonságnak mindkét részről meglévő ér­zése-kedvező hatású volt kap­csolataink fejlődésére állami szinten, és az állampolgárok különböző rétegei között egy­aránt. Az országaink közötti sok­oldalú, több mint száz évre visszanyúló kulturális kapcso­latok mindig híven szolgálták és erősítették a népeink közöt­ti meleg barátságot. Ezek nyo­mán a kapcsolatok társadal­maink különböző szintjein ál­landóan szélesedtek. Napjaink­ban egyre több finn látogat e.l önökhöz és a magyarok is egy­re nagyobb számban keresik fel az északon élő testvérek országát. Finnország és Magyarország a gazdaság terén is előítéletek nélkül valósította meg a sok­oldalú és kölcsönösen előnyös együttműködést, aktív keres­kedelmi forgalomra és dinami­kus gazdasági kapcsolatok ki­alakítására törekedve. A gaz­daságban és bizonyára a kap­csolatok más területén is van azonban még tennivalónk, ta­lálhatók kihasználatlan erő­források és lehetőségek is. Mint ismeretes, Finnország tevékenyen részt vesz a nem­zetközi együttműködésben, is­mert és elismert semlegessé- gi politikája keretei között. Ez a politika eszköz, amellyel részt vállalunk a változó világ dolgaiból és amelynek segítsé­gével mind saját biztonságunk támogatására, mind a nemzet­közi együttműködés érdekében képesek váltunk reális és gyü­mölcsöző békepolitika kialakí­tására. Mi mindent elkerü­lünk, ami ellentétek kialaku­lását váltaná ki a nemzetközi életben, és igyekszünk elősegí­teni az állam,ok közötti megér­tést mindenütt, ahol arra meg­vannak a feltételek. Ebben a vonatkozásban örömmel állapítható meg, hogy Finnország aktív, békesze­rető semlegesség! politikája és Magyarország külpolitikája már évek óta megtalálta az érintkezési pontokat a békés egymás mellett élés megvaló­sításában. Ezeket az érintkezé­si pontokat foglalja keretbe a2 európai ,biztonsáai és együtt­működési értekezlet záróokmá­nya is. Engedjék meg, hogy még egy­szer kifejezzem köszönetemet azért a nagyszerű vendégszere­tetért, amelyben engem, fele­ségemet és kíséretemet része­sítettek. Mauno Koivisto: Igyekszünk elősegíteni az államok közötti együttműködést A Magyar N épköztársaság Elnöki Tanácsa, kormánya és a magam nevében őszinte . tisztelettel és nagyrabecsülés­sel köszöntőm a Finn Köz- i társaság elnökét, Mauno Kői- : visto urat, kedves feleségét, a : kíséretében érkezett finn ba- ■ rátáinkat, minden kedves ven­dégünket. Megtiszteltetés számunkra, elnök úr, hogy elfogadta meg­hívásunkat. Az ön magyaror­szági látogatása a Magyar Népköztársaság és a Finn .Köztársaság közötti hagyo­mányosan jó kapcsolatok ki­emelkedő jelentőségű ese­ménye, amely egyaránt kifeje­zi a két ország gyümölcsöző együttműködését, kapcsola­taink zavartalanságát, s a ma­gyar és a finn nép közötti köl­csönös tiszteletet és barátsá­got. Legfőbb kívánságunk, érez­zék jól magukat nálunk. Ta­lálkozónk jó alkalmat ad ar­ra is, hogy áttekintsük kapcso­latainak legfontosabb kérdéseit, együttműködésünk fejlesztésé­nek lehetőségeit, megvitassuk a népeinket egyaránt érintő nemzetközi kérdéseket, és job­ban megismerjük egymásnak a nemzetközi helyzet javításá­ra irányuló erőfeszítéseit. Érthető tehát, hogy nagy fi­gyelemmel kísértük és öröm­mel fogadtuk az ön megnyi­latkozásait és gyakorlati lépé­seit, amelyekkel hivatalba lé­pése után hitet tett a finn kül­politika alapelveinek töretlen folytatása mellett. Népünket és kormányunkat aggodalommal tölti el a nem­zetközi helyzet kedvezőtlen alakulása. Az enyhülési fo­lyamat eredményei és biztató perspektívái, amelyek az önök szép fővárosának, Hel­sinkinek nevéhez is kötődnek, az utóbbi időszakban, veszély­be kerültek. A fegyverkezési hajsza fokozására, o hideghá­ború felélesztésére irányuló tö­rekvések az emberiség alap-

Next

/
Thumbnails
Contents