Pest Megyei Hírlap, 1982. augusztus (26. évfolyam, 179-203. szám)
1982-08-25 / 198. szám
1982. AUGUSZTUS 25., SZERDA mm 3 Évszázados probléma • • Ösztönözni a takarékosságra A csiszolás mestere Nem túlzás azt állítani, hogy a képen látható munkásnő művészi teljesítményt nyújt, amikor nagy figyelemmel ólomkristály vázát csiszol. A nagy múltra visszatekintő Parádsasvá- ri Üveggyárban az őlomkristály kelyhek, vázák és más termékek mellett háztartási fúvott üvegeket és festett vázákat gyártanak. Más a kínálat, mint a kereslet Sok vagy kevés a bútor? ^ A bútort újságban, tévében hirdetik, OTP-re, gyak- ^ ran kedvezményesen árusítják. Bemutatókat és vásáro- ^ kát rendeznek. A boltok tele bútorral. S aztán a vevő ^ — sok vevő —, mégis csalódottan, vásárlás nélkül tá- ^ vozik. Vagy — ritkább esetben —, beleunva a keresgé- S lésbe, megveszi, ami van. Az országgyűlés terv- és költségvetési bizottságának tegnapi ülésén megállapították, a becslések szerint, mintegy 17 milliárd forint takarítható meg 1985-ig népgazdaságunkban, ha az érintettek — irányító szervek és vállalatok egyaránt — végrehajtják mindazt, amit a gazdaságos anyagfelhasználással és a technológiák korszerűsítésével kapcsolatos kormányprogram tartalmaz. Egyebek között erről tájékoztatta a Parlamentben az országgyűlés terv- és költségvetési bizottságának tagjait Pulai Miklós, az Országos Tervhivatal elnökhelyettese. A program kidolgozásának Időszerűségét mi sem indokolja jobban, mint hogy az elmúlt időszakban jelentősen emelkedtek a termelési költségek, s ezen belül az anyagok árai is. Erre fordítják az ipar költségének 67, a mezőgazdaságénak 60 százalékát. A program 15 anyagcsoporttal foglalkozik egyelőre, az összes anyagfajta mintegy 20 százalékával; ám a jövőben a takarékossági, ésszerűsítési intézkedéseket mind szélesebb körre terjesztik ki. A tájékoztatót követő vitáAszódról jött a levél, teljes] névvel, lakcímmel, vagyis nem a névtelenség jótékony leple mögé bújva tárta fel gondját a panaszos. Nevezetesen azt, hogy az aszódi írószerboltban az első osztályos egységcsomag és íróeszközkészlet, amelyet gyermekének vásárolt, 480 forintba került, azokban a napokban is, amikor a 20—30 százalékos árengedményt hirdették a boltok. A kérdés így hangzik, miképpen lehet mindez? Ellenőrizni nem tudta az árak valódiságát, mert mint írja, a füzeteken kívül másnak nem volt feltüntetve az ára a csomagban. Válaszért a túrái székhelyű Galgavidéke Afész kereskedelmi főosztályának vezetőjét, Balázs Jánost kerestük meg: — Az előző évek tapasztalatai alapján — hangzott a válasz —, amikor a szülők általában 2—2 füzetcsomagot vásároltak, az idén több füzetet tettünk az egységcsomagba a kötelezően előírtnál. Így az 514, 516-os füzetekből kettőt, illetve ötöt, írólapból két ta- sakot, a 21-16-os füzetből egy helyett hármat. Rajzlapból tíz helyett húszat. Pasztellirónból és vízfestékből csak 12 darabosat tudtunk beszerezni. A kötelezően előírt füzeteken és tanszereken kívül még az alábbiakat tették a bolt dolgozói a csomagba: egy ceruzahegyező, egy radír, 3 grafitceruza, két postairón, egy csomag vignetta, 2—2 piros és kék ceruza, egy patronos toll, tíz patron, egy csomag technikapapír, egy csomag kivágóminta, egy fűzőlap, fűzőtű, egy papír centiméter. A legdrágább egységcsomag 315 forintba került. Az egységvezető elmondása szerint a csomagokban szereplő füzetek és tanszerek árát a fogyasztói árak szerint számolták ki, árdrágítást nem követtek el. Azt kérik, hogy a vevő vigye vissza az egységcsomagot a boltba, ahol ismét kiszámolják az árát, s ha „véletlenül” eltérés van, kártalanítják, illetve az egységvezető ellen a szükséges intézkedést megteszik. Azzal, hogy a csomagba a fentieket beletették, a vevők dolgát akarták megkönnyíteni. Mészáros Ferencné boltvezető így vélekedett a dologról: — Árengedménvt csak a táskákra és a füzetcsomagokra kaptunk. Előfordult, hogv miután az olcsóbb tanszerek elfogytak. a drágább kerülhetett csak a csomagba. Azokat a cikkeket, amiket a csomagba raktunk, egyébként is megvették volna a szülők. Az ban először Bognár József, a bizottság elnöke szólalt fel. Kifejtette: a helyes, takarékos gazdálkodás, az elkövetkezendő akár 50—100 év világgazdaságának központi gondjává válhat. E téma tehát gazdasági növekedésünk egyik alapkérdése; a korábbi fejlődés nem gyorsulhat meg mindaddig, míg a takarékosság nem válik általános gyakorlattá. Cselőtei László (Pest megye, 2. vk), a takarékosságban közvetlenül érdekeltek — munkások és vezetők — ösztönzőbb érdekeltségét szorgalmazta, hozzáfűzve: az anyag- gazdálkodás, a technológiák korszerűsítését olykor a túl sok jogi szabályzó is akadályozza. Antal Imre (Pest megye, 19. vk.), szerint a pazarlás egyik formája a sok selejt is. Ez A Gazdasági Bizottság a közelmúltban megtárgyalta a magángépkocsik javításának és karbantartásának helyzetét, az nem a mi hibánk, hogy a kötelezően berakott tanszereket, eszközöket aztán a pedagógusok nem használják. Itt, Aszódon évek óta feleslegesen veszik meg a szülők a kézimunkapapírt, de bele kell tegyük, mert ez az előírás. Egyébként kérem a kedves vevőt, keressen meg minket panaszával, hogy orvosolhassuk azt! ★ Erre mondják, hogy nem mindegy! Nem ám, hogy az olcsóbb (nagyon is megfelelő!) favonalzó helyett műanyag kerül-e a csomagba, vagy a tizenkét darabos vízfesték az éppen elég hat helyett. Igaz, darab-darab, csak éppen a forintértéke más és más. Főleg annak, aki kifizeti! Amikor az olcsóbb is megtenné, akkor az iparnak a kereskedelemmel együtt először az olcsóbbat kell ajánlania, kínálnia. Hát ez ebben az esetben sem sikerült. Nem először! Ha már ebben a cipőben járunk, legalább az idővel nem kellene oly fukarul, szűkmarkúén bánni: a blokkhoz azt is mellékelhetnék, miért 480 az, ami, mint hallottuk, 315 forint. AZ EGYIK HÉT VÉGÉN finom falatok után kutatott a tollforgató a gödöllői járásban. Egészen pontosan Mogyoródon, Kerepestarcsán, Szilas- ligeten. Hogy végül is nem maradt éhen, annak oka csupán egy: otthon a hűtőszekrényben előző nap elkészített körömpörkölt várta. De miként lehet az, hogy az útmentén húzódó Patkó csárdán kívül nem akadt olyan hely, ahol ízes falatokkal fogadták volna a betérőt? Vagy ha akadt, hát a helyiség külleme miatt volt kénytelen lemondani az evésről. Mogyoród. Kerék bisztró. A szomszédos ház falán óriási betűk hirdetik, hideg-meleg ételek. Míg a csapospult mellett gyorsan fogyott a frissen csapolt sör, az üdítő, bizony hiába keresett harapnivalót a betérő. Elvben ugyan kaphatott volna, a hagyományos ételek nevei — babgulyás, pörkölt, rántott szelet — ott pompáztak a falra kitett étlapon, de gyakorlatban aligha kapott volna belőlük a délelőtti órán. A szakácsot is hiába keressük, nincs, mondja az egység vezetőnője. „— S ha a vendég mégis fogyasztani akar, hát én főzök neki — bizonygatja. — De kinek kell itt, faluhelyen szombaton ennivaló? Mindenki főz magának otthon.” A Gödöllő és Vidéke Áfész ugyancsak mogyoródi, 75. szásajnos gyakran azért keletkezik — például az öntödékben olykor a termékek 50—70 százalék a hibás —, mert nincs elegendő és megfelelő szakember. Márpedig takarékoskodni is csak jól képzett, a munkája minden fogását ismerő ember képes. S az ilyen szakembereket, kollektívákat az eddigieknél jobban kell ösztönözni. A vitára reagálva Pulai Miklós a személyes érdekeltség, a bérszabályozás kérdésére visszatérve, egyebek között kifejtette: az anyagtakarékosság hat a nagyobb árbevételre, a jövedelmezőségre, így tehát közvetve vagy közvetlenül a bérgazdálkodásra is. Valóban túlzónak minősített egyes hatósági előírásokat, melyek bizonyos esetekben túl sok anyag felhasználását követelik meg. autójavító ipar szervezeti korszerűsítését. A Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium felmérése szerint a lakosság tulajdonában levő személygépkocsik számának rohamos növekedését nem követte arányosan a javító-karbantartó ipar kapacitásának fejlesztése. Annak ellenére, hogy az állami autójavító vállalatoknál a szolgáltatások technikai feltételei az utóbbi években jelentősen javultak, gyakori az adminisztrációs probléma, hosszúak az átfutási idők, akadozik a pótalkatrészellátás. A felmérés megállapította, hogy az Autófenntartó Ipari Tröszt az országos szervizhálózat kiépítésével és a korszerű technika és technológia bevezetésével jelentősen fejlesztette a magyar autójavító ipart, a jelenlegi szervezőt azonban már gátolja a gazdasági egységek érdekeltségének erőteljesebb érvényesülését. Ezért az Autófenntartó Ipari Tröszt december 31-vel megszűnik. A tröszti vállalatok önálló vállalatként működnek tovább a KPM felügyelete alatt. A vállalatok elsősorban haszongépjárműveket javítanak. illetve szervizberendezéseket és alkatrészeket gyártanak. A személygépkocsi javítókarbantartó szervizek — a tanácsok felügyelete alatt — önálló vállalatokká alakulnak. mú falatozójában az üzletvezető lemondó mosollyal közli, ne számítsunk arra, hogy specialitások özönét zúdítja ránk, a vendéglő éttermét most alakította át az Áfész varrodának. Ök kissé összébb szorultak, egyelőre kilátástalan, hogy miképpen szervezzék meg az étkeztetést. Hely nincs, legfeljebb jószándék, de az még kevés. Kerepestarcsán a főút melletti vendéglőben is hiába érdeklődünk a szakács után. A csapos készségesen szolgál felvilágosítással, természetesen mindennap főznek, a konyhalányok. Hogy miket? A hagyományos ételeket. Az üzlet külsejét tekintve ritkán akadhat vállalkozó arra, hogy megkóstolja az itt született harapnivalót. Inkább csak egy-két (vagy sok) pohár sörre, röviditalra térnek be ide a helybéliek, legfeljebb egy üdítőre az átutazók. S az ital fogy borúra-derűre ezekben a — bárhogyan nevezik is hivatalosan — kocsmákban. Szilasligeten, a Béke utcai bisztróban nyár lévén le is mondtak az ételekről. Nem merik vállalni a kockázatot, meleg van, ilyenkor könnyen romlik a nyersanyag, a kész étel. De nem mondanak le róla. ha másképp nem megv, saját zsebből vásárolják meg a grillsütőt, amelyben meleg- szendvicseket készíthetnek majd. Egyelőre azonban a kép is erről tanúskodik: a Sok vagy kevés a bútor? — A mennyiséggel nincs gondunk. Amit az ipar gyárt, az majdnem teljes egészében kapható a boltjainkban, legalább is a nagyobbakban. A választékról azonban korántsem beszélhetünk ilyen elismerően. Sőt... — mondta Szilvást Imréné dr., a Pest megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat igazgatója. Az iparcikk vállalatnak a megyében hét bútor szaküzlete van. Tavalyi forgalmuk együttvéve 150 millió forint volt. Az idei első félévben ugyan négy százalékkal nagyobb bevételt értek el, mint egy éve, de nem adtak el többet. Nem mintha a bútorok ára emelkedett volna, hanem egyes módosított típusok kerülnek többe. S a kereslet — a kereskedők egyöntetű véleménye szerint —, némiképp csökkent. Ki, mire vevő? A PIK, s Pest megye egyik legnagyobb bútor szaküzlete Vácott van. (A Fő térről a piaccal szemben a Köztársaság útjára költöztek.) Ez is mindössze 200 négyzetméteres, de az eladók olyan jól dolgoznak, hogy a vállalat teljes bútorforgalmának egyharma- dát, 50 millió forintot tavaly ők produkálták. Mindent teraszra kitett gombák alatt jobbára csak sör kerül az asztalokra. Félreértés ne essék, nem bántani akarom én a sört kedvelőket, kánikulában kész áldás egy-két pohár kellemesen hűtöt serital. Amiért csalódottan szálltam ki a kocsiból, az inkább annak a szemléletnek a rovására írható, amelynek eredménye a rossz tapasztalatok sora. Igénytelenek az emberek, vágnak visz- sza a vendéglátás szakemberei. Faluhelyen még mindig a kocsma az igazán nagy üzlet. Meglehet. Szükség van a kocsmára is, de arra már kevésbé, hogy viszonylag jól felszerelt és kellemesen kialakított új épületeket zül- lesszenek kocsmává a fenti okoskodás védőpajzsa alatt. Igényt teremteni csak igényességgel lehet. Ahol ez hiányzik, ott tanyát ver az igénytelenség, ebből fakadóan a slamposság, a nemtörődömség. SZÍVESE AT AS — VENDÉGLÁTÁS — reklámozza szerte az éter hullámain vendéglátóiparunk. Úgy tűnik, ez a szlogen még egyelőre csak szűk körre korlátozódik, de semmiképpen sem jutott el Mogyoródra, Kerepestarcsára. Szilasligetre. Azt mondják nénzszűkében vagyunk. A változtatáshoz azonban olykor a jószándék és a nagyobb figyelem is elegendő. Gáspár Mária azonban még ők sem tudnak eladni. — A poliészterezett, magasfényű bútorokért az idősebbek sem rajonganak, de ők, ha nincs más, még csak-csak megveszik. A fiatalok viszont azt mondják, ha ingyen adnák, akkor sem tennék be a lakásukba. Általában azokra a típusúakra nincs igény, amelyek már nyolc-tíz éve is forgalomban voltak — tájékoztatott Murár János boltvezetőhelyettes. — Ezt az üzletet váciak, környékbeliek, s még budapestiek is felkeresik. Más-e a fővárosiak és a vidékiek igénye? — Nem a lakóhelytől, hanem általában az életkortól és a bebútorozandó lakástól függ, ki mit keres és vesz meg. Szerintem, az a baj, hogy az I ipar — bár régóta hallhatja a kifogást —, mást gyárt, mint amit a vevő keres, így például a több darabos garnitúrákat, amit viszont a házgyári lakásokba nem szívesen vesznek meg. A legtöbb szekrénysor négy méternél hosszabb, amikor háromötvenes fér el. — Legkeresettebbek az elemes bútorok. Azokból a jelenlegi mennyiség többszörösét el tudnánk adni. Ez az igény tökéletesen érthető, hiszen any- nyit vesznek meg belőle, amennyit a lakásba be tudnak tenni vagy amennyire szükség van, s amit ki is tudnak fizetni. Az elemes bútor jó a házgyári lakásba és a családi házba is, de kevés van belőle — mondta Szilvás! Imréné dr. A bemutató buktatója — Miért kevés? — A mi bútorüzleteink alapterülete, raktára kicsi, ez eleve megszabja, mennyi lehet a készletünk. A másik ok, hogy az elemes bútort szakaszosan gyártják. Egy teljes sor öt-hat hónap alatt készül el, ennyi ideig kell tárolni a már kész darabokat. A készletezés azonban drága. Az ipar nem vállalja, a nagykereskedelem és a kiskereskedelem lehetőségei pedig korlátozottak. Nekünk például a váci a legnagyobb üzletünk, de még ott sem tudjuk ízlésesen elrendezve bemutatni a kapható választékot. Elsősorban azért tartunk a művelődési otthonokban, iskolákban, vásárral egybekötött bemutatókat, hogy a teljes választékot a vevők elé tárhassuk. Az idén a PIK már hat településen rendezett bútorkiállítást és -vásárt: jelenleg Budakeszin a művelődési házban, s lesz még szeptember első felében Dunakeszin, majd szeptember végén Budaörsön. Különben a vásárok helyének és időpontjának a kiválasztásánál figyelembe veszik a lakótelepi házak átadásának idejét. Ezekre igen alaposan felkészülnek, a lehető legnagyobb választékot vonultatják fel és gondoskodnak a folyamatos utánpótlásról. Ami hiánycikk, vagy ritkán, kapható, abból a vásárokra sem tudnak vinni. Ha egyszer nincs szinkronban az ipar és a kereskedelem kínálata a kereslettel, akkor hogyan tud például a váci üzlet nagy forgalmat elérni? — Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy ez a PIK legnagyobb bútorszaküzlete — válaszolt Murár János. — S mi előjegyzéssel is árusítunk. Most például többféle szekrénysorra, konyha- és kárpitozott garnitúrára veszünk fel előjegyzést. A vevők a bútort katalógusból választják ki, s amit teljesíteni tudunk, arra elfogadunk megrendelést. Előleget nem kell fizetni. A kiértesítéstől szárhítva, nyolc napig megőrizzük az árut, s akkor, ha nem jönnek érte, nagyritkán ez is előfordul, akkor eladjuk. A kis boltoknak még az ilyen készletezésre sincs módjuk. Lassan váltanak — Mire nem vesznek fel előjegyzést? — Az elemes bútorra és az egyedi darabokra. Tehát ismét ugyanott vagyunk. Fok vagy kevés a bútor? Soha ennyi nem volt, csak hát kevés az elemes, a gyermek- és a kiegészítő bútor (például a kisasztal, könyv-, és éjjeliszekrény). Mit tehet a kiskereskedelem azért, hogy az ipart jobb kínálatra szorítsa? — Nem sokat. Egy adott választékból azonban bőséges a kínálat és mi ebből válogatunk. Kizárólag azt vesszük meg, amit nagy valószínűséggel el is tudunk adni. S az ipar majd csak nem fog raktárra gyártani. Persze, meglehetősen lassan váltanak — mondta a PIK igazgatója. — Jó néhány vásárlónak azonban ez mégis olyan: veszi, nem veszi, nem kap mást... — Éppen ezért a kínálatot, a választékot közvetlen áru- beszerzéssel is igyekszünk növelni. A boltjainkban forgalomba hozott bútoroknak, csaknem fele közvetlen beszerzésből származik. A szigethalmi Kanizsa márkaboltba a Kanizsa Bútorgyár közvetlenül szállít, s vásárolunk számos ipari szövetkezettől is. Az ipari kínálatot elsősorban a nagykereskedelemnek kellene a vásárlók igényeihez alakítani. A Bútorért helyett most már két vállalat, a Domus és a Bútorker feladata a kiskereskedelem ellátása. Egyelőre viszont még a saját üzleteiket sem tudják megfelelően kiszolgálni, amiről nap mint nap meggyőződhetünk például a Bútorker Nagykörúti elemes bútorboltjában. Remélhetőleg érzékelhetően javítja a helyzetet (bővíti a választékot), az év végére a Bútorker úgynevezett keverő raktárának beindítása. Onnét majd a kiskereskedelem — a PIK és az áfészek —, kaphatnak kiegészítő és kis bútorokat. Szente Pál Az illetékes válaszol Nem tüntették fel az árát Megszűnik az Autófenntartó Ipari Tröszt Cél: a jobb szoláltatás Kutattam finom falatok után
