Pest Megyei Hírlap, 1982. szeptember (26. évfolyam, 204-229. szám)

1982-09-11 / 213. szám

i

KTunap

1982. SZEPTEMBER 11., SZOMBAT

Színházt t.f vét

Rockszínház és vidéke

' 1980. nyarán a margitszigeti kert- i mozi szabadtéri [színházi előadások l céljaira alig al- * kalmas színpadán létrejött egy előadás, amelyről akkor még nem lehetett sejteni, hogy mérföldkő lesz a magyar rockzene (és a rockzenés színház), történetében. Egy alkalmi — mert az alkalomra összeverbuválódott — társulat bemutatta az Evita című rock-musicalt, a Jesus Christ Superstar szerzőinek, Andrew Lloyd Webbernek és Tim Ricenak a művét.

Mindössze két év telt el azóta, s mégis úgy tűnik: valamikor az ősidőkben zajlott le ez a nagy visszhangot kiváltott vállalkozás. Az akkori nézők és az akkori közreműködők szinte történeti eseménynek tekinthetik ezt az előadást, melyről magáról, de különösen a létrejöttét megelőző eseményekről ma már legendák szólnak. Ezekből annyi mindenesetre igaz, hogy két fitalember: a megszállott szervező, Miklós Tibor, és a nem kevésbé megszállott zenész, Várkonyi Mátyás, miután csak tíz előadásra kaptak — ingyenes — engedélyt, de az engedélyhez nem kapták kézbe a darab librettóját és partitúráját, a komplett lemezkiadásról írták le a szöveget, s a zenét is. Miklós Tibor, aki 1972-ben már lefordította, s egy alkalmi együttessel szűk körben elő is adta a Jesus Christ Superstart, most is kitűnő fordítást készített, Várkonyi pedig valóságos csodát művelt a szinte lehetetlen módon leírt és betanított zenei anyaggal. Az Evita, s . benne néhány fiatal művész — Kovács Kriszta, Eszményi Viktória, Szakácsi Sándor, Szolnoki Tibor és mások —, valóságos felfedezést jelentett, s egyben egy műfaj frontáttörését is hozta. Egy évvél később nagyjából ugyanez a társulat már eredeti magyar rockmusicallel, a Sztár csinálókkal

jelentkezett (szerzői: Miklós Tibor és Várkonyi Mátyás), és ezzel az előadással bejárta a fél országot. A siker meggyőzte az illetékeseket: ezt a mű fajt érdemes lenne tovább ápolni, s érdemes lenne együtt tartani a társulatot. így jöhetett létre ez év tavaszán — a Művelődési Minisztérium és a KISZ hathatós támogatásával —, a Rock Színház, immár önálló, komplett társulattal, önálló műsorral. A nyarat ismét végigjátszották a Szlárcsiná- lókkal és egy Lázadók című összeállítással, s időközben megnyertek egy nemzetközi pályázatot Finnországban, melyet eredeti, egyfelvonásos rockkompozícióra írtak ki. A színház él és erősödik; első évadja műsortervében ott szerepel már a Magyarországon tizenhárom évvel ezelőtt bemutatott, s azóta sem játszott alapmű, a műfaj vitathatatlanul klasszikus alkotása, a West Side Story is.

M

int minden, persze a Rock Színház sem előzmények nélküli. A rock színpadi műfajként először épp az említett Bernstein musical frontáttörése nyomán honosodhatott meg nálunk, _s ráadásul eredeti magyar művek révén. A Vígszínházban 1973-ban mutatták be Presser Gábor zenéjével, Adamis Anna verseivel a Déry Tibor-mű- ből írt Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról című zenés darabot, Marton László rendezésében. Ez a színpadi alkotás több, egyszerre^ és együtt jelen lévő tényező hatására jött létre. Egy: adott volt egy igen nagyfokú érdeklődés a rock, s ezen belül a színpadi rock iránt. Kettő: voltak megfelelő tehetségű zenészek és szövegírók, ak'k ezt a műfajt hazai főidbe tudták plántálni. Három: a Vígszínházban, szinte véletlenül, éppen együtt volt egy tehetséges fiatal színészgárda, mely a műfaj hármas követelményének — egyformán kifogástalan játék-, ének- és tánctudás — eleget tudott tenni. Négy: akadt egy fiatal rendező, akinek voltak elképzelései a műfaj színpadi realizálását illetően. öt: kéznél volt egy kitűnő irodalmi alkotás, amely szinte kiáltott a zenés színpadi feldolgozás után. Hat: a Vígszínház vezetői pedig zöld utat adtak ennek a kísérletnek, és hamarosan kiderült: igen jó lóra tettek. A hatalmas siker aztán gyorsan megszülte a következő művet: 1975-ben bemutatták a Harmincéves vagyok című darabot, két évvel később pedig a Fejes Endre regényéből készült színpadi adapiációt, a Jó estét nyár, jó estél szerelem című művét (mindkettőben ismét Presser Gábor és Adamis Anna volt a szerzőpáros) Idén tavasszal pedig a Pesti Színház színpadán a Szörényi —Bródy szerzői duó Kőműves Kelemen rockballadája volt az újabb hajtás. Ezt is — mint az összes vígszínházi zenés bemutatót — Marton László rendezte.

Mindez azonban inkább csak a talaj előkészítése volt — ezt ma már elég világosan láthatjuk. Másrészt pedig ezeknek az előadasoanak a közönsége is más rétegekből került ki, mint az Evita és a Sztárcsinálók közönsége. (Nemcsak életkori rétegekről van szó.) Aztán: a Vígszínháztól végtére is nem várható el, hogy műsorát ilyen művekkel tűzdelje tele. Egy-egy előadásra persze érdemes vállalkozni, de ezt a műfajt nem lehet mellesleg csinálni. Mint ahogyan az Operett Színháztól sem várható, hogy — bár játszik musicaleket — igazi és „főhivatású” otthona legyen a rockszínpad alkotásainak.

D

e — amint az lenni szokott — az új vállalkozások még újabbakat szülnek. Az alkalmi társulás példát adott, miképp lehet egy ilyen társulásnak színpadképes művet létrehozni. Az Evila és az Evita folytatása nélkül tehát aligha jöhetett volna létre —. mintegy a nyári szezon záróakkordjaként —, a Városmajorban a Krízis című „rock story”, ahogyan alkotói, a szövegíró S. Nagy István és a zeneszerző Máté Péter nevezték. Ez a színház „kisvállalkozás”, melyet azért megfelelő művelődéspolitikai szervek is támogattak, s nem kis összeggel, korunk nagy témáját, az erőszakot állítja a történet középpontjába, méghozzá mai, itteni csövesek közt játszódó cselekmény keretében. Ami persze érdekes, izgalmas és hatásos is lehetne, ha ez a sztori az erőszak tömegpszichológiájának. s az erőszak mai, konkrét formáinak az alapos ismeretét, s ezeknek az ismereteknek a színpadi, drámai művé való formálásának a képességét mutatná.

Takács István

Hiányzó tanítók, nevelők

Amire gyógyírt kell találni

Integrációs törekvések, ötnapos iskolai hét, s az új tantervek bevezetésének folytatása, ezzel együtt pedig stabilitásra törekvés jellemzi az augusztus 30-án kezdődő tanévet — írtuk lapunk augusztus 19-i tudósításában, mely a váci tanév-előkészítő tanácskozásról szólt.

Háromezerrel több idén az általános iskolás, mint volt az elmúlt oktatási évadban, s nem csekély a tantestületek feladata. Hogy teljesíthessék, ahhoz nyugalomra, stabilitásra van szükség. Mégis, esztendőről esztendőre (a mostani tanév sem kivétel) a pedagógus- hiány gondjával küszködnek a megye iskolái...

Akik elmentek

Pomáz, 1. számú általános iskola. Az igazgatónő, Faragó Zsuzsanna mondja: — A nyáron három pedagógus hagyta el az egy éve avatott iskolát. Két fiatal tanítónő a tisztavatás után férjével elköltözött. Mindketten fájó szívvel búcsúztak. Elment az Iskolából egy orosz—történelem szakos tanárnő is.

— A tanárnő helyett találtunk másikat, de a' két üres tanitói posztra senki sem jelentkezett. A napköziben tavaly három, idén négy üres állás várt gazdára. Oj lakótelep iskolája a miénk, s mivel idén több a diákunk, kaptunk még két napközis és egy tanitói állást. De csak . státust, pedagógust sajnos nem. összesen kilenc szakképzett nevelő hiányzott a tanítás kezdetekor.

Nem különb a helyzet a település 2. számú iskolájában sem. Titton Miklósné igazgató: — A pályázati hirdetések idején egyetlen tanító jelezte, hogy elmegy. Aztán — a pályázati időn túl — még két tanítónő és egy tanár hagyta el az iskolát, mert közelebbi munkahelyet talált. Egy napközis nevelőnk ötéves külföldi kiküldetésre indult a férjével, ketten gyesen vannak, s a két újonnan kapott tanítói és napközis állásra sem leltünk pedagógust, így szeptember első hetében a tantestület 20 százaléka — tíz nevelő — hiányzott.

Talán, ha lenne szolgálati lakás, könnyebben boldogulnánk. Minden jelentkező első kérdése az: van-e lakás? A tanács kedvezményes áron kínál telket a nevelőknek, soron kívül helyet kapnak a társasházépítési akciókban, jár nekik a pedagógusok lakás- építési kölcsöne is. De amíg építkezik valaki, addig is laknia kell valahol.

Keresni késő

Szendrődi Ferencné, a

szentendrei járási hivatal művelődési osztályának vezetője is sorolja az adatokat: — Augusztus 30-án úgy kezdőjelenet a Krízis előadásából

dött a tanév, hogy a járás 12 iskolájában 27 állás maradt üresen. Ezenkívül gyesen van a nevelők 7,4 százaléka, újabb 28 pedagógus. A pályázatokat június végén zárták le országosan — ez az állásváltoztatás „hivatalos’ útja. Ezután, augusztus 15-ig szabad volt a vásár, aki pedagógust keresett s aki új munkahelyet, választhatott. Ebben az időszakban 24-en hagyták el a járás iskoláit, a megelőző pályázati időben összesen négyen. Ide kívánkozik az is, hogy jó néhányon az utolsó pillanatban jelentették be távozási szándékukat. Akkor, amikor már szinte lehetetlen helyettük mást találni.

— így a két műszakban dolgozó pedagógusoknak — megnőttek idén a terheik — még helyettesíteniük is kell. Azt pedig mindenki tudja: a szakképzetlenek alkalmazásával — ha mégoly rátermettek, törekvőek is — nem emelkedik az oktatás-nevelés színvonala.

— Pomázon valóban gond a lakás, de nem mindenütt az: Pilisszántón például szolgálati lakással hirdették a magyar—ének szakos nevelői állást, mégsem találtak megfelelő embert a tanév elejéig. Szigetmonostoron is lakást kínálnak a tanítónak, ha jön. Augusztusban sorra jártuk a pedagógusképző intézeteket, hogy az utolsó éveseket rábeszéljük: munka mellett folytassák tanulmányaikat. Egyetlen fiatal jött el Egerből.

Meríteni, de honnan?

Vörös Gézának, a Pest megyei Tanács főtanácsosának szavai arról tanúskodnak: hiányzik az ember. Nevezetesen 152 tanító (közülük 65 napközis nevelő), 197 általános iskolai tanár, 33 gyógypedagógus. Ennyi azok száma, akiknek a tanév elején munkába kellett volna állniuk Pest megye iskoláiban, hogy minden meghirdetett állást szakképzettek tölthessenek be. A pályázatok eredménye az idén kedvezőtlen. Míg a korábbi években 50 százalékos volt a jelentkezés, most alig több, mint 30.

— Pedig nem keveset tettünk a megoldásért — így Vörös Géza. — Átlag 300—500 forinttal többet kínáltunk a frissdiplomásoknak a kezdő

fizetés alsó határánál. Minden pedagógusképző intézménynek elküldtük az üres állások listáját a pályázati idő után is. A jelentkezőket 32 szolgálati lakással, 18 szobával, 70 szolgálati hellyel

várták, mégis, némelyik gazdátlan maradt. A Pest megyei Tanács évente 100—110 pedagógusjelölttel köt tanulmányi szerződést. A megye gondjainak enyhítését szolgálta a zsámbéki tanítóképző főiskolai tagozat létrehozása, s az, hogy Zsámbékon levelezőket is oktatnak, nemkülönben, hogy idén speciális képzést kezdenek: az első éven nappali. a második és harmadik éven levelező formában folytatják tanulmányaikat a leendő tanítók. ^

— Mégis kevés mindez. A megyében ugyan minden második érettségiző középiskolás továbbtanul felsőfokon, s közülük minden második a pedagógusi hivatásra készül, az abszolút számuk évente 400 körüli csupán, mer.t a középiskolákban most népesedési hullámvölgy van. Ha a főiskolára jelentkező 400 fiatal mindegyike tanítói-tanári diplomát kapna, az sem lenne elegendő, mert az általános iskolák évente 600—700 nevelőt várnak.

Az okokról, a probléma

megoldásának lehetőségeiről kérdeztük Szövényi Zsoltot, a Művelődési Minisztérium pedagógusképzési osztályának vezetőjét.

— Nem pusztán Budapest elszívó hatásáról van szó, hanem olyan korábbi hibákról is, amelyek most éreztetik hatásukat. Például a tanítóképző intézetek felsőfokúvá emelésével 1959-ben 1500 körüliről 900 alá csökkent az évente diplomázó tanítók száma, ez pedig a pedagógustársadalom elöregedéséhez vezetett. Közrejátszott az is, hogy a középiskolák nem szolgáltattak megfelelő merítési alapot a pedagógusképző intézményeknek.

— A sokat emlegetett pályaelhagyás szerepe csekély, egy közelmúltban készült statisztika szerint körülbelül ugyanannyi szakképzett nevelő keres más munkát, mint ahányan visszatérnek az iskolákhoz. Tény viszont, hogy a pedagógusáramlás hagyományai nagyon csekélyek hazánkban, így nem lehet számítani arra, hogy az ország távolabbi részeiből tömegesen vándoroljanak a pedagógusok oda, ahol hiányolják őket. Ezért látnak el regionális feladatot a tanítóképző intézetek. A meglevő pályázati rendszer helyett pedig — vitathatatlan — az érdekeltségen alapuló elhelyezkedési rendszert kellene kidolgozni.

V. G. P.

Tárlat a Műcsarnokban

Új Barcsay-képek

Ritka adománya az életnek, hogy egy nyolcvanharmadik életévében levő alkotó friss szemléletű, új művekkel jelentkezzen. Ez a csoda a szemünk előtt történik, méghozzá Szentendrén és Budapesten, Barcsay Jenő műtermében. A mester mintegy önmagát megújítva festi újabb és újabb alkotásait, folytatva azokat a konstruktivista törekvéseket, amelyeknek a korábbi példái a Pest megyei Művelődési Központ mozaikjában, s a Barcsay-gyűjte- ményben követhetők nyomon.

A Műcsarnokban tegnap megnyílt kiállításon — amely nélkülözött minden ceremóniát — a nézők, érdeklődők, tisztelők, barátok sallangmentes egyszerűséggel csak besétáltak a terembe, s átadták magukat a képek szemlélésének, ahol kis és nagy méretű alkotások , egyaránt megtalálhatók. A legtöbb mellőzi a figurát, a színek és a formák szigorú kompozíciós elvével él. Barcsay ezekben az utóbbi öt esztendőben festett munkáiban is megőrzi a természet- elvűséget. Mindenekelőtt abban, hogy egy eredendően tiszta formarendet teremt újjá, a színeket redukálja, de olykor két szín, a fekete és fehér, vagy a fekete és szürke egy- másmellettisége is elegendő számára, hogy műveiben gondolati egységet teremtsen.

Barcsay egyre szigorúbb önmagához. Az a következetesség és tudósi alaposság, ami világhíres anatómiájában megnyilvánult, ezúttal is folytatódik. Csakhogy míg ott az emberi test volt a kiindulópont, ezúttal az emberi szellemet veszi bonckés alá. Feszesen vallatja a formát és szinte a végtelenségig leegyszerűsíti színhangjait. Léptékét megtartva így is érzelmekkel dúsítottan beszél Barcsay Jenő, akinek a tárlata október 24- ig tekinthető meg.

M. Zs.

Amatőr játékfilmeseknek

Országos szemle

Pénteken Tatán megkezdődött az első amatőr játékfilmszemle. A korábbi amatőrfilmszemléken valamennyi műfajban készített kisfilmek vettek részt; most rendeznek első ízben olyan találkozót, amelyen kizárólag játékfilmekkel szerepelnek az alkotók.

A Komárom megyei művelődési központban kezdődött háromnapos találkozón 30 játékfilmet vetítenek a Mihály- fy László filmrendező vezette zsűri és a közönség előtt. A bemutatókat szakmai előadások és viták követik. Vasárnap délelőtt kerül sor az eredményhirdetésre, s a díjnyertes alkotások bemutatójára.

. Hiába, no, aki egyszer elkezd folyamatosan jelen lenni a képernyőn, annak a személyéhez előbb-utóbb valamiféle állandó minősítés kapcsolódik. Hadd ne mondjunk most neveket, inkább csak arra emlékeztetünk, hogy ugyebár van a kamerák világában élők között kisokos, főpedáns, aranyoska, szépek szépe, érvlovag — hogy csak néhányat említsünk eme titulusok közül. (Szegény, korán elhalt Varga József országszerte ismert beceneve a Savanyú Jóska volt, amely átkeresztelés miatt — lévén jó humorú ember — egyáltalán nem haragudott, hanem éppen a közönség szeretetének a jelét látta benne.)

Nos, ami a Stúdió ’82 című kulturális hetilap gazdáját, Érdi Sándort illeti, hát reá a közlő, az ismertető jelzés illik a legjobban, mert most már nemcsak műsor műsorra, de évre év, s rendre azt tapasztaljuk, hogy ő csak mondja, mondogatja korrekten megfogalmazott szövegét, és ne adj isten, hogy egyszer is kizökkenne ebből a higgadt előadói modorból. VaV-FIGYELO

lamelyik lapunkban már nevén is nevezték ezt az Érdi- stílust, ami jól jelzi, hogy higgadt, passzív műsorvezetői magatartása valóban feltűnővé vált.

Ám nemcsak az vált feltűnővé, ahogyan Stúdió gazdája jelen van, hanem legalább annyira az is, hogy nemigen szeret határozottabb igeneket és nemeket mondani ez az audiovizuális hetilap. Igen, inkább csak úgy elmondja, -mondogatja, hol mi volt, mi lesz, de arra, hogy a szerkesztőség a saját határozott véleményét is hangoztassa, példa ritkán akad.

A dfríí Órái. S ha már a

Stúdió heti egy óráinak pasztellesen egyhangú, a kényesebb kérdésektől következetesen óvakodó modorát hoztuk szóba, hadd jelezzük egyúttal azt is, miszerint Czigány György sorozatát, a Csak a derű óráit számolom ... című műsort is valami hasonlóan untató, az átlagnézőt kirekesztő mesterséges fennköltség hatja át.

Bizony legutóbb is kifelejtődött ebből az összeállításból mindenféle pezsdítőbb szellemi izgalom, és ha Nemes Nagy Ágnes meg ‘Kálnoky László egyszer-másszor nem merészkedik privátabb mondanivalójával közvetlenebbnek mutatkozni, hát el nem kerülhettük volna a folyamatos bóbis- kolást.

Jogi esetek. Míg ellenben a

Jogi esetek váltig tágra kerekíti a tekinteteket. Függetlenül attól, hogy szerkezete egyáltalán nem változik — pedig azért már ki lehetne találni valamit az egy példa, egy magyarázat fölépítés felfrissítésére — jelentkezésről jelentkezésre ott durrog benne elegendő puskapor. Egyszerűen nem lehet nem figyelni rá hála azoknak a faramuci feladványoknak, no és a dr. Erőss Pál vezette szakértői csapatnak.

Akácz László