Pest Megyei Hírlap, 1982. augusztus (26. évfolyam, 179-203. szám)

1982-08-29 / 202. szám

1983. AUGUSZTUS 29., VASÁRNAP Lemezúj donságok A napokban egyaránt ke­rültek a lemezboltokba ko­moly és könnyűzenei, vala­mint irodalmi felvételek. A Collegium Musicum lemezén Drew Minter kontratenor mű­ködik közre, a művészeti ve­zető L. Kecskés András. A lemezen megtalálható többek között Händel Mi palpita U cor című kantátája és Tele­mann g-moll-triója. Az EMI felvételén a Milá­nói 'Scala Tullio Serafin ve­zényelte ének- és zenekar tol­mácsolja Verdi Rigolettóját. Az opera főbb szerepeit olyan világhírességek ének­lik, mint Maria Callas, Giu­seppe di Stefano, Kosztolányi Dezső verseit Mensáros László szavalja a Könyörgés az ittmaradókhoz című lemezen. Néhány vers­eim a lemezről; Üllői úti fák, Ilona, Boldog, szomorú dal, Halotti beszéd, Hajnali ré­szegség, Szeptemberi áhítat. A beszélgetés Szent-Györgyi Albertiéi című lemezen rész­letek hangzanak el a tudóssal készített tv-interjúból. A 17 rock and roll classis című lemez előadói között ta­lálhatók az elmúlt negyed­század leghíresebb rocksztár­jai; Roy Orbison, Little Ri­chard, és Jerry Lee Lewis. Drótvázas restaurálás Több ezer éves leletekre bukkantak nemrégiben a tisza- lúci feltárások alkalmával, az őskori leletek a Magyar Nemzeti Múzeum restaurátorműhelyébe kerültek. Képünkön: Szegedi József egy drótváz segítségével valósággal újjáépíti a kőkori cserépedényt. A Francia Televízióban Háromórás előadás Budáról Délután még a nyárutói nap­fény reflektorozta be a budai Hilton Szálloda Margaréta-te­raszát, a Halászbástyát, a Má­tyás-templomot, ám a hangu­lat már éppen olyan izgatott volt, mintha a kishordónyi Jupiter-lámpák égtek volna, jelezve, hogy néhány perc, és kezdődik a televíziós közvetí­tés. Végtelennek tetsző folya­mokban mindenfelé ott kí­gyóztak a kék, piros, fekete kábelek; szolgálatkész udva­riassággal hajlongtak a mik­rofonok; lassú forgással, gör- düléssel ízlelgette a látványt a tucatnyi kamera. Forgató- könyvvel, jegyzetekkel a ke­zében szintén e körbevillamosí- tott világ legközepén ott tár­salkodóit mindenféle adások jókedélyű' gazdája, Antal Im­re és a franciás műveltségé­ről, no meg a gall nyelv tö­kéletes tudásáról jól Ismert rádioriporter, Sediányszky Já­nos is — csupáncsak egyelő­re könnyű nyári ingben, a le­geslegutolsó próba fesztelensé­géhez igazodva. Hogy mi minden követte egymást ebben az este fél ki­lenc után öt perccel kézdődött sugárzásban, amelyet műhold közbeiktatásával juttattak el a sokmilliónyi francia előfizető­höz? Természetesen csupa olyas­mi, ami Tours-ban, Orléans- ban, Lyonban — egyszóval szerte francia földön mindenütt tetszhet. Tehát az ifjú prímá­sok, klarinétosok, cimbalmo­sok cigányzenéje; Pitti Katalin és Leblanc Győző operettáriái; Hacky Tamás megunhatatla- nul érdekes füttyeregetése; a Jeunesses Musicales tisztán csengő kórusszámai; a Bihari Táncegyüttes tagjainak szilaj szépségű bokázása, röppenése, no és természetesen Katona Klári és Kovács Kati táncda­los üzenete holmi szerelmekről és vágyakról — hogy csak a mustra legjellegzetesebben ho­ni kínálatait említsük. Az említett és nem említett műsorszámok egyébként egy franciásan kedélyes beszélge­tés-folyamba ágyazódtak, amely — a minősítés itt iga­zán stílus.os — purparlét a népszerű tv-riporter, Jacques Chancel vezette, természetesen lágy szisszenésű, perdülésű anyanyelvén. Mind Antal Im­re, mind Sediánszky ugyan­így felelgetett neki, és a nyolc­vanadik születésnapjának meg­ölésére most készülődő Illyés Gyula szintén franciául nyi­latkozott abban a kisfilmben, RA DIÓFIGYELŐ KAVICS ÉS TENGER. Elfo­gult vagyok. Szeretem Gye- nes György útiműsorait, me­lyekben személyes élményeit felidézve mindig kipécézi azt a pozitívumot — életvitelben, emberi-nemzeti magatartás­ban, életmódban és viselkedés- kultúrában —, amit nekünk, magyaroknak olyan jó lenne sajátunkká tenni. Mindezt tör­ténelmi visszapillantással és stílusos zenével fűszerezve. Pénteken este egy órát tölt­hettünk útitársaként' Raguzá- ban, azaz Dubrovnikban, nyá­ri utasként, nyaralóként. Sok minden belefért a rövidke hat­van percbe: Raguza és Velen­ce viszálya, a város címere és védőszentje kapcsán; a törté­nelmi múlt dicső és feledni való korszakai csak úgy, mini a modern idegenforgalomra építő Dubrovnik mai arca. Jókait hallgathattuk és Gye- nest, a régmúltat vetették össze az 1982. nyarán tapasz­taltakkal, melyben mégis fel­lelhető — minden bélemagya- rázás nélkül — a folytonos­ság. Akkor is, most is segí­tőkészek, vendégszeretők a dubrovniki polgárok. Akkor is festői dalmát város volt, mely­nek első nagy korszakát egy földrengés zárta le. És most is. az újjáépített, hajszálra egy­formára húzott főutcai házai­val, melyek mégsem az egy­hangúságot, ellenkezőleg, a változatosságot példázzák. Az ablakokból lefolyó virágfűzé- rek, a házak apró egyéni dí­szei vallanak a bennük lakók ízléséről. FALURÁDIÓ. Mióta nép­gazdaságunk helyzete az élet- színvonallal összefüggésben közérdeklődésre számot tartó téma lett, a falurádió hajnali adását, nemcsak a szakembe­rek és a falusiak hallgatják. Az utóbbi hónapokban vissza­térően szentelik egy-egy 'té­mának az adást. Kovács Jenő szerkesztő és kollégái legutóbb az agárdi agrokomplfx központjának te­henészeti telepén egyenes adásban beszélgettek arról az új takarmányozási eljárásról, mellyel a nagy költségekkel termeszthető szálastakarmá­nyokat kímélve haszonnövé­nyek eddig veszni hagyott hulladékát felhasználva siló­zott takarmányként adják az állatok elé. Mezőgazdasági üzemek széles körét érdekel­hette a szemes takarmányok nedves tárolásának módszere is, amit nemcsak kidolgoztak, hanem igen jó eredménnyel alkalmaznak is. B. II. amelyet két élő kapcsolás kö­zött játszottak be. (A Pest me­gyeiek, no és velük együtt minden szépet szerető műba­rát nagy-nagy örömére a szent­endrei Kovács Margit Mú­zeumot is bemutatták néhány percben. A közvetítés színhe­lyén mindenfelé elhelyezett színes monitorokon jól lehe­tett látni, hogy nem csak ru­tinból, hanem igenis szeretet­tel simogatták végig kamerá­jukkal a gyűjtemény hol fáj­dalmas, hol megejtően naív tekintetű asszonyalakjait az operatőrök.) És még egy mondat erről a magyar estről az összeállí­tást Párizs felszabadulásának napján juttatták el a franciák képernyőire; ez pedig nem akármilyen gesztus ... A. L. Városi intézményhálózat híján A kultúra házigazdái a brigádok A kis létesítmények összefogása „Ebben a városban nincs színház, nincs rríozi, a kultúr- ház is csak épül, van egy ét­terem, egy halászcsárda és egy presszó, s lakunk itt vagy ti­zenhatezren. Ha teszem azt szórakozni, kikapcsolódni van kedvem, most és azonnal, ho­vá menjek? Legfeljebb buszra szállók, vagy beülök a kocsim­ba és irány Pest... Műsora j ánlatok így vélekedik többnyire a százhalombattai ember saját városának lehetőségeiről. Két­ségtelenül kategorikusan, ta­lán egy kicsit sarkítottan is, mindenesetre tényszerűen. Mert valóban: még egy állan­dó, s elfogadható színvonalú mozi sincs, csupán filmvetíté­sek vannak. A kultúrház is csak épül, szerepét, rendelte­tését tucatnyi ideiglenes he­lyiségben (szétszórva a város­ban) klubok, szakkörök, s kü­lönböző nevet viselő minilé­tesítmények igyekeznek betöl­tetni. Több-kevesebb sikerrel. Ezzel szemben mi van? Nos túl a hatalmas és impozáns művelődési központ nyújtotta ígéreteken, egy igen izmos közművelődési intézményhá­lózat, ami elsősorban a mo­dern ipari város két nagyüze­mében gyökerezik. Százhalombatta alig több mint egy évtizede város, s múltja is legfeljebb ha húsz esztendőre tehető. Lélekszáma tegnap még fele volt a mai­nak, holnap a mai kétszerese lehet. Amikor a Dunai Kő­olajipari Vállalat és a Duna- menti Hőerőmű megtelepedett e tájon, ezer és ezer ipari munkás lelt otthont ugyanitt, zömében a két üzem dolgozó­jaként. Érthető tehát, hogy művelődésük és kulturált szó­rakozásuk érdekében a két nagy vállalat esztendőről esz­tendőre milliókat költve kiépí­tette üzemi közművelődési há­lózatát, ami egyben a városé is, s mindaddig az is marad, míg az önálló városi kulturá­lis intézményrendszer létre nem jön. A Dunai' Kőolajipari Válla­lat szakszervezeti bizottsága által fenntartott Barátság Mű­velődési Ház eleve kettős fel­adatot lát el. Miközben a nagy­üzem majd 3 ezer dolgozójá­nak kulturális igényeit igyek­szik kiszolgálni, oroszlánrészt vállal a városi rendezvények, események megszervezéséből is. Az elsődleges természetesen az üzemi közművelődés. — Minden esztendőben — tájékoztat Takács Péter, a ház igazgatója — úgynevezett programajánlatot készítünk a szocialista brigádok számára. Ebben felsoroljuk azokat a műsorokat, rendezvényeket, amelyeket meg tudunk szer­vezni, s ebből a kollektívák kedvük vagy érdeklődésük szerint válogathatnak. ' — És válogatnak is? — Hogyne. A DKV szocia­lista brigádjai meglehetősen öntevékenyen vesznek részt a közművelődési munkában, vannak úgynevezett házigaz­da- és gesztorbrigádok, akik egy-egy előadás vagy rendez­vény lebonyolítását vállalják, úgy is, hogy közönséget, hall­gatóságot toboroznak. Színházba, autóbusszal És most nézzük meg az ada­tokat: az elmúlt esztendőben 67 műsoros estet rendeztek, több mint 13 ezer látogatóval. Az ismeretterjesztő előadások­nak közel 10 ezer hallgatója volt. százhúszan iratkoztak be különböző nyelvtanfolyamra, s mintegy kétszázan tagjai a művelődési ház által irányított kluboknak, szakköröknek és műkedvelő-művészeti csopor­toknak. A DKV két igen ko­moly könyvtárat tart fenn dolgozói számára, a közmű­velődési könyvtár 14 ezer kö­tete mellett a műszaki iroda­lom Í8 ezer kötete évről évre gyarapodik. Mindez persze csupán sta­tisztika. S a felsorolt rendez­vények, TIT-előadások aligha helyettesítik mondjuk a szín­házi előadások nyújtotta élmé­nyeket. — Évente nyolc-tíz alkalom­mal egy-egy színház vendég­játékára is sor kerül itt — magyarázza Takács Péter. — Ez persze mint lehetőség ke­vés. Ezért szerveztük meg a már hagyományossá vált cso­portos színházlátogatásokat a fővárosba. Eddig átlagban 4— 500 dolgozónk utazott Buda­pestre vállalati autóbusszal havonta. Most ősztől azonban szeretnénk a szomszéd üzemet, a DHV-t, valamint a Magyar Szénhidrogénipari Kutató Fej­lesztő Intézetet is bevonni eb­be az akcióba. Ha ez sikerül, akkor havonta mintegy 800 ember utazhat rendszeresen a fővárosi premierekre, érdeke­sebb színházi előadásokra. Újabb ezer ember — Ezenkívül milyen válto­zások várhatók még az új idényben ? — A vállalat nemrégiben kezdett hozzá a munkásszálló belső felújításához; új helyi­ségbe költözik a könyvtár, szí­nes tévét, különböző játéksze­reket szereznek be, s rendsze­ressé válik a filmvetítés is. Tervezzük továbbá, hogy lét­rehozunk egy nyelvklubot, tekintve, hogy évente igen so­kan járnak tanfolyamokra, kö­zülük is szép számmal inten­zív kurzusokra. A DKV művelődési háza évente 2 millió forintból gaz­dálkodik. Jelenleg kilenc szakképzett népművelő könyv­táros igyekszik ellátni a foly­vást szaporodó feladatokat, negyvenegynéhány mellékfog­lalkozású segítőtársával, s igen nagy társadalmi aktíva­hálózat közreműködésével. A feladatok pedig várhatóan nemhbgy csökkennek, ellen­kezőleg: hamarosan növeked­ni fognak. Most épül ugyanis a kőolajipari vállalat beruhá­zásaként, a katalitikus krakk- üzem, s ez azt jelenti, hogy Százhalombattán — ha ideig­lenesen is — újabb ezer mun­kás telepszik meg — az üzem­óriás építői, szerelői, kiszolgá­lói. Művelődésük, szórakozásuk érdekében újabb lehetőségeket alkalmakat kell teremteni, ami a város adottságai közepette aligha lesz könnyű feladat. Tamási István Politikai könyvek Ismerjük meg hazánkat M it kell tudni Magyaror­szágról? — ezt a címet viseli a Kossuth Könyv­kiadónál a napokban megje­lent kötet. S hogy helye van az írásoknak a könyvespolco­kon, azt mi se bizonyítja job­ban, mint ez a könyv. Tudott dolog, hogy nem ismerjük eléggé hazánkat. Sokan meg­megjárták már Párizst, de még nem voltak Pannonhalmán vagy Sárospatakon, holott mindkettő hazánk egyik szel­lemi fellegvára, műemlékek­ben gazdag helysége. Sajnos, az elemi, általános, de még a középiskolákban sem tanítják meg igazán, hogy miként sze­ressük, becsüljük hazánkat, hogyan ismerkedjünk meg ve­le. Márpedig hazaszeretet nincs ismeretanyag nélkül, megis­merni pedig úgy lehet egy or­szágot, benne egy-egy helysé­get, tájat, ha járjuk, ismerke­dünk vele, ha tudjuk, hogy milyen a földrajza, történelme, milyen a társadalmi struktú­rája, gazdasági élete, egész­ségügye, közművelődése, tudo­mánya, művészete, ha tudjuk, hogy hol a helyünk a világ­ban, ha olvasunk róla. Ezen a hiányosságon segített most a Kossuth, hogy megje­lentette a Mit kell tudni soro­zatban ezt a könyvet. Neves tudósok, történészek, közgaz­dászok írják le, milyennek látják hazánkat, hogyan ala­kult' társadalmi, gazdasági élete, miként virágzik mű­ben erre bőven találunk ada­tokat, pontos leírásokat. Meg­tudjuk, hogy miként alakult a magyarság helyzete az őshazá­tól a honfoglalásig, majd az államalapítástól a mohácsi csataveszteség. S aztán ott van a török és a Habsburg-biroda- lom árnyékában való élés, ott vannak a szabadságharcok, a küzdés az önálló államiság megteremtéséért, majd az át­menet a feudalizmusból a ka­pitalizmusba, a dualizmus kora, s aztán az első világhá­ború, amelyet követett az 1918 —1919-es forradalom, a Ta­nácsköztársaság, az ellenfor­radalom, Horthy minden bű­nével. S aztán a felszabadulás, az igazi haza megteremtése, a szocialista társadalom felépí­tése. A társadalmi struktúra átte­kintése után a szerzők foglal­koznak az államszervezet jel­építésével, a mozgalmi szerve­zetekkel, az egyházak és hit- felekezetek helyzetével, felépí­tésükkel, elfoglalt szerepükkel. Ezt követően a gazdasági élettel ismerkedhetünk meg. Azzal, hogy a nemzeti jövede­lem 97,6 százalékát a szocialis­ta állami és szövetkezeti szek­tor állítja elő, s itt foglalkoz­tatják az aktív keresők 96,4 százalékát. Hazánk a kö­zepesen fejlett, iparosodott or­szágok sorába tartozik, s ezen belül az elmúlt években a kö­zépmezőnyben helyezkedett el. Ismertetik a népgazdaság szerkezeteiét, az ipar, a me­vészete, tudománya. Bősé­ges adatokkal szolgálnak, megismertetik velünk az egész országot. Mindenekelőtt föld­rajzát, amely nagyban meg­határozza társadalmi helyzetét is, hiszen a társadalom földraj­zi környezete kölcsönhatásban vari egymással. Még pontosab­ban fogalmazva: a domborzati adottságok alapvetően befo­lyásolják hazánk természetes tájainak kialakulását, illetve azok erőforrásait. Ezen belül leginkább meghatározzák a mezőgazdasági termőhelyek ökonómiai adottságait, az ás­ványi nyersanyagok telephe­lyeit, jelentős hatással vannak a település- és közlekedéshá­lózatra, általában a természeti tájak hasznosíthatóságára. A szerzők éppen ezt mutat­ják be, leírva Magyarország földjének tagolódását, az Al­föld és a Kisalföld tájtípusait, a dombsági középtájakat, a hegységeket. Foglalkoznak a népesség- és településföldraj­zi jellemzőkkel, a gazdasági körzetekkel, azzal, hogy mi­ként alakult úgy, hogy ha­zánkban 96 város van és há­romezer községi szintű tele­pülés. Elmondhatjuk-e, hogy is­merjük történelmünket? Azt hiszem, nem. Holott illene tudnunk, hogy miként alakult a magyar nép történelme mi­ként jöttek létre azok a viszo­nyok, amelyek meghatározzák napjaink helyzetét. A könyv­zőgazdaság, a szállítás és hír­közlés, a szolgáltatások álla­potát, a külkereskedelmet, az idegenforgalmat és a turiz­must. Képet kapunk az élet- színvonalról is, megtudjuk, hogy nálunk miként alakul­tak a jövedelmek, a lakosság hogyan gyarapodott. íudjuk-e például, hogy ma hazánkban több mint 160 milliárd a ta­karékbetétek értéke, csaknem négyszerese az 1970. évinek. Milyen hazánk egészségügye, oktatása, közművelődése? Min­denről tudomást szerezhetünk, ha elolvassuk a könyvet, mint ahogyan bő adatokat találunk a tudomány, a művészet állá­sáról, s arról, hogy hol van a helyünk a világban. Tudjuk-e például azt, hogy Magyaror­szág 10 millió 710 ezer fős la­kosságával a világ országai között az 52., Európában a 13. helyen áll?! Az egy lakosra jutó bruttó hazai termék ér­téke (1973-as adatoki 100, az Egyesült Államoké 222, Olasz­országé 104, míg Indiáé 14. Ma­gyarország tehát a legfejlet­tebb tőkésországok és a fejlő­dő országok közötti közepes fejlettségi szintnek megfelelő helyet foglalja el. N agyon jó könyv a Mit kell tudni Magyaror­szágról? Méltó a Mit kell tudni sorozat eddigi köte­teihez. Valóban sokat segít ab­ban, hogy az eddiginél is job­ban megismerjük hazánkat, s mindazt pótolják az olvasók, amit eddig elmulasztottak: megismerjék az országot könyvből, hogy _ majd a gya­korlatban, az országjárás so­rán már ismerősként tekint­senek szét a tájban. Gáli Sándor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents