Pest Megyei Hírlap, 1982. augusztus (26. évfolyam, 179-203. szám)
1982-08-07 / 184. szám
8 PEST MEGYEI HlRLAP MAGAZIN wsz. augusztus 7., szombat Beszélgetés Halasi Mártonnal ...a focit nem hagynám ki Hogyan ismerhetsz meg egy embert? Életrajzi adataiból — aligha. Mert ha azt mondom: Halasi Márton, született Ceglédbercelen, 1953- ban, érettségizett Budapesten, s üzemmérnöki, majd műszaki tanári diplomáját is ott kapta meg, volt sorkatona, üzemmérnök, műszerész, tanított a ceglédi gimnáziumban, majd három évig a ceglédi KISZ- bizottság titkára volt — sokat még nem tudhatsz róla. Halasi Mártonról akkor sem sejthetsz mindent, ha elmondom, hogy két gyerek apja, t feleségével, aki pedagógus, boldog családi életet élnek. Mindketten örültek, amikor 1982. augusztus 1-től Halasi Mártont választották meg a KISZ Pest megyei Bizottsága első titkárának. Ügy hiszem, ha ezek után elmondaná, hogy örül a feladatnak s tervekkel teli — még mindig nem kerülne közelebb hozzád. Ám ha olvasmányairól, színház- és filmélményeiről, zenei érdeklődéséről beszélne neked, akkor talán lénye, egyénisége sokkal inkább körvonalazódhatna benned. Vagy nem? Javaslom, próbáljuk meg! S kezdjük rögtön a könyvekkel. Tehát: — Kedvenc könyveid? mmvms/msfssssssm — A romániai magyar irodalomra szavazok. Az ismerkedés 7—8 évvel ezelőtt kezdődött el, az első — később rendszeressé váló — erdélyi kőrúton. Előbb a táj nőtt a szívemhez, aztán sok-sok barátot szereztem, s utána ismerkedtem meg az ottani magyar literatúrával. Hogy miért lett kedves nekem? Ebben a „szerelemben” Illyés Kingának jelentős szerepe van. A Fagyöngy című lemezét meghallgatni, szerintem egyet jelent a romániai magyar irodalom Iránti érdeklődés felkeltődésével. A művésznőnek azóta is lelkes híve vagyok, s ha tehetjük — Kolozsváron, Sepsiszentgyörgyön vagy Budapesten, mindig meghallgatjuk előadóestjeit. Aztán sorolhatnám tovább: Sütő András, Kós Károly, Kányádi Sándor, Farkas Adám, Szilágyi Domokos és akit nemrég temettek: Hervay Gizella. — Mostanában mit olvasol? — Csoóri Sándor Félig bevallott élet-ét. Sajnos, egyre kevesebb időm Jut a szépirodalomr^. Fogalmam sincs róla, mások ezt hogy csinálják, hogyan tudnak szabad órákat kiszorítani maguknak? És miként tudnak lépést tartani a megjelenő művekkel, hogyan képesek napra készek lenni? Nekem egyre nehezebben megy. Nagyon szeretem például a tanulmányokat, azokat, melyek társadalmunkkal, illetve annak jelenségeivel foglalkoznak, de itt is csak kullogok a frissen kiadott művek után. Pedig nekem — Ancsel Évától Hankiss Elemérig — fontosak ezek a könyvek, — Újságok, folyóiratok? — Heti Világgazdaság, Magyarország és a napilapok közül Népszabadság, valamint a Pest megyei Hírlap. Ezeket mindig kézbe veszem. A többi, például a Társadalmi Szemle, a Kultúra és Közösség, valamint a Forrás — örök restanciaként élnek bennem, egyre ritkábban tudom végignézni őket. VJXMSSSSSSSSSMTSMX — Színház? — Evek óta ez a legelső. Szerencsém, hogy feleségemnek is, így aztán nincs vita a választást illetően, ha színházjegyhez jutunk. A társulatok közül a Vígszínházát szeretjük a legjobban, minden darabjukat láttuk. Feledhetetlen élményeim: Darvas „őrültje”, Schaffer „Equus”-a és sorolhatnám tovább, így Örkény „Pistijét” vagy akár a Forgatókönyvet. Ha időnk engedi, a szolnokiak és a kaposváriak fellépésein is ott vagyunk. A Szigligeti kamaratermét ajánlhatom mindenkinek: műsorukon Beckett, Pinter, Ionesco — ritka csemege a honi nézőknek. — Moziba eljuttok-e? — Oda is egyre ritkábban. Filmkedvenceimről viszont csak félve beszélek, mert általában gyanakodva hallgatják. Bevallom, a magyar filmek a gyengéim. Ha tehetjük megnézünk minden műsoron levőt. Hogy van köztük rossz is? Igaz, de az is rólunk szól. Szeretem Fábri Zoltánt, Szabó Istvánt, Makk Károlyt. — És a zene? — A komoly muzsika csak slágerszinten. Tehát például az ismert Bach-, Csajkovszkij-, Dvorzsák-mű- vek. Én itt megrekedtem. Könnyebb műfaj? Illésen nőttem fel, hozzájuk már sohasem leszek hűtlen. A zene- hallgatás nálam kedv, hangulat kérdése. Föltétlenül meg kell említenem négy nevet, akik közel állnak hozKlubesti pillanatkép Az elmúlt évad egyik legsikeresebb klubja a gödöllői művelődési központban volt. A fiatalok — főképp fiúk — naponta bejártak a művelődési központba, előbb csak melegedni — aztán később kis csoportot alakítottak. Képünk az egyik klubesti pillanatot örökítette meg: a téma a család. Barcza Zsolt felvétele 11 HNESARO(C)K !|i Miért hallgat a Fonográf? zám. Négy kiemelkedően nagy zenei egyéniségről van sző, nevükhöz tizenötéves stílus fűződik, mely legfőbb jellemzője az igényesség,, a bril- liáns hangszerelés, a csodálatra méltó vokálok. David Crosby, Graham Nash, Stephen Stills és Neil Young. Bizonyára sokan emlékeznek a híres Eper és vér című filmzenéjükre, én azóta szeretem őket /////////////////////Afl — Azt hiszem, mindent megbeszéltünk ... — Hát... a focit nem hagynám ki! Cegléden minden.szerdán rúgtuk a labdát, nem múlhatott el hét edzés nélkül. Most, hogy Dunakeszire költöztünk, nem tudom, mi lesz a labdával ... Ennyit tehát a Halasi Mártonnal folytatott beszélgetésből, ha egy kicsit megismertétek belőle a KISZ- elsőtitkárt, akkor megérte... A Fonográf együttes 1979-ben készítette el az utolsó lemezét, azóta egyre kevesebb a koncert, hosszú a hallgatás. Sokan teszik hát fel a kérdést: mi lesz veled, Fonográf? A válaszért először Német Oszkárhoz, az együttes dobosához fordultunk, akit a Fonográf lemezboltjában kerestem föl. Az első kérdésre, mely az együttes jövőjét firtatta, így felelt: — Nem szeretek erről beszélni! Nem az én asztalom! Levente az illetékes! — Régóta nem játszotok már együtt. Mi ennek az oka? — Nem is tudom. Ügy gondoljuk, hogy amíg nem tudunk valami újat kitalálni, amíg nincs egy ötletünk, addig nem lépünk fel. — Ez most a teljes csöndet jelenti? — Azt azért nem! A közelmúltban került a boltokba Koncz Zsuzsa lemeze, azon én dobolok. — A koncertek nem hiányoznak? — De! Nagyon ... — Manapság divat a vendégszereplés. Erre nem gondoltál? — Nem! Mert én jobb együttesbe, mint a Fonográf, nem kerülhetek. Annak pedig nem látom értelmét, hogy esténként lejárjak a Süss fel Nap együttesbe dobolni! Egyre divatosabbak lesznek nálunk a játéktermek, azaz azok a helyiségek, ahol különféle automaták állnak a látogatók rendelkezésére. Legutóbb arról adtunk hírt, hogy a da- basi KISZ-esek, fölbuzdulva a termek aratta sikereken, elhatározták, ők is kialakítanak egyet. Most pedig a szentendrei játékteremről számolunk be, * — Az idei country-találkozón felléptek? — Erre inkább Levente válaszoljon ... ' Szörényi Levente vállalkozott erre, bár meglehetősen nehezen, szűkszavú válaszokat adott. — Nemrég a pomázi folk-fesztivál meglepetése volt hosszú idő óta első koncertetek. Ez azt jelenti, hogy új korszak nyílt a Fonográf életében? — Pomázon valóban szerepeltünk, de nem nyitó, hanem záró akkordokat játszottunk... — Beszéljünk másról! Nagy siker volt a Pesti Színházban a Kőműves Kelemen. Tartogattok-e Bródyval valami meglepetést a jövőre is? — Nem. Ezt a darabot eljátsszák még egy pár évig. — Lemezek? — A Fonográfról egyelőre szó sincs! — A tavalyi country-fesztivál legsikeresebb együttese voltatok. Felléptek az idén is? — Nem! Ebben az évben nem lépünk fel! — Miért? — Mi a legközelebbi terved7 — Le kell vágni a füvet a kertben, és a virágokat megöntözni. Vankó Magdolna Az automatákkal felszerelt szórakozóhely a város főterén, a Béke étterem emeleti termeiben kapott helyet. A sokáig üresen álló részt a megyei vendéglátóipari vállalat rendezte be. Három szobájában tíz gép található, köztük mindössze egyen lehet nyerni (a többi hagyományos), a szerencsés játékos maxjmum négyszáz forinttal lehet gazdagabb. Játéktermek Száz daloló Tésán Szeretünk, de nem Fábián Tibor egy füzetet tesz elém. Dalstaféták — ez áll a borítóján. Belelapozok, kották és szövegek. Elsőként: Isten áldd meg a magyart... A Himnuszt a Szózat követi, majd az Internacionálé, a Marseillaise, aztán mozgalmi dalok, KISZ-nóták. Majd Cseh Tamás, még a Levél nővéremnek lemezről, a Világnézeti klub. Néhány lappal odébb ismét ismerős sorok: Megmondtam én, enyém leszel. azaz az Ohió-refrén. A kötet erdélyi népdalgyöngyszemekkel zárul: Árva vagyok, mint a madár... Megszólaló hallgatók Fábián Tibor láthatóan jártas a metakommunikációban, elég kérdően ránézni, s már mondja is: — Nem tudunk énekelni. Ezért alakítottuk meg Szegeden a Dalstafétákat. Ezért adtuk ki ezt a kis füzetet is. Célunk: népszerűsíteni, terjeszteni a dalokat, az énekes kedvűeket mind több nótára megtanítani, a hallgatókat pedig megszólaltatni. Kezdetben csak a magunk szórakozására énekeltünk. Aztán egyszer csak észrevettük, hogy a dal remek alaphangulatot tud teremteni. Nagyobb társaságban az éneklés élménye még a fahangúakat is magukkal ragadja. — Mit keresnek a Dalstaféták Tésán? ♦ A Csongrád megyei KISZ-bizottság egyik építőtábora Tésán kapott helyet. Ide főképp olyan középiskolások jelentkeztek, akik a dalkultúra terjesztésében szeretnének valamit tenni. Napközben tehát a munka: az Alagi Állami Gazdaság szobi kerületének gyümölcsöseiben tevékenykednek a fiatalok, délután pedig három szekcióban — ének, ritmus, hangszeres — szakcsoportos foglalkozásokat tartunk. — Ez tehát egy dalos szaktábor? — Igen, méghozzá első az országban — mondja Fábián Tibor. — S be tudjuk bizonyítani, hogy az éneklés jó hatást gyakorol a munkára. Növekedett a teljesítmény. Ezt azért állíthatom, mert már az előző évben is vezettem itt tábprt, akkor is gyümölcsöt szedtünk, de akkor a teljeAz egyik legsikerültebb műsor a karnevál volt, képünk a győzteseket ábrázolja, sítményünk nem volt ilyen jó. Állítom. hogy ez a „szakosítás” eredménye. Nincs kényszer — Segítőtársak? — A többi „stafétás”. Jancsik Judit, aki most érettségizett, Szűcs Antal másodéves egyetemista, és a feleségem Debreceni Anikó, aki főiskolás. Ott jártamkor a tábor majd’ mind a száz résztvevője visegrádi kiránduláson vett részt, mert a szabadidős programokra, kirándulásokra, előadásokra itt is sokat adnak. Néhá- nyan azonban nem mentek el a túrára. A táborvezető ezt azzal magyarázta, hogy az énekléshez hasonlóan a közös programokon való részvétel sem kötelező, azaz akinek kedve van, énekel, aki akar, kirándul. Balogh Máriával, Kovács Annával, Barta Klárával, Barkusz Györgyivel és Borsos Zsuzsával beszélgetünk. Akinek nincs kedve énekelni, az > könyvtárból kölcsönzött újságokat, folyóiratokat és könyveket is olvasgathatja. Közülük mindössze az utóbbi lány énekel szívesen, a többiek szabadkoznak, rossz a hangjuk, ezért nem vesznek részt a közös dalolásokban. — Mi inkább focizunk, szól Balogh Mária. — S ha már a nótákról van szó, akkor a discomuzsikára szavazunk. Nekem például a Hungária együttes a kedvencem. — Akkor ti itt csendben vagytok? — Arról szó sincs — válaszolják' többen is, ha dolgozunk, az más, akkor mindnyájan énekelünk. Tied a staféta Szeretünk énekelni, de nem tudunk — olvasom a Dalstaféták című kis kiadványban. Ennek bevezetőjében megfogalmazódott az a kívánság is, melyre a tésai építőtáborosok is alapoztak: „Vedd át a stafétát, énekelj velünk, s azután add át, taníts meg a dalra másokat.”
