Pest Megyei Hírlap, 1982. szeptember (26. évfolyam, 204-229. szám)
1982-09-11 / 213. szám
1982. SZEPTEMBER 11., SZOMBAT tm .. * ülésezett a vasasszakszervezet elnöksége jr Étkeztetés, üdülés, sport A jóléti és kulturális alap felhasználásának tapasztalatairól tárgyalt pénteki ülésén a vasasszakszervezet elnöksége. Mint megállapították, változatlanul az üzemi étkeztetési költségek képezik ennek az alapnak a legnagyobb hányadát. De jelentősen növekednek az üdültetésre fordított kiadások is, elsősorban az idén megnyitott új vállalati üdülők „jóvoltából", A vállalatok a rendelkezésükre álló összeg csaknem 10 százalékát a sport — elsősorban a minőségi sport — támogatására használták fel. Az üzemi étkeztetés rezsi- költségeit most már a vállalati .eredmény terhére kell elszámolni, és a jóléti és kulturális alapba kell helyezni. Az elnökség megállapította, hogy a szakszervezethez tartozó vállaA konzervgyárakban Cssícsidésiy Legmozgalmasabb szakaszához érkezett a konzervgyárak munkája: ezekben a napokban egy időben dolgozzák fel a mezőgazdasági üzemekből beérkező zöldség- és gyümölcsszállítmányokat. A 16 konzervgyárban csaknem 20 ezer dolgozó megfeszített munkát végez, három műszakban szolgálják ki a gépeket. A gyümölcsök közül az őszibarack és a szilva fogadására rendezkedtek be most az üzemek. Őszibarackból eddig 20—23 ezer tonnát „alakítottak át" befőtté, gyümölcslé- és dzsemalapanyaggá. Kecskeméten és Nagykőrösön a termés egy részét ötliteres üvegekébe töltik, s a gyárak saját felhasználásra raktározzák. A téli hónapokban az üvegből kikerül a barack, s szilvával, cseresznyével, meggyel, almával vegyes kompót készül belőle. A tápicgyörgyei tervek sorsa A megoldáson törik a fejüket Ha akarnám, sem tudnám eltitkolni Tápiógyörgye községhez fűződő vonzalmamat, mely pár évi ismeretség alatt, fokozatosan alakult ki bennem. E látszólag helytelen (mert a részrehajlás vádját magában hordozó) érzelmi alapállásnak azonban nagyon is racionális okai vannak: a község fehé- ren-feketén bizonyító eredményei. Szoros a nadrágszíj Hadd idézzek legutolsó beszélgetésünkből, partnereim: Varró István tanácselnök és Gál László tanács vb-titkár, az utóbbi egyben a községi párt- bizottság titkára is. — Azt hiszem, senki előtt nem titok, ebben a tervidőszakban jó szorosra kell húzni a nadrágszíj ákat. Mi például az ötödik ötéves tervben 17 millió forintot kaptunk beruházásokra, most pedig egy fillérünk sincs ilyen célra. — És akkor? — Akkor — nevettek —, azért nekünk változatlanul vannak elképzeléseink. Javíthatatlan optimisták módjára. — Pénz nélkül? — ötlettel, energiával, jó szervezéssel, lelkesedéssel, ösz- szefogással. S ezzel a recepttel a község már eddig is — alig hat-hét éve — mi mindent váltottak valóra: komplex művelődési' intézményt, öregek napközi otthonát, 30 gyereket befogadó bölcsődét, óvodabővítést, iskola napközi otthont. A falu valamennyi utcájában ott a vezetékes víz (a lakások 50 százalékába be is kötötték már), a villanyhálózatot korszerűsítették, valamennyi utcában az egyik oldalon megépítették a betonjárdákat. A községi utak 50 százaléka szilárd burkolatú, intézményesítették a szemét- szállítást, az orvosi ellátást megoldották, mert három- és négyszobás szolgálati házat adtak számukra, egy kivételével valamennyi pedagógusukat letelepítették. Az utóbbiak közül tizenhatan tanácsi lakást, többen pedig segítséget kaptak a saját ház építéséhez. S amivel nem is szívesen dicsekednek a györgyeiek — mondván, sok község nem hiszi el, hogy hathatós segítség nélkül ezt meg lehet csinálni — két év alatt községi strandot építettek. Mindent takarékosan — Ha már a strandot említette. Senki nem hiszi el, hogy milyen kis összegből hoztuk ki, no persze azt már kevesen látták, hány hétvégén betonoztunk, kubikoltunk. Szinte az egész község. Még a nyugdíjasklub is felvonult, teljes tagságával. Idén nyáron három úszótanfolyam volt a tápiósze- lei, a tápiószecsői, a nagykátai és a györgyei kisiskolásainknak. — Milyen feladatokat tartogat a második félév? — Elsősorban felújítási munkákat Az orvosi rendelőben, a zeneiskolában, az óvoda régi szárnyában korszerűsítjük a fűtést, megkezdtük a járdák továbbépítését, most már a másik oldalon, és hozzávetőleg 1,5 kilométer hosszban, a Zrínyi Miklós és Kovács József utcában kezdődött meg a földút rendbehozása. Ezt is nagyon olcsó módszerrel építjük. A Zöldmező Tsz ad gépet, a Téglagyártól és a MÁV- tól olcsó törmelékköveket hozunk,' a szállítás is a tsz és magánfuvarosaink társadalmi munkája lesz. Csak a végső lehengerelés, az elsimítás kerül majd pénzbe. Titkuk — az összefogás ■— Semmi gond, semmi panasz? — Persze, hogy mindig akad valami nehézség, de nem kenyerünk a siránkozás. Igaz, egyelőre fogalmunk sincs, mi lesz az iskolánkkal. Katasztrofális állapotban van, jövőre már nem lehet benne oktatni. Itt bizony sem az ötlet, sem a szervezés, sem a lelkesedés, sem az összefogás nem hasz-, nál. Sokat tűnődtem, mi a titka a tápiftgyörgyeieknek, és azt hiszem most, a legutolsó beszélgetésen* fogalmazta meg Varró István egyértelműen. Teljes bizalom a község vezetői iránt, jól átgondolt, meg-* valósítható célok, melyek egy egész közösséget lelkesítenek, de talán a legfontosabb, hogy a vezetők, valamennyi intézmény igazgatója, szoros munka- és emberi kapcsolatot tart fenn, egyfelé húzó akarat mozgatja minden tettüket. S amit már én szűrtem le, a több éves ismeretség tapasztalatai alapján: a tápiógyörgyeiek mindig megvalósítják amit terveztek. Nem a nehézségeken rágódnak, hanem megoldásokon törik a fejüket. Már csak egyetlen mohdat: a tápiógyörgyeiek az idén, eddig több mint 4 millió forint értékű társadalmi munkát végeztek. S. Horváth Klára A fővállalkozó és partnerei Sok gond fejében kevés forint Hasznosságát nemzetközi tapasztalatok bizonyítják Egészen más irányban kéz. dett — és céljaiban is eltérő — vizsgálódás derítette fel a nagy kőolajfeldolgozó-ipari beruházásnál, mekkora a közreműködők tábora. Akik nekiláttak az eredeti célú elemzésnek, mint nyomra bukkant vadászok, úgy követték a sokszoros összefonódások, párhuzamosságok, metszőpontok alakulását. Eredetileg azt akarták megtudni, vajon milyenek a különféle beruházási részmunkák termelékenységi mutatói, s végül ott kötöttek ki, hogy a nagy feldolgozóüzem megvalósításán százhatvanhárom (!) cég emberei tevékenykednek. Ráadásul ez a százhatvanhárom sem végleges szám, hiszen a vállalkozóknak, alvállalkozóknak további beszállítói vannak, azaz már-már beláthatatlan az a terep, amelyen a fejlesztési cél áll, amelyen a siker vagy a kudarc kiformálódik. Jogosnak látszik a kérdés: bonyolult beruházási feladatok megvalósítására régóta ismert lehetőség a fővállalkozás igénybevétele. Miért nem tették az említett helyen is ezt, miért maguk kínlódnak a seregnyi ilyen meg amolyan céggel? A válasz meghökkentően egyszerű: azért, mert senki nem vállalta a fővállalkozói szerepet! Nem kivételes eset Ami lehetne kivételes eset. Nem az. Sőt, szinte jellemző. Holott kétségtelen, a fővállalkozás, mint tevékenység, nem újdonság a gazdasági életben. Olyannyira nem az, hogy jogszabályai — és azok módosításai — vaskos irattartót töltenek meg. Működnek eleve ilyen rendeltetéssel létrehozott gazdasági szervezetek, s olyanok szintén, amelyek más feladataik mellett fővállalkozást is teendőik feözé sorolnak. Mindkettőre van példa a megye élelmiszertermelésében és élelmiszeripari gépgyártásában, ahol komplett tojóházakat, csirkenevelő telepeket, sajtgyárakat, datolyafeldolgozókat. baromfi-vágóhidakat adtak, adnak így el, Az építőanyag-iparban ugyancsak eredményesen tevékenykedik az a fővállalkozói szervezet, amely mészműveket szállít kulcsrakészen — azaz az üzemszerű munka megkezdésére alkalmasan — a megrendelőnek. El ne feledjük: az említett esetekben mindig és kizárólag külföldi megrendelőről van szó. Miért, hogy itthon ritka az, ami a külföldi megbízásoknál természetes, bár ott sem gondoktól mentes? A válasz tömören: a sokszori jogszabály- módosítás, illetve az új jogi előírások ellenére is, a megszerezhető haszon nem áll arányban a kockázatokkal a belföldi munkáknál. A tömör választ azonban magyarázni illik, hogy érthetőbb legyen. A fővállalkozás lényege: a beruházó egyetlen szervezettel áll kapcsolatban és ez a fővállalkozó. Az összes többi (al) vállalkozó már a fő- vállalkozó partnere. Azé, aki gyakorlatilag mindent felölelő tevékenységet folytat. Ebbe a műszaki-gazdasági tervezés, a hatósági engedélyeztetés, az építő- és szerelőipari kivitelezés, a gépek,- a berendezések és más eszközök megvásárlása stb. mind beleértendő. Ami a beruházó számára kényelem, biztonság, s aminek fejében a fővállalkozónak megállapodás szerinti díjat — az esetleges megtakarításokból részesedést — fizet. Mivel kevés a fővállalkozó — a megyében a jelentősebb beruházásoknak még az- ötödé sem valósul meg ebben a formában —, a beruházók maguk kényszerülnek külön szervezet fönntartására vagy ideiglenes létrehozására. Ennek a külön szervezetnek a kialakítása, főként ha ideiglenes jellegű, nem könnyű — amiben bőséges tapasztalatokat szereztek a megyében konzervgyárak éppúgy, mint fotófilm és -papír előállítói, kőolajtermékek továbbfeldolgozói —, hiszen a magasan képzett szakemberek közül senki sem örül a szélmalomharcnak, amit gyakran harminc, ötven, de olykor száznál több partnerrel — partnerrel? — kell vívni. Hiszen egy-egy Vágott vadluáak exportra A libamenü: szecska és ocsú A Felsőbabádi Állami Gazdaság dabasi telepén több ezer kubáni ludat tartanak. Az állatok szabadon járnak- kelnek a csaknem 30 hektárnyi telepen. A látszat azonban csal: ezek valójában vadlibák, amelyekért nem is kevés márkát lehet kapni a nyugatnémet vevőktől. Tavaly még veszteség A vállalkozás sorsa csak az idén dőlt el véglegesen. Eddig . ugyanis bizonytalanná tette a jövőt az a tény, hogy az elmúlt esztendő sem hozta meg azokat a sikereket, amelyekre számítottak. — Két évvel ezelőtt az ócsai Vörös Október Termelő- szövetkezettel hoztunk létre társulást, amely azóta felbomlott — mondja Cs. Kovács Pál telepvezető. — Akkor a téesz megvásárolta a MAVAD-tól a törzsállományt, mi pedig egy elhasznált sertéstelepet alakítottunk át az állatok tartására, minimális költséggel. Igaz, a kubáni lúd hazai pályafutása nem sok jóval kecsegtetett, hiszen annak ellenére, hogy a Gödöllői Kisállattenyésztési Kutató Intézet is foglalkozott nemesítésével és keresztezésével, tartása nem volt különösebben gazdaságos. Tavaly — most már az ócsaiak nélkül folytatva a vállalkozást — nálunk is veszteséges volt az ágazat. Ennek alapvetően két oka volt. Az egyik a forint—márka árfolyam kedvezőtlen változása, a másik pedig az, hogy a Mezőföldi Állami Erdő- és Vadgazdaság soponyai vágóhídján korlatilag 13—18 hetes korban már vágásérettek, s ennyi idő alatt 2 kiló 20 dekás átlag- súlyt érnek el. A telepen 16-an dolgoznak. A gondozók elsősorban az önetetők és önitatók folyamatos f eltöltés ével, valamint a tojások Összegyűjtésével foglalkoznak. A kubáni lúd meglehetősen igénytelen, szívesen fogyasztja a gyomnövényeket is. forintot kaptak a kubáni lúdért kilogrammonként. Figyelembe véve az új vágóhíddal kötött szerződést, az ál-, lami gazdaságban arra számítanak, hogy az idén már nyereséges lesz az ágazat. Sőt, azt tervezik, hogy kisebb mennyiséget belföldön is értékesítenek — Tagjai vagyunk az agárdiak által szervezett AGRO- KOMPLEX-nek — mondja Cs. Kovács Pál. — Az állatok takarmányozásához használt tápok receptjeit tőlük kaptuk. Ezenkívül — lévén, hogy a libákat gyakorlatilag külterjes körülmények között tartjuk — különböző szecskázott növényekkel és gabonahulladékokkal etetjük őket. A súlygyarapodás így is megfelelő: gyaBemutató Münchenben A felsőbabádi vállalkozás tehát még a kezdetek kezdetén van. Minden esetre biztató, hogy a vadlibahúsnak nyugaton jó piaca van. Szeptember 21. és 25. között Münchenben magyar hetet rendeznek, amikor szintén bemutatják az érdeklődőknek az állami gazdaság termékét. Reméljük, ez is jó alkalom lesz újabb üzletek megkötésére. F. Z. meglehetosen drágán, és a nem a külföldi vevők igényeinek megfelelő időben dolgozták fel a libahúst. A felsőbabádiak az elmúlt esztendő tapasztalatai alapján úgy döntöttek, változtatnak a helyzeten: a legnagyobb gondot az okozta, hogyan tudnák megoldani, hogy gyakorlatilag az összes értékesítésre szánt állatot a vadászati szezonban vágják le. Ez azt jelenti, hogy október 15-ig az utolsó szállítmányokat is el kell indítani, mert ellenkező esetben hosszú hónapokig nem kis költséggel hűtőházban kell tárolni az árut. Zagyvarékas olcsóbb — Több vágóhíddal is tárgyaltunk, végül a zagyvaréka- sival sikerült megállapodnunk — folytatja a telepveze-, tő. — Ez a kapcsolat • számunkra is előnyös: a szállítási költségek alacsonyabbak, s olcsóbban dolgozzák fel a libahúst, mint Soponyán. Az is lényeges különbség, hogy ide élve szállítjuk a ludakat, s így el tudjuk adni az aprólékot is. A Soponyára küldött — vágott — szállítmányokból ugyanis hiányoznak a még felhasználható belsőségek, mert nem tudjuk megoldani a hűtve tá.rolást. Ezért szeretnénk az elkövetkezendő időben egyre inkább felszámolni velük a kapcsolatot. Tavaly 63 ezer állatot exportáltak az NSZK-ba a HUNGAROCOOP közvetítésével. A minőségtől függően — ezt a csomagolt áru súlya befolyásolja — több, mint 100 A 30 hektáros telepen külterjesen tartják a vadlibákat Erdősi Ágnes felvétele több száz milliós vagy éppen milliárd forintos tejlesztésnél a kétmillió forint értékű csőszigetelés parányi tétel, ám nélküle, határidőre történő megvalósítása nélkül hasznavehetetlen a teljes üzem. S ez csak egyetlen a lehetséges esetek, buktatók közül. Bizonytalan sors Napjaink gazdasági tevékenységében, a sokszori változtatások ellenére is, a legszigorúbb kötöttségeket összefoglaló formák egyike a fővállalkozói szerződés, érthető tehát, ha különösebben senki nem töri a kezét; lábát ilyennek a megkötésére. A szerződésben ugyanis pontosan meg kell hogy határozzák — mert csak akkor jogszerű a papír — az összes résztvevő vállalkozó kötelességét, feladatai rendjét — s azt szintén, ezeknek a feladatoknak a végrehajtásához a fővállalkozónak milyen feltételeket kell megteremtenie! —, s ami a lényeg: a szerződés azt is kimondja, ki milyen mértékben viseli a kockázatot, ami általában megegyezik a haszonból való részesedés mértékével. S mert gyakran a kockázatban rejlő hátrány tényleges bekövetkezéséről a vállalkozók nem tehetnek — mert nekik is vannak alvállalkozóik, szállítóik, akik enyhén szólva, fütyülnek a szerződéses fegyelemre, a szállítási megállapodások betartására —, jobbnak látják, ha hagyják az egész fővállalkozói megállapodást. Amint nyersen kimondják az érintett szervezeteknél: sok gond fejében kevés a forint, s ennek a kevésnek a sorsa is bizonytalan. Érzékelteti az alig kamatoztatott lehetőségek súlyát, ha leírjuk: a megyében öt év alatt az összes beruházásból az ipar 35,9, a mezőgazdaság pedig 19,3 százalékkal részesedett, azaz minden száz forint ilyen célú kiadásból 55,2 forint két területre jutott. Nem szűkölködik a megye százmillió forint feletti fejlesztésekben — csupán a vállalati döntési hatáskörben megvalósuló beruházásokból huszonnyolc ilyen különíthető el —, ám olyanokban szintén nem szűkölködik, amelyeknél túllépték, túllépik az eredetileg tervezett kivitelezési határidőt, a jelentősebb állami beruházásoknál például a késedelem átlagos hosszúsága tíz hónap. Folytathatjuk a sorolást az építőiparban elismert 15—20 százalékos veszteségidők említésével — ehnek java előkészítési, beruházásszervezési hibákra vezethető vissza és csak töredéke a foglalkoztatottak egyéni magatartásától függő fegyelemsértésekre —, a tervező vállalatok, irodák, részlegek munkafeladatainak lökésszerű változásával... ám ennek ellenére hiba lenne föladni a reményeket a változásban. Népgazdasági érdek Ezeknek a' reményeknek a gyakorlatban megvalósítását az sürgeti, hogy a fővállalkozáshoz jelentős népgazdasági érdekek fűződnek. Vizsgálatok, számítások egyaránt azt bizonyítják, hogy a fővállalkozás keretében megvalósított beruházások költségszintje átlagosan tíz, tizenöt százalékkal kisebb a hagyományosan lebonyolítótoknál, s az időmegtakarítás még ennél is nagyobb arányú. Természetesen nem érdemes mindenfajta beruházásnál szorgalmazni a fővállalkozást, a nagy értékű, összetett — sok területet érintő — fejlesztéseknél azonban igen. Nemzetközi tapasztalatok bizonyítják, hogy a beruházási tevékenység eredményessége az előkészítés és a lebonyolítás szervezettségétől függ. Éppen ezért elkerülhetetlen, hogy a meglevő jogszabályokhoz kellő ösztönzők csatlakozzanak, s kifizetődővé tegyék egy-egy gazdasági szervezet számára is azt, ami a népgazdaságnak már régóta kifizetődő lenne, ha széles körben lenne] a fővállalkozást. Mészáros Ottó * latoknak kedvezett az új rendszer, átlagosan 59 forinttal tudták növelni az egy dolgozóra jutó alapot. Sőt: például a híradásiparban 71, a műszeriparban 81, a mezőgéptrösztnél 100 forinttal emelkedett a „fejkvóta". Az elnökség megítélése szerint az új rendszer jól szolgálja a dolgozók szociális, kulturális ellátását, ám szükség van arra, hogy a vállalatok az alappal történő gazdálkodásban is érvényesítsék a takarékosság alapelveit. Fontos az is, hogy tovább javulion a vállalati üdülők kihasználtsága, a segélyezésnél ped g jobban érvényesüljön a differenciálás: a leginkább rászorulók a nagy- családosok, a nyugdíjasok az eddiginél nagyobb összegű támogatásban részesüljenek. A sporttámogatásban növekedjék a tömegsport részaránya.
