Pest Megyei Hírlap, 1982. szeptember (26. évfolyam, 204-229. szám)
1982-09-28 / 227. szám
4 <MÄm> 1982. SZEPTEMBER 28., KEDD Tv-eigyelőm Bazsonyl Arany Gyülekezik a megnyitó közönsége a Savoyai-kastély előtt V' Erdős! Agnes felvétele! Tárlat a Savoyai kastélyban Ahol a festők otthonra leltek Vecsési Sándor Hazánk egyik legszebb barokk épülete, a ráckevei Savoyai kastély adott otthont a három Duna-menti festő, Ba- zsonyi Arany, Vecsési Sándor és Patay László szombaton megnyílt és három hétig látható kiállításának. Népes közönség előtt, a Renaissance együttes a környezethez illő, barokk muzsikájának hangjai után Raffay Béla, a ráckevei járási hivatal elnöke méltatta a környék életében oly jelentős eseményt. — Egy kiállítás megnyitója olyan találkozási alkalom, amikor a jelenlevők — iskolázottságra való tekintet nélkül — a művészet optikáján keresztül összehangolják érzelmeiket, gondolataikat. A nagy érdeklődés is azt tükrözi, hogy az emberek szeretik ezeket a művészeket és értik is őket. Korunkban a művészetekben nagy a forrongás, azonban nem mindegy, hogy ez milyen módon megy végbe. A festők képei humanitást tükröznek. Egyértelmű, hogy szeretik az embereket, az őket körülvevő tájat, tárgyakat. Ezek az alkotók közöttünk, velünk és értünk élnek, dolgoznak. Jeles esemény A megnyitóval egy időben jelent meg, a Ráckevei járási füzetek kilencedik kiadványaként, a Közép-Dunavidéki Intéző Bizottság, a ráckevei Aranykalász és a dömsödi Dózsa Termelőszövetkezet támogatásával Losonci Miklós A Duna három festője című szép kiállítású könyve, amely az alkotók munkásságát máltatja, s amelynek segítségével művészetük mélyebb, alaposabb megismerésére nyílik lehetőség. Nehéz volt kiragadni a gratulálok, a jó barátok, az ismeretlen ismerősök tömegéből a művészeket néhány perces beszélgetésre. — Arany. Tolna megyéből, én pedig Komáromból kerültem Dömsödre — magyarázza Vecsési Sándor. — A vízhez, a csöndhöz ragaszkodunk mindketten. Életünk nagyobbik részét töltjük itt, nem vendégként. Mindannyian abban a korban vagyunk jelenleg, amikor legjobb munkáinkat illene festeni. Mindig nagy esemény egy művész életében a kiállítás, hiszen képeink csak akkor élnek igazán, ha nézik őket. Tisztaszemű emberek — Vecsési ék szinte az egész évet Dömsödön töltik, én azonban csak nyáron dolgozom Ráckevén, mert egyébként tanítok. Persze minden bókolás nélkül állíthatom, hogy legszívesebben az év minden napján Ráckevén lennék — mondja a kicsit később érkezett Patay László. — A mi hármunk barátsága még a főiskolán kezdődött. 1953 óta állítunk ki rendszeresen, örülünk ennek az alkalomnak, is. hiszen Magyarország egyik legszebb építészeti környezete szolgál háttérül képeinknek. — Nagyon jó érzés látni, hogy ilyen sokan jöttek el erre a megnyitóra — szól közbe meghatódottan Bazsonyi Arany. — Van már egy állandó közönségünk, s találkoztunk Hódmezővásárhelyről, Szek- szárdról, Gyulajról, Nyergesújfaluról, Kiskunlacházáról, Csepelről és Szigetszentmikiós- ról jött ismerősökkel és egyszerű érdeklődőkkel is. Vannak emberek, akik ezeket az alkalmakat fontosnak tartják. Ez a mi örömünk, ezért érdemes festeni. — A közönség sokszor tisztábban látja műveinket, mint mi magunk — folytatja Vecsési Sándor. — Kaptam már olyan levelet, ami világosabban elmagyarázta eddigi munkásságomat, mintha én tettem volna. Ezek miatt a tisztaszemű emberek miatt vagyunk itt most is, s velük kell minél többet beszélgetni. További faggatózásra nincs mód. Nemcsak azért, mert bár egy óra is éltéit már a kiállítás megnyitója óta, s a közönség még mindig nem oszlott, hanem ezért is, mert még egy esemény készül. Vecsési Sándor, hármójuk nevében jeliképes emlék gyanánt a kiállítás megrendezésében részt vevő szerveknek egy-egy festményt adott át. Ezzel a gesztussal egyúttal a választott lakóhely megbecsülését kívánták viszonozni. Patay László egyik szép festménye a ráckevei Aranykalász Termelőszövetkezet tulajdonába került, Vecsési Sándoré a ráckevei járási hivatalba, Bazsonyi Arany műve pedig a dömsödi Dózsa Termelőszövetkezeté lett. Ez utóbbi azzal a kéréssel, hogy a tsz adja át a képet — ha lehet — az általános iskolának, ahol a művészházaspár másik tagjának, Vecsési Sándornak már van egy alkotása. A testvérmúzsák A ráckevei Aranykalász Tsz két képviselője: Balogh Lösz- Ióné. a közművelődési osztály vezetője és László Sándor, a tsz pártszervezetének ágit.prop. titkára boldogan magyarázta, hogy az utóbbi néhány napban már hallottak erről az ajándékozásról és titokban ki is nézték maguknak az egyik képet. 3 mit tesz a véletlen: éppen azt helyezhetik majd el a központi irodában. Nem mindennapos dolog, ha egy termelőszövetkezet fontos feladatának tekinti a tagság művelődési igényének felkeltését és kielégítését. Főleg akkor nem, ha tudjuk, hogy ez szellemi beruházás, amely csak jóval később térül meg. Ebben a tsz-ben fontos feladatnak tartják az esztétikai nevelést, s úgy érzik, a befektetett munkának máris megvan az eredménye, hiszen alig tudják kielégíteni a fölmerülő igényeket. Lassan besötétedik. A legkitartóbb művészetrajongók is elhagyják a gyönyörűen reiid- behozott barokk kastélyt, amelyben már oltogatják a hatalmas kristály csillárokat. Ez volt az első alkalom, hogy a Savoyai kastély otthont adott egy színvonalas képzőművészeti kiállításnak. Reméljük azonban, hogy erre a jövőben majd minél többször kerül sor, s minél többen ismerkedhetnek meg a művészet munkái mellett a barcikk építészet eme remekével is. Körmendi Zsuzsa Patay László Oázisok. Televíziónk műsorának színvonala mostanság sivatagi laposságú. Így van ez még akkor is, ha itt-ott oázisok szakitják meg azt a nagy lapályt, mert ezeknek az üdítőbb adásoknak a száma sajnos oly kevés, hogy egyszerűen belevesznek abba a fene nagy szürkeségbe. Hasonlatunknál maradva, efféle emberségesebb, tehát jó emlékű pihenőhelyünk volt a Krleza-darabból Dömölky János által megelevenített Glem- bay Ltd. — szép szavakat írtunk róla itt is.—, de hát ez az oázis sem növesztődött akkorára, mint amekkora lehetett volna. Az említett vállalkozásnál sokkal kisebb energiákat rejtett ugyan magában, de még mindig a nézhető kategóriába illett Árkus József ék ügyeletes Parabolája. Annál is inkább, mivel nagy sebesen reá csaptak a fővárosi vágóhídról elszabadult bika-üsző kálváriájára, és a nyilvános elkábítás után fölkeresték azt a helyet, ahol a két- és négylábú jószágok alkalmi létesítésével hivatásszerűen foglalkoznak. Nevezetesen a Fővárosi Állat- és Növénykertet, Egy másik pici felüdülést az újjászületett Pulzus háromnegyedórája jelentett. Friss életet ebbe a kimúlni készülő sorozatba az társirányító, Vö- gó István csepegtetett, aki, mint afféle mindent tudó, s tényleg mindenhez értő, kedvesen, vidáman tüsténkedő telekommunikációs mindenes Játékváros Foton Miként a gyermekszem látja Egy napra játékvárost varázsoltak Foton. A Vörösmarty Művelődési Ház öles plakátja egy hete toborozta a gyerekhadat. A község apraja már kora délelőttől ott kíváncsiskodott a ház körül, nehogy kimaradjanak valamiből. A délelőtti szabad program és ebéd után egymást érték az események, ki-ki oda mehetett, ami legjobban érdekelte. A tavaszi próbálkozások után nyitott a művelődési ház ezúttal a gyermekek felé. A nem is olyan régen 'itt dolgozó ifjú népművelők elhatározása előbb-utóbb valósággá válik. Araszolgatásokkal jutnak előre, hogy benépesüljenek a termek, hogy élet költözzön a falak közé. A csendes hétköznapok, az előkészületek mellett a nagyobb rendezvények ünnepivé emelik az eseményeket. Szombaton egy egész hétre való programot szerveztek a háziak. Délelőtt még csak a környékbeliek nézelődtek, de délutánra már eljöttek a gyermekvárosiak, kerékpárral érkeztek Újpestről, Rákospalotáról az iskolások. Keresték és meg is találták Foton a kapcsolatokat az azonos érdeklődésűek. A művelődési ház alagsorában kerékpár karbantartó műhelyt rendeztek be. Ezen a szombaton előkerültek a kétkerekűek, hiszen a kerékpár szakosztály izgalmas programjára is most került sor. Sipos János válogatott kerékpárversenyző az Arany Kakaó Kupa tehetségkutató verseny fordulójának vezetője Szabó Zoltánnal, a Műanyag- és Fafeldolgozó Ipari Szövetkezet gazdasági vezetőjével fogadták a versenyzőket, s a maguk szórakozására kerekezőket. A legjobbakat meglepetés várta: ki-ki választhatott a szövetke. zet legújabb gyerekjátékai közül. A fából készült kisautók, munkagépek máris megnyerték a gyerekek tetszését. Nem csoda, hiszen formatervezők dolgoztak azon, hogy tetszetős legyen minden egyes darab, ugyanakkor hangsúlyozták a fa szépségét, anyagszerűségét is. A kellemes őszidőben jól eloszlott a gyerekhad. Aki nem versenyzett és nem drukkolt, megtekinthette a művelődési ház bélyegkiállítását. A kislányokat vonzotta igazán a Nefelejcs virágüzlet szép virágbemutatója. Az emeleti nagyteremben a kint látottakat vetették papírra a rajzoló kedvűek. A legügyesebbek az elmúlt vasárnapi szüreti mulatság részleteit elevenítették fel. A színpadon a menyecskekórus tagjai énekeltek — most a rajzlapon mindez úgy időződött vissza, miként a gyermekszem látta az eseményeket. Pedagóguszsüri döntött, ki volt a legügyesebb, de ajándékot minden résztvevő kapott, hiszen o lényeg a közös rajzolás volt. A rajzok láttán érdemes elgondolkodni azon, hogy j ólenne rajzszakkört is létrehozni, jelentkező akadna, s az iskolán kívüli műhely mindig vonzó. Alig rakodtak össze a rajzolók, kezdődött a nap fénypontja, a bábelőadás. S míg a legkisebbeket a bábvilág ragadta magával, a nagyobbak táncházra gyülekeztek. A Zalka Máté Katonai Főiskola táncosai ropták a táncot, s tanítgatták a lépéseket a tinédzsereknek. Sokat markolnak, de sokat Is adnak Foton ezen az őszön. A nagyközség apraja-nagyja ott volt valamelyik eseményen, s oda, ahol valaki jól érzi magát, szívesen visszatér. Már csak a művelődési ház további programjától függ, hogy nyitott marad-e a ház a csendesebb napokon, hétvégeken is. Er. K. Még néhány vonás, s lehet nevezni a rajzversenyre Melyiket szeressem? Nagy a MÜ- FA-játékok sikere — ebben a vadonatúj feladatkörben is remekelt. Bálint gazda. Mint tapasztalhattuk, az Ablak című műsor is kirándult a BNV-re. Tulajdonképpen jól tette, mert láthatóan megfrissült odakint a szabad ég alatt. Közelebb került azokhoz, akiknek szól. Nem is lett volna baj tehát ezzel az átruccanással, ha másként alakul benne a közreműködők szólintgatása. Balogh Mária műsorvezető ugyanis csak úgy per Gusztinak mondta az egyik riportertársát, akit a publikum ugyebár nem köteles a teljes nevén ismerni, és így hosszasan nem is tudta, ki tereli be az újabb és újabb érdeklődőket. Dr. Bálint Györgyöt, a kiváló kertészeti szakírót, a Kertészet és Szőlészet cimű lap nyugalmazott főszerkesztőjét meg az asztalok mögött ülők egyre-másra Bálint gazdának titulálták. És itt azért álljon meg a menet! Ily néven még néhány esztendővel ezelőtt is a Szabad Európa Rádió állítólagos agrárszakértőjét hallgatta az, aki netán kíváncsi volt éterbe ízeskedett okoskodásaira. Most pedig, elhunyta után nem is olyan sok évvel, szintén Bálint gazdává neveznek ki egy valóságos és értő hazai szakembert. Szabadjon itt tisztelettel megérdeklődni: a Szabadság téri szerkesztőségek háza táján már ilyesmire sem jut figyelem? Mint ahogy több figyelem juthatna a szellemesség és szel lemeskedés különválasztására. Szerkesztői kötelesség, kolléga iránti tisztelet, ha megóvják a riportert a frázisok puffogtatásától, a sokszor ízetlen bemondásoktól, vagy olyan újságírói fogástól, mely riadalmat okoz. így például szerencsétlen ötlet volt úgy indítani a kecskeméti kórházban rendezett tűzoltó gyakorlatról, szóló bemutatót, mintha valóban tűzeset áldozatait mentették volna az illetékesek. Ha csak néhány percre is, de szívéhez kaphatott, akinek hozzátartozója feküdt a nevezett kórházban, mert csupán a riport végén derdült ki: ez esetben csak játszottak a tűzzel. Nemcsak Balogh Mária, de a Hét politikai műsorának műsorvezetője, Kondor Katalin is „családias” hangulatban beszélgetett Lipovecz Ivánnal, a bonni tudósítóval, holott már régen eldöntött alapállás a tv-nél is: kulisszák mögött lehetnek jóbarátok, pertu ismerősök az újságírók, ez nem tartozik a nyilvánosságra. Akácz László Virágkiállítás mindenkinek Veress Jenő felvételei
