Pest Megyei Hírlap, 1982. szeptember (26. évfolyam, 204-229. szám)
1982-09-12 / 214. szám
tusi. SZEPTEMBER 1!.. VASÁRNAP x/imím Igazi uborkaszezon Mindenki a frisset keresi Kiválasztunk egy kis fej karfiolt, valamivel több mint fél kilót nyom a mérlegen. Kérünk utána egy kiló almát, és ugyanannyi szilvát. A vásárlást ezzel befejeztük, az eladó pedig egy papírzacskón összeadva a számokat, pillanatok alatt közli a végeredményt: valamivel több mint negyven forintba kerül a három tétel. Fizetésre ezután mégsem kerül sor, visszateszünk a helyére mindent, mert csak próbavásárlás volt. Ütitár- sam felmutatja igazolványát: Gidófalvy Zoltánné, a | Pest megyei Kereskedelmi | Felügyelőségtől jött ellen- ' őrizni. Árak a kirakatban Gödöllőn vagyunk, a Pest megyei Zöldért 301-es számú szerződéses boltjában. Szépen rendben tartott helyiség, friss áru, melynek ízléses elrendezése vetekszik a falat díszítő reprodukciók gyümölcsképeivel. Fokhagymafüzér, láncra- fűzött piros paprika, sárga szemű kukorica ■— mindez az üzlet jellegéhez illő díszítéshez tartozik. Prokop Nándor — elárusító mondja, hogy júliusban került szerződéses vállalkozásba az üzlet. Főnökével akkor két hétre lehúzták a redőnyt, és festettek, mázoltak, takarítottak, míg olyan lett az egész, ahogy elképzelték. Közben utánaszámolunk a tételeknek, és kiderül, hogy minden fillérre egyezik. Csak az nincs rendben, hogy az üzletben egyetlen bizonylat sem található a beszerzésekről, holott ezeknek a vezető távollétében is itt kellene lennie. Délelőtt kilenc óra felé jár az idő, a főnököt tizenegy felé várják. Megbeszéljük, hogy később visszajövünk. Nem tudnak felmutatni bizonylatokat Katona Lajos kiskereskedő üzletében sem, ahol a tulajdonos felesége méri az árut. Elismeri, hogy nem készül náluk kimutatás a beszerzésekről, holott mintegy tizenötezer forint értékű zöldség, és gyümölcs van a boltban. Hiányosság az is, hogy az árakat, csak a kirakatban tüntetik fel,' bent már nem, bár szőlőből például többféle fajtát, minőséget is árusítanak. A vevő így nehezen tud eligazodni rajta, hogy huszonkét forintos szőlőt kapott, vagy esetleg az olcsóbb tizennyolc forintosból mértek neki? Rosszul számol Nem kapunk választ arra a kérdésre sem, hogy honnan vásárolják az árusításnál használt papírzacskót? A tulajdonos ezer forint helyszíni bírságot fizet, és azzal próbál vigasztalódni, hogy egy idős férfi hangosan dicséri: az egész környéken itt kapni "a legjobb görögdinnyét. Még ilyenkor, szeptemberben is finom, mézédes minden darab. A Vác és környéke Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat 20. számú üzletének zöldségkínálata meglehetősen szomorú. Az összképet az is rontja, hogy a lottyadt, folyós paprikát és paradicsomot nem válogatták ki az ép darabok mellől. Szabályos ugyan, hogy az árát leszállították (hat forintért mérik a paprika kilóját), de ez fgy mégsem szép látvány. Az eladó — középkorú asz- »zony — fáradt és ideges. Reggel öt óta talpon van, és most lassan delet mutat az óra. Panaszolja, hogy az üvegvisszaváltás is az ő feladata, napi hétezer forintos forgalmat bonyolít vele. Nem jut mindenre ideje. Az üzletvezető betegségekről, szabadságokról, létszámhiányról beszél. Mindez érthető, de nem orvosolja a bajt: lottyadt zöldáru mellett az ép darabok is romlanak, hervad a készlet. A Gödöllő és Vidéke Áfész piac melletti üzletében tizenhét éves, a szakiskolát idén végzett fiatal lány méri egyedül a zöldárut. A próbavásárlásnál összekeveri az árakat, rosszul számol, és két tételnél öt forint ötven fillért téved a kárunkra. Lehet, hogy nem érett meg teljesen az önállóságra? Az üzletvezetővel együtt figyelmeztetésben részesül. Visszamegyünk a 301. számú szerződéses üzletbe, de a főnök még nem érkezett meg. Így majd később kell tisztáznia, hogy mi a helyzet? Ha nincsenek bizonylatok, akkor szabálysértési bírságot kell fizetnie 1 Szabályos felvásárlást A Pest megyei Kereskedelmi Felügyelőség rendszeresen ellenőrzi a boltokat. Az a tapasztalat, hogy a magánkereskedők és a szerződéses vállalkozók gyakran nem tudnak bizonylatot felmutatni, bár ez kötelező. Néhány kirívó eset az utóbbi hetek tapasztalatából: Dunakeszi-Alsón, a Zöldért üzletben, más élelmiszereket ugyan árusítottak, de amikor az ellenőrök ott jártak, nem volt sem gyümölcs, sem zöldség. Az áruszállítás nehézkes, délután kettő és három között szokott odaérkezni a megrendelt tétel. Előfordul helyenként, hogy hegyeket emelnek az eladhatatlan, lékelt diny- nyékből, ami súlyos közegészség elleni vétség. Az sem ritkaság, hogy az állami vagy szövetkezeti üzletek vezetői szabályszerű felvásárlás, bizonylatolás nélkül árusítják a boltban saját kiskertjük termékeit. A kedvelt bogyiszlói paprikából idén kevesebb kapható, de szezonja van az uborkának, sok a paradicsom, a szőlő, és még mindig kapós a görögdinnye. A kiszolgálás általában udvarias, akkor is, ha csak három darab, válogatott zöldpaprikát kér a vevő, vagy negyedóra leforgása alatt többen is mondják, hogy mézédes legyen a szőlő, mert betegnek lesz. Dehát ez így természetes; mindenki szépet, frisset akar vásárolni. Gál Judit Bővült a hordók választéka Szüret előtt A rövidesen megkezdődő szüret elengedhetetlen kellékei a puttonyok, hordók, cso- bolyók, darálók, prések, demi- zsonok, mustfokolók és a must kezeléséhez, tisztításához szükséges vegyszerek. A kereskedelem is felkészült a szüretre, az elmúlt évhez képest javult a kínálat, bár néhány szüreti kellék az idén is hiányzik az üzletekből. A Hermes Szövetkezet üzleteiben bővült a hordók választéka. Tavaly csak a drágább tölgyfahordók voltak kaphatók, az idén már 50-től 200 literesig az olcsóbb akác- és eperfából készülteket is kínálják az üzletek. SZIN-rendezvény Verőcemaroson Többen jöttek, mint tavaly A hétvégi verőcemarosi táborozással befejeződik a fővárosi szakszervezeti ifjúsági napok rendezvénysorozata. A Szakszervezetek Budapesti Tanácsa és a KISZ Budapesti Bizottsága ezúttal negyedszer rendezte meg az ifjúsági napokat. Az idei program azonban — az ifjúsági napok elnevezéssel ellentétben — több hónapon át kínálta az eseményeket. A különféle szakmai vetélkedők elődöntői már a múlt év végén lezajlottak, az idei események pedig a 200 legjobb fővárosi szakmunkás- tanuló ünnepélyes munkássá avatásával kezdődtek meg. A szakmai, politikai, kulturális és sportvetélkedők mellett volt SZIN-tiszta szórakozás is, rock-hangversenyek és folklór- előadások gazdagították a programot. Az