Pest Megyei Hírlap, 1982. augusztus (26. évfolyam, 179-203. szám)
1982-08-25 / 198. szám
’kMiüw 1982. AUGUSZTUS 25., SZERDA Országos hírű művésztábor Mártélyon A vallatóra fogott táj varázsa — Aki az apró dolgokat szereti és megbecsüli, annak otthona lesz ez a táj — mondja a mártélyi Holt-Tisza parton a budaörsi Zsigóné Horváth Hermina, a budapesti Skála Áruház grafikusa. Hetedszer vesz részt az országos képző- művészeti tábor munkájában, s mint említi: — Az évi programomat Mártélyhoz igazítom. Ha csak kezem-lábam nem töröm, itt vagyok. Mártély varázsát csak azok íértik, akik már eltöltöttek itt egy-két napot. A hatalmas kanyar, a víztükör csillámló játéka, simogató nyugalma, a töltésoldalt beborító sziki saláta lila virágkoszorúja, a fűzek és nyárfák dacolása a vízzel, a kócsagok, kormoránok, vadkacsák repülése karakteressé, s egyben időtlenné teszi a tájat. I Ezt a különös adottságot — a töltésen belül tájvédelmi körzetet és a töltésen kívüli ember alakította részt a védett halászfaluval — vették észre tizenhét esztendővel ezelőtt a táboralapítók. Már akkor megfogalmazták programjukat, ami máig munkát, feltöltődési és elmélyedést jelent az ország minden részéből ideérkezőknek. Próbálják észrevenni, művekben, szavakban megfogalmazni az ember régi és új lakóhelyét, ismeretséget kötni a természeti formákkal, s a víznek, mint konkrétumnak, a megjelenítésére is vállalkoznak. 1 Valamennyi alkotó először Idegenként mozog itt, később viszont annyira kötődik, hogy még a legjobban magának élő is megtanul közösségivé lenni, mert rájön arra, hogy mások nélkül itt minden elképzelés csak ábránd lesz, és szertefoszlik, mint egy röpke felhő. 1 A ceglédi negyedikes gimnazista, Tóth Erzsébet, az idén először van Mártélyon. Már az első napokban felfogta a tájat, de sehogy sem sikerült rajzolnia. Később tanulmányokat készített házakról, tanyákról, növényekről. Megfigyelte a súlyom geometriáját, a ka- tángkóró lendületét, s lekötötte a piros és lila füvény- tenger, ami a körtvélyesi holtágat beborítja. — Lehetetlen lemásolni a látványt — vélekedik —, de erre itt nincs is szükség. Mártélyon elsősorban értelmezni kell. Észreveszem, meglátom, aztán felfogom az általam fontosnak tartott részleteket. Majdhogynem struktúrákat készítek, hogy amikor már művekre gondolok, úgy engedelmeskedjen a ceruza, ahogyan azt én akarom. S így megy ez két hétig. Délelőtt és délután a száz fiatal — a tinédzsertől a jó harmincasig — veszi vázlatfüzetét, festőállványát és szétraj- zik. Vizet néznek, göcsörtös fűzfákat, motívumokat keresnek a tanyákon. Újból és újból szemügyre veszik a vert falú házakat, a tetők szálkás ■ Horváth Hermina alkotás közben a nagy Tiszán Motívumkinálat a tanyán deszkaoromzatait, a terpeszkedő síksággal szemezgető ablakokat. Estére visszatérve, fáradtak a lakók, de zsong a tábor. Akad, aki másfél arasznyira nagyítja fel a kutyatejfű tizenöt milliméteres virágát. Mondja is: — Nagyban konkrét élményt nyújt a látott világról, Eredetije, ha figyelmetlen vagyok, egy pillanat alatt összetörik az ujjaim között. A táj rejtett szépségeinek az észrevétele Mártély igazi kincse. Az idén — először —, pályázat útján kerültek ide az amatőrök. A két hét elteltével legszívesebben hosszabbítanának, de erre csupán gondolatban, majd otthon kerül sor, az átélt és szervezett élmények feldolgozása során. A KISZ KB támogatásával és művésztanárok irányításával működő országos hírű művésztábor nem véletlenül szerzett rangot. Lakói az alkotás folyamatán túl megtanulják a művészetet is úgy értelmezni és szeretni, hogy nélküle immár el sem tudják képzelni az életüket. Horváth Hermina szerint az apróságok észrevétele Mártély öröme. — Nem nagylátószöggel kell végigpásztázni a tájat, mint egy kamera, hanem emberi léptékkel. Észrevenni a különbségeket, emlékezni a voltra, s felfedezni az újat. Ekként a vallatóra fogott táj, az ott élő emberek, varázsa átáramlik az idesereglett amatőrök művein. Megmozgat ja a fantáziát, s az akvarelle- ken, olajképeken, rajzokon, tanulmányokon, a most felállított életfákon egy szeletnyi országrész üzenete gyűrűzik tovább — a legközelebbi honfoglalókig. Kép és szöveg: Molnár Zsolt Zenei panorámái Nyáresti kórusmuzsika A régi, jól bevált kamaraestek mellett az érdeklődés és a behatárolt anyagi lehetőségek új utak keresésére ösztönözték a visegrádi Mátyás Király Múzeum munkatársait, akik szervezik, összefogják a több mint fél évtizedes múltra visszatekintő nyári múzeumi hangversenysorozatokat. A királyi palota pincéje újdonságként most a Nagymarosi Szövetkezeti Férfikar estjének adott otthont. A nyáresti kórusmuzsika telt házat vonzott: a testvérközség együttese iránti érdeklődés, valamint a változatos, vonzó program csábította az érdeklődőket. Már a műsor összeállítása jelezte, hogy a hallgató átfogó képet kap a kórus szerteágazó, sokirányú zenei érdeklődéséről, amely a népdaloktól az operarészletekig terjed. Az 1904-ben munkás dalkörként alakult énekkar a kezdetekre és a vállalt hagyományokra utalva Kirchner—Mó- rócz Jelige című munkásdalával kezdte műsorát. Befejező számként viszont Kodály—Jan- kovich Jeligéje hangzott fel, mintegy illusztrálva a megalakulás óta megtett utat. A hangzás szépsége A két Jelige között ismeretlen francia szerző, Regnart dallamára írt Balassi vers, Rauch és Neuwach dallamok után három vasi népdal aratott elismerést. Ezekben, valamint a műsor második részében felhangzó Dráva menti népdalok előadásában a hangzás szépsége mellett az átélés, a teljes azonosulás ragadta meg a hallgatóságot. A két előadott Mozart-mű közül az Alkonyára interpretálása sikerült jobban, a Vihar fáradt, pontatlan volt. Elsöprő sikert aratott zenei tréfájuk, amelyben egy olasz népdalt katonazenekari előadásban hallhattunk, s a hangszereket, az üstdobot, a cintányért az énekesek utánozták nagyszerűen. Természetesen az ismétlés sem maradhatott el. Az eredetileg folyamatosra tervezett műsort Schubert B- dúr mise részlete után rövid időre meg kellett szakítani, mert az erős páratartalom megnehezítette a kórus jórészt idősebb tagjainak az éneklést, akik között nyolcvanegy éves ADIOPIGYELO Szatyor Győző szobrászművész életfáját állítják fel a táborlakók VALAHA a tizen- s a huszonévesek műsorának indult, most a műsorvezető szerint a harmincasoknak szól a Táskarádió című vasárnap délutáni félóra. Hogy miért, meg nem tudom mondani, s nem is hiszek az ilyen merev határokban. Mert az orvosetikáról vitatkozni. a kihasználatlan padlásterek beépítésének útját álló bürokratikus akadályokon háborogni, Mészöly Kálmán labdarúgó szövetségi kapitány és Győr város szurkolóinak viszonyát firtatni, mind-mind olyan téma, amely a gondolkodó ifjút, s a szellemileg friss aggastyánt egyaránt érdekelheti. Közérdeklődésre érdemes műsor a Táskarádió, mely minden egyes riportjában az egyszerű példától, az egyediről igyekszik az általánoshoz közelíteni, arra kényszerítve a hallgatót, hogy a csacsogva, csevegve elkezdett gondolatot egyre jobban követve, figyelje, s akkor se feledje, amikor talán már egészen másról folyik a szó a hangszóróban. Ilyen, mondhatnánk banális példa a Kórház a város szélén című televíziós sorozat, de már a való, az eleven élet. maga a valóság amiről az orvostanhallgatók és professzorok szóltak a film kapcsán. A medikusok szerint a film szinte maga a valóság, sőt, amit a kórházakban látnak a protekcióról, az ajándékozásról, a kicsinyességről és az orvosi hibákról, talán rosszabb is annál. Mert ebben a szakmában is akadnak korrupt, gyenge képességű emberek. De ezek az orvospalánták már most sem találnak kivetnivalót abban, ha az orvos olyan pénzt fogad el betegétől. Tapasztaltabb, s megfontoltabb társaik azonban — úgy vélem, joggal — kétségbe vonják, hogy a tekintélyféltés, a szakmai féltékenység jellemezné a magyar orvostársadalmat, mint ahogy szerintük az sem elképzelhető, hogy egy sebész két gyógyítási módszer közül a rosszabbik mellett döntsön. Nem repesek ugyan a boldogságtól, hogy a pályájukat kezdő orvosok a zsebükbe csúsztatott borítékoktól várják anyagi problémáik megoldását, de mert ők legalább őszinték voltak, azt is elhiszem, hogy akár honorálja, akár nem a páciens igyekezetüket, mindent megtesznek a gyógyulásért. SIMON ISTVÁN. Vannak csillagok, melyek ha befejezik égi pályafutásukat, lángjuk nem lobban el. Sőt, fényük közeledve a földhöz, egyre erősebben világít a mennybolton. Erre gondoltam, mikor az elmúlt héten Simon Istvánnak, a fájdalmasan korán elhunyt költőnek a verseit hallgattam a rádióban. Az értelmet fölszik- ráztató. az érzelmeket fölkavaró művészete ma már kétségtelenül az újkori magyar líra egyik ragyogó csillaga. Pedig életében mennyi gyanakvó pillantás kísérte költői útját! Elsősorban kócos szavú ifjak, a századvég táján hamvukba holt izmusok költögetői tekintették maradinak. Petőfi iránti rajongását, az egyszerű nép szeretetét félremagyarázva a sima szavú, igénytelenebb alkotók közé sorolták. A múló évek során ezek a hangok egyre inkább elhalkultak. Sok színt játszó művéből a céltudatos költő arcképe rajzolódik ki, aki valóban nem tagadta meg a nagy elődöket, de éppen a termékeny hagyomány talaján virágzott ki egyéni hangú költészete. A szépség ajándékait szülőföldjétől, a bazsi tájtól kapta, a füvektől, a fáktól, a madaraktól a szüntelen mozgó, változó világtól. Szépséges képeit, megragadó hasonlatait a rejtélyesen bőkezű természet élményei vonják varázspírba. Művészi hitvallását maga fogalmazta meg a legszebben: „Mert ahogy a természeti világrendnek van egy elbűvölő csodája, az a természetesség, hogy minden előre megy. egymást követik a születések és a megújulások — úgy a magyar irodalomnak, a mai költészetnek is megvan ez a törvénye ... sorban aratta le két évszázad óta a magyar költészet milliókat tápláló termését, de nyomában nőtt az új vetés is. S a hatalmas tölgyek gyökerein az új hajtások, a nagy költők sarkában a tanítványok.” Cs. A.—Sz. E. is van, több mint fél évszázados énekkari múlttal. i Búcsú, tréfával A műsor hátralévő részében a férfikarok kedvelt darabjai következtek. Liszt Tengerészhimnusza, HajnalQzó című énekkari műve, a Fölszállott a páva Kodály feldolgozásában, Bartók Huszárnótája, s a Verdi- operákból két férfikórusrészlet. A Lombardokból a Keresztesvitézek dala a férfias bátorság, a Nabucco című operából felhangzó Rabszolgakórus az árnyalt, fájdalmas érzelmek, a honvágy, a haza- szeretet kitűnő zenei tolmácsolására adott alkalmat a kórusnak. Befejező figyelmességként a távozó közönséget a palota udvarán ismét a zenei tréfa hangjai búcsúztatták. A többszörös ezüst- és arany koszorús, valamint aranykoszorú diplomával kitüntetett Nagymarosi Szövetkezeti Férfikar ismét igazolta, megérdemeltek az elért díjak. A magas színvonalú előadás a huszonöttagú kóruson kívül Kismartoni Ferenc karnagy érdé me, aki 1969 óta látja el a betanítás és a vezénylés munkáját. Reméljük, visszatérő vendégei lesznek a múzeumi koncerteknek. Hajós Anna Új forgószínpad A Madách Kamaraszínház átépítését 1980-ban kezdte meg a Középületépítő Vállalat. A régi kényelmetlen székeket kicserélték, jóformán teljesen átalakították a színpadot, amelybe forgó részt építettek. A Madách Kamaraszínház évadnyitó előadását idén őszre tervezik. Schallaburgból a Magyar Nemzeti Galériába Mátyás és a reneszánsz Februárban hazánkban, a Magyar Nemzeti Galériában is közönség elé tárják a Mátyás és a magyarországi reneszánsz című kiállítást, amely jelenleg az alsó-ausztriai Schalla- burgban látható november 1- ig. Már most megkezdődtek a hazai előkészületek. A budapesti bemutatón a teljes magyar és ausztriai anyag szerepel majd, a schallaburgi kiállítás létrehozásában részt vett más külföldi múzeumok műtárgyainak kölcsönzéséről ugyancsak tárgyalnak az illetékesek. Schallaburg várában mintegy 1000 tárgyat: kőfaragvá- nyokat, szobrokat, festményeket, viseleteket, Corvinákat és más könyveket, leveleket, fegyvereket és érméket sorakoztattak fel. Ezek egy része a Galéria saját gyűjteményéből, a többi tárgy pedig a Nemzeti, az Iparművészeti, a Szép- művészeti, illetve az Esztergomi Keresztény Múzeum, a visegrádi és a sárospataki múzeum, valamint az Országos Levéltár anyagából, továbbá itáliai, szlovákiai, illetőleg bécsi, londoni, müncheni és ljubljanai gyűjteményekből érkezett a kiállításra. AUGUSZTUS 26-TOL SZEPTEMBER 1-IG ABONY 26—29: A nők városa I—n.*** 29: Sivatagi show (du.) 30—31: Az összekötő jönni fog BUDAÖRS 26—29: A Kobra napja** 29: Különös házasság (du.) 30—31: Szóljon a rock* CEGLÉD, Kamaraterem 26— 1: Szivárvány (du.) Fehér telefonok*** (este) CEGLÉD, Szabadság 26— 1: Ben Húr I—II. DABAS 26—27: Kcjutazás Las Palmasba 28—29: A vágtató huszárosztag I—II. 29: Tizenkét hónap (du.) 30: Aranycsapat DUNAHARASZTI 2G—27: Nevem: Senki 28—29: Szóljon a rock* 30—31: Meztelenek és bolondok* DUNAKESZI, József Attila 26: Tegnapelőtt 29: Bátorság, fussunk! 30: A nagy éjszakai fürdőzés 1: A XX. század kalózai DUNAKESZI, Vörös Csillag 26—29: Ez Amerika** 28—29: Aranyfej (du.) 30—31: Lándzsák hajnalban* ÉRD 26—28: Hárman a slamasztikában 30—31: A nők városa I—II.*** FÓT 26—27: Éjszaka történt 28—29: Sugarlandi hajtóvadászat* 29: A fej nélküli lovas 30—31: Ez Amerika** GÖDÖLLŐ 26—29: Dögkeselyű* 30— 1: Az elveszett kutya Arnyéklovas I—II. GYAL 26—27: Óvakodj a törpétől** 23—29: Kéjutazás Las Palmasba 30—31: A vágtató huszárosztag I—II. LEÁNYFALU, Kertmozi 26— 27: Szóljon a rock* 28—29: Szexis hétvége** 30— l: Hárman a slmasztikában MONOR 27— 29: Földrengés Tokióban 23—29: A kétéltű ember (du.) MONOR, Kertmozi 27—29: Kramer kontra Kramer* 30— l: Óvakodj a törpétől** (du.) (du.) (este) NAGYKÁTA 26—27: A terasz I—II.* 28—29: Szicíliai védelem 30—31: Majmok bolygója* NAGYKÖRÖS, Arany János 26— 1: A seriff és az Idegenek NAGYKÖRÖS, Stúdiómozi 26— l: Tótágas (du.) 26—29: Tanú ne maradjon!** (este) 30— 1: Gázolás (este) PiLISVÖRÖSVÁR 26—29: Szupcrcxpressz* 30: A XX. század kalózai POMÁZ 26—27: Szexis hétvége** 28—29: Konvoj* 30: A Kobra napja** RÁCKEVE 26—27: Kóma** 28—29: Nevem: Senki 30—31: Konvoj* SZENTENDRE 26—29: Katonadolog (du.) A vadnyugat hőskora I—II. (este) 30— 1: Szcleburdi család (du.) Szexis hétvége* (este) SZENTENDRE, Autós kertmozi 26— 1: A karatéző Cobra SZIGETSZENTMIKLÓS 26—27: Konvoj* 28—29: Vük (du.) Kóma** (este) 30—31: Nevem: Senki TAPJÓSZELE 26—27: Szicília! védelem 23—29: Majmok bolygója* 30: A terasz I—II.* VÁC, Kultúr 26— 29: Lándzsák hajnalban* 30— 1: Dögkeselyű* VÁC, Madách Imre 27: Leszámolás a kocsmában* 28: Piedone Egyiptomban VECSÉS 27— 29: Meztelenek és bolondok* 28— 29: A tizedes meg a többiek (du.) 30— 1: Sasszárny VECSÉS, Kertmozi 26—27 és 29: Hogyan csináljunk svájcit? 30— 1: A biztosan ölő sárkány Lady** * 14 éven aluliaknak nem ajánlott. •* Csak 16 éven felülieknek. *•• Csak 18 éven felülieknek. 4
