Pest Megyei Hírlap, 1982. szeptember (26. évfolyam, 204-229. szám)

1982-09-12 / 214. szám

1982. SZEPTEMBER 12., VASÁRNAP Művészet Az Anjou-korból „Művészet I. Lajos korában” címmel reprezentatív kiállítás nyílt szombaton a székesfehér­vári Csók István Képtárban, Nagy Lajos király halálának hatszázadik évfordulója alkal­mából. A hazai .múzeumok és néhány külföldi gyűjtemény anyagából összeállított tárla­ton háromszáznál több kő- faragványt, ötvöstárgyat, szőnyeget, kerámiát — az Anjou-kor késő gótikus udvari művészetét és köznapi alkotá­sait reprezentáló tárgyakat — láthatnak az érdeklődők. Kü­lön „kincseskamra” őrzi a tár­laton az Anjou-kor érméit, fel­becsülhetetlen értékű arany­tárgyait. Látható a Kolozsvári testvérek híres Szent György szobrának másolata is. Kodály-hagyomány Nemzetközi népzenei találkozó Vásár, tudományos érteke­zés, dal, zene, tánc, népi ko­média — mindez a kecskemé­ti népzenei találkozó szombati programján. A Tudomány és Technika Házában a szomszé­dos országok és hazánk népze­nekutatói kilenc előadásban méltatták Kodály Zoltán zenei nevelését, népdalgyűjtését és szerepét a nemzetek ének­zene kultúrájában. Szóltak megőrzésének módjáról, to­vábbvitelének mikéntjéről, a páva- és a népdalkörök ebijeli szerepéről. Az igazi népi kavalkád a Domus Áruház előtti téren zaj­lott, ahol portékájukat kínál­ták a népművészek, s megszó. laltatták a nádsípokat, a do­rombokat, a bőrdudákat és a többhúros citerákat. Többségé­ben eredeti népművészeti munkákat árultak, réztárgyak, cserepek vártak vevőre. Áru lett ismét a kiskunok pörgeka- lapja, amit jól egészítettek ki a megyebeli szűcsök remekei. A szabadtéri színpadon a né­pi együttesek váltották egy­mást és népzenészek emelték a hangulatot. Szív és értelem A rajztól a plasztikáig Holdas György tárlata Szentendrén Kitüntetésben általában azok részesülnek, akik tevékenysé­gükkel, különleges tetteikkel kivívják a közösség elismeré­sét. Kitüntetést, elismerő jel­vényt viszont az is készíthet, aki dokumentálni akar, nem elégszik meg az előbbiek szó­beli magyarázatával, vagyis láttatni szeretné mindazt, ami a jutalmat megelőző történést kiváltja. Holdas György szobrászmű­vész erre vállalkozik. S mert érdeklik és érintik világunk mindennapi megnyilvánulásai, ezért márványérmeinek jelen­tése az átadási ünnepségek ce­remóniájánál jóval több. Hol­das emberi mintákat állít elénk, viselkedési helyzeteket szemléz, a morális felelősséget fogalmazza meg. A szentendrei Műhely Galé­riában látott művei közül a márványérmek sorozatjelle­gükkel emelkednek ki. Nem melléktermékek, inkább elin­dítják a mindenkori látogató gondolkodását. Arra ösztönöz­nek, hogy az érdeklődők meg­fejtsék: hogyan kerülnek egy­más mellé művein a különbö­ző anyagok, legyen az mészkő­vel, márvánnyal applikált fém, fa vagy textil. A művész — mint általában a meghatározott munkát vég­ző, folytató kortársai — soha nem a véletlenekre építve al­kot. Nem úgy nézi tárgyait, mint az, aki először veszi azo­kat szemwgyre. A műtárgyak készítője problémát old meg: ritmusban, tömegben, formá­ban, színben, foltban gondol­kodik. Ezért aztán örömteli a felismerés, ha az első látásra megközelíthetetlen forma egy­szer csak megvilágosodik, mert tudatos építkezés eredménye. Holdas alkotásain is nyomon követhető mindez, ahogy az embert felülnézetben, oldalné­zetben és alkalmanként „met­szetemberként” ábrázolja — mintegy meghonosítva a fo­tóslátást a plasztikában. Ez az állandó figura-komplexum megfejtésre váró konstans RA DIÓ FIGYELŐ TABUK NÉLKÜL. Minden külön értesítés nélkül lett pénteken a rádió Jó reggelt! című műsora, de egyszersmint a széles közvélemény beszél­gető partnere Raft Miklós, a Minisztertanács Tanácsi Hiva­talának elnökhelyettese. S olyan izgalmas műsort szer­kesztett hivatásos partneré­vel, T ardos Júliával^ amilyen­re jómagam az utóbbi hóna­pokban nem is emlékezem. Raft Miklós aligha rendel­kezik írói, újságírói vagy rá­diós gyakorlattal. Ha a borot­válkozás, kávézás és gyerek­öltöztetés szokásos idejében mégis oda tudott szegezni ben­nünket a készülék mellé, an­nak megszívlelendő oka lehet. S szerintem ez nem más, minthogy Raft Miklós hivata­lát úgy értelmezi, mint vala­miféle népképviseletet. Sze­rinte — ezt érezni minden hangsúlyából —, nem mi, ál­lampolgárok vagyunk a hiva­talokért, hanem fordítva, ők, s ő szolgál és képvisel ben­nünket. Ezért tudott e magas beosztású hivatalnok a legké­nyesebb kérdésekről is ter­mészetesen és őszintén szólni hozzánk. Olyan problémákról, amelyeket a kisebb beosztá­sú kollégái sokszor nagy-nagy titokzatossággal, tabuként ke- zclnck A téma — mintha csak ki­fejezetten nekünk, Pest me­gyeieknek találták volna ki —, a társközségek, a közös taná­csok dolga. Az elnökhelyettes . nem félt kimondani, hogy a felnőtt, társadalomnak magá­nak kell eldöntenie, mi jó ne­ki, s nem szorul felülről jövő ■gyámkodásra. Szerinte az elő* zőekben emlegetett államigaz­gatási reform összességében sikeres volt, de most már egy évtized múltán a választók­nak döntenie kell tudni arról, hogy az ő esetükben is be­vált-e a kezdeményezés, akar­ják-e a közös tanácsot, az egyesült települést. S ha nem — élve demokratikus joguk­kal — válasszanak nekik megfelelő képviseleti formát. Szívem szerint szólt Raft Miklós akkor is, amikor el­ítélte a jószándékú, de a fel­adatokat mégis csak dogma­tikusan értelmező tisztségvi­selőkét, akik a társult közsé­gek lakóinak fejéből egyszer, s mindenkorra szeretnék ki­törölni a külön-külön végig­járt múltat. Aprópénzre váltva az ara­nyat érő szavakat, ez azt je­lenti, hogy a most már pél­dául Verőcemarosnak neve­zett nagyközség lakói nyugod­tan mondhatják, hogy egyfe­lől segédkeztek a kismarosi óvoda építésében, vagy hogy ők a Verőce focicsapatának drukkolnak.1 Ettől még senki sem sütheti rájuk a haladás ellenségének bélyegét. A HÉTVÉGE SZÁZAD- SZOR. Egy műsor, ha megélte a századik adást, már nem le­het gyöngécske. Mert igaz u^yan, hogy a rádiónak nem tudunk visszabeszélni, de higgye el a kedves hallgató, hogy e hatalmas szervezet is kíváncsi a véleményünkre. Tudományos igényű felméré­sek és ellesett utcai beszélge­tések egyaránt formálják a rádió műsorát, nem is beszél­ve a remélhetőleg a közönség véleményét is kifejező kriti­kákról. S igaz az is, hogy eb­ben a szó erejével dolgozó élő-újságszerkesztőségben nincs olyan ember, aki ne a közönség szimpátiájáért dol­gozna. E nemes célt korábban a Szombat délelőtt, most a Hétvége címen jelölt műsor­nak szinte maradéktalanul si­került . elérnie. Alighanem azért, mert sohasem akartak mást, mint egyenrangú be­szélgető társunk lenni a félig munkás, félig pihenőidőnek számító hétvégi szombat dél- előttökön. Gobbi Hilda, a mostani hét­vége egyik vendége fogalmaz­ta meg ezt az igazságot, s ne­kem már nincs is más dolgom, mint közölni az olvasóval: mélységesen egyetértek a mű­vésznővel. Csulák András Történelem elem, kulcs és fogódzó a szob­rász oeuvre-jében. Holdas most is, akár néhány héttel ezelőtt az óbudai Zichy- kastélyban rendezett tárlatán mintegy felrajzolja mondani­valóját. Ügy jut el a rajztól a domborműigényű éremig (na­gyobb darabjai majd három­negyed négyzetméteresek!), hogy közben önálló értéket, szuverén plasztikát teremt. Nem megismétel, nem szent­endrei motivumrendet keres, hanem átértelmez. Megalkotja saját jelképi világát, amelyben a figura különböző . beállítá­sainak éppen olyan szerepe van, mint az elvont közlés­módnak. A kitüntetést úgy akasztja szitanyomatain váll­fára, mint más a szekrénybe a ruhát. Ebből a történelmet tisztítótűzként szemlélő néző­pontból aztán kiderül, hogy nemcsak az ínyencekhez, a hozzáértőkhöz szólnak Hol­das alkotásai. Az egymástól idegen anyagok természetsze­rűen tapadnak egymásnak: a fogpiszkálók tömege a már­ványban rasztert jelez, a klisé élővé alakítja a fotogrammal jelzett világot, a kőkeretbe he­lyezett és leplombált golyóbis egy megtört üveglappal o sé rülékenységből adódó kiszol­gáltatottságot szedi külön rendbe. Azt már megszokhattuk, hogy a szentendrei kiállítások többsége az élet aktuális kér déseivel foglalkozik. Holdas sem tesz másként. Nem egy az egyben enged a látvány és a gondolat csábításának, hane(n áttételesen keresi meg közié seinek plasztikai, rajzi értéke­it. A kiállításon látható egy márványszobor, amely majd hogynem feliilnézetből érzé­kelteti az EMBER-Y Ez a fe­hér márvány figura Holdas legkonkrétabb és legtisztább munkája. A végtelenségig le­egyszerűsített formák úgy szer vülnek egymáshoz, hogy a lá­togató keze szüntelenül simo­gatni akarja. Ekként aztán nem csodálkozhatunk megérzé­sünkön: a szobor visszaadja az emberi szív lüktetését. M. Zs. A fakultáció és az érettségi Jobb átlaggal újra tekintélyt Megváltozott idén a gimnáziumok élete: ötnapos az oktatási hét, tíznapos a ciklus. Ám a negyedikesekre még más újdonság is vár. Ok azok, akik elsőként tetjes egé­szében végigjárják a fakultatív oktatás. útját, ezután új érettségi szabályzat szerint — öt tárgyból — matu­rálnak, s a továbbtanulni szándékozók új rendben fel­vételiznek az egyetemekre, főiskolákra. A szó az érintetteké, a budakeszi negyedikes "gimna­zistáké. magyar kimaradt. Azért vá­lasztottam helyette a földraj­zot, mert a magyar felvételi­től kevésbé tartok, a földrajz viszont kell az érettségihez. Taktikáztam. Nem szeretném, ha biológiából, vagy fizikából kellene érettségiznem. Melyik lesz a.kötelező? Alt Iván testnevelési tago­zatos: — A Honvédban ké­zilabdázóm, ezért választottam a testnevelési tagozatot. A port — tudom —, önmagá­ban kevés. Edző és tanár sze­retnék lenni. Főiskolára je­lentkezem. A fakultatív tár­gyak közül a gépírást és a földrajzot választottam még tavaly. * A földrajzot azért, mert ezzel párosítják a tanár­képző főiskolán a testnevelési szakot, a gépírást pedig jobb híján, ugyanis a többihez ide­gen nyelvet kellene tanulnom, azt pedig nem szeretem. A lé­nyeg a testnevelés. A tagoza­ton heti öt óránk van, ebből kettő a szabad sávban, így he­tente két órányival többet kell az iskolában töltenem, mint­ha a másik — nem tagozatos —, osztály diákja lennék. — Négyes tanuló vagyok. Ügy érzem, sikerülni fog a felvételi vizsga. Már készülök rá. Sajnos* ez évtől hat tan­tárgy harmadik és negyedik év végi osztályzatát veszik figye­lembe a felvételnél, így ke­vesebb energiát fordíthatok a számomra fontos két tárgyra. Ugyanakkor az érettségire is sokat kell tanulni, mert most még azt sem tudom, hogy a matúrán kötelező magyar, ma­tematika és történelem mellett mi lesz a többi vizsgatárgy. Szeretném, ha az érettségimse lenne rosszabb a négyesnél... Berki Ildikó szintén a föld­rajz-gépírás párost választotta a fakultatív tantárgyak közül, így mondja: — Eleinte csak azért, mert gyanítottam, hogy később ezeknek veszem a leg­több hasznát. Azt sem tud­tam, van-e tehetségem a gép­íráshoz. Még most, a negyedik év elején sem döntöttem el, milyen foglalkozást válasszak, mit tanuljak az érettségi után. Közepes az eredményem. Jó lett volna, ha a gépírást ide­gen nyelvvel párosítják, de nem így történt. Ha más meg­oldás nincs, gépíró leszek. Ne­kem tetszik, hogy szabadon lehet választani a tantárgyak közül, így azért neki tetsző munkát is könnyebben talál az ember, hiszen akad, amiben már járatos. Jeszenszki Gábor már hatá­rozott: — Az egyetemre pá­lyázók, magyar-történelem szakra, vagy a jogra. A fa­kultáció kezdetén a történe­lem, földrajz, német tantárgy­hármas mellett döntöttem. A Elsőnek lenni nehéz — Húszán vagyunk az osz­tályban, s mindenki tudja, ho­gyan folytassa az életét a gimnázium után. A fakultatív oktatás éppen arra jó, hogy az ember azzal foglalkozzon, ami érdekli, aminek hasznát veszi. A tavalyi negyedikesek meg nem választhattak, érthető, sokkal bizonytalabbak voltak, mint mi. Persze elsőnek lenni sem könnyű. A testnevelés sza­kosok például tavaly szívesen tanultak volna sportszervezési ismereteket. Idén már van ilyen fakultatív tantárgy — a harmadikosoknak. Az utánunk jövőknek biztosan jobb lesz. A harmadik B osztályfőnö­ke, Németh László mondja: — Az osztályom diákjai, 27-en már a második fakultatív rendszerben tanuló generáció­hoz tartoznak. Az első évben — ez volt a felzárkóztatás szakasza — a különböző isko­lákból érkezett, eltérő i tudású gyerekek adtak munkát. Az azonos osztályzat nem mindig takar egyforma teljesítményt, felkészültséget. így , magyar­ból, matematikából „szintre kellett hozni” a gyengébbeket. — Másodikos korukban — az orientációs szakaszban — pályaválasztási témájú órákat tartottunk, képességeik felmé­rése, érdeklődési irányuk meg­állapítása, s egyes pályák, to­vábbtanulási lehetőségek is­mertetése volt a cél'. Emellett a szabad sáv két órájában már választhattak: matematikát vagy biológiát. Ez- évtől ők is fakultatív rendben tanulnak nyolc tantárgy és kétféle gya­korlat közül válogathattak. Elégedettek a kínálattal a gyerekek, mert fedi az érdek­lődésüket. — A negyedikeseket is ta­nítom, történelemre, földrajz­ra. Jó a fakultatív oktatás, mert_ a tantárgyaim iránt ér­deklődő fiatalokkal most töb­bet foglalkozhatok, jobban el­mélyedhetünk az ismeretszer­zésben, több idő jut a nagy erőpróbákra való felkészülés­re, vagy az üzemlátogatásra, a fiatalok önálló kutatására. Az ilyesfajta munka viszont a pedagógustól nagyobb erőfeszí­tést kíván. — Az idei tanév újdonságai összefüggenek egymással, az új középiskolai tanterv miatt — így beszél a gimnázium igazgatója, Szabó Gyula. — Kezdjük a fakultatív ok­tatással. Most először a 49 ne­gyedikes is választhatott, s he­tenként 11 órában — az ösz- szesnek egyharmadában —, azt tanulhatja, amit szeretne. Évfolyamonként két-két pár­huzamos osztály van a gimná- . ziumban, így 10—11 kettős vagy hármas tantárgycsoportot állíthattunk össze. Csaknem minden tanulónk talált neki megfelelőt, de volt olyan gye­rek is, aki iskolát változtatott, mert ragaszkodott a kémiá­hoz, de a kémia kimaradt a választható tárgyak közül. En­nek az az oka, hogy egy cso­porthoz legalább 8 jelentkező' kell, s csak, hárman akadtak, akik a kémiát kérték. A gép­írást sajnos nem lehet össze­hozni az idegen nyelvvel — ezt fájlalta Berki Ildikó —, mert a ciklusonkénti 8—12 órás gyakorlati képzéshez csak 4 órás elméleti oktatás társul­hat, az idegen nyelveket1 pe­dig 6 órában kell tanítani. — Ami a fakultációt illeti, korai lenne még értékelni, hi­szen a felvételi vizsgák ered­ményei jelentik a mércét. Az viszont máris nyilvánvaló, hogy a gyerekeknek, s a pe­dagógusoknak tetszik. Még akkor is, ha az iskolára több­letfeladatokat ró, s ha emiatt több tanterem kell. Nálunk a gyakorlati teremben, a tanári ebédlőben is foglalkozásokat tartunk... Tanárnak, diáknak tetszik — Az érettségiről röviden:* vizsgaszabályzatot már kézhez kapták a nevelők, rövidesen megismerik a diákok, a szülők is. Tavaly óta annyi változott csupán, hogy a három kötelező tantárgy mellé kettőt kell még választáni, egy idegen nyelvet, s egy másikat. A matúra ered­ménye nem számít a felvételi­nél, de'továbbra is feltétele marad a továbbtanulásnak. Az érettségi presztízse aligha csökken majd, mert jó néhány szakma tanulása is az érettsé­gihez kötött. Orvosi műszerész, fogtechnikus például csak az lehet, aki átment ezen a vizs­gán. — A felvételi pedig a ko­rábbinál egyenletesebb tanu­lást kíván a fiataloktól. Több tantárgy eredményeit veszik figyelembe, általánosabb fel­készültségű diákokat várnak a felsőoktatási intézmények. A tanév elején sem fér kétség ahhoz: nagyobb lesz a felada­ta idén a pedagógusoknak, s a gimnazistáknak egyaránt. V. G. P. Politikai könyvek Három érdekes regény Az elmúlt hetek kiadói terméséből ezúttal három regényt ajánlunk olva­sóinknak, egy önéletrajzi ihletésű, egy történelmi és egy tudományos-fantasz­tikus könyvet. Pirkadattól (telelőig támasztoUam fea két tanyasor lakóit, még az ismerős ku­tyaugatást is hallom, látom a gólya­fészket a rezgőnyárfán, hallom kelepe­lésüket, miután megetették fiókáikat. Visszatérnek mind, pedig - már nin­csenek sehol...” — így vall könyvéről a szerző, Csizmadia Imre, aki nagyon szép kötetet tett le az asztalra. Műve híradás a vásárhelyi pusztáról, a ta­nyákról, amelyek már elsüllyedtek a változó világban. Csizmadia a századelőn a vásárhe­lyi pusztán élt, s úgy látja, láttatja a világot, ahogy gyermekkorában meg­ragadt benne. Jó könyv a Pirkadattól delelőig, több mint regény, hiteles val­lomás egy eltűnt életformáról, megrá­zó képsor a tanyavilágról. Nagyon szép szavakkal, gyönyörű emberséggel eleveníti meg azt az idő­szakot. amikor családja visszavárta az első világháborúba elhurcolt apát-fér­jet, azt az időszakot, amikor az egy­mást váltó reakciós rezsimek megne­hezítették a szegényember amúgy is nehéz életét. A könyv tanulsága sze­rint ilyen körülmények között is talál­tak örömet a tanyán élők. A névnapo­zások, a bálozás, a lakodalmak, a ku­korica- és a tollfosztások és megannyi más paraszti szokás enyhítette a hét­köznapok fáradságos munkáját. Tanulságos a könyv azért is, mert re­mekül mutatja be, hogy a család ho­gyan tudott örülni a becsületesen vég­zett munkának, a takarosra sikerült asztagnak, a fáradozásokért cserébe kapott jó termésnek. Nemcsak önélet­rajzi regény ez, hanem kordokumen­tum is, az élet perifériájára szorult százezrek emberségének dokumentuma. At P<Sió »rá vár HunVadV Júzsef re­‘M gényét azoknak aján­lom, akik szeretik a romantikus törté­nelmet, a magyarság hajdani dicsősé­géről szóló írásokat. Ugyanis a szerző legújabb kötetében annak a hősi helyt­állásnak állít emléket, amellyel 1532- ben — 450 évvel ezelőtt — Jurisics Miklós és a vár védői megakadályoz­ták, hogy a törökök elfoglalják Kősze­get. Valóságos meseként jelenik meg a könyv lapjain a történelem, hiszem szinte a csodával határos história az, ahogyan a kőszegi vár védői véghez- vitték tettüket: megállították a Bécsre törő törököket. Az író érdekesen jele­níti meg a történteket, előítéletek, ön­zés, árulás, gyávaság hiába próbálta megbontani a védők sorát, nem sike­rült, mert a személyes bátorság és az emberség a regényben és a valóságban is legyőzött minden akadályt. A harfttva p!p Aki szereti a tudómé­rt Dili Ult J UE nyos-fantasztikus iro­dalmat, az olvassa el Ivan Jefremov szovjet szefrző könyvét. A borotva éle című regényben valóban fantasztikus dolgok történnek, bár a szerző a való­ságos jelenségek hiteles leírásával igyekszik feltárni az emberi test és lé­lek rejtett tartalékait, titkait. A több szálon futó, a fél vil_ágot átölelő törté­net középpontjában egy titokzatos fe­kete korona és annak különös kisugár­zása áll. Több csoport is meg akarja szerezni a nagy energiát rejtő koronát és ezért megindul a hajsza utána. Mind­ezek leírásával a könyv térben és idő­ben több dimenziójúvá válik. A könyv társadalmi-filozófiai kérdé­seket is érintve próbálja meg bemutatni a tudománynak az életben betöltött szerepét, érdekes, lebilincselő kalandre­gény formájában. • Gall Sándor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents