Pest Megyei Hírlap, 1982. szeptember (26. évfolyam, 204-229. szám)

1982-09-02 / 205. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP VÁCI JÁRÁS! ÉS VÁC VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA XXVI. ÉVFOLYAM, 205. SZÁM 1982. SZEPTEMBER 2., CSÜTÖRTÖK Hiánycikk a kisméretű tégla Órákig keit várni a telepeken Ifjúmunkás es szakmunkástanuló napok Találkozók és vetélkedők Művelődés, szórakozás Utazgató nyugdíjasok A hőség egy cseppet sem zavarta a gödi nyugdíjas uta­zók klubjának tagjait, hiszen a nyári hónapokban is or­szágjáró körúton ismerkedtek hazánk szép tájaival, műemlé­keivel, természeti értékeivel. Június elején Tatabányán megtekintették a turulmada­rat, majd Győrbe és Komá­romba utaztak, ahol ismer­kedtek a két város történelmi emlékeivel. Pannonhalmán megcsodálták az apátságot, an­nak parkját, majd június kö­zepén Kalocsa, Kiskőrös és Kecskemét városok népművé­szeti, irodalmi emlékeit néz­ték meg. Elidőztek Kiskőrö­sön Petőfi Sándor szülőházá­nál is. Két alkalommal * is szerveztek túrát Sopronba. Fertőrákosra és Nagycenkre. Az ország közepét augusztus 7-én a Képes Újság fesztivál­ján látták. Már szervezik re- pülőútjukat Berlin—Potsdam felé szeptember 19-én. Ugyan­csak szeptemberben utaznak a lévai vásárra. Október 9-én körutazást tesznek a Magas- Tátrába, majd felkeresik a hí­res párkányi vásárt is. 1983 nyarán európai körutat tesz­nek. Minden hónapban egy alkalommal pedig Zalakaroson a melegvizű strandon füröd- nek. A kirándulásokat Barcs Lajos, a nyugdíjas utazók klubjának elnöke vezeti. N. J. Verőcemaroson Dostthorműavatás Szeptember 3-án, pénteken Verőcemaroson felavatják dr. Orbán László, az MSZMP Központi Bizottsága elhynyt tagjának, egykori művelődési miniszternek a domborművét, Varga Imre szobrászművész alkotását, amely a róla elne­vezendő iskola falára kerül. Megemlékező beszédet Kor- nidesz Mihály, az MSZMP KB tudományos közoktatási és kulturális osztályának vezető­je mond, majd a helyi általá­nos iskola tanulói, és a szobi zeneiskola fúvószenekara ad­nak műsort. Várják a jelentkezőket Szakkörök A Hajós Alfréd Űttörőház az 1982/83-as úttörőévben a következő szakköröket indít­ja. Angol kezdő, angol haladó, német kezdő, német haladó, textilfestő-dekoratőr, báb-, könyvbarát, népi tánc kezdő, népi tánc haladó, repülőmo­dellező kezdő, repülőmodelle­ző haladó, KRESZ-, fotó-, ví­zi úttörők, kisgazdasszony, iro­dalombarát, riporter, rádió­építő, tűzzománc, eszperantó. Jelentkezni lehet az úttörő­házban Vác, Lenin u. 58., 10-748-as telefonon. A foglalkozásokon való részvétel ingyenes, minden anyagot biztosítunk. Az elmúlt évben az úttörő­olimpián sikeresen szerepelt gödi leány kézilabdacsapatnak igaz, kicsit átformálódva, de ismét sikerült kiharcolnia a döntőbe jutást. Az együttes edzőjét és egy­ben testnevelőjét, Bagócsi Sán­dort a jó szereplésről és az or­szágos döntő eredményeiről faggattam. Az idei versenyeket is, mint az elmúlt évben megyei terü­leti, megyei és országos terü­leti viadalok előzték meg. A döntőbe jutásért a megyei te­rületi versenyen volt a legne­hezebb ellenfelünk a váci 3á- thori iskola csapata, akiket nagy küzdelem árán sikerült csak legyőznünk. A megyei döntőben biztosan vettük az akadályokat, csakúgy, mint az országos területi versenyen, és így biztosítottuk helyünket az országos döntőben, melyet ebben az évben Győrben ren­deztek. A győri döntőn a nyolc csa­Arra a kérdésre kerestük a választ, hogy Szob és Vác kö­zött milyen a lakosság ellátá­sa építőanyaggal és fűtenivaló­val. Először a Budapestkör- nyéki Tüzép Vállalat 2338-as telepén jártunk Nagymaroson, ahol Pusz Nándorné telepveze­tő tájékoztatott bennünket. Rakodás géppel — Építőanyagokból kisméretű tégla kivételével minden kap­ható. Helyette a B 30-as blokk­téglát ajánlanám, mert a fő­falak építésekor szaporább is és gazdaságosabb is. Nagy mennyiségben kapható mo­zaiklapok, csempék, az- utób­bi több színben is és háromfé­le mintával. A nyílászárók kö­zül csak 3. osztályú árut tar­tunk, mert az első vagy a má­sodosztályút az áraik miatt nem keresik. Kapható hullám­pala 250-es, eternitcsövek, nád­palló, cement és mész: Kerí­tésoszlop szokott lenni, a mos­tani hiánya csak átmeneti. A nagymarosi tüzép eddig beton- gerendát nem tartott, mert nem volt olyan gépe, amely képes lett volna a teherva­gonból kirakni. A január óta érvényben lévő új jogszabá­lyok hozzásegítették Pusz Nán- dornét, hogy szerződést kös­sön egy olyan munkagép tu­lajdonosával, aki elvégzi ezt a munkát. Most már annyira javult a helyzet, hogy a tüzépen vásárolt anyagokat házhoz is tudják szállítani. A szénből német- és gyöngy­brikett, berentei dió és dorogi található nagyobb mennyiség­ben, a lengyel szén még min­dig kevés, 30 a 70-hez arány­ban árusítják. Ügy tűnik, hogy a Tatabányán gyártott gyöngy­brikett tökéletesen helyettesí­ti. Ha valaki megemeli a te­lepen található hasábfákat, ugyancsak nehéznek találja azokat. Bizony, a tűzrevaló eléggé vizes. Az erdei munká­sok szerint nemrégiben még rigó fütyült rajta. Baltagép nincs a telepen (a térségben csak Vácott működik ilyen), de a vásárlók nem is igénylik ezt a szolgáltatást, mert a fa­luban sok maszek fűrészgépes dolgozik. Ez a kis telep ha­vonta átlagban 700 ezer forin­tot forgalmaz. Pusz Nándorné patot két négyes csoportra osztották, ahonnét a csopor­tok 1—2. helyezettjei jutottak a négyes döntőbe. Itt sajnos már nem sikerült átlépni az újabb akadályokon, de véle­ményem szerint, ezért csak sa­ját magunkat okolhatjuk. Az első találkozón a végső győz­tes Csurgó ellen játszottunk, s jobb hajrával ők nyertek. A Békéscsaba elleni találkozón viszont győznünk kellett vol­na, a csapat azonban egyéni hibák miatt nem tudott élni a lehetőséggel. Az utolsó cso­portmérkőzésen a Győr csa­pata következett. Velük már az elmúlt évben is találkoz­tunk, amikor is 9:9 arányú dön­tetlen eredmény született a mérkőzésen. A tét nagy volt, hisz győzelem esetén mi let­tünk volna a továbbjutók. Végeredmény: 1. Csurgó, 2. Soltvadkert, 3. Sárbogárd, 4. Győr, 5. Békéscsaba, G. Tapol­ca, 7. Göd, 8. Székkutas. —nyári— az ez évben elért eredményei közül a szállítási lehetőség megszületésének örül, mert ez megkíméli attól, hogy a fuvar­szerzés vigye el a munkaide­je felét. A 2338-as szinte ki­zárólag Nagymaros lakosságát látja el, mert a zebegényiek Szobra járnak vásárolni. A körzethatárokat vizsgálva egészen más a helyzet a Szobi járási Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet verőce­marost telepén. Már szemre is látszik, hogy jóval nagyobb a nagymarosinál. A kapu előtt sorban állnak a teher- és sze­mélygépkocsik. A havi forgal­ma is 2 millió 700 ezer forint. A roppant forgalmat Kalham- mer Péter, a telep vezetője és Tóth Lászlóné, a helyettese bonyolítja. A helyzetük szinte reménytelennek látszik, kül­ső szemlélő úgy véli, hogy nem tudják ellenőrizni, ki mit visz ki a kapun. Tóth László­né mondja is, hogy egy pénz­táros segít még nekik, vala­haikor négyen voltak, de fize­tés szempontjából tartják ezt a helyzetet, mert a státus be­töltésével a jutalék négy rész­re oszlana. Az alapfizetésük ugyanis elég szerény, 2200 fo­rint, de nagy forgalom ese­tén a duplája is lehet. Arra a kérdésre, hogy milyeri a vá­laszték, Tóth Lászlóné kifa­kadt. Csak az úton — Kisméretű téglát csak az úton látok, amikor egy-egy megrakott teherautó elhúz mellettem. Az őrbottyáni tég­lagyár még a negyedéves ke­retünket sein adja ki. Furcsá­nak tartom, hogy az üzemben megjelenő teherautók sosem jönnek ki üresen. A tetőfedő cserépnek például két hónapja itt kellene lenni. Mondok mást, a munkánkat nehezítő Utazzak el vagy kapáljam meg még egyszer a kertet? Fényűzés ennyit tűnődni, miközben elmegy az idő — korholom magamat, s végül úgy döntök. Inkább elmegyek arra az orvosi kivizsgálásra, amit már régen ajánlottak, hogy ne csak panaszkodjak, hanem nézzek is utána a, ba­jok forrásának. Úgyis ellö­työgtem a szabadság idejét, a napok, mint a homokszemek peregtek szét, mindjárt itt a vége és itt az ősz. Gondos­kodhatok a téli szezonban szükséges dolgokról, s hama­rosan jönnek azok a hűvös, nyirkos őszi napok, amit aligha szeret bárki is. Rende­lőbe járni, osztályok ajtajai előtt sorakozni egyébként úgysem lenne máskor időm. »»»»»» — Hát te is itt vagy, mi bajod? — szólít meg az isme­rős gyári főnök, mint megtu­dom, most épp betegállo­mányban, s mi mással kínlód­hatna, mint az idegeivel, meg a velejáró menedzsernyava­lyákkal. Nyugtatnám, adnám neki a jó tanácsokat, amiket én magam sem szoktam meg­fogadni, hogy ne izgassa fel magát, próbálja megkerülni a feszültségek forrásait, de mi­előtt belekezdenék, máris ki­fakad. — Képzeld el, az a nyava­lyás. Idejött a városba, mint kezdő emberke* Te is sejthet­ted, mennyi munkámba ke­rült, míg valamit csináltam belőle, s most, hogy elkerült innét, Pesten lett műszaki fő­szituációt is. A nyílászárókat a fuvarozók nem hajlandók a gépkocsiról lerakni, nekünk kell cipekedni. Hoznak garázs- kapukat, s a vevők segítségé­vel kell a teherautókról lerak­ni. Ezek a gondok megkeserí­tik a szájízünket, s nem vi­gasztal az a tudat sem, hogy a környéken a legjobban el­látott tüzép-telepnek számí­tunk. Ez valóban így is van, mert építő- és fűtőanyagokból a 250-es pala és a lengyel szén kivételével valóban minden kapható. Racskó Zoltán Szen­dehelyről jött vásárolni, s a lényegre tapintott amikor azt mondja, hogy olyan kevés az eladó, hogy egy fél napot a te­lepen kell tölteni vásárláskor. — Négy órámba került, míg néhány szál deszkát megvet­tem. Még szerencse, hogy éj­szakai műszakban dolgozom, ezért rá tudom szánni az időt. Egyébként általában van áru Verőcemaroson. Tarthatatlan! Hogyan lehet összegezni a körút eredményét? Azt mond­hatjuk, hogy legsúlyosabb a kisméretű tégla hiánya, s mindkét telepen kevés az el­adó. Azt senki sem kívánhat­ja, hogy^ azért álljanak sorba a vásárlók, hogy az eladóknak nagyobb legyen a jutaléka! Ez így tarthatatlan állapot! Fel­tétlenül megjegyzendő az is, hogy az új szerződések, ame­lyeket a tüzépvezetők a szál­lítókkal kötöttek, nagyban se­gíti mind a személyzet, mind a lakosság munkáját. Érdemes volna megvizsgálni azt is, miért van az, hogy az őrboty- tyáni téglagyár miért nem elé­gíti ki a tüzépek előre leadott rendelését sem, s honnan jut tégla a helybeni eladásra? Vicsotka Mihály nők, arra sem méltatott, hogy egy búcsúlátogatás keretében elköszönjön tőlem. — Mások is panaszkodtak, hogy így jártak vele — köz­löm, s hozzáteszem —, vannak emberek, akik csak addig ba­rátkoznak embertársaikkal, amíg szükségük van a segít­ségükre. Aztán leírják őket, s új barátokat keresnek. — De hát ez nem barátság! — Nem, de mindig vállal­nunk kell a kockázatot. Még akkor is, ha egy idő után a veszteségeink listájára írjuk őket. — A gondolatsort nem tudom folytatni, mert az én sorszámomat közlik, beme­gyek az orvosi szobába. Ami­kor véget ér a vizsgálat, s újra a folyosón vagyok már, ismerősöm épp a felső eme­letről jön lefelé. Nem tudom, hogy elkerülte a figyelme, vagy megsértődött, féreértve a helyzetet, amikor köszönés nélkül egy időre otthagytam, mert szó nélkül ment el mel­lettem. Vagy lehet, hogy még mindig az elmondott eset mérge fűtötte? Nem tudom. Mindenesetre fel kell hívnom; mihelyt telefonközeibe jutok, gondoltam, mert a keserű csa­lódások akár társadalmi, akár egyéni jellegűek, a szívet teszik tönkre. Így hát értésé­re kell adnom a betegségéből adódóan túlérzékeny ember­nek, hogy én köszönni akar­A KISZ Vác Városi Bizott­sága 1982-ben nyolcadik alka­lommal rendezi meg az ifjú­munkás és szakmunkástanuló napok hagyományos rendez­vénysorozatát az iparban, építőiparban, kereskedelem­ben, szolgáltatásban, szállítás­ban dolgozó fiatalok és szak­munkástanulók számára. A szeptember 20. és októ­ber 15. között megrendezésre kerülő programokon részt ve­vők a szakmai, a politikai és általános műveltségüket mér­hetik fel és gyarapíthatják. A vállalatok, üzemek és in­tézmények KISZ-titkárai a helyi programok összeállításá­nál hangsúlyozzák majd a szakmunkás fiatalokkal való törődést, pályakezdésük, munkahelyi beilleszkedésük elősegítését. Így a városi szintű versenyek lebonyolítá­sa előtt házi versenyeket szerveznek, az FMKT-n ren­dezvényeket tartanak, Alkotó ifjúság pályázat kiállításai, KISZ—úttörő találkozó, Eay üzem — egy iskola akciók, kulturális és sportrendezvé­nyek színesítik, társadalmi- munka-akciók gazdagítják majd a napokat. A villanyszerelő szakmun­kások versenyére a DCM- ben kerül sor szeptember 17-én. Gyorsasági és politikai felkészültségükről adhatnak számot a gépírók szeptember 22-én a Közgazdasági Szakkö­zépiskolában. Általános mun­kavédelmi és tűzvédelmi ve­A rendőrségtől kapott infor­máció szerint 14 halállal vég­ződő közúti közlekedési bal­eset történt fél év alatt a váci járásban. Nap mint nap szá­molunk be olvasóinknak arról, hogy ez a szám emelkedik. A halálos baleseteken kívül szá­mos súlyos és könnyű sérült is orvosi segítségre szorult. A balesetek okait vizsgálva fő helyen a figyelmetlen köz­lekedés, a gondatlanság, az engedély nélküli vezetés, az el­sőbbségi jog meg nem adása szerepel. Az ittasság a balese­tek legalább ötödében szere­pet játszik, mint a csökkent reflex és a helyzetfelismerési képesség oka. Tavaly az első félévben 122 halállal és súlyos sérüléssel já­ró baleset volt, az idén 108-ra csökkent az a szám, de így is sok. Kimutatható, hogy az ese­mények túlnyomó többsége délutáni napszakban követke­zett be, amikor az emberek tam, s arra biztatom még egyszer; írja le a listáról azt, aki többé nem méltó az emlé­kezetére. »»»»»» Még egy hörpintés a regge­lire kikészített meleg tejből, még egy igazítás a frizurán. Hová a fenébe tehettem az órámat? Ja, itt van, de hol a lakáskulcs? Na végre! Indul­hatok gyalog a városba, mert addig matattam, amíg elment az autóbusz. Vagy mégsem? Szokatlan irányból fordul egy a megálló felé. Vajon megáll? Igen, nem? Már az út szélén töprengek, hogy szaladjak a járdaszigethez. ■— Mi van? — olvasom le a gépkocsivezető kézmozdulatai­ról a csalhatatlan jelet, amivel arra szólít fel, hogy határoz­zam már el végre magamat. Aztán látva a meginduláso­mat, fékez. Semmi kétség. Ennek a busznak itt nincs megállója, de azért felvesz, mert rendes ember a vezető­je, aki nem mereven kezeli s tartja be az előírásokat. Hosszan kotorászok a zse­bemben. Csak találjak most egy kerek kétforintost, nehogy apróval vagy tízforintossal kelljen fizetnem, szívessége ellenére ezzel is nehezítve a munkáját. Végre! Van kétfo­rintos. Haladunk a városköz­pont felé, fizettem. A kocsi télkedő lesz október 7-én a Híradástechnikai Anyagok Gyárában. A hegesztő szak­munkásoknak szeptember 29- én az MHD váci gyárában, az esztergályosoknak október 2- án a Gépipari Szakközépis­kolában tartanak versenyt. Tapasztalatcserét tartanak az ifjúsági brigádvezetőknek szeptember 28-án az Izzóban, FMKT-vezetők 30-án tanács­koznak a Forte-gyárban. Két társadalmimunka-akció- val segítik és szépítik majd környezetüket. Az egyik a börzsönyi úttörővasút verőce- marosi állomásán lesz októ­ber 9-én. Az ISZN rendez­vénysorozat zárására és a lát­ványos díjkiosztó ünnepségre a Madách Imre Művelődési Központban kerül sor október 14-én. A programokkal egy időben megyei szervezésű ren­dezvények lesznek. A Csepel Autógyár ad helyt az ISZN- olimpiának, az MGM diósdi gyára az üzemi ifjúgárda-ra- jok versenyének. Ifjúsági la­kásfórumot tartanak majd Gödöllőn a művelődési köz­pontban. A sződligeti KISZ- vezetőképző iskolában az ipa­ri szövetkezeti fiatalok talál­koznak, október 9-én pedig megyei szakmunkástanuló-ta­lálkozó lesz. A versenyekre nevezni, a találkozókra és tapasztalat- cserékre jelentkezni a KISZ városi bizottságán lehet. Sz. H. már fáradtabban vezetnek a napi munka után. A baleseti helyzetképet vizsgálva azt is meg kell említeni, hogy 38 olyan esetben indult büntető eljárás a járművezető ellen akkor, ha ittasan közlekedett, de balesetet nem okozott. (Megjegyezzük, hogy akár okoz balesetet, akár nem, a jogo­sítványt elveszik, és azt csak újravizsgázás után kaphatja vissza az elkövető.) Vácott a legveszélyesebb baleseti gócpont a Lenin út és Sebes Imre út keresztező­dése, valamint a Földváry tér. Ma még kérdés, mikor' szerel­nek fel újabb forgalomirányító jelzőlámpákat, bár ennek szük­ségességét senki sem vitatja. A vasúti átjárók közül a má- riaudvarinál történik a leg­több (szerencsére csak anyagi káros) baleset. Az ok itt is a figyelmetlenség. nem a pályaudvarra kanyaro­dik, hanem a toronyház előtt áll meg, aztán a DCM felé in­dul. Az általánosítás meg a mi­nősítés legyen mások dolga. Az epizód közreadása csupán azt bizonyítja, hogy a már né­hányszor kritika tárgyává tett jelenségek között dicsérendők is szép számmal akadnak a Volánnál, csak azokra is oda kell figyelni. Mert az embe­rek közt A náluk is sokféle akad, ilyen is, meg olyan is. »»»»»>»: — Dinnye. Finom, mézédes, kanadai. Vastag a héja, de annál biztosabb a vásárlás, akár lékelni sem kell. — Igen, és még mindig hét forint kilója. — Hét, hét. De kiadós, és most van a szezonja. — Az egyik alföldi nagy­község piacán már két héttel ezelőtt 5 forintért vettem. Azóta akár háromért is ad­hatják, és ha kell, ötöt, hatot is meglékelnek. — Semmi gond — mondják az elárusí­tók. A selejt megy a tsz hiz- ladájába, tehát nem vész kár­ba. — Hát ez az ő előnyük, s főleg a vásárlóké. Az áru a termőföldről egyenesen a fo­gyasztóhoz kerül, a rezsi- költség nem növekszik még három, négy kereskedelmi ál­lomáson, s tulajdonképpez ez lenne az igazi. K. T. L . ISSN 0133—2759 (Váci Hírlap) Gödi kézilabdás lányok Ismét a legjobbak között Nagy Péter János Köszönni is akartam Szabadnapos mozaikok... Több felelősséggel Baleseti helyzetkép

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents