Pest Megyei Hírlap, 1982. szeptember (26. évfolyam, 204-229. szám)
1982-09-28 / 227. szám
1982 SZEPTEMBER 28., KEDD an litikáját segítette hatékonyan a kulturális életben. Ha kellett, tudott kemény lenni, élesen vitázni, de ezt mindig emberségesen tette. Célja nem a megbélyegzés és az árokmélyítés volt, ellenkezőleg: a hídépítés. — Számára sohasem volt munkamegosztás az elvi vita és a politikai szövetség. Ellenkezőleg: a kettő nála egymást hitelesítette, s volt benne történelmi érzékenység és tapintat ahhoz, hogy az évek változásával mindig a korhoz tudja alkalmazni következetes politikai meggyőződését. — Búcsúzom Dobozy Imrétől, a pártmunkástól, aki írói hivatástudatához, az irodalom valódi értékeihez hűen alkotott és tevékenykedett a művészi életben. Az írótól, iroda- lompolitikustól, aki kommunistaként gazdagította népünk kultúráját, a szocialista Magyarország művészeti életét. Az embertől, elvtárstól, baráttól, akinek az irodalom és elvhűség, a pártmunka és az erkölcsi tisztesség egyetlen magatartás értékrendjét alkotta — fejezte be gyászbsszédét Kornidesz Mihály. Hubay Miklós, a Magyar írók Szövetségének elnöke búcsúszavaival méltatta Dobozy Imre jellemének tisztaságát, helytállását a válságos történelmi pillanatokban, írói életművét, közéleti szereplését. A Kossuth-díjas író sírját a családtagok, az elvtársak, /az írótársak, a barátok és a tisztelők elborították a koszorúk sokaságával, majd az Intema- cionálé hangjaival vettek végső búcsút Dobozy Imrétől. Képviselők tárgyalták Vízgozddlkoáás és közbiztonság Tegnap délután a Pest megyei Tanács budapesti székházában — Kovács Antalnénak, a Hazafias Népfront Pest megyei Bizottsága titkárának elnökletével — ülést tartott az országgyűlési képviselők megyei csoportja. Az ülésen jelen volt Gelencsér Árpádné dr., a Pest megyei pártbizottság osztályvezetője is. A képviselők meghallgatták a megye közrendjéről, közbiztonságáról szóló tájékoztatót, melyet Ilcsik Sándor, Pest megye rendőrfőkapitánya terjesztett elő. Ezután Doszpod Béla, a megyei tanács építésiközlekedési- és vízügyi osztályának vezetője számolt be a megye vízellátásának és csatornázásának helyzetéről, illetve Vasadi János, a Közép- dunavölgyi Vízügyi Igazgatóság igazgatója ismertette a megye felszíni vizeivel kapcsolatos vízgazdálkodás, folyamszabályozás, árvízvédelem, valamint a belvízvédelem legfontosabb feladatait, szólt a mezőgazdasági víz- hasznosítás aktuális kérdéseiről. S. Hegedűs László, a HNF Országos Tanácsának titkára, a képviselőcsoport elnöke adott információkat az ország- gyűlés őszi ülésszakának várható napirendjéről. Kérdéseket tettek föl, illetve a vitában részt vettek: Bata János, Bánáti Gézáné, Fetter Gyula, Kovács László, Kovács Istvánná, dr. Mondok Pál, Tausz János és dr. Vámos Marietta képviselők. Arcképvázlaf, sok példával Csak magamnak, magamért éljek? Pere Magdolnát munkahelyén, a Pest megyei MÉSZÖV gazdasági osztályán kerestem fel. A tágas, világos irodában rend és nyugalom fogadott. Látogatásom célját önteném mondatokba, de már a másodiknál közbevág: — Nem csak én, ötvenötén kaptunk kitüntetést. A KPVDSZ megyei kulturális és oktatási osztályának vezetője, társadalmi munkában. S végeláthatatlan felsorolásba kezd vetélkedőkről, kirándulásokról, műsorfüzetekről és pályázatokról, melyeknek kiírása, elbírálása, szervezése és értékelése mind a feladatai közé tartozik. Társadalmi munkával kezdődött — S a MESZÖV-nél? — Pénzügyi előadóként kerültem ide 1953-ban, most főelőadó vagyok. — Adatokat sorol a szövetkezeti pénzügyi gazdálkodásról, a beruházásokról, a hitelekről és a kamatokról, a takarékbetét-állomány növekedéséről, a vállalkozások