Pest Megyei Hírlap, 1982. augusztus (26. évfolyam, 179-203. szám)
1982-08-24 / 197. szám
Társadalmi munkáért Kitüntetések Augusztus 20-a alkalmából a Hazafias Népfront méltó elismeréssel jutalmazta a társadalmi munkában élenjáró nagykőrösieket. Kiváló Társadalmi Munkás kitüntető jelvényt kapott Kovács Miklós, Bakó Kálmán, Hegedűs László. Érdemes Társadalmi Munkás kitüntető jelvényt vehetett át Hácz Sándor, Burka Istvánná, Nánási Tibor, Matisz Mihály, Ladár Lajos. Zs. Tóth István, Bacsó Zsuzsanna, Karsai István, Bártlai Mihályné és Kulik Lászlóné. Az elismeréseket az alkotmánynapi ünnepségen Pásztor István, az MSZMP városi bizottságának első titkára és Csípő Balázs a Hazafias Népfront városi titkára nyújtotta át a felsoroltaknak. Ncgy forgalom a telepen A jövőre is gondolnak Jó, hogy az idei tavaszra elkészült az Áfész Gárdonyi utcai új gyümölcs- és zöldségfelvásárló telepe, mert az idén a nagykőrösi háztáji és kis- kertes termelők olyan sok zöldségfélét termeltek, hogy a felvásárlást a régebbi kisebb helyek nem tudták volna lebonyolítani. Csak az új nagytelepen már 500 mázsáig felment a napi paradicsomátvétel, az uborka mennyisége is elérte a napi 200 mázsát. Az idén sok kistermelő nagyobb területen termel paradicsomot és uborkát. Kéri Sándor és családja például az Árbozon, 600 négyszögöl paradicsomot ültetett és vasárnap 130 láda paradicsomot szállított az átvevőtelepre. Különben, mint a termelők mondják, az uborkaszezon most már a vége felé jár, de az időben jött esők sok helyen még éltetik az uborkát. A napokban megindult a kék szilva felvásárlása is, melyből jelentős a termés. Az első osztályú szilvát 4,50, a másodosztályút 3.50 forintért vásárolják. A kimagozott szilvát is veszik, a konzervgyár részére, 7.50 forintos áron. A vörös szilvára az idén nemigen volt kereslet, de most is vásárolják, szeszfőzési célra, 2 forintos áron. A burgonyaásás is megkezdődött és sokan eladják a válogatott új Desiré burgonya- termést, melyért 3.50 forint árat fizetnek. K. L. NAGYKŐRÖS A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA « XXVI. ÉVFOLYAM, 197. SZÁM 1982. AUGUSZTUS 24., KEDD Építkezés a IláKIS-telspesi A TRAK IS, Transzformátor, Röntgen és Villamoskészülékgyártó Szövetkezet Kossuth Minden hasonlat olyan, mint a vékonyka bot, támasznak támasz, de ráne- hezkedni nem szabad, mert roppan egyet és vége. Hes- segetem tehát a tölkínálko- zó képes beszédet, almáról és fájáról, apáról és fiúról, fiókáit óvó. majd visszaváró anyáról, a család adta példa vonzerejéről. Szóvirágok színes csokra helyett elég az egy szál tény: három fiukból munkást nevelt a munkás anya és apa. Puha párna a tiszta lelki ismeret Család, régimééi büszkeséggel Ösztönösen alkotott Túlzottan csinos lakásbelső ez ahhoz, hogy ifjú író éjfeketében fürdetett művének színtere legyen, ám ahhoz meg hétköznapian viseltes, hogy a fontos külföldi vendéget kísérő tévések itt örökítsék meg az igy él egy magyar munkáscsalád című enteriőrt. Olyan tehát ennek az Arany János utcai háznak a belseje itt Duna- harasztin, mint sok-sok tízezer otthonnak az országban; munkabérből, évek alatt berendezett. A tizenegyszer-tizenegy méteres kockaházban Hidas Gábor és felesége három fiút nevelt fel, örömök és gondok örökös keveredése közepette, hol könnyebben, hol nehezebben. Ma így fest a családi tabló: az apa ötvenhét éves, műszerész a Pestvidéki Gépgyárban; az anya gépmunkás a Csepel Autógyárban, ötvennégy éves; Béla harmincegy, hegesztő a MAHART helybéli hajójavító üzemében; Károly beállító lakatos az autógyárban, huszonkilenc esztendős; ifjabb Gábor huszonnyolc, s ő a macskaköröm, azaz az idézőjel — mint nagy hahotával mondja két bátyja —, mivel mint édesapjuk, ő is műszerész, ő is a gépgyárban. Csupán a kedvemért ülték körül az asztalt, mindhárom fiú már a maga felelősségének hordozója, feleségük, gyerekük van, összesen öt csöppség, ám — az apák mondják hamisan komor képpel — micsoda ügyetlen húzása a sorsnak, hogy mind az öt: leány...! Menjetek már — mérgelődik anyjuk, aki természetesen fényképeket szed elő, úgy mutatja be az öt unokát, akik miatt jövőre kénytelen lesz nyugdíjba menni, mert annyi a teendő, őrzendő körülöttük. Bánja? Igen is, nem is, mert, tizenhat esztendős kora óta dolgozik, megszülte, nevelte a három fiút, emberével fölépítették eközben a házat, sírt és nevetett, mosott éjjel és készített százhúsz gombócot vasárnap, dugdosott óvatoskodva némi zsebpénzkiegészítést a fiainak, amit a kosztpénzből — mi másból?! — csipegetett le, fedezte kegyes füllentésekkel a serkenő szakállú kamaszok első randevúit; példát adott szeretet és szigorúság ötvözésének mindennapos hogyanjából, bár soha nem forgatta e különleges művészet könyveit, ösztönösen alkotott. Mást, másként az apa sem tett, az értelem és az érzelem diktálta utakra terelte fiait, igaz — ma elismerik, nem ok nélkül —, ez a terelés némely kor szó szerint, fizikai valóságában értendő, hiszen akadt rá példa — mély csönd födi, kinél — a kocsmától hazáig egyengette az ifjút az apa, mert a gyerkőcnek olyan nagy kedve volt, amit csak a korsók földhöz csapkodásával tudott kifejezni... Ma visszanézve gyerekes csínyek az akkori nagy ügyek, megértett igazságok az akkori veszekedések, viták, szülők és gyermekek, fiú és fiú közötti ösz- szetűzések, ám az akkor és a most föl nem cserélhető múlt és jelen, azaz a visszatekintés nem másítja meg a történteket, csupán átszínezi azokat könnyedebb árnyalatú pásztel- lekre. Felelet kellene arra a még föl sem tett kérdésre itt, a szekrényfal, a két ablak, az ajtó, az olajkályha határolta szobabelsőben, milyen volt, milyen lehetett ez a szobabelső tíz, tizenöt, húsz esztendeje? Nem tárgyaiban, hanem légkörében, nem dologi értékeiben, hanem erkölcsi javaiban megtestesülve e belső bizonyára szigorú volt, következetesen egyértelmű. Tévednék? A három fiú — a három felnőtt férfi! —, kamaszos félszegség- gel pislog az apjára, míg egymás szájából véve ki a szót arról beszélnek, milyen nagy nevetések és bőgések kerítették, körítették kissrác korukat, mert ugyan idős Gábor — Béla szavaival élve —, benne volt minden jó csibészség- ben; ám pontosan tudta, mikor álljon meg a menet, mikor minek van itt az ideje. Nem szokványos rangsor Lehet, hogy a csibészségek is kötelékek? A négy kísértet, aki fölbukkan a mama előtt, aki a sötét utcán a délutános műszakból igyekszik haza ... Hidasné szíve szerint kiosztaná még most is az akkor visz- szafogott pofonokat, de csak nevet, megadóan, mint aki azt mondja, bolond embernek bolondok a fiai, mert hát nem bolond az, aki ilyesmire képes?! S mennyi más bolondságra! Tökből sütött fasírtra a cimboráknak — ilyet még nem ettetek, dióval etetett pulyka ez! —, rossz hordóból összeügyeskedett óriáskerékre az udvaron, s rettenetes pofonokra, ha engedély nélkül ment be valamelyik kölök a műhelybe, azaz apjuk műhelynek kinevezett sufnijába, ahol huszonhét esztendeje minden szerszámnak ugyanott van a helye, ahol apjuk — ifjú Gábor szerint — azt is észreveszi, ha valaki engedély nélkül lélegzett valamelyik fúrószárra. Lehet, hogy a nagy szavak, a hevületes hegyibeszédek helyett, sokkal inkább a megfogható példák, a betartott és ezért joggal betartani kívánt egyszerű erkölcsi mércék nevelnek, mint amilyen a következetesség, a rendszeretet, az eszközök — a kétkezi ember meghosszabbított karjai! — megbecsülése, a tisztes munka és a trehány munka megkülönböztetése?! Hidas Gábor tanonc volt, de fiainak nem mutatta fel azokból az évekből azt, amit fájdalmasan elés megszenvedett, ám annál inkább eléjük állította minden mesterség tisztességét, minden munka fontosságát. minden mozzanat összeillesz-, tésének lehetőségét. Nem egy szakmáról beszélt, hanem egy életről; nem egy pályáról, hanem o pályáról, amelyet az ember megtehet; nem akart ő munkást faragni a gyerekeiből, csupán annyit tett. mint tett, tesz a kertjében, a dudvát szedi ki a nemes növények közül, ez utóbbiak hadd növekedjenek kedvükre, ám sejtjeik, molekuláik parancsai szerint: Most már meg kell kérdeznem, miért lettek munkások mindhárman. Béla: Tetszett, hogy amit apám csinál, ott nincs mese, az nem vagy ilyen, vagy olyan, hanem az, ami. Károly: Mindig is az érdekelt, amit én csináltam meg. Ifjabb Gábor: Apám bevitt a gyárba nyári szünidőben küldöncnek, de két nap múlva már sorozatban botrányaim voltak, mert lelógtam hozzá a műhelybe, nézhessem, mit csinálnak. Válaszok? Bizonyos, hogy egy szociográfiai mélyinterjú készítője aligha elégedne meg ilyen feleletekkel, ám föltételezem, a Hidas fiúk is aligha ülnének le engedelmesen ilyen interjúra, mert beszélgetni ők szívesen beszélgetnek, de a fölös kérdezősködést nehezen állják. Az enyémet is. A kelletlen válaszokból szinte süt a férfiszemérem, amikor többször is visszakanyarodik tudakozódásom édesanyjuk, édesapjuk életének példájára, arra, hogy ösztönösen avagy tudatosan követték-e ezt a mintát, akartak-e más foglalkozást, pályát, ha ismét választhatnának, mihez kezdenének? A kérdésekkel, az ilyen gondolatokkal, nem tudnak mihez kezdeni, bár lehet, éppen azért furcsa nekik, mert másoknak, sokaknak nem az, hiszen tanúi, szenvedői — nyertesei? — brigádok szétugrásának, megszokott munkatársak, al- és kisfőnökök távozásának; ők maradnak, mindhárman az első munkahelyükön vannak ma is. Elégedettek? Életkoruk a biztosíték rá, hogy nem lehetnek azok. önálló, saját háza Bélának van — családi és brigád kalákában épült! —, Ká- rolyéknak házrésze, ifjabb Gá- boréknak szoba, konyha a feleség szüleinél. Van azután adósság, OTP-részlet, van tv mindenütt, de nincsen ifjabb Gáboréknak külön hűtőszekrénye — elpusztultok nélküle, így Hidasné —, a három fiú egyikének sincsen motorja, kocsija — Hidas Gábor: No, ötvenéves voltam, amikor a Trabantot megvettük —; van és nincs újmódi felelgetőse ez, tükre igényeknek és valós szükségleteknek, óhajoknak és céloknak. Tükre lenne azonban a mind többet birtokolni akaró embernek is? Nem hiszem. A három Hidas fiú ugyanis nem szokványosán rangsorol, nekik a legfontosabb: a családban mindenki egészséges legyen; ne legyen olyan helyzet, hogy bármelyiküket is költözni kényszerítsék a körülmények, maradjanak mindannyian Ha- rasztin; apa és anya sokáig éljen ... Ez a rangsor sok mindent elmond gondolkodásmódról, összetartozásról, anélkül, hogy bárki is nagy szavakat használna, bizonykodna vagy eskü- dözne a család adta indíttatás meghatározó erejéről, erejére, mások fontosságára, az emberi kapcsolatok minden egyebet megelőző értékeire. Nem stílusos ilyen körben az esküdö- zés, a bizonykodás; itt a tényeknek, a tapasztalatoknak hisznek. Ezért, hogy bár apjuk, anyjuk tagja a pártnak, a három fiú közül Károly követte csak őket ebben is, a másik kettő még nem, mert maguk akarják megszenvedni, megörvendeni az ott a helyem fölismerését vagy elmaradását, s a két szülő egyszer sem kérdezte, miért, miért nem. önállóság? Avagy függésnek és függetlenségnek olyan bonyolult rendszere, amelyet földeríteni csak nagy tehetségű pszichológus lenne képes, s valójában ez a függés-függetlenségi rendszer ad magyarázatot minden másra, nevelkedésükre, neveltetésükre, sorsuk eddigi menetére? Nem lepi meg őket a közlés, mennyire kivételek napjainkban, hiszen a mobilitás divatfogalma szerint nekik nem lett volna szabad a munkáspályát választaniuk, pontosabban csak a háromból egynek, mert akkor rendben lenne a statisztikai átlag, ám szerencsére, a Hidas család nem sok ügyet vetett a statisztikai átlagokra; régimódi büszkeséggel világítottak meg egy lehetséges magatartást. Egy lehetséges, mi több, szükséges magatartást, ugyanis — amint a családregényekben, a valóságos életben is beleszól az egyéni sorsokba a történelem — a munkásosztályhoz tartozó aktív keresők számának csökkenését, ami folyamatként már megkezdődött, sokan hajlamosak úgy értelmezni, értékelni, mint hurrát követelő nagyszerű vívmányt, mint olyan folyamatot, amelynek nem szabad medret formálni, hanem fusson, kanyarogjon kedve, sodra szerint. Egy örökségem van tőle Ha a három Hidas fiú nem lett volna munkás... ha az úrhatnámság és nem a társadalom tényleges szükségletei diktálnák a foglalkoztatási szerkezetet, akkor ... Akkor nagy bajban volnánk. Akkor nagy bajban lennénk. Mert: csökken a munkás- osztályhoz tartozó aktív keresők létszáma. Ámde: 1980-ban 2 887 000 főt tett ki táboruk. Az elemzések szerint 1990-ben 2 840 000, 2000-ben pedig 2 780 000 lesz a számuk. Azaz a bűvösnek tartott ezredfordulón is az aktív keresőknek még mindig az ötvennégy százaléka a munkásosztályhoz tartozik, tehát minden százból ötvennégy kenyérkeresőnek így jut feladat, így fogalmazódik utasítás, ilyen módon fizetnek bért. Mit mondott Hidas Gábor búcsúzáskor a kerítéskapunál? Azt: Biztos, sok mindenről lemaradtunk, de mi nem tudtunk másként élni, csak így Mit mondott Hidas Gábor- né búcsúzáskor, már a kocsiablakon behajolva? Azt: Nékem a nagyanyámtól egy örökségem van, mert olyan szegény asszony volt, egy szentkép. Annak a hátuljára valaki azt írta föl néki, mert ő sem írni, sem olvasni nem tudott, hogy puha párna a tiszta lelkiismeret. Mi csak ezt akartuk. Csak? Uramisten! Csak? Hiszert ez minden! Mészáros Ottó A fenti cikket, amely techni- kai okokból augusztus 20-1 számunkban befejező/része nélkül jelent meg, most teljes terjedelemben közöltük. Lajos utcai telepén annyi az évről évre szaporodó építmény, hogy már szinte el lehet tévedni. Ugyanakkor any- nyi villamos gépet gyártanak, hogy sokszor már nem tudnak a készárunak fedelet biztosítani és a portékák a- telep ud- vai'ún ki vannak téve az időjárás viszontagságainak. Másik probléma, hogy a gyártelepen a szociális helyiségek nem felelnek meg a kor követelményeinek. Ezért mint megírtuk, a szövetkezet nagy befogadóképességű házat építtet a Földvári utcai oldalra, mely helyet ad majd a gyártmányok raktározásához és a korszerű szociális helyiségnek. Mtkrodspozás I A Duna-Tisza közi Építőipari Vállalat mikroalapozó 10 tagú csoportja, két hete fogott hozz*j az épület alapozásához, melyet a vállalat nemrégiben szabadalmaztatott új módszerével végeznek. — A hagyományos tégla és betonalapozás helyett — mondotta Süveges Béla, a csoport egyik tagja, aki 11 éve dolgozik a vállalatnál — hatalmas géppel működtetett légkalapáccsal, négy és fél méteres vascsöveket verünk be a földbe. Egymás mellett egy csoportban többet is. A csövekbe nagy nyomással betonhabarcsot öntünk, majd megszilárdulás után, felhúzzuk a csöveket. Ezekre az oszlopokra építjük majd rá az épület alapzatát képző betongerendákat. Az építkezést a továbbiakban a szövetkezet saját építőbrigádja folytatja. Két hét alatt Az alapozással előreláthatólag két hét alatt készen leszünk. Ez az alapozás''nagyon biztonságos, s kevesebb anyagot és munkaerőt igényel és olcsóbb is a hagyományosnál. Örömmé! nézik — Az üzemi szolgáltatóház háromszintes lesz — magyarázza Jancsó Károly telepvezető-helyettes. A földszinten lesznek a raktárak. Az első emeleten az étterem, az oruosi rendelő, a m'.isodikon az öltözők, zuhanyozók és egyéb szolgáltató helyiségek lesznek. Arra törekszünk, hogy a földszint már az idén készen legyen, hogy raktározási gondjainkat megoldja. A gyártelepen már gyűlik az anyag az építkezéshez, a betongerendák, ajtók, ablakok sokasága. A dolgozók örömmel nézegetik a nagy munkát. Beszéltünk Kálmán József- névéi, aki munkavezető az egyik részlegben és aki 12 évvel ezelőtt a telep alapozásakor ott volt a között a 10 körösi asszony között, akik a pesti TRAKIS-gyártelepen, a villamos szakmunkával ismerkedtek. Boldogan látja a nagykőrösi gjlirrészleg fejlődését. Már a fia és a lánya is ott dolgozik a telepen. Kopa László Permetezés A városi tanács vb termelési- és ellátásfelügyeleti osztálya értesíti a lakosságot, hogy augusztus 25-én, 26-án és 27- én, tehát szerdától péntekig a város és környéke közterületein permetezni fognak az amerikai fehér szövőlepke ellen. A felhasznált szer Ditri- fon 50 WP, mely a méhekre is veszélyes. Ezért a szakigazgatási osztály kéri a méhészeket, hogy a szükséges óvintézkedéseket tegyék meg. Labdarúgás Nehezen született győzelem Nagykőrösi Kinizsi—Pilis 2-1 (0-0) Kinizsi: Molnár — Benkó, Cseh, Gulyás, Karcsú, Szalai, (Terjéki 60. p.), Farkas J., Kovács, Szabó, Vígh (Farkas I. 80. p.), Németh. Az első félidőben főleg kiegyenlített mezőnyjáték folyt Az 5. percben a körösi csatárok hagytak ki nagy helyzetet, a 20. percben pedig szögletrúgás után a vendégek. A 35. percben gólhelyzetben Farkas J. a kapussal ütközött Fordulás után Szabó a 46. percben ravasz szabadrúgás sál megszerezte a vezetést. 1-0. Ezután a körösi csapat irányi tóttá a játékot, gólveszélyes támadásokat vezetett, Farkas J. két ízben is már csak a kapussal állt szemben, de hibázott, majd hasonló helyzetben Terjéki. A 75. percben jó akció végén Farkas J. lövését a kapus kiütötte, a labda Vígh elé került, aki biztosan lőtt a hálóba. 2-0. A 80. percben a körösi védelem elaludt és a vendégek szépítettek. 2-1. Az utolsó tíz perc izgalmas küzdelmet hozott, de az eredmény nem változott. A múlt évben még megyei első osztályú, jó játékerőt képviselő, megerősödött csapat ellen sportszerű, küzdelmes mérkőzésen a helyzetek alapján a körösi csapat jobb helyzetkihasználással nagyobb arányban is nyerhetett volna. Molnár jól védett, a hátvédsor csak egyszer hibázott, abból is gól lett. A középpályások sokat dolgoztak a csatársor — a második félidőben — több helyzetet teremtett. de a gól lövéssel adós maradt. Oláh Tibor játékvezető engedte a folyamatos játékot és a sárga lapok időben való alkalmazásával biztosította a sportszerű légkört. Nagyon jól vezette a mérkőzést. Pilisi ifi—Nagykőrösi Kinizsi ifi 3-1 (1-1) Kinizsi ifi: Demeter (Gulyás) — Danka, Szívós, Fazekas, Szendi (Bartha), Boros (Fercsi), Lövei, Csikós, Barabás (Pávelkó), Koncz, Pálfi. A gyors, robbanékony, nagyon jól játszó pilisi csapattal szemben megérdemelt vereséget szenvedett a lassú és körülményesen játszó körösi csapat. Góllövő: Csikós. P. S. Szerdai sportműsor Labdarúgás Kinizsi sporttelep, 16.30: Nagykőrösi Kinizsi—Kecskeméti TE, barátságos mérkőzés. Jogi tanácsadás Augusztus 25-én, szerdán délután 4 órakor ingyenes jogi tanácsadás lesz a Hazafias Népfront városi irodájában a Dalmady Győző utca 5. szám alatt. Mozm Én és Caterina. Színes szinkronizált olasz vígjáték. Előadás 6 és 8 órakor. A stúdiómoziban A nagy balhé. Színes amerikai bűnügyi film, fél 6-kor és fél 8-kor. ISSN 0133-2708 (Nagykörösi Hírlapi
