Pest Megyei Hírlap, 1982. augusztus (26. évfolyam, 179-203. szám)
1982-08-25 / 198. szám
1982. AUGUSZTUS 25., SZERDA v^üntm Gyermekélelmezés KiskustlsBcházasi megsOdctfák r Szeptember végére megoldódik az iskolások cs az óvodások étkeztetése Kiskunlachá- zán. Hatmillió forintos költséggel, háromezer adagos, modern konyhát épített a nagyközségi tanács. Jelenleg a belső szerelési munkálatoknál tartanak. Képünkön: Ungvári villanyszerelő. Teofil Veress Jenő felvétele Ä gsabonaipnr felkészült... Tároléhely százezer tonnának » A gabonaipar a felvásárló és s takarmányertékesitő tevékeny- S ségén keresztül lényegében § minden mozőgazdasági nagy- ^ üzemmel kapcsolatban áll. i Emellett a takarmányok kiske- S reskedelmi forgalmazása révén \ a kistermelő gazdaságok sem S tudnának nélküle élni. A gabonaipar a betakarítástól függően átlag 6 millió tonna árut vásárol fel. Ennek döntő része — 90—95 százaléka — gabona, kalászos és kukorica. A gazdaságok termékértékesítési szerződésekkel kapcsolódnak az iparághoz. E kapcsolatok továbbfejlesztése, a biztonság fokozása érdekében az ipar bevezette a több éves szerződéseket. 1981-ben az étkezési kenyérgabona átvételére kötött szerződések 56 százaléka, a kukoricának pedig 47 százaléka volt több éves szerződés. Pályázatok alapján Az együttműködésben további előrelépést jelentett az étkezési búza — 1980-ban bevezetett — minőség szerinti átvétele. 1982-től a minőségi búzát ugyanis céltermeltetés keretében közvetlenül a gabonaipar termelteti, és minőségétől függően kétféle felárat fizet érte. További kedvezmény, hogy azoknak a mezőgazdasági nagyüzemeknek, amelyek gabonatermelésüket az 1976—80. évek termésének átlagát 10 százalékkal meghaladó meny- nyiséggel növelik, a többlettermés mennyisége után a gabonaipar 100 kilogrammonként 60 forint prémiumot fizet. Persze a kapcsolat túlnő az adás-vételi szerződéseken. Például a termelés elhelyezése és megóvása a szűkös raktárkapacitás miatt évről évre csak a mezőgazdasági nagyüzemek és a gabonaipar gondosan szervezett, összehangolt munkájával, együttműködésével oldható meg. A mezőgazdasági üzemek a felvásárolt gabona csaknem 30 százalékát bértárolás formájában maguk vigyázzák. A régi magtárak, színek persze nem ideális tárolóhelyek. A gazdaságoknak azonban nem volt pénzük tárolóépítésre. Ezért az állami célcsoportos beruházások keretében, pályázatok alapján, a gabonaipar és a mezőgazdasági nagyüzemek társulásos formában modern gabonatárolókat építenek. Nyolc megyében A Mezőgazdasági- és Élelmezésügyi Minisztérium által meghirdetett pályázatos raktárépítésnek az a célja, hogy nemcsak a vállalatok, hanem a mezőgazdasági tozemek fejlesztési alapjait is bevonják a tároló fejlesztésébe. A megyei gabonaforgalmi és malomipari A gozifasági fejlődést szolgálja Egy üzem sem volt veszteséges ' r Érvelés a tények meggyőző erejével A szocialista építés jelenlegi szakaszában, nehézségeink leküzdésében növekszik az agitáció, a megértés és a tettek szerepe. Gazdasági céljaink megvalósításához nem elég az irányítást és a szabályozó rendszert megfelelően alakítani, elengedhetetlenül fontos, hogy az emberek gondolkodásában, szemléletében is olyan változások történjenek, amelyek eredményeként a törekvéseket elfogadják és a gyakorlatban támogatják. — A termelési agitáció legyen képes a folyamatos megújulásra, a fejlődésből adódó új követelmények iránt — szögezte le Tarkó Sándor is, az abonyi nagyközségi pártbizottság titkára. — A község 72 munkahelyén négyezernél több ember dolgozik. Ahhoz, hogy gazdaságpolitikai célkitűzéseinket jelentősen befolyásolják és hatékonyan részt vegyenek végrehajtásában, mi is fontos szerepet szánunk a gazdaságpolitikai agitációnak. Alkalmas fórumok — Milyen konkrét formái vannak ennek Abonyban? — A nagyközségi pártbizottság tárgyalt az üzem- és munkaszervezés korszerűsítéséről, a termékszerkezet módosításáról, intézkedési tervet készítettünk az energiával és anyaggal való takarékosságra. Hasonló témák szerepeltek a pártalapszervezeteink különféle fórumain, a pártcsoport- és a brigádértekezleteken, valamint a brigádvezetők tanácskozásain. Elősegítették a gazdaságpolitikai agitációt a titkári értekezletek, hasznosnak bizonyultak a tsz-ek és az áfész, valamint az egyéb üzemek közötti koordinációs értekezletek. A gazdasági fejlődést elősegítő eszközök közé tartoznak a szabad pártnapok, a falugyűlések. Tapasztalataink szerint az agitációs munkát kellően segítette a párttagság folyamatos, elméleti képzése. Évente közel kétezren vesznek részt pártós tömegszervezeti oktatáson. A képzésben résztvevők egy- harmada gazdaságpolitikai témával foglalkozik. A gazdasági kérdésekkel kapcsolatos agitációnak fontos része az információ áramlása, a sajtó. Komoly szerepük van ebben a munkában az üzemi lapoknak és más helyi kiadványoknak. Érvényes egyezség — A forma valóban sokféle. Vannak-e kézzel fogható eredmények? — Természetesen. Az elmúlt évek során a mezőgazdasági es az ipari üzemeknél jelentős változás történt, korszerűsítették termékszerkezetüket. Ezzel egyrészt termelékenységnövekedést, minőségi javulást, másrészt piac- és exportképességet értek el. Termékszerkezet-korszerűsítés történt például a Mechanikai Művek, a PEVDI, a Kézműipari Vállalat, a Fővárosi Ruházati Szolgáltató Vállalat, a Vasipari Szövetkezet abonyi üzemeiben. E munka eredménye néhány számadattal is bizonyítható. A mezőgazdasági üzemek termelési értéke 1979-ben 320 millió forint volt, a nyereség 43 millió forint. Tavaly ezek az értékek 421, illetve 89 millióra növekedtek. Hasonló fejlődés tapasztalható az ipari üzemeknél, valamint a kereskedelemben. Ezek termelési értéke az említett évben alig haladta meg az 500 milliót, tavaly viszont 800 millió forint körül volt. Az elmúlt években nem volt Abonyban veszteséges üzem, valamennyi teljesítette éves tervét. A fokról fokra javuló gazdasági eredmények, a gazdaságpolitikai agitáció éreztették hatásukat a községpolitikai feladatok teljesítésében. A mezőgazdasági és az ipari üzemek többsége — helyenként egészen jelentős mértékben — hozzájárult a településfejlesztéshez. Kommunális, szociális gondokat segítettek megoldani, támogatták például az ütés járdaépítést, a villanyhálózat bővítését. Napjainkban huszonkét üzemmel, intézménynyel van érvényes együttműködési megállapodása a nagyközségi tanácsnak. Naponta tenni kell Nem szabad azért azt gondolni, hogy a gazdaságpolitikai agitációra ezután már nem lesz nagy szükség. A pártnapokon például többet kell foglalkozni a helyi célkitűzésekkel és feltétlenül szükséges, hogy a kommunisták gazdaság- politikai agitációia fokozódjék A pártszervezeteknek a programtervükbe felvett feladatok megvalósításához nem kampányszerű agitációt kell folytatniuk, hanem szinte naponta kell tenni azt. Az agitációnak elő kell segítenie, hogy a munkahelyi közösségek, a szocialista brigádok kezdeményezései, felajánlásai a legfőbb, helyi gazdaságpolitikai célok megvalósítására irányuljanak. Gy. F. vállalatok, valamint a mező- gazdasági üzemek között kialakult együttműködések eredményeként mind a fejlesztésre, mind az üzemeltetésre több megállapodás született. A gabonaipar 1982. évi állami célcsoportos raktárépítési tervében 361 millió forint értékben 89 000 tonnányi gabona befogadására alkalmas tárolótér építése és átadása szerepel. Az eddigi felmérések szerint ennél több, 106 000 tonnányi tárolótér épül. Jelenleg nyolc megyében, tizenegy telephelyen, összesen 51 500 tonnányi tárolókapacitás épül, kooperációban. A készültségi fokból ítélve a beruházások ez év végéig befejeződnek. A pályázatos raktárépítésre a mezőgazdasági üzemekkel közösen benyújtott előterjesztésekre adott engedmények figyelembevételével ebben az évben 9 megyében, 12 telephelyen, összesen 63 000 tonna tárolótér fogadja a gabonaáradatot. Az idén összesen 221 000 tonna befogadóképességű raktár épül fel. Ennek több mint 50 százaléka a gabonaipari vállalatok és a mezőgazdasági üzemek együttműködésében készül el. A gabonaipari vállalatok 1982 évi saját beruházásaik közül kiemelhető a kecskeméti napi 240 tonna teljesítményű koncentrátumgyártó üzem előkészítésé. Műszaki fejlesztés A mohácsi napi 72 tonnás teljesítményű új malom ez évtől termel. A fogyasztói igények megfelelő színvonalú kielégítése Céljából ebben az évben már újra működnek a rekonstruált mátészalkai és balatonfüredi malmok. A ma- gyarnándori takarmánykeverő rekonstrukciója a körzet jobb takarmányellátását szolgálja. A műszaki fejlesztés keretében felépült a dóéi lisztüzem, amely többféle konyhakész liszt előállításával segíti a háziasszonyok munkáját. B. P. ENGEM ÍGY NEVELTEK Az apám is ács volt, én is az lettem. Sőt, a feleségem összes rokona is az volt. Régebben valahogyan jobban átöröklődött az ősök mestersége, valahogy természetesebb, egyszerűbb volt, mi lesz az emberből. Igaz, én is szakmát adtam a gyermekeim kezébe. A fiam villanyszerelő, a lányom meg kozmetikus. Kevesen vannak, akik ne ismernék őket Örkényben, akárcsak engem, Horváth Ferencet. Szóval ezzel telt el az élet, ezzel a munkával, most meg a nyugdíj, mert éppen előtte vagyok. Régebben úgy képzeltem, egy percre sem hagyom abba. Aztán jött a betegség. Megromlott a szemem ..., de nem nagyon fog ki rajtám ... Tudja úgy van az, ameddig az ember mozog, képtelen megállni, nem tétlenkedik. Legalább is engem még így neveltek, nekem a véremben van, aki kiskora óta be van fogva, az nem tud megállni. Én még negyvenben lettem kisinas, aztán úgy hozta a sors, hogy mindenfélét kellett vállalnom. Most éppen ez a baj, ez a bi- zonygatás, mert akkor még nem voltak munkakönyvek. Hát most tanúkat kellett keresnem, régi társakat, akikkel együtt voltunk napszámosok, még a Bálóczi meg a Fleischmann földjén. Aztán kérdezik tőlem, hogy ’43-ban hol dolgoztam? Hát én mondom: vagy itt voltam, vagy ott voltam, ki tudja azt már, én mindig dolgoztam. Szóval aztán ’50-ben szabadultam föl, ezzel már nincs is gond, ez már be van a könyvbe írva, akkortól csak a tetőn dolgoztam. Én egyébként csak a tetőn érzem jól magam, soha nem szédültem, de hát ki is látott már olyan ácsot, aki kóvályog odafönn? Pedig voltam nagyon magasan is, templomtornyokon meg emeletes házak csúcsán. Mondom, csak ez a betyár szürkehályog ne lenne, hogy ez közbejött! Nem olyan régen kezdődött, amikor 73-ban kiváltottam az ipart, akkor még nem volt semmi baj. Azért most sem akarom visszaadni, csinálom, ameddig csak lehet. Egyébként 5 ezer forint volt a havi átlagom, legalábbis az adó miatt ennyit hoztak ki. Hogy most mennyit adnak majd? Itt vannak a régi társak, Frim János meg özvegy Horváth Istvánná, kérték, hozzam el őket, aztán együtt bizonyítjuk, hogy mikor hol vállaltam munkát a 40-es években. Egy kicsit már nehéz visszaemlékezni, sokszor összevitatko- zunk, nem tudunk megegyezni, hogy most '42-ben vagy ’43-ban kapáltuk a 100 holdas gazda földjét! Akkor napszámosok voltunk, hónaposok, hát csoda-e, hogy összezavarodnak az évek? Hiszen már ’82-őt írunk... K. É. Kertbarátok tanácsadója Szüret! előkészületek Ezekben a napokban, amikor a növényvédelmi munkák lassan befejeződnek, célszerű megkezdeni a szüreti előkészületeket is. A tennivalók közt először a szüreti eszközök, szerszámok tisztításához, kijavításához fogjunk hozzá, a tönkrement eszközöket igyekezzünk pótolni, a hiányzókat beszerezni. Fontos tennivaló a tárolóhelyek raktárak, pincék, padlások takarítása, meszelése. A betakarításra, szüretre való felkészülés során gondoskodjunk arról, hogy az őszi szüreti munkák idején megfelelő hőmérsékletű és páratartalmú helyiségek álljanak majd rendelkezésre. Gombó Pál: Amúgy, köszönöm, jól vagyok. Csak éppen a közösségi ügyek bosz- szantanak. A bölcs ember is háborog ugyanis, csak éppen nem szaporítja fejében a gőzt, hanem hasznos munkára fogja: elgondolkodik, sőt, megoldást is keres. Akár hiszi, akár nem — de miért ne hinnék, amikor hasonlót maguk is folyvást tapasztalnak —, egy olyan utcán vezettem, amelyet tavaly másfél évig építettek újjá, és lám: tele volt lyukakkal, éppúgy, mint javítás előtt. Mivel a gödröket kikerültem, bosszúságom teljesen közösségi felháborodás jellegét öltötte és elgondolkodásom a legegyszerűbb folyamattal, spontán 'eszembe ötlő párhuzamokkal kezdődött. Itt van például a cipőm, amely három hónap múlva talptörést szenvedett, holott garantálták, hogy az a bizonyos műanyag, amelyből készült, jobb, mint a bőr, azért került a cipő annyiba, mintha bőrtalpú lenne. No aztán beugrott gondolataim közé a Közért, melyet renováltak, potom három esztendeig, működött újabb három esztendőt, most éppen újjáépítik. Amikor pedig néhány mozi sorsa is bekeveredett a képbe, bizonyos fokú összegezésképpen a következőt fogalmaztam meg: lám, lám, ami készül félutca, mert ugyanannyit tartják zárva javításért, mint amennyit nyitva van a forgalom számára, no meg félétterem, félmozi. És miért? Azért, mert a munka minősége félminőség. Ám tovább latolgatva a dolgokat, éreztem, hogy ez a fogalmazás ugyan megdöbbentően plasztikus, de nem eléggé átfogó. Mert mondjuk, a cipő már más ügy: ott arról az öt hónapról, amíg használtam tudok, de mivel ragasztott mivolta miatt javítani se lehet, megszűnt létezni, így azt már nem tudom, hogy fél-, negyed-, vagy nyolcadcipőt vettem-e. Végül is arra a következtetésre jutottam, hogy a munka minőségét illetően be kellene vezetni egy normát: ennyi és ennyi ideig legyen használható egy út, egy mozi, egy vendéglátóipari létesítmény, egy cipő, egy akármi. És ha ez megvan, mindjárt a javaslatom is kiugrott a fejemből teljes fegyverzetben, miként Pallas Athéné Zeuséből. Ez pedig a következő: egy-egy abszolút független bizottság minden munkát minősítsen és alkalmasságának megfelelően díjazzon: félútért járjon féípénz az építőknek, félmoziért ugyancsak, negyedcipőért negyedpénz, duplacipőért duplapénz. Mindjárt kevesebb lenne, az biztos, az újítás, a réz helyett alumínium, a kvázicement, a kispórolt alkatrész, a harsogó önkenő álcsapágy, továbbá a felvonuló, de utána tüstént elvonuló építőbrigád. Vagyis ha a használhatósághoz, és nem az önköltséghez szabják az árakat, ugyanabban lesz érdekelt a fogyasztó, a néző, a közlekedő és a készítő állampolgár. Az így felmért úton, előreláthatólag lehet járni. zá progresszív következményekkel. .Egyszer feltárt hiba: büntetés. Kétszer feltárt hiba: négyszeres büntetés. Háromszor feltárt hiba: kilencszeres retorzió. Mértani haladvány szerint. Ennek a javaslatnak duzzadó életképességéhez egyetlen feltétel szükséges: meg kell nevezni a felelősöket, vállalat, sőt személy szerint. Ez pedig, ugyebár nálunk nem lehet akadály. m [3 Azt olvasom egy KNEB-jelentésben, hogy van ám javaslatuk a balatoni kereskedelem gondjainak megoldására. És mi az első pont: íme: „Kezdeményezzenek intézkedéseket egyes, évek óta húzódó kérdések megoldására ...” Hát hiszen azt, hogy az egyes kérdések folyvást és mindenütt, nemcsak a Balatonnál évek óta húzódnak, tudjuk, tapasztaljuk, bosszankodunk rajta. Hanem ha elgondolkodunk efelől, először bizony keserű következtetésekre jutunk. Nevezetesen felmerül bennünk, hogy minek az ellenőrzés, ha meddőn tár fel hibákat, azok újra, meg újra előjönnek. Mit újra, meg újra? Maradnak! Akkor pedig — meg kell szüntetni az ellenőrzést. Fölösleges. Legalább azt spóroljuk meg, amibe a hibák rögzítése kerül, ha maguk a hibák úgyis rögződnek. Hacsak ... hacsak a hibák feltárása nem jár következményekkel, méghozNéhány kérdés azonban feltűnően megoldhatatlan. Például a vásárlók, fogyasztók egyszerű, helyben történő becsapásának problémája. Mert ugyan már hogyan lehetne büntetni mondjuk, egy vendéglő vendégeinek átejtését, amikor az ellenőrzés úgy 98 százalékban felleli vagy a súlycsonkítást, vagy a minőségrontást, vagy százegy baj közül a másik kilencvenkilencet, avagy jó néhány halmozódását. Mindenkit nem lehet büntetni. Ilyen területeket illetően én egészen újszerű megoldást javasolnék. Éspedig a tömegtájékoztatás megfordítását. Ne ezt adjuk hírül, hogy itt és itt lelepleztek, megbüntettek (az orvul szerzett, de ezredrészben kimutatott pluszjövedelem töredékére) —, hanem azt, hogy itt és itt minden stimmelt. Íme egy mintaközlemény: — Augusztus 18-án több vendég kiválóan megebédelt a Sereshordó vendéglőben, Kőbányán. A megfelelő nyersanyagból a megfelelő mennyiségű ételt kapták, kellően elkészítve, készségesen felszolgálva. A pohár sör is éppen egy pohárnyi volt. Köszönjük! Ennek az eljárásnak több előnye lenne. Először is ösztönözne a jóra. Másodszor: a lapokban ilyen érdekes újdonságokról olvasnánk, nem az unos- untig ismert becsapásokról. Harmadszor: ha már rosszul étkeztetnek bennünket, legalább a jó hírek jav'.'tanák emésztésünket. Ezzel a ragyogó javaslattal szemben nem is hozható fel más ellenérv, mint az, hogv esetleg egyes éttermek megszervezik, a dolgot. Egy sajtónapot jó kiszolgálásra szánnak, vagy az alkalmazottak rokonai írnak dicsérő levelet az újságoknak. Egyszóval: a sajtót manipulálják ... Hát ez lehet, de elvileg nem új veszély, más dicsérő cikkeknél sincs kizárva ilyesmi. 1/léLcíni^ tipp