lehetőségeiről. — Hogyan került kapcsolatba a szakszervezeti mozgalommal? — Fiatalon, 1953-ban tagja voltam a MÉSZÖV tánccsoportjának. Fellépések megye- szerte. de sok más társadalmi munkánk is volt. Azután megszűnt a tánccsoportunk, többek között azért, mert valahogy lába kélt a teljes jelmezkészletünknek. Hiányzott a társadalmi munka, akkor kezdtem a KPVDSZ oktatási és kulturális bizottságában dolgozni. Segíteni az amatőr táncot — Mi a feladata a bizottságnak? — Megpróbáljuk vidéki dolgozóinknak megkönnyíteni a kulturálódást. Az októberi nrosramban remélem. mindenki talál a maga számára valami érdekességet. Az író— olvasó találkozóktól, a gyermekneveléssel foglalkozó előadásokig. sok minden szerepel műsornaptárunkban. Kirándu lásokat szervezünk hazánk történelmi nevezetességeinek megtekintésére, sőt, ehhez kapcsolódóan történelmi tárgyú vetélkedő, és rejtvénypályázat is indul az idén ősszel. Csoportos színházlátogatásokat szervezünk. Igyekszünk fellépési lehetőségekhez juttatni a megye területén működő amatőr táncegyütteseket és zenekarokat. Ämi öröm, az nem teher — Szakmai tevékenység mellett, hogy bírja ezt a sok munkát? — Megszoktam, nagyon szeretem. Még otthon sem tudok meglenni közügyek, társadalmi munka nélkül. Kerületi lakóbizottsági összekötő vagyok. Csodaszer vagy kozmetikum? Rokonok, barátok kipróbálták Régen történt; a romániai Arad megyében, Zimándközön, 1954. januárjában. Tíz év körüli kisfiú lovagolt a hólepte úton, bátran, már-már hetykén ült a nyeregben. Egy másik fiú azonban — talán irigységből, talán játékból — megdobta a lovat. Az állat megugrott, az ifjú lovas a földre esett, olyan szerencsétlenül, hogy a ló meg is rúgta a fejét. Gyorsan szétfutott a hír a faluban: a kis Szabó Szigfridet ledobta és megrúgta a ló. Talán egy életre megsérült, ki tudhatja? Szigfrid fejét azonban az édesanyja valamilyen folyadékba mártott ruhával bekötözte. A kisfiú ettől kezdve fájdalmat alig, majd egyáltalán nem érzett, s hamarosan teljesen meggyógyult. Szabó Szigfrid azóta felnőtt, áttelepült Magyarországra, Budaörsre nősült. Családot alapított, most is Budaörsön laknak, s a budapesti Minőségi Szobafestő — Tapétázó Szövetkezetnél dolgozik, szobafestőként. Köszönőlevelek Nagy halom levelet mutat. Az alabbi részleteket azokból válogattuk ki: „Kedves Szabó úr! Nagyon köszönjük, hogy adott nekünk a folyadékból. Többször is használtuk sikeresen. Mari lányom törött lábát borogattuk, s nem kellett a gipszlevétel után gyógytornára járnia. Panaszmentesen gyógyult. Ugyanígy használta lábtörés után a nagynénink, ő is nagyon hálásan emlegeti magát. Kisebb égési sebeket kentünk be, s azonnal elmúlt a kellemetlen fájdalom. Vágott sebre is kipróbáltuk. Elállította a vérzést, s megszüntette a fájdalmat.” „Tanúsítom, hogy erős vállsérülésemet három napi rendszeres kezelés, borogatás után jelentős mértékben javította. A sérülés következtében jelentkező fájdalmakat egy napi kezelés után megszüntette.” Természetesen mindegyik levél alatt teljes név és pontos lakcím olvasható. A levelekben említett személyek is teljes nevükön szerepelnek, de mi csak a monogramjukat közöljük. A következőt egy mozgáspedagógus írta: „A Szabó Szigfrid által előállított folyadék 87 éves édesapám csípő körüli kopásos panaszait, saját nyaki, spondylo- sisos panaszaimat és H. K. VI. HAZÁNKBAN körülbelül minden második ember városban él, s ez az arány a VI. ötéves terv időszakában tovább növekszik, hiszen 1985. végéig várhatóan közel másfél millió ember jut új otthonhoz, s az új lakások, családi házak zöme városokban épül föl. Mind több a vidéki településeken a modern, telepszerű lakóépületek száma; Vácott és Százhalombattán, Cegléden és Nagykőrösön évente több száz. család várja izgatottan azt a pillanatot, amikor — néha ünnepélyes külsőségek közepette — átveheti azt a pici fémdarabot, a kulcsot, melyre négy-öt, vagy éppen nyolc-tíz esztendeje vártak. Vártak, legtöbbjük türelmetlenül csapkodta a tanácsháza ajtaját, verte a lakásügyi előadó asztalát; mások fenyegetőztek, volt aki sírva panaszkodott lehetetlen életkörülményeire, amit a szükséglakásnak nevezett sufni teremtett köré je. Végül is amikor megkapták a kulcsot — piros betűs lelt az a nap életükben. A beköltözés — boldog cipekedés, vidám sürgés-forgás — után heteken át lekötötte az új lakókat a bútorok rendezgetése, a lakás apróbb hibáinak kijavítása, s a tervezgetés, hogy mit kell még venni és hova? Ám egy-két hónap elteltével az új lakók — felnőttek és gyerekek — fölfedezték, hogy tulajdonképpen egy betonerődítményszerű lakótelepen élnek, a lépcsőházban mások is nyüzsögnek, azelőtt soha nem látott, idegen emberekbe ütköznek a keskeny folyosón. Az új lakások mostani tulajdonosai ezelőtt három-négy hónappal még többnyire kertes házban, tanyán, vagy mosókonyhában éltek — volt elfoglaltságuk a napi munka előtt és után is. A szőlőben metszeni, a kertben ásni kellett, a tanyasiak disznót hizlaltak, s a kukoricatörés is valami élményt adott; a mosókonyhákban kuporgok másodállásban hajszolták a pénzt, hogy meglegyen a beugró az új otthonhoz. Ennek a szomszéd nélküli életnek volt egy „előnye” is: nevezetesen, ha bömbölt a rádió, csak a tulajt idegesíthette; ha nem kaparta le a gazda a sarat csizmájáról, maga takarította a lépcsőt, s az udvart, s maga káromkodott, ha tövisbe szaladt a bicikli. Az új otthonba költözés után a legtöbbre rászabadult az idöfölöslag. Sokan egyszerűen nem tudtak mit kezdeni fölös energiájukkal. Egymást nem ismerték; tehát a lépcsőházban tárolt gyermekkocsi, motorkerékpár és bicikli gazdáját sem. S máról holnapra kivagdosott kerékpártömlők, elmetszett küllők, hiányzó újévfolyamos balettnövendék bokatáji húzódásos panaszait többszöri borogatásként alkalmazott pakolás után megszüntette.” „Nagynéném, özv. M. Gy-né, hónapokon át gerinctáji ideggyulladásban szenvedett. Néhány heti használat után állapota sokat javult.” Szabó Szigfrid kertészeti technikumot végzett. Dolgozott a budaörsi Sasad Tsz-ben is, kertészként, de később a szobafestő szakmát választotta. — Már gyermekkoromban, különösen a középiskolai évek alatt kezdett izgatni, mi megy végbe a növényekben? Mi kell a fehérje kialakulásához? Mi kell a sejtek fönntartásához, növekedéséhez? Eszembe jutott az a folyadék, amellyel édesanyám gyermekkoromban kezelt. Foglalkozni kezdtem a népi gyógymódokkal, majd elkezdtem kísérletezni a növényekkel. — Mi tapasztalt? — A szakirodalom, a folyadék alkotóelemeinek ismeretében, a sok-sok kísérlet, megfigyelés alapján választ találtam a legtöbb kérdésre. Ezután, 1977-ben kezdtem el az állat- kísérleteket. Először két nyulat szemelt ki a- valóságos kísérleti nyúl szerepére. Mindkét állat izmába egyforma nagyságú sebet vágott. Az egyik nyúl három nap múlva seblázat kapott, a másik, amelyet ezzel a bizonyos folyadékkal kezelt, tökéletesen meggyógyult. Az izomseb négy-öt nap alatt teljesen beforrt. / erőltettem, körülbelül 15 fokos szögben hajlott be. Saját szeremmel kezeltem. Másnap már hajtani tudtam a gyógykerék- párt, október 4-én pedig a salát lábamon hagytam el a kórházat. Október 5-én már itt, Budaörsön az 1. számú óvodában társadalmi munkában festettem a folyosót. Népi gyógymód Nem zárkózik el Embereken természetesen nem kísérletezett, most sem teszi, de mint annak idején az édesanyja, ő sem zárkózik el, ha családtagjainak, rokonainak, barátainak szüksége van rá. Szűk körben ugyan, de híre ment, s — ahogy a levelek is tanúsítják — segített a szer. 1980. júliusában a munkahelyén elesett és a bal térde súlyosan megsérült. Porcelevá- lás, ínszalagtágulás, csontkinövéssel súlyosbítva. 'Augusztus 27-én a budakeszi kórházban megoperálták, majd szeptember 29-én levették róla a gipszet. — A lábam, akárhogy is — Mi ez a folyadék? Csodaszer? ‘ — Nem — ingatja mosolyogva a fejét Szabó Szigfrid. — Népi gyógymód, nevezhetjük kozmetikumnak is, de csodaszernek semmiképpen! Elállítja a vérzést, ütésnél, zúzódás- nál, törésnél és gipszlevétel után gyorsítja a szövetek regenerálódását, megszünteti a reumatikus és idegalapon keletkező végtagfájdalmakat. Ha ez igaz, akkor közkincs- csé kell tenni! Szabó Szigfridnek ez kötelessége és — talán — érdeke is. 1973. február 9-én beadta, a Találmányi Hivatalho? szabadalmaztatásra Eljárás élő bőrés izomszövetek forradását serkentő oldat készítésére címen. Visszautasították, azzal, hogy előbb farmakológiai kísérletekre van szükség'. (A farmakológia a gyógyszereknek a szervezetre gyakorolt hatásával foglalkozó tudományág.) No, de honnét lett volna módja Szabó Szigfridnek farmakológiai kísérletekre? Segítséget keresett. A budapesti Fe hérvári úti rendelőintézet (id > tartozik Budaörs is) ortopé osztálya főorvosasszonyán.' • tanácsára felkereste Vitray Tamást, aki az azóta már befutott Irix útjának egyengetik sével is foglalkozott. Vitra Tamás összehozta dr. Herman1, Imrével, az Irix feltalálóján»1, pártfogójával. Végül eljutotta : a Dalszínház utcába, a Nem - zetközi Ügyvédi Munkaközö; séghez, ahol ifj. Szentpéte i Ádám elkészítette a szabadalmi leírást, s ezt ismét benyújtották a Találmányi Hivata!- hoz. A leírás címe: Élő szövetek forradását és regenerálódását serkentő oldat. Az MN? Innovációs Alapjától pedig pénzt kértek a kísérletekre és a külföldi bejelentésre. (Cikkünk befejező részéholnapi számunkban közöljük ) Konczházi Irén—Szentc Pál A PIAC DIKTÁL mutatókat —, a szakemberek, a kereskedők nemcsak sokat vártak a BNV-től, hanem kaptak is. A tárgyalókban ugyanis — a legkülönbözőbb szinteken — reggeltől késő délutánig az üzleti megbeszélésekre, ismerkedésekre került sor. Nyomban a vásárzárás után korai és oktalan lenne bármilyen tapasztalatok összegzése — nem teszik ezt a Pest megyei kiállítók sem. Idézzük föl: szűkebb pátriánkból 43 vállalat, ipari- és mezőgazdasági szövetkezet sorakoztatta föl idén fogyasztási cikkeit. Felsorolni is hosszas lenne, mi mindent. Sátort, és írószereket, feldolgozott élelmiszereket és ruházati cikkeket, bútorokat és építőanyagokat. Sok külföld? köztük afrikai, közel-kele*' és tengerentúli kereskedő kereste föl a bemutatókat. nem titkolva, érdeklődésüket követheti üzleti ajánlat. Az bizonyos, sem ma, sem jövőre nem kínálkoznak spontán piacok. Ha nem küldünk — és a kért időre! — kiváló minőségű termékeket és a partnereknek is megfelelő áron, nem bővíthető az export. B emutatkozhatnak Pest megye termékei nemcsak a nyugat-európai országokban, hanem Líbiában és Kuvaitban. Kanadában és az Amerikai Egyesült Államokban is. Dodó Györgyi r Hétfőn a Mező Imre úti temetőben mély részvéttel kísérték utolsó útjára, s gyászolók százainak jelenlétében a Mun- ■ kásmozgalmi Panteon sírkert- jétjen helyezték végső nyugovóra Dobozy Imre Kossuth- díjas írót. A párt és a magyar munkásmozgalom régi harcosa, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a Magyar írók Szövetségének nyugalmazott elnöke, a Magyar Ellenállók, Antifasiszták Szövetsége Országos Bizottságának tagja ravatalánál — ahol a vörös szemfedővel borított koporsó előtt bíbor párnán helyezték el Dobozy Imre kitüntetéseit — díszőrséget álltak az elhunyt elvtársai, politikai, társadalmi és kulturális életünk vezető személyiségei, munkatársai, tanítványai, barátok és tisztelők. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a családtagok és a barátok nevében Kornidesz Mihály, az MSZMP KB osztályvezetője búcsúzott Dobozy Imrétől. Méltatta közéletünk jelentős alakjának politikai, irodalmi tevékenységét, majd így folytatta: — Az elsők között volt. aki 1956 után íróként megszólalt, s kiemelkedő szerepet vállalt a .szellemi élet, az irodalmi közélet konszolidációjában. Miközben íróként a haladó nemzeti irodalmi hagyomány elkötelezett , szellemű megújításában vállalt elismert szerepet, kommunista publicistaként, irodalompolitikusként, a Magyar Szocialista Munkáspárt türelmes, elvi alapú szövetségi poELTEMETTÉK DOBOZY IMRÉT — Marad-e valami szabad ideje ennyi minden után? — Ami marad, azt barátaimmal, rokonaimmal töltöm. Szerencsére ők is gondoskodnak programokról. — Néha, nem fárad el? — Nekem nem teher amit csinálok, ebből áll az életem. Nem tudnám elképzelni, hogy csak magamnak, magamért éljek. Amíg beszél, az asztalon heverő miniszteri kitüntetésre pillantok: A Szocialista Kultúráért. Augusztus 18-án adták át Szentendrén Pere Magdolnának és még 54 társának a megye párt és tanácsi vezetői. Márványi Ágnes ság, leeresztett benzin bosz- szantotta a lakótársat, aki bosszúból este tíz óra után is bömbölteti a rádiót, vagy vasárnap hajnalban víjjogtatja a fúrógépet. Meg kell tanulni lakni — mondta a ceglédi tanácselnök egyik beszélgetésünkkor s rögtön hozzátette: náluk ez nemcsak holmi fején találta a szöget megállapítás. A népfront helyi testületé, s a lakóbizottságok tisztségviselői mind több eredménnyel „tanítják” a lakókat a szocialista együttélés normáinak megtartására, a más tulajdona iránti tiszteletre, a közös vagyon megóvására. Akciókat szerveznek a lakóházak környezetének szépítésére: parkosítást. csinosítást, takarítást vállalnak a lakók. Egy-egy ilyen közös társadalmi munka a mindenféle és mindenhonnan jött, de ma már modern lakásokban élő embereket összekovácsolja. AHHOZ, hogy a „török átkot”, a rossz szomszédság buja növényét már csírájában elfojtsuk, már a beköltözés alkalmával meg kell egymással , ismertetni a lakókat. Majd aktív közéleti cselekvések sorozata után érzik igazán: otthona nem a lakás küszöbénél kezdődik... Besze Imre Ä kulcsátadás után A z őszi Budapesti Nemzetközi Vásárt — amely vasarnap este zárta kapuit—ezúttal kiállításnak illene inkább titulálni, semmint vásárnak. Idén ugyanis módosult a jellege — és nem nevéhez méltón. Nézzük, miért? A hazai kereskedők — szidjuk is őket de sokszor! — már a hátunk mögött, tehát még szeptember 17-e előtt, kiválasztották, milyen ruhát, cipőt, fehérneműt hordhatunk jövőre. S azt is, mivel rendezhetjük be, díszíthetjük lakásunkat, milyen öltözékben küldhetjük iskolába gyérekeinket. (Meg is rendelték.) Ami pedig a külföldi kínálatot illette? Bár a szocialista országokból semmivel sem vásárolunk kevesebb árut az eddiginél, a nyugati importnak pénztárcánk gátat szab. Kellő haszon nélküli ezek szerint az idei őszi BNV? Szó sincs róla! Hiszen maga az a tény, hogy útlevél, költség, és fáradság nélkül megismerkedhettünk 39 ország legmagasabb színvonalú, legnívósabb fogyasztási cikkeivel — önmagában is figyelemre méltó. S akkor még nem bangsút'toztuk: ez a vásár azért valóságos lórumot kínált a piackutatásra. a termékek összehasonlítására, fölbecsülésére. Az is igaz. míg a nagvközönség véleménye alaposan megoszlott — nem kevesen szürkének és unalmasnak ítélték az idei mustra-be-
