Pest Megyei Hírlap, 1982. szeptember (26. évfolyam, 204-229. szám)
1982-09-24 / 224. szám
1982. SZEPTEMBER 24.. PÉNTEK KTÜnap °UNAKESZ| hírfán A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA Már negyedik osztálytól Játszani kell az anyaggal Eddig nehézség nélkül elsajátították — Nagyon jó! Olyan érdekes, ez a legérdekesebb! Csak úgy zeng az osztály, amiat az apró gyerekhad körém tömörülve, mind egyszerre, lelkesen kiabál, szemük ragyog az elégedettségtől. — Nem fáradtatok el? — Dehogy is! Csak a matematika órán — és kuncognák, lökdösődnek, mert valamennyi beszélni akar, mondani a maga élményét. Az egyik szőke cop- fos kislány elém tolakszik és komolyan közli — én minden este az ágyamba viszem a könyvet, azzal alszom el, bizony — és a nagyobb nyomaték kedvéért hevesen bólogat. Egyöntetű a lelkesedés íme a röpke közvéleménykutatás eredménye: Színhely a Petőfi utcai 2. számú Általános Iskola 4. B osztálya, a gyerekek egyöntetű lelkesedése pedig az imént befejeződött orosz órának szólt. Az 1982—83-as tanévtől az ország valamennyi általános iskolájában negyedik osztálytól bevezették az orosz nyelv oktatását, amit a szülök némi aggodalommal vettek tudomásul, a pedagógusok viszont a mindenkori új feladatok adta izgalommal kezdtek munkájukhoz. Horváthné Csontos Anna tanárnővel az előbbre hozott nyelvoktatás várható eredményeiről és eddigi tapasztalatairól beszélgettünk. — Még csak öt oroszóránk volt, elég kevés ahhoz, hogy messzemenő következtetéseket vonjunk le. A kicsit közhely: minél előbb kezdünk egy idegen nyelv tanulásához, annál biztosabbak lehetünk a sikerben. A lényeg itt az, hogy a módszernek, a hogyan taní- tunk-nak nagyon nagy szerepe van. Ez az egy év önmagában még nem csodaszer. — Mi ennek az évnek a célja, legfontosabb feladata? — Mindenek előtt a játékosság! És ha tömören akarok fogalmazni, az első év célja: alapszókincs összegyűjtése, be- lehelyezkedés az idegen nyelv világába, a betűformák elsajátítása alapszinten, és mindenekelőtt az érdeklődés, a kedv felkeltése. Ami új, az érdekes — A gyerek minden új iránt fogékony, csak az a fontos, hogy ami új a számára, az hosszú távon érdekes is maradjon. Mi itt játszunk. Játszunk a nyelv lejtésével, dallamával, azonkívül képeket olvasunk, nem betűket rakunk össze. Vagyis úgy közelítjük meg az idegen nyelvet is mint ahogy valaha anyanyelvűket sajátították el, amikor is, rácsodálkozva a körülöttük levő ismeretlen világra, állandó kíváncsi kérdezősiködéssel, a felnőttektől kapott információk folytonos ismételgetésével végül birtokukba vették. Csak közösen Az első évben tehát nyelvtani tudatosítás nincs, szószerkezeteket tanulnak, egyszerű mondatokat, ezeket folyamatosan óráról-órára közös ismételgetéssel rögzítik. Egyébként az óra, amit ón is meghallgattam rendkívül színes és gördülékeny volt. A gyerekek élvezték, egy pillanatig sem lankadt a figyelmük. Üj szó tanulása, a színes képekkel teli könyvből, aztán ismétlés. Már tudnak köszönni, meg tudják kérdezni egymás nevét, válaszolnak is, értik, mikor kell kinyitni a könyvet, mikor becsukni, mikor felállni, leülni, kimenni a táblához, meglepően sok szót ismernek. Volt még rövid mesehallgatás is lemezről, itt a szövegben előforduló már tanult szót fel kellett fedezniük. Valamennyi gyereknek magasban volt a keze a visszakérdezésnél. Csontos Anna a beszélgetés végén még elmondta, a gyerekek a tanmenet eddig előírt követelményét minden nehézség nélkül elsajátították. Még mosolyogva hozzátette: a szülők aggodalma fölösleges, a gyerekek az órákon közösen tanulják meg, rögzítik az anyagot, az otthoni foglalkozás csupán annyi, hogy maguk elé véve a könyvet megpróbálják felidézni és, ismételni a hallottakat. •• •• orom Két végi szabad időben A közművelődés új lehetőségei A családok együttes szórakozását szolgálják Három év alatt történt változásokról tárgyalt a városi tanács legutóbbi ülésén, amikor is megvitatták a közművelődés helyi eredményeit és gondjait, majd a tapasztalatokból kiindulva a fejlődést szolgáló legfontosabb feladatokról tárgyaltak. Meghatározza a helyzetet egyrészt a nagy kiterjedésű város lakosságának betelepülésekből is eredő gyors szaporodása, amivel — bár a művelődés helyi lehetőségei is gyarapodtak — nehéz lépést tartani. Másrészt az ötnapos munkahét bevezetése, a megnövekedett szabad idő olyan igényeket is teremt, melyekhez igazodni kell a közművelődési intézményeknek. Hasznos kezdeményezésnek bizonyult a Hazafias Népfront és a kertbarátok körének együttműködése Dunakeszin. Felosztották a város szélén levő nagyüzemi művelésre alkat- matlan földterületet a kör tagjai között. Az igénylők átlagban 200 négyszögöl földterületet kaptak. Az így kapott területen gazdálkodik Szilágyi László is, aki Vácott dolgozik. Szabad idejében megtermeli a káposztától a csemegekukoricáig a háztartásban szükséges valamennyi zöldséget, s ilyenkor ősszel örülhet munkája gyümölcsének. A tanácsülés megállapította, hogy a művelődési bizottságok létrejöttével az üzemek és az intézmények ilyen irányú tevékenysége tervszerűbbé, szervezettebbé vált. Legtöbb önálló kulturális programot a Mechanikai Laboratóriumban, a MÁV Járműjavító Üzemben és a Dunakeszi Konzervgyárban tartják. Munkások, fiatalok A város kulturális életének központja a József Attila Művelődési Ház, mely 10 művészeti csoportnak, 5 klubnak és 2 szakkörnek ad otthont. Az országos minősítés legmagasabb fokát elért fúvószenekar, férfikórus, Radnóti Színpad mellett minden évben újabb együttesek lépnek a színre. A kiscsoportos művészeti foglalkozásokon részt vevők többséKözlekedünk? Közlekednénk! Gyalogosok a főúton Legföljebb futok, csak semmi gyávaság, semmi kishitűség, biztattam magamat, miközben aggodalmaskodva fürkésztem az oly áhított túlsó oldalt, meg a jobbról balról tömör sorokban elsuhanó járműveket. De hiába volt minden, mire kellő erőt gyűjtöttem, mindig újabb kocsihullám riasztott vissza. Maradt a csöndes remény, majd csak összegyűlünk itt a sarkon, aztán egységben az erő felkiáltással, közösen, kart, karnak feszítve átkelünk az úttesten. Csak egy kicsit túloztam el a dolgokat, válójában minden esetben, amikor a főút egyik oldaláról a másikra átmegyek, zebra ide, zebra oda, ezt a tortúrát kell elszenvednem. És ilyenkor mély együttérzéssel gondolok az itt élőkre, akiknek nap mint pap és napjában többször is 'ilyen kemény küzdelmet kell vívniuk, hogy egyik oldalról a másikra átjussanak. így persze nem csoda, hogy állandó, visszatérő viták tárA z állványerdő mögé csak a tábla biztató közlése után — „tatarozás ideje alatt az Irodalmi pressstó zavartalanul üzemel” — merészkedtem. Reggel óta mászkáltam, így aztán fáradtan lezöttyen- tem közvetlenül az ajtó mellett az egyik asztalhoz* körül sem néztem. Csak amikor megittam a kávét, akkor tértem magamhoz. Pontosabban a kávénak valami olyan remek zamata, illatos sűrű krémes ize volt, hogy teljesen elámultam. Ebbéli meglepődésemben pedig egyszerre kíváncsi lettem, és alaposan körülnéztem. A hangzatos titulusú presszó, ahol mind ez ideig még soha nem jártam, fura mód azonnal megtetszett. Az egyszerű farácsokkal két részre osztott helyiség eléggé kopott, majdnem azt mondhatnám, csúnyácska. Ám valahogy úgy, mint a csúnya, de nagyon vonzó ember. Ahogy felállva körbe sétáltam, egyszerre megindult a fantáziám. Vitatkozó, jóízű beszélgetésbe felejtkező csoportokat képzeltem a négyszögletes apró asztalok köré, a kicsit ódon Ódon hangulat Ábránd és valóság hangulatú falak közé. Nézelődésemet egyébként nemigen zavarta senki, semmi, üresen ácsorogtak a székek. Az asztalon kis dobozokban gondosan odakészített pogácsák, friss újságok, napi- és hetilapok, irodalmi folyóiratok sem kellettek senkinek. — Ez az én bajom — legyintett Dobos Béláné, a presszó vezetője. — Kicsi a forgalom. Most nyáron egy új zenés vendéglő nyílt itt a közelben, azóta még rosz- szabb a helyzet. Különben is, inkább az italboltba járnak az emberek. Pedig amikor három éve idejöttem, nagyon lelkes voltam. Jó lenne, gondoltam, olyan igazi irodalmi kávéházat kialakítani, törzsvendégekkel. Én, ami tőlem függ mindent megteszek. Négyféle kávét szolgálok fel, ha kell, koktélokat, meleg- szendvicset, süteményeket, dobozos söröm is van. Az a baj, hogy az itt élő értelmiségiek nemigen mozdulnak ki otthonról. Míg hallgatom Dobosnét, magamban én is elképzelem, milyen is lehetne ez a csak a nevében Irodalmi presszó, s már-már én is úgy ábrándozom, mint ő, ahogy felsorolja: egy-egy délelőtt vagy kora délután, amikor úgyis kicsi a forgalom, lehetne a nyugdíjasoknak valamit szervezni, a környékbeli gyerekeknek vasárnap délelőtt kis matinét, talán egyszer a rádió is kijöhetne a Ki nyer ma? műsorral... B izony ábrándozás az élet megrontója, mert ezt a valaha, nem tudom milyen lelkes elképzeléssel Irodalmi presszónak indult helyiséget, de az egész régirégi épületet pár év múlva lebontják, és a nagy báltermes, vendéglővel, sőt fogadóval egybeépített egykori községi kultúrház nyomtalanul el fog tűnni. Igaz, hogy addig van még egy kis idő! gya Dunakeszin a . gyalogos közlekedés. Sok panasz, ké relem ment már ebben az ügyben a tanácshoz. Ez esetben azonban nem ők az illetékesek, amint arról Verő Béla, a műszaki osztály főelőadója tájékoztatott. Mert való igaz (a baleseti statisztikák sajnos, bizonyítják), hogy nem a legbiztonságosabb a gyalogos átkelés a főúton. A 2-es főút gazdája a KPM, esetleges forgalmi jelzőtáblák felszerelése az ő feladatuk. De — újabb de! —, mivel a közeljövőben bővíteni kell az utat (Dunakeszi egész területén kétszer kétsávos lesz), az egyre nagyobb személy- és teherforgalom miatt, így csak a munkák befejezése után látják el az átkelőhelyeket —, ahol a legszükségesebb — jelzőlámpákkal. Eddig a világos, egyszerű tényék. Már amennyire. Mert az útépítés hosszú ideig tart. A forgalom azonban addig is akkora lesz, ha nem nagyobb, mjnt most, addig is — szárnyaik nem lévén —, gyalogosan kell átkelniük az embereknek egyik oldalról a másikra. Éppen ezért valami ideiglenes, az eddiginél biztonságosabb megoldást kellene találni, mert félő, hogy közben egyre nagyobbak lesznek a számok a baleseti statisztikában. ge munkás, és sok közöttük a fiatal. A művelődési ház rendezvényei látogatottak, amihez hozzájárul, hogy sikerült a kellemes szórakozás feltételeit megteremteni. A színpad világításának és a hangosító berendezéseknek a korszerűsítése is megkezdődött. Dunakeszi-Alsón tavaly társadalmi összefogással klubház épült. Itt működik a Kállai Éva Ifjúsági Klub, és most szervezi a Hazafias Népfront helyi bizottsága az idősebb koraszály számára az összejöveteleket. A 4-es számú általános iskola rendszeres és igényes közművelődési programjaival, könyvtárával fontos szerepet tölt be a lakótelepen. Eltűnt olvasók A közművelődés nagy lehetősége a városi könyvtárhálózat minél teljesebb kihasználása. Mindkét helyi fiókban szükségessé vált az áttérés egy korszerűbb, és az olvasók számára használhatóbb nyilvántartási rendszere. Emiatt az 1-es számú fiókkönyvtár három hónapig zárva volt. A munkálatok idején a forgalom nagyon leapadt (míg 1979-ben 3 ezer 703, tavaly 2 eizer 966 volt a beiratkozottak száma), a lemorzsolódott olvasók visz- szaszerzése tehát sürgető feladat. Mindkét helyi fiók jól együttműködik az Iskolákkal; könyvhasználati órákat, író- olvasó találkozókat, honismereti szakköröket szerveznek. Az iskolák könyvállománya a várossá válás óta kétszeresére növekedett. A tanácsülés megállapította, hogy összehangoltabb lett a városban az intézmények, a gazdasági egységek, a társadalmi és tömegszervezetek közművelődési tevékenysége. A további tervek között szerepel a tárgyi feltételek javítása: lakótelepi klubot kívánnak létrehozni és bővítik a városi könyvtárat. A 2-es számú általános iskola új tornatermét alkalmassá teszik arra, hogy különböző rendezvényeknek is teret adjon. Az épülő 5-ös számú általános iskolának is fontos szerepet szánnak a közművelődési feladatok ellátásában. Űj színfoltja lesz a városnak az a terület, melyet a szabadtéri rendezvények megtartásához kialakítanak. Családi programok A legfontosabb további feladatok között szerepel a munkásszállások kulturális életének jobb megszervezése, valamint az, hogy a helyi üzemekben többet foglalkozzanak az általános iskolát el nem végzett fiatalok továbbtanulásával. Szükség esetén teremtsék meg a vállalati telephelyen folyó oktatás feltételeit. Az ötnapos munkahét bevezetésével szükségessé vált, hogy a József Attila Művelődési Központ, valamint a városi könyvtár szombaton, vasárnap is nyitva tartson, és rendezvényeit hétvégére koncentrálja. Szükség van olyan változatos, színes programokra, melyek a családok együttes művelődését, szórakozását szolgálják. Ünnepi műsorok Idősek klubja !; Az idősek napjának megrendezésére szeptember 24-én pénteken, délután 15 órai kezdettel kerül sor, a József Attila Művelődési Központban. A vendégeket Papp József, a Szakszervezetek Városd Szakmaközi Bizottságának titkára köszönti, majd bemutatják Vaszary Gábor—Vörös Tibor: A férfi ingatag című bohózatát két részben. Alakuló ülés Szervezés és vezetés Nagy érdeklődés és várakozás előzi meg Dunakeszin, a Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság városi szervezetének megalakulását, melyben a tervek szerint minden helyi intézmény, üzem és gazdaság képviselve lesz. Az alakuló ülést, melyre meghívják a vezetők mellett a szervezéssel foglalkozó szakembereket, szeptember 27-én tartják. Valkó Márton, az SZVT országos szervezetének Bútorkiállítás és -vásár társelnöke tart előadást a tudományos módszerek alkalmazásárról, a vezetési munka színvonalának emelésében. Ezt követően kerül sor a helyi célkitűzések és feladatok megvitatására. Anyakönyvi gl Hírek Házasságot kötöttek: Kovác: József Nagy Erzsébettel, Szén ci Gyula Filep Piroskával Petrik Attila Valentin Erikával, Török Henrik Jakus Máriával, Pál Ferenc Matulil Melindával, Juhász Ferenc Fekete Margittal, Németh Ferenc Tóth Évával, dr. Sót; László Bállá Máriával. Elhunytak: Németh Bertalar (Csokonai u. 17.), Décsi Lász- Ióné Majzon Ilona (Béke u. 5.) Száraz Sándomé Lendvai Terézia (Szent István u. 36.), Pozsonyi Józsefné Kiszely Emília (Ságvári u. 13.), Pongrácz János (Kincsem u. 18.), Szántó Jánosné Keresztúri Ilona (Ala- gi major), Koncsik György (Táncsics u. 14.), Balázs Istvánná Hanyicz Ilona (Jókai u. 8.). Sikeres volt a József Attila Központban rendezett bútorkiállítás, melynek minden darabját minta alapján kiválasztva megvásárolhatták a látogatók Az oldalt írta: Gál Judit és S. Horváth Klára Fotó: Erdős! Ágnes és Hancsovszki János
