Pest Megyei Hírlap, 1982. szeptember (26. évfolyam, 204-229. szám)

1982-09-07 / 209. szám

1982. SZEPTEMBER 7., KEDD 'xMMtm s Szolidorifási nagygyűlés Érden Ifjúsági nap Nagybörzsönyben / . • ' . Támogatjuk a chilei nép harcát Chilei szolidaritási nagy­gyűlést rendeztek tegnap dél­után Érden — amint arról az 1. oldalon beszámolunk. A Himnusz hangjai után Dé- kány István, a Benta-völgye Tsz elnöke elmondta, hogy a most kezdődő akciósorozat célja ráirányítani’ a figyelmet a nemzetközi életben feszült­ségeket okozó politikai jelen­ségekre, az elnyomott orszá­gok népeinek felszabadító harcaira. A rendezvénysorozat középpontjában a latin-ameri­kai népek szabadságküzdel­mei állnak. Teljes szívvel Ezt követően a nagygyűlés szónoka, Béla Imre, a Ma­gyar Szolidaritási Bizottság nevében mondott beszédet. Emlékeztetett arra, hogy im­már kilenc esztendeje a fa­siszta junta kezében vgn Chi­lében a hatalom. Hangsúlyoz­ta, hogy a magyar nép szo­lidaritást vállal a chilei nép­pel. S ez a szolidaritás szív­ből jövő, hiszen még nagyon sokan emlékeznek nálunk, mit jelent egy fasiszta állam­ban élni. Elmondta, hogy ez­alatt a nem egészen egy évti­zed alatt Chile száz évet lé­pett vissza a fejlődésben. Megsemmisült minden de­mokratikus hatalom, nincse­nek politikai pártok, nincs törvényesség és csődbe jutott az ország gazdasága. A chilei nép ellenállását azonban nem lehet megtörni mondotta a szónok. A gyil­kosságok, kínzások, bebörtön­zések ellenére ma is napiren­Béla Imre, az ünnepség szónoka den vannak a sztrájkok és aktívan dolgozik az illegali­tásba kényszerített demokra­tikus ellenzék, aminek Vezető ereje a Szocialista Párttal egységre lépett Kommunista Párt. Végezetül az előadó hangsúlyozta, hogy a magyar nép továbbra is minden segít­séget megad a chilei nép igaz­ságos harcának folytatásához. Segíti és támogatja azokat, akik hazánkban dolgoznak, tanulnak, hogy az itt szerzett tapasztalataikat egykor újra szabad hazájukban kamatoz­tathassák. Ä terror ellen Ezután Thomas Solis, a Chilei Kommunista Párt kép­viseletében szenvedélyes sza­vakkal ecsetelte a nagygyűlés résztvevői előtt azt a sok meg­próbáltatást,' amit népének kell kiállnia a fasiszta junta Vezető vagy vezetett? Aránytalanul kevés nő van vezető beosztásban. Igaz ez népgazdaságunk minden ága­zatára, a szövetkezeti mozga­lomra, tehát a fogyasztási szö­vetkezetekre is. A Pest me­gyei MÉSZÖV elnöksége leg­utóbbi ülésén vizsgálta a kér­dést, s megkísérelte felderíteni az okokat és a tennivalókat meghatározni. Ha a Pest megyei fogyasz­tási szövetkezeteket (áfésze- ket, takarék- és lakásszövetke­zeteket) és az összes vezető, irányító munkakört együtt néz­zük, akkor a kép majdnem el­fogadható. A nődolgozók ará­nya ugyanis 64,9, a vezető, irányító munkakört betöltőké pedig 58,6 százalék. Jóllehet igaz, mégis félreérthető (illet­ve kevés) ez az adat, mert a középvezetők között már ke­vés, az első számúak között pe­dig alig-alig akad — nő. (Pél­da erre: az áfész-elnökök kö­zött mindössze egy akad.) Otthoni munka Igazán figyelmeztető, sőt változást sürgető a 30 év alatti nők helyzete. A Pest megyei áfészek 12 ezer dolgozójából 3100 a 30 év alatti nő. A 68 fel­sővezető közül egy sem, a 278 középvezető közül mindössze 4 a 30 évnél fiatalabb. A MÉSZÖV elnöksége több pontban fogalmazta meg a nők vezetővé választásának (kinevezésének, a kinevezés elfogadásának) főbb akadá­lyait.. Ezek közül néhány: a politikailag, szakmailag felké­szültek között is sok a bátor­talan, a gátlásos, a saját ké­pességeit alábecsülő. Magatar­tásukat befolyásolja a nyilvá­nosságtól, a szerepléstől, a kör­nyezet elmarasztaló ítéletétől való félelem. Egyrészüknek változatlanul több az otthoni elfoglaltsága, s ezért számolnia kell azzal, hogy vajon a veze­tői többletmunka mellett tud-e eleget törődni a családdal, a gyermekneveléssel. Szolgáltatások hiánya Az anyaság fokozott gond a vezető posztok betöltésénél. Ha a kisgyermek sokszor beteg, a helyettesítést nehéz megolda­ni, újabb gyermek születésekor pedig a nők szülési szabadság­ra, majd gyesre mennek. De a szülés és a gyermekgondozás­nevelés, általában arra az idő­re esik, amikor a diplomás fia­tal még pályakezdő, s a két feladat — az anyai és a mun­kahelyi helytállás, igénye — komoly feszültségforrás. Kimondta a MÉSZÖV el­nöksége azt is, hogy jelentős akadály a háztartási munkát segítő szolgáltatások jelenlegi helyzete. Nincs kiépítve pél­dául a lakáskarbantartás, a ta­karítás hálózata, A feladat, a tennivaló éppen annyi, mint az akadály. Vagyis ezeket kell legyőzni. A MÉ­SZÖV elnökségének határoza­ta ezt a nem is könnyű célt szolgálja. Sz. P. Thomas Solls, a chilei nép kép­viselője Halmágyi Péter felvételei terrorja alatt. Elmondta, hogy a juntának nem sikerült stabi­lizálnia a gazdasági helyzetet a sorozatos kormányátalakítá­sokkal sem. Sőt, még nyilván­valóbbak lettek azok az el­lentmondások, amelyeket a diktatúra nem képes felolda­ni. A csőd szélén álló ország­ban már régen nemcsak a munkásság helyzete elviselhe­tetlen, hanem hasonló sors vár a középosztályra is. A termelés minden területen visszahanyatlott. Szinte min­denből behozatalra szorul az egykor számos mezőgazdasá­gi terméket exportáló ország. A lakosság ellátásához szük­séges búzának például nyolc­van százalékát külföldről keil megvásárolni. A főváros és a nagyvárosok utcáin hatszáz­ezer éhező gyermek cselleng élelmiszert koldulva, a mun­kaképes lakosság 30 százaléka munkanélküli. S mindez már nem pusztán gazdasági kér­dés, hanem o legsúlyosabb po­litikai probléma. A chilei nép a véres és ke­gyetlen terror ellenére sem adja föl a harcot. Ma a leg­fontosabb feladat a demokrá­cia hívei között megteremteni az egységet, amely lehetővé teszi a juntával való szembe­fordulást. A chilei hazafiak ma csöppet sem könnyű fel­adat megoldásán fáradoznak, bízva igazságuk végső győ­zelmében. A szónok végezetül megkö­szönte .mindazt a támogatást, együttérzést, amit a magyar nép nyújt hazájának, és kí­vánta, hogy továbbra is a mos­tanihoz hasonló szép eredmé­nyekkel építsük tovább orszá­gunkat és munkálkodjunk a béke megőrzésén. Műsorok mindenki kedvére Hands up, baby, hands up... — így a hangszóróból a divatos discosláger, és a lány nyújtotta is a kezét, a fiú meg elfogadta. Vesztére. Pillanatok alatt a földre ke­rült, méghozzá egy rendkívül mutatós dobással. Az apró termetű, egyébként szerény, ám a tatamin rögvest harcias amazonná váló lánynak, Mar- schalek Évának (magyar baj­nok, válogatott kerettag) nem ez volt az egyetlen látványos megmozdulása. A nagybörzsö­nyi szabadtéri színpad közön­sége pedig nagy tapssal jutal­mazta a női győzelmet, akár­csak a Sződligeti SE cselgán- csosainak valamennyi „szá­mát”. A sajátos öltözetű fiúk és lányok az edzőjük, Fogasy Gergely fekete öves mester „csatakiáltásaira” indultak harcba, azaz kezdték meg be­mutatójukat. Nagy taps A publikum tetszésnyilvání­tása egyébként a vasárnapi nagybörzsönyi ifjúsági nap szinte valamennyi eseményére jellemző volt. Kora délelőtt a Börzsöny Kupa kispályás lab­darúgótornára benevező csa­patok meccseit izgulták végig (Letkés nyert Nagybörzsöny előtt), majd a lövészversenyen részvevőket biztatgatták (itt a szervezők közül is többen beneveztek, például a község tanácselnöke, Glázer László). A délelőtti gyermekműsort szintén hangzavar és nevetés kísérte. A nevezetes műemlék, a vízimalom udvara színpad­dá alakult, ahol előbb Váradi Hédinek, majd Miki és Feri bohócnak tapsoltak a gyere­„Nem ide való vagyok én”. . — énekelték a nagybörzsönyt páva­körösök kék. A délutáni program pe­dig a már említett cselgáncs­bemutatóval kezdődött, ezután pedig a Szatmári Nagy Érnő­né vezette ifjúsági tánccsoport tagjai léptek a színpadra. Őket Győrök László (nyugdí­jas iskolaigazgató) csapatának tagjai, a nagybörzsönyi és a letkési pávakör táncosai és énekesei követték. Az ország­határon túl is ismert hagyo­mányápolók többsége — így például a nyugdíjas Melich Gyuláné és Dékány Zoltánná tanítónő — hosszú évek óta fáradoznak a környék népi Volt néznivalójuk bőven az idősebbeknek isi A népi ellenőrzés megvizsgálta Anyaggazdálkodás - ésszerűbben l akarékos termelésre ösz­tönző korunkban már- már tudományos ala­possággal kell kidolgozni az alapanyagok felhasználásának módját, hiszen ez elengedhe­tetlen feltétele a gazdaságos­ságnak. Több vállalatnál szá­mítógépekkel igyekszenek megoldani ezt a feladatot, csakhogy önmaguktól a leg­korszerűbb számítógépek sem képesek csodákra. A gazdasá­gosabb anyagfelhasználáshoz mindenekelőtt hozzáértő em­berek kellenek. A népi ellen­őrök egy közelmúltban végzett vizsgálatukban megállapítot­ták, hogy noha az anyaggazdál­kodási munkakörökben fog­lalkoztatott dolgozók jelentős hányada hosszú szakmai gya­korlattal rendelkezik, ám ál­talános és szakmai felkészült­ségük, továbbá képesítésük viszonylag alacsony. Az ügy­intézők 20—25 százaléka pél­dául alapfokú képesítéssel igyekszik elvégezni munkáját. Több, kevesebb sikerrel. Igaz, ez nem csupán az ügyintéző­kön múlik, mert sok vállalat­nál az alapanyagok takarékos felhasználása még a szorító körülmények ellenére sem ka­pott megfelelő rangot a válla­latok életében. Ezt támasztja alá az a tény is, hogy a vál­lalatok és a szövetkezetek csak elvétve kérnek arra vá­laszt saját belső ellenőreiktől, mit tehetnének az alapanya­gokkal való takarékosabb gaz­dálkodás érdekében? A vállalatok többsége nem ösztönzi kellően azokat a dol­gozókat, akik sok (millió) fo­rinttal csökkenthetnék a vál­lalati kiadásokat. A takarékos anyagfelhasználás ritkán sze­repel a munkások prémium- feltételei között. Ha mégis szü­letnek figyelemre méltó ered­mények, akkor azok sokkal in­kább a spontaneitásnak kö­szönhetők, mint a tudatosság­nak. Akiknek pedig prémium- feladatuk a takarékos anyag- gazdálkodás, azok munkájának a megítélésénél gyakran szub­jektív tényezők játszanak sze­repet. Ezért aztán előfordulhat az Is, hogy egy ügyintéző vagy gazdasági vezető, amennyiben megfelelő magyarázatot talál arra, miért nem sikerült a kívánalmak szerint gazdálkod­ni az alapanyagokkal, a ma­gyarázatra kapja a prémiu­mot. Magyarázat pedig bőven akad, hiszen jól tudjuk, hogy a monopolhelyzetben levő anyagszállító vállalatok sok esetben kényük-kedvük sze­rint teljesítik a szállítási szer­ződésben megfogalmazott kö­telességüket. Emiatt az anyag­ra váró vállalatok és szövet­kezetek olykor kapkodásra kényszerülnek, importból (nem ritkán tőkés importból) kény­telenek biztosítani a zavarta­lan termeléshez szükséges alapanyagokat. Ezek viszont időközben „befuthatnak” a hazai szállító vállalatoktól is, aminek túlkészletezés a kö­vetkezménye. Az említett népi ellenőri vizsgálat megállapította, hogy a készletező TEK-vállalatok nem látják el a létrehozásuk­kor kitűzött feladatokat. A nem mindig kellőképpen dif­ferenciált importkorlátozások­kal együtt, ez a tény hiányér­zetet kelt, azaz növeli a vál­lalati szakemberek körében a „hiánypszichózist”. Mindemellett a vállalatok általában törekszenek az alap­anyaggal való jobb gazdálko­dásra, bizonyítja ezt az anyag­felhasználásban bekövetkezett némi csökkenés. Ez azonban jóval nagyobb a gyáregységek­nél, mint a meghatározó nagy­ságrendű önálló vállalatok ese­tében. Alighanem e tekintetben is előbbre tarthatnánk, ha e vál­lalatok a jelentőségének meg­felelő gondot fordítanának az anyagnormák karbantartására, és a normától való eltérés okainak elemző vizsgálatára. Ennek hiánya ugyanis rend­szerint olyan következmények­kel jár, hogy az időszerű és szükséges intézkedések rend­szerint késnek, illetve elma­radnak. A késedelem pedig mind a vállalatnak, mind pe­dig a népgazdaságnak sokba kerül. Igaz, a vállalatok nem is mindig érdekeltek abban, hogy takarékoskodjanak az alapanyaggal, mert — külön­féle engedélyek alapján — többletanyag-felhasználásukat beépíthetik termékeik árába. A hasznosítható hulladékok felhasználásának tekintetében sincs minden rendben. A vál­lalatok ugyanis az újra hasz­nosítható hulladékaik jelentős hányadát gyűjtő vállalatoknál értékesítik, mégpedig olyan alacsony áron, hogy a szétvá­logatás, a szállítás költségei sem térülnek meg. Követendő példának és * járható útnak alighanem hasznosabb (lenne) ezen anyagok vállalaton be­lüli újrafeldolgozása. Szeren­csére már arra is van példa, hogy a korábban hulladékként kezelt anyag újrafeldolgozása révén importból származó alapanyagot takarítanak meg. jó példák követéséhez azonban mindenképpen nagyobb fokú szerve­zettségre — a jelenlegi hiá­nyosságok és azok okainak megszüntetésére — van szük­ség. Az nyilvánvaló, hogy a jövőben ésszerűbben kell gaz­dálkodni az alapanyagokkal és hulladékokkal. De ez a fel­ismerés önmagában kevés. Jól átgondolt elképzelésekre, ter­vekre, főként pedig szervezet­tebb munkára és a szervezet­tebb anyaggazdálkodásra ösz­tökélő érdekeltségi rendszer kidolgozására van szükség. Cs. N. L. fl kultúrájának, folklórjának életben tartásán. Zsúfolt tér Amoda le hat pej csikó ma­gában ... szólt, szállt az ének, s a hagyomanyorzók fellépé­sét a közönség hálás tapsa kí­sérte. Mert a hőség (tűző nap, harminc fok meleg) sem riasz­totta vasárnap vissza a nagy­börzsönyieket. Zsúfolásig „megtelt” a szabadtéri szín­pad, s akik a székekül szol­gáló farönkökön nem kaptak nélyet, azok a földön, fűben üldögélve kísérték figyelem­mel az eseményeket. A szervezőknek is ezer dol­guk akadt, hiszen vala­mennyien arra törekedtek, hogy helybeliek és látogatók egyaránt elégedettek legyenek, s akik még nem ismerték, ke­ressék fel a község nevezetes műemlékeit, a román stílus­ban épült Szent István temp­lomot, valamint a múzeumot és a Bányasztemplomot is. ió hangulat Ügy tűnik, a rendezők igye­kezete nem volt hiábavaló. A hangulat délutánra még re­mekebbé vált; a négy órakor kezdődő programot a Gara­bonciásék nyitották meg, majd rövid beszédet hallhattak a jelenlevők: Solymosi Sándor­nak, a KISZ váci járási bi­zottsága titkárának felszólalá­sával egyben a váci járási szo­lidaritási hét is kezdetét vet­te. Békéről, szeretetről és ter­mészetesen szerelemről szól­tak az ezután fellépő szólis­ták, együttesek is. így Árpádi László, Schmidt Ferenc, vala­mint a 100 Folk Celsius és az Old Boys együttes tagjai. A koncerteket bál követte, mert mivel is zárulhatott volna a nagybörzsönyiek ha­gyományos rendezvénye, az ifjúsági nap, ha nem tánccal? K.É. A délutáni programot a Garabon­ciásék nyitották meg Veress Jenő felvételei

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents