Pest Megyei Hírlap, 1982. augusztus (26. évfolyam, 179-203. szám)
1982-08-26 / 199. szám
1982. AUGUSZTUS 26., CSÜTÖRTÖK Milyen volt a nyári vásár? Személy- és áruszállítás Népszerű, mert nyereséges A tavalyinál 5 Augusztus 14-én a nyári $ ruházati vásár első napjai- ^ nak tapasztalatairól írva ^feltettük a kérdést: nehe- § zebben nyílik a pénztárca? ^ Akkor erre egyértelmű vá- § laszt nem adhattunk, hiszen ^ a vásárról — ahogy utal- ^ tunk is rá — elemző érté6 kelést és mérleget csak utá- S na, sokoldolú információk S birtokában készíthettük. Nos. érdekes, a kereskedőknek, közgazdászoknak, gazdaságpolitikusoknak már-már izgalmas a múlt héten véget ért hagyományos nyári vásár mérlege. Miért? Az adatok önmagukban nézve jelzik a vásár sikerének (vagy sikertelenségének) mértékét, utalnak az okokra, s ezáltal több kérdést is felvetnek. Különösen, ha az egy évvel korábbi ruházati vásár mutatóival vetjük össze. Tavaly eredeti áron számolva 65 millió, az idén 56,8 millió forintot ért a vááári áru. A Pest megyei Ruházati Kiskereskedelmi Vállalat 32 millió, a szövetkezetek 24,8 millió forint értékű ruházati cikket és lábbelit kínáltak 30—40 százalékkal olcsóbban. Méteráruból, lakástextilből, felső konfekcióból, divat- és darabáruból együttvéve kevesebbet, lábbeliből azonban jóval — 32 százalékkal — többet, a szövetkezetek mindenből annyit vagy többet, árusíthattak. De nem adtak el többet. A Vác és Vidéke Áfész fóti üzlete például a vásárba bevont készlet felét sem tudta értékesíteni. A Dél-Pest megyei Áfész ceglédi — Skála-Coop — áruházában a tavalyival nagyjából azonos értékű árut kínáltak, de a forgalom, az érdeklődés — ahogy Alpári kisebb siker György megbízott főosztályvezető elmondta — kisebbnek bizonyult. A Pest megyei Ruházati Kiskereskedelmi Vállalat 32 millió forintos készletéből 17 millió 449 ezer forint értékűt adott el. Engedményes áron 11 millió 11 ezer forint volt a forgalom, tehát a felhasznált kockázati alap, ha úgy tetszik a vásárlók megtakarítása, 6 millió 438 ezer forint, ök a készletnek több mint a felét értékesítették, de fával kevesebbet, mint egy éve. A ruházati kiskereskedelmi vállalat 55 üzletében rendeztek vásárt. Húsz szerződéses üzletben nem, négyben pedig csak az első héten, s kisebb volt a vásárlási készlet is. A .forgalom azonban nem csak ennek megfelelő arányban, hanem sokkal jobban csökkent. Vajon miért? Kaszás Imre, a váci Dunakanyar Áruház igazgatóhelyettese szerint ugyanannyi, vagy több az OTP betétek nagysága, tehát az embereknek van pénzük (s ebben minden bizonnyal igaza van), csak nagyobb választék és még jobb minőség kellene, A szövetkezeti üzletekben nagyobb választékból, több áruból választhattak, s mégsem vettek többet. Igaz, az áru minősége Ott sem volt jobb. De tavaly ugyanilyen minőségű áruból — arányosan nézve — több fogyott. Ha tehát az idei vásárt önmagában vizsgáljuk, akkor közepesnek, a tavalyinál viszont gyengébbnek kell minősítenünk. S most már válaszolhatunk is a kérdésre; igen, nehezebben nyíltak a pénztárcák. Meggondoltabban vásárolunk. Szénié Pál Cél az igények jobb kielégítése A Vasutasok Szakszervezetének Elnöksége szerdai ülésén egyebek között tájékoztatót hallgatott meg a MÁV eddigi tervteljesítéséről. Ebből kitűnt; az előzetes tervektől eltérően csökkent a vasúti személyszállítási igény. Ennek okát egyrészt az ipar folyamatos decentralizálásában, a munkába járással kapcsolatos utazások mérséklődésében látják, s az okok között szerepel az is, hogy az ötnapos munkahét bevezetése eddig még nem eredményezte a hétvégi kirándulóforgalom várt növekedését. Visszaesett a nemzetközi személyforgalom is. A megcsappant forgalom nem okozott számottevő bevételkiesést, ugyanis, bár kevesebb volt az utas, de többen váltottak jegyet gyorsvonatra, illetve elsőosztályú kocsira. Kedvezőtlen tapasztalat, hogy az utazás minőségi jellemzői sem javultak: így például — mindenekelőtt a pályakorszerűsi- tési munkák miatt — romlott a vonatok menetrendszerűsége, s továbbra sem megoldott kérdés a szerelvények tisztántartása. A vasút jó munkáját dicséri viszont az ötnapos munkahét miatt szükségessé vált, s az egész országra kiterjedő menetrendváltoztatás. Az áruszállítás is elmaradt a tervezettől — megközelítően 3,5 millió tonnával. Csökkent az átlagos szállítási távolság is, ez elsősorban a tranzitforgalom visszaesésével áll ösz- szefüggésben. Az áruszállításoknál — szögezték le —, a legfontosabb teendő a fuvarozási igények maximális kielégítése, a kocsipark jobb kihasználása, az árutovábbítás gyorsítása. Megérzik az évek múlását Egy kocsikerék nem jut messzire Könnyebb, gyorsabb, embert kíméEabb Begyen Egyszerű közgazdasági tudnivaló; az állóeszközök pénz- béni értékét állóalapnak nevezik. Ez és a forgóalap együttesen a népgazdaság termelési alapjait alkotja. A termelő ágazatban. Mert a nemzeti vagyon részeként vannak nem termelő állóalapok is ... Álljunk csak meg! Hiszen újabb fogalmakat kényszerülünk felsorakoztatni, hogy egyet megmagyarázzunk. Ezért jobb, ha beérjük a köznapi okoskodással. Elemző megfontolás Az állóalap, amint neve is mutatja, „áll”, azaz az épület, a gép, a berendezés stD. tartozik ide. A forgóalaphoz az, ami „mozog”; a nyersanyag, a félkészáru és így tovább. A nem termelő állóalapok ' közé sorolódik például a kórház, az iskola, a művelődési intézmény. Bővíti az állóalapokat a beruházás — ezért állóeszközfejlesztésnek is jelölik —, csökkenti - az amortizáció, azaz az értékcsökkenési leírás, s az elhasználódott eszközök selejtezése. Mert az évek múlását ezek az eszközök is megérzik. Megérzik, ezért a beszerzési ár: az eszközök bruttó értéke. Amit esztendők sora koptatott rajtuk: az amortizáció. Ha ezt levonjuk a bruttó értékből, megkapjuk a tényleges, azaz a nettó értéket. Mindezeknek nem csupán elvi jelentősége van. A megye iparában például rendkívül eltérő az eszközigényesség. A villamosener- gia-termelésben, a mész- és cementiparban harmincszorosa. ötvenszerese, mint a textilruházati iparban. Egy-egy vállalat állóeszköz-állománya tehát szoros függvénye a tevékenység jellegének. Az iparágaké szintén. A nagy állóalap önmagában azonban még nem biztosítéka a hatékony — gazdaságos — termelésnek. Az eszközök rossz kihasználása, alacsony hatásfokú működtetése ugyanis sajnos, nem ritka eset. Alapos megfontolásra, számítások, elemzések seregére van szükség ahhoz, hogy dönteni lehessen, hol gazdaságos a fejlesztés és melyik területen nem az. Az’ eszközök birtoklása nemcsak fenntartási, hanem egyéb terhekkel is jár, a vásárláskor kifizetődő nem csekély összegekről most szót sem ejtve, ezért lenne elengedhetetlen a megfontolás, az elemzés. Hatalmas kiadások megtérüléséről és hasznáról készíthető a számadás, hiszen két évtized alatt a megyében az anyagi ágazatokban az állóeszközök bruttó értéke több mint a háromszorosára növekedett. Gyors volt a bővítés az iparban, az építőiparban — különösen a hetvenes években —, a kereskedelemben. Lassúbb a mező-, erdő- és vízgazdálkodásban, a szállításban és hírközlésben. A megye olyan településein ahol korábban szinte teljesen ismeretlen volt a gyáripar, ma hatalmas értékű eszközöket birtokolnak az üzemek. így a többi között Ör- bottyánbah 300, Tápiószelén 600, Gyomron 100, Abonyban 220 millió forint fejében teremtődött ipar, s akkor még nem említettük az igazán nagy fejlesztéseket, a városokat, közöttük elsőként Százhalombattát...! Mindezekhez *sok milliárd forint kellett. Amit mindannyian teremtettünk elő. Ezért az állóalapok fejlesztése, kellő kihasználása is közös teendő. Milliárdokról szóltunk. Egyetlen adat érzékelteti e fogalmazás jogosságát: o megye szocialista iparában az állóeszközök brutto értéke meghaladja az ötvenmilliárd forintot. A nettó érték ennek a hetven százaléka, bár természetesen területenként erősen eltérő az arány. Még nagyobbak a különbségek, ha az állóeszközök egyes főbb csoportjait nézzük, azaz veszélyes sematizmus lenne általában szólni korszerűségről és elavulásról, mint az ipari tevékenység jellemzőjéről, mégis, ennek a sematikus értékelésnek gyakran tanúi vagyunk. Szerény hatás Fontos szempont lenne — a működtetés, a megtérülés stb. gazdaságossága miatt — az állóeszközök kívánatos és tényleges összetételének folyamatos elemzése mind a termelőhelyeken, mind az irányításban, ám ennek ma még kevés jelét tapasztalni. Ezért aligha véletlen, bár az ipar ingatlanai sokkal jobb állapotban vannak, mint gépei, járművei, csak lassan csitul az építési szándék, vontatottan nyer teret a gépekre, berendezésekre összpontosuló rekonstrukció. Gyakran még mindig az nyom többet a latban, milyen üzemépületet látnak az utcán járók, a gyárba látogatók, mintsem az, milyen gépek lelhetők az épületekben, a kollektíva milyen-eszközökkel termel. Az a paraszti bölcsesség, hogy egy kocsikerék nem jut messzire, mintha sokak számára még ma is, az erősen megnehezedett fejlesztési körülmények közepette is, ismeretlen lenne. Nem érdektelen az állóeszközök összetételének olyan vetületű vizsgálata sem, vajon hol található azokból a legtöbb, hol a legkevesebb? Az természetes, hogy a megyében a lista élén a villamosenergia-ipar, a vegyipar, a mész- és cementipar áll. Az azonban már korántsem hat a természetesség erejével, hogy a könnyűipar és az élelmiszeripar legtöbb területének részesedése az állóeszközökből — arányaiban — rendkívül csekély, ami azt takarja, hogy ezeknek a területeknek a korszerűségével, tervszerű, hosszú kihagyásokat nem ismerő fejlesztésével bajok vannak. A hetvenes években végrehajtott, részletekre tagolt, éppen ezért gyakran össze nem kapcsolódó fejlesztések hatása az említett területeken szerény, ráadásul a korszerűsítési lépések remélt kaA napraforgó gyors térhódítása Az utóbbi évtizedben — egy-két kisebb kivételtől eltekintve — tulajdonképpen nem változott jelentősen a mezőgazdásági növénytermesztés szerkezete hazánkban. Egy kivétel azonban akad: a napraforgó! Az elmúlt esztendőkben gyors ütemben nőtt vetésterülete, s napjainkban már országosan meghaladja a 300 ezer hektárt. Sikerében több dolog játszott szerepet, ezek közül most említsünk meg kettőt. Az egyik: a napraforgó olyan gyenge adottságú, aránylag Ez egy egészséges tányér — mutatja Zakar Árpád, a tsz főmezőgazdásza matait nem engedte bevételezni az alpvetően megváltozott világgazdasági helyzet. Amire gyors, viszonylag szerény befektetést követelő újabb — kiegészítő — fejlesztésekkel kellett volna felelni, ám a legtöbb helyen még ma is ott tartanak, hogy siratják az elmaradt hasznot és kárhoztatják a külföldi partnereket. Kamatokról tettünk említést az előbbiekben. Az eszközkihasználás — az állóeszközök egységnyi bruttó értékére jutó termelés — ma érthetően ellentmondásos képet mutat a megye iparában, hiszen az adott helyzetben gyakran az vezet a célba, ha nem működnek ezek az eszközök, mintsem, hogy raktárra, készletre termeljenek azokon. Ez azonban átmeneti állapot, hosszabb ideig nem tartható fenn, azaz következetesen keresni kell az eszközök kifizetődő működtetésének útját-módját, ami nem könnyű és nem egyszerű sok területen, például a villamos- energia-iparban, a kőolajfeldolgozásban, az építöanyagipar- ban. A keresés égető szükségességére figyelmeztet, hogy a megye iparában harmadik éve — bár ebben szabályozási megszorítások is szerepet játszottak — folyamatosan csökken az egységnyi nettó eszközértékre számított érdekeltségi eredmény. Fedezet, háttérrel Végül tegyünk fel egy egyszerű, de nagyon indokolt, kérdést: mi az értelme, a célja az állóalapok növelésének? Feleljünk példákkal. A megye vil- lamosenergia-iparában folyamatosan csökkent az egy kilowattóra mennyiségű elektromos áram termeléséhez felhasznált fűtőanyag; a textiliparban a fél- és teljes automata szövőgépek arányának emelkedése tetemesen javította a termelékenységet; a megye mezőgazdaságában már nem csupán a gabona betakarítása, hanem a cukorrépa, a burgonya szedése is egyre inkább gépesített. A fejlesztés, a korszerűsítés tehát nemcsak a nagyobb igények kielégítésének fedezetét teremti meg. Háttért teremt ahhoz is, hogy a munka könnyebb, gyorsabb izmokat, idegeket, embert kí- mélőbb legyen. Mészáros Ottó rossz minőségű talajokon is jövedelmezően termeszthető, amelyeken más kultúra nem fejlődik megfelelően. A másik: a viszonylag nagy nyereség. Pest megyében is egyre népszerűbb a napraforgó, a nagyüzemek érdeklődése változatlan. Ezt jelzi, hogy a nemrég Tápiógyörgyén, az ottani Zöldmező Termelőszövetkezetben megtartott szakmai tanácskozásra és fajtabemutatóra is számtalan tsz-ből érkeztek Szakemberek. A szervezést a Bajai Kukoricatermelési Rendszer, az Országos Fajtakísérleti Intézet, a MAE Pest megyei Növénytermesztési Szakosztálya és a szövetkezet vállalták. Ötéves vetésforgó Habár a napraforgó termesztési technológiája már kialakult és a nagyüzemekben megfelelő gyakorlattal irányítják a munkálatokat, a külföldi és a hazai tapasztalatok szerint még mindig maradt megválaszolatlan kérdés e növény betegségeinek vizsgálatakor. Jugoszláviában például két esztendő alatt a kéttonnás hozamok 30—40 százalékkal csökkentek egy akkor még ismeretlen kórokozó kártétele következtében. Ez is jelzi, hogy elengedhetetlen a kórtani ismeretek folyamatos kibővítése. A tanácskozáson dr. Békési Pál, az OMFI tudományos osztályvezetője tartott e témában részletes előadást, sorra véve a legfontosabb betegségeket, s a nagyobb fertőzések megelőzésének lehetőségeit. Szóba került, hogy a vetésforgót szigorúan meg kell tartani. Napraforgó után legalább öt esztendeig nem szabad ugyanarra a területre ezt a növényt ismételten vetni, mert a talajban felhalmozódott, s fertőtlenítéssel el nem pusztítható gombák, baktériumok nagy kárt tehetnek a termésben. Törökbálinton például táblaösszevonás miatt egy kisebb részen két év elteltével újra napraforgó került a földbe, s ez meglátszott a hozamokon is. Nsm nő a terület Az utóbbi esztendők tapasztalatai azt mutatják, hogy az agrokémiai szakembereknek elsősorban a legtöbb veszélyt jelentő tányérbetegségek elleni védekezésre kell figyelniök. Bár hatásos vegyszereket már alkalmaznak nagyüzemi körülmények között is, a kijuttatás módjáról és számáról továbbra is élénk vita folyik. Jelenleg az az elfogadott álláspont, miszerint a vegyszeres védekezés vetőmagtermelés esetében kötelező, a 2 tonnánál nagyobb hozamokat adó táblákon legalábbis ajánlatos. Fontos lenne az is, hogy a közvetlenül a termelést irányítók alaposabban ismerjék meg az egyes kemikáliák határát, s ezért a nagyüzemekben kísérleteket is folytassanak. Ezt több helyen meg is teszik, hozzájárulva tapasztalataikkal a tudományos kutatómunkához. Élénk vita jellemzi a Regioné nevű vegyszer használatát országszerte. Ennek hatására a növény elszárad, néhány nap alatt olyannyira lecsökken víztartalma, hogy alkalmassá válik a betakarításra. A szakmailag deszikkálás- ként emlegetett folyamat megindításának helyes megválasztása nagyon fontos, mert a felmérések szerint a napraforgóültetvényeken hetenként átlagosan 3—5 százalékkal nő a beteg tövek száma, a betakarítás előtt pedig már naponta 3—4 százalékkal. A Régióné használatával tehát valamelyest csökkenthető a kórokozók kártétele. Tápiógyörgyén Rátkai János, az OMFI tudományos munkatársa tájékoztatta a megjelenteket e növény termesztésének jövőjéről. Kiderült, hogy a hazai és az export igényeket a mostani 300 ezer hektáron biztonsággal ki tudják elégíteni, a Mezőgazdasági és Élelmezés- ügyi Minisztérium állásfoglalása szerint nem kívánatos a terület további növelése. Annál inkább az viszont a hozamok emelése, s erre jó esély van, hiszen a nemesítők keze alól egyre jobb tulajdonságú hibridek kerülnek ki. A VI. ötéves terv végére a cél, a hektáronkénti 2,2 tonnás termés elérése. A hazai kutatások is egyre eredményesebbek — eddig nágv hibrid kapott minősítést. Jelenleg az ország harmincöt nagyüzemében folytatnak kísérleteket. A gazdaságokban rejtjelesen kezelik a vetőmagot, így próbálják csökkenteni a szubjektív megítélést. Tápió- györgyen tizenegy fajta és hibrid értékelése történik. Új technológiával A Bajai Kukoricatermelési Rendszerben — mint azt Cso- baji Csabától, a rendszer megyei körzetének vezetőjétől megtudtuk — 19 ezer hektáron termesztenek a taggazdaságok napraforgót, ebből a hét szűkebb pátriánkban gazdálkodó szövetkezet összesen 2 ezer hektáron. A betakarított mennyiség kétharmadát a BKK közvetítésével adják el a nagyüzemek a növényolajiparnak. Éppen a tanácskozáson derült ki, hogy a termelési rendszereknek milyen nagy felelősségük van a hozamok növelésében. A BKR-ben most arra törekszenek, hogy a szakembereik által kidolgozott korszerűbb technológiát elterjesszék a taggazdaságok között, s szigorúan számonkérjék az előírások teljesítését. Kedvezményeik közé tartozik, hogy a Pest megyében legnagyobb hozamokat adó NK—254-es fajtából viszonylag olcsó vetőmagot adnak a partnereknek. Furucz Zoltán A betegségek kártételéről dr. Békési Pál tartott tájékoztatót Erdős! Agnes felvételei
