Pest Megyei Hírlap, 1982. szeptember (26. évfolyam, 204-229. szám)

1982-09-11 / 213. szám

1982. SZEPTEMBER 11., SZOMBAT ♦ ífMW V xJlmap Gyereknek olcsóbban A szőlőárus A napokban Nagykörösön a Ceglédi úton jártam. Az egyik sarkon kis széken ülve, három láda szőlőt árult egy idős asszony. — Ki termelte ezt a szép szőlőt? — kérdeztem tőle. — A lányom családja ter­melte, a Tázerdőben. És még tavaly olvastuk a Nagykőrösi Hírlapban, hogy a termelő egész nap árulhat gyümölcsöt, a kijelölt helyeken. Most az idén mondtam a lányomnak, hogy megpróbálkozom a szőlő­eladással, és egy hét óta itt árulom. A szép, jó szőlőt szí­vesen vásárolják. — Hogy adja a szép fürtö­ket? — A kardinál kilója 24, a favorit 22 és az Irsay Olivér 18 forint. A kedves, idős asszonyt olyan 60—65 évesnek néztem, de azért megkérdezem, hogy hány éves? — Hát, bizony, már 90 — mondotta mosolyogva. Majd elmesélte, hogy Jászberény­ben laktak. A férje gazdálko­dó volt, de 1952-ben meg­halt. Később eljött a leányá­hoz Kőrösre. Közben odajött két 6-7 éves forma kislány. — Szőlőt szeretnék venni — mondotta az egyik —, de nincs, csak hét forintom ... — Nem baj, kedves — vá­laszolt az idős asszony, öz­vegy Bella Ferencné, és ki­mért a kislánynak fél kiló sző­lőt. Majd hozzám fordult: — Tudja, nekem minden kisgyerek az unokám ... És árulta tovább a szép csemegeszőlőt. Kopa László Konyhakész csirkék •-'vv•' V • * . > TT Pest és Nógrád megye, valamint a főváros élelmiszer-áru­házainak csirkehúsellátásáról gondoskodik a hernádi Március 15. Termelőszövetkezet. A vágóhidakon havonta 800 ezer szár­nyas kerül kés alá, ahonnan konyhakész állapotban szállítják az üzletekbe. Erdőst Agnes (elvétele Elindultak külföldre az almaszállítmányok Megkezdődött az almaex­port, a Hungarofruct szervezé­sében, az első 40 ezer vagon friss gyümölcsöt már el is szállították a legnagyobb meg­rendelőnek, a szovjet partne­reknek. Jelenleg naponta 200— 250 vagont töltenek meg főleg jonatánnal, goldennal Sza­bolcs, Bács-Kiskun, Zala és más megyék almáskertjeiben, s indítanak a határ felé. A legforgalmasabb átrakóhely a tuzséri „almapályaudvar", ahol az idén újabb rámpát építet­tek ki a rakodás meggyorsí­tására. Szükség van az ütem­tervek betartására, hiszen a 30 fokos őszi kánikulában a termés kevésbé bírja a szállí­tás megpróbáltatásait. Min­denesetre a szovjet átvevők elégedettek a minőséggel. A szovjet export mellett a napokban indul az NDK-ba és Csehszlovákiába is az almaki­vitel. A csehszlovák partnerek tartályládákat küldtek a szál­lítás menetének megkönnyíté­sére. A Hungarofruct a tőkés országokba is eladta áz első tétéi almát: eddig a Német Szövetségi Köztársaság vásá­rolt, októberben Finnországba küldenek szállítmányt, s Szaúd-Arábia is rendelt a starking fajtákból — a déli népek ugyanis az édes almá­kat kedvelik. Pilisvörösvári kolóniák Elköltöznek a Jancsi-telepröl Pilisvörösváron még az ét­termek, cukrászdák elnevezé­se is mutatja, hogy bánya mű­ködik a környéken. Tárna ét­terem, Vájár eszpresszó van a nagyközség központjában. Több mint száz évvel ezelőtt nyitották meg a kőszénbányát. 1920-ban egy belga cég meg­vásárolta a területet, és bete­lepülő munkásokkal kezdődött a fejtés. Ekkor létesült egy lakótelep is, a régi köztemető és a bánya között; komfort nélküli, az idő múlását nehe­zen viselő, kis házakból. Bányászok lakták Ki és miért nevezte el Jan- csi-telepnek a régi bányászko­lóniát? Ma már nehéz lenne kideríteni, hiszen az egykori lakók közül azóta sokan meg­haltak, mások lakást cseréltek, elköltöztek onnan. És végnapjait éli a telep is, melyet örömmel hagynak ott, cserélnek fel kényelmesebb, szebb otthonokra. Aitiikor a régi kolónián jár­tam Serényi Gyulával, a nagyközségi pártbizottság tit­kárával, örömmel mutatta az épülő, új lakásokat Pilisvörös- vár és Pilisszentiván határá­ban, a Ságvári-hegyen. Pár perc alatt lehet gépkocsin el­jutni egyik lakótelepről a má­sikra, de ami a körülménye­ket illeti, felmérhetetlen a tá­volság a szép környezetben le­vő. modern lakások, meg a dü- ledező viskók között. A múlt másik csúf maradványa, a Dankó-telep, ugyancsak le­bontásra van ítélve. — Tavaly, a bányásznapon adtunk át új lakásokat a Ság­vári-hegyen, idén szeptember 15-én újabb harmincötöt, és decemberben ismét elkészül 35 lakás — mondja Berényi Gyula. — A jövőre befejeződő építkezésekkel együtt ez ösz- szesen száznegyvenegy új la­kás. ami annyit jelent, hogy rövidesen teljesen kiürül a szociális követelményeknek nem megfelelő, régi bányász­kolónia. A Dankó-telepen négy család él, tizennyolc em­ber, de két évvel ezelőtt még több mint kétszer annyian laktak ott, nagyon rossz kö­rülmények között. Biztos, hogy év végéig még egy család el­hagyhatja a telepet. A biatorbágyi régi vasútál­lomás fehérre meszelt épüle­tével szemben öreg, apró ab­lakos falusi kereskedőházak sorakoznak. Alig veszem ész­re az egyik ajtó fölött a meg­fakult, zöldség-gyümölcs fel­iratú cégtáblát. Belépek az üzletbe, és azonnal rájövök — rosszkor jöttem. A vevők békésen sorban álldogálnak a pult előtt, válogatnak az ubor­kák és őszibarackok között. Halkan beszélgetnek a helyi hírekről. Hát itt nem fogom kiragad­ni a pult mögül Mózer Gyulá- nét, őt, akiről először a MÉ­SZÖV elnökétől, Tuza Sándor- né dr.-tól hallottam. A leg­utóbbi választáskor, 1981 au­gusztusában került be az el­nökségbe — a Budai Járási Afész dolgozója. Ügyes, talp­raesett. remekül képviseli az üzletvezetőket, felszólalásában mindig a bolti dolgozók prob­lémáival foglalkozik — így jellemzik. Biatorbágyon az áfész zöldség-gyümölcs üzle­tének vezetője. Öt éve vezető Csak most veszem szemügy­re a két szorgoskodó elárusító­nőt. Vajon melyiküket kere­sem? Mindketten fiatalok, az egyik szinte gyereklánynak látszik rövidre vágott, sötét hajával. Éppen az idősebb mel­lett készülök dönteni, amikor rám kerül a sor. — Mózer Gyülánét kere­sem. — Én vagyok. Tehát tévedtem. Bevezet a parányi irodába hellyel kínál az egyetlen széken, ö maga valami irathalmaz tetejére ül. — Mióta vezeti ezt az üzle­tet? — Immár öt éve, huszonkét éves korom óta. — Ritkán fordul elő, hogy Az elnökségi tagok között a legfiatalabb Néhány ötletem még akad valakire ilyen fiatalon ilyen felelősségteljes munkát bízza­nak — állapítom meg kérdő hangsúllyal. — Engem itt mindenki jól ismer. Tanuló a szomszédos élelmiszerboltban voltam. A Szakma Kiváló Tanulója or­szágos versenyen harmadik helyezést értem el. Talán ezért bíztak ennyire bennem. — Hamar beletanult? — Szerencsén! is volt. Az első napokban, éppen lecsófő-, zés idején — a befőzéseket mi számon tartjuk! — mindig ke­vésnek bizonyult az elődöm ál­tal bevezetett napi 100 kilós paprikarendelés. Gondoltam egyet, és ezer kilót kértem. Egy óra múlva már a szállítók hí- resztelték a faluban, hogy bo­lond ez az új zöldséges, meg fog rohadni a' paprikája. Gyö­nyörű árut kaptam, két nap alatt elfogyott. Azóta persze már tudom, hogy miből meny­nyit érdemes rendelni. — A zöldség-, a gyümölcs- féléken kívül mit tartanak még a boltban? — Terményeket, tápot, mű­trágyát, télen vetőmagot. — A tojás, a szóda, a kon- zervek? — Azok csak vevőcsaloga­tók. Nem nagy tételek a havi forgalomban. De szívesebben jönnek vásárolni, ha mindent egy helyen megkapnak. — Mit szól a kolléganője ah­hoz, hogy míg ő dolgozik, mi beszélgetünk? — Családban marad eme cserbenhagyás, mert a nővé­rem. — Nem túl nehéz fizikai munka ez két nőnek? — Nem veszélyes. Az árube­rakás a szállítók feladata, ne­künk csak a raktárakból kell kihordanunk az eladótérbe. Persze napi néhány mázsát így is megemelünk. Kopognak, egy férfi dugja be a fejét az ajtórésen. Két szál szegfűt nyújt be. — A ki­szolgálásért ... — mondja. Mindig megtalálják... — Hogyan lett a MÉSZÖV elnökségének a tagja? — 1978 óta a Budai Járási Áfész igazgatósági tagja vol­tam. Ügy látszik, elégedettek voltak a munkámmal, mert 1981-ben elnökségi taggá vá­lasztott a küldöttgyűlés. — Hogyan tudja az áfész ügyeit figyelemmel kísérni a reggel 7-től délután 5-ig tartó munkaideje mellett? — Megkapom az írásos anya­got, gondosan átnézem mind­egyiket. De hát egész Biator- bágy ide jár vásárolni, el­mondjuk egymásnak ügyes­bajos dolgainkat. Fontosabb esetekben tudják az emberek, hogy itt mindig megtalálnak. A Hazafias Népfront elnöke is itt vásárol, a hivatalos ülése­ken túl vele is így tartom a kapcsolatot. — A népfrontnál mi a dol­ga? — Megyei küldött vagyok. De jöjjön, nézzen körül a rak­tárakban is. Alig lépünk ki az irodából, idősebb asszony szó­lítja meg barátságosan. — Hoztak valami szépet, Gabika? Mit tud nekem aján­lani? S már a friss paprikát, a fej­teni való babot vesszük hár­masban szemügyre, s az üzlet­vezető tanácsokkal is szolgál a napi étrend összeállításához. A vevő távozása után a rak­tárak következnek. Jó pár má­zsa lehet, amit innen naponta ki kell cipelniük az eladótérbe — állapítom meg magamban. — Milyen témákhoz szokott hozzászólni? — Például az ötnapos mun­kahét bevezetése jelent gon­dot a kereskedelemben dolgo­zóknak. Szombaton mi nyitva tartunk, de az óvodák, bölcső­dék zárva vannak. Egy másik alkalommal a fiatalok lakás- építési problémáiról beszél­tünk. Megkérdeztem: miért nem kapnak a vidéki keres­kedelmi dolgozók hűségpénzt úgy, mint a fővárosiak. Tervek a jövőre — É>zi valami előnyét an- i nak, hogy elnökségi tag? * — Talán azt. hogy a prob­lémáinkat könnyebb tovább- j vinni. — A tervei? — Pár nap múlva dől el, hogy ezt á boltot mennyiért hirdeti meg az Áfész. Jól isme­rem a forgalmát, tudom, hogy mennyiért érdemes kivenni. Ha sikerül, szerződéses leszek. Talán folyamatosabb, frissebb j áruellátást tudnék úgy bizto­sítani. Néhány ötletem akad még a forgalom növelésére is, de azt már nem árulom el... Márványi Ágnes A nagyközségi pártbizottság a közelmúltban foglalkozott a lakásépítéssel, a lakásgazdál­kodással, és a szociális köve­telményeknek nem megfelelő telepek felszámolásával. Parcellázás, építkezés Erősen befolyásolja a hely­zetet, hogy 1973 előtt a tele­pülésen állami lakás nem épült, tehát a lakásgazdálko­dás is csak ezután kezdődhe­tett. Az ötödik ötéves tervben, és azt követően valamivel keve­sebb, mint száznyolcvan lakás épült Pilisvörösváron állami beruházásból, és háromszázöt­ven magánerőből. Egy évben ez hetvenöt-nyolcvan új la­kást jelent, ami a természe­tes szaporulattal összevetve (évente átlagosan száz gyer­mek születésével lehet számol­ni), nem rossz arány. A fővá­ros közelsége, az agglomerá­ciós helyzet azonban sok be­költözőt is jelent, tehát több új otthonra lesz szükség, mint korábban. A tanácsi nyilvántartásban most öt sokgyermekes család és huszonhárom zsúfolt körül­mények között élő igényelé­se szerepel a legégetőbb ese­tek között. Az elmúlt években nagy erőfeszítésekkel, a leg­sürgetőbb igények mintegy kétharmadát lehetett kielégí­teni. — És a további lehetőségek? — A tanács minden rendel­kezésre álló eszközzel tá­mogatja a magánépítkezéseket — mondja a nagyközségi p.árt­bizottság titkára. —• Első fel­tétele ennek, hogy megfelelő telkek álljanak rendelkezésre. A tervek alapján a Ságvári- hegyen történik parcellázás, családi házak és társasházak építésére. Jó dolog, hogy a ta­nács az amúgy is nehéz ma­gánerős építkezések hatósági ügyintézését a törvényes ha­táridőt lerövidítve bonyolítja. Az építkezésekkel kapcsolatos más témákban is felvilágosí­tást adnak; típusterv-kataló­gussal és a korszerű építő­anyagokra vonatkozó műszaki tájékoztatással segítenek a hozzájuk fordulóknak. Fiatalasszonyok — Milyen házak épülnek mostanában? — Általában két-három szo­básak, rendszerint beépítve a tetőteret, vagy szerkezetileg úgy kialakítva, hogy később az a terület is hasznosítható le­gyen. Jellemző az is, hogy a tulajdonosok ott dolgoznak szabad idejükben, s amit tud­nak, mindent maguk csinál­nak. Délután sétálok a vasútállo­más környékén, és figyelem az egyik építkezést. Régi házat újítanak fel, s egyúttal bőví­tik. Két fiatalasszony álldogál ott babakocsival, és beszélget­nek. Egyikük diadalmasan új­ságolja, hogy mégis három­szárnyú ablak kerül az ú.i portára. Vita volt miatta, mert az öregek kisebbet akar­tak, ami olcsóbb is lett volna. De így szebb lesz, és a lakás is világosabb ... Gál Judit Innováció, rendszerszemlélet Nem cél, hanem módszer... v, — Ha kinyitom a vízcsa- §pot, lassan már abból is $innováció folyik — mondja §dr. Kiss István, az OMFB \ rendszerelemzési irodájá­énak igazgatója. — Hogyne, é valóban fontos, de nem é kampányszerűen: nem úgy, §hogy hirtelen „feldobjuk", ^ rengeteget beszélünk róla, ^de a gyakorlatban semmit §sem teszünk érte, végül pe- ídig elfelejtjük. Azt kell § hangsúlyozni, hogy az in- énováció nem cél, hanem é eszköz, ami azt szolgálja, ^hogy a gazdaság jobban Sműködjön. Az innováció a § gazdasági növekedés egyik ^tényezője. Erről és minde- é nekelőtt a rendszerszemlé- ^leti megközelítésről beszél- } gettünk. — Amikor az Országos Mű­szaki Fejlesztési Bizottság húsz évvel ezelőtt megalakult, az ötvenes években megszokott naturális mutatókkal szemben egy komplex műszaki-gazdasá­gi szemléletet próbált megho­nosítani. Azóta ez a szemlélet már a legszélesebb körben el­terjedt. Amikor viszont a kutatások, a műszaki fejlesztés eredményeinek gyakorlati al­kalmazását kezdtük vizsgálni, az $olt a természetes, hogy itt már a feltételeket a gaz­dasági környezetet is be kel­lett vonnunk a vizsgálatba. — A gazdasági környezet vi­szont alighanem összetettebb dolog, mint hogy kizárólag gaz­dasági Összetevői lennének? — Igen, munkánkban végűi is egy újabb súlyponteltolódás következett be: a műszaki- gazdasági helyett most alap­vetően a gazdasági-társadalmi összefüggéseket vizsgáljuk. Csak érzékeltetésül mondom: a hetvenes években olyan, ko­rábban nemigen használt fo­galmak épültek be a köztudat­ba, mint „vállalkozás”, „koc­kázat” ... Az emberi és társa­dalmi összefüggések vizsgála­ta ebben a kérdésben új di­menziót jelent. — Hogyan lehet átláthatóvá tenni egy ennyire összetett és szerteágazó folyamatot? Gondo­lom ezt szolgálja a rendszer­elemzés ... — Igen, a rendszerelemzés komplgx problémák vizsgála­tára kialakult módszer, Egy gép önmagában is bonyolult dolog, Ha azonban működésé­nek közvetlen feltételeivel — az anyagellátással, a mun­kamódszer kérdéseivel —, együtt vizsgálom, még bonyo­lultabb. Ha pedig már egy társadalmi környezetben he­lyezem el, ahol a kezelőjét, a karbantartóját, és í hatáso­kat, sőt, az ezeket alakító munkahelyi vezetőket ért ha­tásokat is vizsgálom, amelyek összességükben befolyásolják a gép adta lehetőségek kihasz­nálását; ez még sokkal, de sokkal bonyolultabb. Ezek szisztematikus elemzéséhez ad módszereket a rendszerelem­zés... Ki kell mondanunk- hogy a korábbinál jobban le­hessen termelni, ahhoz a gaz­dasági viszonyokban is végbe kell menni bizonyos újítások­nak. Mára tulajdonképpen egyfajta tudatzavar alakult ki nálunk. A kockázatvállalást, az újat akarást, mint kívána­tos normát minden lehető mó­don hirdetjük, csakhogy a szervezetekben történt változás még nem olyan mértékű, hogy ezek érvényesülését valóban lehetővé tenné. Azzal az ér­dekes jelenséggel állunk szem­ben, hogy egy olyan nehezen megfogható szférában, mint a tudat, a változás előbb követ­kezett be, mint a szervezetek­ben. — Azt hiszem, minden dol­gozó számóra jórészt vezetői­nek magatartása jelenti ezeket a bizonyos környezeti tényező­ket, amikről beszélt. — Igen, és ezért előtérbe került a vezetők szerepe, a vezetőkiválasztás. A vezetők­kel szemben támasztott két alapvető követelmény az ideo­lógiai-politikai, illetve a szak­értelmi szempont, igaz, a szak­értelem mára politikai köve­telménnyé is vált. Ez a felis­merés már elég széles körű, és következményei fokozatosan hatni kezdenek. Ez például egy olyan változás, amelynek szükségességét időben ismerte fel a politika, — Hanem a vezetőkkel szem- ben támasztott alapkövetelmé­nyeknek van egy harmadik pontjuk is; a vezetői képessé­gek, a vezetési stílus ... — Hogyne, és ez nagyrészt összefügg az előbbiekkel. Ma igazából olyan típusú vezetők­re van szükség, akik akkor érzik jól magukat, ha „pezseg az élet” körülöttük. Akik olyan emberekkel veszik magukat körül, akik mindig valami új­jal állnak elő... És természe­tesen kell ehhez is a szakérte­lem, hogy valaki az ötletek között el tudjon igazodni. Muck Tibor

Next

/
Thumbnails
Contents