ifjúsági napok idei rendezvénysorozata több mint 50 ezer fiatalt vont be a közös művelődésbe, szórakozásba, a vetélkedőkbe és sporteseményekbe. Az érdeklődés nagyobb volt a tavalyinál, ami nem csak annak köszönhető, hogy a SZÍN rendezvényei az idén először nemcsak a nyári hónapokra korlátozódtak. Eke hasítja már a földet A napokban megkezdték az őszi mélyszántást a Gödöllői Agrártudományi Egyetem tangazdaságában. Mintegy ezer hektáros területet kell felszántaniuk a traktorosoknak, majd a szükséges műveletek elvégzése után jöhetnek a vetőgépek. Képünkön Vajda József az eke mélységét állítja be, mögötte Lázár István traktoros már hasítja a földet gépével. Barcza Zsolt felvétele A HÉT HÍRE Napóleonnak köszönhetjük valójában legfőbb édesítőszerünk, a répacukor széles körben történt elterjedését, mert az ő háborúi, az azokkal járó korlátozások — így az ún. szárazföldi zár — becses ritkasággá tették még a gazdagok számára is az addig szinte kizárólagos nádcukrot, és az érdeklődést a német kémia nagyja. Marggraf fölfedezése felé fordították, ő ugyanis bizonyította, a répák bizonyos százalékban cukrot tartalmaznak. Valamikor India különlegessége volt a nádból nyert édesség — időszámításunk kezdete után három évszázaddal már háromféle alakban állították elő —, innét indult hódító útjára Perzsiába, majd onnét a kalifák apróbb vagy nagyobb birodalmaiba, hogy végül a keresztes hadjáratok közvetítésével eljusson Európába is. Néhány évtizede még a háztartások javában — talán leírni sem kellene? —. teníié- szetesen a szegények háztartásaiban, a cukor szűk marokkal mért finomságként osztatta be magát, a vendéggyerkőcnek adott egy szem kockacukor olyasmi volt, mint manapság a nagy tábla csokoládé..., tavaly ugyanis csak cukorból harminchat kilogrammot fogyasztott el átlagosan a megye egy-egy lakosa, és akkor még hol van a többi édesség, nyalánkság?! Nézzünk vissza az időben. Több mint három évtizede, 1950-ben 16,3 kilogramm volt az egy főre jutó cukorfogyasztás, ez lépkedett azután fölfelé, 1960-ra 26,6, 1970-re 33,5 kilogrammra. Sok ez vagy kevés? örvendetes a fejlődés vagy éppen' hord magában buktatókat, gondokat is? A táplálkozástudomány, s rajtuk túl az egészségügy szakemberei ném örvendenek a cukor — szénhidrát! — ekkora közkedveltségének, általában az édességek túlzott szeretetének, amire egészen kicsi korában már ráveszik — és nem nehéz rávenni — a gyermeket a szülők, az ismerősök, mert ki hallott olyat, hogy nem cukrot, édességet, hanem például gyümölcsöt visz a vendég ajándékba?! Szokásaink nagy urak, s mert a mai felnőttek^ többsége valamikor a jólét egyik jelének tartotta a cukrot, * beosztogatás nélkül fogyasztott port, kristályt, kockát, úgy véli, most, mert megengedheti magának a vételt, nem érdekes, hány zacskó ürül ki havonta. Olyannyira nem volt ez érdekes, hogy a megyében az egy főre számított felhasználás megközelítette a negyven kilogrammot — bár akadnak, akik aláhúzzák, a borpancsoló, a pálinka zugfőzőj* is látszatra, az üzletben ártatlan vásárló —, s csak az áremelést követően mérséklődött szerény mértékben, tavaly harminchat kilogrammra a fogyasztás. Egy esztendő alatt á megye kiskereskedelmében 24—26 ezer tonna cukor fogy el, hol egy zacskóval, hol zsákkal véve meg az édességek e legközönségesebb fajtáját, tagadhatatlanul egyben a legolcsóbb fajtát is. Igen, a legolcsóbbat, hiszen az áremelés ellenére sem szűnt meg az állami árkiegészítés, csak mértéke csökkent, azt remélve a drágítástól, ami nem következett- be, a fogyasztás ésszerűbb mértékét. Amit gazdasági, egészségügyi okok egyaránt kívánatossá tesznek, tennének, ám nehpz dolog szokásainkkal megbirkózni. Rejlenek tehát az édességek zacskójában, zsákjában savanyúságok, keserűségek is, melyek ugyan nem bukkannak fel közvetlenül asztalunkon, ám közvetetten igen. Cukorra, cukorkára, csokoládéra, ezek különböző készítményeire a megyében havonta hatvan forintot adnak ki egy főre vetítve a munkáscsaládokban, minden más háztartásban ennél többet, egészen a 84—88 forintos átlagokig, amik persze, megismételjük, átlagok, nagy eltéréseket takarnak. Ezek az összegek megszorozva tizenkettővel, már tétellé nőnek, ám az édességek egyik jellemzője éppen az, hogy — mint a szakemberek jelölik — csekély a fogyasztási rugalmasságuk. azaz magyarán és köznapian, nehezen mondunk le róluk más valami fejében. Nem is a lemdndásról van szó, Aiert a módjával édes finom, a túlzottan édes vi- szont már sok, szokták volt mondani a háziasszonyok. Ez a már sok közvetett értelemben is igaz. Mészáros Ottó ECilencszázféle növény Elejtett botanikus kert Gyálon egy ismerősöm, sziklakert- tulajdonos. Ahányszor meglátogattam, elgyönyörködtem kertjében, meghallgattam lelkes magyarázatait, egy-egy új, ritka szerzeményének együtt örültünk, de hét-nyólc évig csak kívülálló szemlélő voltam, meg sem fordult a fejemben, hogy én is csinálhatnék valami hasonlót. Persze, ha nem is tudatosan, azért csak motoszkált bennem a dolog, mert nyolc évvel ezelőtt, szinte minden‘ előzmény nélkül elhatároztam, belevágok, megpróbálom. Bizony, nem kis fába vágta a fejszéjét Rátz Ilona. A sziklakért alapját, az induló formát, tíz tonna (!) kő lerakásával, csoportokba rendezésével alakította ki. Felszíni, robbantott köveket hozatott, mészköveket. A porózus, ugyanakkor változatos formájú köveken jól megtelepszik a növény, táplálékot, nedvességet talál magának. Van jó néhány olyan óriás is a kertben, amit négy ember görgetett annak idején a helyére. Majd néhány kocsi erdei föld került a talajra, s aztán már kezdődhetett a betelepítés. Négyféle hóvirág — Nyolc, mondhatom, hangyaszorgalmú év eredménye, amit itt lát. Kilencszáz féle növény, színek, fajták szerint csoportosítva, csak al- liumból 22, crbcusból 36 fajta, I négyféle hóvirág, ciklámenek, havasi gyopár, kövirózsák — és sorolta valamennyit, fej- < bői, név szerint. Én meg csak - ültem és megpróbáltam tekin- * tetemmel befogni, megőrizni a j lehetetlent, 900 féle növény í káprázatos sokféleségét: a co- tonaster horizontalist, ezt az ] örökzöld, vérpiros bogyójú s cserjét, ahogy tömör hímzés- s ként borult a szikladarab ol- t dalára. A kövirózsák úgy ta- 1 padtak a rések közt, mint t zöld csillagok, vagy úgy búj- I tak meg a kövek természetes g öbleiben, mint maroknyi ham- vasszínű gyöngyök, az enciá- f nok éppen virágpompájukban t díszelegtek, az iszalag (ele- i matis) mélylila, széles szirmú virága koszorút font az udvar közepén álló, öreg körtefa törzsére, hátul a mogyorófa árnyékában, kígyóbőrt utánzó szárával, pálmaszerűen széthajló vaskos leveleivel. Ott ácsorgott az amorf of alus, ez a Madagaszkárból származó 80 centiméter magas dísznövény. Ragadozó amcrfofalusok — Az amorfofalusok rovarevők, ragadozó növények. Igazi egzotikumok, növekedésük, virágzásuk, egész életük furcsa ritmusú, idegen vilá- gú. Valamennyi növény mellett keskeny kis fémszalag, rajta számok, az egész kert precízen föltérképezve, és ahogy a cikk elején említettem, körülöttem valóban egy igazi botanikus kert pompázott. Rátz Ilona a vácrátóti és Vas megyei arborétumok főkertészeivel baráti és cserekapcsolatban van, s nemegyszer megtörtént, ő adott egy-egy ritka példányt a gyűjteményéből. _ — Már eljutottam oda, hogy a kertemet csak cserével tudom gazdagítani, az üzletekben olyan ritkaságot nem találok, ami nekem ne lenne meg. — Sok időt vesz el a kert? — Mindent! Ez a kikapcsolódásom, szórakozásom, egy kicsit az életem is. Időm és keresetem nagyobbik fele itt van maga előtt. — Más hobbi? — Minden e körül a szenvedély körül kristályosodik ki; fotózok, mert minden évszak más-más szépséget produkál és természetesen meg akarom örökíteni, szakkönyveket gyűjtök, olvasok, valamennyi növény tulajdonságát, nevét ismerem és ami kis idő még marad, azt a hozzám hasonló sziklakertépítőkkel töltöm, kicserélve tapasztala-' tairtkat, csereberélve ritka példányainkat. Talán sokan még a gyállak közül sem tudják, hogy csöndben, megszállott, szívós munkával, időt, pénzt, fáradságot bőven pazarolva, milyen értéket teremtett Gyálon 200 négyszögölnyi területen, egy fiatal nő. Ö ugyan mindezt úgy fogalmazta meg: érzelmi luxus. De azt hiszem, ennél több. & Horváth Klára Minap Gyálon jártam. Amint célom felé igyekeztem, bekanyarodtam a csöndes, családi házas József Attila utcába, a 40-es számú ház előtt megtorpantam. A ház oldalánál kes- kenyen elfutó, hátul tágasan szétnyíló térség pompás látványt nyújtott. A számomra teljesen ismeretlen, ezer félefajta egzotikus formájú növény, virág, ott ült, ráfonódva, körbeölelve a kisebb-na- gyobb csoportokban elrendezett, artisztikus formájú köveket. A kerítésen bekandikálva is látszott, nem akármilyen díszkertre bukkantam. Becsöngettem. Szerencsém voit. Rátz Ilona, a csodakert tulajdonosa otthon volt, s mint később elmondta, nemigen csodálkozott a hivatlan vendég jöttén, megszokta már, sokan bekéredzkednek, gyönyörködni a nem mindennapi látványban. Tíz tonna kövön Mert valóban az! Egy hosz- szú, szisztematikus gyűjtőmunkával kialakított, katalogizált botanikus kert. — Hogyan jött létre egy ilyen óriási együttes, milyen inspirációk kellenek ahhoz, hogy az ember 200 négyszögölnyi sziklakertet építsen? — Azt hiszem, ■ konkrét okot nemigen tudnék mondani. Volt ÉDESSÉGEK © Az Európai Szabadtéri Múzeumok Szövetségének X. kongresszusát Szentendre fogadta. @ A vasasszakszervezet elnöksége a jóléti és kulturális alapok felhasználásának tapasztalatait tekintette át. § A kertbarátok és kistenyésztők Vll. országos kiállítására Debrecenben került sor. $ Nemzetközi viliamosgép- ipari konferenciát rendeztek Budapesten. © A hét hír* az is, hogy megkezdődött a cukorgyárakban az új termés feldolgozása.
