Pest Megyei Hírlap, 1982. augusztus (26. évfolyam, 179-203. szám)

1982-08-24 / 197. szám

Társadalmi munkáért Kitüntetések Augusztus 20-a alkalmából a Hazafias Népfront méltó el­ismeréssel jutalmazta a tár­sadalmi munkában élenjáró nagykőrösieket. Kiváló Társadalmi Munkás kitüntető jelvényt kapott Ko­vács Miklós, Bakó Kálmán, Hegedűs László. Érdemes Tár­sadalmi Munkás kitüntető jelvényt vehetett át Hácz Sán­dor, Burka Istvánná, Nánási Tibor, Matisz Mihály, Ladár Lajos. Zs. Tóth István, Bacsó Zsuzsanna, Karsai István, Bártlai Mihályné és Kulik Lászlóné. Az elismeréseket az alkot­mánynapi ünnepségen Pásztor István, az MSZMP városi bi­zottságának első titkára és Csípő Balázs a Hazafias Nép­front városi titkára nyújtotta át a felsoroltaknak. Ncgy forgalom a telepen A jövőre is gondolnak Jó, hogy az idei tavaszra elkészült az Áfész Gárdonyi utcai új gyümölcs- és zöldség­felvásárló telepe, mert az idén a nagykőrösi háztáji és kis- kertes termelők olyan sok zöldségfélét termeltek, hogy a felvásárlást a régebbi ki­sebb helyek nem tudták volna lebonyolítani. Csak az új nagytelepen már 500 mázsáig felment a napi paradicsomát­vétel, az uborka mennyisége is elérte a napi 200 mázsát. Az idén sok kistermelő na­gyobb területen termel para­dicsomot és uborkát. Kéri Sándor és családja például az Árbozon, 600 négyszögöl para­dicsomot ültetett és vasárnap 130 láda paradicsomot szállí­tott az átvevőtelepre. Külön­ben, mint a termelők mond­ják, az uborkaszezon most már a vége felé jár, de az idő­ben jött esők sok helyen még éltetik az uborkát. A napokban megindult a kék szilva felvásárlása is, melyből jelentős a termés. Az első osztályú szilvát 4,50, a másodosztályút 3.50 forintért vásárolják. A kimagozott szil­vát is veszik, a konzervgyár részére, 7.50 forintos áron. A vörös szilvára az idén nem­igen volt kereslet, de most is vásárolják, szeszfőzési célra, 2 forintos áron. A burgonyaásás is megkez­dődött és sokan eladják a vá­logatott új Desiré burgonya- termést, melyért 3.50 forint árat fizetnek. K. L. NAGYKŐRÖS A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA « XXVI. ÉVFOLYAM, 197. SZÁM 1982. AUGUSZTUS 24., KEDD Építkezés a IláKIS-telspesi A TRAK IS, Transzformátor, Röntgen és Villamoskészülék­gyártó Szövetkezet Kossuth Minden hasonlat olyan, mint a vékonyka bot, tá­masznak támasz, de ráne- hezkedni nem szabad, mert roppan egyet és vége. Hes- segetem tehát a tölkínálko- zó képes beszédet, almáról és fájáról, apáról és fiúról, fiókáit óvó. majd visszavá­ró anyáról, a család adta példa vonzerejéről. Szóvi­rágok színes csokra helyett elég az egy szál tény: há­rom fiukból munkást nevelt a munkás anya és apa. Puha párna a tiszta lelki ismeret Család, régimééi büszkeséggel Ösztönösen alkotott Túlzottan csinos lakásbelső ez ahhoz, hogy ifjú író éjfeke­tében fürdetett művének szín­tere legyen, ám ahhoz meg hétköznapian viseltes, hogy a fontos külföldi vendéget kísé­rő tévések itt örökítsék meg az igy él egy magyar munkáscsa­lád című enteriőrt. Olyan te­hát ennek az Arany János ut­cai háznak a belseje itt Duna- harasztin, mint sok-sok tízezer otthonnak az országban; mun­kabérből, évek alatt berende­zett. A tizenegyszer-tizenegy méteres kockaházban Hidas Gábor és felesége három fiút nevelt fel, örömök és gondok örökös keveredése közepette, hol könnyebben, hol nehezeb­ben. Ma így fest a családi tab­ló: az apa ötvenhét éves, mű­szerész a Pestvidéki Gépgyár­ban; az anya gépmunkás a Cse­pel Autógyárban, ötvennégy éves; Béla harmincegy, hegesz­tő a MAHART helybéli hajó­javító üzemében; Károly beál­lító lakatos az autógyárban, huszonkilenc esztendős; ifjabb Gábor huszonnyolc, s ő a macs­kaköröm, azaz az idézőjel — mint nagy hahotával mondja két bátyja —, mivel mint édes­apjuk, ő is műszerész, ő is a gépgyárban. Csupán a kedvemért ülték körül az asztalt, mindhárom fiú már a maga felelősségének hordozója, feleségük, gyerekük van, összesen öt csöppség, ám — az apák mondják hamisan komor képpel — micsoda ügyetlen húzása a sorsnak, hogy mind az öt: leány...! Menjetek már — mérgelődik anyjuk, aki természetesen fényképeket szed elő, úgy mu­tatja be az öt unokát, akik miatt jövőre kénytelen lesz nyugdíjba menni, mert annyi a teendő, őrzendő körülöttük. Bánja? Igen is, nem is, mert, tizenhat esztendős kora óta dolgozik, megszülte, nevelte a három fiút, emberével fölépí­tették eközben a házat, sírt és nevetett, mosott éjjel és ké­szített százhúsz gombócot va­sárnap, dugdosott óvatoskodva némi zsebpénzkiegészítést a fiainak, amit a kosztpénzből — mi másból?! — csipegetett le, fedezte kegyes füllentésekkel a serkenő szakállú kamaszok első randevúit; példát adott szeretet és szigorúság ötvözésé­nek mindennapos hogyanjából, bár soha nem forgatta e kü­lönleges művészet könyveit, ösztönösen alkotott. Mást, másként az apa sem tett, az értelem és az érzelem diktálta utakra terelte fiait, igaz — ma elismerik, nem ok nélkül —, ez a terelés némely kor szó szerint, fizikai valósá­gában értendő, hiszen akadt rá példa — mély csönd födi, ki­nél — a kocsmától hazáig egyengette az ifjút az apa, mert a gyerkőcnek olyan nagy kedve volt, amit csak a kor­sók földhöz csapkodásával tu­dott kifejezni... Ma vissza­nézve gyerekes csínyek az ak­kori nagy ügyek, megértett igazságok az akkori veszeke­dések, viták, szülők és gyer­mekek, fiú és fiú közötti ösz- szetűzések, ám az akkor és a most föl nem cserélhető múlt és jelen, azaz a visszatekintés nem másítja meg a történte­ket, csupán átszínezi azokat könnyedebb árnyalatú pásztel- lekre. Felelet kellene arra a még föl sem tett kérdésre itt, a szekrényfal, a két ablak, az aj­tó, az olajkályha határolta szo­babelsőben, milyen volt, mi­lyen lehetett ez a szobabelső tíz, tizenöt, húsz esztendeje? Nem tárgyaiban, hanem lég­körében, nem dologi értékei­ben, hanem erkölcsi javaiban megtestesülve e belső bizonyá­ra szigorú volt, következetesen egyértelmű. Tévednék? A há­rom fiú — a három felnőtt férfi! —, kamaszos félszegség- gel pislog az apjára, míg egy­más szájából véve ki a szót arról beszélnek, milyen nagy nevetések és bőgések kerítet­ték, körítették kissrác koru­kat, mert ugyan idős Gábor — Béla szavaival élve —, ben­ne volt minden jó csibészség- ben; ám pontosan tudta, mi­kor álljon meg a menet, mikor minek van itt az ideje. Nem szokványos rangsor Lehet, hogy a csibészségek is kötelékek? A négy kísértet, aki fölbukkan a mama előtt, aki a sötét utcán a délutános műszakból igyekszik haza ... Hidasné szíve szerint kioszta­ná még most is az akkor visz- szafogott pofonokat, de csak nevet, megadóan, mint aki azt mondja, bolond embernek bo­londok a fiai, mert hát nem bolond az, aki ilyesmire ké­pes?! S mennyi más bolond­ságra! Tökből sütött fasírtra a cimboráknak — ilyet még nem ettetek, dióval etetett pulyka ez! —, rossz hordóból összeügyeskedett óriáskerékre az udvaron, s rettenetes pofo­nokra, ha engedély nélkül ment be valamelyik kölök a műhelybe, azaz apjuk műhely­nek kinevezett sufnijába, ahol huszonhét esztendeje minden szerszámnak ugyanott van a helye, ahol apjuk — ifjú Gá­bor szerint — azt is észreve­szi, ha valaki engedély nélkül lélegzett valamelyik fúrószár­ra. Lehet, hogy a nagy szavak, a hevületes hegyibeszédek he­lyett, sokkal inkább a megfog­ható példák, a betartott és ezért joggal betartani kívánt egyszerű erkölcsi mércék ne­velnek, mint amilyen a követ­kezetesség, a rendszeretet, az eszközök — a kétkezi ember meghosszabbított karjai! — megbecsülése, a tisztes mun­ka és a trehány munka meg­különböztetése?! Hidas Gábor tanonc volt, de fiainak nem mutatta fel azokból az évek­ből azt, amit fájdalmasan el­és megszenvedett, ám annál inkább eléjük állította min­den mesterség tisztességét, minden munka fontosságát. minden mozzanat összeillesz-, tésének lehetőségét. Nem egy szakmáról beszélt, hanem egy életről; nem egy pályáról, ha­nem o pályáról, amelyet az ember megtehet; nem akart ő munkást faragni a gyerekei­ből, csupán annyit tett. mint tett, tesz a kertjében, a dud­vát szedi ki a nemes növények közül, ez utóbbiak hadd növe­kedjenek kedvükre, ám sejt­jeik, molekuláik parancsai szerint: Most már meg kell kérdez­nem, miért lettek munkások mindhárman. Béla: Tetszett, hogy amit apám csinál, ott nincs mese, az nem vagy ilyen, vagy olyan, hanem az, ami. Károly: Mindig is az érdekelt, amit én csináltam meg. Ifjabb Gábor: Apám bevitt a gyárba nyári szünidőben küldöncnek, de két nap múlva már sorozat­ban botrányaim voltak, mert lelógtam hozzá a műhelybe, nézhessem, mit csinálnak. Válaszok? Bizonyos, hogy egy szociográfiai mélyinterjú készítője aligha elégedne meg ilyen feleletekkel, ám föltéte­lezem, a Hidas fiúk is aligha ülnének le engedelmesen ilyen interjúra, mert beszélgetni ők szívesen beszélgetnek, de a fölös kérdezősködést nehezen állják. Az enyémet is. A kel­letlen válaszokból szinte süt a férfiszemérem, amikor több­ször is visszakanyarodik tuda­kozódásom édesanyjuk, édes­apjuk életének példájára, arra, hogy ösztönösen avagy tuda­tosan követték-e ezt a mintát, akartak-e más foglalkozást, pályát, ha ismét választhatná­nak, mihez kezdenének? A kérdésekkel, az ilyen gondola­tokkal, nem tudnak mihez kezdeni, bár lehet, éppen azért furcsa nekik, mert másoknak, sokaknak nem az, hiszen ta­núi, szenvedői — nyertesei? — brigádok szétugrásának, meg­szokott munkatársak, al- és kisfőnökök távozásának; ők maradnak, mindhárman az első munkahelyükön vannak ma is. Elégedettek? Életkoruk a biztosíték rá, hogy nem lehet­nek azok. önálló, saját háza Bélának van — családi és bri­gád kalákában épült! —, Ká- rolyéknak házrésze, ifjabb Gá- boréknak szoba, konyha a fe­leség szüleinél. Van azután adósság, OTP-részlet, van tv mindenütt, de nincsen ifjabb Gáboréknak külön hűtőszek­rénye — elpusztultok nélküle, így Hidasné —, a három fiú egyikének sincsen motorja, ko­csija — Hidas Gábor: No, öt­venéves voltam, amikor a Tra­bantot megvettük —; van és nincs újmódi felelgetőse ez, tükre igényeknek és valós szükségleteknek, óhajoknak és céloknak. Tükre lenne azon­ban a mind többet birtokolni akaró embernek is? Nem hiszem. A három Hi­das fiú ugyanis nem szokvá­nyosán rangsorol, nekik a leg­fontosabb: a családban min­denki egészséges legyen; ne legyen olyan helyzet, hogy bármelyiküket is költözni kényszerítsék a körülmények, maradjanak mindannyian Ha- rasztin; apa és anya sokáig éljen ... Ez a rangsor sok mindent elmond gondolkodásmódról, összetartozásról, anélkül, hogy bárki is nagy szavakat hasz­nálna, bizonykodna vagy eskü- dözne a család adta indíttatás meghatározó erejéről, erejére, mások fontosságára, az emberi kapcsolatok minden egyebet megelőző értékeire. Nem stí­lusos ilyen körben az esküdö- zés, a bizonykodás; itt a té­nyeknek, a tapasztalatoknak hisznek. Ezért, hogy bár ap­juk, anyjuk tagja a pártnak, a három fiú közül Károly kö­vette csak őket ebben is, a másik kettő még nem, mert maguk akarják megszenvedni, megörvendeni az ott a helyem fölismerését vagy elmaradását, s a két szülő egyszer sem kér­dezte, miért, miért nem. ön­állóság? Avagy függésnek és függetlenségnek olyan bonyo­lult rendszere, amelyet földe­ríteni csak nagy tehetségű pszichológus lenne képes, s valójában ez a függés-függet­lenségi rendszer ad magyará­zatot minden másra, nevelke­désükre, neveltetésükre, sor­suk eddigi menetére? Nem lepi meg őket a köz­lés, mennyire kivételek nap­jainkban, hiszen a mobilitás divatfogalma szerint nekik nem lett volna szabad a mun­káspályát választaniuk, pon­tosabban csak a háromból egynek, mert akkor rendben lenne a statisztikai átlag, ám szerencsére, a Hidas család nem sok ügyet vetett a sta­tisztikai átlagokra; régimódi büszkeséggel világítottak meg egy lehetséges magatartást. Egy lehetséges, mi több, szük­séges magatartást, ugyanis — amint a családregényekben, a valóságos életben is beleszól az egyéni sorsokba a történe­lem — a munkásosztályhoz tartozó aktív keresők számá­nak csökkenését, ami folya­matként már megkezdődött, sokan hajlamosak úgy értel­mezni, értékelni, mint hurrát követelő nagyszerű vívmányt, mint olyan folyamatot, amely­nek nem szabad medret for­málni, hanem fusson, kanya­rogjon kedve, sodra szerint. Egy örökségem van tőle Ha a három Hidas fiú nem lett volna munkás... ha az úrhatnámság és nem a társa­dalom tényleges szükségletei diktálnák a foglalkoztatási szerkezetet, akkor ... Akkor nagy bajban volnánk. Akkor nagy bajban len­nénk. Mert: csökken a munkás- osztályhoz tartozó aktív kere­sők létszáma. Ámde: 1980-ban 2 887 000 főt tett ki táboruk. Az elemzések szerint 1990-ben 2 840 000, 2000-ben pedig 2 780 000 lesz a számuk. Azaz a bűvösnek tartott ezredfordu­lón is az aktív keresőknek még mindig az ötvennégy százaléka a munkásosztályhoz tartozik, tehát minden százból ötven­négy kenyérkeresőnek így jut feladat, így fogalmazódik uta­sítás, ilyen módon fizetnek bért. Mit mondott Hidas Gábor búcsúzáskor a kerítéskapunál? Azt: Biztos, sok mindenről le­maradtunk, de mi nem tud­tunk másként élni, csak így Mit mondott Hidas Gábor- né búcsúzáskor, már a kocsi­ablakon behajolva? Azt: Né­kem a nagyanyámtól egy örökségem van, mert olyan szegény asszony volt, egy szentkép. Annak a hátuljára valaki azt írta föl néki, mert ő sem írni, sem olvasni nem tu­dott, hogy puha párna a tiszta lelkiismeret. Mi csak ezt akar­tuk. Csak? Uramisten! Csak? Hiszert ez minden! Mészáros Ottó A fenti cikket, amely techni- kai okokból augusztus 20-1 szá­munkban befejező/része nélkül jelent meg, most teljes terje­delemben közöltük. Lajos utcai telepén annyi az évről évre szaporodó épít­mény, hogy már szinte el le­het tévedni. Ugyanakkor any- nyi villamos gépet gyártanak, hogy sokszor már nem tudnak a készárunak fedelet biztosí­tani és a portékák a- telep ud- vai'ún ki vannak téve az idő­járás viszontagságainak. Másik probléma, hogy a gyártelepen a szociális helyi­ségek nem felelnek meg a kor követelményeinek. Ezért mint megírtuk, a szövetkezet nagy befogadóképességű házat épít­tet a Földvári utcai oldalra, mely helyet ad majd a gyárt­mányok raktározásához és a korszerű szociális helyiségnek. Mtkrodspozás I A Duna-Tisza közi Építő­ipari Vállalat mikroalapozó 10 tagú csoportja, két hete fogott hozz*j az épület alapo­zásához, melyet a vállalat nemrégiben szabadalmaztatott új módszerével végeznek. — A hagyományos tégla és betonalapozás helyett — mon­dotta Süveges Béla, a csoport egyik tagja, aki 11 éve dol­gozik a vállalatnál — hatal­mas géppel működtetett lég­kalapáccsal, négy és fél mé­teres vascsöveket verünk be a földbe. Egymás mellett egy csoportban többet is. A csövekbe nagy nyomással betonhabarcsot öntünk, majd megszilárdulás után, felhúz­zuk a csöveket. Ezekre az oszlopokra építjük majd rá az épület alapzatát képző be­tongerendákat. Az építkezést a továbbiakban a szövetkezet saját építőbrigádja folytatja. Két hét alatt Az alapozással előrelátható­lag két hét alatt készen le­szünk. Ez az alapozás''nagyon biztonságos, s kevesebb anya­got és munkaerőt igényel és olcsóbb is a hagyományosnál. Örömmé! nézik — Az üzemi szolgáltatóház háromszintes lesz — magya­rázza Jancsó Károly telepve­zető-helyettes. A földszinten lesznek a raktárak. Az első emeleten az étterem, az oruosi rendelő, a m'.isodikon az öltö­zők, zuhanyozók és egyéb szolgáltató helyiségek lesz­nek. Arra törekszünk, hogy a földszint már az idén készen legyen, hogy raktározási gond­jainkat megoldja. A gyártelepen már gyűlik az anyag az építkezéshez, a betongerendák, ajtók, ablakok sokasága. A dolgozók öröm­mel nézegetik a nagy munkát. Beszéltünk Kálmán József- névéi, aki munkavezető az egyik részlegben és aki 12 év­vel ezelőtt a telep alapozása­kor ott volt a között a 10 kö­rösi asszony között, akik a pesti TRAKIS-gyártelepen, a villamos szakmunkával ismer­kedtek. Boldogan látja a nagy­kőrösi gjlirrészleg fejlődését. Már a fia és a lánya is ott dolgozik a telepen. Kopa László Permetezés A városi tanács vb termelé­si- és ellátásfelügyeleti osztá­lya értesíti a lakosságot, hogy augusztus 25-én, 26-án és 27- én, tehát szerdától péntekig a város és környéke közterüle­tein permetezni fognak az amerikai fehér szövőlepke el­len. A felhasznált szer Ditri- fon 50 WP, mely a méhekre is veszélyes. Ezért a szakigaz­gatási osztály kéri a méhésze­ket, hogy a szükséges óvintéz­kedéseket tegyék meg. Labdarúgás Nehezen született győzelem Nagykőrösi Kinizsi—Pilis 2-1 (0-0) Kinizsi: Molnár — Benkó, Cseh, Gulyás, Karcsú, Szalai, (Terjéki 60. p.), Farkas J., Ko­vács, Szabó, Vígh (Farkas I. 80. p.), Németh. Az első félidőben főleg ki­egyenlített mezőnyjáték folyt Az 5. percben a körösi csatá­rok hagytak ki nagy helyze­tet, a 20. percben pedig szög­letrúgás után a vendégek. A 35. percben gólhelyzetben Farkas J. a kapussal ütközött Fordulás után Szabó a 46. percben ravasz szabadrúgás sál megszerezte a vezetést. 1-0. Ezután a körösi csapat irányi tóttá a játékot, gólveszélyes támadásokat vezetett, Farkas J. két ízben is már csak a ka­pussal állt szemben, de hibá­zott, majd hasonló helyzetben Terjéki. A 75. percben jó ak­ció végén Farkas J. lövését a kapus kiütötte, a labda Vígh elé került, aki biztosan lőtt a hálóba. 2-0. A 80. percben a körösi védelem elaludt és a vendégek szépítettek. 2-1. Az utolsó tíz perc izgalmas küz­delmet hozott, de az eredmény nem változott. A múlt évben még megyei első osztályú, jó játékerőt képviselő, megerősödött csa­pat ellen sportszerű, küzdel­mes mérkőzésen a helyzetek alapján a körösi csapat jobb helyzetkihasználással na­gyobb arányban is nyerhetett volna. Molnár jól védett, a hátvédsor csak egyszer hibá­zott, abból is gól lett. A kö­zéppályások sokat dolgoztak a csatársor — a második fél­időben — több helyzetet te­remtett. de a gól lövéssel adós maradt. Oláh Tibor játékve­zető engedte a folyamatos já­tékot és a sárga lapok időben való alkalmazásával biztosí­totta a sportszerű légkört. Na­gyon jól vezette a mérkőzést. Pilisi ifi—Nagykőrösi Kinizsi ifi 3-1 (1-1) Kinizsi ifi: Demeter (Gu­lyás) — Danka, Szívós, Faze­kas, Szendi (Bartha), Boros (Fercsi), Lövei, Csikós, Bara­bás (Pávelkó), Koncz, Pálfi. A gyors, robbanékony, na­gyon jól játszó pilisi csapattal szemben megérdemelt veresé­get szenvedett a lassú és kö­rülményesen játszó körösi csapat. Góllövő: Csikós. P. S. Szerdai sportműsor Labdarúgás Kinizsi sporttelep, 16.30: Nagykőrösi Kinizsi—Kecske­méti TE, barátságos mérkő­zés. Jogi tanácsadás Augusztus 25-én, szerdán délután 4 órakor ingyenes jo­gi tanácsadás lesz a Hazafias Népfront városi irodájában a Dalmady Győző utca 5. szám alatt. Mozm Én és Caterina. Színes szinkronizált olasz vígjáték. Előadás 6 és 8 órakor. A stúdiómoziban A nagy balhé. Színes ame­rikai bűnügyi film, fél 6-kor és fél 8-kor. ISSN 0133-2708 (Nagykörösi Hírlapi

Next

/
Thumbnails
Contents