Pest Megyei Hírlap, 1982. augusztus (26. évfolyam, 179-203. szám)

1982-08-29 / 202. szám

1982. AUGUSZTUS 29., VASÁRNAP-g KTimap Fe!ü!já?ó gl A főváros kelet­nyugati közlekedé­si tengelye lelett átívelő felüljárón — átadása, 1969 óta — mintegy 50 mil­lió autó haladt át. Felújítása a na­pokban elkezdő­dött. Az első ütem­ben — mely elő­reláthatólag egy hónapig tart — át­építik az útpálya burkolatát és a szigetelést, majd a jövő év elején a tartószerkezete­ket hozzák rend­be, de akkor már nem lesz szükség forgalmi korláto­zásra. Őszre tervezik a nyitást Fnptfó a Rózsika-forráshoz Solymáron sokfelé építkez­nek, a két- meg a három- szintes ház sem ritkaság. Ez itt, kőhaj ításnyira a Rózsika- forrástól, a tájvédelmi körzet­től nem, is a terebélyességével, mégcsak nem is, a nádtetejé­vel, (amely különben itt nem divatos) hívja fel a figyelmet. A szakács és az ökölvívó Akármelyik solymári lakos meg tudja mondani: itt épül a penzió. Korábban a „Ko­vács-féle ház”-ként ismerték az épületet, amely utoljára Kovács Árpádé volt. A fiatal szakács neves mestereknél ta­nult, dolgozott a Fortunában, legutoljára pedig a KISOSZ ét­termében. Itt ismerkedett meg Szabó László, egykori bokszoló, a válogatott keret volt tagja a főztjével és Ízlett neki. A fu­tó ismeretség vezet oda. hogy Kovács Árpád és Szabó László közkereseti társaságot alapí­tott és nekikezdett Solymáron a családi ház átalakításának, bővítésének azzal a céllal, hogy penziót nyitnak. — Nem penzió — javít ki Szabó László a helyszínen —, vendégfogadó. — Ez valami más, kicsit több annál. Én ma­gam, életem során, ahol mint vendég megfordultam, ritkán voltam megelégedve az ellá­tással. Itt valami mást szeret­nék megteremteni. Többek kö­zött nonstop jelleget akarunk, tehát éjjel-nappal a vendégek rendelkezésére fogunk állni. Kicsiben ugyan, de széles körű igényeknek megfelelően ala­kítjuk ki az épületet. Lesz benne szauna, drink bár, kü­lönterem, söröző, étterem és automata kuglipálya. Tíz szo­bát készítünk egyszerű megol­dással, de összkomforttal. Központi fűtés lesz, zuhanyozó hideg-meleg ételek. Turisták is bejöhetnek, hátizsákkal ét­kezni. Az épület kiürül parko­lót épít a tanács. Ahogy elő­adtam az elképzelésemet a- helyi vezetőknek, rögtön fel­karolták. Faragott bútorok Kovács Árpáddal együtt mutatják a félkész penzióépü­letet. Valóban szép oelső tere­ket képzeltek el, ebből már sok minden létezik is. Mester­gerendák, faragott bútorok, népművészeti ajtók, ólomüve­ges ablakok. Kétkedve foga­dom, hogy októberre tervezik a nyitást, nehéz ( elképzelni, hogy ezt a maguk szabta ha­táridőt tartani tudják. Házi­lagos kivitelezésben folytatják az építkezést, vietnami egye­temistától szentesi nádazó- mesterig többen dolgoznak itt. Mint mondják, mindannyian olyanok, akik majd munka­helyet is találnak és teremte­nek maguknak a „penzióban”. Szabó László lesz az igaz­gató, aki saját elképzelései szerint szolgálja a vendégeket. A solymári határban vett egy „ranch”-ot. a régi ürgemal­mot, ahol úgy tervezi: hogy lo­vasiskolát nyit majd, ott is építkeznek. A két intézményt összekapcsolják, az itteni ven­dégek oda mehetnek lovagol­ni. A solymári fogadónak már neve is van. — Vendégfogadó a Rózsika forráshoz ... Ételeink is kü­lönlegességek lesznek. Főként erős fűszerezésű magyaros éte­leket készítek majd, helyi specialitásokat, amelyeket másutt nem kap meg a ven­dég — mondja Kovács Árpád. Nagy összegű kölcsönnel tá­mogatta a KISOSZ a kezde­ményezést. A ranchon kíván­ják megtermelni a penzió konyhájára valót, zöldségből, csirkéből egyaránt. Elképzelésük van elég. és számítanak rá, hogy az őszi „beüzemelés” nagy hajtásban fog eltelni. Nyeregben lesznek Pedig aránylag könnyű helyzetben, nyeregben lesznek. Nemhogy a községben nincs több, de húsz kilométeres kör­zetben biztosan nincs egyetlen penzió se. Azelőtt a harmin­cas, negyvenes években, sok­kal kisebb turizmus mellett a pár kilométernyire levő Má- riaremetén három is műkö­dött, megélt. B. K. Az avató elmaradt Inkább később, de jól Ügy tervezték, Bugyi község tornacsarnokát augusztus 20- án avatják, ám anyaghiány és egyéb akadályok közbejöt­té miatt az alkotmánynapi kulcsátadás elmaradt. Igaz, .mint Méhész János, a dabasi járási pártbizottság titkára is megfogalmazta, ha nagyon akarták volna, akkor határ­időre megnyílhattak volna a kapuk. Csakhogy nem akar­ták. Ügy gondolkodtak, hogy a mindenáron való avatásnak később innák meg a levét, az­az több lenne abból a kár, mint a haszon. Mert mit ér az olyan tervteljesítés, melynek következménye, hogy a létesít­mény az ünnepélyes átadása után — műszaki okok miatt — hónapokig zárva tart? Bizonyára a tornacsarnok leendő tulajdonosai, a község­ben élők sem vennék jó néven, ha gyakorta kerülne ki a bejáratra a tábla: műszaki okok miatt zárva. Mint Tóris Sándortól, a település tanács­elnökétől megtudtuk, most mindenféle technikai előírást betartva folytatódik a munkav s így, ha nem is tanévnyitóra, de még ebben az évben meg­kezdődhetnek a tornaórák és az edzések. Mert természete­sen nemcsak a 720 általános iskolás fiú és leány tréningez­het majd itt (idáig jó időben a szabadban, télen pedig egy szobában tartották a testne­velő tanárok az órákat), ha­nem a helybeliek közül min­denki, aki csak igényt tart er­re. Hely bőven lesz a testmoz­gásra. Az épület 721 négyzet- méternyi alapterületéből a tornaterem 560 négyzetmétert tesz ki. S a többi? Öltözők, zuhanyozók, társalgók, vala­mint büfé várja majd a láto­gatókat. Sőt, még egy úttörő­szoba is, ezt a tetőtér beépí­tésével nyerték. Hogy mindezt mennyiből sikerült fölépíteni? A tervezett 6,5 millió helyett — 5,2 millió forintból. Még­hozzá úgy, hogy a hagyomá­nyos építkezési mód helyett a MEZÖVÁZ-szerkezetet válasz­tották. A szakemberek szerint a község vezetői nem bánják meg, hogy tavaly tavasszal a dabasi termelőszövetkezetben gyártott szerkezetre szavaz­tak. Természetesen a jelentős társadalmi segítség sem ma­radt el: a község munkahelyi kollektíváinak tagjai, a hely­beliek egyaránt tettek azért, hogy olcsóbban épüljön föl a létesítmény. A Tessedik Tér melőszövetkezet sportegyesü­letének vezetői azt tervezik, hogy már ezen a télen itt ren­dezik meg a teremfoci-baj­nokságot, a Tessedik Kupát, Aztán itt tartják majd a ko­sár- és röplabdaedzéseket is. A csarnok a tornaórák, edzé­sek és bajnokságok megrende­zése mellett kiválóan alkal­mas falunapok, gyűlések és kulturális események helyszí­néül is. K. É. Ä nagyok árnyékában Száz asszony munkát talál — Száz az egyhez az esélye annak, hogy a Tápió menté­ről szólva minket is megem­lítenek — mondja Veres Mi­hály tanácselnök. Ábrahám János, az Űj Ba­rázda Mezőgazdasági Terme­lőszövetkezet elnöke helyes­lőén bólint, s hozzáteszi: Hosszú falu — Pedig eseményekben gazdag élete van a község­nek, a termelőszövetkezetnek is. A beszélgetés helye Tápió- szőlős, Ceglédtől tizennégy kilométerre, járda nincs, a földpadka helyenként 25—30 centiméterrel van lejjebb a bitumennél, kimondottan bal­esetveszélyes. Tápiószőlős nagyon fiatal község. Csak 1947 óta jelzik a térképen ezen a néven, egyesüléssel keletkezett, az­előtt Halesznek hívták. — Mi semmit sem örököl­tünk a múlttól — mondják a község vezetői. Legalább egy árva nemesi kúria maradt volna ránk iskolának vagy kultúrháznak. Meglep, hogy több mint há­romezren élnek a faluban. Tudom, hogy sokkal kisebb települések iparosodottabbak, rendezettebbek. Tápiószőlős szinte egy utcából áll, de az vagy 4—5 kilométer hosszú. A lakosság közérzetét dön­tően befolyásolja, hogy jól vagy rosszul zár-e az Új Ba­rázda. Mindenki kapcsolatban van a termelőszövetkezettel, még az a hatszáz ingázó is, akik Cegléden az iparbán dolgoznak. Elgondolkodtató, hogy minden ötödik lakos másutt keresi a kenyerét. Áb­rahám János azt mondja, hogy munkaerőhiány nincs. Nem egyesültek senkivel, a 112 milliós összvagyonú gazdaságot maguk paűvelik, önálló a tanács is. Tiszta sor, kevesebb a lehetőség a vitá­ra, áttekinthetőbbek a dol­gok — vélné az ember. Aztán tüzetesebb ismerkedés után rájövünk, hogy a tónusok itt sem fehérből és feketéből áll­nak. Mert az Új Barázda jó termelőszövetkezet, a gép­parkjuk modern, 300 egyedből álló tejtermelő tehenészetük van. Búzából 59, kukoricából 100, napraforgóból 30 mázsa a hektáronkénti csúcs. Felkapja a fejét a látogató, amikor azt hallja, hogy az éves termelési érték 88 szá­zaléka az alaptevékenységből származik. A bérszínvonal öt­venezer forint, ehhez jön — kinek-kinek a szorgalma sze­rint — a háztájiból származó összeg. A munkahelyi légkör jó, a vezetők minden parcellán raj­ta tudják tartani a szemüket. Csakhogy Tápiószőlősön is egy­re nagyobb szükség van a melléküzemágra. Egyrészt leg­alább száz nő vár munkára (az eljárók mind férfiak), másrészt a mezőgazdasági termékek felvásárlási ára stagnál, a gépeké, energia- hordozóké, műtrágyáké (szük­séges-e ismét leírni?) emelke­dik. Az olló növekedése 1982- ben várhatóan 1,6—1,7 millió forinttal csökkenti a nyeresé­get. A mezőny elején — Még ezt is elbírjuk — mondja Ábrahám János, csak az eső jöjjön, mert akkor nem ötven, hanem száz mázsa kukorica lesz hektáronként. A tej literének önköltsége öt forint 86 fillér — tehát a mezőny első részében vannak, mégis évente 120—130 hízóbi­kát kell leadniuk ahhoz, hogy az állattenyésztési ágazat ne legyen deficites. Egy tehéntől 4 ezer 300 litert fejnek, ke­resztezésekkel javítják az ál­lományt, esküsznek a 40 szá­zalékos magyar, 60 százalékos holstein-fríz állományra. A tanácselnök olyan szakavatot­tan beszél erről, mint Ábra­hám János a község gondjai­ról. Az eddigiekből is kitetszett, hogy az ipart az Üj Barázda jelenti Tápiószőlősön. Ponto­sabban jelentette, mert a Sze­gedi Ruhagyárral létrejött kooperáció alapján felépül az a csarnok, ahol száz asszony bedolgozik téesz-alkalmazott- lcént. — Érdekes, meditál Veres Mihály, kertészkedni senki sem akart, hiába sugalltuk, pedig a szőlőtermesztésnek konkoly hagyományai vannak. A varrodába viszont szívesen mennek. Kipipálhatjuk tehát a száz­fős munkaerőfelesleg gondját. Az Üj Barázdán belül azon­ban marad még megoldandó feladat. Az ötszázharmincas létszámból csak 260 az aktív kereső, a többi nyugdíjas. Nincs öregek otthona, nincs étterem a faluban, ahonnan ennivalót hordhatnának. S máris az iskoláskorúakhoz jutottunk, mert nekik meg a napközis ellátásuk megoldha­Uregrendszerf fedeztek fel a Pilisben Amatőr barlangászok sikere A szerencse kegyeletjei az esztergomi Labor Műszeripa­ri Művek amatőr barlangkuta­tói. Ez a tavaly alakult együttes alig egy esztendő leforgása alatt két érdekes és jelentősnek ígérkező felfedezéssel hívta fel magára a szakma figyelmét. Néhány hete a csoport tag­jai közül nyolcán terepbejá­rásra indultak a Pilis hegység­be. A Vaskapu-völgyben egy alig tenyérnyi lyukra lett fi­gyelmes az egyik kutató a sziklafal oldalán. Azt is észre­vette, hogy az üregből erőtei jes légáramlat húz a szabad­ba. A légmozgás olyan eiős volt. hogy az üreg elé tartott gyufa lángját azonnal eloltot­ta. A barlangászok igen biz­tató jelnek vették a nagyobb üreghálózat létezésére uca ő huzatot. Nyomban nekifogtak a lyuk kitágításának, és jó fal napi munka után, hason csúszva behatolhattak rajta. Néhány méter után kiderült — ahogy a légáramlat „jósol­ta” —, hogy valóban ember számára is járható, eddig is­meretlen barlang tárult fel a kutatók előtt. Az üregrendszer pillanat­nyilag járható része hat egy­másba kapcsolódó kisebb-na- gyobb kavernából áll. A leg­nagyobb terem körülbelül 2Í négyzetméter alapterületű, magassága 4—6 méter között változik. A kavernák falait a felfedezők leírása szerint gaz­dagon díszítik cseppkőlefolyá-, sok, drapériaszerűen redőzött kalcitképződmények, függő cseppkövek. A legérdekesebb és leglátványosabb egy majd­nem tökéletesen cukorsüveg- formájú terem, s ezt az üre­get is beborítják a különféle cseppkőformációk. Az eddig feltárt barlangka- vem4kból további, de jelenleg még üledékkel feltöltött jára­tok indulnak a hegy gyomrá­ba. A rendszer oldásformái, továbbá légáramlásviszonyai arra utalnak, hogy egy na­gyobb barlangrendszert rejt a vaskapui hegyoldal. A csoport tagjai az új bar­lang bejáratát eltömedékelték, kellőképpen álcázták, és majd a további kutatáshoz szüksé­ges engedélyek beszerzés- után folytatják a feltárást. A kutatók mostani sikeres akcióját fél évvel ezelőtt egy ugyancsak jelentős felfedezés előzte meg. Akkor a csoport« Német Demokratikus Köztár­saságban túrázott, s egy álta­luk felfedezett üregben ősálla­tok temetőjére bukkantak. A rübelandi barlangrendszer egy korábban ismeretlen szakasza tea jutottak, s legnagyobb meg­lepetésükre az egyik terem­szerű üregben sárgás-fehér csontok halmazán villant meg lámpáik fénye. Kiderült, hogy a jégkor végén kihalt barlan­gi medve természetalkotta „kriptája” az újonnan felfede­zett barlangszaka.sz. Felfede­zésüknek az adott különösen nagy jelentőséget, hogy az üreg mélyén elpusztult mac­kók csontvázai épen vészel­ték át a kimúlásuk óta eltelt sok ezer évet. Barlangimedve- csoportokat ugyanis majd minden olyan barlang rejt, amely a jégkorszakban nyitott volt. De ezek csaknem kizá­rólag az ősember által elejtett és elfogyasztott medvék ma­radványai: Ilyenek kerültek elő hazánkban is számos he­lyen, de különösen a Bükk hegységbeliekben. Ép barlan­gi medve-csontvázat azonban eddig sem hazánkban, sem Nyugat-Európában nem talál­tak. Ezért figyeltek fel mind a paleontológusok, mind a barlangok világával foglalko­zó tudományágak képviselői a magyar kutatócsoport szeren esés felfedezésére. Az esztergomi kutatók a későbbiekben — német ku­tatótársaikkal együtt —, to­vább folytatják majd a rübe landi cseppkőbarlang feltárá­sát is. R. E. tatlan. Az ok itt is a konyha hiánya. A 280 fős létszám a demográfiai adatok szerint a hatodik ötéves terv végére négyszázra nő. Már most két műszakos a tanítás, s csak 25 gyermek lehet napközis, pedig hatszor ennyien igényelnék. A község két vezetője listát mu­tat. Hatszázan szeretnének a faluban ebédet kapni. A tá- piószelei Áfész jóindulattal kezelné az ügyet, de kevés a pénze. így aztán némi vigaszt nyújt, hogy 1985-ig megépül négy tanterem és egy tornate­rem Igaz, ezekben sem fő majd, bableves, de csökken a zsúfoltság. Ábrahám János nem zárkózik el attól, hogy belenyúljon a gazdaság zse­bébe, ha fentről is megfejel­nék a konyhaépítésre szánt összeget. Veres Mihálynak mostaná­ban a kenyértől húzódnak össze a gyomorizmai. Nem mintha a ceglédiek rosszabb kenyeret sütnének a megyei átlagnál, hanem azért, mert a vállalat gépkocsija naponta egyszer hoz árut, de mindig más időpontban, 10 és 14 óra között. Áz iskolában tehát a tízóraihoz soha nincs friss pékáru, legfeljebb az ebédhez. Olvasom a Sütőipari Vállalat­hoz írt levelet. A tanácselnök már tudja a választ, valahol megsúgták neki. A kenyeresek takarékossági okokból csak egyszer hajlandók a kocsit Tápiószölősre küldeni. És kész. A többi nem az ő dolguk. Megszűnt bolt Még ma sem ültek el azok a hullámok, amelyeket az iparcikkbolt Tápiószelére te­lepítése kavart. Az Áfész — a gazdaságosságra hivatkozva — megszüntette Tápiószőlősön az üzletet. Egy kiló szegért is utazni kell. S nem egy ta­nyáról van szó, hanem há­romezer emberről. De ez még semmi a hétvégi telefonálás helyzetéhez képest. Szombaton és vasárnap nincs ügyelet a postán. Ha a néhány kilomé­terre fekvő Űjszilvást hívják is, a ceglédi központon át megy a kérés. Akkor aztán a járás összes telefonja cseng, s ha valaki Űjszilváson felve­szi, jó, ha nem — addig kér­nek elnézést másoktól, amíg végre a hívtott is horogra ke­rül. Szép, nagy TÜZÉP-telep van a faluban. Szenet és fát azonban nem lehet kapni. Ajtót, ablakot igen de a cse­répkályhákat ezekkel etetni nem lehet. Az új, hetvenöt gyereket befogadó óvoda reg­gel fél héttől este fél hétig tart nyitva. A két óvónő jóval túl a nyolc órán dolgozik a kicsinyek mellett. Orvosa van a falunak, a ceglédi kórház könnyen elérhető. Amióta a ceglédi tejüzem felépült, nincs baj az áruválasztékkal sem. Á szeszfőzde sorsa Igen érdekes az, amit a falu szeszfőzdéjéről meséltek. Ezt az egy „ipari objektumot” örökölték 1945 után. Államo­sították, majd egy sor válla­lat adta egymásnak könyvjó­váírással. Legutóbb a Buda­foki Pincegázdaság kezelte, majd 1980 tavaszán felhagyott az üzemeltetéssel. Az enyé­szeté lett volna a főzde, ha a közösség nem jelenti be rá az igényt. Pedig sok a hullott gyümölcs, s a lakosság joggal zúgolódott a szolgáltatás meg­szüntetése miatt. S ekkor jött a hideg zuhany: a Budafoki Pincegazdaság a tanácstól be­hajtotta az 580 ezer forint vé­telárat — egy olyan főzdéért, amelyért soha egy vállalat sem fizetett egy vasat se. El lehet képzelni, mennyire kel­lett volna ez a pénz a köz­ségnek. Gond és öröm egyaránt van a Tápió mentén is. Azonban, ha parányi lépésekkel is, de haladnak előre. Senki sincs elkeseredve, mert a megélhetés biztosított. A la­kosság létszámához viszo­nyítva több a kocsi, mint a járási székhelyen, évente 15— 20 ház épül. Vicsotka Mihály

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents